Hozzávalók 24 cm-es pitéhez:

a tésztához:
40 dkg finomliszt
20 dkg vaj
10 dkg cukor
1 csapott ek. őrölt fahéj
1 mk. sütőpor (elhagyható)
5-6 ek. hideg víz

a töltelékhez:
40 dkg szilva (hámozott, magozott mennyiség)
5 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 tk. vanília esszencia
2 ek. frissen facsart citromlé
1,5 dkg vaníliaízű pudingpor vagy étkezési kukoricakeményítő
5 dkg pekándió vagy dió, aprítva

továbbá:
1 kis tojás vagy megmaradt tojásfehérje a kenéshez
3 ek. szeletelt mandula a szóráshoz
porcukor a tálaláshoz

elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, fahéjjal (sütőporral) vegyített lisztet összemorzsoljuk a felkockázott, hideg vajjal, és a vizet is hozzáadva sima felületű tésztává gyúrjuk.
2. A tésztát kettéosztjuk, az egyiket meggömbölygetjük, és lisztezett munkalapon kb. 25 cm átmérőjű körlapra kinyújtjuk. Egy 24 cm átmérőjű, hullámos szélű (kivehető aljú) pitesütőformával kiszúrjuk, majd liszttel finoman behintett tálcára tesszük, és nejlonzacskóba húzzuk.
3. A lehulló tésztaszélt a másik adag tésztához gyúrjuk, ezt is gömbölyűre formázzuk, kinyújtjuk, és a fenti módon hullámos szélűre alakítjuk. Lisztezett deszkára tesszük.
4. Egy habzsák fém kivezetőcsövét a tésztalap közepére helyezzük, majd a csőtől kiindulva, a tészta széle felé haladva, 8 cikkre szeljük úgy, hogy a tészta külső széléig nem vágjuk át.
5. Két oldalról óvatosan az egyik cikk alá nyúlunk, kissé felemeljük, és a mutatóujj-hüvelykujjunk között középen összecsippentjük a tésztát. Így formázzuk meg a többi cikket is.
6. A tészta közepéről leemeljük a csövet, és egy annál kisebb átmérőjű kört szúrunk ki belőle. (Ez a mintás tészta lesz a sütemény teteje.) Nejlonzacskóba téve, a tészta aljával együtt 1-2 órára, vagy akár másnapig hűtőbe tesszük.
7. A töltelékhez a kimagozott, lehéjazott szilvát négybe vágjuk, majd lábasba tesszük és hozzáadjuk a cukrot. Lefedve, közepes lángon elkezdjük melegíteni.
8. Közben kiveszünk 2 evőkanálnyit a levéből, és 2 evőkanál citromlével együtt egy kis tálkában csomómentesre keverjük a pudingport. Ezzel az eleggyel besűrítjük a szilvát, majd folpackkal lefedve, teljesen kihűtjük. Hozzáforgatjuk az aprított diót.
9. Az alsó tésztalapot áttesszük a sütőpapírral bélelt tepsire, és elosztjuk rajta a tölteléket úgy, hogy nem kenjük ki a tészta széléig. Ráhelyezzük a mintás tésztalapot, kicsit hagyjuk szoba-hőmérsékletűre lágyulni, majd a szélét körben finoman lenyomkodjuk. Lekenjük felvert tojással, és megszórjuk szeletelt mandulával.
10. Előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc

Megjegyzés, tipp:

A töltelékhez 30 dkg szilva is elegendő (arányosan csökkentve hozzá a töltelék többi hozzávalóját), és akkor biztos nem reped szét a közepén lévő lyuk. Én többet tettem bele, ezért a szélek összenyomkodásakor szépséghibás lett.
Az eredeti recept szerint 28 cm-es a süti, és nincs sütőpor a tésztájában. Az én sütőformám viszont kisebb, így csak azzal tudtam kiszúrni a tésztalapot. Továbbá nem szeretem, ha ropogósra sül, ezért – hogy lazább legyen – sütőport is tettem bele.

