A
kötésben az a jó, hogy nagyon mobil. Nagyon-nagyon! Jobban is, mint a horgolás, mert még a horgolótűt sem tudod elveszíteni (már ha körkötőtűt használsz persze, zokninál rosszabb:)). Szóval a kötésekkel igen jól haladok (őőőő... igen, szóval ha a többi kézimunkámhoz viszonyítom), hát bármelyik pillanatban előrántom a táskámból és kötök, még akkor is, ha nem tökéletesen, frissen mosott a kezem, zseniális!
Az első dolog, amit teljes egészében kötöttem, az a Jane Austen knits újságból egy szütyőke, aminek bérelt helye van a táskámban, mert abban hordom a többi kötést. Megtanultam rajta aaaaaa.... intarziát? Mittudomén, a két színű kötést. Utána megcsináltam a második JA szütyőkét is, azon tök jól megtanultam a körbe kötést. Volt egy harmadik szütyőke is a listán, de addigra már tudtam elég jól kötni ahhoz, hogy lássam, semmit sem fogok belőle tanulni, harmadik szütyőkére meg nincs szükségem (dehogynem, mindig lehet benne fonalat tartani:))). De azért ha már ott volt a listán, és nem volt mit kötni, hát nekikezdtem végül, de nem iparkodtam a befejezéssel, csak ott lébecolt a táskámban és ha nem volt jobb dolgom, csináltam.

Nemrég befejeztem mégis, mert már kezdett idegesíteni, hogy alig maradt valami, és még mindig nincs kész, pedig annyira pikk-pakk kész van kis cucc! Drops Lace fonal, ami selymet tartalmaz, ezért selyemből varrtam neki bélést is. Olyan pihe lett, ráfújsz, elszáll!:)

Ma délelőtt voltam Grasse-ban, és én abból a városból mindig akkora inspirációbombával térek haza, hogy csupa gyönyörűűűűűűűűűűűűűt akarok, virágokat, századfordulót, csipkét, szépet! (Ez az a város, amit a helyiek utálnak és rondának tartanak. Szerintem csak nem értik, de mindegy, azt hiszem, Grasse-ról már sokszor zengtem itt ódákat, és vallottam neki szerelmet, úgyhogy visszafogom magamat:)))
Az eső zuhogott, a provence-i népviseletes kedvenc múzeum zárva volt, a Fragonard-ban a törzsvásárlóknak járó ajándék naptár még nem érkezett meg, nagyon csalódott voltam, és mégis, olyan gyönyörű és illatos az öreg hölgy! Láttátok már Jean-Honoré Fragonard és Jean-Baptiste Mallet festményeit? A színek, amiket használnak, óóóó és óóó és kész. Úgyhogy hazaérve előszedtem mindent, ami kéznél volt és elég szép lehet, így még csinos képek is lettek erről a szütyőről:D
És akkor most áttérünk a nem túl csinos képekre. A modell (én) képtelen normális fejet vágni, ha fényképezőgép előtt van (lehet, hogy mögötte is, azt nem tudom), a fényképészem meg a világ legtehetségtelenebb fényképésze, úgyhogy csak ilyen pocsék kép van most, ráadásul tökre elbénáztam a csomót a turbánon, de azért higgyétek el, szuperjó ez a sapka!
Nyáron menthetetlenül elsodort a vintage, és amikor megláttam ennek a 40-es évekbeli turbán sapkának a mintáját, eszembe jutott Simone de Beauvoir, nem volt kérdés, nekem ez kell. Természetesen a rízskötéses változat, mert azt idegesítőbb csinálni:D Le nem veszem mostanság, erős a szél, kényelmes és meleg, gyapjú és selyem keveréke. Igazából kétszer kell megcsavarni, akkor jön ki a csomó jól, de ha arra várunk, hogy legyen egy normális fénykép is, akkor sosem fogom megmutatni. Pl van egy kész fölsőm is május óta, hordom is, de fénykép? Az nincs. Kéne, kéne!
Textiles de la Marque Laine et Soie fonal, 3-as kötötű, Ingyenes minta itt: https://www.ravelry.com/patterns/library/knit-yourself-a-turban-moss-stitch
 Még egy második tatu is készült, de az pont ugyanolyan, mint a pótolhatatlan első, amelyik természetesen elveszett. Everard Smith, a medveszínész - leghíresebb szerepe Boribon - pedig kapott három öltést a homlokára.
Szerintem valamit nagyon elfelejtettem, de nem tudom, mit. Rendszeresebben kéne blogolnom:D

M
egint többet hozok egyszerre. Sok kicsit:)
Ez a kicsi a legkedvencebb az idén, csak szuperlatívuszokban tudok erről a mintáról beszélni, úgyhogy inkább leállítom magam most rögtön. Na de komolyan, ez a viktoriánus bugyelláris másolata annyira tökéletes, hogy akár múzeumban is megtalálható lenne! Amikor megláttam, mindent félredobtam és azonnal nekiestem. Szerencsére elég kicsi:D Ingyen minta itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/silk-beaded-pence-jug

1,75-ös tűvel (1,5 a passzénál) és cseh Snehurka horgoló pamutból. Eredetileg selyemből kellett volna, de hát az nincs raktáron nálam, viszont a mercerizálatlan pamut is tökéletes hozzá. Ezt az ekrü gombolyagot úgyis valami különlegesre tartogattam, mert gyönyörű az árnyalata, amit nem tudtam fényképen visszaadni (azért ha megerőltetném magamat, meg tudnám, azt hiszem, de ne menjünk most bele a lustaságom elemzésébe). És láss csodát, a kb 15 évvel ezelőtt Moszkvában vásárolt zöld gyöngyöm is megtalálta végre a helyét!:D Rengeteg sok gyöngyöm van, nagyrészt Budapesten, és most nagyon hiányolom is őket, de ez a zöld annyira szép, hogy a zacskó mindig költözött velem mindenhova az alap felszerelésben. Tudtam ám, hogy amikor kelleni fog, akkor most és azonnal fog kelleni!:D

