HU223903B1

HU223903B1 - Lizozim dimerek új alkalmazása

Info

Publication number: HU223903B1
Application number: HU9801689A
Authority: HU
Inventors: Witold Kiczka
Original assignee: Nika Health Products Limited
Priority date: 1995-01-13
Filing date: 1996-01-13
Publication date: 2005-03-29
Also published as: TNSN96004A1; WO1996021463A3; DE804227T1; PL321546A1; EA199700101A1; NO973203D0; DZ1964A1; EP0804227B1; KR100420377B1; FI972943L; IL116737A0; EP0804227A2; MD1633C2; HRP960014A2; MA23775A1; BG101709A; EE9700154A; IL116737A; DE69621589D1; FI972943A0

Abstract

A találmány nagy tisztaságú, azaz körülbelül 10 tömeg%-nál kevesebbnem kívánt mellékterméket tartalmazó és lizozimmonomert lényegében nemtartalmazó lizozimdimerből készült gyógyszerkészítményekre és ezek újalkalmazására vonatkozik. A készítmények rákos szöveteksejtszaporodásának gátlására és megelőzésére alkalmasak. Akészítmények egyszeri vagy ismételt adagolással emberek és állatokhelyi, orális és/vagy parenterális kezelésére alkalmazhatók, előnyösentestsúly-kg-ra számított 5 ?g/kg és 500 ?g/kg közötti mennyiségűlizozimdimert tartalmaznak. ŕ

Description

A találmány nagy tisztaságú, azaz körülbelül 10 tömeg%-nál kevesebb nem kívánt mellékterméket tartalmazó és lizozimmonomert lényegében nem tartalmazó lizozimdimerből készült gyógyszerkészítményekre és ezek új alkalmazására vonatkozik. A készítmények rákos szövetek sejtszaporodásának gátlására és megelőzésére alkalmasak. A készítmények egyszeri vagy ismételt adagolással emberek és állatok helyi, orális és/vagy parenterális kezelésére alkalmazhatók, előnyösen testsúly-kg-ra számított 5 pg/kg és 500 pg/kg közötti mennyiségű lizozimdimert tartalmaznak.

HU 223 903 Β1

A leírás terjedelme 8 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 223 903 Β1

A találmány lizozimdimer és ilyen dimert tartalmazó készítmények új alkalmazására vonatkozik. Az új alkalmazás alapja, hogy a lizozimdimer az immunrendszert nem specifikusan stimulálja, ezért elsősorban emberek és állatok természetes védekezési és regenerációs rendszerének hibás működésével kapcsolatos tüneteinek és megbetegedéseinek megelőzésére és/vagy kezelésére alkalmas.

Az 1980-as évek végén felfedezték, hogy egyes enzimek dimerizált formái megtartják a megfelelő monomerek hasznos tulajdonságait, de sokkal kevésbé toxikusak, mint a monomerek, és terápiás dózisban egyáltalán nem mutatnak negatív mellékhatásokat. A WO 89/11294 számú nemzetközi bejelentésben hatóanyagként lizozimdimert és más dimerizált enzimeket tartalmazó antivirális és antibakteriális készítményeket ismertettek. Kimutatták, hogy a lizozimdimer különböző páciensekből származó mintákon tenyésztett számos baktériumtörzs proliferációját gátolja 1,25 mg/ml és 20 mg/ml közötti koncentrációjú tenyészetben. Azt is leírták, hogy a dimer - testtömegre számított 1-2 mg/kg-os dózisban naponta kétszer szájon át beadva - canine parvovirus (CPV)-fertőzés ellen hatásos. A lizozimdimer más előnyös tulajdonságát is felismerték, és egyéb terápiás célokra is alkalmazták, különösen bakteriális és virális fertőzések kezelésére, melyet például a WO 94/01127 számú nemzetközi bejelentésben ismertettek.

Nevezetesen ebben a dokumentumban a lizozimdimerek AIDS-szel összefüggő Kaposi-szarkóma kezelésére történő alkalmazását is ismertették, amennyiben ez a betegség TNFa által kiváltott betegség. A rák tüneteként jelentkező gyulladás kezelését is leírták, azonban önmagát a rákos sejtszaporodás kezelését nem.

