Nahát, máris eljött az évösszegzés? Ez gyors volt ez a 2014!
Darabra talán kevés, de van pár óriási munka köztük, és az biztos, hogy elégedett vagyok a kész dolgokkal! Sőt, nagyon is, nagyon elégedett vagyok az ezévi terméssel (na, a büszkeségtől nem pukkadok ki, de örömmel nyugtáztam a kollázsokat:)). Lássuk az első kollázst, a csipkéket. Az év első projektje egy óóóóóóóóóriási munka volt, az ír csipkéből készült kendőm. Szerelem. Aztán ott a másik rajongás, a csetneki csipke, ami szintén nagy öröm volt ebben az évben kézimunka terén! Nincs a képen, nem is mutattam a blogomban, de sok különálló motívumot meghorgoltam már Máté Julianna leírásai alapján (és a segítségével, ha nagyon elakadtam:)). Az biztos, hogy a csetneki csipkével vannak a jövőre nézve a legnagyobb terveim! És remélem, mindenkinek felkeltem az érdeklődését eziránt a csipke iránt!!;)
Egy legyező és egy szütyő Szandra barátnőmnek, a legyezőn vert csipke. Szintén vert csipke a párnahuzatomon, meg egy pici hímzés. Freeform ír csipke stílusú horgolás az én kis (szerintetek nem is) giccses táskácskámon!:) Kakukktojás a képen, csak lemaradt elsőre, a hímzett tartóka.


És át is mehetünk a másik kollázsra. A Tojás. A Tojás, A TOJÁS! Szóval igen, végre kész van ♥♥♥ már csak el kell költöznünk, és lesz hova felakasztani, megsúgom, be van már keretezve, ultrajó lett, de majd akkor mutatom, ha lesz helye is (házi keretezés, nagymama padlásán talált régi, kopott arany keretben, a méretet még a keretező sem tudta volna jobban eltalálni, plusz kapott fekete passzpartut boltból szóval jó lett nagyon!:) A párizsi bicikli Dimensions készlet is egy régóta várakozó befejezés volt, ahogy a Candamar tündérke is. Ez nagy szó nálam, ennyi régóta várakozó nagy dolgot befejezni! Veronique Enginger mimózája a nyáron készült anyukámnak. A virágos gobelin tárca az unokatestvéremé lett, és annyira tetszik, hogy én is akarok!! Aztán ott egy rózsákkal hímzett ékszertartó, dísze az ablakunk előtt álló cseresznyefa virága, örök emlék erről a szépségről, rajongásom tárgyáról, mert kinek kell tévé, amikor az ablakban állandóan madárkákat lehet bámulni? Sok közös vonásom van a macskámmal:) Apróságok Emőkének, a tartómhoz hasonló stílusban hímzett könyvjelző és egy pici hajócsipkézett levendulaszív, nagyon klassz volt találkozni vele!!!!:) Egy tűhímzéses nyuszi (úgy tűnik, hamarosan gazdája is lesz, az én legeslegjobb barátomnak fog fia születni tavasszal). Két kicsi szivecske, ami a Cross Stitcher újságban volt ajándék készlet, a csilláron lógnak:) És végül, de nem utolsósorban, a csipkék melletti másik nagy szerelmem, a miniatűrök. Összesen hét készült, de csak hatról van kép, mert amit a Mamzinak küldtem el, azt elfelejtettem lefényképezni, bár az nem virágos, inkább geometrikus (és sárrózsás - már ha valaki érti a szót:)).


