HU225508B1 - Zoned disposable absorbent article for urine and low-viscosity fecal material - Google Patents

Description

A találmány tárgyát abszorbens cikkek, mint pelenkák és időskoriinkontinencia-termékek, közelebbről olyan eldobható abszorbens cikkek képezik, amelyek képesek mind vizeletet, mind kis viszkozitású ürüléket hatásosan kezelni.

Sokféle olyan típusú eldobható abszorbens cikk, mint pelenka áll rendelkezésre, aminek nagy a vizeletabszorbeáló képessége. Az ilyen típusú eldobható termékek általában egyfajta folyadékáteresztő fedőlapanyagból, egy abszorbens magból és egy folyadékot át nem eresztő hátlapanyagból állnak. Bár az ilyen típusú abszorbens szerkezetek igen hatékonyak lehetnek folyadékok abszorpciójára, nem képesek anyagcseretermékek (a következőkben „BM”; basal metabolite) abszorbeálására. Az anyagcseretermék tipikus módon a folyadékáteresztő fedőlap és a viselő személy bőre közötti csapdában marad, nagy része a viselő személy bőréhez tapad.

Azért, hogy meggátolja a BM-nek a viselő személy bőréhez tapadását, az ápoló gyakran védő- vagy „taszító’-termékeket, mint vazelint vagy ásványolajat visz fel a félfenék- és végbélnyílás-felületre, mielőtt az abszorbens cikket elhelyezné a viselő személyen. Ez a művelet szokásos módon abban áll, hogy az ápoló az olajat vagy öblítőszert az egyik kezére önti, kezeit összedörzsöli, hogy az anyagot azokon eloszlassa, majd azt a gyermek bőrére törli. Ennek a pazarló, szennyes és könnyűszerrel lemondható műveletnek a kiküszöbölésére számos előzetes próbálkozás folyt olyan abszorbens cikkek előállítására, amelyek a fedőlapon egy védő- vagy gyógyhatású bőrápoló szert tartalmaznak.

Az egyik olyan anyag, amit öblítőszerként adalék anyagként alkalmaztak abszorbens termékeken annak érdekében, hogy egy csillapító védőbevonatot biztosítsanak, az ásványolaj. Az ásványolaj (ami folyékony petrolátumként is ismert) különféle folyékony szénhidrogének keveréke, amit a petróleum magas (300-390 °C) forráspontú frakciójának desztillálásával nyernek. Az ásványolaj szobahőmérsékleten, például 20-25 °C-on folyékony. Ennek következtében viszonylag folyékony és mozgékony akkor is, ha azt abszorbenscikk-fedőlapon alkalmazzuk.

Minthogy az ásványolaj szobahőmérsékleten folyékony és mozgékony, hajlamos arra, hogy ne lokalizálódjon a fedőlap felületén, hanem áthatoljon a fedőlapon a pelenka belsejébe. Ennek megfelelően viszonylag nagy mennyiségű ásványolajat kell alkalmazni a fedőlapon azért, hogy biztosítsuk az adalék anyag bevonat megkívánt gyógyászati vagy védőhatását. Ez nemcsak ezeknek az adalék anyaggal kezelt termékeknek a költségnövekedésével jár, de vannak más káros hatásai is.

Ezeknek a káros hatásoknak az egyike az, hogy csökkennek a folyadék kezelési tulajdonságai, mert a nagy mennyiségű ásványolaj hajlamos arra, hogy eltömje a fedőlap nyílásait. Mivel az ásványolaj a cikk belsejébe szivárog, így hajlamos arra, hogy hidrofób adalék anyagként hasson, és így csökkentse az alatta fekvő abszorbens mag abszorpcióképességét, amennyiben ilyet használunk. Az abszorpcióképességnek ez a csökkenése erősödik, ha növeljük az alkalmazott ásványolaj mennyiségét.

Az US 5,342,338 számú szabadalmi irat olyan eldobható abszorbens terméket ismertet, amely kis viszkozitású ürülék felfogására szolgál. A terméknek van egy olyan méretű nyílásokkal ellátott fedőlapja, amelyen az ürülék áthatolhat egy második, úgynevezett kezelőtagig, ahol megtörténik az ürülék szilárd és folyadékkomponenseinek szétválasztása. Az ürülék folyadékkomponensét a termék abszorbens magja fogja fel. A terméknek folyadékot át nem eresztő hátlapja is van. A fedőlap áteresztőkapacitása legalább 0,062 g/cm². A fedőlap nyílásainak valós mérete nagyobb, mint 0,1 mm². A fedőlap nyitott területének aránya a teljes felülethez mérten 12%.

Az EP 0,797,968 számú szabadalmi irat eldobható abszorbens terméket ismertet ellenőrzött bőrhidratáló hatással. A termék fedőlapot, tároló/elosztó réteget, abszorbens magot és hátlapot tartalmaz.

Az US 5,643,588 számú szabadalmi irat olyan eldobható abszorbens terméket ismertet, amely bőrápoló készítménnyel kezelt fedőlapot tartalmaz. A készítmény lehet szobahőmérsékleten szilárd vagy félszilárd, tartalmaz immobilizálószert, továbbá ásványolaj, petrolátum puhítószert.

A GB 2,294,397 számú szabadalmi irat abszorbens cikkek fedőlapja és abszorbens magja közötti kötés létrehozására alkalmas hidrofil ragasztókat ismertet. Ilyen ragasztókat alkalmazunk a jelen találmány szerinti abszorbens cikk fedőlapja és abszorbens magja közötti kötés kialakítására is.

A BM-mel kapcsolatos problémák megoldására irányuló korábbi próbálkozások kompromisszumot jelentettek a cikk vizeletkezelő tulajdonságai tekintetében. Ezért a jelen találmány tárgya olyan eldobható abszorbens cikknek a szolgáltatása, aminek jobb vizelet- és BM-kezelési tulajdonságai vannak.

Ennek értelmében a találmány tárgya egyszer használatos abszorbens cikk, melynek egy első régiója és egy második régiója, egy pár ellenkező végső széle, egy pár, a végső szélek között elhelyezkedő, ellenkező hosszirányú széle és egy, az ellenkező végső szélek között elhelyezkedő oldalirányú középvonala van, és amely egy külső felülettel és egy belső felülettel rendelkező folyadékáteresztő fedőlapot, egy folyadékot át nem eresztő, a nevezett fedőlaphoz rögzített hátlapot és a fedőlap, valamint a hátlap között elhelyezett abszorbens magot tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az egyszer használatos abszorbens cikk továbbá tartalmaz egy ürülékkezelő tagot, amely csak a második régióban van jelen, egy különálló rétegből van kiképezve, és a fedőlap belső felületével szomszédosán van elhelyezve, amelyben az első régió az ellenkező végsőszél-pár egyike és az oldalirányú középvonal által határolt, és a második régió az ellenkező végsőszél-párból a másik által és az oldalirányú középvonal által határolt, és az első régióban lévő fedőlap belső felülete közvetlenül az abszorbens maghoz van erősítve egy olyan ragasztóanyaggal, aminek a hidrofilitása nagyobb, mint a

HU 225 508 Β1 fedőlapé, és az első régiónak 120 mg-nál kisebb PACORM-értéke, és a második régiónak legalább 0,031 g/cm² fedőlap-áteresztőkapacitása van.

Az 1. ábra egy, a találmány szerinti eldobható abszorbens cikknek a felülnézeti, részben metszeti képe.

A 2. ábra egy, a fedőlap-áthatolás mérésére felhasználható berendezés vázlatos oldalnézeti képe.

A 3. ábra az ürülékkezelő elem perspektivikus nézeti képe.

A 4. ábra a befogadási vizsgálat céljára szolgáló elrendezés szemléltetése.

Az 5. ábra a befogadás utáni kollagén-újranedvesedési módszer (Post Acquisition Collagen Rewet Method) vizsgálati elrendezésének szemléltetése.

„Abszorbens cikk” alatt olyan eszközöket értünk, amelyek testváladékokat abszorbeálnak és tartanak magukban, közelebbről olyan eszközöket, amelyeket a viselő személy testén vagy annak közelében helyezünk el, hogy azok abszorbeálják és magukban tartsák a testből kiürülő különféle váladékokat. Az „eldobható” kifejezést olyan abszorbens cikkek leírására használjuk, amelyeket nem kívánunk kimosni vagy másként helyreállítani, és abszorbens cikként ismét felhasználni (vagyis azokat egyszeri használat után eldobjuk vagy előnyösen újrahasznosítjuk, komposztáljuk vagy más, környezetvédő módon hasznosítjuk). „Egységes” abszorbens cikk alatt olyan abszorbens cikkeket értünk, amelyek koordinált egységgé alakított külön-külön részekből vannak kialakítva úgy, hogy nem igényelnek különálló kezelő alkatrészeket, mint külön tartóelemet és bélést. A találmány szerinti abszorbens cikknek egy előnyös kiviteli alakja az 1. ábrán látható egységes eldobható abszorbens cikk, a 20 pelenka. A „pelenka” kifejezés alatt olyan abszorbens cikket értünk, amit gyermekek és időskorú inkontinens személyek hordanak alsó testrészükön. A jelen találmány egyéb abszorbens cikkeknél, mint inkontinenciabetéteknél, inkontinencia-alsóneműknél, abszorbens betéteknél, pelenkatartóknál és béléseknél, női egészségügyi betéteknél és hasonló cikkeknél is használható.

Az 1. ábra a találmány szerinti 20 pelenkának egy felülnézeti képe, annak kiterített, össze nem húzott állapotában (vagyis a rugalmas összehúzó elem el van belőle távolítva), ahol a szerkezet egyes részei metszetben láthatók, hogy a 20 pelenka szerkezetét világosabban tüntessük fel, és ahol a 20 pelenkának a szemlélő felé fordított oldala látható. Mint az 1. ábrán látható, a 20 pelenka egy 24 folyadékáteresztő fedőlapból; egy folyadékot át nem eresztő, a 24 fedőlaphoz erősített 26 hátlapból; egy, a 24 fedőlap és a 26 hátlap között elhelyezett 28 abszorbens magból; és egy, a 24 fedőlap és 28 abszorbens mag között elhelyezett 30 ürülékkezelő tagból áll. A 20 pelenka tartalmazhat továbbá (a képen nem ábrázolt) rugalmasított oldalszárnyakat; rugalmasított lábkorcokat (ezeket szintén nem ábrázoltuk); egy (szintén nem ábrázolt) derékelemet; és egy tépőzárakkal ellátott rögzítőrendszert, amit

36-tal jelöltünk. A longitudinális középvonalat 22-vel jelöljük.

Az 1. ábrán látható 20 pelenkának van egy 31 első régiója, ami a viselő személy homlokoldala mellett van elhelyezve a 20 pelenka hordása alatt, és egy, a első régióval ellentétes 32 második régiója, ami a viselő személy hátoldala mellett van elhelyezve a 20 pelenka hordása alatt, valamint egy kerülete, amelyet a 20 pelenka külső szélei határoznak meg, ahol a hosszirányú széleket 33-mal és a végső széleket 35-tel jelöltük. Az 1. ábrán a 31 első régiót úgy mutatjuk, hogy az az egyik 35 végső széltől a 21 oldalirányú középvonalig terjed, és a 32 régiót úgy, hogy az az ellenkező 35 végső széltől a 21 oldalirányú középvonalig terjed. Megvitatás céljából a 21 oldalirányú középvonalat az 1. ábra úgy mutatja, hogy a 31 első régió és a 32 második régió közötti határvonal. A 31 első régió és a második régió közötti határvonal azonban máshol is elhelyezhető, például az egyik 35 végső szélhez közelebb. A 31 első régió, ami a viselő személy homlokoldala mellett van elhelyezve, a vizelet kezelésére szolgál, a második régió, ami a viselő személy hátoldala mellett van elhelyezve, a székletanyag kezelését szolgálja, különösen a kis viszkozitású székletanyagét.

A 20 pelenka belső felületét, ami használat közben a viselő személy teste mellett foglal helyet, a 24 fedőlapnak legalábbis egy része és a 24 fedőlaphoz erősített egyéb komponensek képezik. A külső felületet a 20 pelenkának az a része képezi, amelyik a viselő személy testével ellentétes oldalon helyezkedik el, és amelyet a 26 hátlapnak legalábbis egy része, valamint a hátlaphoz erősített egyéb komponensek képezik a használat alatt.

Az 1. ábra a 20 pelenkának egy olyan kiviteli alakját ábrázolja, amelynél a 24 fedőlap és a 26 hátlap hosszés szélességmérete nagyobb, mint a 28 abszorbens magé. A 24 fedőlap és a 26 hátlap a 28 abszorbens mag szélein túlterjed, és így a 20 pelenka kerületét alakítják ki. Bár a 24 fedőlap, 26 hátlap és 28 mag sokféle ismert konfigurációban állítható össze, az előnyös pelenkakonfigurációkat általánosan az USP 3 860 003 és az USP 5 151 092 számú szabadalmi iratok írják le.

A 28 abszorbens mag bármilyen kompresszibilis, alakítható olyan abszorbens eszköz lehet, ami nem izgatja a viselő személy bőrét, és alkalmas folyadékoknak, mint vizeletnek és más testváladékoknak az abszorbeálására és magában tartására. Mint az 1. ábra mutatja, a 28 abszorbens magnak van egy alsónemű felőli oldala, egy test felőli oldala, vannak oldalszélei és derékszélei. A 28 abszorbens mag többféle mérettel és alakkal (lehet például négyszögletes, óraüveg, „T”, aszimmetrikus stb. alakú), valamint több olyanfajta folyadékabszorbens anyagból gyártható, amit szokásosan használnak eldobható pelenkákban és egyéb abszorbens cikkekben, mint zúzott fapépből, amit általában légárammal terített pépnek nevezünk. Más alkalmas abszorbens anyagok közé tartoznak a kreppelt cellulózvatta, az olvadékból fúvott polimerek; a kémiai úton merevített, módosított vagy térhálósított cellulózrostok; fátyolanyagok, mint fátyolborítások és rétegelt

HU 225 508 Β1 fátylak; abszorbens habok; abszorbens szivacsok; szuperabszorbens polimerek, abszorbens gélesedő anyagok; vagy bármilyen, ezekkel egyenértékű anyag vagy anyagkombináció.

A 28 abszorbens magnak az alakja és szerkezete is változó lehet (lehetnek a 28 abszorbens magnak például változó vastagságú zónái, lehet hidrofil gradiense, szuperabszorbens gradiense vagy kisebb átlagsűrűségű vagy kisebb átlagtömegű befogadózónái; vagy állhat egy vagy több rétegből vagy szerkezetből). A 28 abszorbens mag összes abszorbens kapacitásának azonban kompatibilisnek kell lennie a 20 pelenka tervezett terhelésével és szándékolt felhasználásával. A 28 abszorbens magnak változtatható továbbá a mérete, hogy gyermekektől felnőttekig terjedően alkalmas legyen.

abszorbens magként felhasználható abszorbens szerkezeteket írnak le az USP 4 673 402, USP 4 888 231 és az USP 4 834 735 számú szabadalmi iratok.

