Hozzávalók 4 személyre:

a palacsintához (6 db-hoz):
20 dkg zsenge cukkini
5 dkg vörös Cheddar sajt
2 tojás
15 dkg finomliszt
3 dl tej
10 dkg natúr joghurt
1 tk. sütőpor
1 tk. fokhagyma granulátum
3-4 ágacska friss oregánó (vagy 1 tk. szárított)
néhány bazsalikomlevél (vagy 1 tk. szárított)
őrölt fekete bors
1 mk. só
1 mk. cukor
2 ek. olívaolaj
kókuszolaj a sütéshez

a töltelékhez:
4 nagy fej lila hagyma
1 cs. (180 g) füstölt tofu
fokhagyma granulátum
só
olívaolaj a tofu sütétéhez
2 ek. kókuszolaj

a sültalma-salátához:
8-10 dkg jégsaláta/fő
2 nagyobb alma
3 kis gerezd fokhagyma
néhány ágacska kakukkfű
1 tk. aprított petrezselyemzöldje
½ citrom leve
1 ek. olívaolaj
3 ek. extra szűz olívaolaj
3 ek. almaecet
1 ek. balzsamecet
2 ek. akácméz
késhegynyi csilipehely

elkészítés:

1. A palacsintához a sóval, cukorral, többi fűszerrel ízesíttet tojásokat felverjük, és felváltva csomómentesre keverjük a sütőporos liszttel, a tejjel, joghurttal. Letakarva, 30 percet hűtőben pihentetjük.
2. A sajtot kis lyukú, a megmosott cukkinit nagy lyukú reszelőn héjastól lereszeljük. Mindkettőt félretesszük.
3. A töltelékhez a megpucolt, enyhén megsózott lila hagymát a felhevített kókuszolajon fedő alatt megpároljuk, majd kissé lepirítjuk. Elzárjuk alatta a lángot, és lefedve hagyjuk.
4. A salátaöntethez a kétféle ecetet összekeverjük a mézzel, az extra szűz olívaolajjal, az áttört fokhagymával. A letépkedett kakukkfűlevélkék egy részével, aprított petrezselyemmel, csilivel ízesítjük.
5. A megmosott, szárazra törölt almákat héjastól négybe vágjuk, magházukat kivesszük, meglocsoljuk citromlével, és a felhevített olívaolajon – a többi kakukkfűágat is hozzáadva –, fedő alatt elkezdjük párolni. Amint az almák félig megpuhultak, fedő nélkül sütjük tovább, miközben belekeverünk 2 gerezd aprított fokhagymát. Amint az almacikkek pirosra sültek, hagyjuk kihűlni.
6. A levétől kinyomkodott cukkinit és a sajtot a palacsintatésztába forgatjuk, és hozzáadjuk az olívaolajat.
7. A vékonyan kiolajozott, felhevített (18 cm átmérőjű) serpenyőben kisütjük a palacsintákat, és melegen tartjuk. (Az egyik felüket érdemes fedő alatt sütni, hogy gyorsabban és egyenletesebben süljenek. Sütés közben, mielőtt a palacsintát átfordítanánk a másik oldalára, pötyögtessünk rá még egy kis olajat.)
8. A tofut szárazra töröljük, 16 szeletre vágjuk, olívaolajjal mindkét oldalukon vékonyan beecseteljük, és meghintjük fokhagyma granulátummal, sóval. 180°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük. (Úgy időzítsük a tofu sütését, hogy a kisült palacsinták még melegek legyenek.)
9. A kész palacsintákon elosztjuk az újramelegített sült hagymát, elrendezzük rajtuk a tofuszeleteket – esetleg utánasózzuk –, és mindegyiket félbehajthatjuk.
10. Az összetépkedett salátát összeforgatjuk az öntettel, és a sült almagerezdekkel együtt négyfelé osztva tálaljuk. Személyenként 1 palacsintát teszünk mellé.

