HU222903B1

HU222903B1 - Kapcsolószekrény sínhez kötött járművekhez

Info

Publication number: HU222903B1
Application number: HU0100484A
Authority: HU
Inventors: Giuseppe Bonfigli
Original assignee: Alstom Transport S.P.A.
Priority date: 1997-10-22
Filing date: 1998-10-19
Publication date: 2003-12-29
Also published as: BRPI9813871B1; CN1276761A; PL340656A1; AU1434699A; CA2307645C; EP1024988A1; CA2307645A1; HUP0100484A3; ES2177076T3; DK1024987T4; BR9813869A; US6454221B1; WO1999020513A3; ATE236820T1; ITSV970044A0; CN1153707C; DE69813275T2; ITSV970044A1; DK1024988T3; AU756674B2

Abstract

A találmány kapcsolószekrény sínhez kötött járművekhez, melynekrészei: meghajtóegység (M, 3, 4, 5, 5') kapcsoló érintkezőkéseinek(A1, A1', A2, A2') átviteli elmozdulásához, és legalább egyetlencsoport (12, 18, 120, 21, 24) a mozgatásnak az érintkezőkésekre valóátvitelére. Továbbá mozgatható eszközei vannak (24) az érintkezőkésekmegfelelő zárási pozíciójában történő rögzítésére. Ezek az egységek aszekrényben (1) találhatók, amely lényegében vasúti aljnak megfelelőalakú és méretű, és az alj helyére illeszthető, vagy a nyomvonalonannak szerepét betöltő elrendezésű. Lényege, hogy mozgathatóeszközökkel (23, 24) rendelkezik az érintkezőkések (A1, A1', A2, A2')zárási pozícióban történő rögzítésére. Ezek az eszközök (23, 24)csatlakoznak a megfelelő érintkezőkéshez (A1, A2'), és a szekrény (1)belsejében vannak elhelyezve az érintkezőkés (A1, A2') közelében, ésautomatikusan aktív rögzítőpozícióba kerülnek, amint a megfelelőérintkezőkés (A1, A2') eléri a zárási pozíciót. Viszont automatikusanszétkapcsolt állapotba kerülnek, amikor a kapcsolószekrény (1)aktiválódik az érintkezőkés átvitelére a szemben lévő érintkezőkéssel(A2', A1) való zárási pozícióba. ŕ

Description

A találmány kapcsolószekrény sínhez kötött járművekhez, amely a kapcsoló érintkezőkéseinek transzlációs mozgását működtető csoportból, valamint az érintkezőkések üzemi mozgásának lineáris átvitelét végző legalább egy csoportból áll, valamint mozgatható eszközökből az érintkezőkések rögzítésére megfelelő zárási pozíciójukban, amely csoportok szekrényben vannak elhelyezve. Ez lényegében talpfa alakú és méretű, és talpfa helyére illesztik, illetve annak szerepét tölti be a nyomvonalon.

Jelenleg különféle ilyen kapcsolószekrények ismertek.

A WO94/27853 számú szabadalmi leírás olyan kapcsolószekrényt ismertet, amelyben azonban csak a működtetőcsoportok, az üzemi mozgás lineáris átvitelét végző csoportok, valamint az érintkezőkéseket a zárási pozícióban rögzítő csoportok találhatók a szekrény belsejében. A szekrényben található központi csúszkánál mozgatórudak ágaznak ki a külső részükön lévő érintkezőkések működtetéséhez. Az érintkezőkéseket a zárási pozícióban rögzítő csoport magára a csúszkára és nem az érintkezőkésekre hat, míg nem áll rendelkezésre eszköz az érintkezőkések kilökésére, vagyis azoknak a rögzítőeszköztől való szétkapcsolására előre meghatározott erő hatására, amely az érintkezőkésekre hat azok elmozdulásának irányában.

További, a fentiekben leírt kapcsolószekrény leírása található az US-4093163 számú szabadalmi leírásban. Ebben az esetben az érintkezőkésekhez tartozó csatlórudak is a talpfa alakú szekrényben vannak, míg nem áll rendelkezésre eszköz a váltózárásra, sem a kilökésre.

A jelen találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz olyan tökéletesített kapcsolószekrény létrehozása sínhez kötött járművekhez, amelynél megfelelő eszköz áll rendelkezésre a szokásos kapcsolószekrények rögzítési, a váltózárási és/vagy kilökési funkciói egyikének, néhányának vagy mindegyikének garantálására, és amelynél minden elem mobil, kivéve az érintkezőkéseket, amelyek be vannak építve a talpfa alakú szekrénybe. Célúk továbbá az is, hogy a kapcsolószekrény konstrukciója rendkívül egyszerű és viszonylag kis méretű legyen, biztosítsa a beépíthetőséget a meghatározott, rendelkezésre álló térfogatba, valamint garantálja a biztonságos és megbízható működést.

A találmánnyal célunk különösen olyan kapcsolószekrény megvalósítása, amelyben mozgatható eszközök állnak rendelkezésre az érintkezőkések rögzítésére, továbbá, a megfelelő zárási pozícióban az üzemi mozgást lineárisan átvivő egysége legyen, valamint közvetlenül az érintkezőkések által, a kapcsolószekrény maximális üzembiztonságának elérésére.

Célunk végül az is, hogy a kapcsolószekrény néhány módosítással az úgynevezett „angol típusú pontoknál, illetve helyeken” is alkalmazható legyen.

A kitűzött feladatot olyan kapcsolószekrénnyel oldottuk meg, amely sínhez kötött járművekhez való. Ennek meghajtóegysége van kapcsoló érintkezőkéseinek (Al, ΑΓ, A2, A2’) átviteli elmozdulásához, és legalább egy, a mozgatásnak a érintkezőkésekre való átvitelére alkalmas egysége van. A mozgatható eszközök az érintkezőkések megfelelő zárási pozíciójában történő rögzítésére valók. Ezek az egységek a szekrényben találhatók, amely lényegében vasúti aljnak megfelelő alakú és méretű, és az alj helyére illeszthető, vagy a nyomvonalon annak szerepét betöltő elrendezésű. A találmány lényege, hogy mozgatható eszközökkel rendelkezik az érintkezőkések zárási pozícióban történő rögzítésére. Ezek az eszközök csatlakoznak a megfelelő érintkezőkéshez és a szekrény belsejében vannak elhelyezve az érintkezőkés közelében. Továbbá, automatikusan aktív rögzítőpozícióba kerülnek, amint a megfelelő érintkezőkés eléri a zárási pozíciót, viszont automatikusan szétkapcsolt állapotba kerülnek, amikor a kapcsolószekrény aktiválódik az érintkezőkés átvitelére a szemben lévő érintkezőkéssel való zárási pozícióba.

A kapcsolószekrény célszerűen nyereg vagy csúszka alakú lineáris átviteli eszközökkel rendelkezik, amelyek a nyomvonalhoz képest keresztirányban mozdulnak el, különösképpen arra merőlegesen, a löketpozíciók két végpontja között két irányban a forgómozgást lineáris elmozdulássá alakító csoport által. Ezekhez átviteli rúd kapcsolódik a két érintkezőkés mindegyike esetében, míg mindegyik érintkezőkés összekapcsoló karral csatlakozik a megfelelő átviteli rúdhoz az érintkezőkést a zárási pozícióban rögzítő megfelelő mozgatható eszköznek köszönhetően.

Az átviteli rudakhoz tartozó érintkezőkések összekapcsoló karjai konkrétan az érintkezőkések mozgatható rögzítőeszközei lehetnek.

Ajánlott kiviteli alaknál a fenti karok lengők, és oldalsó foggal rendelkeznek a forgásponttal szembeni végpontnál. Minden kar olyan illesztéssel kapcsolódik a megfelelő érintkezőkéshez, amely lehetővé teszi, hogy a lengőkar merőleges tengely körül forgó mozgást végezzen, ajánlottan gömbcsuklóval vagy hasonlóval. A kar rögzített kapcsolódási ütközővel működik együtt, amely az érintkezőkések közelében található, mégpedig az egyes összekapcsoló karok és a hozzájuk tartozó átviteli rúd között. Ez a kar szögállásvezérlő eszköze, oly módon, hogy a kapcsoló aktiválásakor az összekapcsoló karok szétkapcsolási helyzetbe kerülnek az álló kapcsolódási ütközők miatt az érintkezőkések átállítódása előtt. Viszont amikor a két érintkezőkés egyike eléri a zárási pozíciót, a megfelelő összekapcsoló kar szögben elmozdul a megfelelő állóütköző mögötti végpontnál található fog kapcsolódási pozíciójába a zárt érintkezőkés átállítódási irányához képest, a megfelelő síntől való távolodást pozícióba.

Előnyös, ha a vezérlőeszközök alakos rések vagy hornyok, amelyek vezérlőpályát alkotnak, amellyel az összekapcsoló karok egymás felé eső oldalából kiálló legalább egyetlen toldalék kapcsolódik.

A karok lengési tengelye a megfelelő érintkezőkéshez tartozó rögzítőeszköz közelében helyezkedik el, míg az összekapcsoló kar túlnyúlik az érintkezőkésen, a megfelelő sín irányába.

További célszerű jellemző, hogy az összekapcsoló karok váltakozóan mozdulnak el az állóütközőkkel való kapcsolódási helyzetből a szétkapcsolási helyzetbe, az átviteli rudak relatív elmozdulásának köszönhe2

HU 222 903 Β1 tőén, különösen a működési löket kezdeti vagy végső szakaszában.

Különösen előnyös konstrukció esetén az átviteli rudak szöget bezáró hornyokkal rendelkeznek, amelyekbe a megfelelő csatlakozó legalább egyetlen vezérlőtűje elmozduláskor kapcsolódik, az összekapcsoló karokhoz tartozó átviteli rudak szabad végénél elhelyezkedő oldalsó vezetőfalakkal kombinálva. A szöget bezáró rés vagy horony rendelkezik az átviteli rudak hosszanti középtengelyével párhuzamos résszel, amely a fenti hosszanti középtengely oldalánál helyezkedik el, és továbbhúzódik az átviteli rudak szabad vége irányába hajló résszel, amely lényegében az átviteli rudak hosszanti középtengelyénél vagy a fenti rudak merőleges dimenziójának közbenső részében végződik.