És mit találta meg még a helyét? A cigány-gyűrű. Az a trükk, hogy a lábad előtt lehajol egy, Magyarországon csak etnikum néven emlegetett egyén, és upsz, nézd már, itt egy nagy, nehéz aranygyűrű, nem te vesztetted el? Nem. Biztos? Neked adom. De cserébe, hogy ilyen jófej vagyok, adjál azért valamennyi pénzt. Legelső alkalommal Cannes-ban találkoztam a dologgal, akkor a srác nekem is adta a gyűrűt. Lányos zavaromban elvettem, nem fizettem, mert nem támogatom a román maffiát.
Fura, azóta sem értem, miért adta oda ingyen, főleg, hogy kétszer próbálkoztak még be nálam a trükkel, egyszer Lyonban, egyszer Párizsban, de akkor már nem hagytak fizetés nélkül távozni, így visszaadtam a gyűrűt. A cannes-i gyűrű évekig hevert, most ez is felhasználásra került. Nagy hibája, hogy állatira nehéz ehhez a kis apró kötéshez, de azért jól funkcionál. Egyébként úgy tűnik, már leálltak a gyűrűkkel itt, Franciaorszában a napbarnított román testvérek, már mindenki kiismerte a trükköt, vagy elfogytak a gyűrűk, nem tudom, az új sztori az, hogy valamilyen jótékonysági szervezet számára gyűjtenek az utcán, odáig merészkedtek, hogy itt, Lyonban még a fő bevásárló utcán is nyaggatnak, ott, ahol általában a WWF, Amnesty International meg a Doctors of the World portyázik. Sokat tudnék mesélni Kelet-Európa mocskáról Franciaországban, de nem ez a téma, a lényeg, hogy lenyűgöző a kreativításuk és a bőrük vastagsága a képükön, csak egyet nem tudnak: mosakodni.
Egy kis hímzés. Tavaly küldött egy orosz újságot az unokatestvérem, abban találtam ezt a mintát, azonnali szerelem volt! Olyan édes, olyan vidám, olyan pozitív! Áprilisban kaptam gyönyörűséges 40-es, kézzel festett vásznat Emőkétől, és már nem volt kibúvó, a kislány nem akart várni! Rég nem hímeztem, ez a minta megtörte a jeget, most mániákusan hímzek megint:D Igaz, miniatűrt, de a lényeg, hogy nem kötök, vagy ilyesmi. Ugye, mennyire tökéletesen van megfestve a vászon??? Maradt még, és mintát is választottam már, de most nem, nem, nem kezdek semmi újba! Csak meglévőt fejezek be! Ez alól kivétel, ha muszáj valami. Pont.
Ide hallom a röhögéseteket, most miért nem hisztek nekem????

Ez meg csak egy picike volt, Emőke kérte a mintáját, Instagramon látta a képet, én meg meghorgoltam. A gyerek meg lenyúlta, Matrjoska kisasszony vonatfelügyelőként dolgozik immáron, megtalálható az alagút tetején, hozzányúlni, elmozdítani szigorúan tilos! De azért Instagram-stílusban le tudtam fényképezni gyorsan:)
Zárójelben, a végén megjegyzem, Catlady.L vagyok Instagramon, csak ezt a képet eredetileg a Molyra szántam:)

N
os, ahogy említettem az előző bejegyzésben, július és augusztus a vintage nyár jegyében telt nálam. És mindezt már észrevehették és meg is unhatták azok, akik Instagramon követnek:D Feltettem azért a fotós blogomba is a képeket egyben magamnak, akit érdekel, megtalálja:D Amiért megint emlegetem itt ezt az egészet (ígérem, utoljára!), hogy azt a néhány apróságot összeszedjem itt, amit készítettem a fényképekhez.
A kedvenc képem a viktoriánus özvegy. Először gondban voltam, a könyvtárban valahogy nem találtam a viktoriánus divatról sokat, de a gugli roppant rendes volt, amikor rákerestem, hogy viktoriánus divat, rögtön felajánlotta, hogy viktoriánus özvegy esetleg? Vagy viktoriánus gyász? Ohh-hóóóóó, helyben vagyunk! A ruháim legnagyobb része fekete, úgyhogy a fejfájás rögtön elmúlt, hol is a fekete fűzőm? És a magas nyakú? És az a szoknya? A bő vagy a szűk? Kalap, nem, minek kalap, mennyi csodaszép kép van fekete fátyollal, jajjj tényleg, az a hihetetlenül gyönyörű fekete blonde csipke mantilla, amit JB nagymamája adott nekem! Affene, hogy Pesten van az a fölső, amelyiknek olyan marhajó ujja van, és a.... igen, Victorian Gothic, igen, hazaértem:D Aztán csak az volt a baj, hogy Jb szerint hiányzott a szerelésemből a csuklómelegítő. Fejtörés. Persze minek hever nálam annyi könyv a könyvtárból, ha már elhatároztam, hogy mindegyikből csinálok valamit? És főleg, hogy a The Magic of Shetland Lace Knitting című könyv egy hatalmas ösztönzőerő volt, hogy beiratkozzak a könyvtárba és mégsem ihletett meg semmire végül? Szóval kiválasztottam belőle a Mrs Hunter's pattern nevezetű mintát a csuklóra és a Doris lace lett a csipke és megterveztem a saját csuklómelegítőmet.
Gyakorlatilag az özvegy neve is meglett ezzel, Doris Hunter:) Imááááádom ezt a képet! Ha nem lenne túl morbid a nagy átlag unalmas ízlésének, mindenhova ezt tenném profilképnek, igen, ez tényleg ééééééén vaaaaagyoooook!!!:D Nem ez a kép lett a végleges, itt nem sikerült rendesen fókuszálni, de mindegy, itt jobban látszik a csuklómelegítő (meg a fekete legyező). Meg ezen az eredetileg tervezett mantilla van (ami egyébként nem özvegyi, csak mert fekete!!), de állandóan leesett és a csipke annyira kényes, régi, hogy nem mertem nagyon hajcsatokkal teletűzdelni a hajamhoz, ezért végül egy olcsó gépi csipkével helyettesítettem.