Megjegyzés, tipp:
Tofu helyett füstölt sonkát vagy egyéb, jó minőségű felvágottat is tehetünk bele.
Az almát felkockázva is megsüthetjük, és a salátába forgathatjuk.
Felhasználhatjuk mind a 6 palacsintát (személyenként másfelet számolva), de akkor több tölteléket készítsünk.
Ha nem azonnal fogyasztjuk, a már betöltött palacsintákat 180°C-os sütőben később is átmelegíthetjük, és csak a salátát készítsük hozzá frissen.

 

 

 

„elbeszélő óda” a paradicsomhoz

 

Közhírré tétetik: az Úr 2023. esztendejében, augusztus havának 25. napján csoda történt: a Sünis kanál blog írója életében először nyers paradicsomot evett nagyobb mennyiségben, és ízlett neki! :D Na jó, itt abba is hagyom az idétlenkedést!
Egyébként tényleg nagy napra virradtunk mi ketten a Kutyinyekkel, és a fentebb kihirdetett ténynek a jelzett dátumkor igencsak örvendeztünk. :D A „jégmegtörésre” már napokkal korábban is utaltak bizonyos jelek, de egyikünk sem számított rá, hogy ilyen közel van a történelmi jelentőségű nap. :D
Bár a paradicsomos ételeket – amelyekben totál szét van főzve ez a zöldség (tudom, gyümölcs, de nekem juszt is zöldség marad!) – nagyon tudom szeretni, a nyers paradicsomot viszont valóban sosem csíptem. Pedig gyerekkoromban még biztos lehetett kapni a zöldségesnél és a boltban nem kínjában beért, édes paradicsomot, de mivel akkoriban én szinte semmilyen zöldséget nem voltam hajlandó lenyelni, így a paradicsomot is finnyogva toltam el magamtól. Az évek folyamán pedig hiába kedveltem meg egy rakat zöldséget, a paradicsom szégyenszemre továbbra is mellőzött maradt. Sőt, a Kutyafül is kezdte nem szeretni, annyira említésre sem méltó ízűeket lehet kapni manapság.
A nagy váltáshoz az kellett, hogy családi házba költözzünk! Pedig anno a telkünkön is termeszthettünk volna parit, de erre valamiért sosem került sor. Szóval most, hogy a virágágyások és gyomnövények között töltöm kb. minden szabadidőmet, ill. a hátsókert közeljövőbeli kialakítását tervezgetem, a gyomtalanításon átesett föld egy része zöldségtermesztésre kínálta magát. Igaz, erről én eleinte nem nagyon akartam tudomást venni, lelki szemeim előtt ui. mindenféle törpe fácskák, bokrok és magas szárú virágok csoportképe lebegett. Egy cserép (kérés nélkül kapott) paradicsompalánta – mint kész tény – azonban szerencsére és egyelőre másfelé irányított. A bokorültetés időben amúgy is még messze volt/van, az arra szánt föld még simán fel tudta/-ja nevelni ezt a két különböző fajta, konyhakerti bébinövényt.
A kezdeti gyakori öntözgetések után nagy gonddal karóztam, kötözgettem őket, és persze sűrűn nézegettem is, hogy vajon mikor szedhetem le a termést a Kutyának. Az újdonság erejével hatott rám, a nagy antibotanikusra, amikor apró, zöld bogyócskák jelentek meg a szárakon, a piciny, sárga virágok nyomában – hát ilyet én még sosem láttam! :D És amint pirosra váltották színűket, kezdtem örülni. A pár szemnyi első szüretből én is csemegéztem, és meglepődve állapítottam meg, hogy „ez nem is rossz!”. Érdekes módon az egyik tő egyszerre nevelt kerek és körte alakú termést, és ez az utóbbi kicsit el is tért az általam megszokott paradicsomíztől. Mézédes volt, tipikus paradicsomíz nélkül. Kicsit persze ott volt hátul az ismert zamat, de inkább az édesség dominált. A Kutyinyek ekkor reménytelin rám kacsintott: „lehet, hogy mégis szeretni fogod a paradicsomot?!”
Az első kis tálnyi mennyiséget meghagytam neki, de a következő adag kapcsán már azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mit készítsek belőle. :D Végül ez a nagyon egyszerű saláta lett belőle, amiben dominálhat az édes koktélparadicsom, aminek ízét csak még jobban kiemeli az enyhén sós kecskesajt és a szintén saját termesztésű bazsalikom. Halkan jegyzem meg, hogy ez utóbbit így frissen ebben a salátában kedveltem meg. :D Ja, és persze a krokett is fincsi, tökéletesnek bizonyult a megmaradt rizs eltüntetésére! Könnyű, nyári ebéd lett belőle. :)

