A fantáziám mostanában padlón van, az agyam mástól van lefáradva, ezért nem sok ötletem volt, mit is készíthetnék ajándékba Mamzinak. Végül lerajzoltam az ő saját madárkáját (mindenki ismeri, aki valaha kapott tőle már levelet;))) és kiboutis-ztam.

Nem lett világbajnok, de egyenesen van varrva!! Azt hiszem életem első dolga, ami nem csámpás. Persze, mert kézzel csináltam, a varrógépem még nem érkezett utánam:)

Igazából a szütyő ötlete onnan jött, hogy beleszerettem egy kismadárba, és arra gondoltam, hogy végtelenül banális ajándék, vagy sem, otthagyni egyszerűen nem lehet.

 Szóval ő volt a fő ihlető:)

Most, hogy közel költöztem Mamzihoz (röpke 500 km van Lyon és Saumur között, francia mértékkel ez már egész elfogadható), sokkal egyszerűbb lett az élet! A férje konferenciára utazott a múlt héten... nincs otthon a macska!
Meghívott magához kicsit cincogni, amit én örömmel elfogadtam:) Jó volt kicsit kilépni a költözés utáni sokkból. Ment a háttérben Anne Shirley és Mr Darcy, és a kézimunkaszakkör. Be sem állt a szánk!:)) Én horgoltam, Mamzi hímzett. Sajnos most teljesen horgolásmentes életre van szegény kárhoztatva, amiért én már hősként tekintek rá! A sokat emlegetett sárga-rózsaszínű szobájában aludtam, úgy, mint a bunda. Én, aki új helyen képtelen vagyok aludni! Aztán szépen lassan kiderült a turpisság... annak az ágynak az alsó részében van az ő kincsesbányája... fonalak, csipkék, anyagok, gombok... lehet engem ennél jobban elszállásolni???:))
Ó, és még egy hatalmas élmény! Megnézegettük egyenként a koczkákat, amiket a nagy takaró-játék keretében kapott. Na az nem lesz piskóta! Amint újra tud horgolni, nekiáll összeállítani és... és... és hihetetlenül fantasztikus lesz! A legegyszerűbb alapkockát is olyan jó volt kézbefogni, a sok-sok szeretet és kedvesség, ami belőlük árad annyira átmelengeti az ember szívét! Beleolvasgattam a levelekbe, képeslapokba, amik a koczkákat kísérték és egyszerűen elönti az embert a jó érzés, valahogy zseniális, mindenki, aki küldött koczkát!! És nagyon-nagyon irigylem, amiért neki ilyen szeretet-takarója lesz!:)
Autóztunk is kicsit a környéken, jaj, azt is úgy szeretem, most már elmondhatom magamról, hogy láttam igazi Loire-menti kastélyt. Nem is egyet! Mert tényleg egymás hegyén-hátán, mindenütt kastélyok vannak! Aaaaaaaaaaaaj, gyönyörű környéken lakik, annyira más, mint az a Franciaország, amihez én vagyok szokva! Mindenütt ici-pici fehér házikók fekete palatetővel. ***Sóhaj*** Köszönöm Anita, nagyon-nagyon!:)))