yerekkompatibilis, vintage-beütésű karácsonyfánkat a kényszer szülte.

Hát ugyebár az úgy volt, hogy... na mindegy, szóval a lényeg, hogy amikor leesett az én minden más hülyeséggel teletöltött agyamban, hogy nyakunkon a karácsony, sehol sem találtam kisebb műfenyőt, már csak a 150 centi fölöttiek maradtak, azt meg nagyon nem akartam, nem is fért volna el, és díszíteni sem lett volna türelmem annyit. (lehet, ha kibumlizok egy városszéli hipermarketbe, ott lett volna még kisebb méret, nem tudom, de az ilyen félnapos kirándulásra nem voltam hajlandó karácsony előtt, amikor minden tele van, áááááááá, nem!).


Mielőtt kétségbeestem, hogy a gyerek az első tudatosabban megélt karácsonyán fa nélkül marad, felmentem Pinterestre. Nem találtam semmi érdekeset, mert akárhogy is nézem, ami jól néz ki egy előnyös és jó fényképen, az mégiscsak egy olcsó és szegényes vacak, és akármennyire is hidegen hagy a karácsony (na jó, azért az ajándékok jöhetnek :P), ha karácsonyfa, akkor az legyen szép! Azért a sok képnek, amit végignéztem annyi haszna volt, hogy egy idő után elkezdett tudatosulni bennem, hogy a legjobb, ha nem mások ötleteiből indulok ki, hanem a saját világomból, meg a saját felhalmozott alapanyagaimból.
Az egyetlen dolog, amit vásároltam, az 80 centi zöld filc volt, amin aztán egy csomó évek óta kallódó bizgentyű megtalálta végül a helyét!:) 4 napig dolgoztam rajta látástól Mikulásig (Kulás bácsi, ahogy a fent említett gyermek mondja), de az utolsó pillanatban kész lett. Sokat segített az elkészítésben Ljudmila Ulickaja legújabb könyve, a Jákob lajtorjája hangoskönyvben (oroszul), a varrásnál nem vigyáztam túlságosan, ha kilógott kicsit a vatelin a régeket közül, hát kilógott, ráfogtam, hogy hó. Nem sok hó volt az idén... Van rajta négy kötött dísz, azoknak a mintáját Ravelryn találtam (http://www.ravelry.com/designers/frankie-brown), lett volna több is, nagyon szórakoztatóak és szépek (hoppá, most nézem, hogy nem varrtam szemet a madárnak!!), de szorított az idő, aztán készült még filcből a Coudre c'est facile különszámának a mintái alapján egy süni, egy őzike és egy mókus (az utóbbi lemaradt a csoportképről, gondolom valahol éppen mogyoróért rohangált a gyerek segítségével).
A fa tetején egy fekete macska trónol, aki már régóta megvolt, ujjbáb. Cuki kis vintage karácsonyos képecskéket a már majdnem beszáradt Diamond Glaze ragasztómmal ragasztottam bele a máskor a miniatűrjeimhez használt keretekbe, nagyon szépek, de mindegyiknek van hibája, az egyik felpúposodott (nem véletlenül kell előbb beleragasztani a képet, megvárni, hogy megszárad és utána nyomni rá a fedőréteget, de aki nem várja ki, az ne csodálkozzon, ha púposodik...), a másiknak túl sötét a háttér, alig látszik, a harmadiknak meg bennemaradt egy levegőbuborék, hogy idegesítő legyen, pont az angyalka arcán. Jó, hát nem kutyafuttában kell ilyeneket csinálni... de azért így is nagyon szépek lettek, megvan a maguk elrontott bája:D
Azt kell, hogy mondjam, még tetszik is a végeredmény, sikerült elég Laura-vonást belecsempészni, azt hiszem. A gyermek díszítette, bizony! Ha abból indulunk ki, hogy az első szó, amit négy nyelven is használ, az a "szép", azt hiszem, nem csoda, hogy egész jól sikerült elrendeznie a díszeket:) És mivel 24-én enyhén túlpörgött a Skype-os családi beszélgetésektől, a Télapó* csak másnap reggel jött. Elsöprő sikert arató kisvonattal! A többi ajándék nem is érdekelte. Annál jobb:D