A 26 hátlap a 28 abszorbens mag alsónemű felőli oldalán van elhelyezve, és előnyös módon ahhoz a szakterületen jól ismert rögzítőeszközökkel (ezeket az ábra nem mutatja) hozzá van erősítve. A „hozzáerősített” kifejezés alatt itt olyan konfigurációkat értünk, ahol egy elem közvetlenül van rögzítve a második elemhez, és olyanokat, ahol az elem közvetett módon van rögzítve a másik elemhez oly módon, hogy az elem egy (vagy több) közbenső elemhez van rögzítve, és az(ok) a másik elemhez.

így például a 26 hátlap egy egyenletes, folytonos ragasztóanyag-réteggel, egy mintás ragasztóanyag-réteggel vagy különálló ragasztóanyag-vonalak, vagy spirálvonalak vagy foltok alakjában van a 28 abszorbens maghoz rögzítve. Megfelelő ragasztóanyagokat erre a célra a Η. B. Fuller Company, St. Paul, Minnesota cég gyárt HL-1258 elnevezésen. A rögzítőeszköz előnyös módon ragasztóanyag-fonalak rácsmintázatából áll, mint ezt az USP 4 473 986 számú szabadalmi irat ismerteti, előnyösebben számos ragasztóanyagszál spirál alakban csavart mintázatából, mint ezt az USP 3 911 173, USP 4 785 996, USP 4 842 666 számú szabadalmi iratokban leírt berendezés és módszerek szemléltetik. Alternatív esetben a rögzítőeszköz hegesztett, sajtolt kötésekből, ultrahangkötésekből, dinamikus mechanikai kötésekből vagy más alkalmas kötésekből vagy ezek kombinációjából állhat, amint ez a szakterületen jól ismert.

A 26 hátlap folyadék- (például vizelet-) átnemeresztő és előnyösen egy vékony műanyag fóliából készül, bár más, hajlékony, folyadékot át nem eresztő anyagok is felhasználhatók. A „hajlékony” kifejezés alatt itt olyan anyagokat értünk, amelyek formázhatok, és könnyen alkalmazkodnak az emberi test általános alakjához és körvonalaihoz.

A 26 hátlap meggátolja, hogy a 28 abszorbens magba abszorbeált és abban lévő kiürített anyagok, amelyek érintkeznek a pelenkával, mint az ágyneműk és alsóneműk, megnedvesedjenek. Ily módon a 26 hátlap állhat egy szövött vagy nemszövött anyagból, polimer fóliából, mint hőre lágyuló polietilén- vagy polipropilénfóliából vagy kompozitanyagokból, mint fóliával bevont, nemszövött anyagból. A 26 hátlap előnyösen körülbelül egy 0,012-0,051 mm vastagságú hőre lágyuló fólia. 26 hátlapként különösen alkalmas anyagok közé tartoznak a Tredergar Industries Inc., Térré Haute, Indiana cég RR8220 fúvott és RR5475 öntött fóliatípusai. A 26 hátlap előnyös módon prégelt és/vagy mattírozott, hogy textíliaszerűbb legyen a megjelenése. Továbbá a 26 hátlap lehetővé teheti, hogy a 28 abszorbens magból gőzök szabaduljanak ki (vagyis lélegzőképes lehet), miközben még mindig meggátolja, hogy váladékok hatoljanak át a 26 hátlapon.

A 24 fedőlapnak van egy első vagy belső, az eldobható pelenka belseje felé forduló felülete és egy ellenkező, viselés közben a viselő személy bőre felé forduló második vagy külső felülete. A 24 fedőlap előnyös módon a szakterületen jól ismert módszerrel van a 26 hátlaphoz erősítve. Alkalmas rögzítési módszereket a fentiekben írtunk le a 26 hátlapnak a 28 abszorbens maghoz rögzítésével kapcsolatosan. A jelen találmány egy előnyös kiviteli alakja esetében a 24 fedőlap és a 26 hátlap a pelenka kerülete mentén vannak egymáshoz erősítve.

Többféle technika alkalmazható a 24 fedőlap gyártásánál. így például a 24 fedőlap lehet egy fonott, kártolt, nedvesen terített, olvadékból fúvott, hidroösszekuszált szálak paplana vagy a fentiek kompozitlaminátuma, vagy hasonló. Előnyös 24 fedőlapok közé tartoznak a kártolt/kártolt kompozitok, az egy drótszitán hidroösszekuszált és termikus levegőátáramlással kötött anyagok, amelyek a nemszövött szálak területén és a szálpaplanok hidroösszekuszált szálpaplanok területén jártas szakember számára jól ismertek. Alternatív esetben perforált formázott fóliák, szövött sodronyfonatok és szövött, perforált hálók is alkalmasak lehetnek.

Mint a fentiekben említettük, a 20 pelenka 32 második régiójának úgy kell formatervezettnek lennie, hogy a kis viszkozitású székletanyagot jobban tudja kezelni, míg a 31 első régiónak a vizeletkezelése kell jobb legyen. A fedőlap áteresztőkapacitása a pelenkának a kis viszkozitású székletanyag-kezelési készségét fejezi ki. A 20 pelenka 32 második régiója, ami a kis viszkozitású székletanyag kezelésére tervezett, viszonylag nagy fedőlap-áthatolásikapacitással kell rendelkezzen. A 20 pelenka 32 második régiójának a fedőlap-áteresztésikapacitása viszonylag nagyobb kell legyen, mint a 31 első régióé.

Fordított viszony áll fenn a kis viszkozitású székletanyag minimális fedőlap-áteresztésikapacitása és az ezzel a minimális kapacitással rendelkező 20 pelenka felületének nagysága között. Ha a 20 pelenka felülete nagyobb százalékának van elegendő kapacitása a kis viszkozitású székletanyag kezelésére, akkor a szükséges fedőlap-áteresztésiképesség csökken.

Mindenképpen a 20 pelenka 32 második régiója fedőlap-áteresztésikapacitásának legalább körülbelül 0,031 g/cm²-nek kell lennie, feltéve, hogy a 20 pelenka legalább 193,5 cm²-ének fedőlap-áteresztésikapacitása ilyen, és előnyösen a 20 pelenka legalább

HU 225 508 Β1

290,2 cm²-ének a fedőlap-áteresztésikapacitása ilyen. Úgy véljük, hogy a 20 pelenka legalább 25,8 cm²-ének - ami szorosan a végbélnyílás közelében van - képesnek kell lennie a kis viszkozitású székletanyagnak a kezelésére. Ha a 20 pelenkának egy ilyen, viszonylag kis régiója áll rendelkezésre, akkor a 20 pelenka e régiójának a fedőlap-áteresztésikapacitása legalább körülbelül 0,077, előnyösen legalább körülbelül 0,093 g/cm² kell legyen.

A 20 pelenka fedőlap-áteresztésikapacitása és minimális felületet közötti, a kis viszkozitású székletanyag kezeléséhez szükséges viszonyát, valamint a találmány szerinti 20 pelenka előnyös felületét az alábbi 1. táblázat tünteti fel.

1. táblázat

Fedőlap-áteresz- tésikapacitás (g/cm2)	Ilyen fedőlap-áteresztésikapacitású pelenkafelület minimálisan (cm2)	Ilyen fedőlap-áteresztésikapacitású előnyös pelenkafelület (cm2)
0,031	193,5	290,2
0,046	96,7	161,2
0,062	77,4	129,0
0,077	25,8	64,5
0,093	25,8	25,8

A fedőlap-áteresztésikapacitást a következő vizsgálattal mérjük. A 39 felhasznált berendezést a 2. ábra szemlélteti.

Egy belül üres 40 rozsdamentes acél henger egy 42 lapra van helyezve. A 40 rozsdamentes acél henger

7.5 cm magas, belső átmérője 5,08 cm és külső átmérője 6,3 cm. A 40 henger alja a lemez alá nyúlik

3.5 mm-rel, és egy 3,5 mm vastag gyűrű alakú ajaknyílása van. A 43 ajak meggátolja, hogy a fentiekben tárgyalt székletanalóg anyag a minta tervezett vizsgálati felületéről kiszivárogjon. 47 poliolefinszubsztrátum alátétanyag.

Szintén adva van egy 100,6 g tömegű 44 súly. A 44 súly szintén henger alakú és átmérője 5,08 cm, úgyhogy a 44 súly szorosan a 40 hengerbe illeszkedik, de szabadon csúszhat a nyíláson át a 40 henger nyílásába. Ez az elrendezés 49,57 kg/m² nyomást fejt ki, és a vizsgálati felület 20,26 cm². Kívánt esetben a 44 súlynak lehet egy 45 fogantyúja, hogy az könnyen legyen a 40 hengerbe helyezhető, és abból kivehető legyen.

Van egy 46 vizsgálandó mintánk. A 46 mintát előnyös módon egy 20 pelenka 32 második régiójából vágjuk ki, de ez nyersanyag, és az a 20 pelenka különféle komponenseinek laminátuma alakjában állhat rendelkezésre. A 46 mintát 10,06*10,06 cm-re, négyzet alakúra vágjuk. A 46 mintát a 20 pelenkának bármely olyan területéről veszzük ki, aminek 28 abszorbens magja a 46 mintát meghatározó négyzetben van.

Ha a 46 mintát egy 20 pelenkából vágjuk ki, akkor ennek a mintának a 20 pelenka mindegyik rétegét és komponensét, a 24 fedőlapot és a 26 hátlapot is tartalmaznia kell. Figyelni kell arra, hogy amikor a 46 mintát levesszük a 20 pelenkáról, akkor ne tegyük tönkre a 46 mintát, vagy ne idézzük elő a 24 fedőlapnak nem kívánt mértékű deformálását. A 24 fedőlapot vagy ennek egyenértékű darabját a 20 pelenkában kivesszük a 46 minta többi anyagából. A 46 mintát (az első 24 fedőlap nélkül) 0,01 g pontossággal mérjük le. Ezután a 24 fedőlapot gondosan a 46 mintában elfoglalt helyére tesszük vissza anélkül, hogy azt hozzáerősítenénk. Ha nehézség merül fel abban a tekintetben, hogy a 46 mintát kivegyük a 20 pelenkából, vagy kivegyük a 24 fedőlapot a 46 mintából, akkor a 46 mintát és a 20 pelenka környező részét a kivágás előtt megfagyaszthatjuk. A fagyasztás a Phillips EWCG, Inc., Waltham, Massachusetts cég PH 100-15 típusú fagyasztóanyagával végezhető.

A 40 hengert a 46 minta közepére helyezzük. Egy 5-6 mm nyílású fecskendő 10 cm³ vizsgálati folyadékot bocsát a 40 hengeren keresztül a 46 minta tetejére. A vizsgálófolyadék az alábbiakban leírt folyadékkal azonos összetételű. A 100,6 g súlyú tömeget a 40 henger üregén át a vizsgálófolyadékra helyezzük 2 perc időtartamra.

perc múlva a 44 súlyt és a 40 hengert levesszük a 46 mintáról. A 24 fedőlapot úgy távolítjuk el a 46 mintáról, hogy azt a 46 mintával párhuzamosan lehúzzuk és eldobjuk. A 46 minta többi részét újra lemérjük. A fedőlapon át történő szállítási kapacitás a 24 fedőlap alatt fekvő mindegyik réteg súlynövekedése, osztva a 46 minta 20,26 cm²-es vizsgált felületével.

A vizsgálófolyadék egy olyan analóg anyag, amelyet 3 tömeg% B. F. Goodrich Corporation, Brecksville, Ohio cégtől beszerezhető termék vagy ezzel ekvivalens akrilpolimer desztillált vízben, kézi elektromos keverővei öt percig végzett keverésével készítünk. A keveréket legalább 12 órán át kiegyensúlyozódni hagyjuk és 72 órán belül a fedőlapon át történő átszállításképességi vizsgálatnak vetjük alá.

A találmány szerinti 32 második régiós 20 pelenkának fedőlap-áteresztésikapacitása az előzőekben említett módszer szerint mérve legalább 0,031 g/m², előnyösen 0,046 g/cm², előnyösebben 0,062 g/cm², még előnyösebben 0,077 g/cm² és legelőnyösebben 0,093 g/cm².

A 24 fedőlap lehetővé teheti, hogy a székletanyag az 1. táblázatban feltüntetett fedőlap-áteresztésikapacitásokat érje el oly módon, hogy nyílásainak mérete legalább 0,2 mm², előnyösen legalább 0,3 mm². A hatékony nyílások azok, amelyeknek a 0-255 terjedelmű szürkeségi skálán 18 vagy ennél alacsonyabb a szürkeségi értéke az alábbiakban leírt képszerkesztési körülmények között.

A 32 második régió 24 fedőlapjának előnyösen legalább 15%-os, előnyösebben legalább 20%-os, még előnyösebben legalább 25%-os és legelőnyösebben legalább 30%-os a nyitott felülete.

A valódi nyílásméretet és a valódi nyitott területet az alábbiakban leírt képanalízis-módszer segítségével határozzuk meg. A módszernek három fő lépése van: a kép összegyűjtése, vagyis a kép lemérése, azaz a

HU 225 508 Β1 fedőlap felületén lévő területek reprezentatív meghatározása; a kép lemérése, vagyis egy kép nyitott terület %-ának a lemérése; és az adatanalízis, vagyis a nyitott terület %, az egyedi nyílásfelületek és az olyan eloszlásikerület-mérések, melyek során a frekvenciaeloszlási, területeloszlási és hidraulikusrádiusz-számításokat végezzük.

Olyan képelemző rendszert használunk, aminek keretbe foglalt lapja, mikroszkópja, fényképezőgépe és képanalizátor-szoftvere van. Egy Data Translation of Marlboro, Mass. cég gyártmányú DT2855 típusú keretet használunk. Egy, a Keyence Company, Fair Lwn, N. J. cég gyártmányú VH5900 típusú monitormikroszkópot is használunk kontakt típusú megvilágítófejjel a számítógép képfelvételére. A Keyence mikroszkóp felveszi a képet, és ennek a képnek az analóg szignálját a keretes műszertálba számítógépről leolvasható digitális formává alakítja. A képet a számítógép felveszi, és azt alkalmas szoftver felhasználásával, mint a Bioscan Company, Edmaons, Wash. cégtől beszerezhető szoftverrel felmérjük. Az Optimas képanalízis-szoftver használatához a számítógépnek 3.0 vagy ez utáni Windows-szoftvere kell legyen, ami a Microsoft Corporation, Redmond, Wash. cégtől szerezhető be, és olyan CPU-ja van, ami az Intel 80386-tal ekvivalens. Bármilyen alkalmas asztali PC-hez használható, különösen alkalmasnak találtuk a 486 DX 33 típusú PC-t. A tárolóban felvett és abból lehívott képeket egy Sony gyártmányú PVM-1343 MO típusú Trinitron monitoron vetítettük ki körülbelül 50-szeres nagyítással.

