Igen... még a nyáron készült Gazellának, akit a molyról ismerek egyébként, csak szeptemberben elfelejtettem magammal vinni az ajándékát, amikor Pestre mentem, így nem tudtam átadni. Na nem ez volt az egyetlen dolog, amit elfelejtettem:D És kaptam tőle egy olyan szép ajándékot, így különösen rosszul éreztem magam, hogy elfelejtettem az enyémet, még ha kicsike is. Aztán amikor visszaértem Lyonba, még kicsit el voltam keveredve, csak a múlt héten jutott eszembe feladni a levelet, ma végre meg is kapta, úgyhogy megmutathatom.

Egyébként még azért késtem pár napot a feladással, mert néztem, néztem, és valamit hiányoltam róla. Aztán eszembe jutott, és ráragacsoltam a pödört kis cérnát még körbe. Most már jó szerintem:)

Két centis, 20 öltés/centi selymen.
A kis piros szív a képen http://rougepetitcoeur.fr/ néni munkája, Montelimar mellett készíti a dolgait, nyáron a levendula-fesztiválon sírtam a standja felett, mennyi gyönyörűséget készít. Csak két pici ajándékot vettem, meg magamnak egy Bienvenue feliratot, amit akkor rögtön felhasználtam. Azóta haragszom magamra, hogy nem vettem kámeát tőle, hát hogy lehet így! Na nem baj, nem dől össze a világ:) Egyébként már régóta ismerem a nénit, csak nem találtam a honlapját, most megjegyeztem magamnak.

A táskám pedig. Pesten találtam ezt a csudagyönyörű gobelin anyagot (1990 forint volt métere!!), és én odavagyok a gobelin táskákért, csak még nem találtam meg az igazit, ezért nincs. Na, hát nem is kellett nekem megtalálnom az igazit, végül megcsináltam magamnak! Napokig túrtam a netet egy jó szabásmintáért, meg is találtam. Csak aztán kellett egy táska hirtelen, amikor mentem valahova, és előkaptam egy régebben készített táskámat, és rájöttem, hogy az az igazi forma. A már kész táskának az a gondja, hogy nem elég hosszú a füle, ezért nem tudom használni válltáskaként. Úgyhogy nem volt kérdés, megcsináltam gobelinből is. Az a jó benne, hogy picike, tényleg csepp kis táska, kb 20x20 centi, de valójában elég nagy, mert kicsit kocka, úgyhogy belefér rendesen a fényképezőgépem (ami azóta már nem ugyanaz, hanem egy nagyobb, viszont nem kell most már igeragozós szótár, nem azért, mert olyan jól tudok már ragozni).

Ja, igen, mert nekem mindig az a gondom, hogy a kicsi táskákat szeretem, de a fényképezőgépem elég nagyocska, úgyhogy marad otthon, most viszont ugye itt az ősz, gyönyörűek a fények, én meg elég sokat mászkálok a pulyával, és mindig morgok, hogy miért hagytam otthon a fényképezőgépemet. Szóval na, ez lett így. Az előző táska is azért készült, mert nekem nagyon kellett egy táska a fényképezőgépemhez:D Mondjuk az előző táskának volt egy nagyon szép tengeres fotósorozat eredménye (hm, kirakom a fényképezős blogomba!), remélem, ennek a táskának is köszönhetek majd néhány szép képet.
Belül két zseb is van, azok csakúgy, rávarrva a bélésre. Hja, a bélés egy szép japán anyag, a lyoni ID-Creatives kiállításon vettem, arról kevéske kép is van.
Egyébként az egésznek nincs szabásmintája, vegyél három 20x40 centis anyagot, egy 40 centis cippzárt, a béléshez egy 20x52 téglalap kell. Ennyi, összevarrod és középrehajtogatod a kiálló csücsköket. Aztán a zsebek már fakultatív, az előző táskára raktam gombot kétoldalt, erre nem, mert nem illett oda. Az anyaggal még nem fejeztem be, lesz még folytatás, imádom.
Még egy dolog készült, hogy a pulya lába ne fagyjon le. Ez egy igen gyors és hasznos kis projekt, egyébként nem nagyon készítek pl játékokat a gyereknek, tök fölösleges, amíg a legjobb szórakozása a műanyag palack vagy egy papírzsepi. Melegebb cipő/zokni viszont kellett, most, amíg nincs hideg, de meleg sem, és csak a járókában mászkál kapaszkodva, de az utcán még nem, pont jó ez. A minta innen van:
http://ashleemarie.com/crochet-wrap-button-baby-boots-girls-boys/ 
Phildar Carnaval fonal, két szál összefogásával, különben túl kicsi lett volna. A fonalat már nem gyártják, ezért kiárusították a maradék készletet, 1 euróért gombolyagot, bepróbálkoztam a melanzs színnel, ami egyáltalán nem jellemző rám, de olyan finom puha volt a fonal, meg hát a pulyának miért ne. Nem bántam meg, hogy új színt próbáltam bevinni a repertoáromba:D Megnézve a ravelryn a horgolásaimat, csak fehér vagy bézs minden nálam, a barna melanzs már kifejezetten izgalmat hoz az életembe!:)