(Reg-Enor diétába beilleszthető)

 

Ahogy a Reg-Enor tisztítókúrában szépen haladtunk előre, úgy kezdett alábbhagyni a fáradtságérzet, és egyre nagyobb kedvvel mentem ki a konyhába, megfőzni az ebédet. Egy ilyen jó napon született meg ez az étel, ami ugyan szintén nem bonyolult, de azért mégiscsak több időt vesz igénybe, mint egy tojáspöri elkészítése. :D
A főleg leveszöldségekből lévő fasírt igazán kellemes ízű és állagú, a bulgurral együtt laktató ebéd. :) Nem utolsó sorban jó hatással van az egészségünkre is. :)

Hozzávalók 30 falatkához:

a dinsztelt feltétekhez:
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma, aprítva
10 dkg kaliforniai paprika (piros, sárga, zöld vegyesen), aprítva
10 dkg cukkini vagy padlizsán, aprítva
4 koktélparadicsom, aprítva
1 csapott tk. nádcukor
szárított kakukkfű
morzsolt oregánó
őrölt fekete bors
só
4-5 ek. olívaolaj a sütéshez

a friss feltétekhez:
1 kis fej lila hagyma, vékonyra szelve
1-2 koktélparadicsom, hajszálvékonyra szelve
2 bébiuborka, felkarikázva
2 szelet marhasonka, felgöngyölve, vékony csíkokra szelve
5 dkg kolbász, aprítva
1 főtt tojás, karikára vágva

továbbá:
15 szelet félbarna toastkenyér
rouille mártás
bazsalikomos sajtkrém
olívaolaj a pirításhoz
1-2 gerezd fokhagyma a bedörzsöléshez

elkészítés:

1. A dinsztelt feltétekhez a felaprított hagymát a felhevített olívaolajon aranysárgára pirítjuk, majd szűrőkanálba szedjük és lecsepegtetjük róla az olajat. A hagymát félretesszük.
2. A felfogott olaj egy részén megdinszteljük az aprított kaliforniai paprikát, megfűszerezzük, átszedjük egy kis tálkába, és hozzáadjuk a dinsztelt hagyma felét.
3. A többi olajon félig megpároljuk az aprított cukkinit, majd a felkockázott paradicsomot is hozzáadva készre pároljuk. Kevés nádcukorral ízesítjük és megfűszerezzük. Kis tálkába szedjük.
4. A kenyérszeleteket lehéjazzuk és kettévágjuk. Serpenyőben olívaolajat hevítünk, megpirítjuk rajta a hosszúkás kenyérszeletek mindkét oldalát, majd az egyik oldalukat fokhagymával bedörzsöljük.
5. A fele mennyiségű pirított kenyeret megkenjük rouille mártással, és ráhalmozzuk a dinsztelt paprikát. A többit bazsalikomos sajtkrémmel kenjük meg, és elosztjuk rajtuk a paradicsomos cukkinit.
6. Mindkét fajta szendvicsre teszünk az aprított kolbászból és a felgöngyölt, vékony csíkokra vágott sonkából, továbbá vékonyra szelt, friss zöldségekkel és főtt tojássárgájával díszítjük.
7. A falatkákat tálcára rendezzük, és vörös-, rozé vagy fehérbort kínálunk hozzá. (A borajánlót lásd lent.)

