yerekkompatibilis, vintage-beütésű karácsonyfánkat a kényszer szülte.

Hát ugyebár az úgy volt, hogy... na mindegy, szóval a lényeg, hogy amikor leesett az én minden más hülyeséggel teletöltött agyamban, hogy nyakunkon a karácsony, sehol sem találtam kisebb műfenyőt, már csak a 150 centi fölöttiek maradtak, azt meg nagyon nem akartam, nem is fért volna el, és díszíteni sem lett volna türelmem annyit. (lehet, ha kibumlizok egy városszéli hipermarketbe, ott lett volna még kisebb méret, nem tudom, de az ilyen félnapos kirándulásra nem voltam hajlandó karácsony előtt, amikor minden tele van, áááááááá, nem!).


Mielőtt kétségbeestem, hogy a gyerek az első tudatosabban megélt karácsonyán fa nélkül marad, felmentem Pinterestre. Nem találtam semmi érdekeset, mert akárhogy is nézem, ami jól néz ki egy előnyös és jó fényképen, az mégiscsak egy olcsó és szegényes vacak, és akármennyire is hidegen hagy a karácsony (na jó, azért az ajándékok jöhetnek :P), ha karácsonyfa, akkor az legyen szép! Azért a sok képnek, amit végignéztem annyi haszna volt, hogy egy idő után elkezdett tudatosulni bennem, hogy a legjobb, ha nem mások ötleteiből indulok ki, hanem a saját világomból, meg a saját felhalmozott alapanyagaimból.
Az egyetlen dolog, amit vásároltam, az 80 centi zöld filc volt, amin aztán egy csomó évek óta kallódó bizgentyű megtalálta végül a helyét!:) 4 napig dolgoztam rajta látástól Mikulásig (Kulás bácsi, ahogy a fent említett gyermek mondja), de az utolsó pillanatban kész lett. Sokat segített az elkészítésben Ljudmila Ulickaja legújabb könyve, a Jákob lajtorjája hangoskönyvben (oroszul), a varrásnál nem vigyáztam túlságosan, ha kilógott kicsit a vatelin a régeket közül, hát kilógott, ráfogtam, hogy hó. Nem sok hó volt az idén... Van rajta négy kötött dísz, azoknak a mintáját Ravelryn találtam (http://www.ravelry.com/designers/frankie-brown), lett volna több is, nagyon szórakoztatóak és szépek (hoppá, most nézem, hogy nem varrtam szemet a madárnak!!), de szorított az idő, aztán készült még filcből a Coudre c'est facile különszámának a mintái alapján egy süni, egy őzike és egy mókus (az utóbbi lemaradt a csoportképről, gondolom valahol éppen mogyoróért rohangált a gyerek segítségével).
A fa tetején egy fekete macska trónol, aki már régóta megvolt, ujjbáb. Cuki kis vintage karácsonyos képecskéket a már majdnem beszáradt Diamond Glaze ragasztómmal ragasztottam bele a máskor a miniatűrjeimhez használt keretekbe, nagyon szépek, de mindegyiknek van hibája, az egyik felpúposodott (nem véletlenül kell előbb beleragasztani a képet, megvárni, hogy megszárad és utána nyomni rá a fedőréteget, de aki nem várja ki, az ne csodálkozzon, ha púposodik...), a másiknak túl sötét a háttér, alig látszik, a harmadiknak meg bennemaradt egy levegőbuborék, hogy idegesítő legyen, pont az angyalka arcán. Jó, hát nem kutyafuttában kell ilyeneket csinálni... de azért így is nagyon szépek lettek, megvan a maguk elrontott bája:D
Azt kell, hogy mondjam, még tetszik is a végeredmény, sikerült elég Laura-vonást belecsempészni, azt hiszem. A gyermek díszítette, bizony! Ha abból indulunk ki, hogy az első szó, amit négy nyelven is használ, az a "szép", azt hiszem, nem csoda, hogy egész jól sikerült elrendeznie a díszeket:) És mivel 24-én enyhén túlpörgött a Skype-os családi beszélgetésektől, a Télapó* csak másnap reggel jött. Elsöprő sikert arató kisvonattal! A többi ajándék nem is érdekelte. Annál jobb:D


