Brúnó és Maja

Igazából az ünnepi eseményeken kívül nem nagyon történik semmi.

Illetve annyi, hogy ma kezdem a stimut.

5-én megyek majd ultrahangra és valszeg 8-9-én lesz a punkció, most így számolom.

Az első akciókba én nagyon beleéltem magam, megmondom őszintén, engem legjobban az első inszem sikertelensége viselt meg.

Na, ott aztán én tutira vettem, hogy na most majd ez, ez sikerül.

Nézegettem mikor hány sejtes, mikor ágyazódik be, hol tart stb., napra pontosan egy ilyen könyvben. 

Azóta azért már óvatosabb duhaj vagyok.

A mostanit meg már elég lazára vettem, annyira, hogy most jutott eszembe pl., hogy nincs is tűm a Suprefacthoz, elfelejtettem kérni, meg ilyesmi. 
  Valahogy az egészre nem vagyok most annyira rápörögve ...egyelőre, persze majd punkció környékén meg ET körül-után lehet, hogy elkap a gépszíj... 

Bár azt hiszem, azért nem gondolok rá annyit, mert valahol nem is hiszek benne.

Persze tudom, hogy bármikor sikerülhet, de ez végül is a 4. ET lesz, már nehéz elhinnem, hogy ez nekünk "használ"…

A párom azt mondta mikor most Krizsánál bent voltunk és én kicsit pesszimistáskodtam, mert Krizsa lehűtőtt a hatchinghoz táplált reményeimmel kapcsolatban (csak ennyiben lesz más a mostani lombik mint az előző), szal azt mondta, jó, de a HARMADIKat még nem próbáltuk soha. (ez a 3. lesz hivatalosan, mert az egyik fagyibabás volt)

Ezen jót kacarásztak Krizsával. Hááát, majd meglátjuk! 

Voltunk ma a Kaáliban, semmi különöset nem mondott ma Krizsa.
Csak bekukkantott, mindent rendben talált (kivéve, hogy kicsit lehűtötte az álmaimat erre a ciklusra nézve, mert azt mondta szerinte nem volt peteérésem) és vasárnap kezdhetem a Suprefactot.

Kértem ma, hogy legyen hatching (kicsit bevágják lézerrel a petesejt burkát, hogy könnyebben menjen a behatolás a spermiumnak, nem veszélytelen, mert hőhatásnak teszik ki a petesejtet ezzel és az sérülhet, elveszíthetjük).
Azt mondta, nem emeli nagyon az esélyeket, de azért felírta, hogy legyen.
Mondtam is neki, hogy mindig jövök itt az ötleteimmel (embrioglue, hatching stb.) aztán mindig lehűt, nem hagyom ám magam!!!

Ami nem nagyon jó hír, hogy Ő szabin lesz és csak jan. 9-től lesz megint, úgyhogy a 3. napi vérvételt és az első UH-kat biztos, de ha nagyon siet majd most a menzeszem, akkor lehet, hogy még a punkciót sem Ő fogja csinálni.
Kicsit parázok, hogy majd pont jól a Szmatonához kerülök, mert ugye én Tőle mentem át a Krizsához és azóta nem volt egymáshoz szerencsénk.

Voltunk ma öribabás projektügyben pszihonéninél.

Amilyen unszimpatikus volt múltkor, olyan szimpi volt most.
Most nem olyan katonás volt, sokkal lazább volt az egész, nem egy kihallgatáson éreztem magam. Végül is nagyon jó kis beszélgetés lett az egészből, nagyon hasznos volt.

Úgy alakult, hogy főleg a gyerekek lelki világáról beszélgettünk, szinte csak érintve az öribabás dolgot, illetve olyan szemszögből is, de olyan dolgokról is, ami általános gyereknevelési dolog.
Bölcsőde, óvoda, altatás, fegyelmezés ilyenek jöttek szóba.
Persze az ilyen dolgokra nincs egy tuti fiksz jó megoldás, de nagyon érdekes volt hallani, mit mond egy szakember.

És ami a legérdekesebb volt, Szacsa sokkal többet dumált, mint én (pedig nem így szokott lenni), teljesen be volt indulva!

Amikor eljöttünk azt mondta (SZ), mi lenne, ha mi 2x mennénk tanfolyamra, elmennénk az Ágacskához is meg a Tegyeszhez is, mert szerinte ez nagyon hasznos és megéri azt a pár napot...

Tulajdonképp ezzel nekünk már minden előzetes vizsgálat megvan az öf-hoz.

Most várunk a szakvéleményekre, hogy elkészítsék őket, azokat alá kell írnunk. 

Még el kell mennünk a tanfolyamra, közben felterjesztik a papírjainkat a gyámhatóságra ahonnan ha megkapjuk az alkalmasságit akkor mehetünk az alapítványokhoz bejelentkezni a nyíltra (ez kb. tavasszal lesz számításaim szerint), és akkor kezd el ketyegni a kb. 1-1,5 év. 
Ha végig kell menni az összes lombikon az ötödik kb. augusztusban lesz.

Így ha párhuzamosan futtatjuk a két dolgot, és ha a lombikok nem hoznának eredményt, akkor onnantól, az esetleges 5. sikertelen után már csak kb. 1 évet kell várni az öribabára...

Kivették most délután a varratokat végre!

A két alsó simán ment, de a köldökömben lévővel megküzdött a doki, mert nagyon elbújt, le kellett szednie a varrt is, aztán meg még vagy 5 percig húzta felfelé és próbálta megtalálni a kis göböt, szóval nem volt egyszerű, de kijött!

Egyébként úgy vagyok, és most már Szacsával is beszéltünk erről, hogy ha összejön most, talán akkor is szeretnénk örökbefogadni is.
Én ezt a lombiktortúrát nem hiszem, hogy mégegyszer elkezdeném.
Mondjuk ezt csak egy esetben módosítanánk (mármint az öf-t), ha ikrek lennének, mert mi alapvetően - egyelőre - kettőt szeretnénk.

Kicsit el volt keseredve, hogy nem találtak nálam egy pici orvosolható valamit se és megyünk tovább a sötétben, anélkül, hogy bizton tudnánk, merre van a kiút.

Felvetette, hogy mi lenne, ha megpróbálkoznánk most egy short protokollal, de én nem nagyon voltam lelkes. Az 1 hónap fogigátló miatt, ugyanis a dhort prokollnál az akciós ciklus előtti hónapban fogamzásgátlót kell szedni.
Én pedig mondjuk csak nagyon halkan ugyan, de kicsit még most a spontán babában is bízom a következő ciklusban, állítólag ezután a beavatkozás után fogékonyabb a szervezet, és nem szedném azért jó szívvel a fogigátlót most.
Végül is kiegyeztünk abban, hogy akkor csinálunk még egy longot, aztán ha most megint nem sikerül így, a következő már short lesz.
Bírom, hogy Krizsával így meg lehet ezeket beszélni, Szmatonával azt hiszem idáig el sem jutottunk volna soha.
Így dec. 12-én megyek egy ellenőrző bekukkra, aztán dec. 20 körül kezdem a Suprefactot és jan. 10 körül lesz ET.


Nagyon jó volna, ha sikerülne, mondjuk én már el se tudom képzelni, úgy érzem magam mint egy robot csupán, aki tudja mit kell tennie, már megyek megszokásból, de hogy ebből gyerek is lehet?


Az valami horror milyen sokan voltak ma a Kaáliban.
Egy éve járunk oda (már kicsit több is sajna), de az óta szerintem 2xese a tömeg, pedig már akkor is nagyipar ment.

tegnap már voltam a lakáson kívül is (tali volt a családinetről a lombikos fórumos lányokkal), de azért főleg még itthon lábadozom.

Holnap délelőtt 11-re megyünk a Kaáliba Krizsához a zárójelentésemmel, megbeszélni a továbbiakat.

Kedden lesz varratszedés, és szerdán megyünk az öribaba ügyben a pszihobanyához és utána, délután már megyek dolgozni is.

Ugyan tegnap jöttem haza, de nálunk a földön van a gép és még nem tudtam leülni ide.
Ma már jobban vagyok, bár még mindig nagyon lassított felvételként mozgok.


Szóval:
Nem találtak semmit nálam ami indokolhatná a baba késedelmét.
Találtak egy kis miómagöböt a méhem hátsó falán ezt eltávolították, és egy kis összenövést a petevezetőm (vagy fészkem már nem emlékszem) és valamelyik hasi szerv között ami még a vakbélműtétem miatt maradt (8 éves koromban volt), azt is szétválasztották, de azt mondta a doki, hogy mindez egyáltalán nem kéne, hogy befolyásolja a babásodást.
Amúgy teljesen szabályos és tökéletes minden odabent.

Még azt is mondta, hogy ez a lombikozás olyan, mintha elővennénk egy dobókockát és elhatároznánk, hogy 5-öst kell dobni.
Lehet, hogy elsőre sikerül, lehet, hogy csak 8-ra.
Mondtam, hogy na én odáig biztos, hogy nem fogok elmenni, azt én nem bírom ki, azt mondta, hogy ne adjam fel, mert nálam sikerülnie kell!!!
....most azt néztük meg, hogy van-e valami kizáró ok, amiért lehetetlen lenne 5-öst dobni és ilyen nincs!

Az jó persze, hogy nincs nálam semmilyen szervi baj, hisz az mindig jó hír ha az ember egészséges, csak hát olyan nehéz akkor épp ésszel felfogni, hogy akkor mi a fenétől nem sikerül 3 éve se spontán, se inszemmel, se lombikkal??????????!!!!!!!!!!!!
Na mindegy dobálom tovább azt a dobókockát amig lehet!!!
Mi mást tehetünk?!