Rajongó típus vagyok, egy idealista, örök gyerek, miközben fura mód mégis józan és racionális. :D Hogy hogy jöhet össze a kettő egyazon testben/lélekben, nem tudni, de tény, hogy egyszerre hasonlítok Anyára (a racionalitás átörökítőjére) és az apukámra (a rajongás-gén felelősére), amiben persze nincsen semmi fura.
A kifejtendő témát talán túl messziről indítom, de így jobban érthető, hogy hogyan lehetséges az, hogy a tizenéves koromon sokszorosan túl most is belefeledkezem a régen szeretett, vagy akár a tőlem akkoriban csak érintőleges figyelmet kapott zenészek (színészek) fotóinak böngészésébe, videoklipjeinek, interjúinak nézegetésébe, életútjuk lázas olvasásába. :D Basszus, minden fent van a neten, bele lehet szédülni!
Úgy tűnik, mit sem változtam annyi sok év alatt, és még ha ma már a nagy hőfokon égő plátói szerelem kizárt (bezzeg régen éveken át rohadtul nem sikerült elnyomnom azt főleg Keanu Reeves vagy Jon Bon Jovi kapcsán), azért van, aki még mindig be tud szippantani, ha csak röpke időre is.
A ’80-as évek derekán a fenét se érdekelte Joey Tempest, amikor én épp Thomas Andersbe haltam bele (előbbit illetően némi cáfolat azért lentebb olvasható). Mégis ezerszer végignéztem a Final Countdown és a Rock The Night klipjeit, az aranytorkú frontember szájmozgását analizálva, miközben magamban bocsánatot kértem Thomastól a hűtlenségem miatt. :D Őszintén szólva ezek a szájak a gyengéim, és annak idején pl. Jason Donovan se menekülhetett az elemzés elől – az összes 1988-91-es klipjét imádtam, és a kisfiús fejétől ma is elolvadok. Két hónapja ő volt az, aki megnyomta rajtam a nosztalgiagombot, miután a neve minden előzetes bejelentkezés nélkül kipattant a fejemből. Az azonnali rákeresés nyomán jött „utánam a vízözön”, és naná, hogy nem a jelenkori Jason, hanem az újra felfedezett fiatal miatt. Ám hamar felismerve a közelgő vészt, azt csírájában elfojtottam – jó lesz az későbbre, ínséges időkre, a 10 évenkénti őrületemhez. :D
De vissza Bernd Weidunghoz (alias Thomashoz), aki persze már rég a múlté, sőt szerelmileg a még komolyabb „utódai” is (Keanu, Jon stb.), akik már nem „tilthatnak” meg nekem semmilyen újabb rajongást, szóval nyugodt szívvel vethetem bele magam a lelkesedésbe. Igen, azok után, hogy Jason barátunkat alighogy sikerült ledugóznom magamban! :D
Nemrég ui. azon kaptam magam, hogy Joey Tempest (tudtad, hogy a valódi neve Rolf Magnus Larsson?!) ősrégi, fürdőgatyás fotóján lógok, rácsodálkozva, hogy ennek a fiatalon igézően gyönyörű (Charlieze Theron-szemű-szájú-fogú) pasinak a formás combikájából kiinduló szexi lábszára végén még a lábfeje is maga volt a tökély. :D Erre nem kiderült most az interjúk alapján, hogy emberileg is nagyon szeretni való?! Úgy tűnik, a tévéből (youtube-ról) mindig jól választok. :D
De nem csak az okos tekintetű, huncut fejű szépek rabolták-rabolják ám el a szememet/szívemet (főleg, ha a slágerek/szerepek mögött az embert is megláthatom), mert bizony a fülem is szerelembe tud esni. De még hogy?!
Alighogy lefojtottam a tüzet, újabb szikrát pattintott ki belőlem a neten nemrég újra felfedezett Peter’s Pop Show, amit egyébként gyerekként 1985-ben láttam először a jugó tévében (meg is pecsételődött a sorsom akkor: fénysebességgel taszította le szívem trónjáról Mark Hamillt [Luke Skywalkert] a szépséges Thomas bájolgása [8 hosszú, de apróbb hűtlenségekkel tarkított évre :D]), és most némi degradálással vegyes nosztalgiával néztem végig – gyakran beletekerve – 3 évadnyi maratoni play back zenés műsort (ami egyébként 1985-93-ig futott).
