HU210198B

HU210198B - Process of extracting sennosides a,b and a1 and of preparing pharmaceutical compositions contg. them

Info

Publication number: HU210198B
Application number: HU9300506A
Authority: HU
Inventors: Wolf Grimminger; Pentti Hietala; Helga Zaeske; Klaus Witthohn; Alfons Carcasona
Original assignee: Madaus Ag
Priority date: 1991-06-25
Filing date: 1992-06-24
Publication date: 1995-02-28
Also published as: AU662343B2; FI930790A0; WO1993000350A1; ZA924646B; AU2165492A; EP0544886B1; JPH06502191A; PL298140A1; HU9300506D0; EP0544886A1; GR3024842T3; DE4120991A1; PL173870B1; IE922048A1; CA2090340A1; RU2104281C1; ES2110000T3; DE59208889D1; CZ281687B6; SK23493A3

Description

A találmány tárgya eljárás gyakorlatilag szennozid C, D és Dl komponensektől, valamint aloe-emodin-származékoktól mentes szennozid A, B és Al kinyerésére, továbbá e hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására.

A szennozidok a Cassia és Rheum nemzetséghez tartozó egyes növényfajok szárított őrleményében megtalálható, hashajtó tulajdonságú hatóanyagok. Az úgynevezett szenna-drog a szennacserje, például az indiai szenna (Cassia angustifolia) szárított leveleiből és a termést burkoló hüvelyrészekből áll.

A hashajtó hatású szennozidok a rein (1,8—dihidroxi-antrakinon-3-karbonsav) és az aloe-emodin [1,8-dihidroxi-3-(hidroxi-metil)-antrakinon] néven ismert vegyületekből származtatható, (I) általános képletű diantron-glükozidok, amelyek közül legnagyobb jelentőséggel a szennozid A, B, Al, C, D és Dl bírnak. Ha az (I) általános képletben R helyén karboxicsoport áll, akkor a szennozid A, B és Al vegyületekről beszélünk, míg a szennozid, C, D és Dl esetében R jelentése hidroxi-metil-csoport. A szennozid A, B és Al, valamint a C, D és Dl sztereoizomerek, egymástól a 10- és 10'-helyzetű szénatom konfigurációjában különböznek.

A nyers növényi őrleményben a szennozidokon kívül találunk még aglikonokat vagy más néven szennidineket, úgynevezett szemiglikolizett szennidineket, polimereket, valamint a szennozidokból és aloe-emodinból származó bomlástermékeket, amelyek nemkívánatos mellékhatások, például betegségérzet, hányás, szélszorulás és bélgörcs jelentkezését okozhatják.

A szennozidok kinyerését a növényi őrleményből leírják például a DE-B-1 617 667, FR-M 6611, GBA-832 017, DE-A-3 200 131 és US-A^l 595 592 számú leírásokban. A drog minőségétől, illetve eredetétől függően az ismert eljárásokkal kinyert szennozidok mintegy 1,5-5% mennyiségben tartalmazzák a szennozid C, D és Dl komponenseket.

A technika állásából ismert eljárásokkal előállított szennozidok szennozid A, B, Al, C, D és Dl komponensekből állnak, és így a mutagén és kancerogén aloeemodin komponenseket is tartalmazzák. Mivel az aloeemodin bizonyítottan mutagén, továbbá kancerogén hatása is gyanítható, a technika állásából ismert szennozidok hatóanyagként toxikológiailag nem fogadhatók el és nem megengedhetők, mivel aloeemodin komponenseket is tartalmaznak. Az aloeemodint a (Π) képleten mutatjuk be.

Ha a technikai állását a találmány szerinti eljárás szempontjából szemléljük, megállapíthatjuk, hogy a legközelebb álló megoldásokat a DE-A-3 200 131, illetve US-A-4 595 592 számú leírásokból megismerhető eljárás képezi. Az ismert eljárás lényege, hogy

a) a szennadrogot ismert módon 60-70%-os vizes metanollal extrahálják. A szennozidok káliumsóként oldva vannak jelen.

b) Az elsődleges extraktumot a metanol teljes eltávolításáig bepárolják, így vizes koncentrátum képződik és a szennozidok káliumsóként maradnak vissza.

c) A kapott vizes koncentrátumot folyamatos folyadék-folyadék extrahálási műveletben vízzel telített

2-butanollal extrahálják. A 2-butanolos oldószeres fázisban vannak az elkülönítendő anyagok, így főképpen szennidek, félig glikozilezett szennidek, szennozid polimerek, hosszúláncú alkil-alkoholok.

d) A tisztított, vizes fázist ásványi savval (pH 1,5-2,0) megsavanyítják; a nyers szennozidok kristályai képződnek.

e) A nyers szennozidokat átkristályosítják. A szennozid A, B, Al, C, D és Dl elegyét kapják.

A technika állását távolabbról érinti Stoll és munkatársai, Fór schritte dér Chemie organischer Naturstoffe 599, 248-269. (1950) közleménye (másolata mellékelve). A közlemény szerint a szennozid A-t és B-t hasítják, majd a lehasított részeket - csak rein-9-antron-8glükozid - összekapcsolják hogy a vegyületek szerkezetét meghatározzák.

A közleményben nem ismertetik az eltérő rein-9antron-8-glükozid és aloeemodin-9-antron-8-glükozid monoantronrészeket tartalmazó szennozid A, B, Al, C, D és Dl diantronok hasítását, ezekből kapott monoantronok elválasztását, amely lényeges szerepet játszik a szennozid A, B és A1 és szennozid C, D és Dl elkülönítésében. A közlemény a legelőször képzett, eltérő monoantronok elválasztása után kapott monoantronok összekapcsolására sem tér ki.