A beöntéstől (amitől én nagyon paráztam) egy kedves nővérke adta, egy nőgyógyászati vizsgálóra fektetett (tehát nem négykézláb) a cső kb. fél centi átmérőjű volt, nem fájt mikor becsúsztatta, a víz meleg volt, és nem is volt olyan nehéz kicsit bent tartani.
Amitől én még nagyon féltem, az a pisikatéter volt, mert azt mindenféleképp beteszik a műtét közben, (leengedik a hólyagot, nehogy megsértsék a műszerekkel) és láttam, hogy mindenkinek bent is hagyják utána.
A műtét előtt nagyon megkértem a dokimat, hogy ha csak lehet, én nagyon szeretném, ha az még az altatás alatt kikerülne! És szerencsére így is lett!
Az első 10 perc az nagyon kemény volt ébredés után, de rögtön kaptam fájdalomcsillapítót, mást mindent ki lehetett bírni.

Arról, hogy mi megy az egészségügyben arról meg annyit, hogy első nap reggel 8-tól este fél7-ig vártam ágyra a folyósón!!!
A végén pedig még nagyon szerencsésnek is érezhettem magam, mivel, volt olyan aki velem egyszerre kapott ágyat, (persze Ő is egy nap várakozás után) és csak halogatták a műtétét, nem tudták megmondani mikor lesz, én már a zárójelentésemre vártam mikor Ő még mindig nem tudta mi lesz a sorsa.
Az egész amiatt van állítólag, hogy nincs elég altatóorvos, és emiatt tologatják ide-oda a műtéteket.
A mellettem lévő ágyon feküdt egy lány aki szegénykém abortuszra várt.
Amikor jött érte a műtős fiú, mondta, hogy nem fogják elaltatni csak érzésteleníteni.
Teljesen kibukott, képzelhetitek! Tiszta középkor!!!!
A másik lány akinek elhalt terhessége miatt műszeres befejezése volt, megkapta a méhszájtágító pálcikát, (ami pokoli fájdalmakat és görcsöléseket okoz fél napra) és utána még 5 és fél órán keresztül nem tudtak neki ágyat adni, szegény kint szenvedett a folyosón civil ruhában.
A nővérke azt mondta, hogy direkt lehetetlenítik el a kórházak helyzetét, vonják meg a pénzt odafentről, ciklusról ciklusra (tehát nem csak ez a kormány), mert privatizálni akarják, és előtte jól tönkreteszik. 1. hogy már ne legyen kérdés, hogy kell-e privatizáció vagy se mert tarthatatlanok az állapotok, 2. hogy olcsóbban lehessen majdan megvenni. :o(

Az altatástól nem félek.
Engem már nagyon sokszor altattak, de mindig olyan kis negyedórás altatásaim voltak. Mostanában ugye a punkciók miatt.
Az igazság az, hogy lehet, hogy én nagyon perverz vagyok, de magát az orvosi altatást még imádom is.
Másnapra olyan kipihent vagyok, mint soha.
A múltkori punkció után mondta is a barátnőm, hogy mi történt, úgy ki vagyok simulva, hogy ihaj.
Szóval az altatástól nem parázok, csak ne matatnának, meg vagdosnának közben, és amitől még parázok az a beöntés, mert olyanom még sose volt.

Én egyre inkább azt gondolom, hogy ha nem sikerül nálunk az 5 lombik, akkor még ha össze is tudnánk kaparni a pénzt, nem megyek tovább, mert nem akarom már egyszerűen tovább kínozni magam a hormonokkal, szurikkal, vizsgálatokkal, beültetésekkel stb. és az egésznek a lelki oldalával.
Úgy érzem, ha mennénk tovább utána, akkor soha nem tudnánk megállni, ha nem sikerül, mert hát ugye mikor? A 7., 8., vagy 9. után? Miért épp akkor?

Most persze úgy hangzik, mintha nagyon pesszimista lennék, hogy nem fog soha sikerülni, de én egyre inkább úgy gondolom, hogy ha leállunk az 5. után, akkor nem lesz később lelkiismeret furdalásom, hogy nem tettem meg mindent, és egyre inkább úgy érzem, hogy meg tudnék barátkozni az öribaba gondolatával.
Persze ez nagyon lassú folyamat, azt hiszem csak akkor leszek rá igazán képes ha tényleg már nincs több lehetőség és úgy érzem még kell legalább 1 év amíg kész leszek erre, hogy haza is tudjak vinni esetleg egy babát.
Nagyon sok erő, vagy nem is tudom, mi kell ehhez, mindkettőnk részéről, sok-sok barátkozás a gondolattal.

Holnap akkor bevonulás és műtét...brrrr...

Ma voltam vérvételen meg ilyeneken.
Egyre jobban be vagyok sz@rva, az az igazság, de most már legalább mindjárt túl leszek az egészen!

Holnap reggel fél8-kor lesz jelenésem az István kórházban, a hétfői bevonuláshoz szükséges vércsapolás és egyebek végett.

Telefonált ma a dokim, egy nappal előre hoztuk a lapar műtét időpontját.

félek ám nagyon, halogattam is pár hónapot, de muszáj átesnem rajta, majd csak túlélem valahogy, meg akinek volt már, azok azt mondják ne féljek. Még 3 hét!

A pszichológus néni nem volt az elején nagyon kellemes élmény, mert kekeckedett velünk, hogy minek csináljuk ezt a lombikozást, meg pont ettől nem jön össze a baba és nem is fog. Mert az orvosoknak ez csak érdek, de hát nem véletlen, hogy nem sikerül, mert ez annyira nem természetes.
Meg, hogy miért nem vagyunk türelmesebbek.
Hiszen „még csak 3 éve” próbálkozunk és, hogy ez meg szörnyű és egyáltalán, hogy bírom én ezt.
Na erre nálam úgy 20 perc után eltört a mécses, kicsit sírtam, aztán összeszedtem magam, de végig nagyon szégyelltem.
Azért igazán nem tudom, minek kell csesztetni valakit, aki már eljutott odáig, hogy szeretne örökbefogadni egy babát, el tudná fogadni sajátjának, vállalva minden nehézséget, ami az öf-el jár.
És tényleg, teljesen igaza van az egész lombikozás szörnyű és egyáltalán nem hobbiból csinálja senki és nagyon-nagyon nehéz a sikertelenségekből újra és újra felállni, minek kell ezeket a sebeket így feszegetni.
Én nem hiszek abban, hogy ez bármilyen mértékben is segít az öf-sal kapcsolatban.
Aztán még átbeszéltük miért akarunk újszülöttet, meg miért nem szeretnénk beteget és romát. Mi elmondtuk, hogy annyira nem érezzük magunkat erősnek, hogy kezelni tudjunk egy lelkileg sérült, vagy beteg, vagy kisebbségi gyerekkel adódó problémákat, épp elég megbirkózni az öf adta nehézségekkel.
Ezt megértette, és úgy láttam, azért díjazta az őszinteséget, meg, hogy nem akarunk többet vállalni mint amennyit úgy érzünk elbírunk.
Még kell hozzá mennünk egyszer mielőtt véleményt ír rólunk nov. végén.

Zalakaros isteni jó volt!!!

Sajnos mire kezdtem ráérezni az ízére vége is lett.
Még simán kibírtam volna 2 napot úgy, hogy ki se jövök a szállodából és további napokat kis kirándulásokkal.
Az egész hely hihetetlenül profi volt, tiszta, kényelmes.

Szombat este bűvész-show is volt, mindenféle trükkökkel, az orrunk előtt feldarabolta a nőt, aki segédkezett neki, körben ültünk az étteremben Ő meg középen nyomta egy placcon, hát el nem tudom képzelni, hogy történhetett.
Aztán kinézett magának pont engem, odahívott és két egymással szembefordított összecsukható székre rátett egy létrát arra rá kellett feküdnöm úgy, hogy csak a nyakamnál és a bokámnál volt alátámasztás a székekkel, közte meg a létra, bebugyolált egy takaróba, majd kivette a lábamtól a széket és a létrát is alólam, és állítólag ott lebegtem csak a nyakamnál megtámasztva, még egy karikát és áthúzott körülöttem.
Persze ezt csak utólag mesélték el, mert nekem azt mondta, hogy csukjam be a szemem és ne nyissam ki, az biztos, hogy én végig éreztem magam alatt a létrát és csak annyit éreztem, hogy a bokámnál pakolászott valamit meg azt, hogy fáj a nyakam mert lógott a fejem.
Persze innentől kezdve a szaunában, medencében, liftben stb. mindenki engem kérdezgetett, hogy mit éreztem meg hogy csinálta, úgyhogy hirtelen nagyon sok ismerősünk lett.

Holnap megyünk az örökbebaba miatt a pszichológushoz.
Kicsit izgulok!

Tegnap reggel telefonáltak a Tegyeszből, hogy jönnének családlátogatni az öf. alkalmassághoz és délután már itt is volt egy néni, aki egy bűbáj volt.
Ő lesz a mi családsegítőnk hivatalosan vagy mi.
A lényeg, hogy nagyon tetszett neki a lakás és úgy láttam mi is.
Részletesen felírta mit látott, megint megkérdezte mi a foglalkozásunk-végzettségünk, aztán válaszolnunk kellett (először nekem, aztán Szacsának), hogy miket szeretünk a másikban.
Érdekes volt, mert valahogy így soha nem gondolkodtam ilyen felsorolásszerűen ezen.

