Brúnó és Maja

Vicces volt, hogy a Barkafonal kínálatából a legvastagabb* (83m/50gr) és a legvékonyabb (650m/50gr) fonallal sikerült egymás után dolgoznom.

Elsőként a Mosó Masa fonalcsalád szóló szőlőjéből készült barátainknak nászajándékba egy babatakaró a mikulásra várt Boglárkának (jelen állás szerint így hívják :))
A "tervezés" annyi volt, hogy mielőtt belevágtam, az elképzelt nem túl bonyolult mintához előzőleg kötöttem egy próbanégyzetet, a szívecske arányait pontosítani.
Az igazság az, hogy a csipkekötések után kb. a kétésfeledik kockasor kirajzolódása után már nem tartogatott sok meglepetést és kihívást a dolog, csupán az tartotta bennem a lelket ahogy elképzeltem a leendő kis tulajdonost benne :)
Hogy mekkora lett azt sajnos elfelejtettem lemérni odaajándékozás előtt, de kényelmesen nagy egy kisbaba számára. 6 és fél gombóc ment bele.
4-es tűvel készült.


Szintén 4-es tűvel készült a másik ajándék, egy újabb Laminária Katinak, akinek az egész horányi nyaralást köszönhetjük.
A Szitakötő fonalcsalád püspöklila árnyalatából.
48 gramm lett (a 10 dkg-os gombolyagomból akár kijön mégegy :))
Ez mondjuk úgy közepes változat. Féltem, hogy kicsi lesz, mert még nem kötöttem ennyire vékonyból Lamit. Ezért első mintát, a star chartot, nem 4x, hanem 6x ismételtem, a másodikat már csak 4x, mert láttam, hogy bizony nem lesz kicsi :)
160x100 blokkolás után lazán mérve...







Mindkét ajándék már célbatalált, minden értelemben, nagyon örültek nekik :)


* a táskakötéshez való Spagettit leszámítva

Majánál nem telik el nap rajzolás-festés nélkül. Egyszerűen lételeme. Folyamatosan elől vannak az eszközök és ő jártában keltében odaül és alkot valamit.

Az alábbi képen a horányi termés látható.

Ezek közül csupán egy rajz Brúnóé. Megkérdeztem tőle ő miért nem rajzol annyit, azt válaszolta, mert ő nem tud. Úgy látom, ebben Maja termékenysége és ügyessége visszafogja őt, egyszerűen eldöntötte, hogy ez nem az ő terepe. Annak ellenére, hogy amikor mégis rajzol, akkor természetesen őt ezerszeresen megdicsérem, mégis úgy néz ki, ez így marad. Hozzáteszem a ceruzafogása is még jóval "esetlenebb", mint Majáé.

Ez Brúnó rajza. Egy ház, és egy gép ami megjavítja a tetőt, ha a viharban belecsap a villám.

Innentől Maja rajzaiból pár. Ezen szerintem jól értelmezhető minden. A dombon egy kis zászló, cseresznyefa, a lenti fának az ágán a madarak fészke. Újdonság, hogy a napocskának kezet rajzol, nem tudom honnan látta.

A zöld pöttyös egy kacsa levéllel a fején, a fa egy cseresznyefa mókusodúval, a földön az érett cserszenyék, kivéve egyet mert az egy répa amit a bal oldalon látható nyuszinak rajzolt. A nyuszi felett egy mókuska ugrik át, a nyuszi túloldalán lévő dióért.

Ez a szépen kiszínezett házikó egy iskola, felette madár repül, melynek számára fontos részei, a lábai felnagyítodnak minden rajzon mostanában. A suliba egy kisfiú igyekszik, aki a karjára egy szalagot ragasztott, ugyanis azzal akarja megijeszteni a tanárnőt.

Látszik mennyire hatnak a napi élmények is és hogyan keveredik a mesékkel, a saját világával. A magas piros egy világítótorony, a narancssárga csík a fénye. Lent a lábánál egy hajó, a kerek a kormánya a felső kabinban. Mellette a kikötő. A zöld pöttyös egy madáretető, amit szintén a napokban láttunk.

Házikó kéménnyel, füsttel és egy magasban lévő madáretető, létrával, hogy fel lehessen mászni megtölteni.

És jönnek a számok is. A fenti két rajzra először elkészültek a csigák és aztán megszámolta őket (magától, nem kérésre), majd megkérdezte hogy kell leírni a számot. A fentin először kettő volt, azt magától leírta, aztán rajzolt mégegy csigát, a 3-ast előrajzoltam eki és megbeszéltük a 3-as és a 8-as közti különbséget.
A második rajzon lerajzolta a csigákat és elkezdte írni a 15-öst. Az egyest egyedül rajzolta, az 5-öst én írtam utána.

Az első és az utolsó képet Maja készítette :)