Az ugye úgy volt, hogy Mamzi megfertőzött a horgolással, de csak kerülgettem, mint macska a forró kását. Kivéve, hogy nagy vágyamat, az ír csipkét próbálgattam, akkora sikerrel, hogy össze is hoztam néhány kutyarágta cafatot. Aztán Emőkének az egyik bejegyzése szöget ütött a fejembe. Az ember leül és csinálja, nem rinyál, hogy nem megy ez. Hát én is ezt mondom mindig! És meg kell rá érni. Igen, ez is nagy igazság, nem kell rögtön a legnehezebbel kezdeni, mint az rám annyira jellemző. Aztán szembejött egy 10 rubeles (kb 70 ft) lejárt Diana újság, amiben megláttam A Terítőt. Az volt a pillanat, amikor éretten leestem a fáról. Azt hiszem, 31-én kezdtem bele, és persze nem elegendő fonallal, amit Franciaországban nem tudtam felhajtani (Tulip, ami szépen csillog, de kezdőként nem gondoltam bele, hogy mennyire nem terítőhöz való), ezért abbahagytam egy olyan sornál, ahol nem látszik, hogy nem az a minta szerinti vége:)

És újfent itt az évösszegzéses bejegyzés. Éljen! Le 2012-vel, jöjjön a sokkal jobb 2013!
Miközben szedtem össze, meglepődtem, hogy mennyit boutis-ztam. Valahogy gondolatban a csipkeverést jelöltem meg az év befutójának pedig. Tény, hogy a boutis-t bárhova, bármikor magammal tudom vinni, úgyhogy hamarabb van végeredmény. Két nagy szerelem, boutis (2012-ben csináltam először) és csipkeverés (amiben még mindig sehol sem tartok... Ja, nem, a gigászi tervek megvannak! Agyon kell verni engem)
Tehát akkor a boutis-k

A csipkék

Mindenféleségek, avagy keresztszemes, szalaghímzés, varrás, point de beauvais és tűnemezelés. És a napokban elkezdtem egy horgolt terítőt is...van egy hatalmas boutis-m és egy egy hatalmas csipkém, amik türelmetlenül várnak

Ebből a válogatásból több is a saját rajzom, saját mintám alapján készült. A tűnemezelés, a szalaghímzés és a point de beauvais szintén új. Büszke vagyok mindegyik idei munkámra:)))
És itt vannak a szokásos apróságok.
És novemberben ajándékot is kaptam, amit elfelejtettem megmutatni, pedig rögtön körbe is fényképeztem (bizonyíték rá a rózsa:))). Szánom-bánom, mert egyébként nagyon szeretem és tetszik és használom, csak akkor jött, amikor a fejem nem volt a helyén (OK, mikor van ott?). Szóval most pótolom. Emőkétől kaptam ezt az imádnivaló, és ennyi idő eltelte után most már bizton állíthatom, praktikus tartót, gyönyörű fonalakkal!:)) te jó ég, milyen gyönyörűen tud csomagolni! És milyen aranyos, még háttal sem kellett neki ülnöm, mert nem voltam mellette zavarban, ritka édes egy nőszemély:)))

Voltam Párizsban Mamzival (a tőle kapott, és már felhasznált horgolt csipkét meg lehet tekinteni valahol ott, fent, a képek egyikén:)), voltam a boutis múzeumban Calvissonban és voltam egy moszkvai kézimunka-kiállításon. Nagynéni lettem, szállodát vezettem, könyvborítót fényképeztem (az év legjobb feladata volt, amiért nagyon hálás vagyok Mártának, kimentett a nyári melegben kicsit a munka posványából:)). Csináltam több-kevesebb sikerrel ajakápolót (itt is a Mamzi keze van a dologban) ami megmentett a moszkvai fagyban úgyhogy mondhatjuk azt, hogy több, mint kevesebb sikerrel, mert a trutyit sikerült azért lemosni az asztalról:)). Voltak jó pillanatok, nem vitatom, de összességében egy vacak év volt. Menjen és vissza se nézzen.
Az új évre erőteljes, pozitív fejlődést szeretnék az életemben és a sorsom alakulásában. És ugyanezt kívánom mindenkinek, aki ezt olvassa, és mindenkinek, aki nem, de gondolok rá. Egy szóval: