Cross Stitching and other Wonders from Laucicaland.: 2012

Sunday, December 23, 2012

Catherine, aki nálunk Taisiya :)

Szerelem elős látásra, második látásra, harmadikra, hímzés közbeni folyamatos bámulásra... Amikor megláttam ezt a készletet, az általában rám jellemző bizonytalanság sehol sem volt, lecsaptam rá, és vittem, vittem el magammal. És most pár nap alatt el is készült.

A szalaghímzés témakörében igggen kezdő vagyok, látszik, melyik rózsát csináltam előbb, melyiket később... kicsit csámpás lett... akármennyiszer újracsináltam, gyakoroltam, a rózsabimbók egyszerűen nem sikerülnek... De akkor is imádom! Csak nagyon izgulok, hogy sikerüljön egy jó keretet találni és időben kész is legyen. (és most nézem, hogy a képen pont az élőben legszebben sikerült rózsák néznek ki a legvacakabbnak, ehhhh)
Egy nagyon-nagyon kedves hölgy árulta a kiállításon a készleteket (egy másikat, ami jóval nagyobb, születésnapomra kaptam, de még csak ijedten kerülgetem, mert elég nagy falat), és amikor lelkendeztem neki, hogy mennyire gyönyörűek, szerényen megjegyezte, hogy ő tervezte mindkettőt. Óóóóóóóóóóóóóóóó!!!:) Itt a honlap, nézzétek meg, csodaszép készletek vannak! http://kcenia.ucoz.ru/

Itt pedig egy picike, Riolis-féle készlet, nagyrészt menet közben hímezgettem, itt-ott. Ki lett akasztva az ajtónkra, karácsonyi dekoráció. Kicsit jobban fel kellett volna díszíteni, de akár hiszitek, akár nem, teljes ötlethiányban szenvedek (ilyenkor segítenek ki a készletek, ugye:))
Hópelyhecske (avagy Sznyegurocska) az orosz mesékben a Télapó kisunokája és egyben segítője egy karcsú, fiatal lány. Ezért hat kissé meglepően a kövérkés hölgyemény a képen (és ezért tetszett meg annyira:))

Egyéb közlemény pedig:
Minden kedves olvasómnak nagyon boldog ünnepeket kívánok!!:)
☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺☺

Wednesday, December 19, 2012

Tűnemezelés

Olvasgatva az orosz kézimunkaújságokat (amik mind külföldi újságokból veszik át a mintákat, és csak néhány saját projektet tartalmaznak, hogy aktualizálják a helyi ízlésre), a kiállításon és a könyvesboltok polcait fürkészve, feltűnt, hogy mekkora divatja van ott a tűnemezelésnek. Új technika a számomra, még sose próbáltam... katt-katt-katt... KELL NEKEM!!! :)
A kiállításon vettem egy készletet (OK, bevallom töredelmesen, hármat, de a harmadikat féláron kaptam, mert látta az eladó, hogy nem tudok választani, meg így legalább nem kellett visszaadnia), és majdnem neki is ugrottam, csak sajnos a leírásban csak egy rajz volt, hogy hova melyik szín megy, de hogy hogyan is kell ezt egyáltalán csinálni, azt nem írták le, nekem meg semmi elképzelésem sem volt. Úgyhogy kerülgettem a témát, vettem egy füzetecskét is, elolvastam, most már tudtam, hogy mit hogyan kell, de nem értettem, hogy hogy lesz abból nemezállatka, ha egy tűvel gyilkolok egy darab gyapjút. Tegnap azért leültem és belevágtam. Tudjátok mit? Nem gondolkodni kell, hanem csinálni:) És tényleg nemezállatkává alakul egy darab gyapjú, ha azzal a speciális tűvel gyilkolod.

Az idegességet is rendkívül jól le lehet vezetni vele.