Épp túl voltam a C.C. Catch haján és Sandra vagy Mandy Smith táncikolásán való rötyögésen (akiknek a jócsajságát egyébként egykor iszonyúan irigyeltem, [szerintem visszatekintve is gyönyörűek]), valamint az arra való rácsodálkozásból is pont felocsúdtam, hogy a Depeche Mode akkor szinte még babakorú tagjait mégis hogy tarthatom ma már cukinak, a zenéjüket pedig klassznak, amikor pedig hajdan utáltam őket leginkább azért, mert egyes rajongóik állandóan csesztettek a Modern Talking miatt. Ilyeneken merengtem, miközben a laptopom képernyőjén sorjáztak egymás után a régen népszerű zenészek, akiknek a nagy része most 60 pluszos, vagy már nem is él. :(
Már 1987-nél járok, amikor is Peter Illmann (a Peter’s Pop Show kitalálója és házigazdája) felkonferál egy kanadai rockzenekart: LOVERBOY. Fú, apám, ez a név… de gáz! Jó’ van, nézzük, kik ezek – gyerekként sosem hallottam róluk, és később a rocker haverok sem világosítottak fel ez ügyben a ’90-es évek végén. (Pedig akkoriban olyanokat is ismertem, akiket mások nem.)
A Loverboy frontembere Varga Miki és Emilio Estevez (van más is, ki e nevet ismeri? :D) keveréke, nem az esetem, a többiek se feltűnőek. A BRAVO-ban, Popcornban sosem jöttek velem szembe, az fix.
Már megy az intro, a pasas végre belekezd... He? Jól hallok?! Ki az, aki ezzel a fejjel Joey Tempest hangján énekel?! (Nem mintha a jó hanghoz csak szép fej társulhatna.) Ki eeez??? Jesszusatyaúriteeen!!! …. Áhh, kész, vége, beszippantott, elkapott a gépszíj: lázas kutatás a neten, egy rakat videoklip, interjúk, a Turn Me Loose és a Love Will Rise Again hallgatása számolatlan mennyiségben – főzés közben, locsolás közben, séta közben, kajaképek szerkácsolása közben/helyett –, és persze együtt éneklés a bandával – főzés közben, locsolás közben, séta közben és képszerkácsolás helyett. :D
Mike Reno – így hívják ezt a csoda énekest, aki ma már pocakos, 70 éves bácsi – óriási tehetség, Kanada-szerte és az USA-ban ismert. A mai napig koncerteznek! A klipjeik alatti kommentek szerint a Loverboy egy világhírűvé nem vált, méltatlanul elfeledett rockzenekar. Kimaradt az én életemből is, de szerencsére most megtalált! :) Mike Reno hangja azonnal szerelem lett, miközben az ikerhang Joey Tempesté a ’80-as években, az egyéb körülmények (értsd: Thomas) miatt nem, de persze őt mindig emlegetem, ha a tehetségek szóba kerülnek.
A Peter’s Pop Showban ott volt a Europe is, tehát a Loverboy fellépése előtt 1 évvel. Újranéztem: Joey hamvas barack pofikája ma is elvarázsol (máshogyan persze, mint a sokáig imádott és a zenéjükön keresztül letagadhatatlanul részemmé vált Jon Bon Jovié). :)
És ha már fokozott figyelmet kapott tőlem a fent említett, Joeyéval azonos karakterű kanadai szerelem-hang, akkor a Europe utáni nézgélődés sem maradhatott ki. Persze, őket az eltelt évek alatt láttam itt-ott, esetükben képben voltam az idő múlásával, de volt mit pótolni így is. Főleg interjúkra vadásztam. Kuriózum, ahol svédül beszélnek, és ott még inkább átjön Joey kedves egyénisége. :) Az angol nyelvű interjúk alapján pedig egyértelműen látom, hogy nem véletlenül szimpiztem vele a nagy Thomas Anders-imádat ellenére is, suttyomban. :D
Aztán Joey átadta a stafétabotot: újfent kopogtatott Jason, akit ugyebár – ezek szerint túl hamar – ledugóztam magamban. Ááááá, nem hiszem eeeel!!! Nem volt mit tenni, jöjjön ki, aminek ki kell jönnie! Megetettem hát a fenevadat. :D Jelesül: megnéztem ezúttal az összes régi klipjét, jó pár interjút, miközben rácsodálkoztam arra, hogy a régen hallott dalszövegei milyen hirtelenséggel képesek előtörni memóriám rejtekéből. Míg végül visszaszuszakoltam őt is oda, ahonnan előbújt. Most már aztán csend legyen srácok! :D