Holnap kezdődik a rég várt hétvége, megyünk Zalakarosra 3 napra

Voltam a laparos dokinál - az István kórházból választottam Dr. Hetényi Gábort - és már biztos, hogy nov. 16-án lesz a műtét.
Utána lévő héten pedig megyek vissza Krizsához megbeszélni, hogyan tovább.

Holnap mentünk volna öribaba pszichológushoz, de megbetegedett a pszichológus gyereke, jövő hét szerda az új időpontunk.

Addig meg még hétvégén wellness Zalakaroson :o)
Hamar elrepül majd az idő.

Olvasgatom a Mózes kosár kiadványokat amiket a Tegyeszben vettem.
Az örökbefogadásról kis füzetek. Pszichológusok írták, főleg összejövetelek, előadások anyagai és olyan jók.
Mondjuk kicsit régiek, így értelemszerűen főleg a zárt örökbefogadás problémáit boncolgatják, de így is nagyon hasznosnak érzem.

Elmondták mit jelent ez az egész nagyjából jogilag (pl. öröklés stb.), felvették az adatainkat (név, lakcím stb, valamint, hogy kb. mennyi nettó keresetünk van, hány szobás lakásban lakunk, ami a miénk-e) és, hogy milyen babát szeretnénk arról volt pár kérdés (fiú-lány, egészségest-e, mekkora a legnagyobb akit elvinnénk, hány gyereket szeretnénk)

Most az a következő, hogy meg kell kapnunk az "örökbefogadó szülőnek alkalmas" minősítést.
- Ők ehhez leveleznek kicsit a háziorvossal akinek meg kellett adni nevét, címét.
- Pszihológushoz kell menni
- Környezettanulmány lesz.
- Ha ezeken túl vagyunk, akkor pedig fogunk menni tanfolyamra.

A pszichológushoz kaptunk is időpontot, okt. 18-ára.
A környezettanulmányhoz azt mondták, majd hívnak.
Korrekten elmondták, hogy máshová is mehetünk tanfolyamra, mondtam is, hogy én majd máshová szeretnék.

A titkosba is bejelentkeztünk az újszülöttes programba, nekünk azt mondták a Tegyeszben, hogy csak az esetek 1%-ában fordul elő olyan, hogy mégis igényt tart ilyenkor az anya a babára.
De végül is mindegy, mert valószínűleg a nyílttal úgyis sokkal hamarabb sorra fogunk kerülni.

Péntek reggel 10-re megyünk a Tegyeszbe bejelentkezni az öribabás folyamatba.

Már kaptunk is házi feladatot a Tegyeszből.
A telefonba a nő azt mondta, pénteken a következő kérdésekre kell majd tudni válaszolni, ezeken gondolkodjunk:

- hány gyereket szeretnénk
- kisfiút vagy kislányt
- lehet-e beteg, mennyire, ha igen
- mi a felső korhatár ahogy még hazavinnénk.

Hát nem könnyű, de végül is 10 perc alatt átrágtuk magunkat a kérdéseken. Tudom, hogy vicces de az jutott eszembe, hogy ilyeneken kell gondolkodnunk mintha a Corában sétálgatnánk valamiféle gyerekosztályon ahol válogatni kell.


A kérdésekre így fogunk válaszolni:
- egyelőre csak egy babára jelentkezünk be,
- Csak egészségeset szeretnénk hazavinni (úgy gondoljuk, hogyha mondjuk egyhetesen hazavisz az ember egy egészséges babát még akkor is nagyon sok minden kiderülhet és hát, szóval azt hiszem én nem vagyok elég erős egy olyan beteg babához akiről már születésekor látszik, hogy beteg, sem a neveléséhez sem az esetleges elvesztéséhez, most legalábbis így gondolom),
- hogy kisfiú vagy kislány az mindegy,
- legfeljebb féléveset szeretnénk hazavinni.

A kor persze eleve a nyílt örökbe fogadást fogja eredményezni, mert ha jól tudom ilyen pici babák még nem örökbeadhatóak zárt örökbefogadással.
A nyilttal meg már 5 napos korukban hazavihetőek a kórházból.
Elsősorban azért szeretnénk ilyen pici babát, mert minél nagyobb annál több esély van, hogy ettől az egész tortúrától lelkileg sérül, bár ez már valószínű az újszülöttnél is bekövetkezik, hiszen az anyaméhben töltött idő alatt valószínűleg elég vegyes impulzusokat kap egy ilyen kis prüntyő.

A bejelentkezés nagyon könnyen ment, tegnap felhívtam őket és mondtam, hogy pénteken tudnánk menni, mire mondták, hogy reggel 8 és du. 1 között bármikor jó.
Szóval nem úgy van, gondolom, hogy félóránként ott egy újabb pár, hogy szeretnének hazavinni valakit.
Viszont innentől, úgy tudom, szeretnek ücsörögni a papírokon, én mindenhonnan azt hallom, hogy az egész kb. 2 év alatt megy le.

Meséltem Szacsának, amiket olvastam a neten mások tapasztalatairól és a tanfolyamról amit el kell végezni ahhoz, hogy örökbefogadó szülő lehessen az ember.
Főleg szituációs játékokból áll a leírások szerint és nagyon tetszett Szacsának amiket olvastam róla!
Azt mondta ez tök jó, nagyon örül, mert azért benne is van egy csomó félsz, meg kérdés és nagyon örült, hogy így néz ki egy ilyen tanfolyam, hogy segítik ezeket feloldani meg végiggondolni!
Én leginkább a környezet megítélésének a napi kezelésétől félek és most nem is a mostani környezetemre, barátaimra, szűk családomra értem ezt, hanem az előre nem látható még nem ismert emberkékre, bölcsi, óvoda, iskola ilyesmi.
Sok mindenre fel kell készülni nekem is magamban!

Én eddig is, ahogy utána olvastam, mindig is a nyílt mellett voltam.
Nem szeretném a vérbeli anyja ellen hangolni a lehető legnyíltabban szeretnék majd a babával is beszélni erről, ahogy talán neki is a legkönnyebb lesz megérteni, hogy nem az volt, hogy őt nem szerette valaki, hanem, hogy valamiért akármennyire is szerette volna, nem tudta őt felnevelni, nem tehette meg.
A zaklatástól, a volt anya részéről, nem félek, ha jól tudom nem szokott előfordulni, és tényleg azt gondolom, hogy az anyának is könnyebb, ha látja, hogy jó helyre kerül a babája, mert én nem hiszem azért, hogy van anya, akinek ez olyan könnyen megy akármi is legyen a háttérben.

Az 5 támogatott lombikot mindenféleképpen végig szeretnénk csinálni, ettől függetlenül.
Azért nem könnyű megemészteni a terhesség, a szülés és a szoptatás kimaradását, szóval biztos, hogy amíg lehet megyünk tovább ezen a téren.

Azért nehéz dolog ez a pihenés, mert egyrészről nagyon jót tesz, tényleg, másrészt az ember azért nem tud 100%-osan kikapcsolni ebből a már stresszessé vált dologból, ami ugye eredetileg és másoknak még nem ezt jelenti, de sajnos nekem már kicsit igen.
Pont ezért kell kicsit pihennünk.

A baba utáni vágyat viszont nem lehet csak úgy kikapcsolni a "spontán" hónapokra.
Természetes, hogy mindig, ilyenkor is ugyanúgy figyelek, legfeljebb könnyebb a hónap végén a csalódás, hiszen azért annyira mégse élem bele magam, mint egy akciónál.

Szóval ez a pihenés-dolog azért nem teljesen egyértelmű!

évfordulónk volt. A második :o)
Elmentünk vacsizni ami nagyon klassz volt, kivéve, hogy olyan csípős volt a kaja amit rendeltem (nem volt ráírva), hogy alig bírtam megenni, égett a nyelvem meg mindenem, de ettől függetlenül nagyon klassz este volt.

Lényegében azt beszéltük meg, hogy el kéne mennem lapar+histerora, egy olyan műtétre ahol kivülről-belülről, alulról-felülről átnézik a női szerveket, egy kis szondát vezetnek be a köldöknél és még két helyen a hasfalon, meg hüvelyen át is.
Kérdeztem, hogy esetleg más vizsgálatokat érdemes-e még megcsináltatni a következő előtt.
Azt mondta még sokféle vizsgálatot lehet csináltatni, de a mi eredményeinkkel nincs jelentősége, mert semmi hiba a folyamatban, minden nagyon szép és jó, sok és egészséges petesejt, szép spermakép, jó megtermékenyülési arány és szép egészsége gyorsan osztódó embriók, csak a végén akad el a folyamat és sajnos fogalma sincs, hogy miért, már úgy terhesnek kéne lennem mint a pinty.
Így mondta!!! :o)
Szóval a lapar kellene csak.
Azt mondta, hogy azoknál a nőknél, akik a 2. 3. lombiknál sem esnek teherbe, azoknál a kétharmadánál találnak valamit a laparnál, és Ő kicsit jobban szeretné, ha találnánk valamit, mert akkor lesz hova koncentrálni és nem csak tapogatodzunk tovább.
A lapar utáni menetről azt mondta, először várjuk meg mit találnak, szóval arról most nem dumáltunk.

Még nem tudom hol csináltatom a lapar+histerot, kaptam egy csomó orvosnevet, valszeg a Bajcsy kórházban vagy az Istvánban.
Kérdeztem a ragasztósnak nevezett táptlajról, így hívják az egyik táptalajt amiben az embriókat tartják beültetés előtt, azt mondta az csak kb. 3%-kal növeli az esélyeket, és azt mondta nálam már alkalmazták is.

