Családom és egyéb ....: január 2013

2013. január 31., csütörtök

Álom baba

És ezt szó szerint értem. :)
Csodálatos napirendünk alakult. Nagyon büszke vagyok a lányomra, elmondhatatlanul. Hihetetlenül alkalmazkodó gyerek.

Egy átlagos, itthon eltöltött napja így néz ki:

10 körül ébred (khmmm, jöhet a lincselés :D ), eszik 200 mili anyatejet és utána a járókában játszik fél órán keresztül. Már eléri a játékokat, csapkodja, huzigálja őket.
Fél 12 körül már nagyon álmos, alszik úgy 2-fél 3-ig, akkor megint eszik 180 mili anyatejet. tána játék van, majd vagy a fiúkért megyünk, vagy itthon hülyéskedünk. 4-fél 5 körül megint elalszik, egy óra alvás után ébred és eszik anyatej+tápszer kombinációt, összesen 170 (100 mili anyatej + 70 mili tápszer) körül. Utána itt kint játék van, ilyenkor már a fiúk is itthon vannak ugye. Amikor vacsizunk őt is odaültetjük az asztal végéhez a pihenőszékében, olyankor csendesen nézelődik. Fél 8-8 körül még elalszik egy fél órára, de csak itt kint és vagy ölben, vagy a székében.
9-kor megy fürdeni, fél 10-kor vacsi (kb. 100 mili anyatej és 100 mili tápszer) és 10-kor el is alszik. És ez az állapot tart reggel 10-ig. :)
Megmondom őszintén, jobb volt, amíg 8 körül kelt, jobban el lehetett húzni a napot. Mert ő aludna még, de muszáj néha kelteni, mert így is csak 4x eszik, mi lenne ha még ezeket is átaludná?

Sokat járunk el itthonról, és nagyon jól működik a gyerek társaságban is. Mindenhol és mindenkire mosolyog (még), bárhova vihetem. Ilyenkor nagyon alkalmazkodó, útközben alszik akkor is, ha kajaidő lenne. Enni bárhol eszik, neki az is mindegy, csak legyen elég. Szeret kocsizni, de csak akkor, ha a hordozót teszem fel a vázra, a mózest utálja. Nyilván, hiszen abból nem lát ki és csak feküdni lehet.
Volt rá példa, hogy reggel 8-kor elindultunk itthonról és este 7-re értünk haza, egy hang nélkül tűrte. Olyan is volt, hogy nekem laborra vártunk 2 órát, csendben nézelődött a kocsiba egy órán keresztül, majd kivettem és azt vettem észre 10 perc múlva, hogy kifelé fordítva az ölemben alszik. És az sem zavarta, mikor be kellett mennem és fel kellett ezért ébresztenem. Fél óra múlva mikor elindultunk onnan szépen csendesen visszaaludt a kocsiban.

Szuper gyerek, nem tudom mivel érdemeltem ezt ki, de nagyon köszönöm!!!

2013. január 23., szerda

Vége!

Ennek a félévnek is vége, sikeresen zártam. Rettenetesen büszke is vagyok, 4-es átlagom lett. Nem mintha számítana bármit is, de a lelkemnek jól esik. Főleg, hogy soha nem voltam jó tanuló!
Beléptem a 4. félévbe, azaz lassan a tanulmányaim feléhez érek.
Most jön csak a java, A gyakorlat. Most mehetünk ki először gyakorlatra és "próbálhatjuk ki magunkat" kismamákon is. Nagyon vártam már erre, bár nagyon félek is tőle.
A suliban ki kellett tölteni, hogy hova szeretnénk menni gyakorlatra, én a II-es Nőit jelöltem meg - oda már úgyis haza járok :D - kíváncsi leszek sikerül-e bejutnom?
Kettős érzéseim vannak, mert számomra az álom, évek óta szeretnék bejutni, ott "dolgozni", de másfelől félek nagyon az előítéletektől, hiszen azért csak 6 éve oda járok, 3 gyereket szültem ott, valamilyen szinten mindenkit ismerek. És ők is engem, mint SZÜLŐ NŐT, nem mint szülésznőt/diákot. Remélem ezzel meg tudok birkózni. Szeretnék tiszta lappal indulni és mindent az alapoktól megtanulni. Bízom benne, hogy sikerülni fog!