Amire szükség is volt, mert tegnap este már begörcsölt a karom, abba is akartam hagyni, gondoltam ma befejezem, de sajnos valami közbejött tegnap este, amitől olyan ideges voltam, hogy csináltam fél éjszaka még (khm-khm... az egyik cinege fejébe beletörtem a tűt...). Szóval így születtek ezek a kis cinegék, az első nemezállatkáim.

Emőkének megígértem, OK, felrakok egy képet magamról szemből is azzal a fura, nagyon oroszos hajfonattal (ott nagyon nagy divatja van az ilyen fonásoknak). JB választotta ki ezt a képet a sok közül, őt kell szídni, hogy hülye képet vágok:))

Na jó, és még egy kép rólam akkor már:)) Báááááááááááárcsak ilyen lennék a valóságban!

Nagyon más téma, de nem árt, ha tudtok róla. Miért voltam olyan dühös, hogy a fél éjszakát átnemezeltem?
Dióhéjban: az Orangeways egy olyan korrekt cég, amelyik otthagyja az utasait. JB négy és fél órát állt kint a hideg, téli éjszakában a bécsi reptéren tegnap. Ezek után annyit mondtak, hogy a busz pedig ott volt, legfeljebb "elkerülték egymást". El is hinnénk, ha nem lett volna rajta kívül még hét másik utas, aki szintén nem vette észre, hogy nem jött busz. Kártérítést nem fizetnek, a ma hajnali Eurolinesszal érkezett. (a hab a tortán, hogy fórumokon utána megtaláltuk, hogy sztrájkolnak a ki nem fizetett buszsofőrök, már két napja nem viszik az utasokat. Tehát NEM IS VOLT busz!) Gusztustalan egy történet. Ne utazzatok velük, ha nem akartok így járni.

Sunday, December 16, 2012

Minden, amit eddig nem csináltam

Szalaghímzés

Kis vacak orosz készletből, mert ki kellett próbálni. Ez volt a gyakorlás, most már legalább van róla elképzelésem. Az unokatestvéremnek meg nagyon tetszett, le is nyúlta rögtön ezt a kis képeslapot. Nem baj, azért kaptam tőle a születésnapomra egy csodaszépséges készletet, lesz még mit csinálnom:)

Bőrbe foglalt mohaachát-függő. Ugye sem az ásványok, sem a bőr nem jellemző alapanyagom, de ez a szép kő az anyósomat juttatta az eszembe, úgyhogy az egyik nagynénim segítségével, aki egy fantasztikusan tehetséges varrónő, nyaklánc lett belőle.

Ugyanennek a nagynéninek köszönhetően teljesült egy régi vágyam, eljutottam egy moszkvai kézimunka-kiállításra. Hip-hip-hurráááá!!!! Ugyanazzal a lendülettel egy amolyan mesterségek ünnepére is elmentünk együtt. Ötletekkel, projektekkel, vágyakkal, apróságokkal megrakodva tértem haza a három hetes moszkvai rokonlátogatásból. A legjobb születésnapi ajándék volt az a kiállítás, ahh!:)
Kis mütyűrvadászat

És a végeredmény egy tű anyukám kendőihez:)

Ha már macska, akkor macskaszőr is van a képen... Két ilyen tűt csináltam, a másik ezüst és persze más mütyűrkék vannak rajta, de az is az unokatestvéremhez vándorolt, és nem fényképeztem le időben.
Hoztam még egy technikát magammal kipróbálásra, majd a napokban valamikor sort fogok rá keríteni. Hogy mi lesz az, legyen meglepetés (mert mi van, ha nem sikerül vállalható dolgot készítenem? :))

Ehh, na jó, még ezt a képet a mesterségek ünnepéről... jajj azok a szépen festett verőkék Vologdából! Szipp-szipp... (www.snejinka.ru standja, Jobb klikk, megnyitás másik ablakban, és akkor nagyban is látszik)

Nem az én idegeimnek való.

