HUP0100512A2 - Eljárás új 3,5-bisz(trifluormetil)-benzoil-kloridok előállítására és új 3,5-bisz(trihalogénmetil)- és 3,5-dimetil-benzoil-halogenidek - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridokelőállítására a megfelelő 3,5-dimetil-benzoesavakból. Az eljárás soránközbenső termékként keletkező új 3,5-bisz(trihalogén-metil)- és 3,5-dimetil-benzoil-halogenidek szintén a találmány tárgyát képzik. A találmány szerinti eljárásra jellemző, hogy egy (V) általánosképletű 3,5-dimetil-benzoesavat a megfelelő (IV) általános képletűsavkloriddá alakítanak, ennek oldalláncait gyökösen kimerítőenklórozzák, a kapott (III) általános képletű 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridot vízmentes hidrogén-fluoriddal és/vagy antimon-pentafluoriddal fluorozzák, majd a kapott (II) általános képletű3,5bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluoridot szilícium-tetrakloriddal -további Lewis-sav jelenlétében - reagáltatják (I) általános képletűvegyületté. Ó

Description

ρ ο 1005 12 Ζ’η·’·::·

Eljárás 3,5-bisz(trifluor-metiI)-benzoilkloridok előállítására és új

3,5- bisz(trihalogén-metil)- és 3,5-dimetil-benzoil-halogenidck

A találmány tárgya 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridok előállítására a megfelelő 3,5-dimetil-benzoesavakból. Az eljárás során közbenső termékként keletkező új 3,5-bisz(trihalogén-metil)- és 3,5-dimetil-benzoil-halogenidek szintén a találmány tárgyát képzik. A 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridokat az alábbiakban BTB-nek is nevezzük.

A 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridok közbenső termékek gyógyászati és agrokémiai hatóanyagok, valamint fotoreziszt-kompoziciók előállításában.

Ismert a 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilklorid előállítása a megfelelő 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoesav klórozása útján (lásd például J. Med. Chem. 38, 3106 (1995)). Ez a sav kétféleképpen állítható elő:

a) l-bróm-3,5-bisz(trifluor-metil)-benzolt magnéziummal vagy lítiummal fém-vegyületté alakítanak (Bull. Soc. Chim. Fr. 1962 (587) és Chem. Bér. 129, 233 (1996)), majd széndioxiddal, vagy palládiumkatalizátor jelenlétében szénmonoxiddal és vízzel reagáltatnak (JP-OS 09-67 297) vagy

b) 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzolt butillítium és kálium-terc-butanolát elegyével (lásd Synlett 1990, 747) vagy csak butillítiummal (J. Organomat. Chem. 67, 321 (1974)), majd utána széndioxiddal reagáltatnak.

Ipari mennyiségek előállítására ezek az eljárások nem alkalmasak, mindegyik szerves fémvegyületek előállítását és kezelését igényli, ami csak bonyolult technológiával valósítható meg. Emellett 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzol és a megfelelő 1bróm-vegyület előállítása is bonyolult. A meta-trifluormetil-szubsztituált fenilmagnézium- és -lítium-vegyületek hajlamosak az exoterm bomlásra is, ezért a tech93779-1174 To nológia csak hozzávetőlegesen biztonságos kézben tartása szintén nagy ráfordítást követel.

Ismert továbbá, hogy 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilfluoridok előállíthatok l,3,5-trisz(triklór-metil)-benzolok vízzel végzett szelektív elszappanosítása, majd a keletkező 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridok (DE-PS 705 650) hidrogénfluoriddal vagy antimon-trifluoriddal végzett teljes klór/fluor-cseréje útján (DE-PS 707 955). Nem ismert, hogy a 3,5-bisz(tri-fluor-metil)-benzoil-fluoridokból a megfelelő benzoil-kloridokat egyáltalán és ha igen, hogyan lehet előállítani.

Igény mutatkozott tehát olyan eljárás iránt, amellyel 3,5-bisz(trifluor-metil)benzoilkloridok állíthatók elő biztonságosan, ipari mértékben, nagyobb ráfordítás nélkül, egyszerűbben hozzáférhető kiindulási anyagokból.