Feltételezhető lett volna, hogy az előállítás a két szennozid csoport, szennozid A, B és A1 és szennozid C, D és Dl szokásos elválasztásával megvalósítható lenne. Azonban meg kellett állapítanunk, hogy a két szennozid csoport pH-értékei, illetve disszociációs állandói nagyon közel esnek egymáshoz, így a két csoport elválasztása például frakcionált lecsapással nem valóstíható meg. A szilárd anyag extrahálása vagy folyadék-folyadék megosztás bármilyen elképzelhető folyadékfázissal sem volt eredményes.

A találmány szerinti eljárás tiszta szennozid A, B és Al elegye eredményez, amely mentes aloeemodinkomponensektől, azaz nem kívánatos mutagén a kancerogén anyagoktól, továbbá természetesen mentes a szennadrog kísérőanyagaitól, így szennidektől, félglükozilált szennidektől, szennozid polimerektől, szennozid lebomlási termékektől, aloeemodintól, stb., amelyek a már említett szimptómás mellékhatásokat váltják ki.

A találmány szerinti gyakorlatilag szennozid C, D és Dl komponensektől, valamint aloe-emodin-származékoktól mentes, (III) képletű szennozid A, B és Al elegyet úgy állítjuk elő, hogy

i) a szennozidok keverékét rein-9-antron-8-glükoziddá és aloeemodin-9-antron-8-glükoziddá redukáljuk;

ii) a kapott terméket folyadék-folyadék extrakcióval víz és vízzel korlátoltan elegyedő, poláris, szerves oldószer között megosztjuk, adott esetben az i) és ii) műveletet többször megismételjük, és iii) a folyadék-folyadék extrakcióval elválasztott és a vizes fázisban lévő rein-9-antron-8-glükozidot ismét szennozid A, B és Al eleggyé oxidáljuk, és az oldatból kinyerjük.

HU 210 198 Β

Az eljárás egyes lépéseit az alábbiakban részletesen tárgyaljuk:

i) lépés

A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként általában a szennalevelek és más növényi részek fentebb már említett extrakciójával kapott, a szennozidok keverékéből álló extraktumot használjuk. Alkalmas kiindulási anyag lehet például a DE-A-3 200 131 számú nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentésben leírtak szerint kapott szennozidkeverék. Eszerint először a szárított növényi őrleményt - ezt nevezzük a következőkben szenna-drognak vagy egyszerűen csak drognak - vizes metanollal extraháljuk. A koncentrátum, amely a metanol teljes elpárologtatása után visszamarad, a szennozidokat káliumsó formájában tartalmazza, és alkalmas kiindulási anyaga lehet a találmány szerinti eljárásnak.

Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy a koncentrátumot folyadék-folyadék extrakciós módszerrel tisztítjuk, olyan alkoholokat vagy ketonokat - például szek-butil-alkoholt, etil-metil-ketont vagy acetont - alkalmazva oldószerként, amelyek csak korlátoltan elegyednek vízzel. Az így kapott, úgynevezett raffinátumot 1,5 és 2,0 között pH-ra savanyítjuk, és a szennozidokat beoltással kristályosítjuk. A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként azonfelül használhatjuk magát a nyers szennozidkeveréket is, illetve kívánt esetben átkristályosíthatjuk azt.

Egy még további lehetőséget említve, a koncentrátum valamely vízzel csak korlátoltan elegyedő alkoholokkal vagy ketonokkal, mindenekelőtt szek-butil-alkohollal képzett elegye szintén felhasználható kiindulási anyagként. A szenna-drog extrakciója során a drog és az oldószer arányát célszerűen 1:4 és 1:15 közötti értéknek, illetve különösen előnyösen 1:4 és 1:10 közötti értéknek választjuk.

Az extrakciót előnyös valamilyen puffer, például trinátrium-citrát, glicin, nátrium-hidrogén-karbonát vagy szacharóz jelenlétében végezni.

A találmány szerint a kiindulási anyagokat teljes egészében a megfelelő (IV) általános képletű származékokká, vagy rein-9-antron-8-glükoziddá - a képletben R jelentése karboxicsoport -, illetve aloe-emodin9-antron-8-glükoziddá - R jelentése hidroxi-metil-csoport - redukáljuk. E célra megfelelő redukciós potenciállal rendelkező redukálószereket használunk, amelyek közül említhetjük például az ón(II)-kloridot, a kén-dioxidot, alkálifémek komplex tetrahidro-borátjait és különösképpen az alkálifém-ditinitokat, mindenekelőtt a nátrium-ditionitot. A redukció egyik előnyös kiviteli módjának megfelelően, a kiindulási anyag vizes oldatához vagy szuszpenziójához a redukálószert szilárd formában vagy vizes oldat formájában adjuk. Eljárhatunk azonban úgy is, és ene különösen jó lehetőségünk van akkor, ha szenna-drogból a DE-A-3 200 131 számú nyilvánosságra hozott szabadalmi bejelentésben leírtak szerint kapott, úgynevezett primer extraktumot ez egy vizes koncentrátum - használjuk kiindulási anyagként, hogy valamilyen poláris, szerves vízzel csak korlátoltan elegyedő oldószer, elsősorban szekbutil-alkohol vagy aceton hozzáadásával kétfázisú rendszert hozunk létre.

A redukciót végezhetjük a környezetével azonos, vagy annál magasabb hőmérsékleten, előnyösen a 40 és 60 °C közötti tartományban, de kiváltképpen előnyös 50-55 °C-on dolgozni. A kémhatást illetően legmegfelelőbb, ha a kiindulási anyagként használt, a szennozidokat tartalmazó oldat vagy szuszpenzió gyengén savas vagy bázikus, vagy a pH-ja előnyösen az 5 és 10,5 közötti tartományba esik. Kívánt esetben a redukciót több lépésben, célszerűen 2-10 lépésben végezhetjük.