Úszás

Marci szeptember óta jár úszni, most január elején végre volt nyílt nap és meg lehetett nézni, hogy hol tartanak.
11-re kellett menni nekünk szülőknek a tanuszodához. Abigél persze jött velem. Jó nagyot sétáltunk előtte. Busszal megérkeztek a gyerekek is. Kiderült, jöhettünk volna így is, elhoztak volna minket is. Az uszodában levetkőztettem Abigélt és bementünk a medencéhez.
Meg kell hogy mondjam, nem varázsolt el a látvány. 1 medence van, sok volt a gyerek, 2 oktatóval. Egyenként vitték át őket egyik oldalról a másikra. 1 gyerekre 1 kör jutott. Előtte a parton a bemelegítés hosszabb volt, mint maga az úszás rész. Állítólag sokat fejlődött Marci, hát nem tudom itt miben lehet fejlődni, mikor sok mindent nem csinált. A fejét még mindig nem teszi bele a vízbe. Azért csináltam pár fotót, de Abigéllel az ölemben - aki rögtön elaludt az elején - elég nehéz volt.
Mindenesetre befizettem erre a félévre is, mert szeretném, ha nyárig valamilyen szinten azért megtanulna úszni. És lassan iskolás lesz, eddig hagytam, hogy feladjon dolgokat, de most már kicsit kitartóbbnak kell lenni. A matek órát sem lehet mellőzni azért, mert ő esetleg nem szeretné. Az úszás is ilyen számomra. Ezen kívül még tornára jár. 2 félére is. Zsuzsa nénihez már 2 éve, nagyon szereti, ez hetente 2x van az oviban délutánonként. A másik az Edit néni tornája, ez fejlesztő torna most meg nem mondom milyen módszerrel. A lényeg, hogy Marcinak szüksége volt rá, a felmérés után választottak be ide 15 gyereket. Én egyáltalán nem bánom, hogy ő is bekerült. Ez is heti 2x van, csak délelőtt.
Eddig semmi nem volt kötelező neki, de a tornát szereti és Edit néni tornájára meg kell járni, így ez volt az első tetszik-nem tetszik dolog. De még sosem panaszkodott, hogy nem szeretné.
Kipróbálta a focit is, de fél év után abba hagyta.
Most az úszásból nem engedek. Eddig ingyenes volt, állítólag ez a kipróbálási része volt a dolognak. Nagyon remélem, hogy most már meg is fogják tanítani úszni. Ezt kötelezővé tettem Marcinak, mert ÚSZNI TUDNI KELL! Láttam ott pár gyereket, akik tavaly kezdték, ők nagyon ügyesek voltak, csak remélni merem, hogy jövőre már Marci is ilyen ügyesen fog úszni.

Vékony, kék sapkás. :) jobbról az első.

2013. január 21., hétfő

El/szólások

Régebbiek, de most sikerült egybe gyűjtenem őket. :)

Domi krokodátort látott a tv-ben

Marci: Bibike ha nagyobb leszel veszek neked még hajgumit. Pirosat, sárgát, 3 rózsaszínt! Nézd anya, hogy örül, hogy kimondtam, hogy rózsaszín!

Marci: A kedvencem vagy Abigél Ha nagyobb leszel megnézed majd Lillát, hogy ő is milyen szép!

Domi: Anya fáj a kezem.
Én: Szálka ment bele, hozok egy tűt és kiveszem
Domi: De ne vágd le a kezem jó?!

Marci: Valahol meghal a csirke, átküldik a mamáékhoz és ott a papa letépi a szőrét.

Én: Marci holnap mész oviba?
Marci: Igen, mert régóta nem láttam a szerelmemet.

Marci: Domi segítesz?
Domi: (nézegeti, nem jön rá) Tudod mit Marci, segíts magadnak!

Domi: Anya, kivel beszélsz?
Én: Riennel
Domi: Kiveeeeel?
Én: Keresztanyáddal.
Domi: Enyémmel?
Én: Igen
Domi: Domiéval?
Én: Igen
Domi: A barna zokniséval? (barna zokni van rajta)
Én: Igen
Domi: A majmos pólóséval? (majmos póló vaqn rajta)
Én: Igen
Domi: Akkor tudom!

Marci: Abigél, te azért mosolyogsz, mert tudod, hogy szép vagy. :)

Három a gyerek :)