Nagyon kedves volt félórát bent voltunk nála, fel kell hívnom, ha eldöntöm mikor és hol csináltatom a lapart, mert tudni akarja.
Szacsát is megint elbűvölte akárcsak engem, de azért reméljük, most már nem sokat kell találkoznunk vele.

Magát a vizsgálatot én csak november közepére tervezem, a következő ciklusban inkább utazunk a középidőben Zalakarosra.
A vicces az, hogy istenbizony tök véletlenül esett erre a hétvégére, mert ekkor értünk rá, de tegnapelőtt vettem észre, hogy ha rendesen megjön a legközelebbi, akkor pont középidőben leszünk Karoson meg addig a mostani meló is kifut és nyugodtabban tudok elszakadni kicsit.
Viszont emiatt úgy látom idén már nem lesz valszeg akció, most egy kis pihi következik.

Hát "röviden" ennyi!

Nem tudom még mi lesz velünk, jövő hét csütörtökön megyünk Krizsához, szerintem most mindenekelőtt el fog majd küldeni laparoszkópiára (2. lombik után szokták) aztán majd eredménytől is függően meglátjuk.
Az igazság az, hogy most úgy érzem kicsit talán jobb lenne egy hosszabb pihenő, mondjuk ha idén már nem akciózgatnánk inkább próbálnánk csak élvezni az életet (pl. wellness hétvége) és az együtt édes kettesben töltött időt!

Persze majd meglátjuk, mit gondolok okt. vagy nov. vége felé, hogy csak megy az idő és ezzel nem haladunk...meg mit javasol Krizsa!
Lehet, hogy esetleg még a fagyiakció becsúszhatna idén, és talán hormonálisan is jobb lenne egy kicsit pihenni és nem belevágni egy ideig egy nagy, teljes lombikba!

Szóval még nem tudom mi lesz!

voltam tegnap.
Nagyon jól éreztük magunkat este!
A Káma Szutra nevű indiai étteremben voltunk és annyira finomat ettünk, minden falat egy mennyország volt! Tényleg!!!
Szerencsére becsomagolták a maradékot az lesz ma az ebédem.
Természetesen nem csak a kaja volt isteni, végre kettesben voltunk Szacsával, nagyon jókat beszélgettünk és a végén hazasétáltunk az Andrássy úton (kocsi szervizben). Tökéletes este volt!

Már nagyon sokat olvasgattam a neten az öribabával kapcsolatban, de még nem tudom melyik alapítványnál kötünk ki.
Ha jól vettem ki a dolgokat erre még lesz is időnk, mert először az állami engedélyezési procedúrán keresztül kell esni (kb. 2-3 hónap) és csak utána lehet konkrétan jelentkezni egy alapítványnál, hogy felkerüljünk a várakozók listájára, ha már megvan az engedélyünk.

Megyünk pihizni!
Még nem döntöttük el hová, Szacsának Zalakaros tetszene eddig a legjobban, de még csak 3 ilyen wellness hotelt találtam eddig a neten, még nézelődünk.

Tegnap beszéltem Szacsával és szinte még csak elkezdtem a mondatot és Ő folytatta, hogy vágjunk bele az örökbefogadásba és, hogy Ő is pont gondolt rá és jó ötletnek tartja.
Kérdezgetett, hogy miket tudok eddig róla, aztán megbeszéltük, hogy akkor elkezdek utánanézni.


Az örökbefogadás felderítés-beindítás még nem jelenti azt azért, hogy feladtam volna ám!
Csak hát sokszor egy ilyen öribaba folyamat akár évekig is elhúzódhat tudomásom szerint, és a maradék 3 lombik meg gondolom legfeljebb másfél év alatt, ugye lepörögne.
Persze ha nem sikerül.
Viszont akkor biztos nagyon jó lesz, hogy már nem kell annyira sokat várni a babára! De ha sikerül valamelyik, akkor az öribabalistáról bármikor ki lehet lépni.
Szóval ez csak azt jelenti, hogy több vasat tartunk a tűzben.
A másik meg, hogy kicsit már most megkönnyebbültem, hogy még csak elhatároztuk, hogy elindítjuk ezt is, szóval, olyan jó, tényleg, hogy így vagy úgy, de BIZTOS, hogy lesz baba!
Ott lesz egyszercsak és talán már nem is olyan soká velünk valaki!
Én már csak attól, hogy ezt megbeszéltük érzem, hogy sokkal jobban vagyok, hogy itt egy biztos pont, hogy tuti lesz babánk pár éven belül.


Eszembe jutott még ma munka közben, hogy el is utazhatnánk kicsit, egy hosszú hétvégére, feltöltődni, kikapcsolódni, ezt is megbeszélem majd ma Szacsával.
Már nagyon rég tervezzük különben is , hogy majd egyszer...
Hévizre vagy talán Debrecenbe...


Ma is dolgoztam. talán furcsán hangzik de nagyon kikapcsol, nagyon jól esik most.
A helyzethez képest meglepően jól vagyok!
Lehet, hogy egyszerűen már annyira megszoktam ezt és megtanultam kezelni is, már annyira bennem van, hogy tényleg mindig csak előre kell nézni, rögtön azt nézni mi a következő lépés, mit lehet még tenni.
Persze sírtam, de eszembe jutott rögtön ez az elutazás is, hogy milyen jó lenne, hogy az segítene, valahogy tényleg már reflexszerűen rögtön jön, hogy látnom kell a kiutat, a merre továbbot és azonnal menni tovább!!!

Ma egész nap dolgoztam (este 11-ig), úgyhogy még nem sikerült kisírnom se magam, most hazamegyek, hadd szóljon.

De azért büszke is vagyok magamra, előre nézek: már bejelentkeztem a Kaáliba hogyan-tovább beszélgetésre. 22-én megyünk.

Most úgy vagyok, hogy akkor most csináljunk meg minden vizsgálatot még a következő előtt, amit csak lehet, még akkor is ha most így egy hosszabb leállás vár ránk.

A másrészt pedig, komolyan elkezdtem azon gondolkodni, - mondjuk még Szacsával most nem beszéltem erről csak régebben elviekben-, de szóval, hogy be kéne indítani az öribaba folyamatot is.

Megjött!!! :o(((

Most megint itt ülök egy halom doboz közepén, amit tegnap hoztak, Szacsa egész nap a magyar filmművészetet virágoztatja fel, és én nem nyúlhatok egy dobozhoz se.

Néha vannak nagyon enyhe menzigörcsök, de leginkább semmit nem érzek.
Hangulatom nagyon változó, egyszer fent egyszer lent, néha merek reménykedni, néha meg rettegek, hogy esetleg már megint nem sikerült.
Szóval a szokásos műsor megy így belül!

hátha csak ennyin múlik a siker.
Itthon ülök és pihenek fekszem sok-sok folyadékot iszom.
Ma lementem a sarki kisközértbe, ami igen nagy élmény volt, mert egy hete nem mozdultam ki!
Nem is kellett semmi különös igazából, csak úgy megkívántam a levegőt.
És nagyon lassan mentem, ami persze nem csoda, a fenekem miatt amúgy se tudok most futkosni.

kaptam múlt hét csütörtökön vissza.
6-6-7 sejtesek voltak akkor.

Sajnos most "csak" 6 termékenyült meg a 11-ből.
Állítólag csak azok amiket megszúrtak.
A múltkor 12-t szívtak le abból 10 termékenyült meg, aminek a fele magától, a fele meg szúrva volt.
Igazán fura, hogy most egy se akart magától "összemenni", de ebből is látszik mennyire nincs két egyforma eset, még ugyanannál a két embernél sem.
Kérdeztem is a biológust, mitől lehet ez, azt mondta valamiért most rosszabb minőségűek voltak a petesejtek, vastagabb volt a faluk, de nem tudja megmondani ez mitől van.

A maradék 3-at sajnos nem lehetett most fagyasztani, nem voltak annyira szépek, bár nekünk még mindig van 3 a frigóban, de nagyon remélem, hogy nem lesz rájuk szükség ;o)

Az ET óta jó kislány vagyok, itthon fekszem, olvasgatok, videózok. És persze nagyon reménykedek.

Egy kellemetlen dolog van csak, hogy most kapok progeszteron injekciót is a Duphaston mellett még minden nap, Szacsa adja be minden este, amit szinte meg sem érzek, de másnap reggelre borzalmasan bedurran az egész környéke, és mivel már 5 adag bent van sajnos egyre nehezebben mozgok!
Egyre jobban fáj a hátsóm!

beadnom a tüszőrepi injekciót! :o)

Voltam ma is Krizsánál uh-n.
7 db tüszőt mért meg, 16-20mm-eseket, és azt mondta ezeken kívül vannak még kisebbek is.
Ma este még nyomom a Gonalt, holnap este tüszőrepi injekció és hétfőn reggel negyed9-re megyünk punkcióra!!!

Most már kezd is feszíteni a petefészkem, érzem egész nap. Múltkor csak a repesztő injekció után éreztem ezt, úgy emlékszem.

