K
önyves fan art:)

Emőke mondta, hogy készítsem a keszkenőmet, szükség lesz az Ambrózy báró legújabb részéhez. Nem a sírás, de a nevetés miatt fog folyni a könnyem. Felhívás keringőre. Volt is dilemma, milyen csipkekeszkenő készüljön Mück Mári kalandjaihoz (ki tudja, mikor fogom elolvasni, bekerült az "apokalipszis esetére" képzeletbeli dobozba. Mondjuk ha még lesz egy két hétig tartó 40 fokos hőhullám, ahogy tavaly... vagy nem tudom, amikor nagyon utálom a világot. Szóval a könyvet tartogatom, de azért a keszkenőt elkészítettem.). Márika tabáni lány, de tabáni csipke nem létezik (hacsak nem hívtak úgy valami rafinált gyilkossági módszert:)). És nekem a Rudnay-gyilkosságok óta a regénysorozat összekapcsolódott a csetneki csipkével, mert ott a báró úr Rozsnyón is nyomozott, ami nincs messze Csetnektől, és én nem jártam ott, de biztos forrásból tudom, hogy most ott a múzeumban ki van állítva egy csodálatosan gyönyörű csetneki csipke terítő (vagy több, de a legszebbről láttam képet). Mondjuk a báró 1901-ben járt ott, a csetneki csipkét meg 1904 telén dolgozták ki, de ennyi anakronizmus belefér, kész, punktum. Ha majd lesz tabáni csipke, csinálok olyat:) Szóval ez az én dizájnom, és Márikát próbáltam visszaadni: egy szárnyas gránát-alma. Mi jellemezné őt jobban, de komolyan?????:D Aztán Márika nagy rajongója a kackiás bajuszkáknak! Meg a (szó)virágok is igencsak jól jellemzik őt:)
Azért a múltkori hibámat megint sikerült elkövetnem: a színén kukkant ki az eldolgozott betétszál. Sálláláááá... 
Az anyag meg? Többszöri próbálkozás után végül annyi lett, hogy a varrógép hullámöltésével körbeszegtem a darab batisztot és kész. Nem kifogás, de nem nagyon tudok harcolni ellene: nyáron mindig romlik nálam a minőség, türelmetlenebb vagyok. Meg őszintén szólva a csetneki túl nehéz egy ilyen könnyű anyaghoz, körbecsipkézni sem egy jó megoldás.


Ehhez elmesélem, hogy három varrógépem van. Hm. Persze kéne kezdeni valamit a helyzettel, de majd kialakul. Volt egy, az enyém, a másodikat, egy Singert egy profi varrónő nénitől kaptam, mert neki nem volt rá szüksége, az enyém meg olyan gyengécske, egyszerűcske. A Singer se tud többet, de masszívabb, és ez sokat számít néha. Azt használom, könnyű előkapni, jól dolgozik. A harmadik JB nagymamájáé volt, nem olyan régen került hozzám, Jaguar márkájú. Van rajta egy csomó szép öltés, de eddig nem mertem hozzányúlni, valahogy olyan bonyolultnak tűnt. Nekem a legkedvencebb autóm a Jaguar S-type gyöööööööönyörűűűűű szerintem! Az a kocsi nekem a tökéletes elegancia, imádom a vonalait (OK, volt, hogy hasraestem egy bordó Rolls Royce-tól, amikor Cannes-ban dolgoztam, de a Jaguar S-type az én örök szerelmem marad:)). De utálom az autókat. Szóval azzal viccelődök néha, ha egyszer nagyon gazdag leszek, veszek egyet, kirakom az ablak elé, és gyönyörködöm benne, de nem csinálok vele semmit. Aztán amikor már pár hete kerülgettem azt a varrógépet, JB elkezdett röhögni rajtam, hogy teljesült az álmom, kaptam egy Jaguart, nem csinálok vele semmit, nem tudom vezetni, csak nézegetem:D Viszont most hozzányúltam, és igazából nem is bonyolult. Mindegy. Szóval vicces, na, valóra vált álmok!:)

És még bemutatok egy szegény kis mostohagyereket!

2015 nyarán kezdtem el, és nagyon jól haladtam, mert imádtam! Aztán a háttérhez értem, ami pffffffffffffffff.... 40-es vásznon 1x1 szálon van hímezve az egész, a fehér anyagon a világos háttérszínekkel roppant idegesítő volt dolgozni, ott is hagytam. Néha-néha visszatértem hozzá, de nagyon nyögvenyelősen haladt. Végül megeröltettem magam, szégyen volt már, hogy olyan kevés hiányzik, és befejeztem június elején. Kimostam, kivasaltam... nem kereteztettem. Annyiban is maradt a dolog, elfelejtettem szegényt megint. Pedig nem ezt érdemli, de a keretezés is egy olyan idegesítő dolog, na. Aztán a minap az Ikeában jártam, mert kellett valami nagyon, és akkor szembejött ez a keret (2 pengőért, hallatlanul olcsón ráadásul!), és azonnali szívdobbanás volt, és tudtam, egymásnak teremtették őket! JB lebeszélt az ovális passzparturól, szerinte így a legszebb. De hát kólafoltos, és nem sikerült kimosni! Nem, az vintage-hatás;) Ja, hogy a macskakaparásommal mennyit próbáltam egy múzeumi feliratot összehozni? Előbb beletörődtem, hogy odakaparom, minthogy rájöttem volna, nyomtatni is lehetne a festő nevét és a kép címét:D annyira szép, úgy tetszik a falon!!!
Sergey Solomko - Séta az első hóban, a hímzett verzióm 11,5x10 centi. A mintát 2012-ben találtam Moszkvában, a Вышитые картины - Vishitie Kartini c. újságban.

