A nyakam és a hátam sajnos gyakran fáj, és az egyik legjobb megoldást eddig a tönkölypelyva párnában találtam meg, igazi megváltás! Amikor most Pesten voltam, gondoltam, hogy mit szenvedtem én eddig, hát egyszerűen elhozom a párnámat és kész! El is hoztam, csak aztán rájöttem, hogy a huzatot nem kellett volna leszedni, mert nincs ekkorám:)) Viszont ha már itt a lehetőség és annyi szép régi csipkém és anyagom van, sőt, akár kiturkálhatnék egy igazi régi párnahuzatot a zuram nagymamájának a készletéből (ó, mekkora kincs egy ilyen hozzáférés!)! De nem, egy régi nem jó, mert azért gyakran mossa az ember, minden nap használatban lesz, ahhoz azért kicsit kényesek már ezek a régi dolgok. Szóval újat kell készíteni. Tragédia:))) Ideiglenesen ellesz a nagyban is, én meg gyorsan varrok magamnak egyet!

Gyorsan meg is lett volna, mert igyekeztem minél kevésbé túlbonyolítani, hogy igazán régies is legyen és ne is tartson sokáig (pedig ennyi fehér hímezhető, csipkézhető felület egyszerűen könyörög nekem!!), csak aztán három dolgot is készítek egyszerre, úgyhogy minden elhúzódik, jaj, szegény fejem! Pedig eddig sikerült tartani az egy dolgot készítek egyszerre tempót, de aztán nemrég minden felborult és mire észbe kaptam, már megint egy csomó új projekt árasztott el!

Mondjuk a csipkével az a jó, hogy nagy a csipkeverőpárna, és amikor rajta vannak a verőkék, akkor vigyázni kell vele, szóval nem túl praktikus hetekig ide-oda tologatni, úgyhogy muszáj befejezni, hogy elpakolhassam:) A tavaly a szoknyámra készített csipke mintarajzának újrafelhasználása, a legyezők kicsit máshogy készültek, mint a szoknyáén, felbuzdulva a sok variáción http://tkcsipke.blogspot.fr/ amit itt látni:) Azért döntöttem emellett, mert az a Snezhinka (Снежинка) fonal valami eszméletlenül jó, merev és nehézkes, alig csúszik, amikor még készül vele a csipke, aztán csudapuhává válik mosás után, öröm vele dolgozni és öröm utána tapogatni! Ilyenek a gombok, pfujj, de utálok kézzel gomblyukat varrni! Nem is lett szép, de a csipke jótékonyan eltakarja :D

No, hát ez már majdhogynem egy stafírung!:D

Avagy az úti ékszertartóm. Nem vagyok egy ékszermániás, még ha néha szeretek is készíteni mindenfélét, nem szoktam hordani őket:)))) Viszont van egy nyaklánc, ami nálam a világ legszebb nyaklánca néven fut és van szép gyöngyöm is, meg egy-kettő, ami vékonyabb, alkalmibb és ezért vagy azért nagyon tetszenek. Mindig viszem magammal őket, ha utazok, és élénken él bennem a kép, ahogy megyek és a lépteimre ütemesen kopog a laptop-hátizsákomban a dobozába zárt világ legszebb nyaklánca meg a másik dobozban a gyöngy. Kop-kop-kop kórusban... úgyhogy áprilisban leültem végre és megterveztem ezt a tartót, hogy egy helyen is legyenek, védve is legyenek és főleg, ne kopogjanak! Talán nem lett tökéletes, de azóta már élesben is ki lett próbálva és jól megállta a helyét.
 
Az anyag az én kedvenc, régi, száz éves nagymamaterítőm, a B-monogram jelen esetben a "bijoux"-t jelöli, vagyis az ékszert:) Emőke-festette rózsa-színű fonalakkal és átmenetes zöld DMC-vel készült hímzés, egy minta alapján indultam el, csak hamar ráuntam és mentem a magam feje után, nőttek a virágok maguktól. Persze csipke is került rá, anélkül nem lehet. A kis különlegesség, a Diamond Glaze ragasztóval leragasztott préselt virág, emléket állítva az ablakunk előtt álló, körülrajongott fának.