A WO 94/01127 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben a lizozimdimer eltérő hatásának magyarázatára kidolgozott modellelméletet mutattak be. Habár a lizozimdimer hatásmechanizmusa még nem teljesen tisztázott, úgy tűnik, hogy a dimer gyógyhatása a monomer baktériumölő hatásából nem következik. Megfigyeltük, hogy a dimerizált lizozim immmunstimulatív hatást mutat, különösen a citokinszinteket módosítja. Ezen túlmenően kísérleteink során úgy találtuk, hogy a lizozimdimer megakadályozza a vírusok behatolását a bakteriális sejtekbe, mégpedig valószínűleg vírusreceptorfehérje-tartalmuk révén blokkolják a külső sejtfal bizonyos régióit.

A szakirodalomban lizozimdimerrel végzett in vitro vizsgálatokat is ismertettek. Különösen Bartholeyns és Zenebergh (Europ. J. Cancer, Vol. 15, 1979, 85-91) vizsgálták a dimerizált lizozim májráksejtekre (HCT) gyakorolt in vitro citosztatikus hatását, és megállapították, hogy a dimer a rákos sejtek többszöröződését 73±15%-ban gátolja a sejtkultúrában (ugyanott 89. oldal, 2. táblázat).

Meglepő módon a WO 94/01127 számú nemzetközi szabadalmi leírást kivéve nem ismertettek a lizozimdimerre vonatkozó in vivő vizsgálatokat. A mai napig nincs magyarázat arra, hogy Bartholeyns és Zenebergh és más kutatók miért nem folytatták az ígéretes rákellenes kutatást. Az 1. ábrán összehasonlítjuk a Sorrentino és munkatársai [Eur. J. Biochem. 124, 183-189 (1982)] által előállított lizozimdimer és a találmányunk szerinti előnyös lizozimdimer tisztaságát. Az eltérés oka, hogy a Sorrentino és munkatársai szerinti eljárással előállított termék nagy koncentrációban tartalmaz lizozimmonomer, -trimer és -tetramer melléktermékeket, míg a találmányunkban előnyösen alkalmazott termék nagy tisztaságú, azaz a készítményben a teljes lizozimfrakció kívánt lizozimdimer-tartalma eléri a 90%-ot. A WO 91/10731 számú nemzetközi szabadalmi leírásban ilyen nagy tisztaságú lizozimdimer előállítását ismertették. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy a technika állása szerinti lizozimdimer egyszerűen nem volt elegendően tiszta az in vivő vizsgálatokhoz és alkalmazásokhoz, mivel már 15 évvel ezelőtt is ismert volt, hogy a lizozimmonomer antibakteriális hatású anyag, azonban egyúttal erősen toxikus hatást mutat, gyulladást, erős allergiát sőt toxikus sokkot okoz.

A fentiek ismeretében érthetőnek tűnik, hogy Bartholeyns, Zenebergh és más sikeres kutatók - bár a lizozimdimert további vizsgálatokra érdemesnek találták nem végeztek további kutatásokat az elmúlt 10-15 évben a lizozimdimer in vivő alkalmazásával kapcsolatban.

Annak ellenére, hogy a tudományos világ előítélettel viseltetett a lizozimdimer in vivő alkalmazhatóságát illetően, munkánk során javított eljárást dolgoztunk ki a dimerizált lizozim előállítására és tisztításának növelésére, továbbá a termék emberi és állati gyógyászati alkalmazására, ez vezetett például a WO 94/01127 számú nemzetközi szabadalmi leírásban leírt antivirális és antibakteriális alkalmazás felismeréséhez.

A monomerformánál lényegesen kisebb toxicitású, nagy tisztaságú dimerizált lizozim új előállítási eljárásának birtokában in vivő rákellenes vizsgálatokat végeztünk a lizozimdimer-készítményekkel, habár a szakirodalom szerint ezek az anyagok csak bakteriális és vírusfertőzés okozta betegségek kezelésére alkalmazhatók. Találmányunk egyik legnagyobb előnye, hogy gyógyszerkészítmény előállítására alkalmas nagy tisztaságú lizozimdimert biztosít, mellyel a szokásos rendkívül toxikus rákellenes kemoterápiás gyógyszerek helyettesíthetők.