Egy kis Jaroussky, csak mert rég linkeltem, és mert már két napja egész nap repeatben hallgatom ezt a darabot, hihetetlenül tökéletes!

Jó sokáig tartott, de csak elkészült! Máté Julianna még meg nem jelent leírása és segítsége kellett ahhoz, hogy ezt a "720. számú mintát" elkészítsem. A mintát a XX. Század hagyatéka Csetneki Magyar Csipke  c. kiadványban találtam.

Szokás szerint nem vagyok megelégedve, sok hibáját látom, de nagyon-nagyon igyekeztem jól megcsinálni, inkább bontottam, mint otthagyjak valami hibát. Ennek ellenére azért nagyon szeretem.
Igazából nem bonyolult elkészíteni, persze nem árt egy haladóbb horgolási tudás, de a legnagyobb bosszúságot a motívumok formázása adja inkább, és jóóóóóóóó sok türelem kell az egész összeállításához, de azért nem vészes, a legnagyobb hátráltató tényező a gyerek meg a ki nem bújt fogai inkább...
100-as DMC fonal és 0,6-os tű, a varrott háló is ugyanaz a fonal. 

Az egy hétvégés nyaralásom alatt készült egy koncepció és terv nélküli gyors kulcstartó...


...amikor egy délután bevettem magam az uram néhai nagypapájának a műhelyébe és átkutattam az összes fiókot és dobozkát és polcot. Csak azt sajnálom, hogy az összes festéke beszáradt, mert fehéren jobb lett volna, de jó ez így is, kalapáltam egy fél órát :))
Meg legeltem egy kis levendulát is a kertben.


Még mindig semmi extra, mi? Kell is nekem mindig olyan nagy projekteken ülnöm, de valamikor csak elkészül már valami! 

Egy újabb mini, mert imádom őket és mert gyorsan készülnek és szerettem volna valami szépet gyorsan. Haha, gyorsan, egy három hónapos mellett! Ehh, na mindegy, azért csak elkészült:) egy régi festett minta alapján, én válogattam össze a színeket, összesen 33. Az egész nem több, mint 2,5 centi, 20 öltés/cm selymen.

Aztán ma délelőtt a Maison Romantique shabby chic lakberendezős újság legújabb száma úgy megihletett, hogy 10 perc alatt felvarázsoltam a falra ezt a dekorációt. Odakerült a madárka és a régóta dobozban várakozó és unatkozó horgolt csipke kesztyűm. Rendkívül elégedett vagyok most magammal :D
Na jó, megyek, mielőtt felébred a főnök, hátha sikerül kicsit horgolnom...

Készült egy tartó.

Egy netes leírás alapján. Elfér benne pelenka, egy váltó body, egy csomag popsitörlő meg papírzsepi, és kihajtogatva még pelenkázni is lehet rajta. Elég sokat mászkálok Pulya úrral, szoktam is vinni mindent magammal, de kellett valami kompaktabb. Egy délutános munka, nem is lett valami gyönyörű, de legalább hasznos nagyon. Az anyag is olyan, amilyen volt otthon, nem vettem semmit külön, ezért nincs tökéletes összhangban. Kívülről macikás (lehetne virágos is, Pulya úrnak teljesen mindegy, de az még kevésbé illett oda), belülről viaszosvászon.