Mivel nem volt sok türelmem hozzá, a kettőt egyszerre kötöttem a csuklóig, így legalább biztos, hogy egyforma hosszúságú lett anélkül, hogy leírtam volna, hány sort és hány ismétlést kötöttem :D
3-as tű, ami így utólag nézve túl vékony volt csipkekötéshez ezzel a Lana Gatto Peralata Australia fonallal, ami mellesleg a Jane Austen kesztyűm maradéka, és amit mellesleg 2,25-ös tűvel kötöttem. Na igen, az egyik vastag téli kesztyű, a másik meg csipke, ugye ennyit számít a tű mérete ugyanannál a fonalnál! Pedig csináltam cafatkát előre, hogy lássam, hogy működik együtt a két minta (meg hogyan kössem úgy a függőleges mintához a vízszintes mintát, hogy ne kelljen elvágnom a fonalat). Azért szép lett, fogom még használni :D

Aztán a másik probléma ott adódott, hogy akárhogy is próbálkoztam, JB mindenre húzta a száját, ez nem Belle Époque. OK, kezdjük az elején, mi jellemzi a Belle Époque divatját, ha egy franciát kérdezünk? NAAAAAAAAAAAAAGY!! Sőt, még ANNÁL IS NAGYOBB!! Ezzel szemben bezzeg a minimum a darázsderék, ami felett jótékonyan húnyjunk szemet (azért mégiscsak a francia gasztronómia fővárosában született a gyerekem, ami két hátráltató tényező, ha darázsderékról beszélünk). Szóval nagy. Jó, de semmi nagyom nincs, és ha négy pár zoknival is párnázom alá, akkor sem sikerül a hosszú, vékony, de dús hajamat óriási Gibson girl konttyá formálnom, vagy annak a francia változatává, ami még annál is nagyobb. NAGYOBB!! Jó, akkor mi nagy. Kalap. Alapdarab. Honnan a bánatból szedjek kalapot? Nagyot!? Túrjunk a zacsiból fekete anyagot és varrjunk, hát nem? De. Hozzá egy nagy virág, ne felejtsük el a strucctollat, ami nélkül nincs Belle Époque kalap és ne is álmodj róla, és kész. A clones csipkém (érdeklődőknek mondom, az majdhogynem ugyanaz, mint az ír csipke, csak a hálójába belehorgolnak egy "clones knot"-t, vagyis csomót) szóval a clones csipkém pont divatban volt akkoriban, még ha nem is annyira Franciaországban, szóval nem hagyhattam ki. Meg mert egyébként nem is ilyen képet csináltunk elsőre, de ebbe most ne menjünj bele, mert sosem fogom befejezni a bejegyzést. Szóval a kalap. Hogy a kutya rúgja meg a drótot körbe!!! Mert mi más tartaná:D De nem egyszerű ám a megfelelő drótot megtalálni, vagy túl merev, vagy könnyen megtörik (mint az, amit végül használtam), és őszintén szólva nem volt kedvem utánajárni, hol lehet profi, igazi kalapos drótot találni, és mennyiért, mert sem időm, sem kedvem nem volt, és főleg, az volt az elsődleges elhatározásom, hogy nem vásárolok semmit, mindent saját, már meglévő készletből, ruhából, stb szedek össze (legfeljebb kölcsönkérem, ahogy a 18. századi ruhát kaptam a barokk táncos nagybácsinktól, és jaj, de mennyit röhögcséltünk, amikor fényképeztünk, már ezért megérte az egész), így végül csak a strucctollat vettem, ami nélkül egyszerűen tényleg nem élet az élet. Szóval nem tökéletes kalap, kicsit sárga, kicsit keserű, de mindegy, a hülye fejem (azért figyelitek, sikerült mosolyognom! Azt lehet mondani, ez is egy óriási áttörés volt a játékban) és a nem túl jó fénykép úgysem kíván tökéletes kalapot:D