A fentiekben említett képbegyűjtési lépéshez a 20 pelenka vagy mintaanyag 24 reprezentáns fedőlapjának 10 különböző régiójára van szükség. Mindegyik régió négyszögletű, méretük 5,8*4,2 mm. A mintát egy fekete színű alátétlapra helyezzük, hogy növeljük a nyílások és az azokat definiáló mintarészlet között kontrasztot. Az átlag-szürkeségiszint és a fekete színű alátéttől a standard eltérés 16, illetve 4 volt.

A képeket lesötétített szobában vesszük fel, egy közvetlenül a minta fölött elhelyezett Keyence monitormikroszkóppal. A mintát megvilágító Keyence fényforrást az Optimas szoftverrel állítjuk be, és figyeljük, hogy lemérjük az átlagos szürkeségi szintet és a 0,3 sűrűségű értéktől mért eltérést a Kodak szürkeségi skálától, ami az Eastman Kodak Company, Rochester, New York cégtől szerezhető be. A Keyence fényforrás szabályozását úgy állítjuk be, hogy a megvilágított értéknek az átlagos szürkeségi szintje 111 ±1 és a standard eltérés 10+1. Minden képet egyetlen időtartam alatt veszünk fel, és a Keyence fényforrást úgy figyeljük, hogy megmérjük a képfelvételi művelet folyamán az ék átlagos szürkeségi szintjét és standard eltérését.

Az egyes nyílások mérésénél csak a nyílás valódi mérete a fontos. A nyílás valódi méretének lemérése megadja azt a méretet, ami a 24 fedőlapnak a porozitását idézi elő, és számításba veszi azokat a szálakat és szálkötegeket, amelyek áthaladnak egy nyílásként szolgáló felületen. Egy valódi nyílás olyan lyuk a fedőlapon, aminek a szürkeségi szintje az itt leírt képbegyűjtési paraméterek mellett 18 vagy ennél kisebb. Ily módon egy szándékos nyílást több áthatoló szál nyílásai oszthatnak meg.

A képanalízis-szoftvert a mintaképekből begyűjtött vonalzóképpel, mm-ben kalibráljuk. Minden begyűjtött, az Optimas 3.1 képkészletben lévő kép esetében egy 3*3 pixeles átlagolószűrőt alkalmazunk a zajcsökkentés érdekében. A nyílásokat a 0-18 szürkeségi tartományban detektáljuk. Azt a nyílást, ami az 5,8*4,2 méretű képmezőbe nem fér be, az egyes terület- és kerületméréseknél nem vesszük figyelembe. Ezért a terület- és kerület-átlagértékeket és -eloszlásokat nem befolyásolják az olyan nyílások, amik nem férnek bele teljesen a képmezőbe.

Azonban a képben teljesen nem látható egyedi nyílásokat is figyelembe vesszük a nyitott terület százalékának kiszámításánál. Ez a különbség abból adódik, hogy a nyitott terület százaléka a kép összes pixelszámának 0-18 pixelaránya. A 19 vagy ennél nagyobb szürkeségi szintű területeket nem számítjuk be a nyitott terület számításánál.

Mindegyik 34 fedőlap-10 átlagképnek a százalékos nyitott felületét az Optimas képanalízis-szoftverrel mértük. A nyitott felület százalék a 0-18 szürkeségi szintű képek számának az aránya az összes képek számához viszonyítva. A nyitott felület százalékot a fedőlapminta egy adott régióját jellemző képre számítjuk ki. Az egyes 10 képek mindegyikének nyitott felületét ezután az egész minta nyitott felület százalékának kiszámítására használjuk fel.

A 32 második régióban lévő 24 fedőlapnak előnyös módon legalább 15%-os, előnyösen legalább 20%-os, előnyösebben legalább 25%-os, legelőnyösebben legalább 30%-os hatásos nyitott felülete van.

A valódi nyílásméretet és valós nyitott felületet az alábbiakban leírt képanalízis-eljárás segítségével határozzuk meg. Az eljárásnak három fő lépése van: a képmérés, vagyis az egyes nyílások képének a százalékos nyitott felülete és kerülete lemérése; az adatanalízis, vagyis a százalékos nyitott terület, az egyes nyílásterületek és kerületmérések átvitele egy szalaglemezre, az egyedi nyílásterületek és kerületek gyakoriságának eloszlása, területeloszlási összeg és a hidraulikussugárszámítások.

Egy olyan képanalízis-rendszert használunk, aminek egy keretes begyűjtőtáblája, mikroszkópja, fényképezőgépe és képanalizátor-szoftvere van. Egy DT2855 típusú Data Translation, Marlboro, Mass. cég gyártmányú keretes begyűjtőtáblát biztosítunk. Szintén biztosítunk egy VH5980 típusú monitormikroszkópot, egy videokamerát, melynek VH 50, kontakt típusú megvilágitófejjel ellátott lencséje van, ami a Keyence Company, Fair Lawn, N. J. cégtől szerezhető be, és amit a számítógépbe betáplálandó kép felvételére használunk. A Keyence mikroszkóp felveszi a képet, és a keretes begyűjtőtábla ennek a képnek az analóg szignálját egy, a számítógép által leolvasható digitális formátummá alakítja át. A képet a számítógép adattárába vesszük fel, és egy 3.1 verziójú Optimas Image analízisszoftverrel mérjük ki, ami a Bioscan Company of Edmaons, Wash. cégtől szerezhető be. Az Optimas

HU 225 508 Β1 képanalízis-szoftver felhasználásához a számítógépnek Windows 3.0 vagy későbbi típusú szoftvere kell legyen, ami a Microsoft Corporation, Redmond, Wash. cégtől szerezhető be. Kell legyen továbbá egy, legalábbis az Intel 80386-tal egyenértékű CPU-ja. Bármilyen műszertáblás PC használható, különösen alkalmasnak bizonyult a 486 DX33 típusú PC. A felvett és az adattárból visszahívott képeket egy PVM-1343MO típusú, Sony gyártmányú Trinitron monitoron vesszük fel, körülbelül 50-szeres nagyításban.

A fentiekben említett képbegyűjtési lépéshez egy adott 20 pelenkatípus esetében a reprezentatív 24 minta 10 különböző régióira van szükség. Mindegyik régió négyszögletes alakú, méretük körülbelül 5,8*4,2 mm. A mintát egy fekete színű lapra helyezzük annak érdekében, hogy növeljük a kontrasztot a nyílások és a mintának azon részei között, amelyek a minta nyílásait határozzák meg. A fekete színű lap átlagos szürkeségi szintje és standard eltérése 16, illetve 4 volt.

A képeket kikapcsolt fény mellett egy közvetlenül fölé szerelt másolóállványon elhelyezett Keyence monitormikroszkóppal vesszük fel. A mintát megvilágított Keyence fényforrást az Optimas szoftverrel úgy állítjuk be és vesszük fel, hogy az átlag-szürkeségiszintet és a 0,3 sűrűségi éltől való eltérést egy Kodak Company of Rochester, New York cégtől beszerezhető Kodak szürkeségi skálán mérjük. Az ellenőrző Keyence fényforrás szabályozását úgy állítjuk be, hogy a megvilágítóélnek az átlag-szürkeségiszintje 111±1 és az eltérés 10±1. Minden képet egyetlen időtartam alatt gyűjtünk be, és a Keyence fényforrást úgy figyeljük meg, hogy a képbegyűjtési művelet alatt megmérjük az átlagos szürkeségi szintet és az éltől való standard eltérést.

Az egyes nyílások mérése során csak a nyílás valódi mérete az érdekes. A valódi nyílásméret lemérése azt a nyílásméretet adja meg, ami a 24 fedőlap porozitásához járul hozzá, és számításba veszi azokat a szálakat és szálkötegeket, amelyek áthatolnak egy nyílásként szolgáló területen. A valódi nyílás a 24 fedőlapnak bármilyen olyan lyuka, aminek az itt leírt képbegyűjtési paraméterek mellett kisebb a szürkeségi szintje, mint 18, vagy azzal egyenlő. Ily módon a szándékos nyíláson áthúzódó szálak azt több valódi nyílássá oszthatják fel.

A képanalízis-szoftvert a mintaképekből begyűjtött vonalzóképpel milliméterekben kalibráljuk. A zajcsökkentés céljából minden képbegyűjtésnél egy, az Optimas 3.1 képmenüben található 3*3 pixeles átlagolószűrőt alkalmazunk. A nyílásokat a 0-18 szürkeségiszint-tartományban mutatjuk ki. Az olyan nyílást, ami nem fér teljesen be az 5,8*4,2 képmezőbe, nem vesszük figyelembe az egyedi terület- és kerületméréseknél. Ezért a területi és kerületi átlagokat és eloszlásokat nem befolyásolják azok a nyílások, amelyek nem férnek be teljesen a képmezőbe.

Azokat az egyedi nyílásokat azonban, amelyek teljesen nem láthatók a képben, beszámítjuk a százalékos nyitottfelület-számításnál. Ez a különbség abból adódik, hogy a százalékos nyitott terület egyszerűen a 0-18 pixelarányok képe a képben lévő összes pixelek számának. A 19-nél nagyobb szürkeségi szintű területeket nem számítottuk be a nyitott terület számításánál.

Minden 24 fedőlap 10 képének átlaga százalékos nyitott területét az Optimas képanalízis-szoftvere felhasználásával mérjük le. A százalékos nyitott területet úgy definiáljuk, hogy az a 0-18 szürkeségi szintű pixelek számának az aránya a képen lévő összes pixelek számához viszonyítva. A nyitott terület százalékot mindegyik képen lemérjük, amely egy fedőlapminta egy adott régióját képviseli. A 10 egyedi kép mindegyikének százalékos nyitott területét azután átlagoljuk és egy, az egész mintára vonatkozó nyitott terület százalékot kapunk.

Az adatanalízist egy Excel terítőlappal végezzük, ami szintén a Microsoft Corporation, Redmond, Washington cégtől szerezhető be. Az Excel terítőlap összeszervezi az Optimas szoftverből kapott százalékos nyitott terület, nyílásterület- és nyíláskerület-méréseket. Az egyes nyílások mintaátlagait és standard eltéréseit, az egyes nyílásterületek és hidraulikussugár-számítások (terület osztva a kerülettel) méretét és frekvenciaeloszlását a terítőlap felhasználásával kapjuk meg.

Az egyes nyílásterületek eloszlását szintén az Excel terítőlap felhasználása útján számítjuk ki. A nyílásokat bizonyos mérettartomány-rekeszekbe soroljuk. Meghatározzuk a bizonyos mérettartományba eső nyílásterületek számát, valamint az egyes tartományokba eső területek összegét. Ezeket a tartományokat 0,05 mm²-es részletekre osztjuk el. Ezeket a területeket a minta összes nyitott területének százalékában fejezzük ki. A területeloszlások gyakoriságát és összegét úgy kapjuk meg, hogy mindegyik minta minden 10 képének az egyedi nyílásmérését kombináljuk.

A 30 székletkezelő tag lehet abszorbens vagy nem abszorbens. A 30 abszorbens székletkezelő anyag céljára alkalmas anyag egy rostos cellulózszerkezet, mint egy papiros. A cellulóz rostszerkezet úgy készíthető, hogy az egy folytonos, nagy alaptömegű hálószerkezet legyen, amelynek diszkrét, kis alaptömegű régiói vagy éppenséggel nulla alaptömegű diszkrét nyílásai vannak. Az ilyen 30 székletkezelő elemmel ellátott 20 pelenkában a kis viszkozitású székletanyag áthatol a 24 fedőlapon, és a 30 székletanyag-kezelő elemen marad. A kis alaptömegű diszkrét régiók vagy nyílások sejteket képeznek, amelyek rögzítik a kis viszkozitású székletanyagot.

Ha már a kis viszkozitású székletanyag ebben a helyzetben rögzítve van, akkor már nem fordul vissza, hogy a viselő személy bőrét elszennyezze vagy izgassa. Továbbá a kis viszkozitású székletanyag különálló komponensekké vízteleníthető a 30 székletanyagot kezelő tag cellulózos rostanyagában a kis viszkozitású székletanyag folyékonyabb komponenseinek kapillárisműködése következtében.

Egy másik kiviteli alak esetében egy nem abszorbens székletanyag-kezelő 30 tag biztosítható. Ha nem abszorbens 30 székletanyag-kezelő tagot választunk, akkor az egy formázott, lyuggatott fólia alakjában biztosítható, mely a fentiekben leírt méretkövetelményeknek felel meg. Alkalmas formázott fóliát a Tredegar Corpo7

HU 225 508 Β1 ration, Térré Haute, Indiana cég gyárt X5790 elnevezésen.

Ha a 30 székletkezelő tag nem abszorbens, akkor azt a 28 maggal kell társítani, amelynek megfelelő kapacitása van a rá lerakódó folyadékok abszorbeálására és megtartására.

A 3. ábra a 30 székletkezelő tagnak egy másik kiviteli alakja. A 30 székletkezelő tag általában egy 118 hullámos anyaglap, amelynek 120 hátlapja 123 és 124 homlok- és hátoldali nagyobb felületekkel és sok 126, speciálisan formázott, hosszirányban elrendezett szálasanyaglappal van ellátva, amelyeknek általában nem deformált 127 horgonyrészei vannak, melyek a 120 hátlaprétegbe vannak kötve a 128, általában párhuzamos kötési helyeken, melyek egy irányban folytonosak a 123 homlokoldali felületen, ahol a 126 rostlapnak 130 ívelt részei vannak, melyek kiemelkednek a 120 hátlapréteg homlokoldali felületéből a 128 kötési helyek között folytonos sorok alakjában, amelyek a 118 hullámos anyaglap keresztirányában is terjednek. A 126 szállapok 130 ívelt részeinek a magassága a 120 hátlaprétegből általában egyforma, nagyobb, mint körülbelül 0,5 mm és előnyösen nagyobb, mint körülbelül 1,0 mm, a 126 formázott szállap magassága legalább egyharmada, előnyösen fele a 128 kötési helyek közötti távolságnak, a 126 szállapokban az egyes szálak mérete kisebb, mint 25 denier (előnyösen -10 denier), és a 126 szállap alaptömege a 120 hátlap nélkül 5-300 g/m² (előnyösen 15-100 g/m²) a 123 első felület mentén mérve, hogy ez elegendő nyitott területet biztosítson a 126 szállapban a szálak között a 130 ívelt részek között (vagyis körülbelül 10 és 90% közötti nyitott területet), ami lehetővé teszi, hogy a székletanyag a 130 ívelt részek között könnyen az egyes szálak közé hatoljon.

A 120 hátlap céljára alkalmas anyagok többek között a hőre lágyuló fóliák, porózus fóliák, perforált fóliák, nem perforált formázott fóliák, nemszőtt paplanok, lélegzőanyagok, mint lélegzőfóliák, így többek között mikropórusos fóliák, perforált nemszőtt paplanok és hasonlók. A 120 hátlap előnyös módon egy viszonylag vékony réteg, aminek a vastagsága körülbelül 0,00125-0,025 cm.