A viaszosvászon az egy hasznos dolog a kánikulában, Pulya úr roppantmód imád pucéran fetrengeni, de mint minden úriember, nem pisil maga alá, de még csak a közelébe sem, hanem jó messzire elvizipisztolyozik fekvő helyetben. Miután meguntam a keresd a pisit játékot (általában akkor találom meg, amikor véletlenül belelépek), a játszószőnyeg sem elég nagy, kapott egy jóóóóóó nagy viaszosvásznat és fetrengjen az arra kiterített pelenkán. Stílusosan híres strandokat ábrázoló vintage képeslapok vannak rajta. Most már nudista strandok...:) Abból kanyarítottam le egy darabot és varrtam meg a pelenkázónak, középre igazítva a Paris-Lyon-Mediterranee feliratot, Pulya úrnak ez az útvonal már megvolt két hónaposan, mondom én, hogy aktív életet él. Na jó, Lyon a szülővárosa.
Neten rengeteg hasznos dolog leírását meg lehet találni, a gyerekekhez millió eszméletlenül drága kiegészítőt árulnak, olyanokat, amikre ránézve bosszankodik az ember, hogy ez 2-3 óra alatt házilag elkészíthető, miért fizessek ennyit ezért??? Csak lenne 2-3 nyugodt órája az embernek gyerek mellett! Az idő pénz...
Még kb két hónapja készítettem két pár mosható melltartó betétet, a boltik azon kívül, hogy rettenetesen drágák, iszonyatosan kidörzsölik az ember mellét. A létező legeegyszerűbb dolog megvarrni, és komolyan csodát tett.
Tavaly, amikor Pulya úrról még nem tudtam, rengeteg cseresznyét ettem nyáron, és a magokat megtartottam, kifőztem, kiszárítottam. Utólag milyen hálás voltam magamnak ezért, hasfájóskának nagyon jót tett!! Úgyhogy gyerünk emberek, most, hogy itt a cseresznye és a meggy szezonja, tessék gyűjteni a magokat, nagyon jól tartják a meleget, hasfájásra is, mindenféle fájdalomra jó ám, nem csak a kisbabáknak!:D
És ha már itt tartunk, megosztom a kedvenc terhestrükkömet így utólag, hátha valakinek hasznára válik. Egy terhesnadrágot vettem, amikor még nem látszott semmi, de már kényelmetlen volt a farmerom. Két hónap után, amikor az 5. hónapban jártam, szétreccsent a fenekemen az anyag. Nem, nem azért, mert kihíztam, hanem mert olyan kritikán aluli minőség volt. Előtte sem voltam oda a kismamacuccokért, hiába lehet csinosat kapni, de ezután végképp a hideg futkoskott a hátamon, amikor rájuk néztem. Vettem 50 centért gumit, és egy szintén a neten talált leírás alapján átalakítottam egy régi nadrágomat. Így, ennyi, nem volt szükségem más kismamacuccra.
Most így hirtelen ennyi, egyébként is munkás dolgokat készítek mindig, de most még annál is lassabban haladok mindennel, még a gyors sikerélményem is már két hete készül... hát mindegy, Pulya urazás van, na, pang a blog:D
Azért ezt még megmutatom, hogy valami szép is legyen itt. Ezt a horgolt korcsolyacipőt a legjobb barátosném készítette, ugye milyen vagány?:)

de nem telefon. Már egy ideje használatban van, de csak most sikerült igazán teljesen befejeznem olyanra, ahogy elképzeltem.

Nagy sikere van, szereti nézegetni. A madárkák mintáját a Coudre c'est facile játékokat tartalmazó különszámából vettem, aztán én találtam ki a felhasználásukat. A felhő az egy anyaggombóc vatelinnel körbevarrva. A napocskát örököltük, nekem nagyon nem tetszik, de mit tegyek, ha Pulya úrnak meg bejön? A felhővel jól kiegészítik egymást:)

Minden madárkának külön hangja van, JB szokta szinkronizálni őket, a tulajdonos szerint a sárga csíkos madárkának van a legviccesebb hangja. Itt meg a bölcső, amiben alszik, régi csipkével kerítjük el az erős lámpától. De hamarosan kinövi, mert Pulya úr úgy nő, mint eső után a gomba (kop-kop!).
Én meg néhanapján elő tudom venni a csetneki csipkéimet, de ennél többet nem. Előveszem. Aztán este visszateszem:D

Mert van egy új segítőm a horgolásban, egyelőre jól tudja tartani a fonalamat. És jól tud hátráltatni a kézimunkában. De lassanként kezdek visszatalálni a hobbimhoz! 