zegény, mióta készen van, és nem mutattam meg! Szegény, mióta elkezdtem, és nem fejeztem be:D Tavaly kaptam Írországban egy nagyon kedves skót hölgytől ezt a kezdőknek való készletet Carrickmacross csipkéhez. Belekezdtem, de alig haladtam vele, borzasztó tötymörgős. Aztán egyszercsak megszállt az ihlet, és két nap alatt megcsináltam a hímzését. Nem is olyan tötymörgős, csak kedv kell hozzá. De hogy mennyire szörnyen stresszelt a kivágás!!! Annyi munka, és aztán bele kell vágni, egyetlen rossz mozdulattal tönkreteheted az egész munkát, jáj! Rosszabb, mint a hardanger, mert abban az egészet ki kell vágni, itt meg csak a felső réteget, úgy, hogy az alsó tüll egyben maradjon. Ezt a részt akkor csináltam, amikor tudtam, hogy egy csoport nagyon aranyos hölgyemény rám is gondol éppen Írországban. Ez erőt adott:D Aztán a tüllhímzés annyira jó volt, hogy négy fajta öltést is kipróbáltam, és a pöttyöcskék helyett is virágocskákat csináltam. Nem, nem ez lesz a fő profilom, túl stresszes:D de nagyon pofás darab lett, tetszik! Millió ötletem lenne vele is, de inkább próbálok egy dologgal foglalkozni. Haha.
Ha már a múltkor belekóstoltam az akavarellbe is. Ó, nagyon bejött! Kár, hogy egyszerűen képtelenség mindent csinálni, kötni, horgolni, hímezni, akvarellt festegetni és még olvasni is! De az akvarell előnye, hogy teljesen máshogy kapcsol ki és gyorsabb sikerélményt ad:D És színesebb, mint a fehér csipke, meg a fekete kötés:D Viszont azt is csak este lehet, amikor senki sem zümmög körülöttem. Azzal úgy csendesként, a háttérben elszórakozgatok néha. Postaládákat festegetek meg ablakokat meg bármit, ami jön. Ez még egy online oktatóvideó alapján festettem, nem saját kútfejből. De cuki, csak hogy lehessen látni, mennyire más, mint amit általában megszoktatok tőlem:D

Jóból is megárt a sok, a fehér fonalak látványa a csipkés dobozomban mégis jobban megdobogtatja a szívemet, enyhítendő a színtúladagolást gyorsan meghorgoltam valamit, ami igazán én vagyok. Fehér csipke, antique pattern library (A második Priscilla könyv, 1912) és vintage fonal ír csipkéhez. Annyira vintage, hogy még rozsdafolt is van rajta. Amiatt szerettem bele!
Nagy bánatom, hogy egyáltalán nem tudom belőni ennek a cérnának a dátumát, még kb sem, de mindegy. Régi, az tuti, mert még a gyárról sem találtam említést sehol. Eredetileg bross volt a minta, én hajcsattnak fejeztem be. A csillogó strasszt is persze én adtam hozzá. Azt az ötletet még a Sheelin Csipkemúzeumból vettem. 
Egyéb infó, ha már itt a kép: amióta március végén eldurrant az agyam, hogy elegem van, hogy olyan vacak a hajam, egy huszárvágással kiiktattam a sampont az életemből. Azóta csak azt kérdezem magamtól, hogy miért nem csináltam előbb? Hogyan hihettem el, hogy a sampontól jobb lesz? Nyilván még mindig egy szélfútta szalmabála van a fejemen, de legalább egészséges és nem zsírosodik két nap után, csillog és olyan puha, mint a Pistikém fején a szösz, amikor egy hónapos volt. És nő, mint a gomba esőben és nem hullik. A legfurább, hogy mintha kevesebb lenne az ősz hajszál is. Sampon basszus, komolyan, megint egy megerősítés, hogy az annyira hétköznapinak hitt dolgokat is felül kell vizsgálni. De tudom, én vagyok a nevetséges, negatív gondolkodású, múltban élő zöld hippi, aki nem hagyná élni a modern embereket, akik boldogan ülnek nyakig a műanyag szemetükben, miközben a telefonjukat nyomkodják.