HUT63800A - Method for producing distance pieces of concrete reinforcement and distance piece - Google Patents

Description

A találmány tárgya betonvasalás polimerbeton testű távtartójának előállítására vonatkozó eljárás, amelynek során kikeményedő műanyagmasszából és szemcsés adalékanyagokból testet formálunk, a testet alkotó műanyagmasszát kikeményítjük és a szemcséket a létrejövő műanyagmátrixba úgy integráljuk, hogy a kikeményedő műanyagmassza által alkotott sima felületű test hozunk létre. A találmány tárgya továbbá polimerbeton testű távtartó betonvasaláshoz, ahol a polimerbeton szemcsés adalékanyagokat tartalmazó kikeményített műanyagmasszából áll.

A fenti tulajdonságokkal rendelkező eljárás valamint távtartó ismerhető meg a DE-U 87 04 698 számú használati minta leírásból.

Vasalással ellátott betonelemek előállításánál a vasalást a zsaluzat belső oldalától meghatározott távolságban kell elrendezni úgy, hogy a vasalás lehetővé tegye a folyékony beton beöntését a zsaluzatba. A távtartók nem csupán a vasalásnak a zsaluzaton és ennek következtében a kész beton elemen belüli pontos helyzetbiztosítására szolgálnak, hanem biztosítják a vasalás mindenkori meghatározott legkisebb távolságát az előállítandó betonelem külső oldalától is, azaz gondoskodnak arról, hogy a vasalást mindig meghatározott vastagságú betonréteg borítsa. Ennek a szükséges elfedésnek épületek esetében legkevesebb 2 cm-nek kell lennie. A távtartó így szervesen beépül a betonelem megszilárduló betontömegébe .

A távtartó külső oldala és az ezt körülvevő megszilárdult betonmassza közötti határfelület átmeneti tartomány korrózióra hajlamos. Mivel a távtartó zsaluzat oldali élével közvetlenül felfekszik a zsaluzaton, egyébként azonban a megszilárdult betonmassza veszi körül, a betonelem külső oldala felől jól felismerhető átmeneti tartomány áll elő a távtartó és az azzal érintkező megszilárdult betonmassza között, amely különösen ki van téve a környezeti behatásoknak.

A határfelület átmeneti tartomány különösen kritikus tartományt képez, mivel az azt határoló két szilárd fázis, azaz egyrészt a távtartó másrészt a megszilárdult betonmaszsza egymástól eltérő mechanikus és vegyi tulajdonságokkal, például különböző tágulási együtthatókkal rendelkezik. A hőmérséklet ingadozások következtében, amelyeknek egy betonelem mindig ki van téve, fokozatosan kapilláris vagy hajszálrepedések jönnek létre a távtartó felülete és az őt körülvevő beton között. Jóllehet kísérletek történtek arra, hogy olyan, betonelemet alkotó betonanyagból előre elkészített anyagú távtartókat alkalmazzanak, amelyeket aztán a zsaluzatba betöltött beton fog körül, meg kellett állapítani, hogy a különböző feldolgozási módok következtében mégis keletkeztek kapilláris rések az említett két anyag határfelület átmeneti tartományaiban. Maga a távtartó előrekészített, azaz már korábban megszilárdult betonanyagból készült, úgy hogy még abban az esetben is, ha anyaga azonos volt a most beöntendő betonmassza anyagával, a betonelem megszilárdulása során heterogén, tehát különböző testek jönnek létre. így különösen szembetűnő volt, hogy a betonból előregyártott távtartók fokozott vízfelvevő tulajdonsággal rendelkeznek, ami oda vezet, hogy a határfelület tartományban vizet von el a betöltött, megszilárduló betonmasszából, ami a megszilárduló betonmassza hidrátképződése során káros hatást okoz úgy, hogy a kikeményedés után egymástól vegyileg mégis eltérő betonfázisok helyezkednek el egymással szemben. Ez természetesen egymástól eltérő mechanikai és vegyi tulajdonságokat jelent a határfelület tartományban és ezek a már leírt módon kapilláris- illetve hajszálrepedés képződést idéznek elő.