Eljárást találtunk az (I) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridok előállítására, amelyek képletében

X jelentése hidrogén-, fluor- vagy klóratom.

Az eljárásra jellemző, hogy egy (V) általános képletű 3,5-dimetil-benzoesavat, amelynek képletében X jelentése a fenti, a megfelelő (IV) általános képletű savkloriddá alakítunk - a (IV) általános képletben X jelentése a fenti -, ennek oldalláncait gyökösen kimerítően klórozzuk, a kapott (ΙΠ) általános képletű 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridot, amelynek képletében X jelentése a fenti, vízmentes hidrogén-fluoriddal és/vagy antimon-pentafluoriddal fluorozzuk, majd a kapott (II) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluoridot, amelynek képletében X jelentése a fenti, szilícium-tetrakloriddal - további Lewis-sav jelenlétében reagáltatjuk (I) általános képletű vegyületté.

Az (I).. .(V) általános képletekben X előnyös jelentése hidrogénatom.

A találmány szerinti eljárás első lépése, azaz a (IV) általános képletű savkloridok (V) általános képletű benzoesavakból történő előállítása elvégezhető karbonsavkloridok karbonsavakból való előállítására ismert analóg eljárások szerint. 3,5-dimetil-benzoesav és foszfor-pentaklorid reagáltatása például lásd Can. J. Chem. 41, 2962 (1963), 3,5-dimetil-benzoesav és tionilklorid reagáltatása lásd J. Org. Chem. 24, 1301 (1959). X helyén fluor- vagy klóratomot tartalmazó vegyületekkel ezek a reakciók analóg módon valósíthatók meg.

Az első lépéshez szükséges (V) általános képletű benzoesavak ismert eljárásokkal vagy ezekre analóg módon állíthatók elő. A 3,5-dimetil-benzoesav a kereskedelmi forgalomban kapható vegyület.

A (IV) általános képletű savhalogenidekké történő átalakításhoz klórozó reagenst alkalmazunk, például: tionil-klorid, foszfor-triklorid, foszfor-pentaklorid, foszforoxiklorid, oxalil-klorid vagy foszgén. Előnyösen tionil-kloridot vagy oxalilkloridot alkalmazunk, tekintettel arra, hogí reakciótermékei (hidrogén-klorid és kéndioxid, illetve hidrogénklorid, szénmonoxid és széndioxid) illékonyak és ezért könnyen eltávolíthatók.

A (IV) általános képletű savkloridok előállítását előnyösen hígítószer jelenlétében végezzük. Hígítószerként közömbös szerves oldószerek vagy elegyeik jöhetnek számításba. Példaként az alábbiakat soroljuk fel: alifás, aliciklusos és aromás szénhidrogének, így petroléter, hexán, heptán, ciklohexán, metil-ciklohexán, benzol, toluol, xilol és dekalin, halogénezett szénhidrogének, így klórbenzol, diklórbenzol, diklór-metán, kloroform, széntetraklorid, diklóretán, triklóretán és tetraklóretilén, éterek, így dietil-éter, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán, 1,2-dietoxi-etán, dietilénglikol-dimetiléter és anizol, észterek, például metil-, etil- és butil-acetát, szulfonok, így szulfolán. Egy mól (V) általános képletű benzoesavra például 50-150 ml hígítószert alkalmazhatunk.

Előnyös, ha a klórozó reagenst feleslegben alkalmazzuk, például egy mól (V) általános képletű benzoesavra 1,1-10 mól, előnyösen 1,2-3 mól klórozó reagenst számítunk.

A klórozó lépés reakcióhőmérséklet szélesebb tartományon belül változhat. Általában 0 °C és 150 °C közötti, előnyösen 20 °C és 120 °C közötti hőmérsékleten végezzük a klórozást.