A videókban, a fotókon a régi kedvencek örökre fiatalok – olyanok, amilyeneknek megismertük őket. Önmagunk fiatal énjére is emlékeztetnek. Az idő azonban mindenkin nyomot hagy. Talán éppen ezért is tudok akkora erővel rárepülni a ’80-as évekre. Biztos nem vagyok egyedül az ilyen érzésekkel, de azt nem tudhatom, kiben mekkora hullámokat vetnek a múltbéli élmények. Csak azt tudom, hogy bennem, a mindent analizáló Skorpióban jelentősen felkorbácsolódnak, vagy esetenként újak születnek, hogy aztán hosszú évekre vagy örökre elcsituljanak.

A régi kedvencek dalszövegeire igen, de arra bezzeg nem emlékszem, mikor sütöttem utoljára szilvás sütit. :D Szerencsére a blog segít a feledékenységen, vagy legalábbis külső memóriaként funkcionál. Persze, nem az a lényeg, hogy pontosan mikor is használtam szilvát édességbe, mert a szomszéd fája a potyogó gyümölcsein keresztül ordítva hívta fel a figyelmemet arra, hogy itt az ideje szilvát lopni szedni, hiszen az tőle úgy is csak kárba veszne. – Az első adag nagy szemű szilvát a kisebbik fáról Anya számára mentettem meg, én pedig megvártam, hogy az öregebbik fa is megérlelje a kisebb szemű, de éppolyan szép, hamvas lila gyümölcsét, amiért egyébként nem annyira rajongok (kivétel, ha keményebb húsú és igazán zamatos), de süteményekhez mindig szívesen használom.
A szilva egy része már potyog, más része még keményen dülleszti a mellét az ágakon, amelyik viszont már kellően érett, de még nem adta meg magát a gravitációnak, azt megszabadítottam ágas-bogas fogságából, hogy a kosaramban landoljon, és végül ez az egyszerű, ám igen finom linzer legyen belőle. A konyhát sokáig belengő sütiillat kísértetiesen emlékeztetett a fahéjas tejberizsre. A falatozása közben pedig kicsit már halkabban szólt bennem az új kedvenc Turn Me Loose, de a szívem azért tele van vele. :)

 

Hozzávalók kb. 2 l-es kuglófsütőformához:

a kalácsfelfújthoz:
35-40 dkg szikkadt kalács
15 dkg szilva (magozott mennyiség)
15 dkg darált dióbél + pár szem durvára vágott dió a díszítéshez
9 dkg cukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 tojás
2 tojássárgája
2,5 dl habtejszín
1,5 dl tej
3 dkg vaj
1 kezeletlen citrom reszelt héja
½ citrom leve
2 ek. barna rum

a citromos tejfölöntethez:
50 dkg tejföl
10 dkg porcukor
2 ek. frissen facsart citromlé

