G
azdaságos blogolás, havonta egy összefoglaló. Ááááááá, nem, nem, ez csak véletlenül jött így ki. Mindet meg tudom magyarázni! Vegyük sorba, időrendben.
Ezt a czukorfelhőt még december utolsó, január első napjaiban kötögettem. Igen, egy kislánynak, nem is nekem készült. Sajnos. Eljátszottam a gondolattal, hogy magamnak is megcsinálom nagyobban, mert nagyon tetszik, de meggyőztem magamat, hogy ez nekem túl rózsaszínű. Persze lehet, hogy feketében is egész csinos lenne...? Na jó, igen, szóval persze vintage minta, bele is szerettem rögtön és amikor megláttam azt a DMC 100% Baby merinói gyapjú fonalat, el is dőlt rögtön, a kicsi Réka kap egy ilyet tőlem.
Van benne egy hiba, az a címe, hogy "Laura évente egyszer leül a tévé elé és még oda is ragad". Szerencsére nem olyan feltűnő, de nem tudtam visszabontani, mert amikor észrevettem, addigra ott már fogyasztottam, és ráadásul egyszerre csináltam a jobb és balt, ezért persze nem számoltam a sorokat... trallala... minek is részletezem? A kézimunkában egyébként is ott a mentség, csak Isten csinál tökéleteset. Meg mindig eszembe jut kedvenc íróm, Orhan Pamuk könyve, A nevem piros (azt dedikáltattam magamnak!), ami a miniatűr-festőkről szól, és ott is elmondják ám, hogy az aprólékos munkájukban szándékosan ejtenek mindig egy hibát, és amennyire tudom, pl a perzsa szőnyegekben is mindig van egy szándékos hiba - ugyanaz az elv, hogy elismeréssel adózzanak Allah tökéletességének. Kimagyaráztam? OK, akkor tovább is léphetünk.
3 mm-es kötőtű. Annyit módosítottam rajta, hogy nem csináltam a karjára is horgolt széleket, mert az nem tetszett, túl soknak találtam.
A mosás után kicsit megnyúlt, pedig én becsületesen csináltam kötésmintát, csak hát éppenséggel (és ez már nem az első eset!), amikor kész az egész ruhadarab, az egyszerűen nagyobb, tehát nehezebb a cucc, és jobban nyúlik, hiába a gauge nem nyúlt annyira. De nem olyan rossz, mert 1, gyereknek nem baj, belenő, 2, ettől még vattaczukorabb lett.
Következő. Ez is majdnem kész állapotban volt már január elején, úgyhogy nem tartott sokáig befejeznem. Saját tervezés, nem nyakmelegítő, hanem inkább izé, collar. Gallér, na. Nem volt fényépem róla, ezért sem mutattam, de most, hogy meghirdették az Edwardian Spring márciusi játékot Instagramon, megihletődtem a képekre. Előre dolgoztam, de hát ha megihletődtem?:D Plusz érdekesség, hogy nem tudok fülbevalót hordani, ez a csodaszépségesség vagy 15 éves már, sosem tudtam hordani! Amikor most megtaláltam, annyira odakívánkozott a képre, úgyhogy megnéztem, hogy áll a fülem. Siralmasan, a bal benőtt teljesen, a jobb, na hát abba minden probléma nélkül belement, jippí!! 10 perc fényképezgetés után visítanom kellett a fájdalomtól, ki is szedtem, a kép azért is ilyen sápadt, hogy ellensúlyozza az egyébként vörös fülemet. De a hangulat megvan, és az a fő!
Ha nagyon kivagyok a betegségtől, akkor a legjobb a Váratlan utazás. Decemberben néztem Olivia King ruháját, és áááááááááááááá, elővettem a fonalaimat, kötőtűimet, mintát kerestem, találtam is egy szép kötésmintát a The Art of Knitting 1881-es könyvben (Antique Pattern Library...), 31. oldal, Diamond Open Stitch. Egyszerű raglán, amíg meg nem untam, talán azért 3-4 mintaismétléssel tovább is mehettem volna még, hogy hosszabb legyen, akkor a mélyebben kivágott fekete pólókkal is hordható lenne. De ez csak prototípus. A 12 apró gyöngyöt is utáltam felvarrni a hátuljába. Tessék, a kedvenc képem, amit csak márciusban kéne posztolnom:D
(Igen, látszik a hajtás a kendőn. Nem, nem mertem vele semmit kezdeni. Az a csipke több, mint 100 éves, én meg túl sokat beszélgettem egy restaurátortanonccal ahhoz, hogy egyszerűen kimossam és kivasaljam. Már az is csoda, hogy hozzá merek nyúlni! Muszáj, enyém. És túl szép.)
Továbbá készült 5 mini kendő, az Aroha Knits 5 nap - 5 kendő játékának keretében (https://www.instagram.com/explore/tags/5shawls5days/), egyszer már megcsináltam őket, de már régóta megmondták nekem, hogy a kötésmintás-leírásos-sampleres füzetembe kívánkoznak. Csak az akkori mintaleírásokat sehol sem találtam, ezért pont kapóra jött, hogy újra meghirdették a játékot. Csak kép nincs, vagy majd később lesz, mert nem találom, és ha most nekiállok fényképezgetni megint, sosem lesz meg ez a bejegyzés. Igazából nem egy nagy látvány úgysem :D
1mm-es kötötű és Sajou Cocoon Calais 80-as fonal.
És ez az 5 nap éppen pont 5 nappal késleltette a hónap fő munkájának elkészültét. A vintage kesztyűm.
"Seen in Vogue and Harper's Bazaar and - we hope - on you!" Naná, hogy nekem is kell kesztyű 1951-ből! Mellesleg amikor csináltam a 2018-as évösszefoglalót, feltűnt, hogy van valami kesztyű-mániám... de elhessegettem a gondolatot, egészen addig, amíg megláttam EZT!
Rossz kép, ennél sokkal jobbat érdemel, mert nagyon vagány, nagyon sikk, nagyon menő! Csak erre nem volt ihlet, vagy ha volt, akkor meg lehetőség, és ha jobbra várunk, sohasem születik meg ez a bejegyzés.
Az ihlet amatőröknek való, mások csak felkelnek és nekilátnak a munkának. Mondta valaki nagyon okos, és tudjátok mit? Egyet is értek vele. De szebb az ihlet hiányára panaszkodni, mint a lustaságra.
A színt JB választotta, én bordóbbat akartam. És most már nagyon hálás vagyok neki!! Egyébként ha megnézitek az új Mary Poppins plakátját, neki is ilyenje van, csak az övé bőr. PS meg is kérdezte, amikor kész lett, hogy akkor most én is repülni tudok? Nem, annyira azért nem tökéletes, de majdnem!
Lang Yarns Merino 150 fonal és 2,5-ös tű. Átkozottul nagyon szorosan kötve, de így csudára jól fekszik a kezemre! Szerelem! És pont január 31-én lettem kész vele.
Február elsején bejelentettem, hogy most minden erőmmel a megkezdett dolgokat fogom befejezni. Február másodikán új kötésbe kezdtem.
És arra vártam, hogy megérkezzen a kardigán új tulajdonosához, aztán meg arra vártam, hogy készül egy rendes kép a kesztyűvel, és végül jól elhúzódott ez az egész posztolás, ejnye, szedd már össze magad!! Dehogy szedem, nyakig vagyok a megőrülésben, másra sem gondolok, mint az új kötésem, csak mostanság alig haladok vele, mert úgy haladok vele, mint a csiga a kútban, két méter nappal, egy vissza éjszaka. De most azt hiszem, végre sikerült jól kiszámolnom (csak aztán hozzá kell megint számolni újra a karját, pfffff, kellett nekem elcsábulnom megint rossz fonalra, hogy újra kelljen mindent számolni...)
azdaságos blogolás, havonta egy összefoglaló. Ááááááá, nem, nem, ez csak véletlenül jött így ki. Mindet meg tudom magyarázni! Vegyük sorba, időrendben.
Ezt a czukorfelhőt még december utolsó, január első napjaiban kötögettem. Igen, egy kislánynak, nem is nekem készült. Sajnos. Eljátszottam a gondolattal, hogy magamnak is megcsinálom nagyobban, mert nagyon tetszik, de meggyőztem magamat, hogy ez nekem túl rózsaszínű. Persze lehet, hogy feketében is egész csinos lenne...? Na jó, igen, szóval persze vintage minta, bele is szerettem rögtön és amikor megláttam azt a DMC 100% Baby merinói gyapjú fonalat, el is dőlt rögtön, a kicsi Réka kap egy ilyet tőlem.
3 mm-es kötőtű. Annyit módosítottam rajta, hogy nem csináltam a karjára is horgolt széleket, mert az nem tetszett, túl soknak találtam.