G
yakran van, hogy sokáig semmi, aztán egyszerre egy csomó. Mondjuk most csak kettő mutatnivalót hoztam (plusz egy:)), de mindkettő naaaaaaaagy büszkeség. Kezdjük azzal, amelyik kevésbé büszkeség, viszont nagyon szépek a képek:D
 Ugye kell a kihívás, és a kötésben csalódtam. Szerencsére rátaláltam Herbert Niebling nevére, aki csodálatos csipketerítőket tervezett. Ősszel neki is álltam egy kis zsákocskának, 50-es fonal, meg minden, csak éppen a nagy eszemmel kitaláltam, hogy gyöngyözni fogom. Baromira szép, csak a legkisebb japán Toho gyöngyöt csak szó szerint hajszál vékony damillal lehet felkönyörögni a fonalra. A harmadánál járok és a gyöngyök száma egyenesen arányos az ősz hajszálaim számával. Kellett egy gyors sikerélmény, meg hogy igazán átérezzem, mi is az a Niebling, mert így, egy leegyszerűsített minta alapján, állandóan megállva a gyöngyök miatt nem az igazi az érzés, úgyhogy májusban nekikezdtem másfeles tűvel és 80-as fonallal a Frosted ferns nevezetű terítőnek (ingyenes minta itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/frosted-ferns-doily-7633) , ami a tervező többi terítőjéhez képest kb fele, sőt harmad akkora, csak 114 sor. 65 centi!!!!! Nem vártam volna ezt ettől a másfél gombóc 80-as fonaltól...
A 43. sornál állandóan elszúrtam, akkor hálás voltam a lifeline fonalért, a 70. sor környékén kezdtem el unni a dolgot. Utána már kivettem a lifeline fonalat, mert csak idegesített és semmire sem szolgált, ráéreztem a logikájára, úgyhogy már félálomban is tudtam kötni, megtanultam "olvasni" a csipkét és megtanultam javítani az esetleges hibákat bontás nélkül. Úgyhogy azt lehet mondani, hogy rengeteget tanultam belőle. A 80. sor környékén már otthagytam, a sorok végtelenül hosszúak és unalmasak voltak, ezután nagyon nyögvenyelősen haladtam, meg egyébként is inkább a vert csipkémmel foglalkoztam (arra még visszatérünk). Aztán júliusban meghirdették Instagramon az augsztusban lefolyó Vintage Summer Challenge nevű játékot, amibe a fene tudja, miért, de belefogtam. Minden napra van egy témakör, és vintage, nyár és a nap szava kép legyen hozzá posztolva. Júliusban azokkal a képekkel szórakoztam leginkább, és örülök, hogy előre elkészült majdnem az összes kép, mert egyébként hamar feladom, ha azután kezdek bele, hogy látom a többiek profi képeit. Nincs itt egy barátnőm, aki segítene a fényképekkel, borzalmasan tudok pózolni, a leggázabb, hogy az életben a fejem olyan, mint egy neonreklám, minden érzelem ott villog, semmit sem tudok eltitkolni, viszont a képeken éppen ellenkezőleg, mindig ugyanaz a bamba, ijedt fej bámul vissza rám. JB nagyon nem tud fényképezni és nem tudom megváltoztatni a szokásait, hiába magyarázok, szóval ha 10 méterre áll tőlem, 18mm-rel fényképez, "majd úgyis kivágod" felkiáltással tényleg csodás a végeredmény (a fix 50mm-es objektívet nem hajlandó a kezébe venni). Igaz, legalább nem látszik a fejem. És nincs sok ruhám, és nincs semmi, de semmi jártasságom a korabeli divatban, ahogy a résztvevők nagy részével ellentétben nem is a beöltözősdi és önfényképezősdi a hobbim, nem is varrogatok korabeli ruhákat, na az exhibicionizmus teljes hiányáról nem is beszélek:D Úgyhogy ezek után világos, hogy bele kellett vágnom, így lesz kihívás a kihívás:D Viszont volt néhány nap, ahol már nem volt sem ihletem, sem ruhám, sem felvállalható kinézetem (meg idő, hogy befogjam JB-t a fényképezéshez, vagy önkioldóval szelfizgessek), és akkor jön jól a csendélet. A party fényképhez a téma már augusztus elején jutott eszembe, mi lenne, ha tea party lenne? Csak csészém volt és csipke terítőm, úgyhogy igazán eredeti ötlet volt a részemről:D De mi lenne, ha nem valamelyik régi terítőmet használnám, hanem befejezem a Nieblinget? Zseniális ötlet, két heted van. Haha... és jaj de cuki ebben az újságban az a varrott csésze! Hát nem menőbb, mint a porcelán? Meg úgyis annyi idő van még, simán meg lehet varrni (az utolsó pillanatban, a fényképezés előtt 10 perccel:)))
Egyik este a pinteresten elém ugrott egy horgolt macaron leírás, már aludtam volna, félálomban keresgéltem valamit. Pont volt kéznél fonal, észre sem vettem, kész egy übercuki macaron! Ezután menet közben is macaront gyártottam. 8 darab készült el, a gyerek imádja számolgatni. Meg persze labdaként dobálni.

Aztán lementünk anyósékhoz nyaralni egy hétre. És anyósnak tetszett az ötlet, drukkolt és buzdított a kötésre, amikor már nem volt kedvem, és felajánlotta a saját készletét a fényképekhez, és jól jártam, hogy náluk voltam éppen, amikor posztolni kellett, volt (a rekordszárazságú nyárban napégette, alig zöld) kert, lemenő nap, JB dédnagypapája által faragott gyönyörű kis asztalka, bádog doboz és ezüst kanál, és még egy kis girlandot is nyomtattam és feliratoztam (JB meglepődött, milyen szépen tudok írni. Én is:)).
Uff, kész lett az utolsó pillanatban minden!:D

A kihívás többi képét szerintem majd posztolom a fényképes blogomban, hogy meglegyenek egyben. A másik csipke viszont igazán a büszkeségem. Tavaly kezdtem el (vagy tavaly előtt?? teljesen összefolyik a fejemben, de durva!) és azt hittem, sosem fogom befejezni. Így sincs persze befejezve, mert nem egy teljes négyzet, de igazából csak ki akartam próbálni a flamand csipkét, igazán vékony selyemfonalból, sok verőkével. Ez itten 78 verőkével készült, de nincs is több, csak 100 verőkém, ezért a legtöbb mintát nem tudom kipróbálni (egyelőre. De majdcsak lesz születésnapom!:)) A selyemfonal valami eszméletlenül borzalmasan rettenetes, az ujjamon ha a bőr egy kicsit is száraz, már felsérti munka közben, ha hozzáérek, és nyúlik, csúszik, és koszolódik. És igazán szépen fényképezni sem lehet, mert csillog. És szakadt, állandóan, ha csak ránézett a macska vagy a gyerek, elszakadt, tele is van csomózásokkal. De nagyon-nagyon örülök ennek a semmire sem jó cafatnak!Az első 2 cm nagyon sokáig tartott, aztán ráéreztem, megértettem és már gyorsabb volt, így fejeztem be azt, ami ott lógott reménytelenül (ez sem segített a hófehér fonal tisztaságán) már annyi ideje a párnán.
És még egy utolsó. Júliusban készült, csak nem volt kedvem emiatt blogolni. Jobb is, mert így hosszabban tudok mesélni róla (hahaha! Gonosz kacaj, mert így is már nagyon hosszú a bejegyzés:)) Júniusban voltunk állatkertben, ahol a Tisztelt Gyermek halálosan beleszeretett a tatuba. Mit neki elefánt meg zsiráf, ha van tatu! Az a valami! Eszméletlenül édes egy állat, igaza van:) A szuvenírboltban rengeteg állatos szemetet árultak (horror áron), PSJBT (ez a fedőneve a gyereknek:)) kétségbeesetten járkált fel-alá és kérdezgette magyarul is, franciául is, "Hol vagy, tatu?" Ezek után nem volt mese, venni kellett neki tatut. Csak nem volt tatu, mert nem tartozik a legkeresettebb, mainstream állatok közé.
Egy hónapon át emlegette a tatut, amelyik a hátán hordja a takaróját és rohangál, mire erőt vettem magamon és horgoltam egyet.
Csúszdázik, dobálható, a piacon beleeszik a zöldségekbe ("hamm-hamm"), be kell parfümözni, néha a macska wc-jébe végzi a dolgát, a játszótéren a csap alatt mosható (hogy aztán a farkánál fogva, mint egy döglött egeret körbemutogassák, hogy fúj, vizes), le is lett már hányva szegény (még jó, hogy megszokta a mosást...), kórházban is járt, a pályaudvaron rendszeres vendég, és nézi, hogyan kapcsolják össze a TGV-ket, úgyhogy igazán mozgalmas élete van Titou-nak, a tatunak. De legközelebb neonszínű játékot csinálok, mert ezt a barnát képtelenség könnyen megtalálni.
 Ingyenes minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/roll-up-armadillo