Az 1. ábrán a két különböző eljárással előállított ismert lizozimdimer-készítmény tisztaságának összehasonlítása látható.

A találmányunk szerinti nagy tisztaságú lizozimdimer olyan kis mennyiségű toxikus monomert tartalmaz, hogy közvetlenül felhasználható emberek és állatok kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására.

Korábban bemutattuk, hogy a tisztított lizozimdimer körülbelül 10 tömeg% vagy ennél kevesebb nemkívánatos mellékterméket tartalmaz, és bármilyen eredetű például emberi, állati, növényi, tojásból származó vagy mikroorganizmus eredetű - lizozimmonomer dimerizációjával előállítható. A monomereket természetes formájukban, természetes úton izoláljuk, kémiai vagy genetikus eljárással állítjuk elő, utóbbiak kémiai és biológiai tulajdonságai azonosak vagy lényegében azonosak a természetben előforduló lizozimmonomerekével.

HU 223 903 Β1

In vitro sejttenyészeteken és in vivő vizsgálati modelleken, előnyösen egér vagy patkány vizsgálati modelleken végzett vizsgálatokkal bebizonyítjuk, hogy az alkalmazott lizozimdimer-készítmények figyelemre méltó módon mind in vitro, mind in vivő gátolják vagy teljesen megszüntetik a rákos szövetburjánzást. A gyógyító hatás különböző típusú rákos megbetegedéseknél kimutatható, például a szakirodalomban ismert vírusok által kiváltott vagy okozott típusoknál. Ilyen vírusok különösen a humán papillomavírus, az Epstein-Barrvírus, a hepatitisz B-vírus és különböző retrovírusok, például a HTLV-I (felnőtt T-sejt-leukémiavírus), HTLV-II (limfómavírus) és ezek altípusai.

A felsorolt vírusok által kiváltott vagy befolyásolt rákos megbetegedések, például a méhnyakrák, az urogenitális rendszer rákos megbetegedése, az elsődleges májsejtkarcinóma, a leukémia, a T-sejt-limfóma és ezek altípusai. Találmányunk célja olyan gyógyszerkészítmények és eljárások kidolgozása, mellyel emberek és állatok rákos megbetegedése megelőzhető és/vagy kezelhető.

A találmányunk szerinti lizozimdimer beadható közvetlenül vagy szokásos galenikus formájú gyógyszerkészítmény formájában. A gél, kenőcs vagy folyadék formájú készítmények előnyösen 0,01 mg/ml és 10 mg/ml közötti, gyakran 0,1 mg/ml és 1,0 mg/ml közötti mennyiségű lizozimdimert tartalmaznak. A készítményt általában legalább egy fiziológiailag elfogadható oldószert és/vagy hordozóanyagot és/vagy legalább egy alkalmas tartósítószert tartalmazó steril lázcsillapító hatású készítmények formájában állítjuk elő.

A lizozimdimert tartalmazó gyógyszerkészítményeket elsősorban topikális és/vagy parenterális úton alkalmazzuk, beleértve a szilárd tumor környékén alkalmazott helyi injekciót, vagy a testfelületen külsőleg alkalmazzuk, beleértve a szubkután injekciót. Az intravénás injekció topikális alkalmazással is helyettesíthető vagy kiegészíthető a terápia folyamán. A lizozimdimertartalmú készítmények igen hatásosnak bizonyultak a nyálkahártyamembránokon (orr-, száj- vagy garatnyálkahártyán) is, előnyösen inhalálható folyadékkészítmény vagy helyileg alkalmazott folyadék, krém vagy lizozimdimer-anyaggal impregnált tampon formában (például vaginális vagy nyaki nyálkahártyán).

Bizonyos esetekben a lizozimdimer előnyösen alkalmazható orálisan, főként a szokásos galenikus készítményekben, mint például tabletta, kapszula, drazsé vagy labdacs, továbbá granulátum, pehely vagy por formájában. Ezek a szilárd készítmények 1 g teljes készítményre vonatkoztatva körülbelül 0,01 mg és 10 mg közötti, előnyösen 0,01 mg és 1,0 mg közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmaznak, ezenkívül előnyösen legalább egy alkalmas hordozó- és/vagy tartósítószert és/vagy más szokásos adalék anyagot, például ízesítővagy színezőanyagot is tartalmaznak.