Egy Maison Romantique újságban láttam meg egy régi csipkékkel bevont lámpaernyőt, és naaaaaaagyon szerettem volna én is egyet.

Persze vehettem volna a bolhapiacon olcsón régi csipkéket, de én nem én lennék, ha nem a bonyolultabbik megoldást választom, vagyis nekiállok magam meghorgolászni hozzá a terítőcskéket. Szerettem csinálni, mert nem kellett odafigyelni ezekre az egyszerű mintákra, most egy elég macerás, stresszes időszak van a hátam mögött a lakáskereséssel meg minden egyébbel. Végre fel is lett akasztva, vicces volt ahogy a zuram és a bátyám bénázták fel:) A mintákat szimpátia és kedv alapján válogattam Diana és Crochet Creation újságokból. És ha már Diana... kicsit Diana Barry-érzésem volt, mire befejeztem az összeset:)

 
Diana Barry: Myra Gillis had 37 doilies when she got married, and I'm determined to have AT LEAST as many as she had.
Anne Shirley: I suppose it would be impossible to keep house with only 36 doilies. But I assure you, Mr. Wright, Diana will be the sweetest little homemaker in the world... so long as you can afford to let her keep up with the Gillises.

Összesen 15 vagy 16 darabból áll (elfelejtettem megszámolni a végén és azóta már fel lett akasztva). Köztük van az Első Horgolt Terítőm is ám!:)) A kakukktojás egy boutis, amit még régen egy próbarabnak készítettem egy nagyobb munkához, amit még mindig nem fejeztem be, és most ez a kallódó próbadarab annyira idekívánkozott, hogy beépítettem őt is.

Hiszen a boutis jellegzetessége köztudottan akkor jön elő, amikor átvilágítják, ezért használják lámpaernyők készítéséhez is. És bár nem látszik, de csetneki csipke mintával horgoltam körbe azt a boutis-t, a nagy francia-magyar keveredés jegyében, mert nálam ne keverednének az országok és kultúrák? Hajjaj, de mennyire keverünk!
No, akkor még egy kép A Tojásról, csak a rend kedvéért, hogy látszódjon, hogy a fekete passzpartun fekete csipke van, és hogy egy ezüstös kis hópehely fityegőt bevontam csillámporral és azt akasztottam fel végül dísznek.

Meg egy extra kép, virág, amit a zuramtól kaptam egy nagy alkalomra.

Szóval az elmúlt hetek lakáskereséssel teltek, stresszelés és rohangálás, szervezés, bútorvásárlás, stb. Már látni a fényt az alagút végén, a lakás megvan, a cuccok nagy része ott van, a fürdőszobán kívül mindent kisikáltam már, lassanként csak sikerül teljesen átköltözni, és megérkezik a jó francia szokáshoz híven nem kiszállított bútor is... De hogy ne kongjon az ürességtől a blogom, mutatok egy képet. A fényképezőgépemet, mint a legfontosabb dolgokat még nem vittem át, ezért az én agyonimádott telefonommal készült a kép ma, nem túl jó minőségű, de a hangulatot visszaadja.
Tehát íme az én Tojásom, bekeretezve az új helyén. Jól néz ki a bolhapiacos játék babakocsival és a kedvenc szalaghímzésemmel. A két beépített szekrény kulcsain pedig ♥ecskék lógnak. Jó, hát a csokor mimóza egy félbevágott ásványvizes palackban áll, a vázám még nem került át, mert abban egy másik csokor mimóza van a régi albérletben:)