M
egfogadtam, vagy nem fogadtam meg, hogy minden könyvből, amit a könyvtárból kihozok és magamnál tartok pár napnál tovább nyáladzási célokkal, elkészítek valamit, legyen az bármilyen kicsike is? Na, ugye!

Ráadásul az a 3D-s stumpwork technikát bemutató könyv már a megjelenése óta birizgálta a fantáziámat, de úgy voltam vele, hogy háááááááááát, naaaaaaaaaaa, érdekes, meg minden, de annyira nem vagyok mániákusa a témának, hogy megérje befektetni, de azért ott volt a listán, hogy ha lenne hirtelen nagyon sok pénzem, megvenném gondolkodás nélkül. Naná, hogy amikor rábukkantam a könyvtárban, bele sem néztem, csak vittem, rohantam, most, azonnal! (igaz, közben egy másik könyv is a kezemhez ragadt a témában... ha már ott volt...)

Aztán rögtön tudtam ám, hogy Emőke csudaszép kézzel festett fonalait fogom felhasználni az első 3D rózsámhoz. Csak aztán ott volt Emőke molyos karca, amelyikben a borsójának a virágát fényképezte le, és én meg annyira, de annyira szeretem a borsót! Úgyhogy végül a könyvből nem a rózsa készült el, hanem a szagos bükköny:D

Ilyen volt a hímzés, mielőtt kivágtam volna, talán így jobban látszik, mennyire csodálatosak a fonalak! Csak egy fehéret adtam hozzá, minden más Emőke-féle szín:D

És utolsónak egy csendélet. Boldog vagyok, hogy a gyerek, a hülye nyitvatartási idő és az átépítés miatt nem nagyon tudok hozzájutni a főkönyvtár igazi gyűjteményéhez, ahol olyan kincsek vannak, hogy már a katalógust lapozgatva is mélységes depresszióba zuhanok, hogy mindent el akarok készíteni. Azért egyszer elmegyek, és akkor lesz nemulass!

N
a, hát na. Kevés az idő, sok a könyv. Nem, nincs mit olvasnom. Neeeeeeeeeem, mert ezt is el akarom olvasni, azt is és... szerencsére léteznek hangoskönyvek és akkor kézimunka közben is tudok "olvasni". Oroszul, magyarul, angolul, mindegy, csak jó legyen a könyv és akkor az a legjobb dolog a világon. Csipkét verni mondjuk és hangoskönyvezni. Néha takarítás közben is hangoskönyvezek, ha a gyerek nincs láb alatt. Néha főzés közben is, ha a gyerek nincs láb alatt. Lényegében minden pillanatot ki kell használni. Aztán ha nincs az embernek a házigatyóján zseb, akkor hova teszi a lejátszót? Na hova?

Igen, kitaláltátok, egy saját maga készítette szütyőbe, nyakban. Csipkéből, mert akkor átlátszik és látom, mi van a kijelzőn. 80-as fonalból, mert az az örök kedvenc. 1,75-ös körkötőtű. Lynne Watterson Csipkekötés című könyvéből a harangvirágmintát gyártottam le, alulról felfelé, körbe kötve. 1001 éjszaka a neve, mert mesél nekem, és mert az arab boltok ruhái adták az ihletet, imádom nézni őket, imádom a színeket.

Aztán Eiko Kitao japán könyvének francia fordításából (Le tricot d'art) készült el a 3-as számú minta. Mert megbeszéltem magammal, hogy ha hozok valamit a könyvtárból, ha csak egy nagyon picikét is, de megcsinálok belőle valamit. Egész jó vagyok abban már, hogy ne a 220 soros óriási mintába vágjak bele rögtön! Az Instagram és Pinterest tele van kreatív naplózással, meg BuJo, meg mi minden, összedolgoztam azoknak az ötletét a régi mintagyűjtemények (sampler book) ötletével, és díszítgetek egy füzetet, az egyetlen irányvonal az, hogy csak kötés kerül bele. Valami kallódó maradék cseh 80-as fonalból készült, 1,75-tel. A cimkéje pont lepottyant, azt is odaragasztottam. A kreatív naplózás egyik szabálya: mindent, bármit egybe!:D

Van benne 3 hiba (amiről tudok:)), de egyik sem olyan, hogy nagyon szembetűnő, úgyhogy ott is maradtak:D