2013. január 11., péntek

Szülőszobáról szülésznőnek

És ez Bibire vonatkozik! :D
Még csak 10 hetes lesz vasárnap, de már 2 vizsgát is végig csinált velem! Rettenetesen büszke vagyok rá!
A történet az volt, hogy a házidoki engedélyt adott, hogy közösségbe vigyem, és mivel Józsi szabadnapjait jó lenne a gyakorlatra tartogatni és nem pazarolni ezért úgy gondoltam elviszem magammal. Mivel szóbeli volt ezért az volt a terv, hogy amíg bemegyek a többiek kint vigyáznak rá. Vállalkozó akadt épp elég. :) Köszönöm is nekik a türelmüket és a segítségüket. Mindkettő ránk fér majd a jövőben is.
Szépen elbékávéztunk az Erkelbe, mert elsősegély vizsga volt és a kellékek ott vannak.
Direkt korán mentem, hogy legyen bőven időm még ott megetetni. Vettem a cumisüvegre latex cumit, úgy evett, mint a kisangyal. Az eddigiekhez képest persze, mert így is bő egy óra volt, amíg majdnem elfogyott a kaja a cumisüvegből. (Kaja alatt tápszerre, anyatejre és egyéb csecsemőknek adható finomságokra gondolok és nem töltött káposztára :P )
Lent már mindenki őt ajnározta, Bibike meg csak tűrt, mosolygott, ásított és egyéb csecsemős dolgokat csinált. Aztán mikor jött a tanár és be kellett menni átadtam. Bementem. mondtam a tanár úrnak, hogy kicsit húzzunk bele, mert kint hagytam a gyereket, mondta, hogy nyugodtan bevihetem, de úgy gondoltam jó helyen van kint is.
4-en mentünk be egyszerre, tételt húztunk és jött a (ne)mulass! Én a második voltam, még rá akartam hangolódni a dologra. Az én tételem a tömeges katasztrófa mentése volt. A dolog úgy nézett ki, hogy a tételt áttette szituációba. El kellett mondanom a tömeges katasztrófa fogalmát, majd jött a sztori, az úton lovaskocsibaleset történt és szanaszét repültek az emberek. Én érek először a helyszínre, mit teszek. Szépen mindent elmondtam. Mentőhívás, műszaki mentés, kit látok el és milyen sorrendben és hogyan. Az egész kb. 5 percig sem tartott, mert pont mikor elkezdtem mondani kint Bibike elkezdett sírni na jó, ez is túlzás, hármat nyekkent, majd elaludt), de a tanár úr azt mondta, jó akkor siketünk, ha sír a gyerek. :)
Aztán jött a gyakorlati tétel, az a felnőtt BLS volt. Elmondtam, hogy mit hogyan, milyen sorrendben csinálok, majd a babán nagy vonalakban be kellett mutatni. Ötöst kaptam. :)
Erre felbuzdulva - hogy Abigél ilyen jól viselkedett - kipróbáltunk még egy vizsgát. Nagy szerencsém volt, hogy Kati barátnőm ráért, jött bébiszittelni.
Szegény Abigélt 6-kor ébresztettem reggel, pedig a génjeiben ott munkálkodik a sok alvás iránti igény, nem vette túl jó néven. ~~Gyorsan~~ megetettem, öltöztünk és fél 8-kor indultunk.
Modern anyuka babával a kocsiban, kávéval az egyik kezében lavírozik az Egyetemre vizsgázni hajnalban.
Az aulában még gyorsan átvettük az anyagot, addig Bibi ismerkedett a hellyel és bámulta nagy szemekkel az üvegtetőt. Aztán felmentünk az emeletre. Jött a tanár és szépen bementünk. Bibit kint hagytam. Kérdeztem a tanárnőt, hogy kell-e személyi, mert akkor ki kell mennem érte, de közölte, hogy nem, engem megismer. :D Ekkor megkérdezte, hogy oké, de hol a gyerek? Mondom kint. Egyedül??? Dehogy egyedül, vigyáznak rá! Hát azonnal vigyem be, ez így nem járja, ő babázni szeretne.
Betoltam a sarokba Abigélt, de azért megkértem a Katit, hogy ne menjen messzire, mert ha sírna akkor vigye ki.
Kiosztották a tesztlapokat, mi elkezdtük írni, tanárnő meg Kati babáztak elöl az asztalnál. Ekkor a "nagy csendet" megtörte Abigél egy hatalmas kakival. Én csak felnéztem és közöltem, hogy alul van a pelenka, lehet tisztába tenni. Ekkor kicsomagolták a táskát az asztalra, és Abigél Katitól kapott egy tiszta pelust. Aztán ki kellett vinni, mert ettől nagyon kis éber lett. De ezek után már én is végeztem (egy gyönyörű hármast kaptam), mentem utánuk.
Vizsga után az ebédlőben ebédeltünk. Persze mikor beleettem az ebédembe Bibike azonnal éhes lett. Elkezdtem etetni, majd mikor Kati befejezte a saját ebédjét átvette tőlem és én is tudtam enni.
Persze Bibitől ott is mindenki el volt ájulva. Evés közben Kati ölében el is aludt.
A hangját nem lehetett hallani a suliban. Teljesen igaz volt rá a mondás, hogy vele is csak egyel többen vagyunk, szinte észrevehetetlen volt. Evett, aludt, nézelődött és nem láttam rajta, hogy megviselte volna a dolog. Már szépen alszik, itthon minden ugyanúgy folytatódott, mikor hazaértünk, mint eddig. Féltem, hogy a sok új "élmény" kicsit megterheli majd, de úgy látszik nem okozott ez neki gondot, szépen vette ezeket z akadályokat eddig. Irtó büszke vagyok rá, ő lesz a legifjabb szülésznő! :)

