HU212319B - Axle with longitudinal arms for motor vehicles and trailers - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 8 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 212 319 Β

A találmány tárgya forgattyústengely gépjárművekhez és utánfutókhoz.

A találmány szerinti forgattyústengely közvetlen kiegészítő szerkezetében a hosszanti vezetőrudakra egyenként felfüggesztett kerekek vannak. Mindegyik hosszanti vezetőrúd rugózottan a jármű kocsiszekrényéhez támaszkodik, és egy közös, a jármű hosszirányára keresztirányban elhelyezkedő tengely körül elfordíthatóan van a jármű kocsiszekrényén ágyazva. A két hosszanti vezetőrúdnak a jármű kocsiszekrényéhez képest elforgatható csapágyelemeit hajlítással szemben merev összekötőcső kapcsolja össze egymással. Ez az összekötőcső a két kerékfelfüggesztés között helyezkedik el, és a kerékfelfüggesztés csapágyelemeihez képest szabadon forgatható.

A vázolt jellegű forgattyústengelyeknek számos kiviteli változata ismeretes, éspedig mind hajtott, mind vontatott tengelyekkel kapcsolatban. Mindkét esetben gondoskodni kell arról, hogy az egyenként felfüggesztett kerekekről a jármű kocsiszekrényére átadódó hajlító igénybevételek megbízhatóan és helyi túlterhelések nélkül jussanak a jármű kocsiszekrényéhez.

A találmány tárgykörében számos szerkezet vált ismertté. Ezen ismert megoldások jellegzetes példáival a következő leírásrészben foglalkozunk.

Az US-PS 3 713 665 számú szabadalmi leírásból ismeretes például egy forgattyústengely gépjárművekhez, amelyben két féltengely egy, a jármű alvázkeretén elhelyezett, hajlítással szemben merev csőben van elhelyezve. A féltengelyeknek a csőből kiálló végén egyegy hosszanti vezetőrúd van. A hosszanti vezetőrudak egymástól függetlenül elforgathatóak, és közvetve, a féltengelyeken át rugózóan rugóelemekre, mégpedig légrugó-harmonikákra támaszkodnak. Ebben az ismert forgattyústengelynél a féltengelyeket övező cső mereven van az alvázkerettel összekötve, és az alvázkeretben járulékos kereszttartókra van szükség.

A DE-OS 19 27 340 számú közzétételi iratból ismeretes egy forgattyústengelypár tehergépkocsi kerékcsoportjához, amelynél tengelycsonkra szerelt kerekek átlósan elhelyezkedő, háromszögű vezetőrúd-elrendezésen át rugózóan vannak a jármű kocsiszekrényéhez, valamint egy kereszttengelyhez képest ágyazva. Ez az ismert forgattyústengely a nagyon bonyolult és költséges háromszögű vezetőrúd-elrendezés miatt nem a korábban leírt jellegű szerkezet, mivel az egyenként felfüggesztett kerekek nem hosszanti vezetőrudakhoz vannak szerelve, amelyek egy közös, a jármű hosszirányára keresztirányban elhelyezkedő tengely körül elfordíthatóan vannak ágyazva.

A DE-OS 30 31 353 számú közzétételi iratból és az FR-PS 2 079 967 számú francia szabadalmi leírásból ismeretesek olyan tengelykonstrukciók, amelyekben hosszanti vezetőrudakon egyenként felfüggesztett kerekek elfordíthatóan vannak a jármű kocsiszekrényén ágyazva. A DE-OS 30 31 353 számú közzétételi irat, valamint FR-PS 2 079 967 számú francia szabadalmi leírás sem utal arra, hogy a hosszanti vezetőrudakat hajlítással szemben merev összekötőcső kapcsolja össze, amely a csapágyelemekhez képest szabadon forgathatóan van ágyazva, hogy a két kerékfelfüggesztés egymástól eltérő terheléskor fellépő erőket a jármű jobban terhelt oldaláról átvihesse a másik oldalra, és így a két kerék független felfüggesztése ellenére az erők és a nyomatékok kiegyenlítődjenek.

Találmányunk célja a technikának ebből az állásából kiindulva egy olyan, a bevezetőben leírt jellegű forgattyústengely kialakítása, amelynek kevés a helyigénye, ugyanakkor egyszerű eszközökkel lehetővé teszi az egyenként felfüggesztett kerekeken fellépő erők megbízható rávezetését a jármű kocsiszekrényére, és egyben megakadályozza a jármű kocsiszekrényén a kerékfelfüggesztések számára kialakított csapágyhelyeknek a hajlító igénybevételből adódó helyi túlterhelését, továbbá egyszerű módon lehetővé teszi stabilizátornak a forgattyústengelyhez kapcsolását.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a két kerékfelfüggesztés hosszanti vezetórúdjai között stabilizátorként egy, az összekötőcsőben elhelyezkedő összekötőrúd van, hogy a csapágyelemeket belső csövek és az azokban rögzített csapágy hüvelyek képezik, hogy a belső csövek a megfelelő csapágyhüvelyen a jármű kocsiszekrényének közepe felé túlnyúlnak, és hogy a belső csöveknek ezeken a végdarabjain az összekötőcső szabadon forgathatóan van csapágyazva.

A két hosszanti vezetőrúdnak a jármű kocsiszekrényéhez képest elfordítható csapágyelemeit egymással összekötő, hajlítással szemben merev összekötőcső a két kerékfelfüggesztés egymástól eltérő terhelésekor fellépő - a hosszanti vezetőrudak excentrikus csapágyazása miatt a csapágyhelyeken a jármű kocsiszekrényében hajlító igénybevételeket előidéző - erőket a jármű jobban terhelt oldaláról átviszi a mindenkori másik oldalra anélkül, hogy ez zavarná a két kerék független felfüggesztését, mivel az összekötőcső a találmány értelmében a csapágyelemekhez képest szabadon forgathatóan van csapágyazva.