A rés helyzete és kialakítása, valamint a szöget bezáró karok fogazásának kiállása olyan, hogy a hajtólöket kezdeti részében az átviteli rudak elmozdulnak az összekapcsoló karokhoz képest, ameddig az összekapcsolt helyzetben lévő kar - amely az indítási helyzetben zárt érintkezőkéshez kapcsolódik - szétkapcsolódik az ütközőtől. Viszont a szétkapcsolódási helyzetben lévő kar, amely a rögzítendő érintkezőkéshez kapcsolódik, lényegében közbenső helyzetből elmozdul a két oldalsó vezetőfal között abba a helyzetbe, ahol megáll, és a fog felső része a szemben lévő oldalsó vezetőfalhoz ér. A fenti összekapcsoló karokból a fog közelében kiálló és a szögben elhelyezkedő hornyokba illeszkedő tűk közbenső helyzetbe kerülnek a fenti hornyok vagy rések hajlított részében, így minden résnek az érintkezőkések elmozdulásának irányában hajlított fala - az oldalsó vezetők által a zárási pozícióba helyezendő érintkezőkéshez kapcsolódó átviteli rúd lengési korlátozásának köszönhetően - ütközőfelületet alkot a megfelelő összekapcsoló karnak a rúddal együtt történő hajtására. Mihelyt a fog kijön az oldalsó vezetőből, a kar szabadon leng tovább, és összekapcsolódik az oldalsó vezető elülső szélével. Voltaképpen, amint az oldalsó vezetőfal vagy -falak már nem képesek tovább korlátozni az összekapcsoló karok lengését, az átviteli rúd számára az összekapcsoló kar hajtását biztosító kapcsolat automatikusan megszűnik.

Előnyös, ha minden átviteli rúd rendelkezik olyan második réssel, amely lényegében párhuzamos, és egybeesik az átviteli rudak hosszanti középtengelyével, és amelyben tű vagy hasonló eszköz helyezkedik el. Ez mozgatható az egyenes vonalú rés vagy horony mentén. Az összekapcsoló kar szöget bezáró elmozdulását tekintve közös tengelyű az érintkezőkés karjának csatlakozóeszközével, például legalább a gömb típusú illesztéssel.

A találmány további jellemzője, hogy az átviteli rudakat közös nyereg tartja, amely áttehetően támaszkodik a sín tengelyére merőleges irányban; a fenti nyereg vezetőcsúszkához kapcsolódik mozgatható csatlakozóeszközök segítségével, amelyek szétválasztják a rúdtartó nyerget a vezetőcsúszkától, amikor az érintkezőkések transzlációjának ellenállása és így a rúdtartó csúszka ellenállása is bizonyos forgatónyomatékot túllép, illetve amikor az érintkezőkésekre közvetlen erő hat a transzláció irányában.

A rúdtartó nyereg előnyösen olyan csúszógörgőkkel van ellátva, amelyek a vezetőcsúszkával egybeépített vezetőben találhatók. A fenti görgők támasztása rugókkal van megoldva, és tengelyükre merőlegesen elmozdíthatok. Minden görgő hajlított síkhoz kapcsolódik a rúdtartó nyerget vezető görgő falaiban. Két hajlított sík áll rendelkezésre a rúdtartó nyereg csúszási irányára merőlegesen, minden görgőfelület esetében egymással szimmetrikusan szemben lévő hajtásokkal; e hajló síkok mindegyike a rúdtartó nyereg egy görgőjével áll kapcsolatban.

Előnyös, ha a rúdtartó nyereg felső vezetőbe van beillesztve, amely egybe van építve a vezetőcsúszkával, amely a sín tengelyére merőlegesen áttehető; ha a rúdtartó nyereg vezetőjének két szemben lévő függőleges oldalfalában két egyenlő szárú trapéz alakú kiugró van, amelyek egymással szemben vannak és egybeesnek. A rúdtartó nyereg előnyösen két, egymáshoz erősített kocsirugóból alakul ki, amelybe közbeiktatódik az átviteli rúd a külső felületi oldalaknak megfelelően, és a függőleges tengely körül forgó görgők szabad részénél előre látható; a kocsirugók hossza akkora, hogy a rúdtartó nyereg és a vezetőcsúszka összekapcsolódásakor a függőleges görgők a megfelelő hajlított sík legkülső részén találhatók, a vezető függőleges oldalfalához kapcsolódó területen.

A fentiekkel kombinálva a találmány továbbá a vezetőcsúszka mozgatható rögzítőeszközeit tartalmazza az egyik vagy másik érintkezőkés zárási löketpozíciójának két végénél.

Előnyös, ha a fenti eszközök görgős típusú szétkapcsolást vezérlő eszközökkel rendelkeznek, amelyek lineáris hajtásvezérlő szerv és a vezetőcsúszka közötti csatlakozóeszközzel állnak kapcsolatban, mely lineáris hajtásvezérlő szerv és a csúszka közötti csatlakozóeszköz kezdeti viszonylagos lökete azelőtt történik, mielőtt a két említett rész között mechanikai kapcsolat jön létre; a fenti löket folyamán a vezetőcsúszka rögzítőeszköze szétkapcsolódik a fenti csúszkától.

A találmány tárgya olyan kapcsolószekrény is, amely angol típusú kapcsolási helyekhez való, amikor is az érintkezőkéseknek a zárási pozícióban történő rögzítésére szolgáló eszközök csupán a négy rendelkezésre álló érintkezőkés közül a legkülső érintkezőkéssel vannak kapcsolatban. A két közbenső kés zárási pozícióban van rögzítve, annak köszönhetően, hogy merev mechanikus kapcsolat áll fenn a külső érintkezőkéssel, amely a zárási pozíciót elfoglalja a belső érintkezőkésekkel együtt.

A találmány további jellemzői és tökéletesítései alább, az igénypontokban fogalmazódnak meg.

A találmányt részletesebben a csatolt rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon:

az 1. ábrán úgynevezett angol típusú vágánykereszteződési hely felülnézete látható a találmány szerinti kapcsolószekrénnyel;

a 2. ábrán az 1. ábra szerinti kapcsolószekrény függőleges keresztmetszete látható a sínre merőlegesen;

HU 222 903 Bl a 3. ábrán az 1. ábra szerinti függőleges sík keresztmetszetének nagyítása látható egyetlen érintkezőkés és egyetlen sín közelében;

a 4. és 5. ábrán vezetőcsúszka és annak mozgatható rögzítőeszköze látható részletesen, a transzláció előtti rögzített, illetve rögzítetlen helyzetben;

a 6. és 7. ábrán 4. ábra szerinti nyereg és a mozgatható rögzítőeszköz két merőleges keresztmetszete látható a 4. ábrán Vl-Vl és a VII-VII vonalak mentén;

a 8. ábrán a zárt transzlációs helyzetben lévő átviteli rúdtartó csúszka nagyított felülnézete látható, ahol a vezető egybe van építve a vezetőcsúszkával;

a 9. ábrán a rúdtartó nyereg és a vezetőcsúszka nagyított oldalsó keresztmetszete látható elölnézetben;

a 10. ábrán a rúdtartó nyereg és a vezetőcsúszka oldalsó keresztmetszete látható.

all. ábrán az 1. ábra szerinti kapcsoló nagyított részlete látható, amelyen csupán a két külső érintkezőkés és a hozzájuk tartozó rögzítőeszköz látható;

a 12-14. ábrán a vezetőcsúszka és a rúdtartó nyereg egyes szétválasztási fázisai láthatók kilökési állapotban és/vagy az érintkezőkés akadályoztatásakor, amikor elérte a megfelelő zárási pozíciót;

a 15. és 16. ábrán a síneknek a kapcsolószekrényhez rögzítésére szolgáló eszköz látható;

a 17-20. ábrákon a szekrény különböző nézetei és keresztmetszetei láthatók, az érintkezőkéspozíció-érzékelőket, a rúdtartó nyerget és a vezetőcsúszkát, illetve a kapcsolószekrényt kilökőbői nem kilökőbe átalakító eszközzel.

Az 1. és 2. ábrán úgynevezett angol sínváltó kapcsoló látható, amely kereszteződéseknél alkalmazható típus és négy érintkezőkéssel rendelkezik. Az angol típusú kapcsoló esetében két nyomvonal áll rendelkezésre Bl, ΒΓ, illetve B2, B2’ sínekkel, amelyek együtt működnek Al, ΑΓ, illetve A2, A2’ érintkezőkésekkel. Lényegében talpfa, illetve vasúti aljnak megfelelő alakú és méretű és a találmány szerinti 1 szekrényben található az Al, ΑΓ, illetve az A2, A2’ érintkezőkéseket eltoló menesztőeszköz.

A talpfa alakú 1 kapcsolószekrény oldalirányban szélesedő 101 bordákkal rendelkezik (15. és 16. ábra), amelyek a Bl, ΒΓ, illetve a B2, B2’ sínek 2 sínfogóihoz kapcsolódnak. Ezek 102 fejjel rendelkeznek a Bl, ΒΓ, illetve a B2, B2’ sínek síntalpának átfedésére. A fennmaradó rész pedig farokrészből áll, amely csavarokkal van hozzáerősítve a 101 bordákhoz. Előnyös kiviteli alaknál 2 sínfogó és a 101 bordák egymás felé néző egyetlen vagy mindkét csatlakozófelülete fogakkal rendelkezhet, illetve még inkább, a nyomvonal hosszanti tengelyével párhuzamos recézéssel. Ez lehetővé teszi, hogy a két rész relatív helyzete jobban illeszkedjen, valamint hogy a borda és a 2 sínfogó közötti relatív transzláció tekintetében jobb legyen a rögzítés.