2013. január 9., szerda

Dévényezünk megint

Tegnap voltunk Abigéllel a 2 hónapos oltáson. Gondoltam megemlítem az evés problémát, mert ezt így nem lehet folytatni, hátha van valamilyen ötletük. Nem vártam sokat okulva Domi esetéből, de azért egy próbát megért, csak szakemberek.
Felsoroltam a panaszokat:

nehezen etethető, csak tép, cibál, rángat, de enni nem eszik
2-3 szívás után abba hagyja, sír, majd újra kezdi
a cumisüvegből nem tud enni, jobbra-balra pakolja a szájában, rágja, de nem szívja meg
ha mégis sikerülne akkor a száján oldalt kifolyik
rettenetesen sokat bukik, néha nyálkásat, habosat
mérhető mennyiség a bukása, volt, hogy 40 mili (sztem az már inkább hányás)
csak hason alszik, ha háton rakjuk le félő, hogy megfullad a bukástól és nem is nagyon szeret

Hát elsőre így ennyi jutott eszembe. A doki nézegette, csipkedte, forgatta, majd megszületett a "diagnózis". Ez a gyerek is hypotón (hypotonia: az izomtónus gyenge, a koordináció és az egyensúlyérzék zavart, a mozgás a megszokottnál lassabb, az egyén fáradékony. wikip.)!
Ha jobban belegondolok vannak még ennek jelei az etetésen kívül is.

nem tartja magát az ölemben, ugyanúgy nyeklik, mint Domi
folyamatos korai, intenzív nyálzás, ami nem függ össze a fogakkal
fej hátrafeszítése
puha izomtapintat
nem használja a lábait (pl. nem rugdosódik, a vízben nem pancsol vele)

Azt mondta a doki, hogy főleg a lábán érezni és a száján, ezért is vannak az etetési nehézségek. Az oldalt tejkifolyás is tipikus tünete a hypotóniának.
Gyanús volt már nekem is, gondoltam is, hogy elviszem nézzenek rá. A doki adott beutalót is, így mehetünk oda, ahova Domival is jártunk. Újra szükség van a Dévény-módszerre. Fel is hívtam őket, mondtam mi a probléma. Február 12-re kaptam időpontot. Kérdezték kihez jártam anno, emlékeztem a nevére, kértem ha lehet akkor megint hozzá járnánk majd.
Ezt az időpontot is úgy sikerült megszerezni, hogy valaki lemondta, amúgy az első vizsgálatra márciusig kéne várnunk, ami egy evészavaros gyereknél beláthatatlanul hosszú idő.

A másik probléma a bukás. Rengeteget bukik, nyálkásat, habosat, túrósat, egész nap jön vissza neki. Erre kaptunk reflux ellenes "tápszert", amit étkezés előtt kell vele megitatni, vagy kiskanállal valahogy a szájába juttatni. Olyan, mint a ragasztó és bevonatot képez a gyomrában, így nem jön vissza az étel. A vicc az egészben, hogy a gyerek hypotón, szopni sem tud rendesen, nyelni sem (a hypotónia a nyelőcsövére is kiterjedt), és akkor meg kéne innia ezt a ragasztót. Hahaha, ami folyik a szájába azzal is nehezen birkózik meg, nem hogy amiért még dolgoznia is kéne szegénykének. A másik szépsége, hogy mindenhol azt olvastam, hogy ettől kegyetlenül megfájdul a gyerekek hasa. Még nem mertem kipróbálni, kicsit még hangolódom rá. Bár ha a töltött káposztától nem volt baja, akkor talán ez sem árt meg neki, de most elég volt az oltás. Tegnap 12-kor kapta, azóta gyakorlatilag csak alszik. Este fél 10-kor elaludt, ma reggel fél 8-kor kelt enni - félálomban sikerül megetetni, olyankor lazább - és 8 óta megint alszik.
Lassan kelni kell, ma debütál az iskolában, jön velem vizsgázni. Hajrá nekünk! Főleg azért, mert ott is kénytelen leszek megetetni, a kivitelezést még nem tudom, hiszen egy etetés itthon általában 1-1,5 óra, ott erre nem lesz ennyi időnk. De majd a helyzet adja, valahogy úgyis megoldjuk, mint mindig. :)

2013. január 5., szombat

Elég!