Nálunk még mindig festik a felhőket az egyik szobában, de azért kezd tisztulni a kép, szép lassan csökken a dobozok száma, köszönhetően az összeszerelt kamrapolcnak, meg ruhásszekrénynek :o)

Csak most írom, de még csütörtökön voltam Krizsánál.
Beszámoltam neki az álmenziről csinált egy UH-t és azt mondta, semmi bajt nem lát, úgyhogy kezdhetjük a másodikat, vagyis a harmadikat a fagyissal együtt.
Péntek este, a 21. napon, szépen el is kezdtem a Suprefactot.
Erre másnap, szombaton majd egy héttel hamarabb megjött a menzim.
Felhívtam, azt mondta semmi gáz, nyomjam tovább a Suprefactot, holnap reggel (szerdán) menjek fel egy vérvételre és meglátjuk, hogyan tovább.
Gondolom, ha ennek ellenére már elég hatásos lesz a gyógyszer, akkor mehetek tovább majd a stimuval és akkor még nyertünk is egy hetet. Hát így.
Holnap kiderül.

Rögtön a Kaáli után elutazunk becskére, 1 hétre, a szokásos évi buddhista táborba megyünk, ahol lesz kb. 3000 ember, szóval nem lesz az az édes kettes, de biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz, és boldogan jövünk majd haza!
Sátorozni fogunk, remélem jó idő is lesz, remélem legalábbis nem esik!

A lakás már nagyon szép, míg megtudjuk teljesen hódítani és már senki nem jön dolgozni oda, az kb. még 3 hét, de végül is ez csak a mi "hobbynk" már, vagy hogy mondjam, mert felhőket festetünk a plafonra és már csak ez van hátra, már csak a művészbarátaink festegetnek ott.
Persze ettől nem nagyon tudunk kipakolni rendesen, de így is nagyon izgi volt beköltözni, mint egy nászutazás olyan az egész, nagyon örülünk, olyan jó hazamenni és most még takarítani is egy gyönyörűség ott, szóval nagyon boldogok vagyunk!

az új lakásba, de kicsit megcsúsztak az emberek, mindennap kicsit nagyobb területet hódítunk meg, de mindennap jön még valaki szerelgetni, javítgatni, van, hogy egyszerre 4-5 brigád kerülgeti egymást (vizesek, asztalos, burkoló stb.).
Szinte folyamatosan pakolok, meg takarítok.
Meg közben még eljárok melózni is.
De szépülünk nagyon!!!

Besűrűsödtek az események, rengeteg munka van és a lakással is sok tennivaló.
Ma is dolgoztam 11 órát, de legalább ma nem kellett elrohannom a lakás miatt, úgyhogy itt vagyok.

Krizsához 4-ére jelentkeztem be elvileg a 20. nap lesz és kezdjük a második teljes lombikot, illetve tulajdonképp a harmadikat a fagyis beültetéssel együtt.

Van viszont valami kis furcsa dolog.
A menzeszem valahogy végig nem jött meg igazán rendesen.
Már múlt hét hétfőn elkezdtem barnázni kicsit, ami a hétvégére felerősödött egy kicsit, de nem indult be igazán, piros vér egyáltalán nem volt, gyenge volt, tulajdonképp kis tisztasági betétekkel elvoltam egész végig.
Mostanra elmúlt, de így összesen 9 (!) napig tartott az egész.
Ilyen még soha nem volt nekem, igazán nem is tudom, mihez számoljam most a menzit csak úgy kb. szombatra tettem, hogy megjött és ehhez számoltam a 20. napi konzultációt.
Valószinűleg ez a sok hormon kezd már kikezdeni... :oS
Krizsának mindenképp szólni fogok erről, kicsit félek hátha valami nincs rendben és lehet, hogy nem is kezdhetjük a következőt emiatt.

Nekünk nagyon kiterjedt baráti körünk van és lassan-lassan valahogy egész sokan kihúzták belőlünk az infót, hogy mi is van ezzel a babaprojekttel.
Nagyon bánom már, hogy sok mindenkinek elmondtam.
Nyilván tiszta jóindulatból de borzasztó, hogy mennyit sajnálnak.
Az emberek azt se tudják igazán, hogy mi ez és mivel jár, és, már ha azt a szót meghallják, hogy lombik rosszul lesznek.
Néha még úgy érzem nekem kell őket vigasztalni, hogy azért nem is olyan szörnyű ez, nyugi!
A sok érdeklődést egy ideje már egy ideje elég keményen kezdem leépíteni, semmi konkrétumot nem mondok, amikor kérdeznek, hogy állunk ilyeneket válaszolgatok: Hát... küzdünk, küzdünk!
Ettől általában megértik, hogy ennél többet nem akarok erről beszélgetni.
A legszűkebb rokonság persze még így is képben van kivédhetetlenül, erre még nem tudom, mit találjak ki, most az ET után a sógornőm hívogatott, borzasztó lelkiismeret furdalásom volt amikor kibukott, hogy nem vagyok otthon ET után 5 nappal hanem egy (amúgy közeli) presszóban ülök egy barátnőmmel, és kifaggatott, hogy ettem-e aznap már meleget meg ilyesmi.
Tudom, hogy jót akar de...
Nem tudom még, hogy hogy kéne ilyenkor okosan, kedvesen kezelni a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen...

Megjöttünk a Balcsiról!
Isteni volt, igazi vitorlázó idő, sütött a nap és fújt a szél!
Fantasztikus volt!
Nagyon jókor jött, sokkal jobban vagyok, sikerült nem nagyon gondolkodnom a hétvégén! Csak élveztem a vizet, a napot és örültem, hogy ott lehetek!
Nagyon jót tett ez most!

negatívat teszteltem reggel.
Melóznom kellett eddig, nem vagyok túl boldog, hogy finoman mondjam.
Nincs valami rózsás hangulatom és még nem volt időm egy jót bőgni se, mert egyfolytában melóznom kellett ma, úgyhogy még a sírás is csak feszít belül.
Tudom persze, hogy jobb lesz, meg szerencsés vagyok, hogy nemsokára kezdhetünk megint és ez az egész fagyibabás akció csak egy plusz ajándék volt, de most nagyon sz...r és egyre nehezebb hinni benne, hogy a sokadik majd pont sikerülni fog.
Nálunk nem találtak eddig semmit, 3 ütemezett ciklusom, 4 inszemem, 1 lombikom és plusz 1 fagyibaba akcióm volt eddig.
A következő lombik visszaültetése aug. vége szept. eleje lesz.
Ez rendes stimus-punkciós akció lesz.
A maradék 3 fagyihoz már most nem nyúlunk.

Holnap elmegyünk vasárnap estig a Balcsira vitorlázni,(csak ne kéne pont menstruálnom majd) úgyhogy hétfőig nem jövök!!!

tesztelnem de nincsenek jó híreim: már barnázgatok és görcsölök is, szerintem már csak a Duphaston tartja bennem a menzit!

illetve hát nem is merem figyelgetni, meg sokszor nekem menstruáció előtti tünetként is megvan minden terhestünet, pl. mellfeszülés ilyesmi, úgyhogy nálam nem nagyon jelent semmit.
A tesztelés előtti tünetek, ha van ilyen, mint pl. hangulatingadozás, fentek-lentek, most sikerült-most se sikerült, viszont már kezdenek szépen jönni.... :oS

még mindig semmi!
Csütörtökön kell majd tesztelnem!
OOOlyan messze van még!

Nincs velem semmi különös, próbálom most nagyon lazára venni magamban ezt az ET-t, lefoglalom magam mindenféle kis nem megerőltető programmal, mint kis séta, holnap pl. este színház, barátnő-látogatás, ilyesmi.
Egyelőre be is válik, viszonylag keveset agyalok.
Most letelt az első hét, most jön a neheze, a fránya második.
Hétfőtől már dolgozni is fogok viszont, ami a legjobb figyelemelterelő hadművelet nálam.
Tünet egyébként semmi nincs.

3-an!
Két szalmáról sikerült ennyit visszatenni, vagyis kiolvasztottak egyszer 3-at, aztán még 2-t, így a 8-ból 3 még maradt a frigóban :o)

a kis margaréták, ha jól sikerül nekik, akkor holnap megyek értük (ez csak holnap reggel derül ki).

a csütörtököt, és már beszélgetek a kis fagyibabákkal, hogy lassan ébresztő lesz! (Nem nevetni!)
Szombaton meg volt a tüszőrepi injekció, már szedem a folsavat és a Magne B6-ot és holnaptól a Duphastont is (csak 3*1-et most).

Most igyekszem nagyon pozitívan hozzáállni ehhez a ciklushoz, hátha ez segít!
Nem foglalkozom azzal mekkorát koppanhatok a végén, hanem igenis nagyon bízom benne, hogy MOST fog sikerülni.
Az igazság az, hogy mostanában talán már ez a lelkesedés sem volt meg bennem, féltem a sok csalódás miatt.
De rájöttem, hogy így is-úgy is nagyot koppanok, akkor meg legalább addig adjak meg minden esélyt! Ugye?
Úgyhogy: a babókák felébrednek szépen és megtapadnak!
Nem olyan bonyolult ez!!!

Ma voltam a Mágusnál, vagyis Krizsánál.
Most semmilyen gyógyszert nem kapok, nem kell stimuláció, mivel nem lesz leszívás.
Ma, a 10. ciklusnapon, uh-on a nyálkahártyám még csak 7A volt, de még van egy hete, viszont aminek nagyon örültem, hogy van magamtól egy szép kis tüszőm 18-as, úgyhogy vasárnap estére fel van írva receptre egy kis maszekolás is!
Szombaton kapom a tüszőrepi injekciót, keddtől szedem a Duphastont, a sárgatesthormon turbózására.
Csütörtök reggel kell telefonálnom, hogy felébredtek-e a fagyikák és ha igen, akkor még aznap délután ET :o)

megjött!
5 nap késéssel! :o(
Nekem mindig inkább késni szokott, mint sietni,de ez azért most extrém volt, ilyen sokat már évek óta nem késett, nem tudom összefüggésben van-e azzal, hogy hosszú idő után ez volt az első gyógyszer nélküli ciklusom. Talán már úgy megszokták a hormonjaim, hogy mindig segítve van nekik, hogy belustultak?!