A keletkezett 9-antron-8-glükozidot sav, például kénsav hozzáadásával, mintegy 2 és 4,5 közötti pH-júra savanyítva az elegyet kicsapatjuk. Ennél a műveletnél, mivel előnytelen, nem szabad, hogy a hőmérséklet meghaladja a 40 °C-ot. Azonfelül mind az antron-glükozidok kicsapása, mind annak elkülönítése, például szűrése során célszerű nitrogéngáz atmoszférában dolgozni, hogy elkerüljük a vegyületek esetleges ellenőrizhetetlen oxidációját. Fontos, hogy a redukció teljes legyen, ezért a redukálószert rendszerint nagy feleslegben alkalmazzuk. A ditionokat - elsősorban nátrium-ditionitról van szó - például a kiindulási anyagban található szennozidok tömegére számítva egy-négyszeres mennyiségben vesszük. Azonfelül a redukálószert legalább 2, de előnyösen inkább 3 óra hosszáig hagyjuk reagálni, mindazonáltal a redukció általában 10 órán belül végbemegy. Az úgynevezett utóredukálást az adott körülményeknek megfelelően végezzük.

Mielőtt a terméket az ii) lépés szerint további műveletnek vetnénk alá, célszerű azt átcsapni oly módon, hogy valamilyen bázist, például nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot adva hozzá, mintegy 6 és 7 közötti pH-értéknél vízben oldjuk, majd a vizes oldatot szek-butil-alkohollal, etil-metil-ketonnal vagy acetonnal extraháljuk, azután az oldatot 2 és 4 közötti pH-júra savanyítva, ismét kicsapjuk a terméket.

ii) lépés

Ebben a lépésben az aloe-emodin komponenseket, elsősorban az aloe-emodin-9-antron-8-glükozidot távolítjuk el az elegyből. Erre a célra az ellenáramú megoszlás elvén alapuló, folyadék-folyadék extrakciós eljárást alkalmazzuk, melynek során a tennék víz és valamilyen vízzel csak korlátozottan elegyedő, poláris, szerves oldószer között oszlik meg. Poláris, szerves oldószerként a 4-5 szénatomos alkoholok és a di(l—3 szénatomos alkil)-ketonok, például a butanol, a szekbutil-alkohol, az etil-metil-keton és az aceton alkalmasak, melyek közül kiváltképpen a szek-butil-alkohol és az aceton használatosak.

Előnyös a vizes fázishoz valamilyen redukálószert adni, amely a teljes folyadék-folyadék extrakciós művelet közben a vizes fázis redoxpotenciálját -210 mV vagy még annál is negatívabb értéken tartja. Legcélszerűbb ugyanazt a redukálószert használni itt is, mint az

i) lépésben. Például, ha valamilyen alkálifém-ditionit a redukálószer, akkor 7 és 10,5 közötti pH-értékeknél általában az oldat tömegére számítva 2-4% mennyiségben kell alkalmaznunk, hogy az említett feltételek3

HU 210 198 Β nek megfelelő körülményeket teremtsünk, vagyis fenntartsuk a redoxpotenciál kívánatos szintjét. A pH értéket célszerűen valamilyen puffer hozzáadásával tartjuk az adott tartományon belül.

A vizes fázis, amely egyben a nehezebb is, tehát az alsó rétegnek felel meg, és a szerves, vagyis könnyebb, felső fázisaránya rendszerint az 1:5 és 1:40 értékekkel jellemezhető határokon belüli tartományba esik.

Előnyös a folyadék-folyadék extrakciót ellenáramú elrendezésben kivitelezni. így az antronszármazékokat a redukciót követően kapott oldat formájában, illetve, ha azokat előzőleg kinyertük, akkor 3-15 tömegszázalékos oldat formájában visszük be a rendszerbe.

A megoszlás következtében a rein-9-antron-8-glükozid az extrakció befejeztével a vizes fázisban van jelen, ezért azt az oldatból savval, 2 és 4 között pH-értéknél kicsapjuk, majd a szokásos módon kinyerjük.

iii) lépés

Ebben a lépésben a rein-9-antron-8-glükozidot ismét megfelelő szennozidokká oxidáljuk. A célnak megfelelő oxidálószerek például a hidrogén-peroxid, a mangán(IV)-oxid, a permanganátok és a mangán-(acetonil-acetonát) néven ismert, 2,4-pentándion-mangán(III)-vegyület, mindazonáltal az oxidációt legelőnyösebben elemi oxigénnel végezhetjük, amikor is az oxigénforrás lehet például oxigéngáz vagy levegő.

Mivel a rein-9-antron-8-glükozid vízben oldhatatlan, mindenekelőtt oldható formává kell átalakítanunk, ami történhet például úgy, hogy alkálifém- vagy kalciumsót képezünk belőle, megfelelő bázis hozzáadásával mintegy 6 és 7 közötti értékre állítva be az elegy pH-ját. Kívánt esetben kevés, térfogatarányban kifejezve legfeljebb 30% - vízzel csak korlátozott mértékben elegyedő - oldószert, elsősorban szek-butil-alkoholt is adhatunk az oldathoz.

Az oxidációt a lehető legtöményebb oldatban végezzük, mivel ez kedvez a kívánt szennozidok keletkezésének. Az oxidáció egyik előnyös kiviteli módja esetében az oldat egy liter oldószerre számítva mintegy 250-300 g rein-9-antron-8-glükozidot tartalmaz, az oxidálószer oxigéngáz, amelyet célszerűen átvezetünk az oldaton.

Az oxigéngázzal végzett oxidáció során a folyamat lejátszódását katalizátor alkalmazásával előmozdíthatjuk. Alkalmas katalizátorok például többek között a palládium-fekete és a vas(III)-sók, kiváltképpen a vas(III)-klorid. Általában a katalizátor mennyisége a rein-9-antron-8-glükozidra számítva 0,2-2 tömegszázalékot tesz ki, előnyösen azonban 0,5 és 1 tömegszázalék között van.

