Az elvek embere megmondja. Gyönyörű.
Hónap: 2019 október
Apa, kezdődik!
Nagylány ma reggel: Anya, hát szóval, izé, nem kérhetném kölcsön mára a farmerkabátodat?
Először úgy meglepődtem, hogy csak hümmögni tudtam, de aztán ráálltam a dologra. Felvette és percekig illegett-billegett benne.
De legalább menő vagyok. Vagy mindenesetre a farmerkabátom az.
world mental health day
Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy ma van a napja világszerte a mentális egészségnek, de amikor az erdőben sétálva a király ezt mondta: Na, kezdesz élni!, akkor én ezt válaszoltam: Hát persze, időnként ki kell vinni engem fák közé. De hát ezt nagyon jól tudja. Mennyire hiányzik nekem a természet! El sem tudom mondani. Mi tart vissza? Fogalmam sincs. Hogy órákat tartok. Hogy ebédet főzök. Hogy szakdolgozatot írok. Hogy olvasok. Hogy borzasztó nehezen mozdulok ki. Pedig tudom, hogy szükségem van rá. A természet üzemanyag. Ahogyan a könyvek is. Csak nehezebb hozzájutni. Tenni kell érte.
A vállalkozósdi egyik előnye, hogy vannak napok, amikor végre a király is elfárad. Jaj, nem, nem ez az előnye, dehogy! Hanem az, hogy amikor már végre ő is kifárad, de úgy igazán, akkor beiktat némi pihenést. És ma magával ráncigált egy munkát felmérni, hogy aztán, mikor azzal végzett, kivigyen a fák közé. Elmondanám, hogy minden elképesztően gyönyörű. Végig esőre állt, néha szemerkélt is, néha megcsörrent a telefonja, de minden csodás volt. És igen, menet közben valamikor elkezdtem felélénkülni. Élni. És láttunk egy vidrát! Egy igazi vidrát! Milyen selymesen egy volt a vízzel! Milyen csoda volt!
És az egész holtág! Annyira szürreális, mintha valami holdbéli tájon járna az ember!
Aztán együtt ebédeltünk.
És még az órámra is beértem. A gyerekek nagy örömére. (NEM. Hetedikes kamaszok ugyanis… 😂)
Az ősz gyönyörű! Az október a legszebb hónap. Meg a november. Számomra nem az elmúlást jelenítik meg, hanem a megnyugvást, pihenést, lelazulást, leengedést. A biztonságot. A nyár nekem nagyon kemény. Kínok kínja a meleg, az izzadás, a hőség, a bőröm fáj és nem kapok levegőt. Az ősz lélegzetvétel. Tüdőtisztítás. Lehetőség.
kamaszkor
Amit én mondok: észérvek, józanság, praktikum, kommunikáció kezdeményezése, érvelésre buzdítás, feladatok, kötelesség, felelősségvállalás
Amit a gyerekeim hallanak: blablablablablablablablablablablablablablablablablabla
kultúrposzt
Megint csak azt mondom, hogy ahogy végzek egy könyvvel, rögtön le kell írnom, mi a benyomásom róla, mert most így visszagondolva nem sok minden jutott eszembe.
Lucy Strange: A fülemüleerdő titka
Húúú… Nagyon erős könyv! Úgy értem, hogy nagyon hosszan tart benne a feszültség, és csak nagyon későn jön az enyhülés. Megint csak azt mondom, hogy Strange könyvei nem 10+-os könyvek, hanem sokkal inkább 15+-osak. Vagy csak én vagyok érzékeny lelkű. Voltak részek, amikor nem bírtam tovább, előre kellett szaladnom, kihagytam mondatokat, mert az emberi kiszolgáltatottság és az igazságtalanság kikészített, és minden lapozásnál azt vártam, hogy jöjjön már a segítség, vagy legyen valami, és bár sokáig kellett várni rá, ez egy nagyon jó könyv lett. Örülök, hogy rábukkantam a gyerekkönyvtárban Lucy Strange-re. Már előre várom a harmadik könyvét! Remélem, hamar megírja!
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Nekem nagyon bejött. Könnyen olvasható, de nem tré, és különösen büszke vagyok magamra, amiért egy ponton megkérdőjeleztem az eseményeket, és így kivételesen kitaláltam, ki mit tett. Ebben általában nem vagyok jó. Asszem, télen elolvasom majd még egyszer.
Őszintén bevallom, hogy nem olvastam végig. Pedig nagyon tetszett a fülszöveg, meg érdekelt a téma, zsidó-palesztin tiltott szerelem, de annyira bénán van megírva szerintem, hogy a felénél abbahagytam. Belelapoztam a végébe, és úgy láttam, valamiféle katarzist elbújtatott oda az író, de a könyv fele sem vitt odáig, hogy fényt derítsek a titokra.
Kamasz szerelem. Nagyjából ennyi. Csak azért olvastam végig, mert a Harmat Kiadó jelentette meg magyarul, és ettől azt reméltem, hogy jó lesz, de végül elfogadható lett.
Akciósan vettem a könyves boltban. Volt egy gyenge pillanatom, Legkisebbnek kerestünk pár tankönyvet, és nem bírtam ki, vennem kellett magamnak is egy könyvet. Erre esett a választásom – az ára és a fülszövege alapján. Hát, ilyenkor örülök, hogy inkább a könyvtárból veszek ki könyveket, mert sosem tudhatja az ember, mire költ pénzt. Erre például nem biztos, hogy kellett volna. Nem tudtam eldönteni, hogy a főszereplő egészen egyszerűen buta, alacsony EQ-val rendelkezik, vagy csak az író nem tudta eldönteni, utálja-e a főhősét, vagy menet közben igazította fazonra. Szóval ez nagyon zavart, hogy fura személyisége volt a nőnek, meg anyaként még más dolgok is zavartak, de az empátiát legalább gyakorolhattam.
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Nem igazán tudok mit mondani. A regény pont arról szól, ami a címe. Egy képzeletbeli barátról. Nem hagyott mély nyomot, nagyjából a feléig dög unalom volt, ott jött egy kis csavar, ami okozott némi izgalmat, szóval onnantól gyorsabban ment az olvasás, de annyira elegem volt abból, hogy félbehagyok könyveket, hogy ezt végig olvastam. Annyira szörnyű sem volt, de ez a lista nem valami jó eresztés.
Na végre! Ez már aztán tetszett! Annyi mindent kijegyzeteltem belőle, hogy majdnem az egész könyvet alá tudtam volna húzni, és meg is tettem volna, ha nem könyvtári példány lenne. Szóval ezt a könyvet be kell szereznem. Nagyon tetszik a központi kérdése: És akkor mi van? Az olyanoknak, mint én, aki iszonyat sokat agyal mindenen, maximalista, rabul ejtik a részletek, stb., alap könyv. Nem érdemes szorongással eltölteni éveket, kedves olvasók, éljetek, éljünk bátran. És gyakran kérdezzük meg magunkat: És akkor mi van? (Persze ez csak a szorongókra igaz, aki hanyag és nyegle és lusta, annak mást kell tennie.)
Máté evangéliuma, Ruth könyve
Akárhányszor olvasom a Bírák könyvét, mindig megvisel, szóval utána vagy egy újszövetségi könyvet olvasok, vagy a Zsoltárok könyvét. Mivel legutóbb a Zsoltárokat olvastam, most az Újszövetség első könyvét választottam, kicsit megbontva ezzel az eddigi sorozatot. Máté evangéliuma tele van csodásnál csodásabb részekkel, olyan volt a lelkemnek, mint a friss harmat, vagy egy csodás őszi ködös reggel, nagyon felfrissített.
Ruth könyve a hűségről szól és a választásról. Hogy a múltunk nem determinálja az életünket, dönthetünk másképp, mint ahogy az egyértelműnek vagy elvárhatónak tűnne, és érdemes is másképp dönteni bizonyos helyzetekben. Ruth ezt tette. A jutalma pedig mindent felülmúlt.
véletlenek
csapó 1.
A konzulensem három hete nem válaszolt a szakdolgozatomra. Sehogy nem tudtam elérni. Kezdtem bepánikolni, ezért aztán több követ is megmozgattam. Végül rám írt, hogy félreértés történt. Ugyanis egy ugyanilyen – meglehetősen ritka – nevű szakdolgozója már van, ezért azt gondolta, már válaszolt. (Kit érdekelnek az olvasatlan levelek…)
csapó 2.
Van két nő. Iszonyúan hasonlítanak egymásra. Mindketten Nagylány előző osztálytársainak anyukái. Találkoztam a minap az egyikkel, és rákérdeztem, hogy van a – meglehetősen ritka nevű – lánya. Az XY-ba jár, ugye? Mire ő mondta, hogy nem, a lánya máshova jár. Nagyjából másfél percig nem fogtam, hogy most ki is áll velem szemben, mert képzeljétek, ennek a nőnek nem a lánya, hanem a fia volt Nagylány osztálytársa, de neki is van egy olyan nevű lánya, akit kérdeztem. Ebből adódott a bonyodalom.
általában
születnek a fejemben bejegyzések, frappánsak, aktuálisak, stb., de általában én akkor nem vagyok gépnél. újabban utálok a gépnél ülni, írni meg főleg utálok. mégis, folyton születnek újabb és újabb bejegyzések. a fejemben. csakhogy mire ide kerülök, elfelejtem mindet. lehetett volna ennek a bejegyzésnek a címe ez is: Egy blog halálára…
hol volt, hol nem