A

mindenki számára emlékezetes 2020 év utolsó csipkéjét szilveszter éjszakáján fejeztem be. Igazi szerelem, mindig odavagyok azokért a csipkékért, amik nem szokványosan egyenesek, ez a minta az Aemilia Ars Basic Course első részének a végén található és most DMC hímzővel csináltam - coton á broder No.30, míg az összes eddigit horgolóval varrtam.

Tényleg jóval puhább, ad egy ilyen régi érzetet a kész csipkének, de borzasztóan foszlós-bolyhos az a cérna, utálatos dolgozni vele. És hiába mostam ezerszer kezet, mindig koszos volt, mindig. Úgyhogy végül be is áztattam meleg szódabikarbónás vízbe, az segített.
Az év nagy kedvence lett és a képek is nagyon tetszenek :D

Aztán meg a Rowena Jumper, amit novemberben fejeztem be, csak nem volt érkezésem bemutatni. A napokban meg elmentünk hógolyózni és szánkózni, mert hát a gyerek nem nagyon látott még havat, és most anyóséknál voltunk az ünnepek alatt, és az Alpokban volt hó, hát kihasználtuk, és ha már fényképezőgép is volt, pulóver is, lefényképeztük, csak hát aztán mivel fekete a pulcsi és a fotósom sem a legjobb, ezért lehet, hogy nem látszik mégsem olyan jól, hogy mennyire nagyon, de nagyon jó a fazonja, pedig tényleg csodálatos!

 
Hátul a nyaka kicsi kulcslyukra záródik. Sajnos hiányzott pár méter fonal, ezért hosszabbra nem tudtam csinálni a nyakát, de hát nem vagyok egy hattyú, szóval nem olyan feltűnő:D 
Kicsit szerpentines autózás utáni, maszk miatt rúzs- és púdermentes a fejem a képeken. Hát ja.
 Ezt a pulcsit addig fogom hordani, amíg le nem foszlik rólam, aztán meg kötök egy másik ugyanolyat. Textiles de la Marque Fifty (50% merinói gyapjú és 50% akrill)  fonalból készült, 4-es kötőtűvel. Meleg, puha, kényelmes. Annak ellenére, hogy nem szeretem a műszálat, ezzel nincs bajom. Megtartja a mosásban.
Na, akkor az évösszegző. Nem mintha az összes idei bejegyzésem nem egy-egy miniösszegzés lett volna, ami jár, az jár:D Kezdjük a csipkékkel:

Egy szupermini ír csipke, egy kis picot bigouden, egy csomó aemilia ars próbálkozás, cuki kis ír csipke motívumok Madame Hardouin könyveiből és ugyanannak a néninek a horgolt figurái velencei tűcsipke alapján. Kicsi kis hunnia csipke darabkák és a fölső sorban a két jobb oldali a kedvencem és büszkeségem, a harangvirágos csetneki és az aemilia ars terítő. Kimaradt a román csipke. Váhh, nem találom szépnek ezt a fajtát, akárhogy nézem, de azért nem szándékkal hagytam ki:D

Nem csipke kategóriában aztán alig van mit mutatni, de a két kötött pulóver nagyon kedvencek, a mini hímzéses karkötő is a szívem csücske, a matyó hímzés meg egyszerűen aranyos és kész:)
Elég soványka a termés, de azért vannak köztük munkás darabok. Az olvasásaimat inkább nem is összegzem, szégyenletes egy évet zártam olvasás terén. Igaz, volt két szép vastag könyv, amiket nagyon imádtam, Laurel Corona A négy évszak - Vivaldi Velencéje, és Flora Thompson Candlefordi kisasszonyok. Az utóbbi annyira betalált, hogy azóta is bookhangoverben szenvedek, az eddigi legfájóbb. Lehet, vissza kéne térnem egy kicsit az én édes, drága Houellebecq-emhez, vagy Barbara Pym esetleg? Vagy Szép Ernő. Ők az adu ászok nálam:D
Na mindegy. Mi volt még? Sikerült nyáron elutazni Budapestre, remélem, idén is összejön, még ha reménytelenebbnek is látszik, mint a sokat szídott 2020-ban. A zuram családjában két ember halt meg, mindkettőjüket nagyon szerettem, főleg az egyikük hiányzik nagyon és még mindig maga alatt van mindenki emiatt. Fiatal volt és azzal a ritka képességgel megáldott ember, aki mindig, mindenhova vidámságot hozott magával. Hullócsillag. Nem, nem a covid vitte el, hanem egy hosszú és rettentes betegség. A macskámnak is jutott betegségből, ami számunkra a hasmenésben manifesztálódik. Meg az állatorvosi számlákban. Na, azért nem lehet azt mondani, hogy nincs eredmény, ahhoz képest, milyen állapotban volt szeptemberben, most egészen kikerekedett (kop-kop), hát csak így tovább. De azért fárasztó a sok hasmenés mindenki számára. 5 hónapnyi rémálom állványzat, kosz, por és bűz képében, az ablak előtt járkáló idegen pasikról nem is beszélve, brrrrrr. A gyerek kétszer 3 hétig volt mozgásképtelen sérülés miatt, tényleg, volt valami jó ebben az évben???? Micsoda összegzés ez már? Tavasszal sokat aludtunk:D Január végén volt egy nagyon jó dolog, hát persze, hogy Philippe Jaroussky Schubert koncertje!:) Ok, megosztom veletek Az Év Képét. Azért beszélek róla annyit a blogomban, mert igazából neki köszönhetem az összes csipkémet, az ő előadásmódja az egyik legeslegnagyobb inspiráció a számomra.

Nem posztoltam sehova ám ezt, sem instára, sem facebookra, sehova, annyira intim nekem ez a kép. De hát itt magunk közt vagyunk, és csak a legkedvesebb olvasóim járnak ide, akik nem haragszanak, hogy mindig csak gondolatban válaszolok a hozzászólásaikra, pedig annyira örülök nekik mindig!!!!!!!! Köszönöm, hogy vagytok :)) A lehető legjobbakat kívánom nektek az új évre!