Két ajándék egy ikerpárnak. Nem emlékszem, hogy megadtam volna nekik a blogom címét, de nem tudom, úgyhogy inkább nem mutatom meg, amíg meg nem érkezik. De azért részletet lehet, hát nem?

Ezt megígértem, de elmaradt. Szóval a születésnapomra kaptam ezeket a szép, csipkéhez való Sajou fonalakat. A képen a dobozban 12db fekete van. Plusz sárga, szürke, rózsaszínű, lazac, barna és "marine"(amelyik a képen majdnem fekete-élőben is olyan). Nagyon puhák, kellemesebb, mint a DMC 80-as fonala, kevésbé dörzsöli az ujjat. Nagyon kis pici, aranyos gubók:)

ha valaki ezt a kulcsot magához veszi, az olyan, mintha felvenné a nyúlcipőt. Itt aztán nem lesz szökés, a kulcs most már látható helyen van!
A kép gombhoz a kabátot módon készült, ez a kulcs már két éve az egyik táskámban lébecolt, Amszterdam legkedvesebb tetőtéri lakásának a kulcscsomóján volt, de senki sem tudta, hogy mit is nyit igazából, ezért akkoriban levettem, hogy ne zavarjon. És ott is maradt a táskában, amíg ki nem találtam, hogy most már ideje kezdeni vele valamit. Így terveztem meg ezt a keretet, Victoria Sampler stílusban:)

A héten semmi kreatívkodás nem volt, mert anyukámék meglátogattak, úgyhogy egész héten lógtam az oskolából és velük mászkáltam :) Megvolt a nagy családi össztalálkozó: após-anyós-szülők-testvérek, a nyelvi nehézségek ellenére nagyon jól sikerült. Szóval most csak képeket hoztam, amiket jártamban-keltemben érdekesnek találtam.
1. tavaly mindenütt fehér karácsonyfák voltak. Idén a sötét rózsaszín a menő, habár semmi "hivatalos" utalást nem találtam erre, de sok helyen szembejönnek és árulják is őket.

Кто внимательно прочёл мой профиль, наверное, уже догадался, что я говорю и по-русски:) Эту схемку я сделала в первую очередь для девушек с gallery.ru. После прочтения их комментариев о моих схемах, мне сразу захотелось сделать новую, чтобы таким образом выразить свою благодарность за их добрые слова. Схема сделана по-рисунку Кристиана Диора.

Ugye már volt egy hasonlóm, amit nagyon szerettem, csak az óra meghalt. Elveszett a kis tekerője, és attól kicsit megbolondult, úgyhogy az óra funkciót már nem töltötte be sajnos, legfeljebb karkötőnek volt jó. Először csak az órát akartam lecserélni, de a boltban csak ezüst színű volt, ami sehogy sem illett volna a réz bigyókhoz. És ha már újat kellett csinálni, nem akartam ugyanolyan dizájnt, mint az előző volt, kell a válozatosság :) Azt hiszem erősen látszik rajta, hogy túl sokáig tanulmányoztam a Chanel kirakatát aznap, amikor nekiálltam tervezni...

Avagy egy hirtelen felindulásból elkövetett tett. Mivel mindig, mindenhova hurcolászom magammal a hajócsipkémet, általába egy darab anyagba csomagolva, valamelyik este úgy döntöttem, igazán ideje lenne már összehozni valami nagyobb tartót, ami puha, mintha még mindig csak egy darab anyag lenne, az aktuális projekt méretéhez hajtogatható kettőbe vagy háromba, és a legfontosabb, hogy külön zsebek vannak a hajóknak, hogy ne gabalyodjanak össze állandóan. Azért kapott még helyet az "olló és egyéb vacaktartóm" és a kedvenc ceruzám (14 éve használom mindenhez, köszönöm Szandra!!!!:)).
Egy régi hímzésemet használtam fel két kedvenc anyagommal kombinálva, némi antik csipke, plusz egy igazán különleges gomb (amire anyukám majd azt mondja, na neeeee:) pedig el kell ismerni, nagyon jól néz ki ott, ahol most van:))

Végre kész a tarisznyám!!! Valahogy így sikerült. Nem egy világbajnok, de sose mondtam, hogy jó vagyok varrásban:) Az anyagot az újpesti piac melletti méteráruboltban ajánlotta az eladó, nem tudom mi ez, kicsit olyan, mint egy vastag géz, tapintásra nagyon jó, de borzalmasan nehéz vele dolgozni, foszlik és csúszik és izeg és mozog. De a végeredmény tűrhető:)