Legyezők, miniatűrök és csipkék volt a fő irányvonal, azon kívül, hogy be akartam fejezni minél több dolgot, ami szégyenszemre várakozik. Nem hiszem, hogy sok minden fog változni a következő évben!:)
Ezen kívül viszonylag állóvíz volt ez az év, de megvoltak a maga specialitásai, az már biztos. A következőnek még annál is több lesz, ha minden úgy alakul (vagyis minden jól akakul), ahogy most kinéz. Voltunk Jb-vel Genfben az év elején, és voltunk Prágában is, ráadásul ott a szüleimmel és az unokatestvéremmel, és voltunk JB-vel Philippe Jaroussky és a L'Arpeggiata közös koncertjén (ez kb akkora dolog volt nekem, mint befejezni A Tojást vagy elkészíteni egy akkora ír csipkét, mert élőben hallani a ma élő legnagyobb kontratenort, az nem semmi ám!:))
Ezek lennénk mi, JB és én, meg a Karlsbadban megsétáltatott kendőm, bár tudom, az uram nagyon kilóg a kép hangulatából:))

Ha tavaly azt írtam, hogy leggyakrabban Jaroussky-szólt nálam, most sem volt ez másképp. Meg persze az örök latin-amerikai előadók! Ez van, nem vagyok egy könnyen változtató típus, az állandóság megnyugtat. 


Na jó, a vicc kedvéért megosztom, így pattogtam Jaroussky-koncert után, le se lehetett normálisan fényképezni:)

Most mit mondjak, ha ezzel zárnak egy koncertet, ki ne vigyorogna, mint egy fakutya?:)
Aztán még volt egy renesszánsz bál, amit igaz, hogy nem táncoltam végig (mert leggyakrabban petrezselymet árultam, mert a zuram nem volt hajlandó jönni, ehh, férfiak!), de a táncvezető elismeréssel adózott a tudásom előtt. Hát, aki annyiszor látta a Jane Austen könyveinek BBC-filmváltozatát, mint én, naná, hogy így tud négyest táncolni!:))) A Molyon vezetett jelölések szerint 65 könyvet olvastam el az idén. Ami kicsit túlzás, mert volt, amit nem olvastam, hanem hallgattam (ugye ahogy írtam, a kendőm kb 8 hangoskönyv volt, amiből az egyik a Háború és béke). Meglepő szám ez a 65, mert simán kevesebbre tippeltem! Aztán meg egy csomó jó kaját készítettem, főzőcskézésben is elég termékeny év volt (szusi, ramen, örmény dolma, üzbég plov, indiai csirke, mi minden volt! A multikulti jegyében persze mindig mindent keverek:)) Ha már minden évben megemlítem, akkor most igazán muszáj, először írhatom, hogy majdnem sikerült leszokni a kóláról! A majdnem azt jelenti, hogy leszorítottam napi egy pohárra a fogyasztást. Aztán ki tudja, meddig sikerül tartani, de legyünk optimisták:)) Hogy ettől, vagy mástól vagyok szórakozottabb és kevésbé aktív, az megint más kérdés. Majd jövőre talán kiderül.
Más nem jut eszembe, mondom, hogy nem volt egy igazán mozgalmas év, de jobb is így. Úgyhogy a szokásos kívánság: maradjon minden ilyen viszonylagos nyugalomban és csendben jövőre is! Nekem is, nektek is:)
Boldog új évet mindenkinek!! :)

Amíg a kész karácsonyi vacsora várja, hogy hazaérkezzen a zuram a dolgozóból, megmutatom mi a legújabb "befejeztem, mert már nagyon ciki, hogy ennyi mindent nem fejezek be"-dolog:)

A szép francia feliratok, a kedves cimkék, a régmúlt korok hangulata... én is odavagyok értük, mint olyan sokan! Régóta szerettem volna valamit velük kezdeni én is. Áprilisban az egyik lakberendezős boltban nézelődve találtam ki, hogy készítek egy díszpárnát! A lekberendezős boltból a patchwork anyagokat áruló bolton keresztül vezetett az utam haza és ez a szürke anyag tökéletesen illett az elképzelésemhez! (az a bolt meg bezárt azóta, nyaff, nyaff, nyaff, pedig csudajó, ott vettem a takarómhoz is az anyagokat). Szóval kattogott is az agyam rendesen, hogyan kivitelezhetném, és milyen legyen. Végül arra jutottam, hogy ha már készítek valami cimkéset, akkor ne legyen már nekem is a megszokott parfumerie, patisserie, vagy csokoládé, bor, szappan cimkéje, legyen valami személyesebb.