A talpfa alakú 21 kapcsolószekrény bizonyos mértékig túlnyúlik a nyomvonal külső részén, lényegében a talpfák méretének megfelelő mértékben; a fenti külső, túlnyúló részek egyikén M-mel jelölt mozgatómotor található, amely általában elektromos típusú. Az M motor menetes 3 orsót forgat 5,5’ kúpkerekeken keresztül. A 3 orsó az átvitel kimeneti 5” tengelyéhez csatlakozik 4 csatlakozó segítségével, mely utóbbi bármilyen típusú lehet, olyan is, amely szétkapcsolódik, amennyiben a terhelés nagyobb az előre meghatározott forgatónyomatéknál vagy áttételnél.

Előnyös, ha a 3. ábra nagyobb részletességgel bemutatott elrendezése szerint az M motorral kézi aktiválóeszköz kombinálható. Ez a következőkből állhat: 6 forgattyúból 106 tengellyel, amelynek végén 206 kúpkerék található, amely 5”’ kúpkerékhez kapcsolódik, valamint együtt forog az átvitelnek az M motorhoz csatlakozó kimeneti 5” tengelyével. A két 5’, illetve 5”’ kúpkerék közös tengelyű, de átmérőjük különbözik az M motor általi és a 6 forgattyúval történő kézi hajtáshoz megfelelő áttételi viszony elérésére. A 6 forgattyú 7 nyíláson keresztül becsatlakoztatható az átvitel 5”’ kúpkerekéhez, amely nyílás az 1 szekrény forgó támasztóhüvelyének megfelelő alakú, és 107 fedéllel rendelkezik.

A menetes 3 orsó 8 anyás csavarral kapcsolódik oly módon, hogy szabadon mozoghat tengelyirányban két 9 löketütköző által képzett egymással szembeni, első 12 vezetőcsúszkán elhelyezkedő végpont között. A 12 vezetőcsúszka a menetes 3 orsó mentén hosszirányban mozdulhat el oda-vissza az 1 szekrény alján a 13 kerekeknek köszönhetően. A 8 anyás csavar önzáróan csatlakozik, és sugárirányú 10 kulcsnak köszönhetően együtt áttehető 11 csúszkára, amely ennek következtében elmozdítható a 12 vezetőcsúszkához képest a 9 löketütközők falának két végpontja között (7., 8. ábra).

A 8 anyás csavar szabad elmozdulása a 9 löketütközők két végpontja között rövidebb, mint az Al, ΑΓ, illetve a A2, A2’ érintkezőkések két, a megfelelő sínhez képest értendő zárási pozíciója közötti elmozdulásához szükséges teljes út. Következésképpen a kapcsoló minden aktiválási fázisának kezdetekor a 8 anyás csavar és all csúszka bizonyos mértékű üres utat tesz meg. Ez az út arra használódik fel, hogy az első 12 vezetőcsúszka rögzítőeszköze szétkapcsolási értelemben aktiválódjon.

A 12 vezetőcsúszka rendelkezik 13 kerekekkel, valamint középső részén alsó 112 vájattal, amelyben két 212 horonyban rögzítő- 14 fog van elrendezve. A rögzítő- 14 fogat rugós 15 eszköz tartja, amely erősen benyomja azt a 212 hornyokba, és kiáll a 12 csúszka legalább egyik oldalsó részén a 212 hornyoknál, lehetőleg a 12 vezetőcsúszka mindkét oldalából.

All csúszka mindkét oldalsó részéből valamely pozícióban közös tengelyű görgőpárt alkotó 111 görgő áll ki. A 111 görgők 116 horonypályákhoz illeszkednek, amely utóbbiak a példában a két 16 kar közül az alsó hosszanti végének megfelelő élprofilírozása révén alakulnak ki. A 16 karok egymás között lengethetők

HU 222 903 Bl egybeesőén és szimmetrikusan, felfüggesztési pontjuk pedig közös 316 tengelyen található, amelyet két álló, a 12 vezetőcsúszka két oldalán lévő 616 elem tart, és amelyek között a fenti csúszka szabadon elmozdulhat megtett útja során. A két lengő- 16 kar túlnyúlik a felfüggesztő 316 tengelyen a 12 vezetőcsúszka középső területe felé. A két lengő- 16 kar kinyúlik a 12 csúszka két oldala mentén egészen all csúszka és a 8 anyás csavar területéig. A 8 anyás csavarral szemben lévő oldalon a lengőkarok 416 nyomófejben végződnek, amely a 12 vezetőcsúszka rögzítő-14 foggal ellátott részéhez illeszkedik.

A szerkezet működtetése oly módon történik, hogy a 12 vezetőcsúszka löketének végső helyzetében a csúszkának a 8 anyás csavarhoz csatlakozó 111 görgői beleillesztődnek a 16 karok alsó vége profilírozott élének vájatos részébe, miáltal a fog a nyomás ellenhatására kiemelkedik a rögzítőfogból, és ez be tud hatolni a rugó terhelése folytán a 12 vezetőcsúszka 212 hornyába. A12 vezetőcsúszka ellentétes irányú elmozdulására a 8 anyás csavar, és vele együtt all csúszka, bizonyos mértékű üres utat tesz meg a fenti 12 vezetőcsúszkához képest, és a 11 csúszka görgői összekapcsolódnak a lengőkarok profilírozott elülső élének kiálló részével. Ebben az állapotban a lengő-16 karok nyomó végei összekapcsolódnak a foggal, és kinyomják azt a 212 horonyból a rugó hatásával ellentétesen. Ily módon a 12 vezetőcsúszka kioldódik, tekintettel a transzlációra, mielőtt a 8 anyás csavar és a 11 csúszka megáll a 9 löketfal végénél, vagyis azelőtt, hogy a 12 csúszkára hajtás vagy lökés hatna. A foghoz kapcsolódó laprugó nemcsak hogy illeszkedési pozícióban tartja a fogat a 212 hornyokban, hanem rugóterheléssel nyomja a 16 karokat a 111 görgőkhöz is.

A 4. és 5. ábra az út kezdeti szakaszát mutatja, amikor is a 8 anyás csavar és a 11 csúszka kioldja a 12 vezetőcsúszkát. A 4. ábrán a csúszka elérte a löketvégi pozíciót balra, az FI nyíl irányába történő elmozdulással. A csúszka ellentétes irányú, F2 nyíllal jelzett elmozdulása a 8 anyás csavar és a 11 csúszka első üres útját okozza, amíg azok a 9 falnál meg nem állnak. Ezen út során a 111 görgők kapcsolatba kerültek a 16 karok alsó profilírozott 116 vezetőélével, miáltal a 14 fogra ható 416 nyúlványok kinyomták azt a 212 horonyból. Ilyenkor a 12 csúszka szabadon csúszhat, amikor a 8 anyás csavar és a 11 csúszka megáll a 9 löketfal végénél.

Következésképpen, a 8 anyás csavarnak a menetes 3 orsó mentén történő további elmozdulása miatt a vezetőcsúszka az F2 nyíl irányába mozdul el.

A 12 vezetőcsúszka löketvégi pozícióit álló 60 ütköző határozza meg, amely a szekrény aljába van építve, és amelyen keresztül a 12 csúszka tengelyirányú 412 nyúlványa halad át, amely nagyított/nagyméretű 512 differenciálzárral/ütőszeggel rendelkezik a szabad végén elhelyezkedő nyúlványon. A két löketvégi pozícióban a löketvégi 60 ütköző két oldala közül az egyik kapcsolatba kerül a 412 nyúlványon található nagyméretű 512 differenciálzárral, illetve a 12 csúszka elülső végével, amelyre a fenti nyúlvány fel van szerelve.

A 12 vezetőcsúszkára belső 19 vezető van rászerelve rúdtartó 18 nyereg számára, amely egyben van a 12 vezetőcsúszka transzlációjával függőleges 618 tűnek, vagy egyéb fix illesztésnek megfelelően, és az 1 szekrényben lévő 19 vezető hosszanti oldalfalain csúszik végig a 218 görgőkön.

A rúdtartó 18 nyereg cső alakú, és oldalsó falai felülnézetben egyenlő szárú trapéz alakúak, így a rúdtartó 18 nyereg mindegyik 318 oldalfalának ellentétes végeinél hajlított 518 felületeket alkotnak, melyek szimmetrikusan helyezkednek el egymással szemben és a 18 csúszka középső része felé tartanak össze. A rúdtartó 18 nyereg középső részén, annak alsó és felső oldalán dupla csúszkavezető található, amely egyetlen, vagy mindkét 418 oldalon például hosszirányú centrális hornyokat vagy félhomyokat jelent, amelyekben centrális 120 rúd végei vannak. A központi 120 rúd a rúdtartó 18 csúszkához csatlakozik 220 kocsirugópámak köszönhetően. Mindegyik kocsirugó külső oldalával és a másik kocsirugóhoz képest szimmetrikusan csatlakozik a centrális 120 rúdhoz, miáltal felülnézetből lényegében „X” alakot ad ki, melyet függőlegesen félbehasít a 120 rúd.

A 220 kocsirugók szabad végeinek mindegyike 320 görgővel rendelkezik. A 220 kocsirugók úgy vannak méretezve, hogy minden 320 görgő a rúdtartó 18 nyereg hajlított 518 felületéhez illeszkedik. Konkrétan, mindegyik 220 kocsirugó végén található 320 görgők mindegyike a hajlított 518 felületekkel a rúdtartó 18 nyereg azon oldalának végével kapcsolódik, amelynek irányába a kocsirugó néz.

A centrális 120 rúd 420 rögzítőbilinccsel a 220 kocsirugókhoz van erősítve, lényegében egyetlen ponton, főleg a 220 kocsirugók tangenciális sávjának megfelelően a 120 rúdhoz képest.