Egyebek. Nem posztoltam, mert elfelejtettem, készült egy kisebb hajtogatós gyerekáték is. Igazából még mindig a Jane Austen kesztyűmet nyúzom, de egyszercsak éreztem, hogy elpattan az agyam, kell valami más hirtelen ettől a fekete-fehértől, akkor született ez a kis játék. Már a finisben vagyok, és idén kész is lett volna, ha nem jön közbe a fa. Szóval a játék. Na ezt nem lehet kevés képpel megúszni :D Két oldala van, de ha ügyesen hajtod (és nem kezdesz el hisztizni, hogy nem sikerül), akkor kijön egy harmadik is. Ha nagyon ügyes vagy, akkor majdnem kijön egy kocka is, amit egyesek jól tudnak karkötőnek is használni...




Imádom a színeit, egyszerűen I-MÁ-DOM! Sostrene Grene pamutfonal (mi más?) és a nyáron, kiárusításon, valamire csak jó lesz címszóval vett Phildar Phil Opera. Merev közbélés került két réteg kötés közé (igen, nálam minden vacak található, még merev közbélés is... na jó, az azért, mert egy másik projekthez kell, ami remélem, készen lesz a gyermek második születésnapjára... szorít az idő!!!)
Az eredeti leírásban nincsenek formák, azokat én adtam hozzá (haha, elsőre repülőt, markolót és vonatot rajzoltam, de hamar lepattantam az ötletről, a 12 négyzetből kettőt megcsináltam és úgy döntöttem, jók lesznek a formák is, mégiscsak pihentető projektnek szántam:))
Itt az eredeti leírás: http://www.ravelry.com/patterns/library/folding-square
És itt az én kiegészítésem hozzá, nem kell sok szöveg, érthető szerintem, de ha kell, tessék csak nyugodtan kérdezni:)



És most jut eszembe, hogy december 30-a van, mindjárt 31, és nyakunkon az év vége, összegzés lesz, meg minden. Óóóóóóóóó, jajnekem! Idén nehéz lesz, azt hiszem, egy csomó dolgot elfelejtettem megmutatni! Pl a gyereknek horgolt krikett-szettet. Kb június óta halogatom? Most már szokott játszani vele JB és a purdé, nagy nevetések közepette, én meg nem mutattam meg, szégyen!! Le kéne fényképezni, de erre most már nem lesz idő az elkövetkező pár napban, áhh. Aztán ott a csetneki könyvjelző, amiről egy kép készült, és aztán el is ajándékoztam. Hm, és nem is tudjátok, kinek! Óóóóó, óóóóóóóó, és óóóóó... erről nem is meséltem! Nem akárkinek adtam azt a tele hibákkal készült könyvjelzőt, hanem az ír csipke nagyasszonyának és istennőjének, Maire Treanornak! Bezony, találkoztam vele! Jó, hát hogy elmenjek egy workshopjára már inkább az álom kategóriájába esik, de mindegy, vissza a valóságba. Ugyanakkor kaptam egy kis segítséget valakitől, aki csipkéket szokott zsűriztetni, úgyhogy tudom, mi volt a hibám. Na, komoly, mi? De ez hosszú történet, ami remélem, még folytatódni fog! Nem, annyira nagy céljaim nincsenek, nem kell félreérteni, én csak a lelkes amatőr és összekötő szerepét vállaltam magamra a történetben:)
120-as varrócérnából készült 0,6-os horgolótűvel, Máté Julianna leírását használtam fel a gránátalmához, az összeállítást meg egy régi vállpánt képéről rajzoltam. A háló nem túl szép sajnos és a betétszál nem elég hangsúlyos (ez erről a képről nem látszik persze). 
Azt hiszem, más elmaradásom nincsen, és igyekszem nem eltűnni megint hosszú időre, főleg, hogy a napokban jönnie kell a szokásos éves összefoglalónak. Jószagúmálnabokor, ez már a 9. lesz!! Hát, sok víz lefolyt már a Dunán, az Amstelen, és a Rhone-on azóta, hogy elkezdtem ezt a blogot. Hmmm.
* Nálunk a Télapó hozza az ajándékokat, egyrészt multikulti családunkban 2:1 arányban kiütéssel győzött, másrészt meg a Jézuskával a mi családunknak nem sok biznisze akad;)