A 126 szállapnak a szálai az egymással párhuzamos 128 kötési helyekhez viszonyítva különböző irányban lehetnek elrendezve, és a 130 ívelt részek kereszteződést pontjain vagy össze vannak kötve vagy nincsenek összekötve; az egymással párhuzamos 128 kötési helyekhez képest különböző irányban lehetnek elrendezve úgy, hogy a 126 szállapban a szálak többsége (vagyis több mint 80 vagy 90%-a) körülbelül merőlegesen terjed a 128 kötési helyekre; vagy pedig a 126 szállap minden egyes szála általában derékszögben terjed a 128 kötési helyekre.

Ahhoz, hogy a kis viszkozitású székletanyagot a leghatásosabban kezeljük, a székletkezelő tagnak padlásszerű nyitott szerkezete kell legyen. Ennek a szerkezetben egy kulcsfontosságú komponense a 126 szállap 130 ívelt részeinek a magassága a 120 hátlaptól. Mint a fentiekben említettük, a 126 szállap 130 ívelt részeinek általában egyforma a magassága a 120 hátlaptól, ami körülbelül 0,5 mm-nél nagyobb, előnyösen nagyobb, mint körülbelül 1,0 mm. Bár az ennél nagyobb magasságok kitűnő kis viszkozitású székletanyag-kezelést biztosítanának (így például az 5,0 cm-es magasság), az ilyen magasságok a pelenkát nem kívánt mértékben terjedelmessé tennék, ami kényelmetlen volna a viselő személy számára.

Egy másik kulcsfontosságú komponens a 30 székletkezelő tagnak, közelebbről a 126 szállapnak a rugalmassága. Annak érdekében, hogy nyitott maradjon, a 126 szállapnak elegendő rugalmassága kell legyen ahhoz, hogy ellenálljon a csomagolás által okozott erőknek, és azoknak az erőknek, amelyeket a viselő személy gyakorol rá. A 126 szállapnak a rugalmassága 100 g/cm² alkalmazott erő 30 másodperces alkalmazása után legalább 50%, előnyösebben a 126 szállap rugalmassága 100 g/cm² alkalmazott erő 30 perces alkalmazása alatt legalább 75%, legelőnyösebben a 126 szállap rugalmassága 100 g/cm² alkalmazott erő másodperces alkalmazása után legalább 85%.

Mint a fentiekben említettük, a fedőlap-áteresztésikapacitás a pelenkának a kis viszkozitású székletanyag kezelését tükrözi. Hasonlóképpen, a begyűjtés utáni kollagén-újranedvesedési módszer (Post acquisition collagen rewet method, PACORM) a pelenkának a vizeletkezelési képességét tükrözi. A 20 pelenkának a első régiója, a vizelet kezelésére szolgáló régió, viszonylag kis PACORM-értékekkel kell rendelkezzen. A 20 pelenka 31 első régiójának kisebb kell legyen a PACORM-értéke, mint a 32 régiójé.

A 20 pelenka 21 első régiójának a PACORM-értéke előnyösen kisebb, mint 120 mg, előnyösebben kisebb, mint 100 mg és legelőnyösebben kisebb, mint 80 mg.

Befogadási vizsgálat

Ezt a vizsgálatot 22±2 °C-on és 35±15% relatív nedvesség mellett kell végezni. Az ezeknél a vizsgálati módszereknél használt szintetikus vizelet Jayco SynUrine-ként ismert, és a Jayco Pharmaceutical Company, Camp Hill, Pennsylvania cégtől szerezhető be. A szintetikus vizelet összetétele a következő: 2,0 g/l KCI; 2,0 g/l Na₂SO₄; 0,85 g/l (NH₄)H₂PO₄; 0,15 g/l (NH₄)PO₄, 0,19 g/l CaCI₂; és 0,23 g/l MgCI₂. Mindegyik vegyszer reagensminőségű. A szintetikus vizelet pH-ja a 6,0-6,4 tartományban van.

Hivatkozással a 4. ábrára, a 410 abszorbens szerkezetet egy 75 ml-es szintetikusvizelet-sugárral terheljük meg 15 ml/s sebességgel, egy szivattyú felhasználásával (ez a Colé Parmer Instruments, Chicago, USA cég gyártmánya, 7520-00 típus) 5 cm-es távolságból a minta felületén. A vizelet abszorbeálásához szükséges időt órával mérjük. A vizeletsugarat pontosan 5 perces időközönként megismételjük addig, míg a cikk megfelelően terhelt. A jelen vizsgálati adatokat négyszeri terhelés után kaptuk.

A vizsgált mintát, ami egy abszorbens magot, egy fedőlapot és egy hátlapot tartalmazó teljes abszorbens cikk vagy abszorbens szerkezet lehet, egy plexiüveg doboznak (ennek csak a 412 alja látható az ábrán) a

HU 225 508 Β1

411 hab felületén fektetjük le simán. Egy, a közepén 5 cm-es nyílással ellátott 413 plexiüveg lemezt helyezünk a minta tetejére a szerkezet terhelőzónáján. Szintetikus vizeletet vezetünk be a mintába egy, a nyílásra helyezett és abba beragasztott nyíláson át. 415 elektródák vannak elhelyezve a lemez legalsó felületén, amelyek érintkeznek a 410 abszorbens szerkezet felületével. Az elektródák az órához vannak kapcsolva. 416 súlyokat helyezünk a lemez tetejére, hogy szimuláljuk például egy csecsemőnek a súlyát. Egy körülbelül 50 g/cm²-es nyomást érünk el úgy, hogy a szokásos 20 kg-os MAXI méret esetében a 416 súlyokat elhelyezzük.

Amikor a vizsgálófolyadékot a hengerbe töltjük, az az abszorbens szerkezet tetején gyűlik fel, és áramkört hoz létre az elektródák között. A vizsgálófolyadékot a szivattyúból a vizsgálóberendezésbe egy körülbelül 8 mm átmérőjű cső szállítja, ami vizsgálófolyadékkal van megtöltve. így a folyadék akkor kezdi lényegében elhagyni a csövet, amikor a szivattyú működni kezd. Ebben az időpontban az órát is elindítjuk, és azt akkor állítjuk meg, amikor az abszorbens szerkezet abszorbeálta a vizeletsugarat és az elektródák közötti érintkezés megszakad. A befogadási sebességet a mintába bevezetett minden folyadéksugár esetében kiszámítjuk. A jelen találmány szempontjából a négy folyadéksugár közül az első és az utolsó a különösen fontos.

Ez a vizsgálat különösen a körülbelül 300 ml tervezett kapacitású, MAXI méretű és körülbelül 300-400 ml végső tárolókapacitású termékek céljára tervezett. Ha ettől jelentősen eltérő kapacitású termékeket kívánunk kialakítani (mint felnőttkori inkontinencia vagy kisebb csecsemők céljára szolgáló betéteket), akkor a sugaranként! folyadéktérfogatot a termék tervezett kapacitásának körülbelül 20%-ára kell beállítani, és fel kell jegyezni a standard vizsgálati előírástól való eltérést.

Begyűjtés utáni kollagén-újranedvesedósi módszer (lásd a 4. ábrát)

A vizsgálat elvégzése előtt a NATURIN GmbH, Weinheim, Németország cég által COFFI elnevezésen beszerzett és körülbelül 28 g/m² alaptömegű kollagénfilmet úgy készítjük elő, hogy azt - például egy mintakivágó szerszámmal - 90 mm átmérőjű lapokká vágjuk, és a filmet a vizsgálati helyiség (lásd fentebb) szabályozott környezeti körülményei mellett legalább 12 órán át kiegyensúlyozzuk (a kollagénfilm kezelésére csipeszeket használunk).

Az utolsó sugár után legalább 5 percet, de nem több mint 6 percet hagyunk az utolsó sugár befogadására, levesszük a fedőlapot, és a súlyokat és az 520 vizsgálati mintát gondosan, laposan egy vizsgálópadra helyezzük.

A kivágott és kiegyensúlyozott 510 kollagénanyag 4 lapját legalább egy mg pontossággal lemérjük, majd a tárgy terhelési pontjának közepén helyezzük el, 90 mm átmérőjű és körülbelül 20 mm vastag plexiüveg 530 lemezzel fedjük le. Gondosan 15 kg súlyú (szintén központosán elhelyezett) 540 súlyt helyezünk rá. 30+2 másodperc múlva a súlyt és a plexiüveg lemezt gondosan ismét levesszük, és a kollagénfilmeket újra lemérjük.

A begyűjtés utáni újranedvesedési módszer a kollagénfólia mg-ban kifejezett nedvességfelvételét eredményezi.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy ez a vizsgálati előírás könnyen hozzáigazítható speciális terméktípusokhoz, mint a különféle csecsemőpelenka-méretekhez vagy felnőttkoriinkontinencia- vagy menstruációs cikkekhez vagy a terhelőfolyadék típusához és mennyiségéhez, az abszorbens anyag mennyiségéhez és méretéhez vagy az alkalmazott nyomásvariációkhoz. Ha ezeket a lényeges paramétereket meghatároztuk, akkor szakember számára az ilyen módosítások nyilvánvalóak lesznek. Ha a megfelelően beállított vizsgálati előírás szerint kapott eredményeket figyelembe vesszük, akkor a termékek ezeknek a paramétereknek megfelelően könnyen optimalizálhatok.

Az egyik kiviteli alak esetében a 24 fedőlapnak csak a 32 második régióban lévő része tartalmaz bőrápoló készítményt. Bár a speciális készítmény nem a kritikus tényező a javított bőrállapot elérése szempontjából, nyilvánvaló, hogy a készítménynek vagy egy védő-, nem elzáró funkciót kell ellátnia (például egy viszonylag folyadék-átnemeresztő, de gőzáteresztő zárnak kell lennie), hogy elkerülje a bőr túlhidratálását és azt, hogy a bőr a testből kiürülő anyagok hatásának legyen kitéve, vagy olyan szereket kell tartalmaznia, amelyek közvetlenül vagy közvetve bőrápoló szerepet játszanak. A közvetett előnyök közé tartozik például a bőrt izgató anyagoknak, mint székletnek vagy vizeletnek a jobb eltávolítása. A készítmény különféle alakú lehet, így többek között emulzió, lotion, krém, kenőcs, balzsam, por, szuszpenzió, kapszulázott anyag, gél vagy hasonló anyag.

„Hatásos mennyiségű bőrápoló készítmény” alatt egy adott készítménynek olyan mennyiségét értjük, amely ha azt az abszorbens cikknek a viselő személlyel érintkező egy vagy több felületen alkalmazzuk vagy az oda migrál, akkor hatékony lesz abban a tekintetben, hogy védőgátat képez és/vagy bőrápoló hatást fejt ki, ha azt az abszorbens cikkek bizonyos idő alatt kibocsátják. A cikken alkalmazott készítménynek a hatásos mennyisége természetesen nagymértékben függ az adott, felhasznált készítménytől. Azonban az abszorbens cikket viselő személlyel érintkező felületének legalábbis egy részén lévő készítmény mennyisége előnyösen körülbelül 0,05-12,4 mg/cm², előnyösebben körülbelül 0,16-6,20 mg/cm², még előnyösebben körülbelül 0,62-4,03 mg/cm² lesz. Ezek a mennyiségek csak a szemléltetést célozzák, és szakember számára nyilvánvaló, hogy a készítménynek minősége szabja meg azt a mennyiséget, amit a kívánt bőrápoló hatás elérése érdekében alkalmazni kell, és az ilyen mennyiségek a jelen leírás szerinti rutinkísérletezéssel határozhatók meg.

Bár az abszorbens cikken alkalmazott bőrápoló készítménynek a mennyisége a jelen módszernek egy fontos tényezője, még fontosabb a készítménynek az a mennyisége, amelyet a kezelt cikk vagy cikkek haszná9

HU 225 508 Β1 lata során a viselő személy bőrére viszünk át. Bár a kívánt bőrápolás eléréséhez szükséges mennyiség bizonyos fokig az alkalmazott készítmény minőségétől függ, azt találtuk, hogy a kívánt bőrápoló hatás eléréséhez viszonylag kis mennyiségek is elegendők. Ez különösen az előnyös készítmények esetében érvényes.

A jelen módszernek egy másik előnye az, hogy szabályozottan alkalmazza a bőrápoló készítményt és a készítménynek kis, de hatásos mennyiségét szolgálja. Ez ellentétben áll a bőrápoló szerek tipikus módon szórványosan előforduló kézi alkalmazásával, amikor a gondozó/felhasználó a szükségesnél jelentősen nagyobb anyagmennyiséget alkalmaz. A kézzel alkalmazott túlzott anyagmennyiség hátrányos módon befolyásolhatja az abszorbens cikk folyadékkezelési tulajdonságait annak eredményeként, hogy azt a bőrről a cikkre viszi át. Bizonyos anyagok, mint a vazelin esetében, a kézzel felvitt mennyiségek ellentétes hatást eredményezhetnek, és ezáltal veszélyeztetik a bőrt. A jelen módszereknek egyik előnye az, hogy gátat képeznek a felületi nedvességgel szemben, miközben elkerülik annak a bőrbe hatolását (vagyis fenntartják a bőr lélegzőképességét). Ily módon a jelen módszerek, amelyek a viselés időtartama alatt szabályozott készítménykibocsátást tesznek lehetővé, lehetővé teszik, hogy a bőr állapotának javítása érdekében optimális mennyiségű készítmény kerüljön a bőrre.

A körülbelül 3 órán át (ami tipikus viselési idő naponta egy kezelt abszorbens cikk esetében) a viselő személy bőrére átvitt bőrápoló készítmény mennyisége előnyös módon legalább körülbelül 0,0016 mg/cm², előnyösebben legalább körülbelül 0,0078 mg/cm², még előnyösebben legalább körülbelül 0,016 mg/cm² egy háromórás viselési időtartam alatt. Az egy kezelt cikk által szolgáltatott készítmény mennyisége tipikus módon körülbelül 0,0016 mg/cm² és körülbelül 0,78 mg/cm², előnyösen körülbelül 0,0078 mg/cm² és 0,47 mg/cm² között, legelőnyösebben körülbelül 0,016 mg/cm² és 0,31 mg/cm² között van, egy háromórás viselési időtartam alatt.

A kezelt cikkek folyamatos használatánál (más szóval a normális használati viszonyok között, amikor naponta tipikusan 3-4 óránként cseréljük, és az éjjeli alvás előtt friss cikket alkalmazunk) a 24 órás periódus alatt előnyös, ha a viselő személy bőrére a 24 óra alatt legalább körülbelül 0,0047 mg/cm², előnyösen legalább 0,016 mg/cm², előnyösebben legalább körülbelül 0,047 mg/cm² mennyiségű készítményt viszünk fel. A 24 órás periódus után, aminek során minden cserénél egy kezelt cikket alkalmazunk, az átvitt készítmény mennyisége körülbelül 0,0047 mg/cm²-től körülbelül 2,79 mg/cm²-ig, tipikusabban körülbelül 0,016 mg/cm²-től körülbelül 1,55 mg/cm²-ig, még tipikusabban körülbelül 0,047 mg/cm²-től körülbelül 0,93 mg/cm²-ig terjed.