A bevezetőben említett DE-U 87.04.698 számú dokumentum távtartó polimerbetonból való készítésére tesz javaslatot. Polimerbeton elnevezés alatt olyan betonból készült anyagot értünk, amelyben a használati tulajdonságok javítása érdekében a hidraulikus kötőanyagot egészen vagy részben műgyanta alapú anyagokkal helyettesítjük. A polimerbeton így tehát műgyantából, például epoxigyantából, poliuretángyantából vagy poliésztergyantából álló keverék, amely szemcsés töltelék anyagokkal, elsősorban ásványi töltelékanyagokkal, például kvarchomokkal, kvarcliszttel, dolomittal vagy más kőliszttel van elkeverve. A műgyantához megfelelő katalizátorok és gyorsítók vannak hozzáadagolva úgy, hogy ha ezt a masszát öntőformákba öntjük, az anyag kikeményedése után megfelelő alakú távtartók keletkeznek. Ennek során a mindenkori alkalmazási módnak megfelelően a kikeményedő műanyagmasszába tartóelemek, legtöbbször hajlított huzalokból álló tartóelemek integrálhatók, melyek segítségével a távtartók a betonvasalás vasalásrúdjaira csúsztathatok vagy csíptethetők. Ha a távtartó egy betonvasalás rúd véglezárójaként szolgál, azaz biztosítja a megfelelő távolságot a betonvasalás rúdjának vége és egy azzal szemben húzódó külső fal között, úgy a távtartónak legtöbbször olyan zsákfurata van, amelybe a betonvasalás rúdja betolható. Ebben az esetben nincs szükség egyéb tartóelemekre.

Az adalékanyagok és a műgyanta közötti keverési arány úgy van megválasztva, hogy a távtartó eredő teste igen nagy nyomás- és törésszilárdsággal rendelkezik, ezen kívül olyan hőtágulási együtthatója van, amely a lehető legközelebb esik a beton hőtágulási együtthatójához. Annak érdekében, hogy az adalékanyagok egyenletesen eloszoljanak a távtartó testében, a műgyantamasszát olyan konzisztenciájúra hozzák, hogy a szemcsés adalékanyagok a kikeményedés során tömegük révén ne süllyedjenek le, hanem a kikeményedő műgyantamasszában lebegjenek. Az eredő távtartó ennek köszönhetően kikeményedett műanyagmasszából készült zárt és sima felülettel rendelkezik.

A tartós vizsgálatok azonban bebizonyították, hogy idővel a kikeményedett műanyagból készült távtartó zárt külső felülete és az ezt körülvevő megszilárdult betonmassza között fokozatosan kapilláris rés vagy rések alakulnak, melyeken keresztül a nedvesség kívülről be tud hatolni.

így például megállapították, hogy olyan betonfalakban, amelyek ilyen polimerbetonból készült távtartókat tartalmaznak, meghatározott idő után, hozzávetőlegesen 15 év múlva a nedvesség a betonfal külső oldaláról már kb. 20 mm mélyen behatol a távtartó külső felülete és a betonfal közötti határtartományba. Mivel a távtartók szükséges elfedése is ebbe a tartományba esik, legkésőbb az említett időtartam letelte után a nedvesség közvetlenül érintkezésbe léphet a betonfal vasalásával, azaz korrózió léphet fel. Mivel az épületeket általában ennél hosszabb időtartamra építik, legkésőbb a megnevezett időponttól az épület állagában óhatatlanul károsodással kell számolni.

A találmánnyal célunk az ismert megoldások felsorolt hiányosságainak kiküszöbölésével olyan eljárás valamint olyan távtartó kialakítása, melyek segítségével a lehető leghosszabb időn keresztül megakadályozhatjuk a nedvesség behatolását a távtartó felülete és a távtartót körülvevő beton közé.