UGYANEZ, csak Domi nevét helyettesítsétek Abigéllel. Ja és megspékelve azzal, hogy őt még szoptatom - legalább is próbálnám, ha menne - cumisüvegből lefejt tejet kapna, ha elfogadná, de nem! Ha meg kanálból kapta vagy pohárból egyszerűen kihányta. Csak éjjel tudom egyszer normálisan megetetni, a többi evés katasztrófális. 1-1,5 óra, amíg valamennyit sikerül belediktálni. Programot szervezni lehetetlen, mert nem tudom sehol megetetni. Kiborultam. Nagyon. Megyünk Dévény Annához megint....

2013. január 1., kedd

Isten hozott 2013

Karácsony és Szilveszter között sem állt meg az élet nálunk.
26-án jöttek Eszti mamáék és Zoli Karácsonyozni.
Marci születése óta még nem voltak nálunk Karácsonykor. Jól sikerült, a Karácsonyi menüt nekik is megcsináltam, csak leves nélkül. Volt terülj-terülj asztalkám, nagyon szeretem a nagy összejöveteleket. Nekem olyan igazi giccses Karácsonyi partykat kéne csinálnom, az nagyon bejön!

25-én "maradékot" ettünk. :)

A fiúk játszottak egész nap

Porcelánbaba :)

A legszebb év 2012! Teljes lett a család! :)

Legjobb ajándék a mézeskalács. :D

Marci azért bontogatott Domi helyett is.

Zolitól kirakó!

Mamáéktól autó!

A közös Karácsonyi ebéd :)

Eszti mama és Abigél

Zoli, Abigél, Eszti mama és Marci az aranyéremmel. Minden játékban legyőzte Zolit, így kapott aranyérmet. :)

Mamáék itt is aludtak, ezért Bibikével kint aludtunk a nappaliban (ez volt a legegyszerűbb, így nem kellett Bibihez ágyat bevinni, Józsi aludt ott egy matracon). Az utazóágy szivacsát betettük neki a járókába. Szerencsére nem érdekelte, hogy hol alszik. :)

Buli után a takarítás

Szálka ment napközben a kezébe

Domi: Anya fáj a kezem.
Én: Szálka ment bele, hozok egy tűt és kiveszem
Domi: De ne vágd le a kezem jó?!

Na ezért nem is vágtam le a kezét! :D

Kis mókázás a járókában

Rettenetes kifáradás

30-án jöttek Rienék és megtartottuk a közös gyerekes Karácsonyt is. Képek még lesznek, mert Rien fotózott, gondolom húsvét körül át is küldi. :P

Anna, Domi, Mira és Marci

A legkisebb és legfáradtabb. Már ő is "mászkál" az ágyban.

Kezdi megszeretni. :)

A Szilvesztert persze itthon töltöttük. Csináltam lilahagymás-szalonnás-kukoricás mini pizzás csigákat, kókusz golyót. 2 tepsi csiga 1 pillanat alatt fogyott el, dehát Józsi szerint mini, mit várok? :D

Nagy partyarcok (Domi)

(Marci)

Apa!:D

Hopp egy kis mogyoró...!

Nagy buli volt így is, hogy csak 5-en voltunk.

Nem fáradnak.... Mi alig vártuk, hogy végre éjfél legyen!

Koccintásra és tűzijátékra várva.

Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!

"Azt hiszem iszom még egy kis pezsgőt...." :D

Abigél gyakorlatilag átette magát 2013-ba. Sikerült (direkt) úgy alakítanunk, hogy éjfélre jöjjön ki az esti etetés. Nagyon jó volt, hogy mind az öten együtt voltunk éjfélkor és köszöntöttük az Új Esztendőt.

Abigél éjfél után 5 perccel már 100 milit benyomott, a fiúk meg az ablakból nézték a tűzijátékot. 1 körül csendesedett el Abigél, a fiúk fél 2-kor közölték, hogy ők márpedig egész éjjel ébren lesznek. 5 perc múlva mindkettő aludt. :)

2012 életem egyik legszebb éve volt, sajnálom, hogy vége, de itt van 2013, a lányom első "igazi" éve, Marci iskolás lesz, Domi oviba készül, én Klinikai gyakorlatra. Nagy izgalommal nézek elébe ezeknek az új kihívásoknak!

Isten hozott 2013, remélem olyan jól sikerül majd ez az év is, mint a 2012-es!