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket felszeleteljük és összeforgatjuk a rummal, a citromlével. A kalácsot kisujjnyi vastag szeletekre vágjuk.
2. Az egész tojást és a tojássárgákat a cukorral, vaníliás cukorral habosra kavarjuk.
3. A vajat a reszelt citromhéjjal ízesített tejes tejszínhez adjuk, felforraljuk, majd vékony sugárban a cukros tojáshoz keverjük.
4. A kalácsszeleteket megmártjuk és pár másodpercet állni hagyjuk a tojásos keverékben, majd egy réteget lerakunk a vékonyan kivajazott (szilikon) kuglófsütőformában. Elosztjuk rajta a fele adag rumos szilvát, és megszórjuk a darált dió felével. Erre még egy réteg kalács, szilva és dió kerül, és az egészet befedjük kaláccsal. A megmaradt tojásos keveréket rálocsoljuk, és 10 percet pihentetjük.
5. A felfújtat előmelegített sütőben megsütjük, majd tortarácsra téve, a formában hagyjuk langyosra hűlni.
6. Az öntet hozzávalóit alaposan elkeverjük, és fogyasztásig hűtőbe tesszük.
7. A sütőformára tortatálat vagy deszkát teszünk, átfordítjuk, és a felfújtról óvatosan leemeljük a sütőformát. A süteményt megszórjuk durvára vágott dióval, és édes, citromos tejfölöntetet kínálunk hozzá.

sütési hőfok: 175°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc

Megjegyzés, tipp:

Az öntetet akár rá is locsolhatjuk a felfújtra. Öntet helyett vanília- vagy fahéjfagylaltot is kínálhatunk hozzá.
A felfújtat előző nap is elkészíthetjük, majd a formából kivéve tepsire tesszük, és 180°C-os sütőben 10-15 perc alatt újra felmelegítjük.

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

a tésztához:
17 dkg finomliszt
8 dkg őrölt mandula
8 dkg finomítatlan nádcukor
1 mk. sütőpor
1 kezeletlen citrom reszelt héja
12 dkg vaj
2 tojássárgája
3-4 ek. víz

a töltelékhez:
25 dkg túró
15 dkg tejföl
14 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
2 tojás
1 kezeletlen citrom reszelt héja
1 kezeletlen narancs reszelt héja
2-2 ek. frissen facsart citromlé és narancslé
3,5 dkg vaníliaízű pudingpor (ízfokozó- és tartósítószermentes) vagy étkezési kukoricakeményítő
10 dkg aszalt szilva
3 dkg kandírozott narancs
kevés zsemlemorzsa

a tetejére:
2 tojásfehérje
5 dkg porcukor
1 púpozott ek. mandulaforgács
4-5 kisujjkörömnyi vaj
1 ek. kristálycukor

elkészítés:

1. A mandulával, sütőporral, cukorral vegyített lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal, és reszelt citromhéjjal ízesítjük. Hozzáadjuk a tojássárgákat, és annyi vizet, amennyitől jól nyújthatóra összeáll a tészta.
2. Lisztezett felületen akkorára nyújtjuk, hogy ki tudjuk vele bélelni a piteformát (de az sem baj, ha csak kisebbre nyújtjuk, majd belenyomkodjuk a formába), és az alját villával több helyen megszurkáljuk. Nejlonzacskóba húzva 1 órára hűtőbe tesszük.
3. A krémhez a tojásokat a kétféle cukorral habosra kavarjuk. A túrót villával áttörjük, és simára keverjük néhány evőkanál cukros tojással, a tejföllel, valamint a citromlével. Csomómentesre keverjük benne a pudingport. A túrós keveréket a többi cukros tojáshoz dolgozzuk, és reszelt citrushéjakkal ízesítjük.
4. Az aszalt szilvát felaprítjuk vagy félbevágjuk, a kandírozott narancshéjjal együtt elosztjuk a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárban, és ráöntjük a túrómasszát. 180°C-ra előmelegített sütőnek alulról a 2. rácsára téve, kb. 45 percig sütjük (alul-felül sütéssel).
5. Ez idő alatt a tojásfehérjét a porcukorral kemény habbá verjük, és csillagcsővel ellátott habzsákba töltjük.
6. A torát kivesszük a sütőből – a hőfokot 130°C-ra mérsékeljük –, és a tojásfehérjéből körben rózsákat nyomunk a megsült túrókrémre. A mandulaforgácsot a cukorral együtt a közepébe szórjuk, és elosztjuk benne a vajdarabkákat. Fölülről a 2. sínbe tolt rácson további 10 perc alatt készre sütjük a tortát.
7. Amennyiben kivehető aljú sütőformánk van, a kész linzertortát óvatosan kibújtatjuk a forma karimájából, és rácsra tesszük. A tojáshabrózsákat karamellizálópisztollyal kissé megpörköljük, majd így hagyjuk kihűlni.