Figyelembe kell venni, hogy a jelen módszereknek megfelelő, bőrre átvitt bőrápoló készítményekben felhasználható számos anyag közül a biztonságos és hatékony bőrápoló szereket használjuk fel. Ilyen anyagok közé tartoznak az US Federal Drugs & Drug Administration (FDA), emberi, szabadkézi használatra szolgáló, bőrvédő gyógyszertermékek kísérleti végső monográfiája (Tentative Final Monograph on Skin Protectant Drug Products) által meghatározott anyagok tartoznak, melyek jelenleg a következő anyagokat foglalják magukban: az allantoint, alumínium-hidroxid-gélt, kalamint, kakaóvajat, dimetikont, tőkehalmájolajat (kombinációban), glicerint, kaolint, vazelint, lanolint, ásványolajat, cápamájolajat, fehérvazelint, talkumot, keményítőt, cink-acetátot, cink-karbonátot, cink-oxidot és hasonlókat. Másféle, potenciálisan felhasználható anyagok az US Federal Food & Drug Administration emberi, szabadkézi használatra szolgáló, nevezett monográfiájának bőrvédő gyógytermékei, melyek közé jelenleg az élő élesztősejt-származékok, az aldioxa, az alumínium-acetát, a mikroporózus cellulóz, a kol-kalciferol, a kolloid zabliszt, a cisztein-hidroklorid, a dexpantanol, a peruvi balzsamolaj, fehérjehidrolizátumok, a racém etionin, a nátrium-bikarbonát, az A-vitamin és hasonlók tartoznak.

Az FDA-monográfiában szereplő bőrápoló komponensek közül sokakat használnak fel a kereskedelemben kapható bőrápoló készítményekben, mint az A és D® kenőcsben, a Vaselin® gélben, a Desitin® pelenkabőrkiütés-krémben és a Daily gondozókenőcsben, a Gold Bond® gyógyító csecsemőpúderben, az Aquaphor® gyógykenőcsben, a Baby Magic® csecsemőlotionban, a Johnson gyártmányú Ultra Sensitive® csecsemőkrémben, a Johnson gyártmányú csecsemőlotionban, ajakbalzsamban stb. Ezek a kereskedelmi termékek abszorbens cikkeken alkalmazhatók a jelen módszerek szerinti kezelt cikkekben történő tárgyak készítésére a termék módosításával vagy anélkül, hogy megkönnyítsék azoknak ezzel az új módszerrel történő adagolását.

Mint ezt a következőkben tárgyaljuk, a jelen találmány szerinti módszereknél felhasználható bőrápoló készítményeknek az olvadási tulajdonságai előnyösen, bár nem szükségszerűen olyanok, hogy ezek viszonylag nem mozognak és szobahőmérsékleten a viselő személlyel érintkező felületen lokalizálódnak, könnyen átvihetők a viselő személyre testhőmérsékleten, és mégsem teljesen folyékonyak szélsőséges tárolási körülmények között. A készítmények könnyen átvihetők a bőrre normálérintkezés, a viselő személy mozgása és/vagy a testhőmérséklet útján. Mivel a készítmény előnyös módon lényegében mozdulatlanná van téve a cikk viselő személlyel érintkező felületén, ezért viszonylag kis mennyiségű készítményre van szükség a kívánt bőrápoló hatás eléréséhez. Ezen túlmenően a jelen találmány szerinti módszereknél használható kezelt cikkek csomagolásánál a speciális záró- vagy burkolóanyagok szükségtelenek lehetnek.

Egy előnyös kiviteli alak esetében az itt felhasznált bőrápoló készítmények 20 °C-on, vagyis szobahőmérsékleten szilárdak vagy gyakrabban félszilárdak. „Félszilárd” alatt azt értjük, hogy a készítmény reológiája tipikusan pszeudoplasztikus vagy plasztikus folyadék. Ha nyíróerőt nem alkalmazunk, akkor a készítmény félszilárd megjelenésű lehet, de növekvő nyíróerö hatására folyékonnyá tehető. Ez annak a ténynek tudható

HU 225 508 Β1 be, hogy bár a készítmény elsősorban szilárd komponenseket tartalmaz, kisebb mennyiségű folyékony komponense is van. A jelen találmány szerinti készítményeknek nulla nyírósebessége mellett körülbelül 1,0-10⁶ és 1,0*10⁸ cSt közötti a viszkozitása. Előnyösebben a viszkozitásuk nulla nyírósebesség mellett körülbelül 5,0*10⁶-5,0*10⁷ cPs. „Nulla nyírósebesség melletti viszkozitás” alatt lemezes és kónuszos viszkoziméter felhasználása melletti (egy erre alkalmas műszertípus a TA Instruments of New Castle, DE cég CSL 100 típusú gyártmánya) igen kis nyírósebességgel (például 1,0 s^_1-gyel) mért viszkozitást értünk. A tapasztalt szakember meg fogja érteni, hogy magas olvadáspontú termékektől (amelyeket az alábbiakban tárgyalunk) eltérő módszerek is alkalmazhatók az ilyen készítményeknél mért viszkozitások biztosítására, beleértve azt, hogy az ilyen készítmények viszkozitását a nyíróerő függvényében körülbelül 20 °C-on ábrázoljuk, és a görbét nulla nyíróerőre extrapoláljuk.

Az előnyös készítmények szobahőmérsékleten legalábbis félszilárdak, hogy minimálisra csökkentsük a készítmény migrálását. Ezen túlmenően a készítményeknek a végső olvadáspontja (amikor azok 100%ban folyékonyak) a lehetséges „feszültséges” tárolási körülmények között magasabb lehet, mint 45 °C (például egy arizonai áruházban vagy floridai gépkocsiban stb.). Az ilyen olvadási tulajdonságú, reprezentatív készítményeket részletesen az USP 5 643 588, USP 5 607 760, USP 5 609 587 és az USP 5 635 191 számú szabadalmi iratok írják le.

Közelebbről, az előnyös készítmények olvadási profilja a következő:

Jellemzők Az előnyös A legelőnyösebb tartomány tartomány

Szobahőmérsékleten (20 °C) %-ban folyékony 2-50 3-25

Testhőmérsékleten (37 °C) %-ban folyékony 25-95 30-90

Végső olvadáspont (°C) >38 >45

Mivel környezeti hőmérsékleten szilárdak vagy félig szilárdak, az előnyös készítmények nem hajlamosak arra, hogy áramoljanak vagy jelentős mértékben migráljanak annak a cikknek a nem kívánt helyeire, amelyen alkalmazzuk őket. Ez azt jelenti, hogy kevesebb bőrápoló készítményre van szükség ahhoz, hogy a megkívánt terápiás, védő vagy kondicionáló előnyöket biztosítsuk.

Annak érdekében, hogy az előnyös készítmények immobilitását javítsuk, a recepturált készítményeknek a viszkozitása a lehető legnagyobb kell legyen, hogy meggátoljuk annak a cikk nem kívánt részeibe történő áramlását.

Egyes esetekben a nagyobb viszkozitások sajnos meggátolhatják a készítménynek a viselő személy bőrére történő átvitelét. így egy olyan egyensúlyt kell elérnünk, ahol a viszkozitás elég nagy ahhoz, hogy a készítményt a cikknek a felületén lokalizáljuk, de az ne legyen olyan nagy, hogy meggátolja annak a viselő bőrére történő átvitelét. A készítmények alkalmas viszkozitása tipikusan körülbelül 5-500 cPs, előnyösen körülbelül 5-300 cPs, előnyösebben körülbelül 5-100 cPs 60 °C-on, rotációs viszkoziméterrel mérve (alkalmas viszkoziméter a Láb Line Instruments, Inc. Melrose Park., IL cégtől szerezhető be 4537 típuselnevezésen). A viszkozimétert 60 fordulat/perc fordulatszámmal, 2-es számú orsóval működtetjük.

Az olyan készítmények esetében, amelyek bőrlágyító hatásúra vannak tervezve, a felhasználható aktív komponens egy vagy több bőrvédő vagy -puhító anyag. „Bőrpuhító” anyag alatt itt olyan anyagot értünk, ami véd nedvesség vagy irritáció ellen, puhítja, nyugtatja, hajlékonnyá teszi, bevonja, keni, nedvesíti, védi és/vagy tisztítja a bőrt. Figyelembe kell venni, hogy a fentiekben felsorolt aktív anyagok közül sok a „puhítószer”). Egy előnyös kiviteli alaknál ezek a puhítószerek szobahőmérsékleten, vagyis 20 °C-on vagy plasztikus, vagy folyékony konzisztenciájúak. Ez a speciális puhítókonzisztencia lehetővé teszi, hogy a készítmény egy puha, kenődő-, lotionszerű érzést keltsen.

A jelen találmány céljára használható reprezentatív puhítószerek többek között a petróleumalapúak; a poliol poliészterek, a szacharóz-észter-zsírsavak; a polietilénglikol és származékai; nedvesítőszerek; zsírsavészter típusúak; alkil-etoxilát típusúak; zsírsavészter-etoxilátok; zsíralkoholtípusok; polisziloxántípusok; a polipropilénglikol és származékai; a glicerin és származékai, ezen belül a 12-28 szénatomos zsírsavak etoxilezett gliceridjei; a trietilénglikol és származékai; a cetvelő és más viaszok; zsírsavak; zsíralkohol-észterek, különösen a zsírsavláncukban 12-28 szénatomosak, mint a sztearinsav; propoxilezett zsíralkoholok; egyéb poli(hidroxi-alkohol)-zsírsavészterek; a lanolin és származékai; a kaolin és származékai; bármilyen, a fentiekben említett monografált bőrápoló szer vagy ezeknek a puhítószereknek a keverékei. Alkalmas petróleumalapú puhítószerek közé tartoznak azok a szénhidrogének vagy szénhidrogén-keverékek, amelyeknek lánchossza 16-32 szénatomos. Ilyen szénlánchosszúságú, petróleumalapú szénhidrogének közé tartozik az ásványolaj (amely folyékony petrolátum néven ismert) és a petrolátum (ami „ásványi viaszként” és „ásványi zseléként” is ismert). Ásványi olaj alatt általában 16-20 szénatomos szénhidrogének kevésbé viszkózus keverékeit értjük. Petrolátum alatt a 16-32 szénatomos szénhidrogének viszkózusabb keverékeit. A jelen találmány szerinti készítmények céljára különösen előnyös puhítószerek a petrolátum és az ásványolaj.

Alkalmas zsírsavészter típusú puhítószerek közé tartoznak a 12-28 szénatomos zsírsavakból, különösen a 16-22 szénatomos telített zsírsavakból és rövid szénláncú, 1-8 szénatomos, előnyösen 1-3 szénatomos, egyértékű alkoholokból származó zsírsavésztertípusok. Ilyen észterek reprezentatív példái közé tartoznak a metil-palmitát, metil-sztearát, izopropil-laurát, izopropil-mirisztát, izpopropil-palmitát, etil-palmitát és ezek keverékei. Alkalmas zsírsavészter puhítószerek származhatnak hosszabb, például 12-28, előnyösen 12-16 szénatomos zsírsavészterekből és rövidebb szénláncú zsírsavakból, mint például tejsavból, ilyenek a lauril-laktát és a cetil-laktát.

HU 225 508 Β1

Alkalmas alkil-etoxilát típusú puhítószerek közé tartoznak az olyan 12-22 szénatomos zsíralkoholok etoxilátjai, amelyeknek az átlagos etoxilezési foka körülbelül 2-30. A zsíralkohol-etoxilát puhítószereket előnyösen a lauril-, cetil- és sztearil-etoxilát vagy ezek keverékei közül választjuk ki, melyeknek átlag-etoxilezésifoka körülbelül 2-23. Ilyen alkil-etoxilátok reprezentatív példái közé tartoznak a lauret-3 (egy 3 átlagos etoxilezési fokú lauril-etoxilát), a lauret-23 (egy 23 átlagos etoxilezési fokú lauril-etoxilát), a cetet-10 (egy 10 átlagos etoxilezési fokú cetil-alkohol-etoxilát), és a sztearet-10 (egy 10 átlagos etoxilezési fokú sztearil-alkohol-etoxilát). Ha alkalmazzuk őket, akkor ezeket az alkil-etoxilát puhítószereket a petróleumalapú puhítószerekkel, mint petrolátummal kombinálva használjuk úgy, hogy az alkil-etoxilát puhítószer aránya a petrolátumalapú puhítószerhez körülbelül 1:1 és 1:5 között, előnyösen körülbelül 1:2 és 1:4 között van.

Alkalmas zsíralkohol típusú puhítószerek közé tartoznak a 12-22 szénatomos zsíralkoholok, különösen a 16-18 szénatomos zsíralkoholok. Reprezentatív példáik közé tartozik a cetil-alkohol és a sztearil-alkohol, valamint ezek keverékei. Ha alkalmazzuk őket, akkor a zsíralkohol puhítószereket tipikusan a petrolátumalapú puhítószerekkel, mint petrolátummal használjuk úgy, hogy a zsíralkohol puhítószer súlyaránya a petrolátumalapú puhítószerhez körülbelül 1:1-1:5, előnyösen 1:1-1:1.

Más, céljainkra használható puhítószerek közé tartoznak a polisziloxánvegyületek. A jelen találmány céljára használható polisziloxánvegyületek közé tartoznak azok, amelyeknek a következő szerkezetű monomer sziloxánegységük van:

R1 —Si—O—

R2 ahol az egymástól független két sziloxán monomer egység mindegyike egymástól függetlenül hidrogénatom vagy bármilyen alkil-, aril-, alkenil-, alkaril-, aralkil-, cikloalkil-, halogénezett szénhidrogén vagy más csoport lehet. Az ilyen gyökök mindegyike lehet szubsztituált vagy nem szubsztituált. Bármelyik monomer egység R¹ vagy R² gyöke különbözhet a szomszédos monomer egység megfelelő funkcionalitásaitól. Ezenkívül a polisziloxán lehet egyenes láncú, elágazó láncú vagy lehet gyűrűs szerkezetű. Az R¹ és R² gyök továbbá egymástól függetlenül más szilíciumtartalmú csoport is lehet, nem csak sziloxán-, polisziloxán-, szilán- és polisziláncsoport. Az R¹ és R² gyökök bármilyen szerves csoportot tartalmazhatnak, például alkohol-, karbonsav-, fenil- és aminocsoportot.

Alkilcsoportok például a metil-, etil-, propil-, butil-, pentil-, hexil-, oktil-, decil-, oktadecil- és hasonló csoportok. Alkenilcsoportok például a vinil-, allil- és hasonló csoportok. Aralkilcsoportok például a tolil-, xilil-, etil-fenil- és hasonló csoportok. Aralkilcsoportok például a benzil-, α-fenil-etil-, β-fenil-etil-, α-fenil-butil- és hasonló csoportok. Cikloalkilcsoportok például a ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil- és hasonló csoport. Halogénezett szénhidrogéncsoportok a klór-metil-, brómmetil-, tetrafluor-etil-, fluor-etil-, trifluor-etil-, trifluor-tolil-, hexafluor-xilil- és hasonló csoportok.