A reakcióelegy feldolgozása például desztillálással történhet. Ha a fentiekben előnyösnek mondott klórozó reagenseket alkalmazzuk, azok feleslegét és az adott esetben jelen lévő hígítószert egyszerűen ledesztilláljuk és a desztillálás maradékát a következő lépés kiindulási anyagakánt alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás második lépés, azaz a (IV) általános képletű 3,5-dimetil-benzoil-kloridok oldallánc-klórozása új. Az oldalláncok klórozását gyökös reakcióként valósítjuk meg. Ez emelt hőmérséklettel, fényforrással és/vagy gyökindítóval érhető el. Fényforrásként például izzólámpák, előnyösen halogénlámpák, valamint közép- és nagy nyomású higanygőzlámpák alkalmazhatók. Gyökképzőként az alábbiakat soroljuk fel: benzoil-peroxid, di-terc-butil-peroxid, 2,2-azabisz(izovajsavnitril) és 2-fenil-azo-2,4-dimetil-4-metoxi-valero-nitril. Előnyösen fényforrást használunk emelt hőmérséklet mellett. A reakcióhőmérséklet például 80 °C és 250 °C közötti, előnyösen 100 °C és 220 °C közötti, különösen előnyösen 110 °C és 190 °C közötti. Előnyös, ha a klórozást viszonylag alacsony hőmérsékleten, például 80-140 °C-on kézdjük és viszonylag magasabb hőmérsékleten, például 160250 °C-on fejezzük be.

Ebben a lépésben klórozószerként általában elemi klórt alkalmazunk.

Egy mól (IV) általános képletű dimetil-benzoil-kloridra például 6,3-18 mól, előnyösen 7,2-10 mól klórgázt alkalmazhatunk.

A reakció után adott esetben jelen lévő felesleges klórgázt például közömbös gáz, így nitrogén bevezetésével vagy vákuum alkalmazásával eltávolíthatjuk. Az így kapott nyers terméket közvetlenül a következő reakciólépésbe vihetjük, de például vákuumdesztillálással tisztíthatjuk is.

A találmány szerinti eljárás harmadik lépése a (III) általános képletű 3,5-bisz-(triklór-metil)-benzoil-kloridok fluorozása (II) általános képletű 3,5-bisz(trifluormetil)-benzoil-fluoriddá. A 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilfluoridok előállításának egy lehetőségét a DE-PS 707 955 már leírta; ez a módszer az X helyén fluor- vagy klóratomot tartalmazó vegyületre analóg módon alkalmazható.

A fluorozást vízmentes hidrogénfluoriddal és/vagy antimonpentafluoriddal végezzük. Adott esetben katalizátort, például Lewis-savat, így titán-tetrakloridot, bór-trikloridot vagy antimon-pentafluoridot alkalmazhatunk a reakció gyorsítására. Előnyösen vízmentes hidrogéb-fluoridot és titán-tetrakloridot alkalmazunk. A Lewissavat a reakció beindulása után is adagolhatjuk.

Egy mól (III) képletű benzoil-kloridra például 7,7-21 mól (10-200 % felesleg) vízmentes hidrogén-fluoridot vagy megfelelő mennyiségű antimon-pentafluoridot és például 0-0,2 mól Lewis-savat alkalmazhatunk.

A fluorozást például úgy végezhetjük, hogy a hidrogénfluorid forráspontja alatti hőmérsékleten, például -20 °C és + 15 °C° közötti hőmérsékleten kezdjük a reagáltatást, majd a reakció teljessé tétele érdekében nagyobb hőmérsékleten, például 100 °C és 180 °C közötti hőmérsékleten fejezzük be azt. A hidrogénfluorid gőznyomása miatt lOOxlO⁵ Pa-nál nagyobb nyomás is léphet fel, tehát megfelelően szilárd reakcióedényt kell alkalmazni. A felszabaduló hidrogénkloridot például +20 °C feletti hőmérsékleten állandó nyomást biztosító szelepen keresztül nyomásmentesítjük.

A fluorozást követően kapott reakcióelegyet például frakcionált desztillálással dolgozhatjuk fel.

A találmány szerinti eljárás negyedik és egyben befejező lépése a karbonilcsoporthoz kapcsolódó fluoratom klóratommal való lecserélése, ami eddig az ilywen vegyületek esetén nem vált ismertté. A cserét szilícium-tetrakloriddal, további Lewis-sav, például alumínium-klorid, bór-trifluorid, titán-tetraklorid, vas-triklorid vagy a felsoroltak elegyeinek jelenlétében valósítjuk meg.