Tipp:

• Dinsztelt feltétként gombát, padlizsánt; friss feltétként uborkát, olívabogyót, kapribogyót is tehetünk a szendvicsekre.
• A falatkákhoz félbarna toastkenyeret sütöttem.
  Ehhez 35 dkg teljes kiőrlésű bio rozslisztet és bio fehér tönkölylisztet fele-fele arányban tálba mérünk és elvegyítünk benne 1,5 dkg cukrot. A közepébe morzsolunk 1,8 dkg friss élesztőt, és 1 dl langyos tejjel simára keverjük. Kevés liszttel betakarva felfuttatjuk. Hozzáadunk 1 teáskanál sót, 1 evőkanál extra szűz olívaolajat, 1,5 dl tejet, és robotgéppel megdagasztjuk. Kézzel átgyúrjuk, és ha szükséges, eközben adhatunk még hozzá egy kis lisztet. Olajjal vékonyan kikent tálban, letakarva megkelesztjük. A megkelt tésztát liszttel hintett felületen téglalap alakúra kihúzzuk, feltekerjük, és a sütőpapírral bélelt, 19x10,5x7,5 cm-es (1,2 l-es) sütőformába fektetjük. Letakarva kelni hagyjuk, majd a tetejét lekenjük vízzel vagy napraforgóolajjal. 200°C-ra előmelegített sütőben kb. 35 perc alatt megsütjük, majd kivesszük a sütőformából, és tortarácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
  

Borajánló:

A falatkákhoz a vörös- a rozé- és a fehérbor is illik. Vörösből a JP. Chenet Merlot ajánlom, rozéból ugyanezt a fajtát, vagy a Cotes de Gascogne merlot cabernet sauvignont javaslom, fehérborból pedig a Chenet chardonnay-t.
Még mielőtt bárki azt hinné, hogy olyan penge vagyok borokból, hogy ilyen frankón tudom ajánlgatni, ki kell ábrándítanom az elismerően bólogatókat. :D A borajánló ui. szintén a nagynénémnek és a férjének köszönhető. :)

Rákattantam a cukkinifasírtra, és gyors egymásutánban háromszor is megsütöttem. Ennek oka lehet az is, hogy az elmúlt egy évben többnyire csak zöldségleveseket ettünk főételnek, ezért kissé elszoktam a szilárdabb ételektől. Meg is látszik a blogon az eredménye, azaz, hogy édességen kívül szinte semmi egyebet nem tudtam felmutatni. Bocsesz! :D
Ezt a zöldségfasírtot mindhárom alkalommal kicsit másként készítettem: csak cukkiniből és hagymából, több sajttal, majd pedig bocskorpaprikával is dúsítva. A zsemlemorzsához először szezámmagot, majd mandulát kevertem, sőt panír nélkül, sütőben sütve is kipróbáltam, de ez az utóbbi változat lett a leginkább nyerő. Batáta- vagy burgonyacsipsszel szerettük a legjobban, és naná, hogy nem hagytam el mellőle a mártogatót. :) Ja, és a hús még mindig nem hiányzik! ;)

Kutyafuttában készült ez a leves és a fotók is. És ha ennek köszönhetően kevesebb kép került volna be ebbe a bejegyzésbe, akkor annak biztosan jó páran örülnének, akik nem szeretnek sokat görgetni. ;) De nem így lett, most is ragaszkodtam a 6-os számhoz. :D
A cukkinikrémleves egyébként nem tartozik a kedvenceim közé, legalábbis az a változata, amit pár éve tettem fel a blogra. Annál ui. dominált a névadó zöldség íze. Ez a mostani viszont más, és aki erőteljes cukkini ízre számít, annak ez talán csalódás lesz. Tudom, nem éppen jó reklám ez ennek a levesnek, de akinek hozzám hasonlón nem a szíve csücske a cukkini, annak meg pont, hogy kellemes élmény lehet, hogy nem markáns a benne lévő zöldség aromája. :)
Szokás szerint laktatóra sikeredett – hála a gombócoknak –, és kimondottan ehetőre is – köszönet érte a szakácsnőnek, azaz nekem! :D Rövid időn belül háromszor is megfőztem.