A centrális 120 rúd mindkét végénél 22 illesztéssel csatlakozik az átviteli 21 rudakhoz, amelyek a megfelelő Bl, Bl’, B2, illetve B2’ sínek alatti területig teljédnek ki. Az átviteli rudak 121 végpontja tányér alakú a vízszintes példában, és két oldalsó vezető- 23 fal között csúszik. Az átviteli 21 rudak 121 végpontjain - a felső felületen - első hosszított 221 rés található, amely rendelkezik bizonyos előre meghatározott hosszal, és közelebb helyezkedik el a rúdtartó 18 nyereg és a centrális 120 rúd csatlakozójához, valamint előre meghatározott távolságban ettől az első 221 horonytól, második hosszított 321 rés közelében.

Az első 221 rés egyenesek által határolt, tengelye pedig párhuzamos és egybeesik a megfelelő átviteli 21 rúd középső hossztengelyével. A második 321 rés tompaszöget alkot: egyik ága párhuzamos a megfelelő átviteli 21 rúd középső hossztengelyével, azonban oldalirányban eltolt az utóbbihoz képest, lényegében lengő- 24 kar 124 foga hosszának megfelelő mértékben. A másik ága haránt irányú, hajlított, amely lényegében az átviteli 21 rúd középső részénél végződik. A második 321 rés kinyúlásának hossza a megfelelő átviteli 21 rúd középső hossztengelyén lényegében azonos az első 221 rés teljes hosszával.

Minden átviteli 21 rúd 121 végpontján lengő24 kar nyugszik, melynek vége szögben áll az átviteli

HU 222 903 Bl rúd szabad végével 124 illesztőfog képzésére. A lengő- 24 kar alsó nyugvó felületéből két haránt irányú 224, illetve 324 tű indul ki a 221 és 321 résekkel megegyező helyzetben, amelyek az átviteli 21 rudak 121 végpontjaiban lévő megfelelő 221 és 321 résekbe illeszkednek. A lengő- 24 karok helyzetének megfelelően 224 tű áll rendelkezésre a rúdtartó 18 csúszka felé, míg a másik 324 tű az első 224 tűvel egyirányú helyzetben van, a lengő- 24 karok hosszabbik ága hosszanti tengelyének és annak szögtartományának megfelelően.

A két 224, illetve 324 tű közötti távolság lényegében megegyezik az átviteli 21 rudak hossztengelyén lévő nyúlványok végei közötti távolsággal. A 221 és 321 rések oldalán ezek oly módon helyezkednek el, hogy amikor a 224 tű beleütközik a 221 rés egyik végébe, a 324 tű beleütközik a 321 szöget bezáró rés ugyanazon az oldalon található végébe. Ez utóbbi ebben vezetővonalat jelent a 324 tű számára, és szögben történő elmozdulást határoz meg a lengő- 24 kar vízszintes síkjában, melynek útja elegendő ahhoz, hogy a kar váltakozóan az oldalsó 23 vezető szemben lévő falának elülső végén lévő 124 foggal összekapcsolódjon, illetve ugyanattól szétkapcsolódjon az átviteli rúd és a lengő24 kar közötti relatív elmozdulás folytán.

Az átviteli 21 rúd egyenes vonalú 221 résében lévő rögzítő- 224 tűvel közös tengelyű helyzetben, minden lengőkar felső oldaláról haránt irányú nyúlvány indul, amely ahhoz a ponthoz csatlakozik, amelyet 424 csavar és 524 fej alkot gömb alakú illesztési ülés formájában gömbcsukló típusú 25 toldalékhoz, amely egybe van építve az Al, Al’, A2, illetve A2’ érintkezőkéssel. Ez az egybeépítés oly módon történt, hogy a lengő- 24 kar illeszkedik a megfelelő Al, ΑΓ, A2, illetve A2’ érintkezőkéshez, legalább a 24 kar 224 tűjével közös tengely körül forgathatóan. A gömb alakú 25 toldalék az Al, Al’, A2, illetve A2’ érintkezőkésre, konkrétan annak hosszanti oldalsó felületéhez erősített kis 125 karból indul ki.

Az 1-14. ábrának megfelelően a fenti szerkezet az alábbi módon működik.

Normálkörülmények közötti működés

A menetes 3 rúdnak az M motor, vagy a forgattyú általi aktiválásakor az érintkezőkések elmozdítására az egyik érintkezőkés kezdeti, a megfelelő sínhez történő zárási pozíciójából a megfelelő sínnel szemben lévő érintkezőkés zárási pozíciójába kerül. A kapcsolódó 8 anyás csavar és 11 csúszka a 12 vezetőcsúszkához képest megtett útjának kezdetén (4. és 5. ábra) all görgők aktiválják a rögzítő- 16 karokat, így a 12 vezetőcsúszka kioldódik a rögzítő-14 fogból. Amikor a 12 vezetőcsúszka elmozdulásának irányába eső oldalával eléri a 9 löketütköző végét, elmozdul, és magával húzza a felette lévő rúdtartó 18 csúszkát a 120 rúddal együtt, következésképpen az átviteli 21 rudakkal együtt.

A kezdeti indulópozícióban, a kezdetben zárt érintkezőkésekkel összekapcsolt lengő- 24 karok 224, illetve 324 tűje a megfelelő 221, illetve 321 rés végpontjának ütközik, amely ugyanannak az elülső oldalán található az átviteli 21 rudak transzlációs irányához képest. Következésképpen, az átviteli 21 rudak transzlációs útjának kezdeti szakaszában a kezdeti helyzetben zárt érintkezőkéshez kapcsolódó átviteli 21 rúd relatív elmozdulást végez magához az érintkezőkéshez és a csatlakozó lengő- 24 karhoz képest. A relatív elmozdulás eredményeképpen a kezdetben zárt helyzetben lévő érintkezőkéssel összekapcsolt lengő- 24 kar szétkapcsolódik az oldalsó vezető- 3 fal peremétől, míg a szemben lévő oldalon a vezetőrúd olyan relatív elmozdulást végez. Ennek hatására a lengő- 24 kar, amely egy vagy több olyan érintkezőkéshez kapcsolódik, és amelyek zárási pozícióba helyezendők, kissé dőlt helyzetet vesz fel, és lényegében a megfelelő 23 vezető oldalfalának belső felületén nyugszik.

E pozíció elérésekor a megfelelő Al és Al’ érintkezőkéshez kapcsolódó összes lengő- 24 kar 324 tűi lényegében köztes helyzetbe kerültek a hajlított ág végpontja, valamint ugyanannak a megfelelő 321 rések szöget bezáró területén lévő végpontja között. A lengő- 24 karok ebben a helyzetben maradnak az oldalsó 23 vezetők hatására, amelyeken elcsúsznak a továbbiakban megtett útjuk során, miközben a 24 karok és velük együtt az érintkezőkések hajtása az átviteli 21 rudakkal együtt történik. Az érintkezőkés eléri a zárási pozíciót, és ugyanakkor a kapcsolódó lengő- 24 kar 124 foga túlhalad a 23 vezető felé eső falának végén az átviteli 21 rudak transzlációs irányához képest. Ezáltal az átviteli 21 rudak további transzlációja határozza meg az ezt követő lengést, kiváltképpen azét a lengő- 24 karét, amely a zárási pozícióba (az oldalsó vezetőfalak egymás felé eső elülső széle mögötti kapcsolódási pozícióba) juttatott érintkezőkéshez kapcsolódik. A megfelelő síntől eltávolított érintkezőkéshez tartozó lengőkar a továbbiakban centrális helyzetet vesz fel az oldalsó 23 vezetőkhöz képest.

Ily módon a zárási pozícióban lévő érintkezőkés rögzítésre kerül pozíciójában. A kezdeti zárási pozícióhoz képest ellenkező irányú zárási pozíció elérésekor a 8 anyás csavarhoz kapcsolódó 1 csúszkához tartozó 111 görgők a vezérlő- 216 bütyök újabb bemélyedő részébe érnek, mely utóbbi a lengő-16 karok profilírozása révén jön létre, melyek álló helyzetben oldalsó 616 tartón támaszkodnak, amelyen keresztülhalad a 12 vezetőcsúszka, hogy a 12 vezetőcsúszka rögzítő14 foga annak megfelelő 212 hornyába hatol be, és rögzíti azt az imént elért zárási pozícióban.

Az ábrákon bemutatott angol típusú sínkapcsolót tekintve, amelyben két pár, Al, Al ’ és A2, A2’ érintkezőkés található, a két pár érintkező kései az egyes párokra nézve egymáshoz kényszerítve kell hogy felvegyék a zárási pozíciókat; egyetlen 12 vezetőcsúszka elegendő, valamint egyetlen rúdtartó 20 nyereg mind a négy érintkezőkéshez. Azontúl, hogy négy érintkezőkés áll rendelkezésre, az angol típusú kapcsoló abban különbözik a normáltól, hogy az A2 és az ΑΓ érintkezőkés számára nem biztosítható konkrét eszköz a pozícióban történő rögzítésre a kapcsoló középső részében. Következésképpen, e körülmények között, miszerint az egyik párhoz tartozó Al érintkezőkés a másik párhoz tartozó A2 érintkezőkéssel együtt kell hogy felvegye a zárási pozíciót, 26 rúddal mereven egymáshoz vannak kény6

HU 222 903 Β1 szerítve, míg a rögzítőeszköz, vagyis a csatlakozó lengő- 24 kar csupán a nyomvonalon kívül áll rendelkezésre az Al érintkezőkéshez csatlakozóan. Ugyanez a konstrukció valósul meg az ΑΓ és az A2’ érintkezőkés esetében is, amelyek együttesen veszik fel a zárási pozíciót a megfelelő sínhez.

A fenti leírásból nyilvánvalóvá válik, hogy a két érintkezőkéssel rendelkező hagyományos kapcsolószekrény felépítése teljes mértékben azonos az angol típusú kapcsolóéval, és abból leképezhető egyszerűen a 26 rudak, illetve a belső A2 és Al ’ érintkezőkések elhagyásával.