Egy mól (II) általános képletű benzoil-fluoridra például 0,25-1 mól (1-4 ekvivalens), előnyösen 0,3-0,5 mól szilícium-tetrakloridot és 0,01-0,1 mól, előnyösen 0,02-0,05 mól további Lewis-savat számítunk.

A fluor/klór-csere például 0 °C és 70 °C közötti, előnyösen 20 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten végezhető. A további Lewis-savat vagy a (II) képletű benzoilfluoridhoz vagy a szilicium-tetrakloridhoz adjuk, majd a másik komponenst adagoljuk. így a gázfejlődés jól kézben tartható.

A fluor/klórcsere után kapott reakcióelegyet például úgy dolgozhatjuk fel, hogy először a szilárd alkotókat például szűréssel, előnyösen szűrősegédanyag, például cellulóz vagy zeolit adagolása után végzett szűréssel elválasztjuk. A szűrletet vákuumban ftakcionáltan desztillálva az előállított 3,5-bisz(trifluor-metil)benzoilkloridot tiszta formában kapjuk. A szilícium-tetraklorid maradékának és/vagy a további Lewis-savnak a dezaktiválásához előnyös lehet, ha a desztillálni kívánt elegyhez kis mennyiségű, pe 0,1-1 tömeg% aril-vagy alkilfoszfint adunk. Alkalmas például a trifenilfoszfin.

A találmány szerinti eljárással az (I) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)benzoilkloridok a jól hozzáférhető (V) általános képletű 3,5-dimetil-benzoesavakból technikailag jól és egyszerűen elvégezhető eljárással, jó hozammal állíthatók elő. A lépések összhozama meghaladja a 60 %-ot.

Az (I) ... (IV) általános képletű vegyületek egy része új. Ezért a jelen találmány az (la) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridokra, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom, továbbá a (Ha) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoifluoridokra, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom, valamint a (Illa) általános képletű 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoilkloridokra, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom, és a (IVa) általános képletű 3,5-dimetil-benzoil-kloridokra, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom, is vonatkozik.

Az (la)...(IVa) képletű vegyületek előállítását a fentiekben leírtuk. A vegyületek közbenső termékek a 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilkloridoknak a találmány szerinti eljárásban történő előnyös előállításában.

Példák

1. példa

3,5- Dimetil-benzoil-klorid

Négy liter térfogatú reakcióedénybe 1000 g 3,5-dimetil-benzoesav 450 ml toluollal készített oldatához 60 °C-on, keverés közben 2 óra alatt 80 ml tionilkloridot csepegtetünk; gáz fejlődik. Utána az elegyet forráspontig (belső hőmérséklet 102 °C) melegítjük és visszafolyató hűtő alatt 2 órán át forraljuk. Ezt követően 1,5 óra alatt a tionilklorid feleslegét és a toluol egy részét ledesztilláljuk légköri nyomáson, 102 °C fejhőmérsékletig. Az elegyet 80 °C-ra hagyjuk lehűlni, majd a toluolt 2000 Pa nyomás mellett ledesztilláljuk. Az illékony részek utolsó nyomait úgy távolítjuk el, hogy 2000 Pa mellett a kolonna fenékhőmérsékletét huzamosabb időn át 110 °C-on tartjuk. Maradékként 1092 g (az elméleti hozam 96,7 %-a) 3,5-dimetil-benzoil-kloridot kapunk.

2. példa

3,5 -bisz(triklór-metil)-benzoil-klorid

Léghűtéses UV-buvárlámpával felszerelt reakcióedényben 1092 g 3,5-dimetil-benzoil-kloridot 120 °C-ról 61 óra alatt egyenletesen 180 °C-ra melegítjük, miközben UV-besugárzás mellett összesen 4340 g klórgázt vezetünk be az elegybe. Ekkor a gázkromatográfiás elemzés szerint a kiindulási anyag eltűnt. A klór feleslegét átfuvott nitrogéngázzal eltávolítjuk. 2390 g (az elméleti hozam 98,1 %-a) 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridot kapunk.