Hozzávalók 4 személyre:

Kölesfelfújthoz:
30 dkg bio köles
1 fej (kb. 10 dkg) vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
½ kaliforniai paprika (kb. 10 dkg, nálam zöld színű)
5 dl zöldség- vagy csirkehúsalaplé
2,5 dkg mangalicazsír
20 dkg cukkini
15 dkg juhtúró
10 dkg reszelt Cheddar sajt
8 dkg vaj + a sütőtálhoz
4 nagy tojás
1 tk. őrölt kurkuma
1 ek. morzsolt oregánó
őrölt színes bors
só
2 ek. aprított petrezselyemzöldje + a tálaláshoz

Tejfölös joghurtöntethez:
4 púpozott ek. tejföl
4 púpozott ek. görög joghurt
őrölt színes bors
agavé szirup

elkészítés:

1. A finomra vágott hagymát az aprított fokhagymával és a paprikával együtt a lábasban felhevített zsíron megdinszteljük.
2. Hozzáadjuk az átmosott, lecsepegtetett kölest, és megfuttatjuk a hagymás alapon. Felöntjük a forró alaplével, és kis lángon, fedő alatt puhára főzzük. Hagyjuk langyosra hűlni.
3. A meghámozott, nagy lyukú reszelőn lereszelt cukkinit megsózzuk, és negyedórát állni hagyjuk.
4. A puha vajat önmagában kihabosítjuk, a tojások sárgájával tovább habosítjuk, majd belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet. A fűszerekkel ízesítjük.
5. A kölesbe vegyítjük a levétől kinyomkodott cukkinit, a juhtúrót, a reszelt sajtot, és hozzádolgozzuk a kikevert tojássárgáját. Végül beleforgatjuk a kemény habbá vert fehérjét.
6. A kölesmasszát elosztjuk a kivajazott sütőtálban, és megsütjük. Negyedórát hűlni hagyjuk, majd szeletekre vágjuk, és megszórjuk aprított petrezselyemmel, juhtúróval.
7. Az öntethez a hozzávalókat összekeverjük, és a felfújt mellé kínáljuk.

sütési hőfok: 170°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: kb. 50 perc

Hozzávalók 24 cm átmérőjű lepényhez:

Lepényhez:
20 dkg édesburgonya (tisztítva mérve)
1 cukkini (tisztítva kb. 20 dkg)
1 fej lila hagyma
2 tojás
zellersó
őrölt fekete bors
morzsolt bazsalikomlevél
oregánó
2 dkg pirított szezámmag
2,5 dkg vaj + a sütőformához
1 tk. finomítatlan nádcukor
4 dkg zabpehelyliszt

Feltéthez:
7 dkg juhtúró
2 kápia paprika
1 tk. finomítatlan nádcukor
só
2 dkg vaj
1 ek. aprított petrezselyemzöldje

Öntethez:
20 dkg tejföl
késhegynyi őrölt csípős paprika
agavé szirup ízlés szerint
2 dkg pirított szezámmag
só

elkészítés:

1. A lepényhez a nagy lyukú reszelőn lereszelt cukkinit meghintjük a zellersóval, és negyedórát állni hagyjuk.
2. A lila hagymát félbevágjuk, vékonyra szeljük, és a vajon megdinszteljük – közben sózzuk. Meghintjük a cukorral, és megkaramellizáljuk. Kihűtjük.
3. A tojást felverjük, simára keverjük a zabpehelyliszttel, beleforgatjuk a karamellizált hagymát, a levétől kinyomkodott cukkinit, a nagy lyukú reszelőn lereszelt batátát, a fűszerekkel ízesítjük és hozzáforgatjuk a zsiradékmentes serpenyőben megpirított szezámmagot.
4. A masszát a sütőpapírral bélelt, vajjal vékonyan kikent, kapcsos tortaformába simítjuk, és előmelegített sütőbe toljuk.
5. A feltéthez a felhevített vajon, kevés sóval ízesítve megdinszteljük a vékony karikára szelt kápia paprikát, majd a cukorral pirulásig sütjük. Félretesszük.
6. A lepényt a sütőből kivéve pár percig hűlni hagyjuk. Az öntethez a tejfölt kikeverjük a többi hozzávalóval.
7. A lepényre rámorzsoljuk a juhtúrót, elosztjuk rajta a karamellizált paprikát, a vékonyra szelt parmezánt, meglocsoljuk az öntettel, és megszórjuk aprított petrezselyemzölddel. A többi öntettel együtt tálaljuk.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 30 perc