Egyebek. Nem posztoltam, mert elfelejtettem, készült egy kisebb hajtogatós gyerekáték is. Igazából még mindig a Jane Austen kesztyűmet nyúzom, de egyszercsak éreztem, hogy elpattan az agyam, kell valami más hirtelen ettől a fekete-fehértől, akkor született ez a kis játék. Már a finisben vagyok, és idén kész is lett volna, ha nem jön közbe a fa. Szóval a játék. Na ezt nem lehet kevés képpel megúszni :D Két oldala van, de ha ügyesen hajtod (és nem kezdesz el hisztizni, hogy nem sikerül), akkor kijön egy harmadik is. Ha nagyon ügyes vagy, akkor majdnem kijön egy kocka is, amit egyesek jól tudnak karkötőnek is használni...




Imádom a színeit, egyszerűen I-MÁ-DOM! Sostrene Grene pamutfonal (mi más?) és a nyáron, kiárusításon, valamire csak jó lesz címszóval vett Phildar Phil Opera. Merev közbélés került két réteg kötés közé (igen, nálam minden vacak található, még merev közbélés is... na jó, az azért, mert egy másik projekthez kell, ami remélem, készen lesz a gyermek második születésnapjára... szorít az idő!!!)
Az eredeti leírásban nincsenek formák, azokat én adtam hozzá (haha, elsőre repülőt, markolót és vonatot rajzoltam, de hamar lepattantam az ötletről, a 12 négyzetből kettőt megcsináltam és úgy döntöttem, jók lesznek a formák is, mégiscsak pihentető projektnek szántam:))
Itt az eredeti leírás: http://www.ravelry.com/patterns/library/folding-square
És itt az én kiegészítésem hozzá, nem kell sok szöveg, érthető szerintem, de ha kell, tessék csak nyugodtan kérdezni:)



És most jut eszembe, hogy december 30-a van, mindjárt 31, és nyakunkon az év vége, összegzés lesz, meg minden. Óóóóóóóóó, jajnekem! Idén nehéz lesz, azt hiszem, egy csomó dolgot elfelejtettem megmutatni! Pl a gyereknek horgolt krikett-szettet. Kb június óta halogatom? Most már szokott játszani vele JB és a purdé, nagy nevetések közepette, én meg nem mutattam meg, szégyen!! Le kéne fényképezni, de erre most már nem lesz idő az elkövetkező pár napban, áhh. Aztán ott a csetneki könyvjelző, amiről egy kép készült, és aztán el is ajándékoztam. Hm, és nem is tudjátok, kinek! Óóóóó, óóóóóóóó, és óóóóó... erről nem is meséltem! Nem akárkinek adtam azt a tele hibákkal készült könyvjelzőt, hanem az ír csipke nagyasszonyának és istennőjének, Maire Treanornak! Bezony, találkoztam vele! Jó, hát hogy elmenjek egy workshopjára már inkább az álom kategóriájába esik, de mindegy, vissza a valóságba. Ugyanakkor kaptam egy kis segítséget valakitől, aki csipkéket szokott zsűriztetni, úgyhogy tudom, mi volt a hibám. Na, komoly, mi? De ez hosszú történet, ami remélem, még folytatódni fog! Nem, annyira nagy céljaim nincsenek, nem kell félreérteni, én csak a lelkes amatőr és összekötő szerepét vállaltam magamra a történetben:)
120-as varrócérnából készült 0,6-os horgolótűvel, Máté Julianna leírását használtam fel a gránátalmához, az összeállítást meg egy régi vállpánt képéről rajzoltam. A háló nem túl szép sajnos és a betétszál nem elég hangsúlyos (ez erről a képről nem látszik persze). 
Azt hiszem, más elmaradásom nincsen, és igyekszem nem eltűnni megint hosszú időre, főleg, hogy a napokban jönnie kell a szokásos éves összefoglalónak. Jószagúmálnabokor, ez már a 9. lesz!! Hát, sok víz lefolyt már a Dunán, az Amstelen, és a Rhone-on azóta, hogy elkezdtem ezt a blogot. Hmmm.
* Nálunk a Télapó hozza az ajándékokat, egyrészt multikulti családunkban 2:1 arányban kiütéssel győzött, másrészt meg a Jézuskával a mi családunknak nem sok biznisze akad;)