Azt hiszem, igazán méltó helyet kapott most őtojássága! Régi, nagymama padlásán talált kopott aranyozott keret, boltban vett fekete passzpartu, amin fekete csipke van, ami nem látszik, csak közelről, de ad neki valami pluszt (OK, majd lefényképezem rendesen:)). Tökéletes méretre, csak a passzpartut kellett kicsit megvagdosnom, a keret meg a Tojásra várt szerintem, mert annyira tökéletesek az arányok, egyetlen bolti keretnél sem volt ilyen. Tehát saját keretezés.
Az új albérlet igazán csinos része a kandalló. Egyébként annyira nem rajongok az új lakásért, hiába nagyon eredeti és pofás és csinos, de nagyon buta és bolond az elrendezése, nehéz kihasználni az egyébként nm-re jó alapterületet, meg nem azon a környéken van, ahol nagyon szerettem volna, de mindegy, ez jött össze, ezt kell megszokni, ezt kell szeretni. Aztán mivel az Ikea nem szállította ki tegnap a megrendelt bútorokat, (de még csak nem is figyelmeztettek, hogy nem jönnek, este telefonáltam, hogy most akkor mi van, aztán ma reggel telefonáltam, hisztiztem egy sort, végül csütörtökre ígérték, remélem, akkor azért tényleg kihozzák már, nem húsz fillérbe kerül a kiszállítás és több, mint egy héttel korábban rendeltünk meg mindent), szóval ágy nélkül még tudtam egyenesen, szemből fényképezni úgy, hogy, látszódjon az egész csendélet. Szóval ez van! Aztán remélem hamarosan mutathatom azt, ami már egy-két hete elkészült, csak még nem került a helyére:)

Nem életem főműve ez a kis horgolt borító, viszont hasznos és csinos és puha és kellett:)

Minden évben egy kicsi, budapestes Róth Anikó-féle naptáram van, ami idén elmaradt - már nem is emlékszem, miért. Persze annyi mindenféle időpontra kell mostanság rohangálnom, hogy nem tudom már követni magamat, és tudom, hogy lehetne telefonon tárolni a mikor-hova-hányra, mert az mégiscsak flancosabb és modernebb, de nevezzenek elavultnak, nekem a mini zsebnaptár heti bontásban mégis sokkal áttekinthetőbb. Meg hát szeretem a papírt meg a tollat.

 Miután egy hónapja tervezgettem fejben a szebbnél szebb borítókat, rádöbbentem, hogy vagy megcsinálom a lehető legegyszerűbbet, vagy 2016-ra sem lesz rajta semmi. Úgyhogy horgolásztam egy párnahuzatot. Egy sor bogyó kihagyva a tollnak. Nagyon finom tapintásra, csak nem tudom, milyen fonal, mert valami picike gombócka maradék volt, ebből készített nekem anyukám kendőt, nagyon drukkoltam, hogy ne fogyjon el az utolsó pár öltésnél.
Szóval így állunk. Aztán hamarosan most már csak lesz valami komolyabb mutatnivalóm:))

Mert mint említettem, a legjobb barátomnak (a szóbeszéd szerint:)) gyereke lesz. A minap keresgéltem egy terítőre valót a mintáim között (na arról majd később, amikor kész lesz, de elárulhatom, nem terítő lesz a terítőből!:)), de megláttam ezt, és közismert, hogy a vintage mintáknak nehezen tudok ellenállni. Az, hogy egy tökéletesen felesleges ruhadarabnak tűnik, az nem számít. A pulya anyjának tetszik, az a fő.

A 20-as méretű Phildar Relais 8 fonal olyan csodálatos tapintásra, és azok a roll stitch-ek olyan plusz extrapuhaságot adnak, hogy egy élvezet volt horgolni, viszonylag hamar el is készült. Mint a DMC 80-as és a Sajou 80-as fonala, ránézésre egyforma, méretre egyforma, de dolgozni velük ég és föld, ugyanígy ez a Phildar is egy tapiznivaló élvezet-fonal a többi 20-ashoz képest. Mondjuk az ára is magasabb, mint a többié, igazából még tavaly tévedésből vettem. Azért azok a roll stitch-ek okoztak bőven fejfájást eleinte, aztán már gyorsan mentek, de igazán szépre még mindig nem sikerült elkészíteni őket. Ezzel horgoltam át magam az új évbe:)