 

 

fel-fel, kalandra!

(öhhöm...) ha a marógép gyorsan ki nem purcanna

de a kölcsön-gép a ciki szitut megoldja, s bár kicsike, de erős a marója

amit az felmar, ez szépen lecsiszolja...

...persze egy tartályhoz kapcsolódva...

...ami a port a csiszolóból magába szívja...

...avagy ezzel még segít rajta

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

10 dkg sovány tejpor
10 ek. forró víz
7 dkg cukrozott sűrített tej
1 cs. vaníliás cukor
1 dkg vaj
10 dkg cukrozott marcipánmassza
8 szem aszalt szilva (puha fajta)
13 dkg étcsokoládé
1 tk. napraforgóolaj

elkészítés:

1. A tejport magas falú edénybe szórjuk, hozzáadjuk a vizet, és csomómentesre keverjük. Ha nem homogén, botmixerrel rásegítünk.
2. Átöntjük egy kis lábasba, hozzáadjuk a sűrített tejet, a vajat, belereszeljük a marcipánt, és kis lángon, kevergetve krém sűrűségűre főzzük. Teljesen kihűtjük, majd hűtőbe tesszük dermedni.
3. A masszából gumikesztyűs kézzel golyót formázunk, ellapítjuk, és a közepébe ültetünk egy szem aszalt szilvát. Fölötte összedolgozzuk a marcipánt, ismét gömbölyűre formázzuk és kissé ellapítjuk. Sütőpapírral fedett deszkára sorakoztatjuk, és 20 percre mélyhűtőbe tesszük.
4. Az étcsokoládét az olajjal vízgőz fölött felolvasztjuk. A töltött bonbont kés segítségével elválasztjuk a sütőpapírtól, villára ültetjük, és kanállal rácsorgatjuk a csokoládét. A villáról ismét a kés segítségével sütőpapírral fedett deszkára toljuk. Így járunk el a többi bonbonnal is, majd néhány percre hűtőbe tesszük.
5. A megmaradt olvasztott csokoládét sütőpapírból készített kis tölcsérbe vagy a csücskén kilyukasztott nejlonzacskóba csorgatjuk, és megmintázzuk vele a bonbonokat. Kínálásig visszatesszük a hűtőbe.

Megjegyzés:

 

 

 

Hozzávalók 50 db barátfüléhez:

a szilvalekvárhoz (kb. 60 dkg-hoz):
1,2 kg szilva (magozott mennyiség)
10 dkg cukor
1-2 citrom (a szilvához nagyon illik, kiemeli az ízeket, ill. a kész lekvár szép színű lesz tőle)

a barátfüléhez:
40 dkg finomliszt
10 dkg szilárd sertészsír (nálam mangalicazsír)
5 dkg vaj
4 dkg cukor
1 mk. só
1 tojás
5 dkg tejföl
kb. 1 dl tej
1,5 dkg friss élesztő
házi szilvalekvár

elkészítés:

1. A felezett szilvaszemeket lábasba tesszük, meglocsoljuk a citromlével, hozzáadjuk a cukrot, és alaposan összeforgatjuk. (A szilvát akár kisebb darabokra is vághatjuk vagy ledarálhatjuk.)
   
