M
ert megint el vagyok maradva. Ez van. Az egyre kókadozóbb blogomat sajnálom, és hogy mindig elfejeltem a kedvenc blogolóim legújabb, szebbnél-szebb kézimunkáit megcsodálni, azt is, de mást nem. Na, ne pazadoljuk a dumára az időt.
Ronda képek lesznek, mert most valahogy nem volt arra sem fantáziám, bár a képekre még visszatérünk.
Na lássuk csak.
Volt két rettenetesen fagyos, iszonyatosan hideg hetünk. A Tisztelt Gyermek nem hajlandó kesztyűt hordani, és én se tudok kesztyűt hordani, mert akkor nem tudja fogni a kezemet. Tiszta sor, két kéz lilára fagy. Két napig bírtam, aztán kitaláltam egy közös kesztyűt. Csudálatos Textile de la Marque Bella fonalból készült, kasmír, gyapjú és selyem keveréke. Meleg és nagyon puha. Csak egy készült, mert a másik kéz mindig zsebben van úgyis. Meg ez az egy jobbosként is használható és balosként is. Meg mert sürgősen kellett. Nem láttam sehol leírást, csak ahogy fogta a pulya a kezemet, arra találtam ki a "fazont". Sima egyujjas kesztyű, csak van egy nyílás az oldalán, amit szintén passzéval kötöttem körbe, oda megy a gyerek keze, így tudja belül fogni a kezemet. Bevált nagyon. Külön érdekessége az én szempontomból, hogy szívtam egyet az orromon és mondtam, na, elég, ne szórakozzunk már, hogy nem tudok 5 tűvel kötni! Leültem, megkötöttem, semmi vacakolás, semmi szenvedés nem volt, azonnal ment. Viiiiiszont! Viszont ahol nem körbe kötöttem (a gyerekkéz nyílásánál), hanem ide-oda, ott sokkal lazább lett a kötés, pedig ugyanaz a tű. Szemmel látható, képen méginkább kiugrik. Nah, a gyakorlat hiánya rögtön kiugrik, mi? Mindegy, gyorsan kellett, nem bontottam le. A zoknitűs kötés nem lesz a kedvencem, hiába nem bonyolult, viszont a hátrányai elég nehezen fogadhatóak el a számomra: kilóg folyamatosan 4, vagyis 8 szúrós vég, a pulya meg nekifutásból támad nekem. Nem túl mobil a táskában, könnyebben lecsúszhatnak a szemek is róla. De legalább ez a képesség is kipipálva.

Következő. A Drops Lace fonalam úúúúúgy bámult rám, hogy csináljak belőle valamit. Elég gyorsan megvolt, előbb is, mint a kesztyű egyébként, csak aztán miután kimostam és száradt, az éjszaka leesett (azt hiszem, leesett...), a macska megtalálta és elkezdte körbeszeretni. A gyapjú és a mohair a macskáknál igen közkedvelt alapanyag sajnos. Szerencsére nem szakította el, de kihúzott jó pár szálat, ezért sokáig nem vettem a kezembe, de aztán amikor elég erősnek éreztem magamat, visszahúzogattam, szépen, türelmesen. A dizájn saját, abba a rózsaszínbe valami egyszerűt, shabby chicet, fodrosat láttam bele. Éppencsak körbeér kétszer, és így lesz egy csupafodor a nyakam körül, vagy gallérként funkcionálhat, ha összetűzöm valamivel. Az egyetlen hibája, hogy nem elég fekete, ezért kicsit hordhatatlannak találom, de egyébként nagyon-nagyon-nagyon tetszik, ici-pici-puha habkönnyűség az egész, további tervezgetésekhez mutat irányt. Hja, és miért is még így csináltam? Azért, hogy gyakoroljam, hogy végre egyforma legyen a sima és a fordított sorom. És nem aludtam be rajta!!:)

A kesztyű adta az ötletet, hogy na, épp itt az ideje akkor sapkát is csinálnom magamnak. Van az a probléma a bolti sapkákkal, hogy vagy veszettül drágák, vagy nagyon műszálasak. Az a kasmír-gyapjú-selyem keverék viszont! Ideális sapka! Nem rohadt bele a fejem, nem vakartam halálra a homlokomat. Rájöttem, hogy ez a jó a kötésben, megkapod ugyanazt, amit a boltban, csak hordhatóbb minőségben (anyukám kötött nekem egy biopamut pulcsit most, le sem veszem azóta, pedig azt hinné az ember, fekete pulcsit találni. Nem, olyat, ami nekem kell, nem találni). És ha az ember elég ügyes, akkor nem is néz ki úgy, mint ami házi készítésű - ez fontos, azt nagyon nem szeretem, ha egy kötött cuccról az embernek Thierry Lhermitte jelenete jut eszébe a Karácsonyi kalamajkából - aki nem ismeri, nézze meg). Most nagyon örülök ennek a sapkának, a kép ilyen most, mindenki szerint jó, szerintem nem, de ennél csak rosszabbak vannak sajnos. Tádám, ha már idáig eljutottál az olvasásban, megjutalmazlak azzal, hogy megnézheted a fejemet, ami elvétve azért már előforult itt:D 3,5 és 4-es kötőtűvel készült. A minta innen van: http://www.ravelry.com/patterns/library/a-beret-with-a-bow annyit módosítottam, hogy passzéval kötöttem és nem lustakötéssel a szélét. Nem segített rajta, megnyúlt kicsit.


Két apróság. És akkor visszatérünk egyben a fényképek kérdésére. Elkezdtem a #yarnlovechallange-et
Részletek itt: http://maryheatherbrowne.com/blog/yarnlovechallenge
Az én képeim itt: https://www.instagram.com/catlady.l/ jók is, nem olyan jók is. Nem mindig van ihletem, nem mindig van időm. Ehhez a kihíváshoz készült két szupermini amigurumi, amiket nem bánok, azonnal értő és szerető kezekbe kerültek:D
Csiga (minta: http://www.ravelry.com/patterns/library/itty-bittys---snail). A  kép a sebességemet hivatott bemutatni. Tényleg lassú, de klasszisokkal gyorsabb, amióta lecsökkentettem az életemben az internetet.

Béka (minta: http://www.ravelry.com/patterns/library/fred-the-amigurumi-frog). A hibák szóhoz. To frog, or not to frog? Bontani, vagy nem bontani? Ez itt a kérdés. Bontani, természetesen. Ez a kedvenc képem, ihletem is volt és időm is, a jó körülmények összejátszottak:)
Mit felejtettem ki? Nem tudom. Nem hiszem, hogy a közeljövőben lesz mit mutatnom, tavasz van, felforrt az élet, sürgés-forgás, ide-oda, és megint nagy tervekben gondolkodom:D
Akit érdekel, leginkább az Instagramon talál meg mostanában, vagy ha sikerül elérni, akkor néha még az emailjeimet is megnézem (tudom, Emőke, tudom!!!!!!! Válaszolok!!!!)