Majdnem három hete már, hogy nem tudom használni a laptopom, úgyhogy kicsit-ici-picit-de-tényleg-csak-picikét ideges vagyok emiatt. Tudom használni JB gépét, de hát az nem ugyanaz, ezért nem is netezek sokat, ami mondjuk nem rossz azért. Szóval ilyen apró mindenféleségek készültek az elmúlt időben.
Kezdjük két karkötővel, ami igazából három. Az első Beja barátosnénak, aki a neten látott egy romantikus cukiképet, ahol egy romantikus cukikarkötő volt, én meg mondtam, hát, ha szeretnél egyet... mivel nekem is nagyon tetszett, rögtön kettő készült, egy lila (neki), és egy rózsaszínű (nekem). Nem lett pontosan olyan, más a lánc, más az alap. Persze, hogy az általam készített verzió szebb lett:)))))) A cukiképet is megpróbáltam lemásolni, ha már lúd... a kötött csipkekendő anyukám munkája:)
És a rózsaszínű, hogy látszódjon, milyen is lett maga a karkötő:) a három kupac horgolmány, amin pózol a rózsám egy takaró alkatrészei, ami 7 csíkból áll, 5 már megvan, sőt, már össze is van az a rész állítva, hamarosan remélhetőleg elkészül már az utolsó két csík is, mert a takaró csodaszép. Hátráltat a tényező, hogy nagyon pocsék hangoskönyvet hallgatok most, ezért nem halad a horgolásom... de büszkeségből nem akarom félbehagyni. (Umberto Eco A prágai temető. Pedig Eco bácsit szeretem, de ez a könyv a témájával folyamatosan kiverni nálam a biztosítékot)
Időrendben haladva... a harmadik karkötő Zonyikámnak készült. Egy ugyanilyen karkötőt egy lyoni boltban fényképeztem, ahol csillagos eget verő árakon árulnak kézműves termékeket apuci flancos pici leánykái. Felraktam a képet Fb-ra, ahol van egy mappám, ahova mindig fényképezek olyan dolgokat, amiket kirakatokban látok, és szerintem bárki maga is el tudná készteni. Zonyinak megtetszett a karkötő, úgyhogy kapott egyet.
Hogy a romantikus témánál maradjunk, az ablakpárkány olyan üres, a jázminom elvirágzott, a jácintoknak sincs utánpótlása már ilyenkor, már nem élek Amszterdamban, ahol aprópénzért vásároltam a piacon csodaszép virágokat, szezontól függően mindig mást. Némi önsajnálat és kesergés után inkább csináltam virágot selyempapírból. Elvileg bazsarózsának indult, de szerintem inkább beillik szegfűnek. Főleg, hogy a teával való festés nem egészen úgy alakult, ahogy én azt képzeltem, és a halványrózsaszín finomság helyett lett lila és sötétrózsaszínű batikolt papír... Magam is meglepődtem, milyen nagyon látványos egy kis drót, egy kevés zöld dekorcellux vagy hogy is hívják, és selyempapír egy magyar postai zsinórral átkötött befőttes üvegben:)
OK, ez volt a művészi kép, a következőn azért jobban látszódnak a virágok:)
No lássuk csak, mi van még? Óhh, igen. Az előző bejegyzésben emlegetett álmaim fehér csipkés kerek gigaterítője. A maradék fonalból azért csak megcsináltam. Kb 60 centi. Nem túl praktikus, a medve sokkal jobban funkcionál szőnyeként. Viszont ha én megmondtam, hogy nekem ez kell, akkor nekem ez kell, nincs mese.
És ha már itt tartunk, mondtam már, hogy új lakónk van? :) Ő Pofig. Menhelyről hoztuk ezt az állandóan dörgölőző és állandóan éhes urat, aki ciripelő hangokat ad ki, főleg hajnali 5-kor...
Ha már szőnyegnél és Pofignál tartunk, akkor itt megragadom az alkalmat és megmutatom, hogy az előző bejegyzés története váratlan fordulattal folytatódott! Pofig harcba szállt a nagy medveszőnyeggel,
és megmentette a kis pórul járt csivavát!
Azóta is vele focizik, lenne a történet vége, ha én nem csináltam volna inkább egy egérkét, mert annak azért legalább nem lehet letépni a lábát, meg a farka is máshogy van rögzitve.