A 12. és a 14. ábrára való különös tekintettel, a rúdtartó 18 nyereg konstrukciója miatt a kapcsoló kilökéses típusú. Ez azt jelenti, hogy a kapcsoló aktiválódhat egy hirtelen, az 1. ábrán a T nyílhoz képest ellenkező irányból, nem a megfelelő nyomvonalról érkező vonat által, melynek kereke ütést mér a nem rögzített érintkezőkésre.

E körülmények között a vonat kereke elmozdítóerővel hat a megfelelő sínhez nem rögzített érintkezőkésre, és amennyiben a kapcsoló érintkezőkése nem engedne, ez annak lefékezéséhez, vagy esetleges kisiklásához vezetne.

A csatlakozó 20 kocsirugóknak és a rúdtartó 18 nyeregnek köszönhetően, amikor a nem rögzített érintkezőkésre elmozdítóerő hat a megfelelő sínhez történő zárás irányában, és amikor ez az erő nagyobb, mint a 220 kocsirugók rugóterhelése, a két egymással szemben lévő 220 kocsirugó hátsó ágának görgői a hajlított 518 síkok ellenében csúsznak el, legyőzik azokat, és egymáshoz nyomják a 220 kocsirugók két kapcsolódó ágát. így a centrális 120 rúd és a kapcsolódó átviteli 21 rudak kioldódnak a 12 vezetőcsúszkából, és továbbhaladhatnak az érintkezőkés által kifejtett erő irányában. A csatlakozó lengőkar mechanizmusa, amely teljes mértékben független a vezetőcsúszkáétól, hasonló a fentiekben leírtakhoz.

Előnyös, ha a hajlított síkok olyan hosszúak, hogy a görgőknek az előbbiek egyik végpontjából a másikba történő eltolódása lényegében megfelel az átviteli rudak szöget bezáró 321 rései azon részének hosszával, amely egyenes vonalú és párhuzamos az átviteli rudak hosszanti tengelyével. Következésképpen, amint azt a

13. ábra mutatja, ameddig a görgők a hajlított 518 síkokon maradnak, és nem érik el a rúdtartó 18 nyereg oldalsó falainak közbenső zónáját, a lengő- 24 karok a rögzített érintkezőkésektől nem kapcsolódnak szét. Ez lehetővé teszi, hogy az átviteli mechanizmus kisebb mértékű, az érintkezőkésekre ható mechanikus terhelést felvegyen anélkül, hogy a kapcsoló pozíciójának felhagyása következne be.

A 12 vezetőcsúszkával egybeépített rúdtartó 18 nyereg lehetővé teszi, hogy a motorra ne hasson terhelés, amennyiben mechanikus jellegű akadályok kerülnek az érintkezőkés és a megfelelő sín közé a záródási szakasz folyamán. Ha például kő vagy egyéb tárgy megakadályozza, hogy a sín a végső rögzítési pozícióba jusson, a vezetőcsúszka bármilyen esetben a löketvégi pozícióba juttatható oly módon, hogy a rúdtartó 18 nyereghez tartozó centrális 120 rúd szétkapcsolódik a kilökési fázisban leírtakhoz hasonlóan.

Az 1., 3., 17. és 19. ábra tekintetében a kapcsolószekrény szenzorokkal rendelkezik az érintkezőkések, a centrális 120 rúd és a 12 vezetőcsúszka pozíciójára vonatkozóan.

Az ábrázolt angol típusú kapcsoló külső érintkezőkései, valamint normálkapcsoló érintkezőkései esetében a pozícióérzékelők kisméretű 31 dobozokban elhelyezett véghelyzeti 30 kapcsolókból állnak, amelyek a sín külsejéhez tapadnak. A 30 kapcsolókat kisméretű 32 rúd aktiválja, amely haránt irányban halad át a síneken, azok belső oldalán kiáll és a szemben lévő érintkezőkés oldalára hat.

Az angol típusú és a normálkapcsoló esetében a centrális 120 rúd és a 12 vezetőcsúszka löketvégi érzékelői kisméretű 35 dobozban találhatók a kapcsolószekrény tetején a Bl, B1 ’, B2, B2’ sínpálya vagy sínpályák középső részében.

A 17. és a 19. ábrán a kisméretű 35 doboz hibrid kiviteli alakjai láthatók, amelyekben minden funkció megvalósítható, egymással kombinálva, mind az angol típusú, mind a normálkapcsoló esetében. Valójában az 1. ábrán látható módon - mivel az angol típusú kapcsoló két kisméretű 35 dobozzal szerelhető fel, a 17. és 19. ábrán jelölt eszközök eloszthatók a két fenti doboz között.

A kisméretű 35 doboz alján található 36 résen keresztül, annak belsejéből 37 csúszóérintkező nyúlik ki, amely a 12 vezetőcsúszkával egybe van építve, és a cső alakú rúdtartó 18 nyereg tartja. A 36 rés hosszúsága lényegében megegyezik a vezetőcsúszka útjának hosszával, és iránya annak transzlációs irányával egyező. A 37 csúszóérintkező két 38, illetve 38’ véghelyzetkapcsolóval működik együtt, amelyek a 36 rés végső szakaszaiban helyezkednek el olyan távolságban és pozícióban, amely megfelel a 12 vezetőcsúszka löketének, illetve löketvégi pozícióinak. A 37 csúszóérintkező a kapcsolók kioldó- 138 gombjain található hajlított bevezető 137 felületeinek köszönhetően lép működésbe.

A centrális 120 rúd pozícióérzékelői hasonlóképpen készülnek. Az átviteli 21 rudak transzlációjának irányában elhelyezett 36 rés - melynek hossza megfelel a lökethosszuknak - található a kisméretű 35 doboz aljában a centrális 120 rudakkal egyezően. A 36 résen keresztül benyúlik a kisméretű doboz belsejébe a 39 fogasléc kis része, amely illeszkedik a mindkét - a 36 rés végeinél, a 12 vezetőcsúszkára vonatkozóan leírtakhoz hasonlóan megfelelő távolságban és helyzetben lévő - 40 véghelyzetkapcsolóhoz csatlakozó fogas-140 görgőkhöz.

A fogasgörgők tengelyirányú 240 foggal rendelkeznek a 40 kapcsolók felőli oldalon, ez a fog bizonyos szöget bezáróan nyúlik ki, és hajlított 340 oldalakhoz csatlakozik a 140 görgő elülső élének maradék részével. A tengelyirányú 340 fog kioldja a 40 kapcsoló nyomógombját, és a görgőnek a fogasléc által meghatározott helyzetének megfelelően a 440 nyomógomb vagy lenyomódik, vagy nem. Következésképpen a fogaslécnek a fogasgörgők feletti elhaladása határozza meg a centrális 120 rúd pozíciójának jelzését.

HU 222 903 Bl

Normálkapcsolóhoz tartozó centrális kisméretű doboz ugyanazokkal az érzékelőkkel rendelkezik a 12 vezetőcsúszkához és a centrális 120 rúdhoz.

Továbbá, az angol típusú kapcsoló centrális kisméretű 35 doboza pozícióérzékelőket tartalmaz az A2, illetve Al ’ belső érintkezőkésekhez. Ebben az esetben különös tekintettel a 9., 17., illetve 19. ábrára - kisméretű aktiváló- 41 rúd helyezkedik el a külső sínhez tartozó A1 és az A2’ rúdjához, amely oldaltól oldalig halad a megfelelő Bl’, illetve B2 sínen keresztül. A szemben lévő sín oldalán lévő kiálló nyúlvány 141 nyomótányérnak köszönhetően további kisméretű 42 rúdra hat, amely csúsztathatóan támaszkodik a kisméretű 35 doboz falára, és amely benyúlik annak belsejébe. Itt haránt irányú lengő- 43 kar közbenső pontjára hat, melynek szabad vége nyomó hatást fejt ki az 50 véghelyzetkapcsolót kioldó nyomógombra.

Az angol típusú kapcsolónál látható kisméretű 35 dobozba csupán a belső Al ’ érintkezőkés pozícióérzékelője fér bele, amelynek megvalósítása az előző bekezdésben foglaltaknak megfelelően történik; vagy esetlegesen beleférnek a 12 vezetőcsúszkához és a centrális 120 csúszkához tartozó pozícióérzékelők is. Ezek elrendezése a fentiekben leírtaknak megfelelően történik. Ebben az esetben a 37 csúszóérintkező és a 38 fogasléc más, a 12 vezetőcsúszkával és a centrális 120 rúddal egybeépített alkatrészekhez kapcsolódik.

A 8., 17. és 20. ábrán látható módon további jellemzőként lehetséges olyan eszközt biztosítani, amellyel szorosan és mozgathatóan összeszorítható a rúdtartó 18 nyereg, következésképpen a 12 vezetőcsúszka a centrális 120 rúddal. így a kapcsoló kilökést funkciója aktiválódik vagy passziválódik. Ez különösképpen annak köszönhető, hogy haránt irányú, függőleges 50 tű illeszkedik a centrális 120 rúdon lévő egybeeső lyukakba vagy fészkekbe.

Az 50 tű kézi úton beilleszthető, így megakadályozza a kapcsoló dőlését, ha az nem történik meg kézi beavatkozásnak köszönhetően, vagy automatikusan vezérelhető a két pozícióban, például 51 elektromágnesnek köszönhetően, amelynek aktiválódása vagy passziválódása folytán az 50 tű összekapcsolódik a centrális 120 rúddal vagy szétkapcsolódik attól. Az egész másképpen és másfajta mozgatóeszközökkel is megoldható.

Ez a jellemző megkülönböztetés, lényegesebb variációk vagy módosítások nélkül alkalmazható a példaként ábrázolt angol típusú kapcsolóban, vagy a két érintkezőkéssel rendelkező normálkapcsolóban.