Probléma 1; ha külön van a füzet, amiben a minta van, és külön a horgolás/kötés, akkor biztos, hogy az egyiket elfelejtem bedobni a táskámba.
Probléma 2; azok a nagyon vékony horgolótűk és kötőtűk állandóan kibújnak mindenhonnan, aztán agyonszúrkálnak engem a táskán keresztül.
Probléma 3; semmivel sem haladok, sosem lesz kész semmi, még a gyors miniprojekt is száz évig tart, nincs sikerélmény, hervasztó az élet, nyaff, nyaff, stb.
Probléma 4; amióta könyvtárból is hozok magamnak könyveket, végképp depressziós vagyok, hogy semmi időm kreatívkodni. A francia kreatív könyvek egyébként is a gyengéim, de miután megtettem azt a lépést, amitől joggal féltem, tényleg elvesztettem az eszemet, olyan könyvekhez is hozzáférek, amik normál körülmények között nem is érdekelnek annyira, nem venném meg, de ha már ott van a polcon és szabadon vihetem... a könyvtár a játszótér és a házunk között van, útban a játszóra bemegyek, kihozok valamit, leülök egy padra, fél szemmel a purdét figyelem, fél szemmel meg lapozgatok és szépen, csendben stresszelem magam. Ha van elég lelkierőm, hazafelé menet visszaviszem a könyvet, ha nincs, itthon halmozok egy kicsit. A menő kártyámmal 20 könyvet lehet hozni, még jó, hogy a purdé is nagy könyvmoly, neki is hozok, kevesebb marad nekem. Ajjjjjjjjjj az a fehérhímzéses könyv, amit a minap hoztam!!
No, hát szombaton, miközben egy anyagokról szóló giccses lakberendezős újságot lapozgattam, megszállt az ihlet, előkotortam minden anyagot, kiválasztottam egy szép pamutot, amiről nem tudom, hogy leánykorában mi lehetett, mert csak egy szétvágott darab, amin egy csipke is volt hosszában. Sakkoztam, számoltam, terveztem, aztán kiszabtam úgy, hogy a csipke is megmaradjon, és az elvárt funkcióknak is megfeleljen.
És tádámm! Kész a sikerélményem!

Nem, persze nem lett kész rögtön. Nem eszik olyan forrón a kását. Lehetett volna gyorsabban is, csak összevarrom, esetleg rávarrok pár bigyókát dísznek, de hát ha már az a fehérhímzéses könyv... A schwalm hímzés nagyon-nagyon tetszik, végül azt választottam. Hááááááááááááááát a tökéletestől messze van, rádöbbentem, milyen rég nem hímeztem, kijöttem a gyakorlatból, alaposan meglátszik, hol kezdtem a hímzést, és hol jártam már a végén:D Meg egy monogram is köllött oda, hogy az antik csipke-antik pamut kellően ki legyen hangsúlyozva, direkt másik fehérrel hímeztem, így elkülönül. Nem lett az se szép, még jó, hogy nem kell odaadnom senkinek, szégyellném:D

Folyamatosan kattogott az agyamban, "keep is simple, keep it simple!!!!" ne bonyolítsd túl, mert nem fogod tudni befejezni még a hétvégén. Még jó, hogy hosszú hétvége volt, mert nem lett volna kész. Lebeszéltem magamat, hogy azzal a szép, kézzel festett rózsaszínnel hímezzem tele, mert mivel cipelni fogom ide-oda, koszos lesz, mosni kell. Pedig gyönyörű a schwalm, ha elütő színű fonalat használ az ember! És bullion-rózsákat akarok! SOKAT! Aztán megegyeztem magammal, hogy nem kell oda bizgenytű és kismillió fityegő és swarovski és patchwork-szerűen rávarrt anyag dekorációnak, mert nem kell állandóan túlzásokba esni és nem praktikus. Úgy fogtam le a kezemet, hogy ne tervezzek mindenhova kisebb hímzést, mert sosem lesz kész. Összességében csak annyit engedélyeztem magamnak végül, hogy egy darab csipkét és egy figurás gombot erősítettem a hátsó borító zsebére, ami az én imádott kis pamutjaimnak a helye mostantól. Mármint az éppen használatban lévőé, mert nem, nem fér bele az egész készletem.  Direkt nem, hogy ne is álmodjak arról, hogy magammal akarjam cipelni még azt is.

A borítók belső felén helyet kapott egy-egy kis zseb, bennük egy-egy darab bőrzsebecskével, amin nem jut át a vékony horgolótű, sem a vékony kötőtű (ahhh, a 80-as fonal és a másfeles tű... na de ez egy másik történet!:))


A horgolótűé kicsit kilóg, de el tudom magyarázni, miért! De nem fogom. Nem zavar, a lényeg, hogy nagyon jól tartja és tényleg nem böki át. 

Igyekeztem mindenre gondolni, de próbáltam megmaradni az egyszerűnél. Kompakt lett, pont, amit szerettem volna:) Egy hibája van... kicsit utáltam már a végén a varrós origamit, és 2 mm-rel kisebb lett, mint a füzetem. Fogja a manó átvarrni, inkább levágtam a füzet borítójából egy picit!
A füzet a legegyszerűbb A6-os, kockás, puha, ha betelik, nem fáj a fejem, veszek egy másikat. A magammal cipelős projektekhez a mintákat ki szoktam nyomtatni, kivágom, beleragasztom, vagy kiírom, a rondábban sikerült tervezéseket meg félig leragasztom egy szép képeslappal. Így élek én, kérem szépen, a kézimunkás füzetemben, mert van még egy BuJo, de az megint egy másik történet.

M
ár egy ideje gondoltam arra, hogy néha könyves bejegyzésekkel is higítom ezt a blogot, mert újat nem nyitnék, annyira ritkán van kedvem blogolni, viszont néha meg annyira kellene egy külön hely, egy kihelyezett molyos karc.
Emőke volt szíves megoldani a kérdést, meghívott a molyon keringő BookTagre, nekem meg pont ma volt kedvem valami mást csinálni, mint kötni vagy horgolni vagy hímezni vagy csipkézni, vagy... mindegy, egyébként még tartozom valakinek egy emaillel, jó ég, inkább azzal foglalkoznék! Mindegy. Szóval.

