E
l vagyok én maradva mindennel, tudom. Most rámjött az öt perc, és megpróbálom összekapni a dolgokat. Nincs sok kedvem netezni, ha mégis, akkor szeretek csak kattintgatni, nézelődni, de írni, beszélni, magyarázni? Á, kinek van arra kapacitása, inkább a kézimunkára kéne koncentrálni, meg például a vacsorára. Hja-ja, vacsora, szeretek főzni, ha még nem mondtam, és képzeljétek, hétfőn nálunk járt a Jézuska! Igen korán, de hát ugye a logisztika, messziről jött, sokat kellett szerveznie, hogy idepottyantson nekünk egy kerámialapos tűzhelyet. Négy platni, légkeveréses sütő, esküszöm, itt a Kánaán! Még ha a kerámialap fölött úgy remegek, mint a nyárfalevél, mégis ahhoz a két borzalomhoz képest, amim eddig volt, ez olyan 50 évnyi előrelépés! Ráadásul most már sütőm is van! Plusz előnye, hogy még meleget is csinál a lakásban. Hm, meleg, na erre még visszatérek! Duma ide, duma oda, mutatom az elmaradásaimat inkább. Időrendben? OK.
Egyes pont. Még október elején fejeztem be egy "Victorian Lace Scarf" névre hallgató, nem sálat, inkább csak nyakmelegítőt. Imádtam a mintáját, imádom a Textiles de la Marque Cashwool fonalát, meleg, puha, gyönyörű. Kár, hogy blokkolás után úgy kinyúlt, nem gondoltam volna, hogy így lesz (persze ezért szokás próbát kötni, jó, igen, most elblicceltem, máskor nem szoktam:)). De attól még meleg és szép, és ez a fő! A kép pocsék, de lövésem sincs, hogyan fényképezzem, hogy látszódjon, nyakon csak egy fekete sálnak tűnik.


Ilyen hordva. Amikor Bécsbe kirándultunk, a barátnőm lefényképezett, mert milyen szép az a felüljáró! Higgyétek el nekem, tényleg szép volt a felüljáró, különben nem engedtem volna, hogy lefényképezzen:D

Kettes pont. A hideg. Amikor Pesten voltam, ketten is, egymástól függetlenül megkérdezték: tényleg igaz, hogy Franciaországban alig fűtenek, és borzasztó hideg van a lakásokban?
Pár napra rá, amikor visszaértem, kapom a kérdést: tényleg igaz, hogy Magyarországon annyira durván túlfűtenek, hogy az emberek egyszál pólóban üldögélnek télen a lakásban?
Nem értették, miért vigyorgok:D Itt a válaszom:


 A pár bejegyzéssel korábban említett Everard maci kapott egy házikabátot, hogy ne fázzon otthon:)
Na jó, azért kapta, mert a gyerek szereti levenni a papucsát a macinak, gondoltam, legyen egy kabátja is a medvének. Öltöztetős medve, azt hiszem, lesz még pár kiegészítője, nevelési célzattal:D  Szeret vele játszani, ennek nagyon örülök, még ha nyilvánvalóan nem is tudja überelni a műanyag kukásautót:)
Minta innen: http://www.livemaster.ru/topic/337795-master-klass-kak-svyazat-koftochku-i-shapochku-dlya-mishki?msec=26     3-as kötőtű, Sostrene Grene pamutfonal (mi más?)
Időrendben az utolsó dolog pedig egy kesztyű a kis bébijégcsapokra.

Mondjuk most pont meleg lett, nem kell, de pár napja még nagy szolgálatot tett és félek, ez még csak a kezdet volt. A mintát kb három kesztyű leírás alapján hoztam össze, leginkább úgy, hogy rájöttem, hogyan kell felépíteni úgy általában egy kesztyűt. Gyorsan kellett, ezért nem mintás, valamikor azért kéne valami cicás-kutyás-vonatos-buszos is talán, de ráér. Jó meleg egyébként, Textiles de la Marque Laine et cachemire fonal és hozzá képest vékony, 3-as tű, hogy jó szorosra legyen kötve.  

Egyébként ez van most főműsoron:

Igen, csetneki csipke! (Kaffka Margit kukucskál ott, a napokban csináltam, megyek Molyszülinapra, kellett egy új nyaklánc:))
Ez pedig a játszótéri projektem. Ó, de régóta vágytam rá! És egyébként tökre egyszerű:)

És amíg én kesztyűket fényképeztem, addig a segítőtársam kotorta a kavicsot. Mert nem csak az igaz, hogy Franciaországban kevésbé fűtenek, hanem az is, hogy nincsenek homokozók. De aggodalomra nincs ok, a kicsik mindenütt megtalálják a túrnivalót!
(a sálat anyukám kötötte, szintén amolyan gyorsan kell valami rohanásban, ezért az én nyakmelegítőm maradék fonalából készült, de jó meleg és puha, az a fő. És még csinos is!:))