A készítmény szájon át beadható ozmotikus rendszer formájú is lehet. Nagy tisztaságú lizozimdimer hatásos dózisával impregnált helyileg alkalmazható antiszeptikus kötözőszerek vagy tamponok bizonyos esetekben jól alkalmazhatók az urogenitális részek rákos megbetegedésének megelőzésére és/vagy kezelésére.

A fent megadott különböző formájú készítményekkel testtömegre számított körülbelül 0,005 mg/kg és körülbelül 0,5 mg/kg közötti mennyiségű, különösen körülbelül 0,01 mg/kg és körülbelül 0,1 mg/kg közötti mennyiségű lizozimdimer adható be, előnyösen egyetlen vagy több dózisban. Természetesen a végső gyógyszerkészítményben a szükséges lizozimdimer-hatóanyag koncentrációja elsősorban a kezelt ember vagy állat testméretétől és az adott páciensre előírt terápiás vagy profilaktikus kezeléstől függ. A megfelelő kezeléshez legtöbb esetben elegendő a megadott koncentrációtartomány. Azonban szükség lehet különösen az állatorvosi gyógyászatban, magasabb lizozimdimer-tartalmú készítmény, nevezetesen 10 mg/ml és a dimertermék oldhatósága közötti koncentrációjú, azaz körülbelül 20 mg/ml körüli koncentrációjú folyadék vagy kenőcs formájú készítmény alkalmazására is. Utóbbi esetben a kezelés megkönnyítése végett kell a beadandó készítmény térfogatát egy megfelelő minimumértéken tartani.

Amennyiben lehetséges, a fent ismertetett orális, parenterális és topikális készítményeket előnyösen kombináltan alkalmazzuk.

A nagy tisztaságú lizozimdimer lényegében nem toxikus, ezért az ilyen dimert tartalmazó készítmények hosszú időn át, azaz hónapokon vagy akár éveken át adhatók ártalmas mellékhatás nélkül. A hatóanyag profilaktikus vagy terápiás beadása jellemzően napi egyszeri vagy többszöri intervallumtól heti, havi vagy akár ennél hosszabb intervallumig is terjedhet, az adott pácienstől, a kezelés sürgősségétől és a lizozimdimer immunstimuláló hatásától függően.

Ahogy ezt a fentiekben bemutattuk, találmányunk legalább részben a nagy tisztaságú lizozimdimer előállításán alapul. Az 1. ábrán látható termék minőségében, különösen a nem kívánt lizozimmonomer-tartalomban szembetűnő a különbség.

Az első sávban a kis molekulatömegű (LMW) előfestett fehérjestandard látható, melynek összetétele: foszforiláz B 142,000 dalton; BSA 97,000 dalton; tojásalbumin 50,000 dalton; karbonanhidráz 35,100 dalton; szójababtripszin-inhibitor 29,700 dalton, lizozim 21,900 dalton (Biorad, USA);

a második és harmadik sávban a LYDIUM KLP®602 (KLP602) lót 506 449 laboratóriumi kontroll tisztított lizozimdimer, a második sávban 6,6 pg, a harmadik sávban 19,8 pg mennyiségben;

a negyedik és ötödik sávban szintén savas KLP-602 minta látható, a negyedik sávban 6,6 pg, az ötödik sávban 19,8 pg mennyiségben;

a hatodik és hetedik sávban Sorrentino és munkatársai szerinti eljárással előállított [Eur. J. Bioch. 124, 183-189 (1982)] lizozimdimer-készítmény (KIW-607) látható, a hatodik példában 6,6 pg, a hetedik példában 19,8 pg mennyiségben.

A KLP-602 tisztított lizozimdimer-készítmény négyszer több dimert tartalmaz, mint a KIW-607 termék, és a KIW-607 összehasonlító termék hatszor több monomert tartalmaz, mint a KLP-602.

HU 223 903 Β1

Találmányunk jobb megértését szolgálják a következő példák. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a példák célja találmányunk bemutatása, és találmányunk nem korlátozódik a példákban foglaltakra.