Egyéb ötlet kategória abszolút győztese:)

Ó, ja, és még a hajamat is befonták a kiállításon (nem volt sok választásom, amikor anyukám, nagynénim, unokatestvérem, hárman lökdöstek a fodrász felé...)

Egy kép Sergiev Pasadból, mert nagyon tetszik nekem.

Ez a másik kedvenc képem, a Vörös tér előtt. Azt a várost látni kell, egy gigantikus, rohamléptekkel fejlődő másik univerzum.

Nagyjából ennyi, remélem nem felejtettem el semmi fontosat:)

Monday, November 19, 2012

Kicsi szépségek:)

Egy kis sárga esőkabát, mert nálunk ha esik, akkor annyi esik, mint máshol három nap alatt. És mi mást lehet tenni, mint hímezni, amikor kint esik?:) JB úgyis megjegyezte, hogy mostanában csak boutis-t és csipkét csinálok, alig hímzek. És milyen igaz! Megvettem pl azt a csodaszépséges könyvet és nem is csináltam belőle semmit, szégyen. Azt a bizonyos tündérien csodaszépséges imádnivalóan finom Sophie Bester - Baquè - Véronique Enginger Mon journal au point de croix könyvet...

És igen, a csipke. A nagy csipkeprojektet idén már nem fogom tudni befejezni, mert nem volt rá időm, és tegnap meg hazautaztam Pestre. A csipkeverőpárnát meg nem tudtam ugye magammal hozni, mert nagy és nehéz, úgyhogy nagyon bosszant, de el kell halasztanom a befejezést. De még jó, hogy eszembe jutott, hogy a rózsaverés fel volt adva házi feladatnak, megcsináltam a kicsi párnán. Elsőre egy próbacsíkot csináltam, csak rózsaveréssel (egy napig csak bámultam, és pánikoltam, hogy nekem ez sose fog menni, másnap meg friss fejjel leültem, ránéztem, elkezdtem csinálni és ráéreztem. És untatott, mert nagyon egyszerű... úgyhogy megcsináltam a könyvjelzőt, ezüst szállal nagyon szép lett). A kép pocsékul sikerült, de amilyen okos vagyok, elfelejtettem magammal hozni a könyvjelzőt, amikor lefényképeztem, akkor meg nem néztem meg, hogy hogy sikerült. Úgyhogy ez van, most már nem fog másik kép készülni (hm, észrevettétek, hogy mostanában állandóan a fényképeim miatt mentegetőzöm? Ajj.)

Rég volt már "anyukám kötötte" rovat. Most elbüszkélkedek az én új, gyönyörűséges nyakmelegítőmmel. Jane Austen-ihlette minta, nem kérdéses, hogy az egész kollekcióra fájna a fogam... Ez most pihe-puha fonalból (Malabrigo Silkpaca 70% alpaka 30% selyem), szóval még a kényes-finnyás nyakamat sem szúrja.

Meg ha már kicsi szépségek a bejegyzés címe, akkor ez a kép sem hiányozhat:)

(és kettő azért, mert ha már elkészültek, akkor már legalább legyenek valahol:) Egy, a Mouans-Sartoux-i golf és egy Grasse látványa kb ugyanonnan. Imádom, amikor a felhők alacsonyabban vannak, mint a hegyek teteje:)

Thursday, November 8, 2012

"Bavoir à l'ancienne"

Francine Nicolle (a boutis-királynő:)) Petits trésors de boutis könyvéből. JB, a zuram unokatestvérének két hete született karamellakislányának:)

A kis köröcskéknek "Rosette de Camargue" a neve, hivatalosan nem így kéne csinálni, de a mintát könyvtári könyvből szedtem (ez a legnagyobb csoda itt, hogy egy csomó boutis-könyv van szétszórva a helyi könyvtárakban), és nem vittem magammal, amikor elutaztunk a hosszú hétvégére JB nagyszüleihez, ezért a köröcskék közepét saját kútfőből csináltam, nem a leírás szerint.
Másik módosítás, hogya virágokat és a kontúrt point de Beauvais-val csináltam (a horgolótűs hímzés)