Így azt számoltam, hogy jövő hét csütörtökön megyek UH-ra és kb. július 1-2 körül végre mehetek a kis fagyasztott csöppségeimért, hogy végre melengethessem őket!

Muszáj, hogy sikerüljön, ha másért nem, mert amikor következőnek kéne jönnie a menzinek, akkor pont vitorlázni fogunk a Balcsin és akkor én úgy úúútálnék menstruálni!

A költözködés nagyján túl vagyunk, ami azt jelenti, hogy az új lakásba elvittük a bútorainkat meg a cuccaink nagy részét, a most következő hétvégén meg megyünk az új albiba. (Megcsúszott a felújítás innen meg már ki kell költöznünk)
Csak 6 hetet kell majd ott kibírni állítólag, és költözhetünk be a szép pecóba.

Péntekre várom a menzit, bár én inkább egy kicsit késős típus vagyok, de mintha már kezdeném érezni, hogy jönni fog.
Most persze siettetném ezerrel, hogy minél hamarabb mehessünk a babákért!

Kb. 28-a körül lesz a fagyis akció!
Most jó pihizni egy kicsit, meg költözködünk meg minden, de már egyre jobban várom azért.
Valahogy elkezdtem kötődni hozzájuk!
Hülyeség, de úgy érzem, hogy ott várnak a gyerekeim engem és úgy hiányoznak.
Lehet, hogy már kezdek nem normális lenni?

Hihetetlen milyen kicsi a világ, akinek eladjuk a házat tök véletlenül nekem egy régi ismerősöm, egy lány, Emese, régen 18 éves korom körül egy társaságban mozogtunk, le is padlóztunk amikor megláttuk egymást először, mikor jött házat nézni!
Hát Ők veszik meg úgy néz ki, kedden lesz szerződés aláírás, addig nem ünneplünk csak halkan!
Az igazság az, hogy nem csak, hogy egy gonddal kevesebb, hanem szerintem rövid úton csődbe mentünk volna, ha nem sikerül eladnunk, mert így most vissza tudjuk fizetni a hitelünk nagy részét, meg azért ez a lakásfelújítás is egyre komolyabb méreteket kezdett anyagilag ölteni!

A másik jó az volt, hogy Emesének van egy 3 hónapos kislánya, Mina, úgyhogy én leginkább voltam elfoglalva az egész tárgyalás alatt! :oD

Mennünk Szentendrére, úgy néz ki eladtuk újra az ottani házunkat, az ottani ingatlanoson keresztül, most találkozunk a vevővel megbeszélni a részleteket, ütemezés stb., meg kertészkedünk ha már ott vagyunk!

Ma mosogatótálcát, a gázfőzőlapot, a sütőt és a csaptelepeket vásároltuk meg! Randiztunk a kivitelezővel és méricskéltünk a lakásban sokat!

Pár kép a tavaszi fütésszerelés időszakából

Olyan jó napunk volt, egész nap tervezgettük Szacsával a lakást!
Voltunk csempét, járólapot meg szanitereket is nézni.
Nagyon hatékonyak is voltunk, kiválasztottunk egy járólapot, ami jó az előszobába, a fürdőbe meg a konyhába is, van hozzávaló csempe is, egy család, úgy hívják őket, hogy Camino de Santiago, már a neve is szép!
Kiválasztottuk a kádat is (félsarokkád, egyben zuhany is), meg a mosdót és a WC-t is (egyben bidé is).
Nagyon sokat haladtunk ma!

Beszéltem a dokimmal, a most következő hónapot kihagyjuk a költözködés miatt, így kb. június végén fogjuk visszakapni a fagyibabáinkat.
Úgyhogy kis pihi lesz!
A halasztás miatt nincs rossz érzésem, sőt, egy kicsit leesett a kő, mert már végig azon agyaltam, hogy hogyan fogom szervezni az életem és a végén meg úgyis csak tele lettem volna lelkiismeret furdalással, mert azért úgy nem lehet költözni, hogy nem csinálok semmit.
Szóval szerintem jobb lesz így, előkészítjük jól a bébiknek a terepet, de aztán már tényleg jönniük kell!

A fagyibabákkal úgy áll a helyzet, hogy azokat megtermékenyülés után 3 nappal fagyasztották le, kiválasztottak a 10-ből kettőt, azokat kaptuk vissza és a többi ment a frigóba, így elvileg 8-an vannak ott kb. 6-8 sejtes állapotban.
A kiolvasztás állítólag kritikusabb nekik mint a lefagyasztás, de amelyik túléli és tovább osztódik, az teljesen egyenértékű, sőt már bizonyított kis bébi!
Úgy mondta tegnap Krizsa, hogy először kivesznek 4-et, és ha nem éli túl elég, akkor kivesznek még 4-et, ettől függ, hogy egy vagy két körre lesz elég a 8.

Nem szomorkodom, legalábbis nem nagyon, igyekszem előre nézni, tegnap este Szacsának azért fel kellett mosnia, de reggel már azzal ébredtem, hogy mi lesz a folytatás.
Aztán eszembe jutott, hogy hová tűnt vajon a depresszióm, mert elvileg valahol itt kéne lennie, de egyenlőre nem találom, remélem nem csak bújócskázik velem!
Délután felhívom a Krizsát, hogy megdumáljuk a továbbiakat!
Gondoltam, hogy esetleg kihagynánk egy hónapot, ha csak egy körre elég a 8 embrió, mert ennek a ciklusnak a közepén kb. költözködni fogunk, persze fogadunk embereket meg minden, de azért mégis, kis takarítás ilyesmi biztos kell.
Bár pár napot ide-oda tudunk tili-tolizni vele, ha esetleg mégse hagynánk ki.

Sajnos megjött!

Ma reggel megcsináltam a tesztet, mert már nem bírtam tovább, de csak 1 csík van rajta.
Egészen jól viselem, én magam is meg vagyok lepődve, köszönhetően talán a ránk váró fagyibabáknak.
Meg valahogy az igazság az, hogy már nem is mertem beleélni magam, kicsit talán már belefásultam ebbe az állandó sikertelenségbe, de valahogy már el se tudom képzelni, hogy én essek teherbe, azt mindig mások szoktak.
Szóval hülyeség, de nem lepett meg a dolog, csak olyan menetrendszerűen jött :o(

folytatódnak a menzigörcsök, tudom, hogy nem szabad velük foglalkozni, de egyre idegesebb vagyok, folyton rohangálok a Wc-re, hogy mi van.
Már csak másfél nap a tesztig!

éjszaka csak 2 órát tudtam aludni, így számomra elég nehéz volt ma a meló, de igyekeztem helytállni.
Remélem, jól kapaszkodtak szegény babák, bár kicsit kezdem elveszteni a hitem, megjöttek a menzigörcsök, bár tudom, hogy az még semmit nem jelent, de hát holnap kéne megjönnie...

Az ember persze óhatatlanul is elgondolkodik az ikerségen is...Szívesen venném az 1x2 felállást, csak kicsit a terhességtől és a koraszüléstől tartok!
Most hétvégénvolt a National Geographicon egy a műsor a terhességről, akkor úgy elképzeltem, hogy kettőnek azért elég kicsi ott a hely.
Most én kettőt kaptam vissza, hát majd meglátjuk!

Ma beléptem a második hétbe! A kétség poklának újabb bugyrába!
Fel van puffadva egy kicsit a hasam, ami gondolom, attól van, hogy kapok Choragont is, tegnap kaptam épp meg az utolsót, amúgy viszont nem érzek semmit, nagy csend van.
Még egy kósza petefészek szurkálás sincs!
Jövő hét csütörtökön derül ki!
Még/már csak 7 nap!

igyekszem vigyázni rájuk!
És sokat dumálok hozzájuk!
Remélem nem magamban beszélek! ;-)

a kis málnák a hasamban.
Két 8 sejteset kaptam vissza.
Krizsa rábeszélt, hogy ne legyen 3, mert állítólag ugyanannyi az esély így is, és nem tudja milyen a "megtapadási készségem", úgyhogy még a végén csak főne a fejünk ha mindhárom megtapadna.
Így maradt 8 "db" idekint, akik mentek a frigóba, vagyis fagyasztásra kerültek, azt mondta a biológus azok is nagyon szépek, 6-8 sejtesek.
Ha nem sikerülne most, akkor azt beszéltük meg Krzsával, hogy jövő hónapban akár már mehetek is a kis eszkimókért.
A párommal láttuk a két kiszemeltet, mielőtt visszaadták volna, annyira kis szépek voltak, még soha nem láttam ilyet élőben.
Most megyek pihizni.

Mind a 10 osztódik!!!!!!

Most beszéltem a biológussal, 10 termékenyült meg a 12-ből, holnap megint kell telefonálnom.
AZ ET már biztosan csütörtökön lesz, csak még azt nem tudjuk hánykor!
Mikor mondtam Szacsának a telefonba, úgy megilletődött, hogy nekünk van 10 kis bébink! Hallottam a hangján, hogy elérzékenyült!
Mi lesz, ha még sikerül is?!
Már most annyira megfoghatatlan, örömteli, borzongató érzés, hogy elindult 10 kis élet általunk!!!

