A házilag készült tészták mindig is izgatták a fantáziámat, pontosabban amióta komolyabban sütögetek, kihívásként tekintek rájuk. Persze elsősorban abból az okból szeretem én magam elkészíteni ezeket, mert egyrészt vonzódom a saját kezűleg gyártott, munkásnak/időigényesnek számító tésztákhoz, és boldog vagyok, amikor jól is sikerül. Másrészt ha én csinálom, akkor biztos nincs bennük oda nem illő anyag.
A minap a Szakácsok könyvét – csak úgy céltalanul – lapozgatva megakadt a szemem ezen a furcsa jelzős szerkezeten, ill. az ezzel jelzett készítési módon: kifordított leveles tészta. Miután második olvasásra felfogtam, hogy ebben az esetben tényleg a vaj kerül kívülre, azaz vajjal burkoljuk be a tésztát, elkezdett piszkálni a dolog, és már másnap nekifogtam – bár meglehetősen szkeptikus hozzáállással. Tiszta szerencse, hogy a klasszikus leveles és a blundel tészta készítésében már nagy gyakorlatom van, mert ennek köszönhetően végül a fordított változatnak is használható eredménye lett. :D Még hogy használható?! Nem, itt nincs helye a szerénykedésnek, mert egyenesen csodásra sikeredett! :D
Tény viszont, hogy elsőre pöttyet macerásabb, mint a jól ismert leveles, és némileg több időbe is kerül elkészíteni (igaz, csak a vajlap kinyújtása és a tészta beburkolása volt körülményesebb), de ráérősebb napokon azért megéri kipróbálni. Ráadásul az első alkalomból adódó tapasztalatnak hála, a következőkben már könnyű dolgunk lesz. ;) Én speciel nem hittem volna, hogy már elsőre is ilyen jól szuperál, és a tetejébe még brutál finom is. A sok vaj miatt egyébként kevesebb is elég az ebből a tésztából készült sütiből. ;)

A Kutyafül szülei elutaztak 2 hétre, és felhatalmaztak, hogy amíg ők távol vannak, szedjünk nyugodtan a kertjükben termő paradicsomból. Így is tettünk, ám a leszedett mennyiségből a Kutyafül egy darabot sem evett. Rám maradt az egész. Jó vicc, hiszen én aztán pláne nem eszem nyers paradicsomot! Egyéb felhasználási módokat persze rendszeresen gyakorolok ezzel a zöldséggel (botanikai értelemben gyümölccsel) kapcsolatban. Sajnos most mégis mostohán bántam a kis gömböcökkel, és napokig rájuk se néztem. Aztán már rájuk néztem, de csak azért, hogy lecsekkoljam, élnek-e még. :D Csodák-csodájára, semmi bajuk nem volt, még nem indultak tottyadásnak, viszont nem akartam, hogy újabb 1 hét elteltével mégis ilyen sors elé nézzenek. Jobb ötletem nem lévén, azt a kemény 1 kg-nyi mennyiséget megfőztem szósznak, és gondoltam, majd lesz belőle tésztára feltét, húshoz „szaftalap” vagy pizzaöntet. A kész szósz olyan finom lett, és annyira emlékeztetett nagy kedvencemre, a paradicsomos húsgombócra, hogy majdnem kiolvasztottam egy kisebb adag darált húst, hogy tényleg valami hasonló legyen belőle. De utána másként döntöttem, és az összes szószt a már elősütött csirkemell szeletekkel házasítottam össze sajttal, kolbásszal dúsítva. Olyan finom lett, hogy legszívesebben leírnám a receptjét, de azt inkább majd egy új bejegyzésben. Helyette itt és most jöjjön a szósz receptje! :)