Brúnó és Maja

Avagy vajon ki izgul jobban az ovikezdésen, ők vagy én?

Kiderült, hogy kell nekik majd fejenként egy ovis zsák, ami tulajdonképp a szekrényük lesz.
Annyit volt az instrukció, hogy olyan legyen amit a gyerekek könnyen tudnak nyitni-csukni és felakasztani a fogasra, és örülnének az óvónénik, ha nagyjából "waldorfos" anyaga és megjelenése lenne, de ha nem olyan, az se baj.

Így aztán elkezdtem fejben tervezgetni.
Múlt hét csütörtökön pedig kaptam egy kis kimenőt.
Felkerekedtem, bevásároltam hozzá és megszülettek.


Persze még félkészek, még zsákot kell belőlük varázsolni, de mivel nekem sajnos nincs varrógépem (egyre jobban szeretnék), anyu segít majd innentől.

Tegnap Brúnótól napközben ezt kaptam: 

Azt mondta, ez az enyém és nagyon vigyázzak rá!

Este Szacsa későn jött haza, már aludtak, és mikor meglátta az íróasztalon, elcsodálkozott, ez meg hogy került hozzám.
Mondtam Brúnótól kaptam.

Erre elővett a táskájából egy ugyanilyet: 


Mint kiderült, ő is kapott egyet mielőtt munkába indult, ugyanezzel a szöveggel.

És, hogy mik ezek?
Védelmezők.
Szúnyogcsípés ellen.
Ha ezt magadnál tartod, a szúnyogok nem mernek odajönni és nem csípnek meg!

Mivel a lakásba reggeltől estig árad be a fény a hatalmas ablakokon, muszáj leengedni a redőnyöket nyáron napközben, mert egyrészt vakító világosság lenne, másrészt meg is sülnénk.
Így játszunk a redőnyökkel egész nap, ez a mi légkondink.
Ahová épp odasüt a nap, ott leengedjük, az árnyékos oldalakon pedig beengedünk több kevesebb világosságot.

Így kialakult egy-két kedvenc fénysáv illetve árnyék.

Reggel a szönyegen jelenik meg mindig egy kis téglalap alakban a beszökő napfény.
Odadugták kezeiket-lábaikat és kérték, hogy fotózzuk le.

A másik amit nagyon szeretünk, az ablakban lévő szélforgó árnyéka ahogy végighalad a nap folyamán a falon.

Ma voltunk mind a négyen a leendő ovinkban építkezni.

Talán még nem látszik, de mi nagyon reménykedünk, hogy 2 hét múlva szeptember 6-án ebből ovi lesz és reméljük, hogy a hatóságok is így gondolják majd holnap, amikoris jönnek az engedélyek miatt felmérni...

Szacsa volt velük.
Én a reggeli vonattal lementem Kiskunhalasra a nagyi-dédit meglátogatni a kórházban, (szerencsére jobban van :o)), kora este pedig visszajöttem.

Amikor beléptem a nappaliba ez a látvány fogadott.

Mindketten máshogy fejezik ki a szeretetüket.

Nem mondhatnám, hogy az egyik bújósabb a másik meg kevésbé, mindketten egyformán sokszor mutatják ki a szeretetük, de teljesen mások ebben (is).