Egy másik eljárásváltozat szerint az oxidációt végezhetjük valamilyen vas(III)-sóval is, például vas(III)-szulfáttal vagy vas(III)-kloriddal, 8 és 8,5 között pH-értéknél. Ez esetben előnyösen dolgozhatunk 30 és 50 'C közötti hőmérséklet-tartományban, trinátrium-citrát jelenlétében. Az oxidációt mindaddig folytatnunk kell, amíg a rein-9-antron-8-glükozid már nem mutatható ki az oldatból, vagyis az antronszármazék ultraibolya fluoreszcenciája már nem észlelhető.

A keletkezett szennozidok kinyerésének szokásos módja, hogy az oldatot megsavanyítjuk. Célszerű ilyenkor az oldatot a sav hozzáadása előtt az alkalmazott oldószereleggyel, például víz és szek-butíl-alkohol elegyével az eredeti térfogat 2- vagy 3-szorosára hígítani. Ezáltal elérhetjük, hogy a melléktermékként jelen levő rein-8-glükozid túlnyomó részben oldatban marad a szennozidok kicsapásakor.

A rein-8-glikozid elválasztása azonfelül történhet a kalciumsón keresztül is, lévén a rein-8-glükozid kalciumsója oldhatatlan, tehát kiválik az oldatból, míg a szennozidok kalciumsó formájában oldatban maradnak. Ezt követően, az oldatot mintegy 2 és 4 közötti pH-értékre savanyítva, a szennozidokat kicsapjuk, majd a szokásos módon kinyerjük az elegyből. Az így kapott szennozidkeverék alapvetően három komponensből - ezek a szennozid A, B és Al - áll, és gyakorlatilag mentes a szennozid C, D és Dl komponensektől, valamint az aloe-emodin szennyezésektől. A találmány szerinti eljárással kapott termékben található szennozid, C, D és Dl mennyisége, a leíráshoz tartozó példákban ismertetendő módszerekkel meghatározva nem éri el a 100 ppm koncentrációt.

A találmány szerinti eljárással - itt ez alatt a szennozid A, B és Al kinyerésére vonatkozó eljárást értjük - kapott, gyakorlatilag csak ezen szennozidok keverékét tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítása szintén a találmány részét képezi. Az alkalmazás területe, az alkalmazandó dózisok és gyógyszerformák jól ismertek, ezeket részletesen tárgyalják a bevezetőben említett publikációk. Az itt következő részben a találmány lényegét példákkal illusztráljuk.

1. példa

A kiindulási anyagként szolgáló szennozidkeverék kinyerése és előkészítése.

Két, egyenként 250 literes, perforált acéllemezzel fedett, sorba kapcsolt perkolátorba mindig 40-40 kg szenna-drogot töltünk. Az extrakciót 70%-os metanollal végezzük, amelyet átengedünk az első perkolátoron. Az itt képződő oldatot ezután rávisszük a második perkolátorba töltött drogra, miáltal szabaddá tesszük az oldószer útját az első perkolátorba.

kg szenne-drog extrákéi ójához összesen 160 liter metanolt használunk. Miután ezt a térfogatú 70%-os metanolt átvezettük a két perkolátoron és az extraktumot elkülönítettük, a perkolátor leeresztőcsövét egy úgynevezett utóperkolátum-tartályhoz csatlakoztatjuk, majd 60 liter 70%-os metanolt engedünk át a perkolátorokon. Ezt követően a maradék friss oldószert az első perkolátorból a második perkolátor felső részébe vezetjük és összesen mintegy 120 liter úgynevezett utóperkulátumot gyűjtünk össze. Ezután kiürítjük az első perkolátort, ismét betöltünk 40 kg szenna-drogot, majd rászivattyúzzuk a 120 liter utóperkulátumot, ami éppen elegendő ahhoz, hogy a drogot ellepje a perkulátorban. Ekkor következik a készülék felfűtése 30 °C-ra, majd az egész rendszert éjszakán át állni hagyjuk. Ezt a perkolátort azután egy olyan másikhoz csatlakoztatjuk, amelyben előzőleg az extrakció már megtörtént, és a műveletet a fent leírtaknak megfelelően folytatjuk.

HU 210 198 Β

Minden egyes esetben 40 kg szenna-drogból 160 liter extraktumot kapunk, amelyből a metanolt egy töltött kolonnával felszerelt, rotációs vákuumbepárlóval távolítjuk el. Ilyen módon mintegy 30 liter fenékpárlatot kapunk, amelyet azonos térfogatú, vízzel telített szek-butil-alkohollal extrahálunk. A két fázist elválasztva a vizes rész kerül további feldolgozásra.

i) lépés

A szennozidok redukciója rein-9-antron-8-glükozidokká

1,0 liter, az oldószeres extrakció után kapott koncentrátum pH-ját 48%-os vizes nátrium-hidroxid-oldattal 7,5-re állítjuk. Az oldatot felmelegítjük 60 °C-ra, és keverés közben, mintegy fél óra alatt beadagolunk 90 g szilárd nátrium-ditionitot. Az adagolás befejeztével a kevertetést még egy óra hosszáig folytatjuk, majd ugyancsak keverés közben annyi tömény kénsavat adunk az elegyhez, hogy a pH-ja 2-es legyen. Ezt követően az elegyet hozzávetőlegesen két óra alatt szobahőmérsékletre hűtjük, a levált kristályos terméket kiszűrjük, majd kén-dioxidot tartalmazó vízzel mossuk. Kívánt esetben a nyers rein-9-antron-8-glikozidot átcsapjuk. E célból a még nedves szűrőpogácsát 0,5 tömegszázalék nátrium-diszulfidot tartalmazó, térfogatarányt tekintve 15 rész szek-butil-alkoholból és 85 rész vízből álló elegyben oldjuk fel oly módon, hogy 48%-os vizes nátrium-hidroxidoldat hozzáadásával a pH-ját 7-re állítjuk. Az oldószer mennyiségét úgy választjuk meg, hogy 10% tömegkoncentrációjú oldatot kapjunk. Az oldatot ezután tömény sósavval ismét megsavanyítjuk, 2,8 vagy az alatti pH-értékig, két óra hosszáig állni hagyjuk az elegyet, majd a levált csapadékot kiszűrjük, kén-dioxidot vagy nátrium-diszulfidot tartalmazó vízzel mossuk, végül szárítjuk. A kitermelés 90%.