A kitűzött feladat megoldása során betonvasalás távtartójának előállítására vonatkozó olyan eljárást vettünk alapul, amelynek során a polimerbeton testű távtartónak kikeményedő műanyagmasszából és szemcsés adalékanyagokból testet formálunk, a műanyagmasszát kikeményítjük és a szemcséket a létrejövő műanyagmátrixba úgy integráljuk, hogy a kikeményedő műanyagmassza által alkotott sima felületű testet hozunk létre. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a kikeményedett test felületéről akkora műanyagréteget választunk le, hogy az adalékanyag szemcsék a kikeményedett műanyag testből kiemelkedjenek.

A műanyagmasszában található, legtöbbször kvarctartalmú homokból álló szemcsék szabaddá tételével lehetővé válik a zsaluzatba betöltött betontömeg cementenyvével végbemenő vegyi összekapcsolódás. Ez azt jelenti, hogy ezek a műanyagmasszából kiálló szabaddá vált szemcsék a kikeményedés során kémiailag beintegrálódnak a beöntött megszilárduló beton kalciumszilikát- és kalciumaluminát mátrixába és ezáltal belső kötési helyeket képeznek egyrészt a távtartó teste, másrészt a megszilárduló betonmassza kálciumszilikát/kálciumaluminát mátrixa között. Ezzel egyidejűleg a polimerbetonból készült távtartó teste és a megszilárduló betonmassza között belső mechanikus kapcsolat alakul ki. Ez a különösen bensőséges vegyi/fizikai kapcsolat a távtartó testének külső oldala és az azt körülvevő megszilárduló betonmassza között tartós tömör kapcsolatot jelent ebben a határfelület átmeneti tartományban úgy, hogy ide évtizedeken keresztül nem tud nedvesség behatolni. A távtartó testének felülete és az azt körülvevő megszilárdult betonmassza közötti bensőséges kémiai/fizikai kapcsolat a külső mechanikai igénybevételeket lényegesen jobban viseli és a távtartó és az azt körülvevő beton nagy átmeneti tartományi határfelülete révén jobban eloszlanak. Ezzel olyan feszültségek, amelyek a hőtágulások során a különböző hőtágulási együtthatók következtében állnak elő, jobban levezethetők anélkül, hogy kapilláris vagy hajszálrés alakulna ki a kétféle anyag határfelületének átmeneti tartományában. Még abban az esetben is, ha mikroszkopikus méretű rés vagy rések jönnének létre, amelyek azonban kizárólag a megszilárdult cementenyv és a kikeményedett műanyagmassza közvetlenül érintkező részei közötti átmeneti tartományban állhat elő, a kiemelkedő szemcsék révén létrejött számos közvetlen vegyi kapcsolódási helynek köszönhe tőén a teljes határfelület átmeneti tartomány a kívülről behatoló nedvességgel szemben olyan nagy áramlási ellenállást jelent, hogy még a kapilláris hatás sem elegendő ahhoz, hogy a nedvesség észlelhető mértékben behatolhasson. Ez az erőteljes kémiai/fizikai kapcsolat a mechanikában jól ismert labirintus tömítés változataként fogható fel, amelynek az a feladata, hogy meggátolja a nedvesség behatolását.

A találmány szerinti távtartókkal végzett kísérleteink, elsősorban tartós megfigyeléseink bebizonyították, hogy hozzávetőlegesen 15 év beton élettartamnak megfelelő feltételek és behatások között (ciklikus hőmérsékletváltozás, nappaléjszaka, nyár-tél, ciklikus mechanikus terhelések), a nedvesség behatolási mélysége csupán néhány milliméterre korlátozódott. Ez a nedvesség behatolás a megszilárdult betonanyag adott porózusságán nyugszik és a beton és a műanyag kikeményedési és öregedési tulajdonságai is elősegítik. További, vagy nagyobb mérvű nedvességbehatolást azonban nem tudtunk megfigyelni. így a kitűzött feladatot maradéktalanul megvalósítottuk.