Ez az, amire azt mondtam, hogy ohhh, semmiség lesz! Kb fele annyi időre becsültem első ránézésre a mintát, lett belőle kb 50-60 óra munka. A minap volt szerencsém egy varrónővel beszélgetni, anyósom jelenlétében, aki nem ért semmit a kézimunkához, csak azt látja, hogy én mit csinálok, és bizony felmerült a kérdés, van-e értelme az ilyen fejedelmi, de kissé felesleges ajándékoknak, főleg olyan átlagembereknek, akik el sem tudják képzelni, hogy mennyi munka van egy ilyen apróságban. Egyértelműen mindenki a nemre szavazott egy hatalmas sóhajjal. Ez van. Viszont szép. Nagyon. (és nem azért, mert én csináltam, hanem mert a boutis az valami varázslat)

"3D hímzés" - ahogy JB a boutis-t nevezi:)

Egyéb közlemény: a nagyszülőktől visszatérőben tettünk egy kis kerülőt, és vééééééééééééééégre eljutottam a boutis-múzeumba! Ahogy JB mondta, jó, hogy nem ketten mentünk, hanem anyós is jött, legalább volt egy orvos a közelemben, ha véletlenül újra kéne éleszteni, mert elájulok a látványtól. Közel voltam hozzá! Totál zavarban voltam, de már kétszer voltunk ott februárban, csak mindig zárt ajtókat találtunk, mert hülye vagyok és elnéztem a nyitvatartási időt. Most előre telefonáltunk, biztos, ami biztos :)) Szóval egy régi vágyam teljesült. Kivételesen kirakok magamról egy ritka rossz képet, a megilletődöttség van a fejemen és a zavar :D
http://www.la-maison-du-boutis.com/musee.html
Az a múzeum egy csomó ötlet, egy csomó ahhhhhaaaa, meg nemáááááár ilyen piciben is lehet!! Meg ilyet nekem is csinálnom kell, meg hűűűű meg óóóóóóóóóóóó meg ♥♥♥♥♥♥ :)

Egy nagyon szép kép még, egy csepp provence-i falu, Viviers (07). Azonnali szerelem, oda akarok költözni!

Meg ezt most csináltam, amikor a boutis-t fényképeztem, nagyon nevettünk, amikor megláttuk a végeredményt. Clint Eastwood a vadnyugaton nem tud olyan pillantást produkálni, mint egy éhes macska;)

(ez a kép egy régi filmes fényképezőgép objektívjével készült, kézi beállítással. A többi nem:)) Viszont még mindig nem barátkoztam meg az új fényképezőgéppel, de macskát azt tud fényképezni, ezt mindenképpen az előnyei közép kell sorolnom:))

Sunday, November 4, 2012

Molykönyv-jelző

A csipkémen dolgozom hivatalosan. Gyakorlatilag meg egy újabb előkén, mert gyorsan össze kellene hozni vmit a zuram unokatestvérének, én meg lelkesen, a szokásos nagy mellénnyel rávágtam, hogy legyen boutis, gyorsan meglesz az! Hehe. Hehehehe!!
Viszont a múlt héten beszereztem kérésre egy könyvet, ugye nem magamnak, de hát azért csak belekukkantottam... a különböző öltések és plusz a könyvesboltban látott könyv, amiért kicsit fájt a szívem, de ugye nem lehet mindent megvenni, ami tetszik, szóval a kettő együtt megihletett a Moly könyvjelzőtervező pályázatára.
Saját rajz, mindig ezt a macskát rajzolgatom mindenféle háttérrel. Régen sokat ült Amszterdam csatornái mentén, a kislány később csatlakozott hozzá, az eredeti gazdája kevésbé kedves:)
A Moly logóját csak leloptam egy régebbi könyvjelzőről és digitálisan raktam rá, nem lett túl szép, de nem is kell rá a kiírás szerint, csak helyet kell hagyni neki. Mivel teljesen esélytelen, hogy nyerjek a pályázaton, ezért már most nyugodt szívvel felvállalom:) Amilyen kicsiben és 90 fokkal beforgatva kerülnek fel az oldalra a tervek, a világon senki sem fog rájönni, hogy ez most nem a szokásos rajz vagy festmény, hanem valami más technika, a rajz önmagában meg nem akkora durranás, hogy sikert arasson. Másfelől viszont rájöttem, hogy tökéletes lesz a Moly-könyvbe, majd oda beragasztgatom, ha eljut hozzám egyszer (még a világvége előtt elvileg...)
Jó molyolást!:)