2. Lefedve, közepes lángon felforraljuk, és puhulásig főzzük. Ezután fedő nélkül, kis lángon, néha megkeverve, sűrűsödésig főzzük. (Ki-ki addig, amennyi ideig jónak látja, de a keményebb állag eléréshez min. 3 órát érdemes főzni.)
3. A kész lekvárt csírátlanított üvegbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunsztba téve hagyjuk teljesen kihűlni. (Ha hamar felhasználjuk, akkor erre nincs szükség.)
4. Az élesztőt egy csipet cukorral a langyos tejbe morzsoljuk és csomómentesre keverjük. Letakarva hagyjuk felfutni.
5. A cukorral, sóval vegyített lisztet elmorzsoljuk a zsírral, a vajjal, hozzáadjuk az élesztős tejet, a szobahőmérsékletű tejfölt, a felvert tojást, és tésztát gyúrunk belőle. Ha szükséges, kevés lisztet gyúrunk még bele, majd kettévesszük. Letakarva, mindkettőt 20 percre hűtőbe tesszük.
6. A pihentetett tésztagombócokat (érdemes előbb csak az egyiket kivenni a hűtőből) lisztezett munkalapon 25x25 cm-es (0,5 cm vastag) téglalapokra nyújtjuk, és 5 cm oldalhosszúságú négyzetekre vágjuk.
7. A tésztalapocskák közepére 1-1 mokkáskanál szilvalekvárt teszünk, és a két szemközti tésztacsücsköt erőteljesen összecsippentjük fölötte. A tésztát kissé eldolgozzuk.
8. A barátfüléket sütőpapírral bélelt tepsikre sorakoztatjuk, és csak addig hagyjuk kelni, amíg a sütő bemelegszik. Aranybarnára sütjük, majd langyosra hűlve, igény szerint porcukorral hintve kínáljuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 15 perc

A tésztát teljes egészében zsírral is készíthetjük – úgy egy hangyánit talán még porhanyósabb lesz.

 

 

 

A szomszéd szilvájának java egyre nagyobb kupacot alkotva, a fa alatt hevert, úgyhogy szerintem fel sem tűnt volna, hogy a maradékot én szedtem le a fáról, nem pedig a gravitáció. Persze, jól nevelt gyerek lévén engedélyt kértem a szüretelésre, így lelkifurdalás nélkül menthettem meg a gyümölcsöt az enyészettől. A szilva egy részét Anyáéknak ajándékoztam, más részéből kelt sütemény lett, aminek köszönhetően megtörtem a hosszú hallgatást, és nemrégiben új poszt lett belőle a blogra. Szilva azonban még mindig maradt a tálban. A mélyhűtőben pedig már legalább 2 hónapja ott figyelt a korábban elkészített házi leveles tészta is, úgyhogy nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy mi legyen ezek házasságából. Mind a szilvát, mind pedig a saját kezűleg készült, szinte elfeledett tésztát ajándéknak éreztem, mert aznap nagyon ki voltam éhezve az édességre, viszont nem sok kedvem lett volna az időigényesebb süteményhez. Így hát ez az egyszerű, jó gyümölcsös, szinte falatnyi sütike lett belőle. :)

 

 

 