Ez egy kis 10-15 perces műtét, altatásban végzik, egy hosszú tűben végződő vékony katéterrel, folyamatos ultrahangos monitorozás mellett kiszívják az érett tüszőkből a petesejteket.
12 kis reménysugarat sikerült leszívni :-)
A Krizsa is, Szacsa is és persze én is nagyon boldogok vagyunk!
Most várjuk, hogy sikerüljenek a randik a másik felükkel, vagyis megtermékenyüljenek...

hogy 3 hét után ma van az első nap, hogy semmilyen injekciót nem kell benyomnom!
Lassan már hiányozni fog ez a kis házi ambulancia!
A dohányzóasztalon már olyan megszokott látvánnyá vált a fecskendő meg a többi kellék!

Megjöttem az UH-ról (11. nap), sok szép kis tüszőt látott Krizsa és megdicsért.

Most se számoltuk meg őket, a méreteik 16-19 között vannak.

Ma este még 3 ampullányi Gonalt és egy fél Decat kell beadnom magamnak.
Aztán holnap este a Choragon-ból kétampullányit és hétfő reggel 3/4 8-ra megyünk a punkcióra!

Egyre jobban izgulok, lassan kezdem felfogni, hogy most már tényleg megtörténik ez az egész, és talán tényleg kismami leszek egyszer én is és talán éppen most!

Voltam ma Uh-n (9. napi).
Sok tüszőcske van, én is láttam őket. :-)
Nem számoltuk meg őket, de olyan 6-7 oldalanként.
A vezértüsző mindkét oldalt 13 mm-es, a nyálkahártyám viszont még csak 8A.
Még 2 napig kell a Gonalt és a Decapeptylt nyomnom és péntek reggel vissza Uh-ra, így a punkció valószínűleg hétfőn lesz.

Biszont annyira dáthás vagyok, hogy dem kapok a számon levegőt, éjszakánként dakorlatilag csendesen fuldoklok albást bíbelve, remélem dem lesz gáz az aldatásnál...
Bár remélem, addig még elmúlik!

hogy már megint kiderült, hogy nem bírom a hüvelykúpot. Annak idején az első inszem alatt már az Utrótól kisebesedtem.
Most meg Klimon-t kellett volna nyomnom, tegnap este használtam el az elsőt, gondolom punkciónál lehetséges fertőzés kivédése miatt, erre ma kis véres folyásom lett. Felhívtam a Krizsát (este 7-kor!), mondta, hogy akkor álljak le, nem kell helyette semmi.
Csak én egy vagyok ilyen gyári hibás, túlérzékeny erre?

nyomom a szurikat...
Már nagyon várom a szerdát, akkor derül ki, hogy hogy sikerül növesztgetni a tüszőcskéket.
Mintha már kezdeném érezni a petefészkeim!

Kedden végre megjött, ma reggel voltam Krizsánál, volt 3. napi vérvétel meg ultrahang.
Felírta a Gonalt, a petefészek stimulálós szurit, ma este kezdhetem is adagolni + a Decapeptyl is marad továbbra is, de az mostantól féladag, és még hüvelykúpot is írt fel, gondolom a punkció tisztasága miatt.
Jövő hét szerda délelőtt megyek ultrahangra tüszőcskéket nézegetni!

900-as tollat írt fel és naponta ebből 150-et kell elhasználni, tehát 6 napra elég, és 7. nap megyek ultrahangrara.

Már 3 hasbadöfésen is túl vagyok.
Esténként adom be magamnak.
Egész jól megy, legalábbis mikor már végre elszánom magam, mert az a legnehezebb az egészben, percekig csak nézem a tűt meg a hasam és sehogyse tudom elképzelni a találkozásukat, aztán végső elkeseredésemben fogom és bedöföm, és akkor mindig rájövök, hogy ezért kár volt így izgulni, mert semmi az egész.
Tényleg nem olyan vészes, rájöttem, hogy jó gyorsan kell csinálni!
Az egészben a látvány a leghorrorabb, ahogy közelítek egy tűvel a hasamnak!
Remélem, lassan megszokom ezt is!

Ez most egy olyan gyógyszer ami leállítja a saját hormonműködésem, így a stimulációt jobban tudják majd szabályozni, mert akkor csak az történik majd amit a gyógyszerek diktálnak.
Az akciós ciklust megelőző ciklus 21. napján kell elkezdeni adagolni, aztán megjön a menzesz és ezután a ciklus 3. napjától emellé még elkezdjük majd a stimulációs injekciókat is (szintén a hasbadöfős fajta).
A stimuláció vége felé már ultrahangra kell járni, nézi majd a doki, hogy haladunk, mekkorák a tüszők, mikor legyen a petesejtleszívás (punkció).
A punkció után odakint, de 37°c-on trtva összeterelgetik a petesejteket a spermiumokkal és megvárják a fogantatást meg az osztódás kezdetét, majd három naposan visszateszik egy kis katéteren keresztül a kis zigótákat a méhüregbe (Embrio Transfer, mostantól ET).
Innen tulajdonképp olyan, mint egy sima terhesség.
A ciklus második felét a megtapadás segítése miatt, még megtámogatják progeszteronnal, mint az inszeminációnál.
Ezt is lehet durvább formában, de én most csak ugyanúgy azt a szájon át szedhető tablettát fogom kapni, mint az inszemeknél.
És persze már "csak" a két hét várakozás van az eredményre.


Hétfőn kell megjönnie, nagyon remélem, hogy nem fog késni!

A titkos vágy a vegyes páros, de ahhoz már tényleg nagy szerencse kell, főleg elsőre, mert ha jól tudom ilyenkor 2-nél többet nem is kaphatok vissza! Vagy nem?

Hurrá!!! Ma este kezdem a hormonfüggést!

Ma megvettem a Sehány éves kislányt.
Újra kiadták most, nekem gyerekkorom egyik legszebb könyve, én is abból világosultam fel.
Gyönyörű rajzok vannak benne a terhességről, születésről gyerekeknek.
Az igazság az, hogy én már a születendő babának vettem persze, hátha akkor majd nem lehet kapni.
Előbb-utóbb úgyis biztos lesz majd valaki akinek szüksége lesz rá! ;D

Voltunk ma a Krizsánál Szacsával.
Leadtuk a tegnap megszerzett papírt.
Felírta a Decapeptylt, már ki is váltottam délelőtt.
Ez egy petefészek stimuláló injekció, hatására több tüsző nő, vagyis így több petesejt érik meg.
Hétfőn kell elkezdeni szúrni magam, és ha megjött a menzeszem be kell jelentkeznem egy vérvételre.
Nagyon boldogok vagyunk!

Kicsit persze félek az injekció beadástól.
Hasba kell adni, de nem tudom a has melyik részére, és összefogjam-e a bőrt vagy csak úgy simán? Lassan nyomjam-e be be a cuccot? Fáj-e amikor beszúrom vagy amikor megy be az anyag?
Majd meglátjuk...

Tehát holnap este lesz a főpróba, vagyis az első szuri!

Megkaptam a papírt a nőgyógyászomtól (persze nagyon "hálás voltam"), úgyhogy holnap megyek reggel Krizsa dokihoz, hogy megbeszéljük a továbbiakat + receptekért!!!
El se hiszem még mindig, hogy így begyorsultak az események! :D

és reggel voltam az új dokimnál, Krizsánál, hogy megbeszéljük mi lesz.
Már megint ííííszooonyúúú kedves volt!
Elmondta, hogy ránk bízza a döntést, de szerinte az egy idióta törvény, hogy 6 inszem legyen, és ha ragaszkodom hozzá, akkor megcsináltathatjuk a maradék kettőt, de ha Ő ülne az én székemben, hát...
Én persze cseppet sem ragaszkodtam!
Erre elmondta, mit kell tennem, hogy lepapirozzuk a dolgot hivatalosan is, ami khmmm, persze egy kiskapu.
Aztán kiderült, hogy most a 18. napon vagyok és azt mondta, hogy ha sikerül holnap megszereznem a hőn áhított "igazolást" a nőgyógyászomtól, akkor hétfőn akár kezdhetek is a Suprefacttal és 25-e körül meglenne a beültetés is!!!!!
Hát én erre nem is számítottam!
Olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne velem fogadni!!! :D :D :D

az új lakásba, jövő héttől indul a felújítás, május vége valszeg költözés.
Lehet, hogy akkor lesz a lombik is?

Megjött a menzeszem így felhívtam a Kaálit, hogy bejelentkezzek a következő inszem ultrahangjára, de már a Krizsához.
A pultos kislány mondta, hogy azért beszéljek a dr. úrral mielőtt elkezdem ezt a hónapot, szedni a gyógyszert.
Szóval beszéltünk, elmondtam neki, hogy ugyan eddig a Szmatona páciense voltam, de mostantól az ővé szeretnék lenni, szerencsére nem kellett túlmagyarázni elvicceltük a dolgot.
És ami a lényeg: azt mondta, hogy ne kezdjem el most az inszemet, hanem üljünk le és beszéljük meg a lehetőségeket.
Nagyon úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem erőltetné ezt az utolsó kettőt, hanem jobb lenne egyből menni a lombikkal tovább.
Március 31-re beszéltük meg a randit, így most ebben a hónapban végre 7 hónap után semmi hormon!
Nagyon boldog vagyok, mert már így a 4. inszem után nem nagyon hittem, hogy nekünk ez megoldás!
Ha jól számolgatok valószínűleg júniusban tudunk menni első lombikra!