Előnyös továbbá, ha az 50 tű a centrális 120 rúdon lévő 52 résekbe illeszkedik, amelyeknek hossza lehetővé teszi, hogy előre meghatározott korlátokon belül relatív elmozdulás történjen a centrális 120 rúd és a rúdtartó 18 nyereg között. Ez különösképpen azt a célt szolgálja, hogy a rúdtartó 18 nyereg és a 12 vezetőcsúszka mindig elérje a löketvégi pozíciót, ahol is az M motor kikapcsol, olyan esetben is, amikor akadály kerül az érintkezőkés és annak rögzítősínje közé, és megakadályozza az érintkezőkés rögzítését a löketvégi pozícióban a sínhez képest.

Az 52 rések hossza akkora, hogy a centrális rúd és a nyereg közötti relatív úton, amely a fent jelzett esetben a 220 kocsirugók hatására jön létre, a kocsirugók görgői mindig a rúdtartó 18 nyereg hajlított 518 síkjain belül maradnak. Következésképpen, a centrális rúd kismértékű relatív elmozdulásra képes a rúdtartó 18 nyereghez és a 12 vezetőcsúszkához képest, viszont sohasem kapcsolódhat szét, amint azt a 14. ábra esete mutatja, ha a kapcsoló kilökéses típusú.

Az 50 tű egyszerűen összekapcsolható, vagy váltakozóan össze-, illetve szétkapcsolható az 51 elektromágnesnek köszönhetően.

Amennyiben a tű nem vezérelhető automatikusan az aktív és a passzív pozícióban, a kapcsoló aktiválásához mechanikus eszköz áll rendelkezésre, amely az 50 tűt automatikusan inaktív helyzetbe hozza a kapcsoló aktiválódásakor. A jelen példában erre a célra emelőeszközök állnak rendelkezésre, amelyek kapcsolódnak a rúdtartó 18 nyereghez. A fenti eszközök részei: 54 horonypálya hajlított 154 síkjai, amelyek 53 görgővel működnek együtt. Ez a centrális 120 rúd csúszási irányát keresztező tengely körül forgathatóan támaszkodik és oldalirányban elhajlik a fenti 154 síkokhoz beirányítottan, az 50 tű szabad végénél.

A rúdtartó 18 nyereg aktiválásakor, mielőtt az 50 tű eléri a centrális 120 rúdon lévő kapcsolódó 52 rés megfelelő végét, az 50 tűn található 53 görgő kapcsolatba kerül a rúdtartó 18 nyereg által tartott 54 horony hajlított síkjával. Következésképpen szétkapcsolási pozícióba emelkedik a centrális 120 rúdon lévő megfelelő 52 réstől, és az utóbbi szabadon mozoghat a rúdtartó 18 nyereggel együtt. A kapcsolási löketvégi pozíció elérésekor a horonypálya szemben lévő hajlított síkja, vagy megszakítása visszatéríti az 50 tűt a centrális 120 rúdon lévő másik 52 résbe való illeszkedési pozícióba, így visszaállítódik a kilökési állapot.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Kapcsolószekrény sínhez kötött járművekhez, melynek meghajtóegysége (M, 3, 4, 5, 5’, 5”, 5’”, 6) van kapcsoló érintkezőkéseinek (Al, ΑΓ, A2, A2’) átviteli elmozdulásához, és a mozgatásnak az érintkezőkésekre való átvitelére legalább egy csoportja (12, 18, 120, 21, 24) van, továbbá mozgatható eszközei (24, 124) vannak az érintkezőkéseknek azok megfelelő zárási pozíciójában történő rögzítésére; ezek az egységek a szekrényben (1) találhatók, amely lényegében vasúti aljnak megfelelő alakú és méretű, és az alj helyére illeszthető, vagy a nyomvonalon annak szerepét betöltő elrendezésű, azzal jellemezve, hogy az érintkezőkések (Al, ΑΓ, A2, A2’) zárási pozícióban történő rögzítésére mozgatható eszközökkel (23, 24, 124) rendelkezik; a fenti eszközök (23, 24, 124) csatlakoznak a megfelelő érintkezőkéshez (Al, A2’) és a szekrény (1) belsejében vannak elhelyezve az érintkezőkés (Al, A2’) közelében, és automatikusan aktív rögzítőpozícióba kerülnek, amint a megfelelő érintkezőkés (Al, A2’) eléri a zárási pozíciót, és automatikusan szétkapcsolt állapotba kerül8

HU 222 903 Bl nek, amikor a kapcsolószekrény aktiválódik az érintkezőkés átvitelére a szemben lévő érintkezőkéssel (A2’, Al) való zárási pozícióba.
2. Az 1. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy nyeregből, csúszkából vagy hasonlóból álló lineáris átviteli eszközökkel (12) rendelkezik, melyek a sínpályára nézve haránt irányban, különösen derékszögben mozdulnak el, egyetlen csoport (M, 3, 4, 5, 5’, 5”, 5”’, 6) löketvégi pozíciójának két végpontja között a forgómozgás átalakítására egyenes irányú mozgássá, és amelyekhez átviteli rúd (21) kapcsolódik minden egyes vagy több érintkezőkésre (Al, ΑΓ, A2, A2’) nézve, míg legalább a fenti szemben lévő érintkezőkések (Al, A2’) karhoz (24) csatlakoznak, amely illeszkedik a megfelelő átviteli rúdhoz (21) a megfelelő mozgatható eszközöknél (21,121, 321, 23, 124, 224, 324), amelyek rögzítik az érintkezőkést (Al, A2’) a zárási pozícióban.
3. A 2. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az érintkezőkéseket (Al, Al’, A2, A2’) mozgató átviteli rudakat (21) legalább egy vezetőcsúszka (12) tartja, valamint mozgatható rögzítőeszközök (8, 9, 11,15,16, 216, 212) állnak rendelkezésre a vezetőcsúszka (12) löketvégi pozícióinak két végpontjánál elrendezett löketvégi ütközőkön (60,412,512) túlmenően.
4. A 3. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudak (21) kioldhatok a vezetőcsúszkával (12) való mechanikus kényszerkapcsolatból az érintőkésekre (Al, ΑΓ, A2, A2’) ható külső elmozdítóerő révén.
5. A 3. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy megfelelő löketvégi érzékelők (3, 31, 32, 35, 36, 37, 38, 39,40) állnak rendelkezésre az érintkezőkések (Al, Al’, A2, A2’), az átviteli rudak (20, 21) és a vezetőcsúszka (12) mindegyikéhez.
6. A 2. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy karok (24) találhatók legalább a legkülső érintkezőkések (Al, A2’) csatlakoztatására a megfelelő átviteli rúdhoz (21); a fenti karok alkotják az érintkezőkések (Al, A2’) fenti mozgatható rögzítőeszközét.
7. A 6. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a fenti csatlakoztatókarok (24) lengők, és oldalsó foggal (124) rendelkeznek forgáspontjukkal ellenkező végükön; minden kar (24) a megfelelő érintkezőkéshez (Al, A2’) illesztéssel (424, 525, 25) csatlakozik, amely biztosítja a karok (24) merőleges tengely körüli lengését, ugyanakkor minden csatlakoztatókar (24) állóütközőkkel (23) érintkezik az érintkezőkések (Al, A2’) közelében; eszközök (224, 324, 221, 321) állnak rendelkezésre minden csatlakoztatókar és az átviteli rúd (21) között a fenti kar (24) szöghelyzetének vezérlésére, oly módon, hogy a kapcsoló aktiválásakor az érintkezőkéshez (Al) a kezdeti állapotban zárási pozícióban illeszkedő csatlakoztatókarok (24) vagy legalább csatlakoztatókar (24) szétkapcsolódnak az álló illesztési ütközők (23) által, mielőtt az érintkezőkések (Al, Al’, A2, A2’) transzlációja megkezdődik, és amint a két érintkezőkés egyike (2’) eléri a zárási pozíciót, a megfelelő csatlakoztatókar (24) szögben elmozdul a végponti fog (124) illeszkedési pozíciójáig, a megfelelő állóütköző (23) mögött, az érintkezőkés (Al) elmozdulási irányához képest, mely utóbbi zárási pozícióban van, a kapcsolódó síntől (Bl) való eltávolodását tekintve.
8. A 7. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatókarok szögben történő elmozdulásának vezérlőeszközeit rések vagy alakos hornyok (321) alkotják, amelyek vezérlősíneket képeznek az átviteli rudakon (21, 121), és amelyekhez legalább egyetlen, a csatlakozókarok (24) szemben lévő oldalából kinyúló toldalék (324) illeszkedik.
9. A 7. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatókarok (24) lengési tengelye a megfelelő érintkezőkéshez (Al, A2’) kapcsoló eszköz közelében található, míg a csatlakoztatókar (24) túlnyúlik az érintkezőkésen (Al, A2’) a kapcsolódó sín (Bl, B2’) irányában, oldalsó vezetőkön (23) belül, amelyek az átviteli rudak (24) elmozdulási irányában vannak elhelyezve, és míg a fenti rúd lényegében függőleges, és a csatlakoztatókarok az átviteli rudak (21) kapcsolódó végén nyugszanak.
10. A 7. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatókarok (24) váltakozóan az állóütközőkkel (23) való illeszkedési pozícióból szétkapcsolódási pozícióba kerülnek, azok relatív elmozdulásának köszönhetően az átviteli rudakhoz (21) képest, különösen az ugyanezen átviteli rudakat (21) hajtó löket kezdeti vagy végső szakaszában.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy:

- az átviteli rudak (21) szöget bezáró horonnyal (321) rendelkeznek, amely csúsztathatóan illeszkedik a megfelelő csatlakoztatókar (24) legalább egyetlen vezérlőtűjéhez (324);

- minden szöget bezáró rés vagy horony (324) rendelkezik az átviteli rudak (21) hosszanti középtengelyével párhuzamos résszel, amely oldalirányban eltolt a fenti hosszanti középtengely oldala mentén, és amely rész kinyúlik az átviteli rudak (21) szabad vége felé; hajlított résszel, amely lényegében az átviteli rudak (21) hosszanti középtengelyénél vagy legalábbis a fenti átviteli rudak (21) átlós dimenziójának közelében lévő közbenső területen ér véget;

