Két ajándék egy ikerpárnak. Nem emlékszem, hogy megadtam volna nekik a blogom címét, de nem tudom, úgyhogy inkább nem mutatom meg, amíg meg nem érkezik. De azért részletet lehet, hát nem?

Már szeptemberben megígértem az egyik ajándékot, de azóta ültem rajta, elsőre olyan rosszul sikerült, hogy a kukában végezte, elment a kedvem tőle alaposan, de végül mégiscsak nekiestem. Csak mire elkészültem, addigra karácsonyi ajándék lett belőle egy sima, hétköznapi meglepetés helyett. És még nem tudom, mikor kapják meg, mert most vitatkozunk, hogy vajon melyik a gyorsabb és biztonságosabb, ha jövő hét kedden Budapestről adom fel Egerbe, vagy holnap (csütörtök) innen, isten franciaországi háta mögöttéből?? Lehet, hogy mégiscsak Budapest lesz.

Ezt megígértem, de elmaradt. Szóval a születésnapomra kaptam ezeket a szép, csipkéhez való Sajou fonalakat. A képen a dobozban 12db fekete van. Plusz sárga, szürke, rózsaszínű, lazac, barna és "marine"(amelyik a képen majdnem fekete-élőben is olyan). Nagyon puhák, kellemesebb, mint a DMC 80-as fonala, kevésbé dörzsöli az ujjat. Nagyon kis pici, aranyos gubók:)

Ezen kívül még kaptam anyukáméktól két Tutsek Anna könyvet:) Jó lassan olvasom, hogy ne fogyjon el. És egy pár cipőt, ami miatt most borzasztóan ki vagyok borulva. Nagyon régóta akartam egy ilyen férficipő formájú félcipőt, de soha sem találtam megfelelőt, amikor meg épp anyukámék meglátogattak, szerencsére pont akkor találtam rá álmaim cipőjére, pihe-puha kecskebőr, olyan, mint a kesztyű, és születésnap címszóval meg is kaptam, JB is beleadott, szóval össznépi ajándék.

Összesen nyolcszor vettem fel, az orrán már kidörzsölődött a bőr annyira, hogy már egy pici lyuk is látszik. Mit ne mondjak, a Repetto eszméletlenül puccos, nagyon híres, szolid márka, ők találták fel azt a rózsaszínű balettcipőt, hagyományos módon, még mindig Párizsban készítik a cipőiket, blabla, és így? Ilyen gyorsan? Ilyen banális módon? Az bánt a legjobban, hogy ha visszaadják a pénzt, akkor nem lesz meg álmaim cipője, ha meg kicserélik, akkor ugyanúgy ki fog lyukadni hamarosan. Pedig többször rákérdeztem, hogy utcai viselet vagy alkalmi, mert én sokat gyalogolós vagyok. Hát ennyit a minőségről, a hírnévről, az árról... úgyhogy bumlizhatunk be a városba miatta. Egyébként mondtam már, hogy utálom Nizzát?
Ezen kívül JB anyukájától kaptam egy cicás könyvet és egy cicás kanálkát!:) Csak hogy teljes legyen a beszámoló:)

ha valaki ezt a kulcsot magához veszi, az olyan, mintha felvenné a nyúlcipőt. Itt aztán nem lesz szökés, a kulcs most már látható helyen van!
A kép gombhoz a kabátot módon készült, ez a kulcs már két éve az egyik táskámban lébecolt, Amszterdam legkedvesebb tetőtéri lakásának a kulcscsomóján volt, de senki sem tudta, hogy mit is nyit igazából, ezért akkoriban levettem, hogy ne zavarjon. És ott is maradt a táskában, amíg ki nem találtam, hogy most már ideje kezdeni vele valamit. Így terveztem meg ezt a keretet, Victoria Sampler stílusban:)

A kép, ami alapján a csipkeminta született. Ugye, hogy bármi inspirálja az embert?:)