3. példa

Öt liter térfogatú, keverővei, felszálló hűtővel (a hűtőközeg hőmérséklete -10 °C) és nyomásszabályozóval felszerelt, nemesacélból készült autoklávba 990 ml vízmentes hidrogén-fluoridot mérünk be. Ezt követően -5 °C és 0 °C közötti hőmérsékleten 1126 g 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridot csepegtetünk a hidrogénfluoridhoz; csak kevés sósavgáz fejlődik. A hőmérsékletet +20 °C-ra hagyjuk emelkedni. Az enyhe gázfejlődés befejeztével (kb. 1,5 óra) 40 perc alatt 68 g titántetrakloridot adagolunk. Az újabb gázfejlődés lecsengése (kb. 2 óra) után az autoklávot lezárjuk, nitrogéngázzal lOxlO⁵ Pa nyomást létesítünk és a hőmérsékletet fokozatosan 140 °C-ra emeljük; a keletkező hidrogénkloridot a nyomásszabályozó 25x10⁵ Pa nyomáson folyamatosan kiengedi. Tizenegy óra elteltével (140 °C-on) a reakció befejeződött. Az autoklávot lehűtjük, nyomásmentesítjük, a hidrogénfluorid feleslegét (248 g) légköri nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot vákuumban (1270xl0⁵ Pa) hídon keresztül desztilláljuk (maximális fejhőmérséklet: 84 °C/12xlO⁵ Pa) 43 g gyanta szerű maradék marad vissza. A nyers párlatot vákuumban 60 cm hosszú, Wilson-spirálokkal töltött töltőtestkolonnán át frakcionáljuk (50x10⁵ Pa, fiirdőhőmérséklet 140 °C, fej hőmérséklet 75 °C) 105 g desztillációs maradék (visszavezethető, nem teljesen fluorozott termékek) mellett 633 g (az elméleti hozam 81 %-a)

3,5- bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluoridot kapunk, amelynek tisztasága (GC, felület%) 99,9 %.

4. példa

3,5 -bisz(trifluor-metil)-b enzoil-klorid

1040 g 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluorid és 24 g alumínium-klorid elegyet 40 °C-ra melegítjük, majd keverés közben 3 óra alatt 224 g szilíciumtetrakloridot csepegtetünk az elegyhez, ügyekve arra, hogy a hőmérséklet a 45 °C-ot meg ne haladja. Az elegyet a gázfejlődés megszűnéséig keverjük (2 óra), utána 30 g zeolit X133 szűrőanyagot adagolunk és az elegyet szűrjük. 1000 g zavaros szűrletet kapunk, amelyet 5 g trifenil-foszfin adagolása után 12xl0⁵ Pa nyomáson 70 cm-es kolonnán át desztillálunk. 623 g (az elméleti hozam 83,6 %-a) 3,5-bisz(trifluormetil)-benzoil-kloridot kapunk, amely 68 °C-on (furdőhőmérséklet: 80 °C) átdesztillál.

5. példa

Gázbevezető csonkkal, valamint ártalmatlanítóval összekötött gázkivezető csonkkal ellátott keverőkészülékben 100 g (0,593 mól) 3,5-dimetil-benzoil-klorid és 0,5 g vas(III)-klorid keverékébe 22-28 °C-on 3 óra alatt 42 g klórgázt vezetünk. Frakcionált desztillálással 78 g 2-klór-3,5-dimetil-benzoil-kloridot kapunk. Forrástartomány: 113-114 °C/500 Pa.

6. példa

UV-lámpával felszerelt klórozóberendezésben 78 g 2-klór-3,5-dimetilbenzoil-kiorid 100 ml vízmentes 4-klór-benzotrifluoriddal készített oldatához 1 g foszfortrikloridot és 0,5 g kálium-kloridot adunk. A hőmérsékletet az elején 100 °Con tartjuk, lassan klórgázt vezetünk be a készülékbe. A klórozás során a belső hőmérsékletet az oldószer reflux-hőmérsékletére emeljük. Húsz óra alatt 200 g klór került bevezetésre, a reakcióelegyet frakcionáltan desztilláljuk. 20 Pa nyomáson 145147 °C-on 119 g 2-klór-3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-klorid desztillál át.

n²⁰ _D = 1,6025.