1. példa

AKR egerek limfatikus leukémiájának kezelése IIzozimdimerrel (KLP-602)

Anyagok és eljárások

A vizsgálatok során 7 hónapos mindkét nemű, Graffi-vírussal (Inbreeding Animál Center, Institute of Immunology and Experimental Therapy, Polish Academy of Sciences, Wroclaw) beoltott AKR leukémia törzsbeli egereket használunk. Az AKR egereknél az endogén leukémiavírus aktiválódik, és 7-9 hónapos korban limfatikus leukémia megjelenéséhez vezet. Az egereket 3*30 egérből álló csoportra osztjuk.

I. csoport (kísérleti)

- az állatokat szubkután kezeljük egyszer 20 pg/kg KLP-602/0,3 cm³ PBS dózisban.

II. csoport (kísérteti)

- az állatokat kétszer kezeljük KLP-602-vel a fentivel azonos dózisban.

///. csoport (kontroll)

- az állatok kétszer 0,3 cm³ PBS-t kapnak.

Az egereket az utolsó KLP-602-injekció után 3 és 6 héttel kivéreztetéssel leöljük (mindegyik csoportban 10-10 egeret), és mindegyik csoportban 10 egeret életben hagyunk.

A következő vizsgálatokat végezzük el

1. Megmérjük a teljes testtömeget és a belső szerveket, úgymint máj, lép, csecsemőmirigy és külső nyaki nyirokmirigyek, majd meghatározzuk a szervek és a teljes testtömeg arányát. A terápiás aktivitási arány meghatározására az L7K*100% képletet alkalmazzuk, ahol L a KLP-602-vel kezelt egerek túlélési idejének középértéke, és K a túlélési idő középértéke a kontrollcsoportban.

2. A máj-, lép-, csecsemőmirigy- és nyirokmirigybiopsziák kórszövettani vizsgálata. A metszeteket retikulumrostokra kidolgozott Gomori-féle eljárással H+Evel megfestjük.

3. A vérsavóban a szabad gyökök mennyiségét kemilumineszcenciás (Chl) eljárással meghatározzuk, a vérsavóban nagyon gyenge fotonlumineszcenciát mérünk.

4. A polimorf nukleáris sejtek (PMN) fagocitaaktivitását nitro-kéktetrazólium (NBT) és kemilumineszcencia (Chl)-vizsgálattal határozzuk meg.

Eredmények

A vizsgálat harmadik hetében a KLP-602 20 pg/kg dózis egyetlen (I. csoport) vagy kétszeri (II. csoport) szubkután beadásának hatására az erősen leukémiás AKR egértörzs testtömege statisztikusan nem szignifikánsan nő, és a belső szervek, úgyszint a lép, csecsemőmirigy, nyirokmirigyek és máj tömege csökken (a máj esetében a változás statisztikusan nem szignifikáns) a kontrollállatokkal (III. csoport) összehasonlítva (1. táblázat).

A vizsgálat hatodik hónapja után a teljes testtömeg mindkét kezelt csoportban növekedik, az I. csoportban a lép, a csecsemőmirigy, és a nyirokmirigyek tömege csökken, a II. csoportban a máj és a csecsemőmirigy tömege nő a kontrollcsoporthoz képest (III. csoport) (1. táblázat).

A 2. táblázatban a belső szervek tömegének aránya látható a teljes testtömegre vonatkoztatva. Három hét után a III. csoportban (kontrollcsoportban) a csecsemőmirigy tömege mindkét kísérleti csoporttal (I. és II.) összehasonlítva nő. Hat hét után a II. és III. csoportban a lép, a csecsemőmirigy és a nyirokmirigyek tömege növekszik a I. csoporthoz képest.

A 3. és 6. hét után végzett kórszövettani vizsgálatok azt mutatják, hogy a nyaki nyirokmirigyek, a csecsemőmirigy és a lép limfoid sejtjei (a kísérleti csoportokban) mérsékelten, illetve (a kontrollcsoportban) kifejezetten gyarapodnak. A májban kizárólag a kontrollcsoportnál található leukémiás beszűrődés. A limfoid sejtekben ovális és cirkuláris hiperkromatikus nukleuszok láthatók számos nukleólusszal és nem típusos mitotikus rajzolattal. Ezek a sejtek ritka, kevéssé differenciált centroblasztikus sejtek, retikulumsejtekkel és proliferálódó megakariocitaszigetekkel együtt fordulnak elő a lépben. A limfatikus szervek, mint a lép, a nyirokmirigyek és a csecsemőmirigy támasztószövetként ritka, vékony retikulumrostokat tartalmaznak.