E
l vagyok én maradva mindennel, tudom. Most rámjött az öt perc, és megpróbálom összekapni a dolgokat. Nincs sok kedvem netezni, ha mégis, akkor szeretek csak kattintgatni, nézelődni, de írni, beszélni, magyarázni? Á, kinek van arra kapacitása, inkább a kézimunkára kéne koncentrálni, meg például a vacsorára. Hja-ja, vacsora, szeretek főzni, ha még nem mondtam, és képzeljétek, hétfőn nálunk járt a Jézuska! Igen korán, de hát ugye a logisztika, messziről jött, sokat kellett szerveznie, hogy idepottyantson nekünk egy kerámialapos tűzhelyet. Négy platni, légkeveréses sütő, esküszöm, itt a Kánaán! Még ha a kerámialap fölött úgy remegek, mint a nyárfalevél, mégis ahhoz a két borzalomhoz képest, amim eddig volt, ez olyan 50 évnyi előrelépés! Ráadásul most már sütőm is van! Plusz előnye, hogy még meleget is csinál a lakásban. Hm, meleg, na erre még visszatérek! Duma ide, duma oda, mutatom az elmaradásaimat inkább. Időrendben? OK.
Egyes pont. Még október elején fejeztem be egy "Victorian Lace Scarf" névre hallgató, nem sálat, inkább csak nyakmelegítőt. Imádtam a mintáját, imádom a Textiles de la Marque Cashwool fonalát, meleg, puha, gyönyörű. Kár, hogy blokkolás után úgy kinyúlt, nem gondoltam volna, hogy így lesz (persze ezért szokás próbát kötni, jó, igen, most elblicceltem, máskor nem szoktam:)). De attól még meleg és szép, és ez a fő! A kép pocsék, de lövésem sincs, hogyan fényképezzem, hogy látszódjon, nyakon csak egy fekete sálnak tűnik.


Ilyen hordva. Amikor Bécsbe kirándultunk, a barátnőm lefényképezett, mert milyen szép az a felüljáró! Higgyétek el nekem, tényleg szép volt a felüljáró, különben nem engedtem volna, hogy lefényképezzen:D

Kettes pont. A hideg. Amikor Pesten voltam, ketten is, egymástól függetlenül megkérdezték: tényleg igaz, hogy Franciaországban alig fűtenek, és borzasztó hideg van a lakásokban?
Pár napra rá, amikor visszaértem, kapom a kérdést: tényleg igaz, hogy Magyarországon annyira durván túlfűtenek, hogy az emberek egyszál pólóban üldögélnek télen a lakásban?
Nem értették, miért vigyorgok:D Itt a válaszom:


 A pár bejegyzéssel korábban említett Everard maci kapott egy házikabátot, hogy ne fázzon otthon:)
Na jó, azért kapta, mert a gyerek szereti levenni a papucsát a macinak, gondoltam, legyen egy kabátja is a medvének. Öltöztetős medve, azt hiszem, lesz még pár kiegészítője, nevelési célzattal:D  Szeret vele játszani, ennek nagyon örülök, még ha nyilvánvalóan nem is tudja überelni a műanyag kukásautót:)
Minta innen: http://www.livemaster.ru/topic/337795-master-klass-kak-svyazat-koftochku-i-shapochku-dlya-mishki?msec=26     3-as kötőtű, Sostrene Grene pamutfonal (mi más?)
Időrendben az utolsó dolog pedig egy kesztyű a kis bébijégcsapokra.

Mondjuk most pont meleg lett, nem kell, de pár napja még nagy szolgálatot tett és félek, ez még csak a kezdet volt. A mintát kb három kesztyű leírás alapján hoztam össze, leginkább úgy, hogy rájöttem, hogyan kell felépíteni úgy általában egy kesztyűt. Gyorsan kellett, ezért nem mintás, valamikor azért kéne valami cicás-kutyás-vonatos-buszos is talán, de ráér. Jó meleg egyébként, Textiles de la Marque Laine et cachemire fonal és hozzá képest vékony, 3-as tű, hogy jó szorosra legyen kötve.  