A tegnapi 30 fokhoz képest hihetetlen, de mára a kinti hőmérséklet is azt támasztja alá, hogy itt az ősz – már megint, és végre!
Úgy elrepült ez a fél év, amióta lakásból házba, ill. egyik városból a másikba költöztünk, hogy ihajla! És én azt hittem, itt is ontom majd magamból a recepteket. Emlékszem, meg is ígértem valakinek, hogy így lesz. Hát bocsi, de akaratomon kívül hazudtam – szó nem volt itt receptontásról! Sőt, az utóbbi időben felkerült étkek fele előre be volt tárazva, szóval az itthoni tevékenységek kapcsán tényleg nem a sütés-főzés irányába billent a mérleg nyelve. Aztán szégyenszemre elfogytak a tartalékolt receptek, ill. az újabbak is, és azon kaptam magam, hogy a konyha a legutolsó hely, ahol lenni akarok.
A blog története során még soha nem telt el ennyi idő – 82 nap! – két recept posztolása között. A leghosszabb kihagyás is csak 1 hónapig tartott, amikor is a bekrepált fényképezőgépem miatt voltam kénytelen leállni az ételfotózással. A mostani hosszú szünetet viszont háromszorosan is meg tudom indokolni: a ház körüli munkálatok elsődleges fontosságával, a nagy nyári meleg miatti elcsigázottsággal, ill. sajnos többféle lelki tehertétel is okot adott arra, hogy a konyhai alkotótevékenység háttérbe szoruljon.
Aztán a múlt hét óta újra elkezdtem recepteken gondolkodni, és végre már nem csak a napi (faék egyszerűségű) ebédünk elkészítése miatt mentem ki a konyhába. Minden esetre meg kellett állapítanom, hogy a fotózás nem olyan, mint a biciklizés: el lehet tőle szokni.
Azt ugyan nem tudom, hogy ilyen alapanyagárak mellett vajon kinek lesz pénze a rendszeres süteménysütésre, pl. akár az enyémhez hasonló gasztroblogokon látott receptek alapján. Lassan az lesz, mint régen: az ünnepnapokra korlátozódik egy-egy drágább desszert elkészítése, aminek nyomán talán újra felértékelődnek bizonyos édességek. Na, de félre a borongós gondolatokkal! Lényeg, hogy újra sütök és posztolok, és csak remélni tudom, hogy vannak még, akik továbbra is látogatják a Sünist.
A szilvát pedig köszönöm a szomszédunknak, aki a – még a fán maradt – termést átengedte nekünk. A java sajnos a földre lepotyogva, a rovarok martalékává vált. De tanultam az esetből: jövőre hamarabb kérek engedélyt a szüretelésre. :)

Hozzávalók 16-20 cm-es, kapcsos tortaformához:

Tésztához:
10 dkg porcukor
8 dkg puha vaj
1 dkg vaníliás porcukor
2 tojás
10 dkg finomliszt
5 dkg étkezési kukoricakeményítő
5 g sütőpor
egy csipet só

Tejfölös öntethez:
15 dkg tejföl
2 tojás
4 dkg porcukor
1 dkg vaníliás porcukor
kb. 15 dkg ringlószilva (hámozva, magozva mérve)

elkészítés:

1. A szilvaszemeket tálba tesszük, felöntjük forró vízzel, és fél perc elteltével lehúzzuk a héjukat. A gyümölcshúst cikkekre szeljük.
2. A tésztához a vajat a porcukorral és a vaníliás porcukorral kihabosítjuk, majd egyenként hozzákeverjük a tojásokat.
3. Fokozatosan beledolgozzuk a sóval, sütőporral, keményítővel vegyített lisztet, és a kuglóféhoz hasonló, sűrű tésztát a kivajazott, liszttel behintett sütőformába simítjuk.
4. A felületét körkörösen kirakjuk a szilvaszeletekkel, a gyümölcsöt kicsit a tésztába nyomkodjuk, és előmelegített sütőben kb. 30 percig sütjük.
5. Közben a tejfölös öntethez a tejfölt elkeverjük a tojásokkal, a cukorral, a vaníliás cukorral, majd óvatosan az elősütött tésztára öntjük, és visszatoljuk a sütőbe további kb. 30 percre.
6. A kész tésztát tortarácsra tesszük, majd 10 perc elteltével kivesszük a sütőformából, és hagyjuk langyosra hűlni.
7. A sütemény tetejét meghintjük porcukorral, felszeleteljük és tálaljuk.