A felhasználható polisziloxánok olyan széleskörűen változhatnak, mint a polisziloxánok viszkozitása általában, mindaddig, amíg a polisziloxán folyni képes vagy folyóssá tehető a cikken történő alkalmazása érdekében. Ez alatt nem korlátozó értelemben (37 °C-on üveg viszkoziméterrel mért) 5-10^-6 m²/s-tól körülbelül 20 m²/s-ig terjedő viszkozitás értendő. A polisziloxánok viszkozitása 37°-on előnyösen körülbelül 5Ί0^-3 m²/s, előnyösebben körülbelül 5-10^-2-10^-3 m²/s, legelőnyösebben körülbelül 1-10^-1-10^-3 m²/s. A nagy viszkozitású polisziloxánok, amelyek áramlásnak ellenállók, olyan módszerekkel rakhatók le hatékonyan a cikkre, mint például a polisziloxán emulgeálása felületaktív anyagban, vagy úgy, hogy a polisziloxánt egy oldószerrel, mint hexánnal oldjuk, az oldószert csak példaként említjük. A polisziloxán puhítószerek abszorbens cikkeken történő alkalmazását részletesebben az alábbiakban tárgyaljuk.

A jelen találmány céljára használható előnyös polisziloxánvegyületeket az USP 5 059 282 számú szabadalmi irat tárgyalja. A jelen találmány szerinti készítményekben felhasználható, különösen előnyös polisziloxánok közé tartoznak a fenil funkciós csoportot tartalmazó poli(metil-sziloxán)-vegyületek [például a Dow Corning cég 556 számú kozmetikai minőségű folyadéka, ami poli(fenil-metil-sziloxán)] és a cetil- vagy sztearil funkciós csoportú dimetikonok, mint a Dow cég 2503 számú polisziloxánfolyadékai. Az ilyen fenil funkciós vagy alkilcsoportokkal szubsztituált dimetikonokon kívül hatásos szubsztitúció végezhető amino-, karboxil-, hidroxi-, éter-, poliéter-, aldehid-, keton-, amid-, észter- és tiolcsoportokkal is. Ezeken a hatásos szubsztituenscsoportokon kívül a fenil-, amino-, alkil-, karboxil- és hidroxilcsoportokat tartalmazók előnyösebbek, mint a többiek; és a fenil funkcionális csoportokat tartalmazók a legelőnyösebbek.

Alkalmas nedvesítőanyagok közé tartoznak a glicerin, propilénglikol, szorbitol, trihidroxi-sztearin és hasonlók.

Amennyiben jelen van, akkor a készítménybe beépíthető puhítószer mennyisége számos tényezőtől függ, így az adott puhítószer minőségétől, a kívánt lotionszerű hatástól, a készítmény többi komponensétől és hasonló tényezőktől. A komponens az összes tömegre számítva 0—körülbelül 100% puhítószert tartalmaz. A készítmény előnyös módon körülbelül 10-95%, előnyösebben körülbelül 20-80% és legelőnyösebben körülbelül 40-75 tömeg% puhítószert tartalmaz.

A jelen találmány szerinti módszereknél felhasználható másik, adott esetben alkalmazott előnyös gyógyászati (bőrápoló) bőrkondicionáló komponens egy olyan szer, ami alkalmas arra, hogy a készítményt [ezen belül az előnyös puhítószert és/vagy egyéb bőrkondicionáló (gyógyászati) védőszert] a kezelt cikkben vagy

HU 225 508 Β1 azon rajta tartsa. Minthogy a készítménynek bizonyos előnyös puhítószerei 20 °C-on plasztikus vagy folyékony konzisztenclájúak, ezek hajlamosak a folyásra vagy migrálásra abban az esetben, ha nyíróerő hat rájuk. Ha a puhítószert az abszorbens cikknek a viselő személlyel érintkező részén alkalmazzuk az abszorbens cikken, különösen megolvasztott vagy olvadó állapotban, akkor a puhítószer nem marad elsősorban a kezelt régióban vagy azon. Ehelyett a puhítószer a cikk nem kívánt részeibe fog migrálni és folyni.

Közelebbről, ha a puhítószer a cikk belsejébe migrál, akkor a cikk abszorpcióképességére nem kívánt hatást gyakorolhat annak következtében, hogy a jelen találmány szerinti módszereknél használt puhítószerek és egyéb bőrkondicionáló szerek közül sok hidrofób karakterű. Ez azt is jelenti, hogy sokkal több puhítószert kell alkalmazni a cikken ahhoz, hogy elérjük a kívánt bőrsimasági hatást. A puhítószer mennyiségének a növelése nemcsak a költséget növeli, de fokozza a cikk magjára gyakorolt nem kívánt hatását a készítmények és kezelt cikkek feldolgozása/konvertálása folyamán.

Az immobilizálószer a puhítószer e migrálási vagy folyási hajlama ellen hat oly módon, hogy a puhítószert elsősorban a cikk azon felületén vagy annak régióján lokalizálja, amelyen a készítményt alkalmazzuk. Ez, úgy véljük, részben annak a ténynek tulajdonítható, hogy az immobilizálószer a készítménynek az olvadáspontját és/vagy viszkozitását a puhítószer olvadáspontja és/vagy viszkozitása fölé emeli. Minthogy az immobilizálószer előnyösen összekeverhető a puhítószerrel (vagy a puhítószerben egy abban emulgeált vagy diszpergált, megfelelő emulgeátor segítségével oldatba vihető), ezért a puhítószert a cikknek a viselő személlyel érintkező felületén vagy abban a régióban tartja, amelyen azt alkalmaztuk.

Az is előnyös, ha az immobilizálószert „bezárjuk” a cikknek a viselő személlyel érintkező azon felületén vagy régióján, amelyre azt felvittük. Ez úgy érhető el, hogy olyan immobilizálószereket használunk, amelyek gyorsan megkötnek (vagyis megszilárdulnak) a cikkre történt felvitel után. Ezen túlmenően a kezelt cikknek a ventilátorral, legyezővel, hideg hengerekkel stb. történő külső hűtése meggyorsíthatja az immobilizálószer kristályosodási sebességét.

Azon túlmenően, hogy keveredik a puhítószerrel (vagy abban oldódik), az immobilizálószernek előnyös módon olyan az alvadási profilja, hogy szobahőmérsékleten szilárd vagy félszilárd készítményt biztosít. Ebben a tekintetben az előnyös immobilizálószernek az olvadáspontja legalább körülbelül 35 °C. (gy az immobilizálószer maga nem hajlamos a migrálásra vagy folyásra. Az előnyös immobilizálószerek olvadáspontja legalább körülbelül 40 °C. Az immobilizálószer olvadáspontja tipikusan körülbelül 50-150 °C.

Ha ilyeneket használunk, akkor az immobilizálószerek többfajta anyag közül választhatók ki, amennyiben a bőrápoló készítmény biztosítja az itt leírt előnyös, bőrre gyakorolt hatását. Előnyös immobilizálószerek közé tartoznak a 14-22 szénatomos zsíralkoholok, a

12-22 szénatomos zsírsavak és az olyan 12-22 szénatomos zsíralkohol-etoxilátok, amelyeknek az átlagetoxilezésifoka 2—körülbelül 30, valamint ezek keverékei. Előnyös immobilizálószerek közé tartoznak a 16-18 szénatomos zsíralkoholok, legelőnyösebbek a magas olvadáspontú kristályos anyagok, mint a cetil-alkohol, sztearil-alkohol, behenil-alkohol és ezek keverékei. (Ezeknek az anyagoknak a nyílt láncú szerkezete felgyorsíthatja a kezelt abszorbens cikk megszilárdulását.) Különösen előnyösek a cetil-alkohol és sztearil-alkohol keverékei. Más előnyös immobilizálószerek közé tartoznak a 16-18 szénatomos zsírsavak, legelőnyösebben a palmitinsav, sztearinsav és ezek keverékei. Különösen a palmitinsav és sztearinsav keverékek előnyösek. Ismét másfajta előnyös immobilizálószerek közé tartoznak a 16-18 szénatomos zsíralkohol-etoxilátok, melyeknek az átlag-etoxllezésifoka körülbelül 5-20. A zsíralkoholok, zsírsavak egyenes szénláncúak. Fontos, hogy ezek az előnyös immobilizálószerek, mint a 16-18 szénatomos zsíralkoholok, növelik a készítmény kristályosodási sebességét, ami azt idézi elő, hogy a készítmény gyorsan kristályosodik a szubsztrátum felületén. Immobilizálószerként egymagukban vagy a fent említett immobilizálószerekkel kombinált formában használható más típusú komponensek közé tartoznak a viaszok, mint a karnaubaviasz, az ozokerit, a méhviasz, kandelilla, paraffin, cerezin, eszparto, urikuri, rezoviasz, izoparaffin és más bányászott vagy ásványi viaszok. Ezeknek az anyagoknak a magas olvadáspontja segítheti a készítmény immobilizálását a cikknek a kívánt felületén vagy helyén. Ezen túlmenően hatásos immobilizálószerek a mikrokristályos viaszok. A mikrokristályos viaszok segíteni tudják a kis molekulatömegű szénhidrogének rögzítését a bőrápoló készítményen. A viasz előnyös módon egy paraffinviasz. Ilyen különösen előnyös alternatív immobilizálószer az olyan paraffinviasz, mint a Strahl & Pitsch. Inc., West Babylon, NY cég Paraffin S. P. 434 számú terméke.

A jelen találmány céljára alkalmas polihidroxi-zsírsavészterek általános képlete:

o

R—C—O--Y

-I n mely képletben R jelentése 5-31 szénatomos szénhidrogéncsoport, előnyösen egyenes láncú 7-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, előnyösebben egyenes láncú 9-17 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport vagy ezek keveréke; Y jelentése polihidroxi-szénhidrogén-molekularész, amelynek legalább 2 szabad hidroxilcsoportja közvetlenül a szénhidrogénlánchoz kapcsolódik; és n jelentése legalább 1. Alkalmas Y csoportok származhatnak poliolokból, mint glicerinből, pentaeritritből; cukrokból, mint raffinózból, maltodextrinből, galaktózból, szacharózból, glükózból, xilózból, fruktóz13

HU 225 508 Β1 ból, maltózból, laktózból, mannózból és eritrózból; cukoralkoholokból, mint eritritolból, xilitolból, maltitolból, mannitból és szorbitolból; és cukoralkoholanhidridekből, mint szorbitánból.

A jelen találmány szerint felhasználható alkalmas polihidroxi-zsírsavészterek közé bizonyos szorbitán-észterek tartoznak, előnyösen a 16-22 szénatomos zsírsavak szorbitán-észterei. A módszer miatt, ahogyan ezeket tipikus módon gyártják, ezek a szorbitán-észterek általában mono-, di-, tri- stb. észterkeverékekből állnak. Alkalmas szorbitán-észterek reprezentatív példái közé tartoznak a szorbitán-palmitátok (például a SPAn 40), a szorbitán-sztearátok (például a SPAN 60) és az olyan szorbitán-behenátok, amelyek ezeknek a szorbitán-észtereknek egy vagy több mono-, di- és triészterverzióját tartalmazzák, például a szorbitán-mono-, -diés -tripalmitát, a szorbitán-mono-, -di- és -trisztearát, a szorbitán-mono-, -di- és -tribehenát, valamint vegyes faggyúzsírsav-szorbitán-mono-, -di- és -triészterek. Különböző szorbitán-észterek keverékei is használhatók, mint a szorbitán-palmitát-szorbitán-sztearát keverékek. Különösen előnyös szorbitán-észterek a szorbitán-sztearátok, tipikusan mono-, di- és triészterek (plusz némi tetraészter) formájában, mint amilyen a SPAN 60, valamint a Lonza, Inc. cég által GLYCOMUL-S néven forgalmazott szobitán-sztearátok. Bár ezek a szorbitán-észterek tipikusan mono-, di- és triészter- és némi tetraészterkeverékeket tartalmaznak, a mono- és diészterek általában ezeknek a keverékeknek a fő komponensei.

A jelen találmány szerinti felhasználásra alkalmas polihidroxi-zsírsavészterek egy másik csoportját bizonyos gliceril-monoészterek képezik, előnyösen a 16-22 szénatomos telített zsírsavak gliceril-monoészterei, mint a gliceril-monosztearát, gliceril-monopalmitát és gliceril-monobehenát. Itt ismét, mint a szorbitán-észterek esetében, a gliceril-monoészter-keverékek tipikusan némi di- és triésztert tartalmaznak. Az ilyen keverékeknek azonban főként a jelen találmányban felhasználható gliceril-monoészter-típusokat kell tartalmazniuk.

A jelen találmányban felhasználható alkalmas polihidroxi-zsírsavészterek egy másik csoportját bizonyos szacharóz-zsírsavészterek, előnyösen a szacharóz 12-22 szénatomos telített zsírsavakkal képezett észterei képezik. Különösen a szacharóz-monoészterek és a -diészterek az előnyösek, ezek közé tartozik a szacharóz-mono- és -disztearát, valamint a szacharóz-mono- és -dilaurát.

A jelen találmány céljára használható polihidroxizsírsavamidok általános képlete:

O R1 ο II I

R2—C—N—Z mely képletben R¹ jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos szénhidrogén-, 2-hidroxi-etil-, 2-hidroxi-propil-, metoxi-etil-, metoxi-propil-csoport vagy ezek keveréke, előnyösen 1-4 szénatomos alkil-, metoxi-etil- vagy metoxi-propil-csoport, előnyösebben 1 vagy 2 szénatomos alkil- vagy metoxi-propil-csoport, legelőnyösebben 1 szénatomos alkilcsoport (vagyis metilcsoport) vagy metoxi-propil-csoport; és R² jelentése 5-31 szénatomos szénhidrogéncsoport, előnyösen egyenes láncú 7-19 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport, legelőnyösebben egyenes láncú 11-17 szénatomos alkil- vagy alkenilcsoport vagy ezek keveréke; és Z jelentése egy olyan polihidroxi-szénhidrogén-csoport, amelynek közvetlenül a lánchoz kapcsolódó legalább 3 hidroxilcsoportot tartalmazó egyenes láncú szénhidrogénlánca van. Lásd az USP 5 174 927 számú szabadalmi iratot (melyet itt hivatkozásként említünk), amely ismerteti ezeket a polihidroxi-zsírsavamidokat, valamint azok előállítását.

A Z csoport előnyös módon egy reduktív aminálási reakció útján egy redukálócukorból származik; legelőnyösebben glicitilcsoport. Alkalmas redukálócukrok közé tartozik a glükóz, fruktóz, maltóz, laktóz, galaktóz, mannóz és xilóz. Nagy dextróztartalmú kukoricaszirup, nagy fruktóztartalmú kukoricaszirup és nagy maltóztartalmú kukoricaszirup használható, valamint a fentiekben említett egyes cukrok. Ezek a kukoricaszirupok a Z molekularész cukorkomponenseinek keverékét szolgáltatják.

