"Az állomásépület emeleti ablakából egy fiatal leány nézett ki, éppen szemben Cilikével, s kíváncsi pillantással vizsgálgatta.
Hogy néz! - gondolta magában Cilike. - Remélem látja rajtam, hogy én már asszony vagyok?
A hiúság ördöge megcsiklandozta kissé, s hamar kivette kis táskájából gyönyörű hímzett menyasszonyi zsebkendőjét, s előkelő mozdulattal meglebbentve, kecsesen a homlokához és arcához érintette, mintha nagyon melege lenne.
A zsebkendő tényleg gyönyörű volt. Ella hímezte Cilikének menyasszonyi ajándékul, pókhálóvékonyságú selyemmel, csodaszép csipkemintát olyan remekül, hogy a kis zsebkendőnek valódi műbecse volt.
Remélem, észreveszi a kisasszony - gondolta magában Cilike. - Ilyet se látott még soha életében!
A kisasszony valóban észrevette, mert még jobban kihajolt, és ugyancsak meresztette a szemét. De e pillanatban egy incselkedő kis szellő kikapta Cilike kezéből a kendőt, s az leesett, éppen oda a kocsiablak alá.
Cilike majd megdermedt ijedtében. De restellt kiáltani Lacinak, aki éppen a csomagokkal volt elfoglalva, mert egy új utasnak kellett helyet csinálni.
Cilike egy pillanatig gondolkozott, aztán gyorsan kiugrott a kocsiból, hogy fölvegye a zsebkendőt. De éppen mikor már utána akart nyúlni, a gonosz szellő ismét felkapta a zsebkendőt s mint egy fehér kis zászlót vitte, röpítette, egyenesen az állomásablak felé.
De már abból nem eszel! - gondolta magában Cilike. - A zsebkendőmet nem hagyom!
Futott utána, hogy elkapja, a kisasszony az ablakban nevetett, nagyszerűen mulatott a jeleneten. Cilike meg égő arccal bosszúsan futott a zsebkendő után.
Végre szerencsésen elcsípte, s aztán gyorsan megfordult, hogy felszálljon a vasúti kocsiba.
De e pillanatban a lábai majdnem gyökeret vertek, s az ijedtségtől azt hitte, mindjárt összeesik. A vonat lassú mozgással indult már kifele a pályaudvarról."
Tutsek Anna Cilike mint asszony
Ez a kis részlet ihletett, amikor kb 4 éve elkezdtem csinálni ezt a zsebkendőt, de nem fejeztem be, mert valahogy nem tetszett. Most kerestem valamit, amin kipróbálhatom, működik-e a varrógépem, amit apukám megszerelt (működik!:)), így ez az agyongyötört, első laposhímzéses próbálkozásom pont kapóra jött:)
Hogy mi történik utána Cilikével, nem mondom meg, olvassátok el magatok!
Kettes számú projekt:
Cseburáska. Remélem tetszeni fog!:) Igyekeztem mosolygósat csinálni, mert amit JB-nek csináltam, attól sírhatnékja támad mindenkinek, olyan szomorú szegény!