Nem muszáj a csivavát gyilkolni, jó lesz az egérke helyette:)
És már majdnem végeztünk! Az utolsó gyártmányom pedig egy kollázs. Ami onnan jött, hogy évek óta ábrándozok egy bizonyos tapétáról. Ugye egy tapéta nem egy könnyen megvalósíható álom, ha az embernek nincs saját lakása, úgyhogy... úgyhogy most fogtam magam, előkaptam azt a darab papírt, ami kallódott már mióta, kiragasztottam a szekrény falára kézmagasságban és megcsináltam magamnak miniben. Képeslapok, újságból kivágott képek, fényképek. Igény esetén cserélhetőek, a konyhában nagyon jól néz ki!
Olcsó játék hülyegyerekeknek, lehet nézegetni:)
Kezdjük két karkötővel, ami igazából három. Az első Beja barátosnénak, aki a neten látott egy romantikus cukiképet, ahol egy romantikus cukikarkötő volt, én meg mondtam, hát, ha szeretnél egyet... mivel nekem is nagyon tetszett, rögtön kettő készült, egy lila (neki), és egy rózsaszínű (nekem). Nem lett pontosan olyan, más a lánc, más az alap. Persze, hogy az általam készített verzió szebb lett:)))))) A cukiképet is megpróbáltam lemásolni, ha már lúd... a kötött csipkekendő anyukám munkája:)
Időrendben haladva... a harmadik karkötő Zonyikámnak készült. Egy ugyanilyen karkötőt egy lyoni boltban fényképeztem, ahol csillagos eget verő árakon árulnak kézműves termékeket apuci flancos pici leánykái. Felraktam a képet Fb-ra, ahol van egy mappám, ahova mindig fényképezek olyan dolgokat, amiket kirakatokban látok, és szerintem bárki maga is el tudná készteni. Zonyinak megtetszett a karkötő, úgyhogy kapott egyet.
Hogy a romantikus témánál maradjunk, az ablakpárkány olyan üres, a jázminom elvirágzott, a jácintoknak sincs utánpótlása már ilyenkor, már nem élek Amszterdamban, ahol aprópénzért vásároltam a piacon csodaszép virágokat, szezontól függően mindig mást. Némi önsajnálat és kesergés után inkább csináltam virágot selyempapírból. Elvileg bazsarózsának indult, de szerintem inkább beillik szegfűnek. Főleg, hogy a teával való festés nem egészen úgy alakult, ahogy én azt képzeltem, és a halványrózsaszín finomság helyett lett lila és sötétrózsaszínű batikolt papír... Magam is meglepődtem, milyen nagyon látványos egy kis drót, egy kevés zöld dekorcellux vagy hogy is hívják, és selyempapír egy magyar postai zsinórral átkötött befőttes üvegben:)
OK, ez volt a művészi kép, a következőn azért jobban látszódnak a virágok:)
No lássuk csak, mi van még? Óhh, igen. Az előző bejegyzésben emlegetett álmaim fehér csipkés kerek gigaterítője. A maradék fonalból azért csak megcsináltam. Kb 60 centi. Nem túl praktikus, a medve sokkal jobban funkcionál szőnyeként. Viszont ha én megmondtam, hogy nekem ez kell, akkor nekem ez kell, nincs mese.
És ha már itt tartunk, mondtam már, hogy új lakónk van? :) Ő Pofig. Menhelyről hoztuk ezt az állandóan dörgölőző és állandóan éhes urat, aki ciripelő hangokat ad ki, főleg hajnali 5-kor...
Ha már szőnyegnél és Pofignál tartunk, akkor itt megragadom az alkalmat és megmutatom, hogy az előző bejegyzés története váratlan fordulattal folytatódott! Pofig harcba szállt a nagy medveszőnyeggel,
és megmentette a kis pórul járt csivavát!
Azóta is vele focizik, lenne a történet vége, ha én nem csináltam volna inkább egy egérkét, mert annak azért legalább nem lehet letépni a lábát, meg a farka is máshogy van rögzitve.
Nem muszáj a csivavát gyilkolni, jó lesz az egérke helyette:)
Olcsó játék hülyegyerekeknek, lehet nézegetni:)