A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a távtartó test felületét olyan utókezelésnek vetjük alá, hogy az adalékanyag kiemelkedő szemcséi között a kitört szemcsék révén kráterek keletkeznek.

Ennek az intézkedésnek az az előnye, hogy ezekbe a kráterekbe a távtartó beágyazása során a betonmassza cementenyve be tud hatolni, ami különösen erőteljes kapcsolatot biztosít.

A javasolt eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében a távtartó testről a műanyagréteg leválasztását mechanikus művelettel, előnyösen a sima felület homokfúvásával végezzük.

Ez azért előnyös, mert az eljárás különösen egyszerűen és takarékosan hajtható végre. A mechanikai művelettel eltávolított anyagot, tehát kikeményedett műanyagot és kitöredezett szemcséket adalékanyagként más távtartó testek előállításánál újra fel lehet használni, tehát kvázi reciklálásról beszélhetünk. Az intézkedésnek köszönhetően az anyagle választás szerkezetileg egyszerű és gazdaságos módon valósítható meg.

Előnyös a javasolt eljárás olyan foganatosítási módja, amelynek során a távtartó test felületéről a műanyagréteg leválasztását a kikeményedett műanyagmassza vegyi oldása, elsősorban maratása révén végezzük.

Ennek az az előnye, hogy a művelet igen egyszerűen végrehajtható, például a távtartó testek bemerítésével vagy olyan oldószerrel történő bepermetezésével, amely képes a kikeményedett műanyag feloldására.

Ennek során előnyös, ha a maratást úgy hajtjuk végre, hogy a műanyagmasszából egyes adalékanyag szemcsék teljesen kitörnek.

Ez azzal az előnnyel jár, hogy mint ezt megelőzően a mechanikus kezelésnél megemlítettük, a kitöredezett vagy kiesett szemcsék révén létrejövő kráterek járulékos helyeket alkotnak, amelyek különösen erőteljes kapcsolatot eredményeznek a betonmasszával.

A kitűzött feladatot ezen túlmenően polimerbetonból készült testű távtartóval oldottuk meg betonvasaláshoz, amelynél a polimerbeton szemcsés adalékanyagokat tartalmazó kikeményedett műanyagból áll. A találmány szerinti továbbfejlesztett távtartó testének felülete a műanyag leválasztása következtében úgy van utókezelve, hogy az adalékanyagok szemcséi a kikeményedett műanyagmassza felületéből kiemelkednek .

A javasolt távtartó egy előnyös kiviteli alakja értelmében a távtartó test felületéből kiemelkedő szemcsék között kitöredezett szemcsék által alkotott kráterek vannak.

Ugyancsak előnyös a javasolt távtartó olyan kiviteli alakja, amelyben az adalékanyag szemcséit kvarcszemcsék alkotják.

Magától értetődő, hogy az itt felsorolt és alább részletesebben megmagyarázott jellemzők nemcsak a feltüntetett kombinációban, hanem más összetételekben vagy önmagukban is alkalmazhatók anélkül, hogy kívül esnének a találmány igénypontokban megfogalmazott oltalmi körén.

A találmányt az alábbiakban a mellékelt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt távtartó néhány példaként! kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1.ábra	a találmány szerinti távtartó egy lehetséges kiviteli alakjának perspektivikus nézete, a
2.ábrán	egy további lehetséges kiviteli alak részlete látható részben metszve, a
3a ábra	a találmány szerinti távtartó további lehetséges kiviteli alakjaival ellátott vasalatot magában foglaló betonfal vázlatos metszete, a
3b ábrán	a 3a ábra szaggatott vonallal határolt részlete látható növelt léptékben, a
3c ábra	a 3b ábra körrel bejelelölt részletének tovább kinagyított részmetszete, a
4.ábrán	a találmány szerinti távtartó egy részletének még tovább kinagyított részmetszete, előállításának még a felület kezelése előtti stádiumában és az
5.ábrán	a 4. ábra részlete látható a felület kezelés utáni állapotában.