A mosás után kicsit megnyúlt, pedig én becsületesen csináltam kötésmintát, csak hát éppenséggel (és ez már nem az első eset!), amikor kész az egész ruhadarab, az egyszerűen nagyobb, tehát nehezebb a cucc, és jobban nyúlik, hiába a gauge nem nyúlt annyira. De nem olyan rossz, mert 1, gyereknek nem baj, belenő, 2, ettől még vattaczukorabb lett.
Következő. Ez is majdnem kész állapotban volt már január elején, úgyhogy nem tartott sokáig befejeznem. Saját tervezés, nem nyakmelegítő, hanem inkább izé, collar. Gallér, na. Nem volt fényépem róla, ezért sem mutattam, de most, hogy meghirdették az Edwardian Spring márciusi játékot Instagramon, megihletődtem a képekre. Előre dolgoztam, de hát ha megihletődtem?:D Plusz érdekesség, hogy nem tudok fülbevalót hordani, ez a csodaszépségesség vagy 15 éves már, sosem tudtam hordani! Amikor most megtaláltam, annyira odakívánkozott a képre, úgyhogy megnéztem, hogy áll a fülem. Siralmasan, a bal benőtt teljesen, a jobb, na hát abba minden probléma nélkül belement, jippí!! 10 perc fényképezgetés után visítanom kellett a fájdalomtól, ki is szedtem, a kép azért is ilyen sápadt, hogy ellensúlyozza az egyébként vörös fülemet. De a hangulat megvan, és az a fő!
(Igen, látszik a hajtás a kendőn. Nem, nem mertem vele semmit kezdeni. Az a csipke több, mint 100 éves, én meg túl sokat beszélgettem egy restaurátortanonccal ahhoz, hogy egyszerűen kimossam és kivasaljam. Már az is csoda, hogy hozzá merek nyúlni! Muszáj, enyém. És túl szép.)
Továbbá készült 5 mini kendő, az Aroha Knits 5 nap - 5 kendő játékának keretében (https://www.instagram.com/explore/tags/5shawls5days/), egyszer már megcsináltam őket, de már régóta megmondták nekem, hogy a kötésmintás-leírásos-sampleres füzetembe kívánkoznak. Csak az akkori mintaleírásokat sehol sem találtam, ezért pont kapóra jött, hogy újra meghirdették a játékot. Csak kép nincs, vagy majd később lesz, mert nem találom, és ha most nekiállok fényképezgetni megint, sosem lesz meg ez a bejegyzés. Igazából nem egy nagy látvány úgysem :D
1mm-es kötötű és Sajou Cocoon Calais 80-as fonal.
És ez az 5 nap éppen pont 5 nappal késleltette a hónap fő munkájának elkészültét. A vintage kesztyűm.
"Seen in Vogue and Harper's Bazaar and - we hope - on you!" Naná, hogy nekem is kell kesztyű 1951-ből! Mellesleg amikor csináltam a 2018-as évösszefoglalót, feltűnt, hogy van valami kesztyű-mániám... de elhessegettem a gondolatot, egészen addig, amíg megláttam EZT!
Az ihlet amatőröknek való, mások csak felkelnek és nekilátnak a munkának. Mondta valaki nagyon okos, és tudjátok mit? Egyet is értek vele. De szebb az ihlet hiányára panaszkodni, mint a lustaságra.
A színt JB választotta, én bordóbbat akartam. És most már nagyon hálás vagyok neki!! Egyébként ha megnézitek az új Mary Poppins plakátját, neki is ilyenje van, csak az övé bőr. PS meg is kérdezte, amikor kész lett, hogy akkor most én is repülni tudok? Nem, annyira azért nem tökéletes, de majdnem!
Lang Yarns Merino 150 fonal és 2,5-ös tű. Átkozottul nagyon szorosan kötve, de így csudára jól fekszik a kezemre! Szerelem! És pont január 31-én lettem kész vele.
Február elsején bejelentettem, hogy most minden erőmmel a megkezdett dolgokat fogom befejezni. Február másodikán új kötésbe kezdtem.
És arra vártam, hogy megérkezzen a kardigán új tulajdonosához, aztán meg arra vártam, hogy készül egy rendes kép a kesztyűvel, és végül jól elhúzódott ez az egész posztolás, ejnye, szedd már össze magad!! Dehogy szedem, nyakig vagyok a megőrülésben, másra sem gondolok, mint az új kötésem, csak mostanság alig haladok vele, mert úgy haladok vele, mint a csiga a kútban, két méter nappal, egy vissza éjszaka. De most azt hiszem, végre sikerült jól kiszámolnom (csak aztán hozzá kell megint számolni újra a karját, pfffff, kellett nekem elcsábulnom megint rossz fonalra, hogy újra kelljen mindent számolni...)