Három részből áll, abból kettő könnyű kartonnal van merevítve és vastag vatelinnel bélelve, hogy a gyöngyök és a kiállóbb részletek védve legyenek középen.

A karton nélküli résszel a vékonyabb, laposabb nyakláncok vannak védve.

Ennyi mára és még egy jó időre:)

Úgy tíz éve vettem ezt a kitet? A haját, a ruháját és a szárnyát meghímeztem és ennyiben is maradt a dolog. Hiába ügyeltem nagyon a számolásra, mégis el volt csúszva valahogy a nyomtatott képhez képest a ruha ujja, annyi eszem akkor még nem volt, hogy improvizáljak, ha látom, hogy nem jön ki. Aztán meg már más irányba mentem el, az ízlésem is megváltozott, de mégis ahányszor Pesten voltam a szüleimnél, előkotortam, mindig sóhajtoztam, azért szép nagyon, nem érdemli meg, hogy ne legyen befejezve, de már nem tudnám, mit kezdjek vele, mert nem hiszem, hogy kiakasztanám. Na most meg úgy hozta a sors, hogy az unokatestvérem Pesten járt és én is, és ő meglátta és neki kell és tetszik. Én meg boldogan nekiálltam befejezni neki. Nem olyan sok hiányzott már, viszont mivel folyamatosan jöttünk-mentünk, be volt osztva minden perc, nem is volt túl sok időm hímezni, ezért a tavat kihagytam, és csak a zöldeket és a virágokat hímeztem meg. Így annyira nem látszik, hogy nincs befejezve, a maradék fonalat és a mintát pedig elvitte magával az unokatestvérem, hogy majd ha legközelebb Moszkvában járok, akkor munkára fog, addig pedig így lesz kiakasztva:)


Egyéb mesélnivaló. Előbb a szomorút, a nagyon-nagyon szomorút, jaj, de nagyon elszomorodtam, hogy a kedvenc gobelinboltom, amit állandóan reklámoztam, ami a kettővel ezelőtti bejegyzésben lévő tárcácskánál is emlegettem, bezárt. Egy szalaggal lezárt, üres boltot találtam csak, amikor most elmentem, hogy beszerezzek egy nagyon nagy adag, szebbnél szebb gobelint, betárazok, hogy mindenkinek jusson belőle. Nagyon kiborultam, meggyászoltam, mert véleményem szerint tényleg nekik voltak a legjobb minőségű gobelinjeik és az én ízlésemnek leginkább megfelelő mintáik. Tényleg nagyon kiborított, vígasztalom magam, hogy bámulom a félkész, utolsó képecskémet, amin a bécsi operát ábrázolja, sajnálom, hogy nem vettem meg a Halászbástyát, amikor nagyon nézegettem. Amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra, mert lehet, hogy bezár a bolt, lesz helyette olcsó kínai.
Térjünk át egy vidámabb témára, mielőtt sírva fakadok itt.
http://tea2esben.blogspot.fr/2014/04/talalkozasegy-macskarajongoval.html Emőke egy tündér, igaz, ezt már mondtam a múltkor is, de ismétlés a tudás anyja;) EZT ÉN KAPTAM ÁM!!!! És telis-tele van már horgolófonallal az a tsudaszép táska, utazott a Balatonra is a minap és a repülőn is abból túrtam ki a hímzésemet tegnap, úton vissza Lyonba. Na igen, új hímzésbe kezdtem, nem állt szándékomban, túl sok dolgot kell befejeznem, de kaptam egy Riolis készletet
http://riolis.ru/catalog/details_2558.html?ret_path=21_3
(na jó, kettőt... http://riolis.ru/catalog/details_2823.html?ret_path=0_3 mikor fogom én ezeket elkészíteni?)
az unokatestvéremtől, Emőke pl nem is tudott róla, de nagyon betalálta ő is, a kislány a képen nagyon hasonlít arra, amit most hímzek és a kifakult öregasszonybugyi színű fonalak is pont olyanok, mint a kép:)))) Szóval értitek, hogy tényleg nagyon eltalálta mindenki, mit kell ajándékozni nekem! (OK, az unokatestvéremnek célozgattam kicsit, bár az anyukája rögtön mondta, hogy az kell nekem:))