A Z csoportot előnyösen a -CH₂-(CHOH)_n-CH₂OH, -CH(CH₂OH)[(CHOH)_n_₁]-CH₂OH, -CH₂OH-CH₂-(CHOH)₂(CHOR³)(CHOH)-CH2OH csoportok közül választjuk ki, ahol n jelentése 3-tól 5-ig terjedő egész szám és R³ jelentése hidrogénatom vagy egy gyűrűs vagy alifás monoszacharid. A legelőnyösebbek az olyan glicitilcsoportok, amelyekben n jelentése 4, különösen a -CH2-(CHOH)₄-CH₂OH csoport.

A fenti képletben R¹ jelentése lehet például N-metil-, Ν-etil-, N-propil-, Ν-izopropil-, Ν-butil-, N-(2-hidroxi-etil)-, N-metoxi-propil- vagy N-(2-hidroxi-propil)-csoport. Az R₂ csoport úgy választható ki, hogy az például kokamidokat, sztearamidokat, oleoamidokat, lauramidokat, mirisztamidokat, kapriamidokat, palmitamidokat, faggyúamidokat stb. szolgáltasson.

A legelőnyösebb polihidroxi-zsírsavamidok általános képlete

O R1 OH

R2—C—N-CH2--Jh--CH2-OH amely képletben R¹ jelentése metil- vagy metoxi-propil-csoport; R² jelentése 11-17 szénatomos egyenes láncú alkil- vagy alkenilcsoport. Ezek közé tartozik az N-lauril-N-metil-glükamid, az N-lauril-N-(metoxi-propil)-glükamid, N-kokoil-N-metil-glükamid, N-kokoil-N(metoxi-propil)-glükamid, N-palmitil-N-(metoxi-propil)glükamid, N-faggyú-N-metil-glükamid vagy az Nfaggyú-N-(metoxi-propil)-glükamid.

Mint az előzőekben megjegyeztük, egyes immobilizálószereknek szükségük lehet egy emulgeálószerre, hogy oldódjanak a puhítószerben. Ez az eset különö14

HU 225 508 Β1 sen egyes glükamidok, mint az olyan N-alkil-N-(metoxi-propil)-glükamidok esetében, amelyeknek HLB-értéke legalább körülbelül 7. Alkalmas emulgeálószerek tipikusan azok lesznek, melyeknek a HLB-értéke körülbelül 7 alatt van. Ebben a tekintetben az előbbiekben leírt szorbitán-észtereket, melyeknek HLB-értéke körülbelül 4,9 vagy ennél kisebb, felhasználhatónak találtuk arra, hogy ezeket a glükamid immobilizálószereket petrolátumban immobilizáljuk. Egyéb alkalmas emulgeátorok közé tartoznak a sztearet-2-(polietilénglikol)-éterei a sztearil-alkoholnak, amelyeknek az általános képlete CH₃(CH2)₁₇(OCH₂CH2)_nOH, ahol n átlagértéke 2, a szorbitán-trisztearát, az izoszorbit-laurát és a gliceril-monosztearát. Az emulgeálószerek egy megfelelő mennyiségben használhatók fel ahhoz, hogy oldják az immobilizálószert a puhítószerben úgy, hogy egy lényegében homogén keveréket kapjunk. így például egy körülbelül 1:1 arányú N-kokoil-N-metil-glükamid és petrolátum, amelyek normális körülmények között nem olvadnak össze egyfázisú keverékké, csak 20% 1:1 arányú sztearet-2 és szorbitán-trisztearát keverék mint emulgeátor hozzáadása után olvadnak meg.

Immobilizálószerként más típusú komponensek is felhasználhatók egymagukban vagy a fenti immobilizálószerekkel kombinált formában, ilyenek közé tartoznak a viaszok, mint a karnauba, a méhviasz, a kandelilla, paraffin, cerezin, eszparto urikuri gyantaviasz és ismert viaszok. A viasz előnyösen paraffinviasz. Egy különösen előnyös paraffinviasz a Strahl and Pitsch, Inc., West Babylon, NY. cég Parafin S. P. 434 terméke.

Az adott esetben felhasznált immobilizálószermennyiség, ami beépíthető a készítménybe, számos tényezőtől függ, ezen belül az aktív anyagoktól (például puhítószerektől), a használt immobilizálószertől, a készítmény egyéb komponenseitől, attól, hogy szükség van-e az immobilizálószer más komponensekben történő feloldására, és hasonló tényezőktől. Ha jelen van, akkor a készítmény tipikusan körülbelül 5-90% ilyen immobilizálószert tartalmaz. A készítmény előnyösen körülbelül 5-50%, legelőnyösebben körülbelül 10-40% immobilizálószert tartalmaz.

Természetesen igen kívánatos, hogy a cikk fedőlapjának legalábbis egy része egy hidrofil anyagból készüljön, hogy elősegítsük a folyadékoknak (például vizeletnek) fedőlapon történő átjutását. Hasonlóképpen kívánatos lehet, hogy a készítmény eléggé nedvesíthető legyen ahhoz, hogy a folyadékok gyorsan jussanak át a fedőlapon. Alternatív esetben hidrofób bőrápoló készítmény használható, amennyiben azt úgy alkalmazzuk, hogy fenntartjuk megfelelően a fedőlap folyadékkezelő tulajdonságait. (Ennek a célnak az elérésére például - mint ezt a fentiekben említettük - az egyik módszer az, hogy a készítményt egyenlőtlenül alkalmazzuk a fedőlapon.) Ez csökkenti annak valószínűségét, hogy a testből kiürülő anyagok lefolyjanak a készítménnyel kezelt fedőlapról, semmint azon átszivárogjanak, és azokat az abszorbens mag abszorbeálja.

Ha hidrofil készítmény a kívánatos, akkor a készítményben használt adott komponensektől függően a nedvesíthetőség javítása érdekében egy hidrofil felületaktív anyagra (vagy hidrofil felületaktív anyagok keverékére) lehet szükség a nedvesíthetőség javítására. Például egyes immobilizálószereknek, mint az N-kokoil-N-metoxi-propil-glükamidnak legalább körülbelül 7 a HLB-értéke, és ezek hidrofil felületaktív anyag hozzáadása nélkül is megfelelően nedvesíthetők. Más immobilizáiószereknél, mint a 7-nél kisebb HLB-értékű 16-18 szénatomos zsíralkoholoknál, szükség lehet hidrofil felületaktív anyag hozzáadására, hogy javítsuk a nedvesíthetőséget, amikor a készítményt a cikk fedőlapján alkalmazzuk. Hasonlóképpen egy hidrofób puhítószer, mint petrolátum esetében hidrofil felületaktív anyag hozzáadására lehet szükség, ha hidrofil készítmény a kívánatos. A nedvesíthetőség körüli probléma természetesen nem tényező abban az esetben, ha az adott, viselő személlyel érintkező felület nem a cikknek a fedőlapja, vagy ha a fedőlap folyadékkezelő tulajdonságait megfelelő módon egyéb eszközzel (például nem egyenletes alkalmazással) biztosítjuk.

Az alkalmas hidrofil felületaktív anyagok előnyös módon elegyednek a bőrápoló szer többi komponensével úgy, hogy keveréket képeznek. Minthogy az egyszer használatos abszorbens cikkeket használó személyek lehetséges bőrérzékenysége fennállhat, ezért ezeknek a felületaktív anyagoknak viszonylag enyhének kell lenniük, és nem izgathatják a bőrt. Ezek a hidrofil felületaktív anyagok tipikusan nemionosak, hogy ne izgassák a bőrt, de elkerüljünk más, nem kívánt, a kezelt cikk egyéb szerkezeti elemére gyakorolt hatást, így például azt, hogy csökkenjen a rétegelt fátyolanyag szakítószilárdsága, megfelelő ragasztási kötése és hasonlók.

Az alkalmas nemionos felületaktív anyagok nem migrálók is lehetnek, miután a készítményt felvittük a cikkre, és HLB-értékük körülbelül 4-20, előnyösen körülbelül 7-20 lesz. Annak érdekében, hogy nem migrálók legyenek, ezeknek a nemionos felületaktív anyagoknak az olvadási hőmérséklete tipikusan magasabb lesz, mint a tárolás, szállítás, forgalmazás és az egyszer használatos abszorbens cikkek felhasználása közben előforduló hőmérsékletek, például tipikusan legalább 30 °C. E tekintetben ezek a nemionos felületaktív anyagoknak az olvadáspontja előnyös módon hasonló, mint az előzőekben leírt immobilizálószereké.

A cikkekben alkalmazott készítmények céljára felhasznált alkalmas, nemionos felületaktív anyagok legalábbis a pelenka folyadékürítési területén többek között alkil-glükozidok; alkil-glükozid-éterek, amelyeket az USP 4 011 389 számú szabadalmi irat ír le, alkil-polietoxilezett észterek, mint a Pegosperse 1000MS (ami a Lonza Inc., Fari Lawn, New Jersey cégtől szerezhető be); 12-18 szénatomos zsírsavak etoxilezett szorbitán-mono-, -di- és/vagy -triészterei, melyeknek átlagos etoxilezési foka körülbelül 2-20, előnyösen körülbelül 2-10, mint a TWEEN 60 (a sztearinsav szorbitán-észterei, melyeknek átlag-etoxilezésifoka körülbelül 20) és a TWEEN 61 (a sztearinsav szorbitán-észterei, melyeknek átlag-etoxilezésifoka körülbelül 4) és az alifás alkoholok körülbelül 1-54 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációtermékei. Az alifás alkohol alkillánca tipikusan

HU 225 508 Β1 egyenes láncú (lineáris) konfigurációjú, és körülbelül 8-22 szénatomot tartalmaz. Különösen előnyösek azoknak az alkoholoknak a kondenzációs termékei, amelyek alkilcsoportja körülbelül 11-22 szénatomot tartalmaz, és amelyeket egy mól alkoholra számítva körülbelül 2-30 mól etilén-oxiddal képeznek. Ilyen etoxilezett alkoholok közé tartoznak például a mirisztil-alkohol egy mól alkoholra számított 7 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációtermékei, a kókuszdió-alkohol (ez változó hosszúságú, 10-14 szénatomos alkilláncú zsíralkoholok keveréke) körülbelül 6 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációtermékei. Egy sor alkalmas etoxilezett alkohol szerezhető be a kereskedelemben, így a TERGITOL 15-S-9 D (11-15 szénatomos egyenes láncú alkoholok 9 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációterméke), melyet az Union Carbide cég forgalmaz; a KYRO EOB (13-15 szénatomos egyenes láncú alkoholok 9 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációterméke), melyet a The Procter & Gamble Co. cég forgalmaz; a NEODOL kereskedelmi elnevezésű felületaktív anyagok, amelyeket a Shell Chemical Co. cég forgalmaz, különösen a NEODOL 25-12 (12-15 szénatomos egyenes láncú alkoholok 12 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációterméke) és a NEODOL 23-6,5T (12-13 szénatomos egyenes láncú alkoholok 6,5 mól olyan etilén-oxiddal képezett kondenzációterméke, amelyet bizonyos szennyező anyagok eltávolítása érdekében ledesztillálnak) és különösképpen a PLURAFAC kereskedelmi elnevezésű felületaktív anyagok, amelyeket a BASF Corp. cég forgalmaz, különösen a PLURAFAC A-38 (18 szénatomos egyenes láncú alkohol 27 mól etilén-oxiddal képezett kondenzációterméke). (Bizonyos hidrofil felületaktív anyagok, különösen etoxilezett alkoholok, mint a NEODOL 25-12 szintén alkil-etoxilátként tudnak hatni.) Egyéb előnyös etoxilezett alkohol felületaktív anyagok közé tartoznak az ICI cég Brij felületaktív anyagai és ezek keverékei, melyek közül a Brij 72 (vagyis Steareth-2) és a Brij 76 (vagyis Steareth-10) a különösképpen előnyös. Hidrofil felületaktív anyagként használhatók a cetil-alkohol és sztearil-alkohol körülbelül 10-20 etoxilezési fokra etoxilezett keverékei is.

Más típusú, a készítményben használható alkalmas felületaktív anyag az American Cyanamid Company cég által forgalmazott nátrium-szulfoborostyánkősav-dioktil-észter.

Szintén más típusú, alkalmas, a készítményben felhasználható felületaktív anyagok a szilikonkopolimerek, mint a General Electric cég SF 1188 típusú terméke [ez egy poli(dimetil-sziloxán) és egy polioxi-alkilén-éter kopolimerje] és a General Electric cég SF 1228 terméke (ami egy szilikon-poliéter kopolimer). Ezek a szilikon felületaktív anyagok a fentiekben tárgyalt egyéb típusú hidrofil felületaktív anyagokkal, mint etoxilezett alkoholokkal kombinálva is felhasználhatók. A szilikon felületaktív anyagokat a készítmény tömegére számított olyan kis, mint 0,1%, előnyösebben körülbelül 0,25-1,0 tömeg% koncentrációban is hatásosnak találtuk.

A hidrofil felületaktív anyagnak az a mennyisége, ami a készítmény nedvesíthetőségének egy kívánt mértékű megnöveléséhez szükséges, függeni fog részben az immobilizálószer HLB-értékétől és mennyiségétől, amennyiben ilyet használunk, a felhasznált felületaktív anyag HLB-értékétől és hasonló tényezőktől. Ha a készítmény nedvesedés! tulajdonságait akarjuk növelni, akkor a készítmény körülbelül 0,1-50% hidrofil felületaktív anyagot tartalmazhat. A készítmény előnyösen körülbelül 1-25%, legelelőnyösebben körülbelül 10-20% hidrofil felületaktív anyagot tartalmaz. A készítmények egyéb, az emulziókban, krémekben, kenőcsökben, lotionokban, porokban, szuszpenziókban stb. tipikusan jelen lévő komponenseket tartalmazhatnak. Ilyen komponensek közé tartozik a víz, a viszkozitást szabályozó anyagok, parfümök, fertőtlenítő antibakteriális hatóanyagok, vírusellenes szerek, vitaminok, gyógyszerhatóanyagok, filmképző anyagok, dezodorok, opafikálószerek, összehúzó szerek, oldószerek, prezervatívok és hasonlók. Ezenkívül stabilizátorok adhatók hozzá a készítmény tárolhatósági idejének a javítására, mint cellulózszármazékok, proteinek és lecitin. Ezeknek az anyagoknak mindegyike jól ismert a szakterületen, mint az ilyen készítmények céljára szolgáló adalék anyagok, amelyek megfelelő mennyiségben alkalmazhatók.

Ha vízalapú bőrápoló szereket használunk, akkor prezervatív anyagra lehet szükség. Alkalmas prezervatívok közé tartozik a propil-paraben, metil-paraben, benzil-alkohol, benzil-konnium, tribázikus kalcium-foszfát, BHT vagy savak, mint a citromsav, borkősav, maleinsav, benzoesav, szalicilsav és hasonlók. Alkalmas viszkozitásnövelő anyagok közé tartoznak egyes hatásos immobilizálószerek. Egyéb alkalmas viszkozitásnövelő szerek közé tartoznak az alkil-galaktomannátok, a szilícium-dioxid, talkum, magnézium-szilikát, szorbitol, a kolloid szilícium-dioxid, magnézium-alumínium-szilikát, cink-sztearát, gyapjúviasz-alkohol, szorbiton, szeszkvioleát, cetil-hidroxi-etil-cellulóz és egyéb módosított cellulózok. Alkalmas oldószerek közé tartoznak a propilénglikol, a glicerin, ciklometikon, polietilénglikolok, a hexalénglikol, diói és multihidroxialapú oldószerek. Alkalmas vitaminok az A, D₃, E, B₅ és E-acetát.