Egyébként ez van most főműsoron:

Igen, csetneki csipke! (Kaffka Margit kukucskál ott, a napokban csináltam, megyek Molyszülinapra, kellett egy új nyaklánc:))
Ez pedig a játszótéri projektem. Ó, de régóta vágytam rá! És egyébként tökre egyszerű:)

És amíg én kesztyűket fényképeztem, addig a segítőtársam kotorta a kavicsot. Mert nem csak az igaz, hogy Franciaországban kevésbé fűtenek, hanem az is, hogy nincsenek homokozók. De aggodalomra nincs ok, a kicsik mindenütt megtalálják a túrnivalót!
(a sálat anyukám kötötte, szintén amolyan gyorsan kell valami rohanásban, ezért az én nyakmelegítőm maradék fonalából készült, de jó meleg és puha, az a fő. És még csinos is!:))

M
elyikkel is kezdjem? Kezdjük azzal, amelyikről kevesebbet beszélek:D

Manci molybarátnőm ugrott rá a most interneten nagyon népszerű sárkánypikkelyes kesztyűkre, és megkért, hogy készítsek neki. Hátnanáhogyboldogan! Ő vette a fonalat, aztán összeültünk, leméricskéltem, hazamentem, meghorgoltam, találkoztunk, izgultam, jó lesz-e, jó volt, örültem, örült, minden jó, ha a vége jó!:) Örültem neki, mert én ilyet soha nem csinálnék magamnak, viszont érdekes kihívás volt, ráadásul mintát is csak fizetőset találtam hozzá, és egyébként minek ehhez fizetős minta, ha ránézésre tudja az ember, hogyan készült? Úgyhogy minta nélkül, de az igazi kihívás az volt, hogy bizonyos születési rendellenességek miatt a két kesztyű nem egyforma méretű. Színátmenetes fonalnál ez ugye probléma, de mire van a fejem, ha nem arra, hogy használjam, borzasztó büszke vagyok rá, hogy kihoztam belőle azt, hogy méretre pont jó, mégis ránézésre egyforma lett a kettő! A mérleg egy sikerélmény és egy elégedett Manci-sárkány:)  Lesz még folytatás ebből a fonalból és a pikkelyekből, belejöttem, és a téglakönyveket is meg kell hálálnom, amikkel megajándékozott:))
Alize Cotton Gold Batik Design fonal 4,00 és 4,50 horgolótűkkel (a csuklóhoz váltottam tűt, hogy szűkebb legyen és szebben simuljon)
A másik meg, ki hinné? Egy minike!:)