- ütközőeszközökkel (23) van ellátva, amelyekhez a csatlakoztatókarok (24) oldalsó foga (124) illeszkedik;

- a lengést a csatlakoztatókarok (24) megfelelő ütközőihez (23) való illeszkedés irányában korlátozó eszközökkel (23) van ellátva a löketnek abban a szakaszában, amelyben a csatlakoztatókarokat (24) az átviteli rudak (21) magukkal vonják;

- a rés (324) helyzete és alakja, valamint az átviteli karok (24) fogának (124) kinyúlása, valamint a csatlakoztatókarok (24) oldalsó fogát (124) illesztő eszközök (230), illetve a hajtási löket alatti lengést korlátozó eszközök (23) alakja és helyzete oly módon van megoldva, hogy a hajtási löket kezdeti szakaszában az átviteli rudak (21) elmoz9

HU 222 903 Bl dúlnak a csatlakoztatókarokhoz (24) képest, ameddig a csatlakoztatókar (24), amely összekapcsolt helyzetben van a kezdeti pozícióban zárt érintkezőkéssel (Al), szétkapcsolódik az ütköző (23) által, míg a szétkapcsolt helyzetben lévő kar (24) - amint összekapcsolódik azzal az érintkezőkéssel, amely a zárási pozícióba juttatandó (A2’) -, szögben történő elmozdulását a fenti korlátozóeszköz (23) korlátozza oly módon, hogy a fenti csatlakoztatókarokból (24) a fog (124) közelében kiálló és a szöget bezáró résbe (321) illeszkedő toldalék (324) a fenti hornyok vagy rések (321) hajlított szakaszának közbenső pontján helyezkedik el, miáltal minden résnek (321) az érintkezőkések (Al, A2’) elmozdulásának irányába fordított hajlított fala az oldalsó vezetők által a zárási pozícióba juttatandó érintkezőkéshez (A2’) kapcsolódó csatlakoztatókar (24) lengése korlátozásának köszönhetően illeszkedési felületté válik, ugyanannak a megfelelő csatlakoztatókamak (24) a rúddal (21) együtt történő hajtására; amikor pedig az érintkezőkés (A2’) zárási pozíciójában a csatlakoztatókar (24) szabaddá válik a szögben való elmozdulást korlátozó eszköztől (23), tovább leng, és illeszkedési pozícióba kerül a megfelelő állóütközővel (23).
12. A 11. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a csatlakoztatókarok (24) lengését korlátozó eszközök, illetve a csatlakoztatókarok (24) fogának (124) illesztési ütközői alkotják az előbbit az átviteli rudak (21) és a csatlakoztatókarok (24) oldalsó vezetőfalainak (23) csoportja által; a fenti falak (23) előre meghatározott egymás közötti távolságban vannak elhelyezve; az utóbbiak végződése szemben van az egyik fenti oldalsó vezetőfal (23) nyomvonalának középvonalával; a fenti végződések elhelyezése oly módon történik, hogy amikor a csatlakoztatókarok (24) foga (124) éppen elhaladt amellett, az érintkezőkés (A2’) zárási helyzetben van, míg a megfelelő csatlakoztatókar (24) oldalsó fogának (124) irányába néző oldalsó vezetőfal (23) alkot csúszó és korlátozó falat abban a pozícióban, amelyben a csatlakoztatókar (24) toldaléka (324) lényegében az átviteli rúdon (21) található megfelelő vezérlőrés (324) hajlított ágának középső részén helyezkedik el.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy minden átviteli rúd (21) második réssel (221) rendelkezik, amely lényegében párhuzamos és egybeesik a hosszanti középtengellyel, és amelybe a megfelelő csatlakoztatókar (24) tűje (224) vagy hasonló része illeszkedik, amely elmozdítható az egyenes vonalú rés vagy horony (221) mentén, és amely a csatlakoztatókar (24) szögben történő elmozdulásához képest közös tengelyű a kart (24) az érintkezőkéshez (Al, A2’) csatlakoztató eszközökkel (424, 524,25), például legalább forgó típusú illesztéssel.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudak (21) közös rúdtartó nyereghez (18) csatlakoznak (120, 220, 320, 518), mely utóbbi mozgathatóan támaszkodik lényegében a sínpálya tengelyére merőlegesen; a fenti rúdtartó nyereg (18) állandó kapcsolattal vezetőcsúszkához (12) csatlakozik, míg az átviteli rudak (21) mozgatható csatlakozóeszközökkel (220, 320, 218, 518) kapcsolódnak a rúdtartó nyereghez (18), melyek szétkapcsolódnak attól, és a vezetőcsúszkától (12), amikor pedig az érintkezőkések (Al, ΑΓ, A2, A2’) transzlációjával szembeni ellenállás meghalad bizonyos előre meghatározott forgatónyomatékot, vagy közvetlen erő hat az érintkezőkésekre (Al, Al ’, A2, A2’) az elmozdulás irányában, miáltal ugyanazon átviteli rudak (21) elmozdulnak a rúdtartó nyereghez (18) képest előre meghatározott forgatónyomaték ellenében, amely azokat a rúdtartó nyereghez (18) csatlakoztatja.
15. A 14. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudak (21) centrális rúddal (120) csatlakoznak a rúdtartó nyereghez (18), mely görgőkkel (320) rendelkezik, amelyek ugyanazon átviteli rudak csúszási irányában forognak, és rugós terheléssel (220) támaszkodnak, amely haránt irányban elmozdítható az átviteli rudak (21) csúszási irányára nézve, előre meghatározott rugóterhelési erő ellenében, miközben mindegyik görgő (320) hajlított síkhoz (518) illeszkedik, amely a rúdtartó nyereg (18) görgős falaiban (218) található; két hajlított sík (518) áll rendelkezésre a rúdtartó nyereg (18) csúszási irányához képest és szimmetrikusan egymással szemben lévő hajlítással a két egymással szemben lévő görgős falban (218) a görgők (320) számára; minden hajlított síkhoz (518) legalább egy megfelelő görgő (320) tartozik, amely csatlakozik az átviteli rudakhoz (21) közös centrális csatlakozórúdhoz (120) illesztve.
16. A 4. vagy a 15. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a rúdtartó csúszka (18) a vezetőcsúszka (12) felső vezetőjére (19) van felszerelve, és két egymással szembeni oldalfallal rendelkezik az átviteli rudak (21) csúszási irányában, melyeknek falain két egyenlő szárú trapéz alakú nyúlvány (218) található, melyek egymással szemben vannak és egybeesnek, valamint amelyek hajlított oldalai alkotják azokat a hajlított síkokat (518), amelyek összekapcsolódnak a centrális rúd (120) görgőivel (320), melynek két szemben lévő végéhez két átviteli rúd (21) csatlakozik.
17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudakhoz (21) csatlakoztató centrális rúd két görgővel (320) rendelkezik a rúdtartó nyereg (18) egy-egy görgős falához; a fenti görgőket (320) végpontjuknál kocsirugó (220) tartja, és a két kocsirugó (220) egymáshoz van erősítve a centrális csatlakozórúd (120) két hosszanti oldalán a fenti rugók (220) külső oldalainak megfelelően; a kocsirugók (220) hossza akkora, hogy amikor a centrális rúd (120) illeszkedik a rúdtartó nyereghez (18) és a vezetőcsúszkához (12), a görgők a megfelelő hajlított sík (518) legkülső végénél találhatók.
18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy mozgatható rögzítőeszközök (3, 8,9,10,11,12,212,14,15,16) állnak rendelkezésre a vezetőcsúszkához (12) az egyik, vagy a másik érintkezőkés (Al, ΑΓ, A2, A2’) két zárási löketvégi pozíciójában.