Az ismételt redukciót, illetve szemléletesebb néven utóredukciót a kapott termékkel a következőképpen végezzük:

3,0 g nyers, szárított rein-9-antron-8-glükozidot vagy ennek megfelelő mennyiségű nedves terméket 1,4 g nátrium-ditionittal együtt feloldunk 15 ml víz és

2,3 ml 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldat elegyében. Az oldatot vízzel feltöltjük 24 ml-re, majd felmelegítjük 55 °C-ra és 20 percig ezen a hőmérsékleten tartjuk. Ezt követően újabb 1,5 g nátrium-ditionitot adunk az oldathoz, megint 55 °C-on tartjuk 20 percig, majd 0,9 ml 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldatot és 1,5 g nátriumditionitot adunk hozzá, azután még 20 percig 55 °C-on tartjuk, végül hozzáadunk további 0,9 ml 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldatot. Az így kapott oldatot közvetlenül felhasználjuk a következő művelethez, azaz a folyadék-folyadék extrakcióhoz.

ii) lépés

Az aloe-emodin komponensek elválasztása

Az aloe-emodin komponenseket úgy választjuk el, hogy a 9-antron-8-glükozidokat az ellenáramú megoszlás elvén alapuló, folyadék-folyadék extrakciónak vetjük alá egy 60 keverő-ülepítő részegységből álló készülékben. A vizes, nehezebb fázis 3,0 g nátrium-ditionit 3,5 ml 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal és 96 ml vízzel készült oldata, a szerves, könnyebb fázis vízzel telített szek-butil-alkohol vagy aceton. A készülék működtetéséhez használt kétfázisú rendszerben a nehezebb fázis aránya a könnyebb fázishoz 1:10.

Az elválasztandó anyagot a készülékbe frissen redukált oldat formájában vagy megfelelő pH-értékre beállított, megfelelő koncentrációjú, az i) lépésben kapott 9-antron-8-glükozidokat tartalmazó oldat formájában visszük be, éspedig oly módon, hogy egy térfogatrész, az elválasztandó keveréket tartalmazó oldatra 30 térfogatrész, a szerves fázist képező oldószert számítunk.

Az elválasztandó keveréket tartalmazó oldat pH-ját 9 és 9,5 közötti értéken tartjuk, amit glicin-puffer alkalmazásával érünk el. A pufferoldatot úgy készítjük el, hogy 3 térfogatrész 7,5%-os glicinoldathoz 1 térfogatrész 1 M vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk, és ebből a pufferoldatból 240 ml-t használunk 150 g nyers rein-9-antron-8-glükozid tisztításához. A nemkívánatos aloe-emodin-származékok a szerves fázisban dúsulnak fel, ezzel szemben a rein-9-antron-8-glükozid a vizes fázisban marad. A vizes fázist kénsavval 2,8-as pH-értékre savanyítva csapadék válik ki, amelyet szűrés után vízzel és acetonnal mosunk, majd levegőn, szobahőmérsékleten megszárítunk. Az itt ismertetett eljárással kapott rein-9-antron-8-glükozid - aloe-emodinként meghatározva - 49 ppm aloe-emodin-származékot tartalmaz, a rein-9-antron-8-g!ükozidra vonatkoztatott kitermelés 97%.

iii) lépés

A rein-9-antron-8-glükozidok oxidációja

18,8 g fenti módon kapott rein-9-antron-8-glükozidot feloldunk 56 ml víz és 11 ml szek-butil-alkohol elegyében, majd az oldat pH-ját 17 M vizes nátriumhidroxid-oldat hozzáadásával 6,5-re állítjuk. Egy henger alakú reakcióedényben, zsugorított üvegszűrő segítségével, mintegy 40 ml/perc sebességgel 5 órán át levegőt vezetünk keresztül az oldaton, miközben nagynyomású folyadékkromatográfiás vizsgálattal figyeljük az oxidáció előrehaladását. Amikor az oldatban rein-9antron-8-glikozid jelenlétét már nem lehet kimutatni, meghígítjuk víz acetonnal mossuk, majd szárítjuk. Az így kapott 14,4 g tiszta szennozidkeverékben az aloeemodinként meghatározott - az analitikai módszert a 2. példa iii) pontjában ismertetjük - aloe-emodin-komponensek mennyisége 41 ppm, a kitermelés 76%-a az elméletileg számítottnak.