Májusban A Beja legjobbbarátosnőm kért meg, hogy van egy ici-pici dobozkája, tudnék-e rá hímezni. Hánanáhogyboldogan! Nyilván az utolsó pillanatra hagytam az egészet, de most ez jól jött. Tudniillik a múlt héten egyik nap felültünk mi ketten egy buszra és meg sem álltunk Bécsig. Egész nap térkép és cél nélkül bóklásztunk, dumáltunk és mély szerelembe estünk azzal az őszi színekben pompázó, elegáns, tiszta és kultúrától magasztos várossal (pedig nem először jártunk ott).
Rendben, a cél nélküliség nem teljesen igaz: két cím fel volt írva nálam, a Petit Point Kovacec és a Petit Point Maria Stransky. Bizony, a híres bécsi minihímzések! Ahh, igazi továbbképzés, szívszaggatás és inspirációbomba volt ez a két látogatás, ~sóhaj-sóhaj-sóhaj~! A Kovacec boltban a bácsi nagyon kedves volt és készséges, mindenfélét mesélt, mutatott egy igazi mintát, ami alapján hímeznek a nekik bedolgozó hölgyek, levett és megmutatott mindent, ami tetszett, még a legdrágább táskákat is. És egyszercsak kiszúrtam egy képet. Egy az egyben, hajszálra pontosan ugyanaz volt, ami az én bécsi opera gobelinem!! Amit abban a még mindig sokat siratott Bajcsy-Zsilinszky úti boltban vettem úgy 10 évvel ezelőtt!! (azóta sincs szívem befejezni, mert az az utolsó, amim megmaradt abból a boltból, és ha kész lesz, akkor nem marad már semmim tőlük, amit készíthetnék - bár ez sem teljesen igaz, de az egy másik történet*). Ezt meg is mondtam a bácsinak, mondta miért is ne lehetne ugyanaz a kép? Bécsben vagyunk, a kép igazán a monarchiabeli időket idézi, egyszerűen azért, mert azok a minták tényleg azokból az időkből származnak, természetes, hogy Budapestre is jutott belőlük. És miért is ne lehetne, hogy még a 2000-es évek elején is volt egy olyan cég, amelyik azokat használta fel, hogy kézzel festett gobelinlapokat készítsen? Nem is csoda, hogy szerelmes voltam minden képükbe! Ó, bár vettem volna többet is, de ki gondolta volna, hogy megszünnek? Ezzel kapcsolatban sajnos látszott, hogy a bácsi a bécsi hímzéseket illetően sem volt túl optimista sajnos, és elszorul az ember szíve ilyenkor. Persze, értem én, egy ilyen minike 60 euró körül van, egy kép pár száz euró, egy táska 1500 euró körül, értem én, értem, de mégis. Ahogy a lyoni selyemárus nénivel amikor beszélgettem, aki arra panaszkodott, hogy már nincs lyoni selyem, pár turistaboltba jut pár kendő abból a pár manufakturából, amit a város mesterségesen tart életben. Így. Egyenházak, egyenruha, egyen kínai szuvenír. ~1 perces csönd az egyedi, ízléses és történettel-történelemmel bíró tárgyakért~
Na tereljük inkább vissza vidámabb témákra a szócséplést!
Szóval én úúúúúúgy örültem, hogy otthon vártak rám A Beja ibolyái, amikre rávethettem magam és belehímezhettem minden bécsi petit point iránti lángoló rajongásomat!:) És most örültem annak is, hogy A Beja a lilát szereti, és ezért nem a megszokott, szívemnek oly kedves rózsáimat hímeztem, hanem valami újat:) Egy interneten talált, régi, festett minta alapján hímeztem 20 öltés/cm selyemre. Itt egy Instagram-giccs-fénykép:)

Na meg a kettő ajándék együtt! És akkor mára végeztünk is. Majd jövök még, ne árválkodjon már szegény blog, nektek pedig minden csudajót!:)


* lehet, hogy külön cimkét kéne annak a boltnak nyitnom itt a blogomban, annyiszor írtam már róla, annyiszor sirattam és még fogom is! :)

Van az úgy, hogy az ember cafatkákat kötöget, és ennek még egy külön blogbejegyzést is szentel.


Ravelryn találtam egy 5 nap, 5 kendő kihívást (ez az egyenes link: http://www.arohaknits.com/5-shawls-5-days), aminek a keretében az ember megismerkedhet 5 kötött alapformával, és egyébként is szeretek mostanság cafatkákat kötögetni, mert baromira sokat tanulok belőlük, de ez most teljesen telibetalált!
Persze az alapformákba én rögtön beleszövögettem mindenféle csipkemintákat, ahogy esik, úgy puffan alapon, úgyhogy nem feltétlenül tökéletesen illeszkednek a formákhoz, de a lényeg nem is ez volt. Így meg lehet tanulni, hogyan tervezzél magadnak sálat, kendőt. Csak az aszimetrikus sálba nem raktam semmilyen mintát, az annyira nem ihletett meg, hogy na. Ezen a képen még két cafatka van, ahol más dolgokat próbáltam, de van még több is, csak azokat nem kotortam még elő.

No, hát száz szónak is egy a vége: ajánlom mindenkinek ezt a kihívást, mert sokat lehet tanulni belőle és nagyon inspiráló! (jó, gondolom annak, aki már 50 éve köt, nem ad túl sokat:))

*Három hónap alatt kb ennyi készült el a vert csipkémből. Elmélyedés kell ehhez a bonyolult mintához, arra meg nincs lehetőség, ez van. (igen, hajszálvékony selyemfonallal készül, sajnos többet is leszakított már vagy a macska vagy a purdé, úgyhogy sajnos ott vannak azok a csomók)

P
ontosabban Everard Smith, a 18 centis pamutmedve. 