Az 1. ábrán a találmány szerint előállított távtartó egy első lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel.

távtartónak 12 teste van, amelyből 14 tartóelem áll ki. A 14 tartóelem hajlított huzalból, célszerűen rugóacélból készült. A 12 testet 16 polimerbeton alkotja. A 16 polimerbeton olyan kikeményedett 18 műanyagmasszából áll, amelyben kvarcliszt alakjában 20 szemcsék találhatók.

A 18 műanyagmassza epoxi vagy poliészeter műgyanta kikeményedésével jött létre, amilyen műgyanta például Alpolit UP 303 néven kapható kereskedelmi forgalomban. Ezen túlmenően kétszeres súlyszázalékban (más kiviteli alakoknál akár ötszörös súlyszázalékban) a műgyantához 20 Mm - 1 mm szemcseméret eloszlású kvarcliszt alakjában adalékanyag van adagolva. Ennek 20 szemcséi lekerekítettek és/vagy törési felülettel rendelkeznek. A 12 testben ezen kívül ismert módon keményítő és gyorsító adalékok találhatók. A kiindulási anyagokat az adott szakterületen ismert és hagyományos módon összekeverjük és a 12 test negatívját alkotó formába öntjük, majd a kikeményedő műanyagmasszába behelyezzük a 14 tartóelemet. A kikeményedés után közvetlenül sima zárt felülettel rendelkező 12 test jön létre, amelyet ezt követően a kikeményedett 18 műanyagmassza anyagrétegréteg leválasztásával olyan utókezelésnek vetünk alá a 4. és 5. ábrákon bemutatottakkal összhangban, ami a 20 szemcsék szabaddá válását eredményezi.

Az eredményül kapott 12 test az 1. ábrán látható módon olyan felületet kap, amelyből a 20 szemcsék kiállnak.

A 12 test 22 hátoldala 24 barázdával van ellátva, amely 28 vasalás 26 vasalásrúdjához történő hozzáillesztésre szolgál. A 14 tartóelem úgy van kialakítva, hogy a 24 barázdába besüllyedő 26 vasalásrudat maga a 14 tartóelem tartja. A 14 tartóelem keresztirányban húzódó 30 vasalásrúdon fekszik fel úgy, hogy a 2 6 vasalásrúdra felpattintott 10 távtartó az 1. ábra szerinti ábrázolásban nem tud a 30 vasalásrúd mentén lecsúszni.

A 10 távtartó zsaluzatoldali 32 peremével a rajzon közelebbről nem ábrázolt zsaluzat belső oldalán fekszik fel és biztosítja a megfelelő távolságot a zsaluzat belső oldala és a 28 vasalás között. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 10 távtartó zsaluzat oldali 32 élét két 34, 34' nyúlvány alkotja.

A 2. ábrán olyan ugyancsak találmány szerinti 40 távtartót tüntettünk fel, amelynek 42 teste ugyancsak 46 polimerbetonból készült. A 46 polimerbeton összetétele megegyezik az 1. ábra kapcsán ismertetett polimerbeton összetétellel.

Ez azt jelenti, hogy ennél a kiviteli alaknál is 50 szemcsék vannak a kikeményedett 48 műanyagmasszába integrálva.

A 42 testnek olyan hengeres 52 szakasza van, amely a 2. ábrán látható elrendezés esetén alsó végén kúpos 54 támasztékká alakul.

A kúpos 54 támaszték 56 csúcsa alkotja a 40 távtartó zsaluzat oldali felfekvési pontját.

A hengeres 52 szakaszon a kúpos 54 támasztékkal szemben húzódó oldalon felül nyitott 58 zsákfurat van kiképezve, amelybe felfelé nyitott 60 műanyaghüvely van behelyezve.

A 60 műanyaghüvely illetve az 58 zsákfurat 62 vasalásrúd egyik végének felvételére szolgál.

A 40 távtartó így biztosítja a szükséges távolságot illetve a szükséges elfedést a például egy betoncső falában elhelyezett 62 vasalásrúd alsó vége és a külső betonfelület között.

Maga a 40 távtartó szintén úgy készül, hogy előbb megfelelő alakban öntéssel előállítjuk a 42 testet, majd annak külső felületét homokfúvással olyan utókezelésnek vetjük alá, hogy a 42 testben eddig befoglalt 50 szemcsék kiállnak.

A 3a ábrán távtartók gyakorlati alkalmazását mutatjuk be vázlatosan. A feltüntetett példában olyan 66 betonfal látható, amely 68 vasalást tartalmaz, amelyet 67 beton zár be. A 68 vasalásból a 3a ábra metszetén egy függőleges 70 vasalásrúd valamint metszetben több arra merőlegesen, vízszintesen húzódó 72, 72' stb vasalásrúd ismerhető fel.

A 70 vasalásrúd alsó végén olyan 80 távtartó ismerhető fel, amelynek 82 teste lényegében a 2. ábránál leírt 40 távtartóhoz hasonló módon van felépítve, míg alsó vége a 2. ábrán bemutatott kiviteli alaktól eltérően 84 félgömbként van kialakítva.

• ·♦· ♦ » .* · * · *· ·♦► »9 *««

A 80 távtartó ugyancsak 86 polimerbetonból készült és a 70 vasalásrúd felvétele érdekében megfelelő 88 zsákfurattal rendelkezik.

A 3a ábrán további 90 távtartó is felismerhető, amelynek feladata és kialakítása hasonló az 1. ábra kapcsán leírt 10 távtartó feladatával és kialakításával.

A 90 távtartó 92 hátoldalán két előreugró 94 és 95 tartóelemmel rendelkezik.

A 92 hátoldallal szemben húzódó vasalatoldali 98 perem ferde 100 terelőfelületként van kialakítva. A 9 távtartó a 94 tartóelem segítségével a 70 vasalásrúdra a 96 tartóelem segítségével a 72' vasalásrúdra van felerősítve.

A 3b. ábrán a 3a ábra alsó részén szaggatott vonallal határolt tartományt tüntettünk fel kinagyítva. A 3b. ábrán pedig olyan kerek területet hagytunk ki, amelyet a 3c. ábrán még tovább kinagyítva mutatunk be.

A 3b ábrán annak baloldalán, tehát a pontvonallal bejelölt középvonaltól balra a 80' távtartó testét úgy ábrázoltuk, ahogy az a korábban ismertetett eljárással az öntőformában kialakul, azaz zárt és sima 102 felülettel. A benne lévő 110 kvarcszemcsék kívülről nem ismerhetők fel, még azok sem, amelyek közvetlenül a 102 felület alatt helyezkednek el. A 66 betonfalba integrált sima 102 felületű 80' távtartónál fennáll a veszély, hogy annak kizárólag és teljesen sík 102 felülete és az azt körülvevő 67 beton között az idő folyamán olyan 106 kapilláris rés képződik, amelyen keresztül kívülről 107 nyíllal jelképesen bejelölt nedvesség hatolhat be. Az idővel egyre növekvő 106 kapilláris résen keresztül a folyadék illetve nedvesség egészen a 80' távtartó felső végéig hatolhat és ott érintkezésbe léphet a 70 vasalásrúddal (lásd 3a. ábrán) és korróziót okozhat.

A 3b. ábrán, annak jobboldalán olyan 80 távtartót tüntettünk fel, amelynek már találmány szerint kialakított 112 felülete van, azaz a kikeményedett 108 műanyagmasszából 110 szemcsék állnak ki.

Mint az legjobban a 3c. ábrán látható, ezáltal különösen erőteljes kötés létesül a 67 betonnal. Még abban az esetben ·* 4« ·4·4···» • · · « ·i • 4 · ···· * * * ♦ * » «·· «· * *»·* is, ha az átmeneti tartományban valamiért kapilláris rés keletkezne a 80 távtartó 112 felülete és az őt határoló 67 beton között, a kiemelkedő 110 szemcsék olyan egybefüggő 114 labirintust alkotnak, amely jelentős áramlási ellenállást jelent a 115 nyíllal jelképesen jelölt behatoló nedvesség számára.