HU 222 903 Bl
19. A 18. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsúszka fenti mozgatható rögzítőeszköznek lengőeszköze (16) van a rögzítőfog (14) szétkapcsolására, mely utóbbi képlékenyen nyomódik stabil módon (15) illeszkedési irányban egy vagy több horonyba (212), amelyek a vezetőcsúszka (12) hosszanti oldala mentén vannak elosztva.
20. A 18. vagy 19. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az eszközöket a vezetőcsúszka (12) a rögzítőeszköztől (14) való szétkapcsolására a hajtás löketvégi pozíciójában közvetlenül vezérlik azok az eszközök (3, 8, 9), amelyek a vezetőcsúszkát (12) lineáris hajtásvezérlőhöz (3, 8) kapcsolják a lökéinek azon szakasza folyamán, amelyben a lineáris hajtásvezérlőhöz (3, 8) kapcsoló eszközök (8,9) relatív üres utat tesznek meg a vezetőcsúszkához (12) képest, mielőtt elérnék a mechanikus hajtási kapcsolatot vagy lökést a fenti vezetőcsúszkával (12); a fenti, a lineáris hajtásvezérlőt a vezetőcsúszkához (12) kapcsoló eszközök a lengőkart (16) vezérlő eszközökkel (11,111) rendelkeznek, míg a rögzítőfogat (14) a fenti vezetőcsúszka megfelelő hornyába (212) beillesztő eszközöket a csatlakozóeszközök (8, 9, 1, 111) alkotják, amelyek a hajtólöket végső szakaszában együtt mozognak a fenti vezetőcsúszkával (12).
21. A 18-20. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy himba áll rendelkezésre, amelyet legalább egy kar (16) alkot, amely a vezetőcsúszka (12) pályáját keresztező tengely (316) körül leng, és amely a fenti pályával párhuzamos kiterjedésű; a fenti lengési tengely (316) álló a vezetőcsúszkához (12) képest; a lengőkar legalább egyik végén nyomóeszköz található a vezetőcsúszka (12) rögzítőfogának (14) megnyomására, annak elmozdítására váltakozóan a vezetőcsúszka (12) együtt működő falaiban lévő egyik horonnyal való összekapcsolódási, illetve szétkapcsolást pozícióba, míg a lengőkar másik része a forgáspont (316) tengelyének szemben lévő oldalán vezérlőhorony (216) alakú, amely legalább egyetlen görgőhöz (111) illeszkedik, amely együtt mozgatható a fenti eszközökkel (8, 9), amelyek a vezetőcsúszkát (12) a lineáris vezérlőhöz csatlakoztatják.
22. A 18-21. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a vezetőcsúszkát (12) a lineáris vezérlőhöz csatlakoztató eszközöket csúszóérintkező (8, 10, 11) alkotja, amely löketütközők (103) két szemben lévő vége között csúszhat el, melyeknek egymástól mért távolsága megfelel az ahhoz szükséges üres útnak, hogy a lengőkar (16) vezérlésével a vezetőcsúszka (12) rögzítőfoga (14) a vezetőcsúszka (12) egyik hornyával való összekapcsolódási, illetve szétkapcsolási pozícióba kerüljön annak löketvégi pozíciójának megfelelően; a fenti csúszóérintkező (8, 10, 11) dinamikusan kapcsolódik a lineáris vezérlőhöz, és legalább egyetlen görgővel (111) rendelkezik, amely illeszkedik a horony (116) pályájához, amely a lengőkar (16) megfelelő ágán van profilírozva.
23. A 21. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a himbát két kar (16) alkotja, melyek egybe vannak építve és egybeesnek egymással, és amelyek mindegyike a vezetőcsúszka (12) oldalsó hosszanti irányú oldalai mentén található; a fenti lengőkarok (16) forgáspontja ugyanazon a tengelyen (316) van, amely oldalsó tartókban (616) forog, és a himbát hidas szerkezetté alakítják, amelyen keresztül és amely alatt a vezetőcsúszka (12) legalább egyik része elhalad olyan hosszon, amely lényegében megfelel annak hajtólöketének, míg a lineáris vezérlővel (3, 8) összekapcsolt csúszóérintkező (8, 9, 11) görgővel (111) rendelkezik a himba minden egyes karjára (16) nézve, és mozgatható két löketvégi fal (9) között, amelyek keresztirányúak a vezetőcsúszka (12) löketére, és egymással szemben helyezkednek el olyan távolságban, amely megegyezik a vezérlőgörgők (111) löketével a vezetőcsúszkának (12) a rögzítőfogból (14) történő szétkapcsolására.
24. A 21. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a horony (116) alakú vezérlőpályák a himba (16) kaqain annak alsó végén találhatók, míg a csúszóérintkezőhöz (8, 10, 11) kapcsolt görgők (111) vízszintes és közös tengely körül forognak, és a függőleges oldalakon támaszkodnak a fenti csúszóérintkező (8,10,11) hajtólöketével párhuzamosan.
25. Az 1-24. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a lineáris vezérlőt menetes rúd (3) alkotja, melynek forgatása anyás csavarral (8) történik; a csúszóérintkezőt maga az anyás csavar (8) és annak vezetőcsúszkája (11) alkotja.
26. A 21. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a lengőkar (16) folyamatosan rugós terhelés alatt áll a csúszóérintkező (8, 10, 11) görgőinek (111) ellenében a képlékeny eszközök (15) által, amelyek a rögzítőfogat (14) odanyomják a vezetőcsúszkához (12), mely olyan méretű, hogy oldalsó irányban kifelé áll legalább egyetlen oldalon, lehetőleg a vezetőcsúszka (12) két oldalán, és amelyek a himbát (16) a fog (14) fenti kiálló részéhez vagy részeihez nyomják.
27. Az 1-26. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy pozícióérzékelőt (30, 31, 32, 35,41, 42, 43) tartalmaz minden érintkezőkéshez (Al, ΑΓ, A2, A2’); és érzékelőket (39, 40) az átviteli rudak (21) két löketvégi pozíciójához; valamint pozícióérzékelőket (37, 38) a vezetőcsúszkához (12); továbbá a fenti érzékelőket véghelyzetkapcsolók (30, 38,40) alkotják.
28. A 27. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az érintkezőkésekhez (Al, ΑΓ, A2, A2’) tartozó pozícióérzékelők a sínek (Bl, ΒΓ, B2, B2’) oldalán találhatók, szemben a megfelelő érintkezőkésekkel (Al, Al ’, A2, A2’), vezérlésük pedig kisméretű rúddal (32, 41) történik, amely áthalad a sínen (Bl, Bl’, B2, B2’), és amely közvetlenül, vagy átviteli mechanizmusok (43) segítségével hat a kapcsoló (30) nyomógombjára.
29. A 27. vagy 28. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudakhoz (21) és a vezetőcsúszkához (12) kapcsolódó véghelyzetkapcsolókat csúszóérintkezők (37, 39) alkotják, amelyek azokhoz a szekrény (1) megfelelő falaiban lévő rése11

HU 222 903 Bl ken (36) keresztül kapcsolódnak, és amelyek közvetlenül vagy átviteli mechanizmusok (137, 138, 140, 240, 340,440) segítségével hatnak a megfelelő kapcsolókra (38,40).
30. A 29. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzaljellemezve, hogy a csúszóérintkezők (37) felülete aktiválja a kapcsolók (38) nyomógombjait (138), melyek hajlított bevezető alakú felületek (137).
31. A 29. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a csúszóérintkezőket fogasléc (39) egy darabja alkotja, amely olyan görgőkre hat, melyek fejének egyik oldalán külső fogazás (140), a fej ellenkező oldalán pedig tengelyirányú profil vagy legalább egyetlen tengelyirányú fog (240) található oldalirányú hajlított bevezető felületekkel, amelyekkel a fenti görgők a kapcsolók (40) nyomógombjaira hatnak; minden véghelyzetkapcsolóhoz (40) egy görgő tartozik.
32. A 29. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy legalább az átviteli rudak (21) és a vezetőcsúszka (12) pozícióérzékelői egy vagy több kisméretű dobozban (35) találhatók a szekrény középső részén, a két sín (Bl, ΒΓ, B2, B2’) között.
33. Az 1-32. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy mozgatható eszközökkel (50) rendelkezik az átviteli rudak (21), vagy annak centrális csatlakoztatórúdjának (120) merev csatlakoztatására a vezetőcsúszkához (12), így az nem kilökéses típusú.
34. A 33. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a fenti eszközöket tű (5) alkotja, amely kézi úton helyezhető be és vehető ki.
35. A 33. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a fenti eszközöket az átviteli rudak (21) merev csatlakoztatására a vezetőcsúszkához (12) legalább egy tű alkotja, amely vezérlőkkel (51) mozgatható váltakozóan aktív kapcsolati helyzetbe és inaktív helyzetbe, melyek különösen elektromágneses vezérlők.
36. A 33-35. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy az átviteli rudaknak (21), vagy a centrális rúdnak (120) a vezetőcsúszkára (12) való rögzítésére alkalmas eszközök olyan kialakításúak, hogy a két fenti rész egymás közötti korlátozott mértékű és előre meghatározott amplitúdójú (52) relatív elmozdulását lehetővé teszik.
37. A 33-36. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a tű (50) az érintkezőkések két zárási pozíciójában megfelelő résbe (52) illeszkedik, mely nyújtott az átviteli rudak (21) elmozdulásának irányában, és az azokat összekötő centrális rúdon (120) található; a fenti rések (52) hossza előre meghatározott.
38. A 33-37. igénypont bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy elektromágneses (51) vagy mechanikus (53, 54) eszközök kapcsolódnak a tűhöz (50) annak aktív vagy inaktív pozícióba történő felemelésére vagy leeresztésére az átviteli rudaknak (21) a vezetőcsúszkához (12) való rögzítéséhez a fenti vezetőcsúszka (12) aktiválásakor, illetve annak löketvégi pozíciója elérésekor.
39. A 38. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a fenti felemelő-, illetve leeresztőeszközök mechanikusak és horonypályákból (54, 154) állnak, amelyeket a vezetőcsúszka tart, és amelyek egybeépítetten együtt mozgathatók az előbbivel, és amelyek vezérlőgörgőkkel (53) kapcsolódnak a tű (50) szabad végéhez.
40. Az 1-39. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy mindössze két érintkezőkéses kapcsolóval alkalmazható; mindkét érintkezőkés mozgatható rögzítőeszközökkel (24) rendelkezik a zárási pozícióban a megfelelő sínhez.
41. A 1-40. igénypontok bármelyike szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy négy vagy több érintkezőkéses (Al, ΑΓ, A2, A2’) kapcsolóval van ellátva; az úgynevezett angol típusú kapcsoló, amelyben az érintkezőkések (Al, ΑΓ, A2, A2’) páronként kapcsolódnak a sínpályához tartozó sínekhez (Bl, ΒΓ, B2, B2’), és együtt aktiválódnak; egyetlen vezetőcsúszka (12) és egyetlen rúdtartó nyereg (18) áll rendelkezésre mind a négy érintkezőkéshez (Al, ΑΓ, A2, A2’), míg csupán a legkülső érintkezőkések (Al, A2’) rendelkeznek mozgatható rögzítőeszközökkel a zárási pozícióban a megfelelő sínhez (Bl, B2’), és míg a belső érintkezőkések zárási pozícióban történő rögzítése merev kapcsolatnak (55) köszönhetően történik, amely lehet például csatlakozórúd a külső érintkezőkéssel (Al, A2’), amely felveszi a zárási pozíciót a belsővel (A2, Al’) együtt.
42. A 41. igénypont szerinti kapcsolószekrény, azzal jellemezve, hogy a legbelső érintkezőkésekhez (Al, A2’) tartozó pozícióérzékelők vagy az átviteli rudakhoz (21) és a vezetőcsúszkához (12) tartozó pozícióérzékelők (38, 40) kisméretű központi dobozában (35), vagy egy erre szolgáló kisméretű központi dobozban vannak elhelyezve.