Sunday, October 14, 2012

Előke Abigélnek

A fél éves, nagyon mosolygós unokahúgomnak, aki tegnap harapdálta az orromat:)

Minta a Création de Point de Croix újság 2011 március/áprilisi számából, a méltán közimádatnak örvendő Veronique Enginger tervezése. Hímezhető előke a DMC-től, a csipke pedig Mamzi-csipke:) Annyira tökéletesen illett oda, hogy JB azt hitte, hogy az gyárilag van ott. Szerintem Mamzi nem fog haragudni, hogy a csipkéje össze lesz koszolva;)

Az újság hivatalos oldalán bele lehet kukkantani minden számba, hátha valakit érdekel:)

Tuesday, October 2, 2012

Miss Jane's regency reticule :)

♥♥♥

Does it ring a bell?:)

Annyit segítek, hogy az eredeti képen nincs macska, de Lady Rosana mindenképpen rajta akart lenni az én verziómon, nem volt sok választásom, ha megpróbáltam lepakolni onnan, akkor nagyon kiosztott. Úgyhogy maradt.

Mostantól ebben hordom a bobinákra tekert fonalakat, amik szükségesek az éppen aktuális hímzésemhez. A hímzés közelebbről:

Point de beauvais -val készült, a horgolótűs hímzéssel, és sok kis francia csomóval a magok helyén a zöld virágok közepén. A rajzot magam rajzoltam egy kép alapján. Ha sikerült rájönni honnan, akkor gratulálok, te is Colin Firth -függő vagy:) Ha nem, segítek:

Aznap, amikor úgy éreztem, hogy az ostobaságszint már elérte a kritikust a dolgozóban (hála a takarítónőknek), úgy gondoltam, muszáj valamit tennem az agyam megmentése érdekében, úgyhogy kipróbáltam két új öltést, az lett a hátoldala:

Ez a kettő meg csak azért, mert vicces:)

Wednesday, September 12, 2012

Kalotaszegi boutis csirkepár:)

múlt héten, vagy mikor is volt az, szóbakerültek a magyaros motívumok, amikor Mamzival beszélgettünk. Éppen azt fejtegettem, hogy szerény véleményem szerint egyesek kezdenek már átesni a ló túloldalára. Kicsit túlzásnak tartom, hogy mostanában már mindenre rárakják a magyaros motívumokat, de tényleg mindenre, oda is, ahova valahogy már nem kéne, és leginkább ugye a kalocsai meg a mezőkövesdi a menő, mintha más nem is lenne. És akkor megint villámcsapás, és kitaláltam, hogy na, akkor egy magyaros boutis még elfér azon a bizonyos koczkatakarón:)) Egy kalotaszegi írottas akármicsodán (talán párnahuzat?) ült két madárka, azokat rajzoltam át boutis-zható mintává. Aztán még kapott egy kis csipkét is a két csirke:)

A madárkák faji besorolását illetően egyébként erős kétségek merültek fel, és amikor utánaolvastam, azt találtam, hogy a kalotaszegi mintákban nem is használnak madarakat (!!!), csak növény- és virág- motívumokat (és most persze, hogy nem találom azt a szócikket, amit erről olvastam a MEK-en, rrrrrrr). Van még hova beleásni magamat a kérdést illetően:)
A madárkák egyébként folyamatosan beszéltek és beszéltek és beszéltek (általába JB beszéltette őket, de sikerült együtt is nagyon hülye párbeszédeket rögtönöznünk), feltételezéseink szerint ez a titka annak, hogy a posta rekordot döntött, és 24 órán belül kézbesítette őket. Nem bírták hallgatni a sok csipogást...