A helyzet az, hogy holnapután, azaz péntek reggel kell tesztelnem, és még mindig nagyon reménykedek, hogy erre az egész orvos váltásra nem lesz szükség!

Nekem most ez a 4. inszem, úgyhogy még hátra lesz 2 kötelező a lombikig, ha addig nem sikerül. Elvileg 6-ot ír elő a törvény, mivel ez egy jóval olcsóbb eljárás és mellesleg kevésbé is terheli a női szervezetet, ezért, ha nincs kizáró ok, ennyit meg kell csinálni.
Én viszont egyre kevésbé hiszek benne, hogy nálunk ez segít és a tapasztalat is azt mutatja, hogy ahol az első 4 nem hoz eredményt, ott csak nagyon ritkán segít az ötödik-hatodik....

Még a Szmati csinálta és sikerült megerősítenie a szándékaimat.
Nem akarok rá nagyon panaszkodni, de nem sikerült benne sajna kellemesen csalódni, annyira futószalagon kezelt, hogy az már megalázó volt.
A szobájába be se hívott, ott a műtőasztalon a fejemhez rakta a recepteket, a progeszteronét is, meg, ha nem sikerül, akkor a következő stimuhoz valót is.
Megnéztem, láttam, hogy elfelejtette, hogy nekem nem jó az Utrogestan mert kimar, és az első inszem óta Duphastont szedek.
Szóltam neki, erre dühös lett, hogy most mégiscsak le kell mennie a szobájába egy újabb receptért, mondta, hogy akkor leadja a portán, kifelé majd ott kérjem el...


Közben sikerült elintéznünk a lakáshitelt, holnap fizetjük ki a lakásunkat, annyira örülök!
Kezdődhet a felújítás!

Vasárnap írtam és azóta sok minden történt velem.

Voltam kedden a Kaáliban Ultrahangon és 5 és fél szép tüszőcskét látott a doki (a fél is már 14mm volt).
Azt mondta, hogy ez most már bőven jó, lassan sok is. Viszont a nyálkahártya még csak 7A volt, így csak holnap lesz az inszem, reméljük, addig vastagodik!

Közben megfordult a fejemben valami....
A Kaáliban most a Szmatona dokihoz járok, de kedden Ő nem volt bent, így Krizsa doki vizsgált meg.
Mi egyszer már találkoztunk 3 hónappal ezelőtt, akkor 2 percet beszéltem vele, amikor az első inszemnél hétvégén Szmatonát nem érték el nekem, akkor vele beszéltem telefonon. Másnap már bent volt Szmatona, de bemutatkoztam akkor Krizsának, hogy velem beszélt előző nap telefonon, innentől viszont akkor intézem a saját dokimmal tovább a dolgot.
Mikor most Krizsa bejött a vizsgálóba be akart mutatkozni, de megismert, hogy már találkoztunk!
Ezek után elkezdett velem beszélgetni, hogy hol lakom, szeretek-e ott lakni, mivel foglalkozom, meg ilyenek végig a vizsgálat alatt.
Én a Szmatonával az elmúlt 4 hónap alatt nem beszélgettem ennyit.
Majd a szobájában is nagyon kedves volt és olyan dolgokat is megkérdeztem tőle, amiket a Szmatitól eddig valahogy nem.
Szóval egy szó mint száz, azon gondolkodom, hogy átmennék a Krizsához.
Még rágódom rajta. Mondjuk holnap még a Szmatona fogja csinálni az inszemet, aztán esetleg a következő hónaptól. (Bár ne lenne rá szükség!)
És ha átmegyek nem tudom, ezt hogy illik? Szeretném szépen intézni!


A másik még, hogy megkérdeztem a Krizsát, hogy hányadik inszem szokott sikerülni? Mire Ő: "Az inszemnél 10% az esély a sikerre, tehát 90%, hogy nem sikerül, úgyhogy: Én úgy fogalmaznék sehányadikra.”
Ezt nem azért írom, mert annyira szomorúvá tett volna és tudom, hogy van, aki pont beleesik a 10%-ba, de pont ellenkezőleg, engem ez annyira felszabadított.
Egyszerűen úgy éreztem, hogy fölösleges idegeskednem ezen az egészen.
Ezt nem tudom igazán, hogy mondjam, de valahogy kevésbé görcsölök, meg nincs az a rossz érzés, hogy biztos valami velem nincs rendben, de nagyon.
Lehet persze, hogy pont ettől jön majd össze!
És azontúl, hogy így felszabadított engem ez a mondat, egyben nagyon tetszett az őszintesége Krizsának.
Aztán persze azért még mondta, hogy nagyon szorít, hogy nekünk most ez a negyedik sikerüljön!

Már benne vagyunk a 4. inszemben nyakig!
A closti már el is fogyott!

Az a baj, hogy az ember olyan tehetetlen és nem tudja mi a megoldás kulcsa, mit kéne máshogyan csinálni, én ettől nagyon kész vagyok, ettől a tehetetlenségől... mert egyébként elég gyakorlatias vagyok, megnézem, hogy lehet egy problémát megoldani és meg is oldom, de sajnos itt csődöt mond minden "tudományom"... :( csak megyek előre amerre mondják, hogy kell, csinálom vakon amit kell, és nem értem, nem értem...

Vasárnap meg is jött a pénteki negatív teszt után és talán annyi fejlődést látok, hogy mintha kezdené már kapisgálni a testem, hogy mit is akarunk tőle, mivel pont 28 napra, de még azon belül is órára pontosan jött meg!
Úgy számolom, jövő hét csütörtökön vagy pénteken lesz a 4. inszem, az már biztos, hogy kedden megyek az UH-ra.

teszteltem reggel! :( :( :(


Így estére már kezdek jobban lenni, Szacsának kicsit fel kellett mosnia a padlóról.

Sajnos egyre kevésbé hiszek abban, hogy nálunk van értelme ennek az inszemesdinek. Lehet, hogy a harmadik után még nem kéne így elkeseredni (Szacs is ezt mondja), de tényleg nem tudom hol akadhat el ez az egész folyamat és mi lehet egyáltalán a baj?!

Hát, nem vagyok túl optimista...

Nem tudok semmiről beszámolni, már megint gyanúsan nem érzek semmit!
Szerencsére most van figyelem elterelés.
Most zajlik a filmszemle így most ezen a héten összesen 19 filmet nézünk meg.
Szombaton pl. du. fél kettőtől éjfélig moziban leszünk!
Ez most jól eltart keddig, remélem izgi filmek lesznek és elterelik a figyelmemet! :)

az inszemen!
Elképesztő milyen futószalag volt ma a Kaáliban!

a harmadik inszemet.
Voltam ma 10. napi ultrahangon.
5 tüsző nőtt meg, simán a Clostytól, pedig ez egy gyenge stimulációs szer.
A legkisebb 16 a legnagyobb 20 mm-es!
Az inszem pedig csak pénteken lesz, csütörtök helyett, eredetileg addigra volt kitűzve, mert a nyálkahártyát még vastagítanom kell.

Tegnap, vasárnap megjött, vegyük úgy, hogy ez most jó hír.
Legalább nem késlekedett tovább, ha már úgy sincs semmi.
Jöhet a harmadik inszem!!!

elég rossz hírem van.
Csináltam tesztet és sajnos csak egy csík volt rajta!
Nem vagyok valami fényes hangulatban :-(

Időközben egyébként lassan bankszakemberré válunk, tanácsadó irodát fogunk nyitni asszem, ez az egész egy őrület!!!

Az élet persze nem áll meg és figyel lélegzet visszafojtva arra, hogy vajon mit csinálnak a sejtek a hasamban.

Lakásfronton kutyaszorítóba kerültünk.

Eladtunk még augusztusban Szentendrén egy házat 32 millióért (a 2/3-a volt a mienk).
Akkor lefoglalózták, a teljes összeget pedig legkésőbb március 1-re ígérték.
Mi szintén lefoglalóztunk egy lakást március 5-ei határidővel.

A héten, szerdán a mi vevőink bejelentették, hogy már biztosan látják, hogy nem tudnak fizetni, nyugodtan bonthatunk szerződést, ők elvesztik a foglalójukat, de ez van.

Most pedig, hogy mi ne veszítsük el a pénzünk, meg a lakást amibe beleszerettünk, sürgősen fel kell vennünk 23 millió forint hitelt. Hát ez azért nem olyan egyszerű...

Szóval izgalmasan telt az új év első hete, bankból bankba rohangál Szacsa, egy hét alatt úgy kikupálódtunk hitel ügyben, hogy olyan nyelven beszélgetünk itthon, amin 1 hete még egy kukkot sem értettünk és reménykedünk, hogy sikerül találnunk egy bankot aki ad nekünk hitelt, ráadásul nem túl drágán...

A jó oldala a dolognak, hogy így rágódni sincs most sok időm, hogy most terhes vagyok-e vagy sem.

a második (nehezebb) hétbe léptem.
Most se érzek semmilyen "jelet".
A petefészkeim fájdogálnak inkább kicsit néha, mint a stimu meg a repesztés idején, más semmi.

Sajnos pár napja nem tudtam jönni, karácsony, szilveszter, család, de új híreim vannak.

Belevágtunk a második inszembe, szedtem a gyógyszert a stimulációhoz most is.
Hétfőn az ultrahangon két nagy és egy kicsi tüsző volt, így este meg volt a Choragon és szerdán (dec. 29) délben megvolt a második inszeminációnk!!!

Úgyhogy most jön a reményteli várakozás.