7. példa

Nemesacélból készült autoklávba 100 ml hidrogén-fluoridot és 2 ml antimonpentakloridot bemérünk. Az elegyhez 0 °C-on 119 g 2-klór-3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-klorid 50 ml vízmentes diklór-metánnal készített oldatát adagoljuk. Utána nitrogéngázzal lOxlO⁵ Pa nyomást létesítjük és a hőmérsékletet fokozatosan 145 °Cra emeljük. A keletkező hidrogénkloridot -15 °C-ra hűtött visszafolyató hűtőn át 25x10⁵ Pa mellett nyomásmentesítjük. Kilenc óra elteltével a gázfejlődés befejeződött, a készüléket szobahőmérsékletre hűtjük. A terméket finom desztillálásnak vetjük alá; 1300 Pa mellett 76-77 °C-on 68 g 2-klór-3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoilfluorid desztillált át. n²⁰ _D = 1,4292.

Claims (12)

11 ’ ·’ .··· ' · L

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás (I) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-kloridok előállítására, amelyek képletében

X jelentése hidrogénatom, fluor- vagy klóratom, azzal jellemezve, hogy egy (V) általános képletű 3,5-dimetil-benzoesavat, amelynek képletében X jelentése a fenti, a megfelelő (IV) általános képletű savkloriddá alakítunk - a (IV) általános képletben X jelentése a fenti -, ennek oldalláncait gyökösen kimerítően klórozzuk, a kapott (III) általános képletű 3,5—bisz(triklór-metil)-benzoilkloridot, amelynek képletében X jelentése a fenti, vízmentes hidrogén-fluoriddal és/vagy antimon-pentafluoriddal fluorozzuk, majd a kapott (II) általános képletű 3,5bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluoridot, amelynek képletében X jelentése a fenti, szilícium-tetrakloriddal - további Lewis-sav jelenlétében - reagáltatjuk (I) általános képletű vegyületté.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a (IV) általános képletű savklorid kialakítására tionilkloridot, foszfor-trikloridot, foszforpentakloridot, foszforoxikloridot, oxalilkloridot vagy foszgént alkalmazunk hígítószer jelenlétében.

3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy mól (V) általános képletű vegyületre 1,1-10 mól klórozó reagenst alkalmazunk és a klórozást 0-150 °C-on végezzük.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az oldalláncok gyökös klórozását emelt hőmérsékleten, félyforrással végzett besugárzás és/vagy gyökképző adagolása mellett 80-250 °C-on elemi klórral valósítjuk meg.

5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy mól (IV) képletű dimetil-benzoil-kloridra 7,2-12 mól klórgázt alkalmazunk.

¹² <·: <><; '··

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fluorozást vízmentes hidrogén-fluoriddal, Lewis-sav jelenlétében végezzük, egy mól (III) általános képletű benzoilkloridra 7,7-21 mól vízmentes hidrogén-fluoridot számítva.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilícium-tetrakloriddal végzett reagáltatást alumínium-klorid, bór-trifluorid, titántetraklorid, vas-triklorid vagy a felsoroltak elegyei jelenlétében valósítjuk meg

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szilíciumtetrakloridos reagáltatás során 1 mól (II) általános képletű benzoil-fluoridra 0,25-1 mól szilícium-tetrakloridot és 0,01-0,1 mól további Lewis-savat alkalmazunk

9. )Ia) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-kloridok, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom.

10. (Ha) általános képletű 3,5-bisz(trifluor-metil)-benzoil-fluoridok, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom.

11. (Illa) általános képletű 3,5-bisz(triklór-metil)-benzoil-kloridok, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom.

12. (IVa) általános képletű 3,5-dimetil-benzoil-kloridok, amelyek képletében X’ jelentése fluor- vagy klóratom.

A meghatalmazott: