Az életem egyik sarköve egy dinka majdnem 4 éves lajkaféle (tőlem aztán zsiráf kutya keverék is lehetne) akire mindig számíthatok, imád a kocsi ablakában lógni, rohanni, ijesztgetni a postást, elnyúlni a napon, póráz nélkül rohangálni, az erdőben kirándulni, macskát ugatni.
Most róla mutatok nektek néhány képet, hogy lássátok mi lett egy kis menhelyre került 2,5 hónapos kutyusból majd 4 éves korára.

Az első képem róla...az első nap nálunk, nem volt valami vidám.

2 hete volt már nálunk...a macskák is befogadták

Itt már nagy...és még pózol is.

Mostanra két lábon állva feléri az ablakomat is.

A kerti székekbe nyögve-nyelve is épphogy belefér...de csak azért is bele préseli magát mindig az egyikbe...


Ez a kép még annyira friss, hogy csak na...a mai nagy gyomláláskor kinn volt velem és a szomszéd "zöldebb" füvét stírölte :D

Aztán megunta és inkább napozott.

Itt pedig egy nagy lila emberpacának az ölében nyújtózik. Ez az épületes kinézetű valaki lennék én, miután a rózsabokor belőtte a séróm. Higgyétek el nem nézek ki mindig ilyen "jól" és nem is ülök mindig a porban...de máshogy nem igen tudom az ölembe venni pici babót. Különben a játszós ruhának mindegy :D