A jelen találmány szerinti termékek előállításánál a lotionkészítményt a 32 második régió 24 fedőlapjának a külső (vagyis a test felé eső) felületére visszük fel. E célra bármilyen olyan alkalmazási módszer felhasználható, ami megolvadt vagy folyékony konzisztenciájú anyagokat oszlat el. Alkalmas ilyen módszerek közé tartozik a permetezés, nyomtatás (például anilinnyomás), bevonás (például fénynyomás), az extrúzió vagy ezeknek az alkalmazási technikáknak a kombinációja, például a készítménynek egy forgó felületre, mint kalanderhengerre szórása, ami azután átviszi a készítményt a cikk fedőlapjának külső felületére.

A 24 fedőlap 32 második régióján a készítménynek egy hatásos mennyiségét kell alkalmazni, hogy csökkentsük a BM-nek a tapadását a bőrre, és biztosítsuk a viselő személy számára az előnyös bőrhatást. A készítményt a fedőlap 32 második régiójára körülbelül 0,015-5,43 mg/cm² mennyiségben alkalmazzuk a fe16

HU 225 508 Β1 dőlap 32 második régióján. Az ilyen készítménymennyiségek elegendőek arra, hogy a fedőlapot a kívánt gyógyító- és/vagy védőtulajdonságokkal lássák el.

A készítmény az összehasonlítás alatt bármikor felvihető a 24 fedőlap 32 második régiójára. így például alkalmazható az elkészített egyszer használatos abszorbens terméknek a fedőlapján, mielőtt azt becsomagolnánk. A készítmény akkor is felvihető a fedőlapra, mielőtt azt kombinálnánk a többi nyersanyaggal az egyszer használatos abszorbens végtermék kialakítása céljából.

A készítményt tipikusan olvadékból visszük fel a cikknek a fedőlapjára. A készítményt tipikus módon körülbelül 35-100 °C hőmérsékletre melegítjük, előnyösen 40 °C-körülbelül 90 °C-on visszük fel a cikk fedőlapjára. Amikor az olvadt készítményt már felvittük a cikk fedőlapjára, akkor hűlni és megszilárdulni hagyjuk, hogy megszilárdult bevonatot vagy filmet képezzen a fedőlap felületén. Az alkalmazási műveletet előnyösen úgy tervezzük, hogy az segítse a készítmény hűtését, megdermedését.

Hivatkozással az 1. és 3. ábrára, a 30 székletkezelő lapot előnyös módon csak minimális mértékben rögzítjük a 24 fedőlaphoz annak érdekében, hogy megőrizzük a 30 székletkezelő elemnek a nyitottságát arra, hogy könnyen áteressze a kis viszkozitású székletanyagot. Még előnyösebben, a 30 székletanyag-kezelő tag nincs egyáltalán a 24 fedőlaphoz rögzítve, ily módon megőrzi a 30 székletanyag-kezelő tagnak a nyitottságát, és azt is lehetővé teszi, hogy a 24 fedőlap elváljon a 30 székletanyag-kezelő elemtől, miáltal további üres teret képez. Elismerjük azonban, hogy a 30 székletkezelő tag hozzá kell legyen erősítve a 20 pelenkához, hogy annak szabad mozgását meggátoljuk. Ennek érdekében előnyös, ha a 30 székletkezelő tag közvetlenül az alatta fekvő 28 abszorbens maghoz van erősítve alkalmazásra. Egy különösen előnyös erősítési módszer egy olyan ragasztóanyag, aminek a hidrofilitása nagyobb, mint a 30 székletanyag-kezelő tagé. Előnyösebben a rögzítőeszköz egy olyan ragasztóanyag, amelynek a hidrofilitása nagyobb, mint a 126 rostlapé, előnyösebben hidrofilitása a 120 hátlapnál is nagyobb.

A 28 abszorbens mag előnyös módon közvetlenül a 24 fedőlaphoz van erősítve. Egy különösen előnyös hozzáerősítési módszer egy olyan ragasztóanyag, aminek a hidrofilitása nagyobb, mint a 24 fedőlap hidrofilitása, előnyösebben a hidrofilitása a 120 hátlapnál is nagyobb.

A 20 pelenka kialakítása során a fedőlapot előnyösen egy szállítószalagra vagy másféle alkalmas feldolgozóberendezésre helyezzük oly módon, hogy annak a belső felülete nézzen felfelé. Ezután a 30 székletanyag-kezelő tagot a 24 fedőlapra helyezzük azon a felületen, ami a 32 második régiónak felel meg úgy, hogy a 30 székletanyag-kezelő tagnak a 120 hátlapja van felfelé. Ezután a 24 fedőlap belső felületén és a 120 hátlapon egy ragasztóanyagot helyezünk el. A választott ragasztóanyag hirofilitása legalábbis nagyobb, mint a 24 fedőlapé, és a megválasztott ragasztóanyag hidrofilitása előnyösen nagyobb mind a 24 fedőlapnak, mind a 30 székletkezelő tagnak a hidrofilításánál. A 30 székletkezelő tag meggátolja, hogy a ragasztóanyag a fedőlapnak azon részeivel érintkezzen, melyek a 30 székletkezelő tag alatt helyezkednek el.

A ragasztóanyag felvitelének alkalmas módjai közé tartozik egy egyenletes, folyamatos ragasztóanyag-réteg vagy mintázott ragasztóanyag-réteg, vagy különálló vonalakból, spirálvonalakból, pontokból álló ragasztóanyag felvitele. Egy előnyös ragasztóanyag-felviteli módszer többek között egy olyan ragasztóanyagszálakból álló hálóminta, amelyet az USP 4 573 986 számú szabadalmi irat ír le. Más alkalmas rögzítési módszerek közé tartozik a számos ragasztóanyagszálból álló olyan spirális minta, amelyet az USP 3 911 173 számú szabadalmi irat szerinti berendezés és módszer; az USP 4 785 996; és az USP 4 842 666 számú szabadalmi iratok ismertetnek.

A ragasztóanyag mennyisége és az alkalmazási technika úgy választható meg, hogy szabályozzuk a ragasztóanyagnak a behatolását a 24 fedőlapba, melyet nem zár le a 30 székletanyag-kezelő elem. Ha a 24 fedőlap viszonylag hidrofób, akkor kívánatos lehet, ha a ragasztóanyag nagyobb mértékben behatol a 24 fedőlapba a 31 első régióban. Alternatív esetben, ha a 24 fedőlap viszonylag hidrofil, akkor kisebb ragasztóanyag-behatolásra lehet szükség, hogy a 31 első régió kívánt vizeletkezelési tulajdonságait érjük el.

A 20 pelenka tartalmazhat továbbá rugalmasított lábkorcokat (ezeket az ábra nem mutatja), amelyek javítják a folyadékok és egyéb testből kiürülő anyagok megtartását. Mindegyik rugalmasított lábkorc számos különféle elemet tartalmazhat, melyek a testből kiürülő anyagok szivárgását csökkentik a lábak területén. A lábkorcokat néha lábszalagnak, oldalszárnyaknak, záróhajtókának vagy rugalmas hajtókának is nevezzük. Az USP 3 860 003 számú szabadalmi irat egy olyan 20 egyszer használatos pelenkát ír le, amely egy olyan összehúzó lábnyílással van ellátva, aminek egy oldalszárnya és egy vagy több rugalmas eleme van, melyek egy rugalmasított lábkorcot (tömítőkorcot) szolgáltatnak. Az USP 4 909 803 számú szabadalmi bejelentésünk egy olyan 20 egyszer használatos pelenkát ír le, amelynek „felálló” rugalmasított szárnyai (zárókorcai) vannak, amelyek javítják a lábrégiók zárását. Az USP 4 695 278 számú szabadalmi bejelentésünk egy olyan egyszer használatos 20 pelenkát ír le, aminek kettős korca, egy reteszelő- és egy zárókorca van.

A 20 pelenka tartalmaz továbbá előnyösen egy rugalmas derékkorcot (ezt az ábra nem mutatja), ami jobb illeszkedést és megtartást biztosít. A rugalmas derékrész a 20 pelenkának az a része vagy zónája, melynek az a feladata, hogy rugalmasan nyúljon ki és húzódjon össze, és dinamikusan illeszkedjen a viselő személy derekához. A rugalmas derékelem a 28 abszorbens magnak egyik derékszélétől hosszirányba terjed ki, és általában a 20 pelenka végső szélének legalább egy részét képezi. Az egyszer használatos pelenkát általában úgy alakítják ki, hogy azoknak két rugalmas derékelemük van, melyek közül az egyik a

HU 225 508 Β1 első régióban, a másik a 32 második régióban van elhelyezve, de egy rugalmas derékelemet tartalmazó pelenkának is konstruálhatok. Továbbá, bár a rugalmas derékelem vagy annak bármelyik alkotóeleme tartalmazhat egy, a 20 pelenkához rögzített külön elemet, a rugalmas derékelem előnyös módon úgy van konstruálva, hogy az a 20 pelenka más elemeinek, mint a 26 hátlapnak vagy 24 fedőlapnak vagy mind a 26 hátlapnak, mind a 24 fedőlapnak a nyúlványa. A rugalmasított 34 derékszalag sokféle különböző konfigurációval konstruálható, többek között olyan konfigurációval, amelyeket az USP 4 515 585 számú szabadalmi irat és az USP 07/715,152 számú szabadalmi bejelentés ír le.

A 20 pelenka egy 36 rögzítőrendszert is tartalmaz, ami egy oldalzárást képez, valamint a 31 első régiót és a 32 második régiót egymást átfedő helyzetben tartja úgy, hogy az oldalirányú feszültségeket a 20 pelenka kerülete mentén oszlatja el, így a 20 pelenkát a viselő személyen tartja. Ilyen rögzítési rendszereket írnak le például az USP 4 846 815; az USP 4 894 060 számú szabadalmi iratok; az USP 4 946 527 számú, az USP 3 848 594 és az USP B1 4 662 875 számú szabadalmi irataink.

A 20 pelenkát előnyösen oly módon helyezzük a viselő személyre, hogy az egyik régiót, előnyös módon a második régiót a viselő személy hátára helyezzük, és a 20 pelenka többi részét áthúzzuk a viselő személy lábai között úgy, hogy a többi régió, előnyösen a 31 első régió a viselő személy homlokoldalán keresztben legyen elhelyezve. Ezután a rögzítőrendszer 36 rögzítőszalagjait lehúzzuk a tépőzárról. Ilyenkor a pelenkázó személy a rugalmas oldalszárnyakat a viselő személy köré csavarja, miközben fogja a rögzítőelemet. A rögzítőrendszert a 20 pelenka külső felületéhez erősítjük, hogy elvégezzük a két oldalzárást.

Bár a jelen találmánynak speciális kiviteli formáit szemléltettük és írtuk le, szakember számára nyilvánvaló, hogy ezeken különféle egyéb változtatások és módosítások végezhetők anélkül, hogy a találmány szellemétől és céljától eltérnénk. Ezért a következő igénypontokban valamennyi ilyen, a találmány céljának megfelelő változtatást és módosítást oltalmazni kívánunk.

Claims (16)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1, Egyszer használatos abszorbens cikk (20), melynek egy első régiója (31) és egy második régiója (32), egy pár ellenkező végső széle (35), egy pár, a végső szélek (35) között elhelyezkedő, ellenkező hosszirányú széle (33) és egy, az ellenkező végső szélek (35) között elhelyezkedő oldalirányú középvonala (21) van, és amely egy külső felülettel és egy belső felülettel rendelkező folyadékáteresztő fedőlapot (24), egy folyadékot át nem eresztő, a nevezett fedőlaphoz (24) rögzített hátlapot (26) és a fedőlap (24), valamint a hátlap (26) között elhelyezett abszorbens magot (28) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az egyszer használatos abszorbens cikk (20) továbbá tartalmaz egy ürülékkezelő tagot (30), amely csak a második régióban (32) van jelen, egy különálló rétegből van kiképezve, és a fedőlap (24) belső felületével szomszédosán van elhelyezve, amelyben az első régió (31) az ellenkező végsőszél- (35) pár egyike és az oldalirányú középvonal (21) által határolt, és a második régió (32) az ellenkező végsőszél- (35) párból a másik által és az oldalirányú középvonal (21) által határolt, és az első régióban (31) lévő fedőlap (24) belső felülete közvetlenül az abszorbens maghoz (28) van erősítve egy olyan ragasztóanyaggal, aminek a hidrofilitása nagyobb, mint a fedőlapé (24), és az első régiónak (31) 120 mg-nál kisebb PACORM-értéke és a második régiónak (32) legalább 0,031 g/cm² fedőlap-áteresztőkapacitása van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régiónak (32) a fedőlap-áteresztőkapacitása legalább 0,062 g/cm².
3. 3. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régiónak (32) a fedőlap-áteresztőkapacitása legalább 0,093 g/cm².
4. 4. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy az első régiónak (31) a PACORMértéke kisebb, mint 100 mg.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy az első régiónak (31) a PACORMértéke kisebb, mint 80 mg.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a fedőlap (24) egy nemszőtt anyagból áll.
7. 7. Az 1. igénypont szerinti egyszer használatos abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a székletanyag-kezelő tag (30) az abszorbens maghoz (28) van erősítve egy olyan ragasztóanyaggal, aminek a hidrofilitása nagyobb, mint a székletanyag-kezelő tagé (30).
8. 8. Az 1. igénypont szerinti egyszer használatos abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a ragasztóanyag a fedőlap (24) belső felületen túlnyúlik.
9. 9. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő fedőlap (24) hatásos nyitott felülete legalább 15%.
10. 10. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő fedőlap (24) hatásos nyitott felülete legalább 20%.
11. 11. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő fedőlap (24) több, 0,2 mm²-nél nagyobb hatásos méretű nyílást tartalmaz.
12. 12. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő fedőlap (24) több, 0,5 mm²-nél nagyobb hatásos méretű nyílást tartalmaz.
13. 13. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő fedőlap (24) több, 1,0 mm²-nél nagyobb hatásos méretű nyílást tartalmaz.
14. 14. Az 1. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a második régióban (32) lévő

    HU 225 508 Β1 fedőlap egy olyan bőrápoló készítmény hatásos mennyiségét tartalmazza, ami 20 °C hőmérsékleten félszilárd vagy szilárd, és legalábbis részben egy viselő személy bőrére vihető át.
15. 15. A 14. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), 5 azzal jellemezve, hogy a bőrápoló készítmény egy ásványolaj, petrolátum vagy ezek keveréke alapú puhítószert tartalmaz.
16. 16. A 14. igénypont szerinti abszorbens cikk (20), azzal jellemezve, hogy a bőrápoló készítmény egy legalább körülbelül 40 °C olvadáspontú immobilizálószert tartalmaz.