2. példa

Az eljárás azonos az 1. példában leírtakkal, azonban az iii) lépést megváltoztatjuk, és ennek megfelelően az oxidációt a következőképpen végezzük:

150 g tiszta rein-9-antron-8-glükozidot és 0,75 g vas(III)-klorid-víz(l/6) reagenst feloldunk 480 ml víz és 120 ml szek-butil-alkohol elegyében. Az oldathoz annyi 48%-os vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk, hogy a pH-ja elérje a 6,5-ös értéket, és a rein-9-antron8-glükozid feloldódjon, majd egy reakcióedényben, aminek az alja zsugorított üvegből készült, erős áramban levegőt vezetünk rajta keresztül. Az oxidáció mintegy 30 perc alatt végbemegy. Ezt követően az oldatot

HU 210 198 Β

120 ml szek-butil-alkohol és 480 ml víz elegyével meghígítjuk, 7,5 g nátrium-ditionitot adunk hozzá, majd tömény sósavval 2-es pH-júra savanyítjuk. Az elegyet 18 óra hosszáig keverjük, a levált csapadékot kiszűrjük, mossuk 600 ml vízzel és 800 ml acetonnal, majd szárítjuk. A termékben az antranoidvegyületek mennyisége 94-95%-ot tesz ki.

A terméket felvesszük 200 ml szek-butil-alkoholban, majd 800 ml vízzel kicsapjuk, miközben 5,5 g nátrium-diszulfidot is adunk hozzá. A keletkezett csapadékot szüljük és szárítjuk, aminek eredményeképpen 95,4 g, nagynyomású-folyadékkromatográfiás analízis szerint, egy tipikus kísérletet alapul véve, az alábbi összetételű, antranoidvegyületeket tartalmazó terméket kapunk:

rein-8-glükozid	1,5%
szennozid B	49,7%
szennozid A1	13,3%
szennozid A	33,6%
szennidin-monoglükozidok	1,1%
rein	0,02% 99,22%

A keverékben nagynyomású-folyadékkromatográfiás módszerrel szennozid C és D, illetve aloe-emodinglükozid szennyezést nem lehetett kimutatni. Az aloeemodin, illetve az abból származtatható szennyezések összesen 30 ppm-et tesznek ki, ennek meghatározására a következő' módszert alkalmazhatunk: Mivel a szennozid C és D, valamint az aloe-emodin-8-glükozid ppm nagyságrendbe eső mennyiségeit nagynyomásúfolyadékkromatográfiával szennozid formában nem lehet hitel érdemlően meghatározni, a vizsgálandó mintát, illetve az abban található anyagokat vas(III)-kloriddal végzett oxidációval, valamint az egyidejűleg széntetraklorid és víz kétfázisú rendszerben folytatott sósavas hidrolízissel át kell alakítani reinné, illetve aloeemodinné. A reinből ezt követően sót képezünk, így az vízzel extrahálható, és a szerves fázisban maradó aloeemodint most már nagynyomású-folyadékkromatográfiás módszerrel megmérhetjük. Ezzel az eljárással tehát a szennozid C és D, az aloe-emodin-8-glükozid és más aloe-emodin-származékok összes mennyiségét mérjük, és aloe-emodinként meghatározott formában kapjuk az eredményt.

3. példa

A szenna-drog extrakcióját, valamint a szennozidok redukálását az 1. példában leírtakat követve megismételjük. A következő redukciós lépést ezután az itt megadottak szerint végezzük: 14,0 g szacharózt, 4,5 g 85%-os nátrium-ditionitot és 13,3 g kálium-acetátot feloldunk 133 ml vízben, majd hozzáadunk 1,3 ml 48%-os nátrium-hidroxid-oldatot és 17,3 g kálium-karbonátot. Az oldatot ezután egy választótölcsérben 293 ml acetonnal és 50 ml vízzel elkeverve összerázzuk majd a két fázist elválasztjuk. A felső fázis az acetonos fázis, amelynek a térfogata 375 ml, az alsó, vizes fázis 130 ml térfogatú. 10 g nyers rein-9-antron8-gIikozidot, 1,4 ml 48%-os nátrium-hidroxid-oldatot hozzáadva, feloldunk 98 ml, az imént leírtak szerint kapott alsó fázisban. Az oldatot 45-50 °C-ra melegítjük, ezen a hőmérsékleten tartjuk 20-30 percig, majd 1,0 ml 48%-os nátrium-hidroxid-oldatot, valamint

3.4 g nátrium-ditionitot adunk hozzá, és további 20-30 percig hagyjuk 45-50 °C-on. Ezt követően megismételjük az előbbieket, vagyis újabb 1,0 ml 48%-os nátrium-hidroxid-oldatot és 3,4 g nátrium-ditionitot adunk az elegyhez, és folytatjuk a reagáltatást 45-50 °C-on, még további 20 vagy 30 percig. Az aloe-emodin komponensek elkülönítését ezt követően megint csak az ellenáramú megoszlás elvén alapuló folyadék-folyadék extrakcióval végezzük, ez alkalommal azonban a redukciós oldattal szemben szerves oldószerként a fentebb kapott acetonos felső fázis szolgál. A műveletsor végén az oldatot, amely a rein-9-antron-8-glükozidot tartalmazza, 400 ml-re bepároljuk, majd 20 ml szekbutil-alkoholt adunk hozzá. Az elegy pH-ját ezután sósavval vagy kénsavval 4,0 és 4,2 közötti értékre állítjuk, a keletkezett csapadékot kiszűrjük, 40 ml vízzel és 30 ml acetonnal mossuk, végül szárítjuk. Az ezután következő oxidációs lépés kivitelezését a 2. példában leírtaknak megfelelően végezzük.