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta? Úgy egy hónapja szedtem le az összes könyvet és porszívóztam át őket egyesével, pont mindegyik ugyanannyi ideje:D Na jó, az itteni, francia könyvespolcomon a legrégebben Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája. Azt hoztam magammal ide először, pedig addigra már kiolvastam. 
2.  Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz ez után? Jelenleg óriási élvezettel dagonyázok az egyáltalán nem az én világom Andrus Kivirahk Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét könyvében. Talán van igazság abban, hogy legszebb öröm a káröröm 😁 Ezelőtt mit olvastam? Hja, Erlend Loe-t, a dedikált Vegyesbolti csendes napokat. Ezután? Nem tudom, talán Erlend Loe-t:D A Doppler trilógia nagyon figyel, meg az imádott Orhan Pamuk utolsó magyarul megjelent, de egyébként legelső könyve, a Cevdet Bey és fiai, de nem tudom, mert közben bele-belekukucskáltam a Hóba, ami az egyetlen (nem, nem az egyetlen), amit nem olvastam el tőle végül, pedig minden könyvét mindig a megjelenéskor megvettem azonnal, csak a Hó, amit nem olvastam el, mert akkoriban nem nagyon értettem, de most nagyon érdekel, viszont lehet, hogy inkább be kéne fejezni valami másik megkezdettet, meg hát jön a nyár, és ilyenkor tapasztalatból tudom, hogy bármennyire is igyekszem, nem tudok egy tisztességes könyvet elolvasni, csak buta limonádékat, szóval hogy mi lesz a következő könyv, az az időjárástól függ, meg a kedvemtől. 
3. Melyik az a könyv amit mindenki szeret, de te utálsz? Hmmmmm.......... pff.......... na várjunk csak, nem is tudom. Áhh, haha. Háháháhá, megvan 😂 Tudjátok ti azt😂 Háháhhá, igen, még mindig a Harry Potter😂
4. Melyik az a könyv amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod? Nem tudom, remélem, azért mindegyik könyvemre sor fog kerülni előbb, vagy utóbb. De amikor a könyvespolcra nézek, akkor Borges néz rám olyan szemrehányással, mintha azt mondaná nekem "blabla!" 
5. Melyik az a könyv amit nyugdíjas korodra is megőrzöl? Nyugdíj? Az mi? Szerintem csak könyveim lesznek nyugdíjas koromra, úgyhogy mindegy, csak sok legyen 😂
6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét? Dehogy szoktam. De azt hiszem, azért van, hogy meg sem fordul a fejemben, mert azokban a könyvekben, amiket olvasok általában, nem az utolsó oldalon van a kutya elásva, hanem az egészben. 
7. Köszönetnyilvánítás :papír és tinta pazarlás,vagy érdekesség? Érdekesség. 
   
8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet? Hirtelen 10 könyvet is fel tudnék sorolni, kivel nem cserélnék helyet, de hogy kivel igen? Passz. Mondjuk a Hester Browne: The Little Lady Agency főszereplőjével. Brit chick lit, igazán ladylike hősnővel és - vigyázat, spoiler! - gazdag pasival!:D
9. Van olyan könyv ami valami különlegesre emlékeztet az életedben? (hely, idő,személy) Az idén és tavaly a könyvfesztiválon dedikált könyvek, mert jó volt:) Vagy mondjuk itt van ez: https://moly.hu/karcok/291383
10. Mondj el könyvet amit érdekes módon szereztél meg! Hm. Most hirtelen az jut eszembe, hogy áprilisban Maire Treanor adta nekem egy könyvét, amire évek óta fájt a fogam. Bele van írva, hogy egy csipkékről elbeszélgetett délután emlékére:D
11. Adtál már valaha könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek? Egyedi okból, különleges személy? Nem emlékszem, biztos részeg voltam.
12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen? Egy Alekszander Blok verseskötet.
13. Van olyan kötelező olvasmány amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz? Nem. De lehet, hogy csak azért, mert nem olvastam újra?:D Nem, nem tudok olyat találni, ami most tetszene, régen nem (bár ki van zárva, hogy a Bánk bánnal újra megpróbálkozzak). A Bűn és bűnhődés meg a Mester és Margarita meg tetszett. Mert tök jó kötelező olvasmányaink voltak:)
14. Használt vagy új könyvek? Mindegy, ha kell, akkor kell.
15. Olvastál valaha Dan Brown könyvet? Nem. Mé', kéne?
16. Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett mint a könyv maga? Nem tudom, nem emlékszem. Pl Jane Austen Emmája a BBC-sorozat jobban tetszett, de aztán ráéreztem rajta keresztül a könyvre, és felnyitotta a szememet. De nem nézek túl sok filmet, ha már elolvastam, minek nézzem meg?
17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben? Hajjaj! A jó kajaleírások nagyon tudnak rám hatni! Legutóbb az Eat, pray, love-nál. Hát Olaszországban zabál a csaj folyamatosan!
18. Ki az a személy akinek könyvajánlását mindig megfogadod? Ó, hát megvannak az én molyos ízlésőreim!:) De a zuram is tudja, mit kell rámtukmálni (lásd a fentebb említett, éppen most olvasott könyvet, amit semmi pénzért a kezembe nem vettem volna, de tudta ám, mivel kell felhívni a figyelmemet rá:))
19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajdon kívül, amit végül imádtál? Aha, hát nem pont most említettem Andrus Kivirahktól Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét? :)

Viheti tovább mindenki, aki szeretné és ráér, mindenkiét szívesen olvasom (csak a hozzászólás marad el:))

Mostanában járom a boltokat és bámulok: ilyenem nekem volt! Hm, ilyet is hordtam! Pedig nem is voltam nagyon divatozós (csak kicsit:)). És sóhajtozok, ennyire öreg lennék? Vagy ennyire gyorsan visszajött a divat? És még mi jött vissza? Az a fekete nyakpánt! Nagyon szerettem, most is tetszik. A 90-es évek végén nem csak az a műanyag tetoválást imitáló volt, amire mindenki emlékszik, hanem mindenféle előfordult. Most a divatboltokat elárasztották megint ezek a nyakpántok, mindenféle, ahogy régen is. Eldöntöttem, ha nem lottyadt a nyakam és nem nézek ki nevetségesen egy ilyenben, akkor még nem vagyok öreg, hordhatom. És azt is levontam ebből, hogy csak a divat jött vissza túl gyorsan:) Úgyhogy kaptam az alkalmon és csipkét vertem. Ajándék gimis önmagamnak, mert akkor csak legszebb leányálmaimban tudtam elképzelni, hogy valaha saját magam verte csipkéből lesz egy ilyen divatvackom:)