Brúnó igazi kisfiú, szüksége van az erősebb fizikai kontaktra is.
Már egész kicsiként is két oldalról ütögette az embert, az arcát, a lábát, hátát, bárhol.
Ez mostanában már kisebb konfliktus forrása is néha, mert nem tud mindig mértéket tartani és mivel a  fizikai ereje már időközben megnőtt, néha konkrétan pofon lesz a dologból, csupa jókedvből és szeretetből. 
Pláne akkor problémás a dolog, amikor épp Maja a szeretet alanya, aki azért nem mindig tolerálja adott esetben a fenékrepacsikat. 
Úgyhogy ezen a téren egyrészt a finomságot még tanuljuk, másrészt Szacsával beszéltük, hogy jót tesz, ha néha birkóznak egy olyan igazi férfiasat, ahol kiélheti ezt a fajta igényét Brúnó.
Szeret még puszta szeretetből nekifutásból kicsit taszajtani is rajtam egyet hátulról, bár ez nem is annyira szeretetkifejezés, inkább valamiféle játékra felhívás nála.
A másik amit még szokott csinálni és amitől elolvadok, hogy odajön átöleli és felülről-lefelé vagy lentről-felfelé végigpuszilgatja  lábam bokától combközépig.
Egyáltalán általában nála a puszi az nem egy, hanem igazi puszirohamokat kap néha és ad vagy 20-at egymás után, "szeretlek mamikám!" kisérőszöveggel.
Sokat bújik "Öledbe! Öledbe!" mondja közben, amit nem csak az elején felszólításként használ, hanem amikor már jó ideje ott van, akkor boldog helyzetkonstatálásként is.

Maja ritkán mondja azt, hogy "szeretlek", de az naponta minimum olyan harmincszor elhangzik, hogy "Mami, szeretem hogyha itt vagy!" mostanában a "Mami, szeretem ha így együtt vagyunk!" mondattal is fűszerezi.
Annyira édesen és komolyan mondja, hogy olvadozom rendesen nála is.
A testi kontakt nála igazi finom, bújós, cicás, intim.
Szeret a lábamhoz hozzásimulni bármilyen élethelyzetben és sokszor belegömbölyödik a legváratlanabb helyzetekben is az ölembe vagy csak nagyon komolyan néz és megsimogatja gyengéden, jelentőségteljesen az arcom.
A puszik is nála nyugisabbak, intimebbek.
Jellemzőbb az egy nagy, mint a sok kicsi, illetve amikor szerepjátékban van és éppen valamilyen állat, akkor sokszor gondosan megnyalogatja az arcom puszigyanánt, mint egy kiscica vagy kiskutya.

Életükben először ma moziba mentünk.

Sajnos Szacsa dolgozott ma, így csak hármasban.

A héten bemutatott Bogyó és Babócát néztük meg az Urániában.

Mentünk két megállót busszal és már ott is voltunk.

Nagyon tetszett nekik minden, nem féltek a sötétben, nem volt hangos és a lehajtható székek különösen izgalmasak voltak.

Brúnót maga a technika is külön érdekelte, ahogy a hátunk mögül vetítik a képet oda előlre.

A mozi kijáratánál találtunk is egy régi vetítőgépet.

Hazafelé pedig igazi vasárnapi programunkat megkoronázva, fagyiztunk egyet a sarkon.

hogy semmi szükségünk nincs pelusra és a szekrény tetején maradt többszáz darab, így eljöttek ma Éváék érte.
Egész pontosan Csenge, Éva testvérének a kislánya, és Éva a gyerekekkel, a másfél éves Áronnal és az ikreknél 3 hónappal fiatalabb Isabellel.

Rettenetesen jól éreztük magunkat. Az utolsó 2 órára átmentünk a szanghába ahol épp gyereknap (vagyis csütörtök) volt.

A majd’ 4 évesek nagyon komolyat bandáztak együtt 3-4 órán keresztül:o)))

Brúnó és Maja hihetetlen nyitottak voltak.

Még soha nem találkoztak a gyerekek, Éváék most költöztek haza Londonból illetve Marbelláról.

A lányok két pillanat alatt a legnagyobb egyetértésben játszottak.
Brúnó egy kicsit védelmezte az elején a területet az idegen behatolóktól, ahogy szokta, amikor hozzánk jönnek más gyerekek. Morog, mint egy kutya, nem adja a játékokat. De nagyon hamar felengedett ő is, és a nap végére Isabel és ő komoly szerelembe estek, kézenfogva mászkáltak mindenhová. 
A búcsúcsókokról nem is beszélve, amit mi, mamipaparazzik már diszkréten nem örökítettünk meg….