4. példa

A szenna-drog extrakciójával kapott koncentrátumot mintegy 2 liter szek-butil-alkohollal összekeverjük, majd az így kapott elegy redukcióját nitrogén védőgázt alkalmazva, 7 lépésben végezzük. Az I. redukciós lépés követően a nyers rein-9-antron-8-glükozidot kicsapjuk az oldatból

I. redukciós lépés

A mintegy 4 kg szennozidot tartalmazó, összesen 100 liter, szenna-drog extrakciójával kapott sűrítményből és szek-butil-alkoholból álló elegyet egy keverővei ellátott tartályba töltjük, és nitrogéngázt vezetünk föléje. Keverés közben előbb 6 liter 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxid-oldatot, majd 350 liter, például a II. redukciós lépésből származó, vízzel telített szekbutil-alkoholt adunk az oldathoz, 15 percig keverjük, majd felmelegítjük 42 és 50 °C közötti hőmérsékletre. Ekkor beadagolunk 7 kg nátrium-ditionitot, folytatjuk a kevertetést újabb 45 percig, majd 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxid-oldatttal az elegy pH-ját

7.5 és 8 közötti értékre állítjuk, továbbá, ha szükséges, további nátrium-ditionit hozzáadásával az Ag/AgCl elektróddal szemben mért redukciós potenciált 630 mV alatti értéken tartjuk. Az elegyet ezután 3035 °C-ra hűtjük, és 1,5 órán belül, 10 tömegszázalékos kénsavval 4 alatti értékre állítva a pH-t, a terméket kicsapjuk. A keletkezett szuszpenziót 25 °C alatti hőmérsékleten, 10 órán át lassú ütemben keverjük, majd a csapadékot kiszűrjük, felszuszpendáljuk 60 liter 15 tömegszázalékos szek-butil-alkoholban, újabb 30 percig 50-60 °C-on keverjük az elegyet, majd ismét szűrjük, és a szűrőn maradt anyagot 100 liter sómentesített vízzel mossuk. A szennozidokra vonatkoztatva a nyers rein-9-antron-8-glükozidot 82% feletti kitermeléssel kapjuk.

II. redukciós lépés

3,3 kg, az I. redukciós lépésben kapott, nyers rein6

HU 210 198 Β

9-antron-B-glükozidot 42 liter sómentesített víz és 7,4 liter szek-teffltil-alkohol elegyében felszuszpendálunk, 2 liter 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával a szuszpendált anyagot oldatba visszük, majd egymás után 9,9 kg trinátrium-citátot, 3,3 kg nátrium-ditiomiitot és 350 liter, például a II. redukciós lépésből származó, vízzel telített szek-butil-alkoholt adunk az oldathoz. Ezt követően 42 és 45 °C közötti hőmérsékletre felfutjük a készüléket, a pH-értéket 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxid-oldat adagolással 8,5-9 között, az Ag/AgCl elektróddal szemben mért redukciós potenciált pedig, ha szükséges, további nátrium-datíonit hozzáadásával, -750 mV alatt tartjuk. 30 percnyi állás után a felső fázist elválasztjuk, és az alsó fázis't a II. redukciós lépésben megadottak szerint további műveleteknek vetjük alá.

III. redukciós lépés

AII. redukciós lépésből eredő alsó fázissal megismételjük az ott leírtak szerint redukciós-extrakciós műveleteket oly módon, hogy az oldathoz az alábbi reagenseket adjuk:

1,65 kg nátóum-ditionit,

0,8 liter 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxidoldat és

350 liter, például a IV. redukciós lépésből származó, vízzel telített szek-butil-alkohol.

IV-VII. redukciós lépések

A II. redukciós lépésnél leírt redukciós-extrakciós műveletet lépésenként megismételjük az előző ütemben kapott alsó fázissal, az alábbi reagenseket adva minden eseten az oldathoz:

0,85 kg fflátrium-ditionit,

0,4 liter 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxidoldat és

350 liter, mzel telített szek-butil-alkohol, amelyet az ellenáram elvét követve, mindig egy-egy lépéssel tovább viszünk.

A VII. redukciós lépést követően az alsó fázist elválasztjuk, '30 és 35 °C közötti hőmérsékletre hűtjük, majd az I. redukciós lépésnél megadottak szerint kicsapjuk a rein-9-antron-8-glikozidot. A csapadékot kiszűrjük, 1Ö0 liter sómentesített vízzel mossuk, azután 10 liter, 2$ fcs vas(III)-szulfátból 100 liter sómentesített vízzel készült oldattal elfedjük. Az így kapott rein-9antron-S-glükozidot a következőkben az 1. vagy 2. példában megadott módon alakítjuk át a megfelelő szennozrdkeverékké.

5. példa

A rein-9-antron-8-glükozid oxidációját az alábbiak szerint eljárva is végezhetjük:

6,0 kg szűrő-nedves rein-9-antron-8-glükozidhoz 12,6 kg trinátrium-citrátot keverünk, majd az egészet feloldjuk «erélyes keverés közben 7,0 liter 1 M vizes nátrium-fröfaoxid-oldatban, és hozzáadunk még 0,7 liter szek-buti’l-alkoholt. Ezt követően 8,8 liter vas(III)szulfát-oldatot - 28 kg vas(III)-szulfátot 100 liter sómentesített vízben oldunk - adunk az elegyhez, miközben 20 tömegszázalékos vizes nátrium-hidroxid-oldat adagolásával a pH-t 8,3 körüli értéken tartjuk. Az oldatot hozzávetőlegesen 40 °C-on hagyjuk ezután 3 vagy 4 óra hosszáig állni, majd 52%-os kénsavval 1,8 és 2,0 közötti pH-júra savanyítjuk, és az 1. példában megadottak szerint feldolgozzuk.