A 4. ábrán a 80' távtartó még jobban felnagyított részletét tüntettük fel, amelyen jól megfigyelhető annak sima 102 felülete.

A kikeményedett 108 műanyagmasszában 110, 110', 110'' kvarcszemcsék vannak beágyazva, amelyek nem érnek el a 102 felszínig. A műgyanta konzisztenciáját a 80' távtartó előállítása során olyanra választjuk, hogy a 110 szemcsék benne lebegnek vagy legalább is a nehézségi erő hatására kismértékben lesüllyednek úgy, hogy ezért a 80' távtartó külső oldala sima, zárt 102 felületként jelentkezik a kikeményedett 108 műanyagmasszánál.

A találmány értelmében ezt követően ezt a 102 felületet kezelésnek vetjük alá, a bemutatott kiviteli alak esetében mechanikai kezelést, nevezetesen homokfúvást alkalmazunk.

Ennek során jön létre a hasonló léptékű 5. ábrán megfigyelhető durva 112 felület.

Ez a durva 112 felület egyrészt úgy jön létre, hogy a sík 102 felületre ráfújt homoksugár 108 műanyagmassza réteget választ le. Ez a 108 műanyagmassza ridegsége miatt kis kitöredezett darabok képében jelentkezik. A 80 távtartó így létrejövő felülete megfelelően egyenetlen és durva és lehetővé teszi az igen jó kapcsolatot a cementenyvvel vagy betonmasszával, amelybe a 80 távtartót behelyezzük. Mint az 5. ábrán megfigyelhető, a homokfúvás során gondoskodni kell arról, hogy a 108 műanyagmasszából annyit válasszunk le, hogy a 110 szemcsék részlete túlnyúljon a 112 felületen. Ily módon a 110, 110' szemcsék csupasz, 108 műanyagmasszával többé nem borított részekkel rendelkeznek.

Az 5. ábrán az is megfigyelhető, hogy a homokfúvás kezelés során a 110'szemcséről olyan sok 108 műanyagmasszát sikerült leválasztani, hogy a 110' szemcse is teljesen kitört.

Ezáltal egy még nagyobb kitöredezési hely, 118 kráter jön létre, amely ugyancsak a 112 felület durvaságához járul hozzá.

A 108 műanyagmasszából kiálló 110'· szemcse olyan tört szemcse, amelynek a 112 felületből kiálló része trombitaszerűen bővül. A 80 távtartó bebetonozása során a folyékony betonmassza cementenyve behatol a 110'' hátsó szűkebb tartományaiba, amit 119 nyíllal jelöltünk. A kikeményedés után ennek révén igen erőteljes, határozott kapcsolat létesül a 80 távtartó és a megszilárdult betonmassza között.

A 112 felület durvasága így egyrészt a 108 műanyagmassza durva felületi tartományaiból, másrészt a 110, 110'' szemcsék kiugró csupasz tartományaiból tevődik össze. A 108 műanyagmassza felületi tartományainak durvasága a leválasztott műanyagmassza kitöredezési helyeiből valamint a kezelés hatására teljesen kitört 110' szemcséket tartalmazott 118 kráterekből tevődik össze. A 110 szemcsék kiugró csupasz részei a betonmassza kikeményedő cementenyvével kémiai kötést tesznek lehetővé, azaz ezek a 110 szemcsék, amelyek legtöbbször kvarcból állnak, a szilikátmátrixhoz vegyileg kötődnek. Ily módon számos, a 80 távtartó felületéről tüskeszerűen kiálló vegyi kötési hely jön létre a megszilárdult cementenyvvel, melyek gondoskodnak arról, hogy ezeken a kapcsolódási helyeken túl nem maradnak fenn többé határfelület átmeneti tartományok két, eredeti értelemben heterogén test között, így ezekben a tartományokban teljesen megszűnik a kapilláris vagy hajszálrepedések képződésének a veszélye.