A "sottise" franciául ostobaságot, butaságot jelent, ebből alkottuk meg a parfume-parfumerie mintájára a "sottiserie" szót. Még áprilisban el is kezdtem, meg volt tervezve, félig meg volt hímezve... és most a be akarok fejezni minél több dolgot rohamomban be is fejeztem. A gomb, na az egy igazi orosz rendőrgomb ám!:) Mert a városneveknél lehagytam Moszkvát (és Cannes-t), és ha már a másik, kedvenc tartómat a Magyar Népköztársaság katonai gombja díszíti, akkor ez meg idekívánkozott:) Csak most már nem párna lett belőle, hanem tartó, mert Emőke tartói óta én is egyre jobban odavagyok értük, és mert kellett valami közepes méretű, amibe csak beledobálom ami éppen kell, nincsenek külön rekeszek.

A méret a 12 centis hímzőkeretemhez volt igazítva és kész. A bal oldalon patenttal záródik a zseb, a jobb oldalon meg nem záródik, és ennyi:)

És megtaláltam a kedvenc madárkás bigyókámnak végre a helyét, már két éve várt, amióta Moszkvában zsákmányoltam egy kiállításon!:))

Egyébiránt pedig nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!!:)
(mondjuk ezzel a Jaroussky videóval?:))

Imádom őket. És most jutott eszembe, hogy elfelejtettem megmutatni a legutóbb készült hármat. Egy picike rózsás 16 öltés/cm selyemszitán:

Aztán egy picike ibolyás szintén 16 öltés/cm-en:

És egy közepes két virágos 20 öltés/cm selymen:

És együtt az öt idén készült mini. A csoportkép után rögtön szétrebbentek, kivéve a rózsaszínűt, és a két virágosat, annak még nem sikerült eljutnia a gazdájához:)

Szeretem őket nagyon, muszáj lesz egy újabb adagot készíteni, csak ha még posztolni is elfelejtek, mit vártok tőlem? Lyukas zokni az agyam mostanság!
Ennek a háromnak a mintáját régi festett petit point mintákról szedtem, szóval én válogattam össze hozzájuk a fonalat és kb a festett minta alapján én sakkoztam ki, milyen legyen, mindhárom alaposan módosítva is van, hogy a keretbe illeszkedjenek. Az ibolyás lilája selyemfonal, de DMC-ben adtam meg az átmazsolázott mintákon, amiket a szokott helyen meg lehet találni :))

Egy éve láttam Alisa Verbitskaya munkáit, és akkor menthetetlenül beleszerettem ebbe a horgolt vintage giccsbe. Rögtön beugrott, hogy van egy kinyomtatott és anyagra felvasalt hölgyeményem, aki már régóta kallódik céltalanul, aztán ott egy gyönyörű keretem, és a pihe-puha Honleány horgolófonalam!

Már csak össze kellett passzintani mindent, és elkészíteni a legnagyobb giccset, amit valaha készítettem. Ha már lúd, legyen kövér, kicsit meghímezgettem a hölgyemény ruháját csillogó szállal, került egy kis kulcsocska, levélke és madárka is a három gyöngy mellé.

A táska kívül a régi nagymamaterítő, belül barna toile de jouy.

Igazából semmi célom nem volt vele, csak megvoltak az alapanyagok, tetszett az ötlet, hát nekiálltam minden különösebb előkészület, tervezés nélkül, de el is felejtődött más, fontosabb, vagy izgalmasabb projektek miatt. Pár napja találtam rá, és szörnyű, kb 90%-ban készen volt már, meg is volt varrva a táska, meg volt horgolva az előlap, már csak hátulról hiányzott 2-3 motívum és az összehorgolás, én meg ilyen szégyentelenül nem fejeztem be! Szóval gyorsan nekiestem. Látszik is rajta, hogy terv nélkül készült, össze-vissza az egész, kicsit csálé:)  Nem tökéletes, de az én igényeimet tökéletesen kielégíti, gyönyörű:))) Mostantól benne lakik a csetneki csipkés cuccom!:)