6. példa

Egy másik eljárásváltozat szerint a rein-9-antron-8glikozidot 50 ml vízben, kalcium-hidroxid-szacharózoldat hozzáadásával feloldjuk. A kalcium-hidroxid-szacharóz-oldatot úgy készítjük, hogy 30,0 g szacharózt 100 ml vízben oldunk, 7,0 g kalcium-hidroxidot szuszpendálunk benne, majd a nem oldódó kalcium-hidroxidot eltávolítjuk. A rein-9-antron-8-glükozid oldatához 20 ml szek-butil-alkoholt adunk, majd 90 percig erős áramban levegőt vezetünk rajta keresztül. Ezt követően, 5,0 g kalcium-klorid-víz(l/2) hozzáadása után a reakcióelegy pH-ját kalcium-hidroxid-szacharóz-oldattal 8,5-re állítjuk, a képződött csapadékot kiszűrjük, majd a szűrletet 340 ml vízzel meghígítjuk, 60 ml szek-butil-alkoholt keverünk hozzá, és tömény sósavval 2,0-es pH-júra savanyítjuk. A további feldolgozás az 1. példában megadott módon történik. Farmakológiai vizsgálatok

Hashajtó hatás:

A találmány szerinti eljárással kapott szennozidkeverék hashajtó hatását egereken vizsgáltunk. A vizsgálatokhoz hím, NMRI egereket használtunk, amelyeket plexiüvegből készült ketrecekben elhelyezve, csapvízzel 1:1 arányban összekevert, pépes konzisztenciájú standard táppal etettünk a kísérlet időtartama alatt. Az állatok külön ivóvizet nem kaptak.

A szennozidkeverék 100, 200 és 400 mg/kg-os dózisait, a testtömegre számított 100 ml/kg 0,5 %-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldatban gyomorszondán keresztül kapták a kísérleti állatok. A hatóanyag beadását követően a vizeletet és székletet 24 órán keresztül gyűjtöttük, majd ennek alapján állapítottuk meg a hatást. Az eredményeket az 1. táblázatban foglaltuk öszsze, ahol az adatokat testtömegkilogrammra vonatkoztatva adtuk meg.

1. táblázat

A találmány szerinti eljárással kapott szennozidkeverék hashajtó hatása egereken:

Dózis mg/kg	Állatok száma	Normális állagú ürülékdarabkák száma	Lágy állagú ürülékdarabkák száma	A lágy állagú ürülék menynyisége a teljes ürülék Teában
0	30	1265	0	0
100	40	587	144	28,0
200	30	223	239	56,0
400	30	236	282	60,0

Amint azt az adatokból megállapíthatjuk, a szennozidok kedvező és viszonylag gyorsan megmutatkozó hashajtó hatást fejtenek ki. Az első lágy ürülékdarab7

HU 210 198 Β kák megjelenéséig eltelt idővel - 2 óra - kapcsolatban számításba kell vennünk, hogy a szennozidoknak a hatás kifejtéséhez előzőleg el kell jutniuk a vékonybélbe, ahol a glikozidok a bélflóra hatására elbomlanak, és szabaddá válik a tulajdonképpeni hatóanyag, az ágiikon. Jól megfigyelhető a dózis-hatás összefüggés.

Akut toxicitás:

A vizsgálat során a szennozidokat hím és nőstény patkányoknak adtuk gyomorszondán keresztül, 200 mg/kg-tól 25 000 mg/kg-ig terjedő dózisban.

A hatóanyag beadásának tulajdonítható makroszkopikus elváltozás nem volt megfigyelhető. A megállapított LD₅₀-értékek a következők:

Hím patkány: 5200 +840 mg/kg

-720

Nőstény patkány: 3530 +380 mg/kg

-340

Hím és nőstény, NMRI egereken végezve a vizsgálatot, 8 állat közül a legmagasabb beadható dózis, 5000 mg/kg egyetlen elhullást sem okozott. Minden egérnél diarrhoea (gyakori, híg székletürítés) jelentkezett, bár kisebb mértékű, mint patkányok esetében. Az LD₅₀-értéket mindkét nem esetében 5000 mg/kg felett vannak.

Claims

SZABADALMI IGÉYPONTOK

1. Eljárás gyakorlatilag szennozid C, D és Dl komponensektől, valamint aloe-emodin-származékoktól mentes, (III) képletű szennozid A, B és Al kinyerésére - a képletben C₆HnO₅-O- glükozil-csoportot jelent -, azzal jellemezve, hogy

i) a szennozidok keverékét rein-9-antron-8-glükoziddá és aloe-emodin-9-antron-8-glükoziddá redukáljuk;

ii) a kapott terméket folyadék-folyadék extrakcióval víz és vízzel korlátoltan elegyedő, poláris, szerves oldószer között megosztjuk, kívánt esetben az i) és íí) műveletet többször megismételjük, és iii) a folyadék-folyadék extrakcióval elválasztott és a vizes fázisban lévő rein-9-antron-8-glükozidot ismét szennozid A, B és Al eleggyé oxidáljuk, és az oldatból kinyerjük.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szennozidkeverékként a szenna-drog vizesmetanolos extrakciójával kapható nyersterméket használjuk.
3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szennozidkeverékként puffer jelenlétében végzett vizes-metanolos extrakcióval kapható nyersterméket használunk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az i) műveletben a redukciót alkálifém-ditionittal végezzük.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a redukciót 5 és 10,5 közötti pH értéken végezzük.
6. Az 1. igénypont szerint eljárás, azzal jellemezve, hogy az ii) műveletben poláris, szerves oldószerként szek-butil-alkoholt vagy acetont alkalmazunk.
7. Az 1. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ii) műveletben -210 mV vagy ennél negatívabb redoxipotenciálú vizes fázist alkalmazunk.
8. Az 1., 6. vagy 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az ii) műveletben ellenáramú folyadék-folyadék extrakciót alkalmazunk.
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az iii) műveletben oxigéngázzal és/vagy vas(III)-sóval oxidálunk.
10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy oxigéngázzal gyengén savas pH-értéknél oxidálunk.
11. A 10. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oxidációt katalizátor jelenlétében végezzük.
12. A 11. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy katalizátorként vas(III)-sót alkalmazunk.
13. Eljárás hatóanyagként szennizid A-t, B-t, és Al-et tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárással előállított hatóanyagot a szokásos gyógyszerészeti segédanyagokkal együtt gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.