A műanyagmassza felület szemcsék közötti, kitöredezési helyek és 118 kráterek révén létrejött tartományai közötti alakzáró kapcsolat ebben a tartományban is erőteljes és szilárd kötést ad, úgy, hogy összességében a találmány szerinti távtartó bebetonozása olyan tartós kötést jelent, amely kizárja a nedvesség behatolását.

A 4. ábrán bemutatott sima 102 felületről az 5. ábrán bemutatott feldurvított 112 felületre való átmenetet a fentiekben homokfúvásos kezeléssel összefüggésben írtuk le.

Lehetőség van arra is, hogy ezt a feldurvítást durva* · · · · · • · ♦ · · · ···» ·· 999 99 999

- 14 szemcsés őrlőanyagú malmokban érjük el, vagy tisztán vegyi úton biztosítsuk. Utóbbihoz tartozik az a lehetőség, ha a 102 felületet olyan oldószerrel permetezzük be, amely a kikeményedett 108 műanyagmasszát oldja. A 108 műanyagmasszát olyan mértékben oldjuk fel, hogy a 110, 110’’ szemcsék szabaddá válnak. Természetesen nem kizárt, hogy a kiálló 110, 110' ’ szemcsék felületén egésze vékony film marad, ez a rendkívül vékony réteg azonban a betonmasszával való érintkezéskor szétesik, megszűnik.

Claims (9)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás betonvasalás polimerbeton testű távtartójának előállítására, amelynek során kikeményedő műanyagmasszából és szemcsés adalékanyagokból testet formálunk, a műanyagmasszát kikeményítjük és a szemcséket a létrejövő műanyagmátrixba úgy integráljuk, hogy a kikeményedő műanyagmassza által alkotott sima felületű testet hozunk létre, azzal jellemezve, hogy a kikeményedett test (12, 42, 82) felületéről (102) annyi műanyagmassza (18, 48, 108) anyagréteget választunk le, hogy az adalékanyag szemcsék (20, 50, 110) a kikeményedett műanyagmasszából (18, 48, 108) kiemelkednek.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a távtartó test (12, 42, 82) felületét (102) olyan utókezelésnek vetjük alá, hogy az adalékanyag kiemelkedő szemcséi (20, 50, 110) között a kitört szemcsék (110') révén keletkezett kráterek (118) alakulnak ki.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a távtartó testről (12, 42, 82) az anyagréteg leválasztását mechanikus művelettel végezzük.
4. 4. Az 3. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a távtartó testről (12, 42, 82) az anyagréteg leválasztását a sima felület (102) homokfúvásával végezzük.
5. 5. Az 1. és 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a távtartó test (12, 42, 82) felületéről (102) az anyagréteg leválasztását a kikeményedett műanyagmassza (18, 48, 108) vegyi oldása révén, elsősorban maratása révén végezzük.
6. 6. Az 5.igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a műanyagmasszából (18, 48, 108) annak vegyi oldása révén egyes adalékanyag szemcséket (110') kitördelünk.
7. 7. Távtartó betonvasaláshoz, mely polimerbeton szemcsés adalékanyagokat tartalmazó kikeményedett műanyagból áll, azzal jellemezve, hogy a távtartó testének (12, 42, 82) felülete (112) úgy van utókezelve, hogy az adalékanyagok szemcséi (20, 50, 110, 110'') a kikeményedett műanyagmassza (18, 48, 108) felületéből (112) a műanyagmassza (18, 48, 108) felső anyagrétegének leválasztása következtében kiemelkednek.
8. 8. A 7. igénypont szerinti távtartó, azzal jellemezve, hogy a távtartó test (12, 42, 82) felületéből (112) kiemelkedő szemcsék (20, 50, 110, 110'') között kitöredezett szemcsék (110') által alkotott kráterek (118) vannak.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti távtartó, azzal jellemezve, hogy az adalékanyag szemcséit (20, 50, 110, 110', 110'') kvarcszemcsék alkotják.