Akinek még van még koczkagyártási kényszere, ne tartsa vissza, a játék határideje meg lett hosszabbítva október végéig! És az én koczkáim nem játszanak, úgyhogy annyival is több esélyetek van nyerni:P

Zene a koczkákhoz, a csirkék folyamatosan ezt hallgatták. Repeat módban, sajnos van egy ilyen hülye szokásom, hogy napokon át ugyanazt a dalt hallgatom. JB-t, a zuramat azért kímélem, fülhallgatón keresztül csinálom:)

Az előző bejegyzésben még azt írtam, hogy Chuck, az én régi fényképezőgépem mindig a táskámban lakik, az új meg túl nehéz és nagy ehhez, és túl bonyolult is. Nos... egy szép napon leejtettem a táskámat. És Chuck megadta magát. Nem ez volt az első eset, hogy leejtettem, csúnyább dolgokat is túlélt már pedig. Magam alatt vagyok még mindig, de örülök, hogy nem az új DSLR-em volt benne... Nincs más kiút, kénytelen vagyok megbarátkozni vele most már. Forgatom buzgón a 400 oldalas leírását, sálálá. Pl mennyi ideig tartott, mire rájöttem, hogy mi okozza azt az erős kontrasztot a világosabb és az árnyékosabb részek között... na nem mintha nem tudna jól is elsülni néha, az első igazán kedvenc képemet már sikerült megcsinálnom:) OK, itt programmal is ráerősítettem azért. ~~Figyelitek, milyen szép Coca-Cola fontokat vadásztam le neten?:)~~

A makrója nem elégít ki, de ez az objektívtől függ, úgyhogy csönd, Laura, nem nyafoghatsz emiatt!

Ez meg... hát hajócsipkés bögre, egy kirakatban találtam, nem a fénykép a lényeg:)

És most tényleg nem fogok semmi mást csinálni már év végéig, csak ami a listámon szerepel.
- A nagy provence-i boutis-m
- a csipkelegyező (amikor belekezdtem, nem gondoltam, hogy ekkora munka lesz...)
- A Dimensions párizsi biciklije, ezer éve elkezdett kép
- ha lesz rá időm, akkor a ~~neverending egg~~ Fabergé-tojásomat is csinálgatni fogom, amin már ides-tova 7 éve kotlok.
A BTW-projektek (by the way, amikor kicsiket csinálok, amiket magammal tudok hurcolászni és a buszmegállóban is elő tudom kapni a táskámból, ilyen volt pl a két csirke is:))
- a csipkelegyező rózsáiból még három hátravan
- pici gobelin-táska
- táska, amiben hozhatom-vihetem a fonalakat az előző kettőhöz (értelemszerűen ez van most műsoron, habár nagyon várom a horgolótűt, amit vasárnap rendeltem meg a hímzéshez, mert most csipkeverős hétköznapi horgolótűvel csinálom a hímzést, ami nem olyan kényelmes a point de Beauvais-hoz. Vasárnap összeszámoltam az idei szezon borravalóját és jól elköltöttem a Midon-dentelle honlapon csupa gyönyörűségre, többek közt egy speckó horgolótűre...)
- Abigélnek babaajándék, ezer pici tervem van neki:)
- ha lesz időm, játszom az ír csipkével, és megpróbálom megcsinálni a most megjelent Broderie Inspiration újságban lévő szőlőt, ami valami hihetetlenül izgalmas, számomra totál új technikát ír- Casalguidi
És verjetek agyon, ha ettől a listától eltérek... köszönöm:)

Thursday, August 30, 2012

Kicsi mindenféle

Ami az utóbbi napokban termett.
1, Ez pont ma termett. A parfümériában kis ruhacimke formájában lehetett szagolgatni a nem is annyira új illatot. Az illat nagyon nem tetszik, de a cimkékre lecsaptam azonnal.