Mint már említettem többször is:D utálok amigurumit horgolni, de ő szerelem volt, nem volt mese, el kellett készülnie! Meg hát milyen az, hogy a gyerekemnek nincs olyan játéka, amit az anyja horgolt volna? (ha a buszt nem számítjuk, amelyik nagyjából labdaként funkcionál). És a pulya szereti! Brummog neki, pedig a puha játékok hidegen hagyják. Győőőőőzelem! :D

3,5-ös horgolótű, Phildar Phil Coton 3 fonal a barna és Sostrene Grenes fonal a többi. A takaró 1-es tű, Sajou és DMC 80-asok. A szemét és az orrát hímeztem, hogy egyáltalán ne legyenek rajta lerágható és lenyelhető részek. A papucsa levehető, mert hát nem megyünk ágyba papucsban, hát nem?

A mintát az orosz internetről szedtem, gyakran látni ezt a medvét, de a minta és a leírás nem egyezik, szóval kicsit módosítottam itt, kicsit toldottam ott, kicsit cseréltem amott. A végeredménytől mindig mosolyognom kell, még ha szegénykém nagyon szomorú is:) Mindig akartam készíteni egy nagyikockás takarót, de nem szeretem sem készíteni, sem nézni, nem az én világom az ilyen kockás tiri-tarkaság, ahogy a millió egyforma darab meghorgolásától is sikítani tudnék, de hát azt mondják, a nagyikocka kötelező mindenkinek, aki horgol. Végre el is jött a tökéletes alkalom, ahol még jól is néz ki a takaró:D

Ezen a képen olyan kis csálé, de olyan jól áll neki (egy hete kész van már, azóta erős használatban van, szopogatva volt, ültek rajta, dobálták, stb...)
Egy így készült kép:

Nos, jöhet a tél, ő már téliruhában van!:)

Kezdjük a jó öreg Jane nénivel.


Ahogy az előző kötött táska, ez is a Jane Austen knittings újságból készült. Ahogy az előző kötött táska, ez is Sostrene Greenes fonalból. Igazából csak azért, mert valami csipkéset akartam kötni, mert tetszik, mert semmi értelme nincs egy századik ilyen szütyőt megkötni (á, dehogy nincs! Mindig akad valami félkész kézimunka, amit bele lehet süllyeszteni) és mert nagyon tetszik a folyamat, ebből is rengeteget tanultam. Szerintem lesz még egy harmadik is, kinéztem már:)
Ha még nem vettétek észre, szeretem a szép, de fölösleges dolgokat:) Külön extra, hogy amikor befejeztem, de még nem blokkoltam és persze a bélést sem varrtam még bele (olyan színű szatén, mint a húzókája), akkor pont olyan volt, mint Cicely Mary Barker egyik virágtündérének a sapkája. Jó tudni, hogy erre is lehet használni:D

Egyébként a másik kötött táska nagyon jól funkcionál játszótéri projekteknél, a csuklómra akasztom, benne a fonalgombolyag és teljesen mobil vagyok, miközben horgolok. Ahh, igen, mit horgolok. Hát például büszt!

Így, franciául kiejtve. A pulya első, és azóta is a legtöbbet használt szava (a repertoár már ötre bővült, a második a mama, a harmadik a "báll" - labda, a negyedik alma, az ötödik meg... nos, az ötödikre nem vagyok büszke: koka. Igen, a kóla. Igazából a műanyag üvegeket hívja így, esküszöm, nem itatok vele kólát! Hahh, nem osztozkodom:P Meg a koka azért tetszik neki, mert olyan, mint a kaka, ami nem az, amire gondoltok, hanem a kamion! Na, ennyit egy 17 hónapos fontossági listájáról:)). Szóval a büsz. Képtelenség találni egy rendes játékbuszt, ami a korának megfelelő, vagyis törhetetlen, mert amiket kapott már ajándékba, hiszen mindenkit levesz a lábáról a büszölős szövegével, mindet széttörte már. Mi az egyetlen törhetetlen megoldás? Hát persze, hogy a horgolás! Irtóra rusnya lett szegényke, de azért felismerhető. Azt hiszem:D