21 + 1 pár. A minta a Dentelle de Valenciennes könyvecskémből származik, a fonal... hát 80-ast írtak, egy másik mintánál teljesen jól ki is jött 80-asból a próbadarabom, de furának tűnt, hogy itt kisebbek a borsószemek (petit pois a neve franciául ezeknek a nem pókoknak, tehát lefordítva borsó:)), sok lesz az a 80-as, de hát ha azt írják? És elvileg méretarányos a minta a könyvben. Megpróbáltam, tényleg nem volt jó. Hétvége volt, minden bolt zárva, nekem égett a kezem, feketében nem volt más itthon, csak Güttermann poliészter varrócérna, ennyi, nem érdekel, azt fogom használni. Úgyhogy abból készült. Utólag még örülök is, hogy nem pamut, nem deformálódik annyira, nem bolyhosodik, jobban megfelel a célnak. De szerintem még az is elég vastagocska neki egyébként. Úgy 35 óra munka van benne és kész van már... egy hónapja?:D Kicsit béna lett a kapocsnál, hmmm... nem is tűnt fel, csak így, képen, most.

Megmutassuk ám a világnak, hogy a csipke lehet fiatalos!:)

A képet a barátnőm lőtte a múlt héten. Helyszín: Beer Point, Budapest. A Mad Scientist meg a szakértők, a közönség és az internet szerint Magyarország legjobb kézműves sörfőzdéje pillanatnyilag. Nem én ittam, hanem a barátnőm, a bátyám meg a zuram. Laura öreg, ő csak kólázgat és kötöget:) Szokás szerint. Akkor kell aggódni, ha nem csinálok valamit, ha társaságban vagyok. Akkor a társaság nem elég jó!:) Hogy mit kötögettem? Na erre még visszatérünk valamikor. Talán. Már kész van az is egy hete, csak... á, mindegy, majd.
Ez az apróság meg csak egy apróság az apróságnak.

Igazából magamnak csináltam, de az apróság elcsórta és előléptette házi labdává (amit ő következetesen lufinak nevez). Imádom a kövér galambokat, amint megláttam, azonnal szerelembe estem. És mert a Sostrene Grene új, kőmosott fonalát is ki kellett próbálni:D  2,5-ös tű.
PS nagyon szereti, mondja neki "Szép galamb!* Nagyon szép!" Aztán elhajítja:)

Az ingyenes minta innen való: http://www.ravelry.com/patterns/library/bertie-lou
Meg egy kis nagyon jókedvű zene ide:)


*termékmegjelenítés:D neeeeem, reklám egy kedves írónak, ha már szóba került:)

H
át lássuk csak. Az utóbbi két év bejegyzéseit mindig mentegetőzéssel kezdtem, hogy megint elfelejtettem írni, úgyhogy most már nem is kell ezzel vesződnöm, nyugodtan átugorhatjuk a dolgot és kezdhetjük a lényeggel.
Két ajándékot mutatok, amik február, március és április folyamán készültek, de mivel csak mostanság adtam át őket, ezért két hét késéssel meg is mutatom:D Jó, hát nincs kedvem/időm bekapcsolni a gépet, de még akkor sem, amikor fontos lenne, a napok meg repülnek, észre sem veszi az ember és már május van. Durva. Na jó, dologra.
Emőkének elkészítettem a Jane Austen Knitsből a kis szütyőt, amit tavaly magamnak is megkötöttem, de annyira szerettem csinálni, annyira tökéletes minta és szép és szerintem nagyon hasznos a végeredmény, hogy neki is megcsináltam ajándékba, mert tudom, hogy tetszik neki, és hogy mivel horgolós, mindig csak tologatja a kötést későbbre. Szerettem volna más színekből, de egyszerűen túl szép ez így szerintem.

Most zoknitűvel kezdtem, de végül visszaváltottam körkötőre, nem kompatibilis a zoknitű a két évessel, aki mindig lesből rámugrik, nekem ront, odarohan.
3-as tű és Anna és Clara pamutfonal. Meg három kis csillogó mellé, mert olyan cukik:)

Másik ajándék egy miniatűr, mert már nagyon szerettem volna egy új minit csinálni. Meg mert még kb 3 éve megcsináltam egy minit Emőkének, de sehogy sem volt alkalmam átadni, aztán valaki elkunyerálta tőlem végül.

Aztán ott van Zonyikám, akivel elmentünk a Könyvfesztiválra, és tavaly végigállta velem Böszörményi Gyulához a sort, aztán Jostein Gaarderhez, idén pedig nem akárkihez, hanem az egyik legkedvencebb írómhoz, Orhan Pamukhoz. Még jó, hogy utána Erlend Loe-ra már nem kellett rábeszélni, rohant magától:D Ezek után megérdemelte, hogy levadásszak neki egy lila unikornist, hogy aztán trófeaként átadjam szeretetem jeléül.

Nem túl fotogén szegény ilyen állapotában, de szerintem nagyon vicces. Nem fogjátok elhinni, ez is Sostrene Grenes fonal!:D 2,25-ös tűvel, hogy szoros legyen. Februárban kötöttem, de nem tetszett, nem stimmelt. JB nem látta, hogy mi volt a problémám és ha nem vagyok kukacos, akkor tényleg nem gáz, de kukacos vagyok, ezért megkötöttem másodszorra is. Azért is voltam kukacos, mert nekem is annyira bejött, hogy gondoltam, ha megkötöm másodszorra, akkor az elsőt megtarthatom magamnak. Úgyhogy így lett, hogy két unikornist kötöttem végül. Madame és Mademoiselle Li a becsületes nevük (franciául licorne az unikonis. Buta vicc.)
Ingyenes minta innen: http://www.ravelry.com/patterns/library/unicorn-taxidermy annyit módosítottam, hogy a második unikornisnak* kisebb szarvat kötöttem 10 sorral.
Mondja, bolond maga, hogy mindent kétszer köt meg, kétszer köt meg?
*csak ő van a képeken, a Madame Lyonban van és elfelejtettem lefényképezni, de ha azzal is várok, akkor sosem fog megszületni ez a bejegyzés. Lényegében mindegy, egyformák:)