Elvittem volna az egész köteget, annyira meglódult a fantáziám tőlük, de hát értitek, nem illik, főleg, ha közben az eladóval udvariaskodik az ember :-D Úgyhogy csak kettő maradt nekem, mire beosztottam, kinek kell feltétlenül adni belőlük:) Az egyiket azon melegében fel is varrtam, mert évek óta szenvedek, hogy nincs egy tisztességes tűtartóm, viszont akármilyen sem kell persze, úgyhogy mindent vagy semmit alapon eddig nem volt.

De most! Most megdobbant a szívem, és meg kellett csinálnom ezt magamnak.
Lehet, hogy a Guerlain cég parfümjének cimkéje ez, de a kis fekete ruha az Coco Chanel nevéhez fűződik. Pont. És mivel volt Chanel-szalagom... lett haute couture tűtartóm:)

Nem az első eset, hogy pofátlanul márkás termékeket gyártok magamnak, de hát mint már mondtam a Viktor & Rolf fonaltartóm esetében is, majd ha gyártanak tűtartót, akkor talán veszek tőlük:)
Azért úgy igazságos, ha beszúrom a Kis fekete ruha parfüm reklámját. Már csak azért is, mert ABSZOLÚT GYÖNYÖRŰ!:)

2, Egy 5 eurós fehér póló - tökéletes lógós vállal Promodból, transzferpapír, nyomtató (jobb, ha az ember tisztában van azzal, hol van lézernyomtató, amibe nem szabad transzferpapírt rakni, mert a kutyafáját, úgy füstölt a munkahelyi nyomtató, hogy azt hittem, kilehelte a lelkét...), egy csudálatos, kedvenc kép a retronautról és ha már annyira béna vagy, hogy nem sikerült középre vasalni, akkor még egy kis régi csipke is kell.

És szerintem marhajó lett. Mivel az ilyen vasalt képek viszonylag sérülékenyek, pólón különösen oda kell figyelni rájuk, úgyhogy gondoltam, nyugodtam rávarrhatom a szintén finnyás-törékeny régi csipkémet is. Kinek hogy, de nekem nagyon tetszik a végeredmény:)

3. Meg hát galamb, ugyanazzal az eljárással. Imádom őt. Egyébként kétoldalas és jól ki van tömve. Tényleg imádom őt, a macskás táskámon lóg és ... és imádom őt:))

És mindez az új fényképezőgépemmel készült, amit nem most vettem, hanem kb egy hónapja talán, de annyira nem tudom megszokni és annyira nem érzem, hogy na. De a kihívás megvan, azért vettem, mert annyi lehetősége van, annyi gombja. És bénázó kezdőként pont idegbajt kapok a sok gombtól:))) A Pentax Kr-re esett egyébként a választás végül (ha már a nyári leértékelések is segítettek választani...:)) Mivel meg nagy és nehéz, ezért nagyrészt az én öreg Chuck Norrisom lakik a táskámban továbbra is.

4, És ha már Chuck, akkor megmutatom a legutóbbi közös projektemet vele, amire már utaltam itt a blogban. Könyvborítót fényképeztem Antibes-ban, és végre megjelent a regény! Melegen ajánlom Márta könyvét, ami egy magyar lány szemével mutatja be a Cote d'Azur életét, Antibes óvárosi, virágos utcáin játszódó könnyed történet keretében. Sajnos csak ekönyvben kapható, de így legalább olcsóbb:))

Itt pedig van mindenféle jobb, rosszabb, de hangulatában a könyvhöz alkalmazkodó kép Antibes-ról.
http://photobucket.com/antibes-ladyl

Translate