Pingouin Pingorex Baby fonal és 3,5-ös horgolótű. A minta egy VW kisbusz volt eredetileg, csak egy hirtelen ötlettől vezérelve az elejét a lyoni 35-ös büsz képére fazoníroztam, ezért varrtam úgy, hogy kockább legyen. Persze ha előbb gondolkodom, akkor az egészet máshogy csinálom, mert eredetileg az oldala is csíkos és nem egybe piros, de nem gondolkodtam, csak maaaaaaaaaarrrrrhára untam ezt a horgolást, de látva a purdé lelkesedését a félkész darab iránt, erőt vettem magamon és befejeztem. Hahh, befejeztem, amint kész lett, elhajította és ügyet sem vet rá, hiába mutogatjuk neki néha, hogy na, hát nem büsz? Mondja, hogy büsz! És már repül is. Tessék, ennyire értékeli a munkámat! Mondjuk tudhattam volna, nem érdeklik a puha játékok, nem is tudom, minek horgolok éppen medvét most! Na jó, igazából azért, mert én első látásra beleszerettem abba a medvébe, és megcsináltam volna akkor is, ha nem lenne a gyerek, pedig nagyon utálok játékokat horgolni. Ja, igen, egyszer már meg kéne mutatnom a krikett szettet, amit a gyereknek csináltam, na azt viszont értékeli, hiszen "báll"-lal játszák, csak az ütővel veri a macskát, ezért nem adjuk még oda egyelőre az egészet, és ezért felejtem el megmutatni, pedig az aztán irtóra menő cucc lett! Mindegy, mert ezek sem ma készültek:D
Pl az éneklő virágok a múlt hétvégén.

Szombaton eszméletlenül meleg volt, esőre állt, nehéz volt az időjárás, mindenki feszült volt, de értelmes emberek vagyunk, ilyenkor megpróbáljuk nem átvágni egymás torkát, nem üvöltözni hülyeségek miatt, stb. Néha még sikerül is! Megkértem JB-t, itt egy kupac Broderie Inspiration, az én legeslegeslegkedvencebb újságom (egy ausztrál újság, az Inspirations francia fordítása, sajnos már nem adják ki nálunk, van, amennyi van, későn kaptam észbe, mennyire fantasztikus újság), válasszon belőle BÁRMIT, és én azt elkészítem, mert nekem kell valami sikerélmény, de semmi inspirációm. Természetesen egy óriási takarót választott, de aztán beismerte, hogy az csak még jobban frusztrálna, mert sosem fejezném be, ezért végül az éneklő virágokra bökött. Egy este alatt elkészült, és nagyon odavagyok érte, mert rettenetesen aranyosak és imádom a színeit az egésznek, nagyon friss. Eredetileg teljesen más színvilágban kellett volna hímezni és varrni, de abból gazdálkodtam, amim volt otthon és a végeredmény sokkal jobban tetszik, mint a narancssárgás eredeti.

A kisvirágos anyagból éppen csak ennyim volt, belülre nem is jutott teljesen, fehérrel pótoltam ki, mert olyan kézimunkaboltban a kasszánál egy kis kosárban 1 eurós maradék cafatos anyagok közül való. Azért ha a kajaboltok a csokit teszik a kasszákhoz, az okos kézimunkaboltok apró anyagokkal csábítanak vásárlásra, és sajnos működik is:D A fonalak Waterlilies és Emőke festette fonalak. A patent meg a Lidlből van, nagyon olcsón árulták azt az egész patent és lyukasztó és akármi készletet, imádom, nagyon praktikus cucc, mindenkinek nagyon ajánlom!
Azt hiszem, ennyi mára, köszönjük, hogy velünk tartottak, további szép napot!:)

égi elmaradásom ez a kis bagoly itten. Egy ismerősnek készült, aki gyűjti a baglyokat. Tavaly szeptemberben kezdtem el hímezni, annyira kevés hímeznivaló van benne, mégis ennyi ideig tartott. Nem, mert már júniusban befejeztem, csak azóta kallódott, meg nem tudom, úgy megy az idő, hogy észre sem veszem, és minden kimegy a fejemből, borzalmas, a nyár aztán végképp nem segít az agyam kordában tartásában. Na mindegy, a fő, hogy elkészült, bekereteződött és majd repül új gazdájához.