Kemilumineszcencia-vizsgálatok

A kontrollegerek vérsavójában a szabadgyökaktivitás a vizsgálat 3. hetében K=18*10^-3. A II. csoportban a szabad gyökök aktivitása alacsonyabb (K=10*10^-3). 6 hét után a szabadgyök-koncentráció a kontrollállatokban K=10*10^-3 a II. csoportban ennél alacsonyabb (K=16*10^-3), és az I. csoportban kicsit magasabb (K=1,5*10^-3). A PMN fagocitaaktivitásában mindkét kísérleti csoportban határozott növekedés figyelhető meg a kontrollcsoporttal összehasonlítva. 3 hét után: 4688 Chl (I. csoport), 3485 Chl (II. csoport) és 2052 Chl (kontrollcsoport). 6 hét után a II. csoport fagocitaaktivitása hasonlóan magas (3264 Chl), de az I. csoportban alacsonyabb (2477 Chl). 3 hét után mindkét kezelt csoportban az NBT-teszttel meghatározott fagocitaaktivitás jelentősen nő, az I. csoportban 0,27 és a II. csoportban 0,26. 6 hét után a fagocitaaktivitás növekedése enyhébb, és csak all. csoportban látható. A kontrollcsoportban a fagocitaaktivitás 0,22.

A KLP-602 terápiás hatásfokindex az I. csoportban 128% és a II. csoportban 150%, azaz a minimális 125% fölötti érték. Ez azt jelzi, hogy a KLP-602 jelentős immunstimulatív tulajdonságokkal rendelkezik, ez érdemessé teszi további tanulmányozásra.

A leukémiás beszűrődés mindkét kísérleti csoportban figyelemre méltóan kisebb, mint a kontrollcsoportban, és bizonyos egereknél hiányzik is. Ezenkívül leukémiás beszűrődés látható a csecsemőmirigyben, a lépben és a nyirokmirigyekben, míg a kontrollállatoknál a májban is megfigyelhető. A vizsgálatok eredménye azt mutatja, hogy a KLP-602 az AKR egereknél részlegesen gátolja vagy csökkenti a leukémia kifejlődését. Ezzel szemben a placebóval kezelt állatoknál a limfatikus szervek gyors növekedése és jól differenciált limfoid leukémiára jellemző morfológiai változások figyelhetők meg.

HU 223 903 Β1

Ezen túlmenően a KLP-602 gátolja az egerek vérsavójában a szabad gyökök számának növekedését. A szabad gyököket hasonló módon gátolja, mint az antioxidánsok, például az E- vagy C-vitamin vagy szelénium. Lehetséges, hogy a KLP-602-vel kezelt AKR egerek leukémiás sejtburjánzásának gátlása tulajdonképpen egy szabad gyök által indukált folyamat inhibiciójával függ össze. A kontrollegerekben (KLP-602 nélkül) a szabad gyökök koncentrációja magasabb és a betegség intenzitásával függ össze.

A KLP-602 stimulálja a mononukleáris fagocitarendszer (MPS) fagocitaaktivitását, - melyet két egymástól független eljárással, NBT- és Chl-eljárásokkal vizsgálunk -, ennek következtében a sejt által közvetített immunitást is stimulálja. Módosítja továbbá a TNF szintézisét. Ezen túlmenően a leukémiás sejtfalon elhelyezkedő „tumorelhárító antigéneket az MPS-sel kooperáló T-sejtek alapján különböztetjük meg. A Tsejtek között a tumoros beszűrődést gátló limfociták (TIL) 50-100%-kal hatásosabbak, mint a limfokin aktiválta ölősejtek (LAK). Utóbbiak CD₄, CD₈ vagy kevert fenotípusok, és felületükön IL—2 receptort expresszálnak. Még nem ismert, hogy a neoplasztikus sejtek miért bénítják meg ezeket.

MPS-sejt-stimuláció által stimulált retikuloendoteliális rendszer lényegében immunológiai és vírusellenes mechanizmus. Ezen sejtek stimulálása interferontermelődést eredményez, és közvetett módon aktiválja a specifikus és nem specifikus immunológiai folyamatokat, Β-sejt-, T-sejt- vagy természetes gyilkossejt(NK) függő.

Az MPS sejtek az immunológiai folyamatokban receptoraik révén vesznek részt, ilyenek az Fc recepto10 rok, C₃ receptorok vagy II. osztályú HLA receptorok, továbbá lecitinek, transferrinek, urokinázok, inzulin és további 50 kevésbé ismert receptor. A sejtek aktiválódását az expresszálódás és aktivitás változása jelzi. Az MSP sejtek fagocitálják az NO-szenzitív sejteket, 15 mivel ezt az anyagot képesek előállítani. Az aktivált fagocitákat „mérges makrofágoknak” vagy „vérszomjas” sejteknek nevezzük. Az MPS sejtek citotoxikus és citolitikus tulajdonságaik révén, hibás viriontermelésük és interferonszintézisük segítségével rombolják szét a vírusokat.

Az AKR egerekkel végzett ígéretes elővizsgálatok arra utalnak, hogy a KLP-602 sikeresen alkalmazható AKR egerek leukémiájának kezelésére.

1. táblázat

Kontroll- és kísérleti egerek testtömege (g) és belső szerveik tömege (mg) (x±S; ahol az X a felső értéket, az S az alsó értéket jelöli)

Csoport	3 hét	6 hét
I.	II.	III.	I.	II.	III.
Teljes testtömeg	25,27 2,22	26,20 1,67	23,96 1,23	26,77 1,10	27,30 2,34	25,57 1,68
Lép	0,07 0,00	0,08 0,02	0,09 0,01	0,07 0,00	0,23 0,01	0,22 0,00
Csecsemőmirigy	0,06 0,01	0,07 0,02	0,08 0,02	0,08 0,01	0,21 0,03	0,15 0,07
Nyirokmirigyek	0,04 0,00	0,04 0,00	0,05 0,01	0,04 0,00	0,07 0,04	0,08 0,04 I
Máj	1,38 0,15	1,36 0,38	1,43 0,05	1,61 0,18	1,89 0,42	1,67 0,15 I

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims

1. Lizozimdimer alkalmazása rákos szövetben lejátszódó - Kaposi-szarkómától eltérő - sejtszaporodás gátlására vagy megelőzésére alkalmas gyógyszerkészítmény előállítására. 55

2. Az 1. igénypont szerinti alkalmazás vírus által kiváltott vagy befolyásolt rákos megbetegedés megelőzésére vagy kezelésére.

3. A 2. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a vírus humán papillomavírus, Epstein-Barr-vírus, hepatitisz 60

B-vírus, HTLV-I (felnőtt T-sejtes leukémiavírus) HTLV-II (limfómavírus) vagy HIV-1 (humán immunhiány-rendellensséget okozó vírus).

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a rák méhnyakrák, az urogenitális rendszer rákos megbetegedése, elsődleges májsejtkarcinóma, leukémia vagy T-sejtes limfóma.

5. A 4. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a leukémia limfatikus leukémia.

HU 223 903 Β1

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés a vérsavóban lejátszódó szabad gyökös folyamatok gátlását foglalja magában.

7. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a lizozimdimer körülbelül 10 tömeg% vagy 5 kevesebb nem kívánt mellékterméket tartalmaz, és a lizozim monomerformájától lényegében mentes.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszerkészítmény ember vagy állati egyed testtömegére számítva 0,005 mg/kg és 0,5 mg/kg 10 közötti, előnyösebben 0,01 mg/kg és 0,1 mg/kg közötti egyetlen vagy ismételhető dózisban adható be.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszerkészítmény gél, kenőcs vagy folyadékkészítmény formájában van, és az említett lizozimdimert 0,01 mg/ml és 10 mg/ml közötti, előnyösen 0,01 mg/ml és 1 mg/ml közötti mennyiségben tartalmazza.

10. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszerkészítmény orális beadásra alkalmas szilárd formában van, és az említett lizozimdimert 0,01 mg/g és 10 mg/g közötti, előnyösen 0,01 mg/g és 1 mg/g közötti mennyiségben tartalmazza.