így a két kerék független felfüggesztése ellenére bekövetkezik az erők és nyomatékok kiegyenlítődése a két kerékfelfüggesztés között. Ez lehetővé teszi egyszerű szerkezetű és helytakarékosan elhelyezhető csapágyelemek alkalmazását, továbbá lehetővé teszi a kerékfelfüggesztések számára a jármű kocsiszekrényén, illetőleg alvázkeretén kiképzett csapágyhelyek költséges megerősítéseinek elhagyását.

A találmány szerinti forgattyústengely abban tér el az US-PS 3 713 665 számú szabadalmi iratból ismeretes forgattyústengelytől - amelynél egy tengelycső mereven van az alvázkerettel összekötve, és az alvázkeretben járulékos kereszttartókra van szükség hogy tengelycső helyett a találmány értelmében egy összekötőcső szabadon forgathatóan van csapágyazva. így a találmány szerinti forgattyústengely önhordó, és csak egy-egy rögzítési lehetőséget igényel a két megfogási helyen, illetőleg az alvázkeret hossztartóin.

A DE-OS 19 27 340 számú közzétételi iratból ismeretes, háromszögű vezetőrúd-elrendczéssel ellátott forgattyústengelynél fellépő erők nem összehasonlíthatóak

HU 212 319 B a találmány szerinti forgattyústengelynél fellépő erőkkel, mivel az átlós helyzetű, háromszögű vezetőrúd-elrendezés nem teszi lehetővé olyan hajlító igénybevételek felépítését, mint amilyenek a találmánynál a hosszanti vezetőrudak excentrikus csapágyazáskor lépnek fel.

A találmány szerinti forgattyústengelynél a két hosszanti vezetőrúd elforgatható csapágyelemeit járulékosan összeköti egy stabilizátorként működő összekötőrúd. Ez a stabilizátor egy egyoldali akadályon való áthaladáskor ellenerőket ébreszt, amelyek megakadályozzák a jármű billegőmozgásait. Eközben a stabilizátort övező, találmány szerinti összekötőcső gondoskodik arról, hogy a stabilizátorra ne hassanak hajlító igénybevételek és kizárólag tisztán csavaró igénybevételnek legyen kitéve.

A találmány szerinti forgattyústengely egyik előnyös kiviteli alakjánál a hosszanti vezetőrudak legalább egy-egy légrugóval vannak a jármű kocsiszekrényéhez képest alátámasztva. Ezeket a légrugókat a jármű kocsiszekrényének lesüllyesztése végett együttesen lehet légteleníteni. Ezáltal különösen egyszerű, előnyösen vontatott tengelyként kialakított forgattyústengely adódik, amely nagy járulékos szerelési ráfordítás nélkül arra használható, hogy a jármű kocsiszekrényét szükség esetén - például rakodáskor és ürítéskor, valamint a jármű saját támasztólábaira való helyezés végett - lesüllyesszék.

A találmány szerinti forgattyústengelynek olyan gépjárművön vagy utánfutón való alkalmazásakor, amelynél a kocsiszekrényt a jármű alvázkerete hordozza, a találmány egy további kiviteli alakja értelmében a légrugók a jármű alvázkeretének hossztartói között vannak elhelyezve, és alsó konzoljukkal egy-egy hordozókarra fekszenek fel. Ez a hordozókar egy csapágyhüvelyen át forgathatóan van csapágyazva a hossztartóhoz kapcsolt tengelyvezető csőben, és elfordíthatatlan módon van a hozzá tartozó hosszanti vezetőrúddal összekötve. Ezzel a szerkezeti kialakítással a lehető legnagyobb mértékű szabad magasság adódik. Elérhető továbbá, hogy a kerékfelfüggesztés egyetlen szerkezeti eleme sem nyúlik túl az alvázkeret felső élén, úgyhogy ebben a vonatkozásban a jármű kocsiszekrényének kialakításakor nem kell tekintettel lenni a kerékfelfüggesztésekre.

A találmány szerint forgattyústengely egy előnyös kiviteli alakja értelmében a légrugót alátámasztó hordozókar csapágyhüvelye össze van kötve egy, a tengelyvezető csőben ágyazott belső csővel. A tengelyvezető cső és a belső cső között előnyös módon csapágyperselyek vannak elhelyezve. Ezáltal egyszerű és nagy ágyazási felületet nyújtó szerkezeti kialakítás adódik, ami ráadásul kedvező feltételeket teremt a találmány szerinti megoldásnál alkalmazott összekötőcső különösen egyszerű elrendezéséhez. A belső csövek ugyanis a találmány egy további célszerű kialakítása értelmében az adott csapágyhüvelyen a jármű alvázkeretének közepe felé túlnyúlnak, úgyhogy a belső csöveknek ezeken a végdarabjain az összekötőcső szabadon forgathatóan csapágyazható.

A találmány egy újabb kiviteli alakjánál a hosszanti vezetőrúdnak a tengelyvezető csövön való különösen egyszerű kialakításához a csapágyazása úgy alakítható ki, hogy az egyes hordozókarok csapágyhüvelyeit legalább egy összekötőrúd alakzáró módon összeköti a hosszanti vezetőrúdon lévő csapágytaggal. Az összekötőrúd itt a hordozókarnak és a hosszanti vezetőrúdnak az összekötőrúd hosszirányában egymáshoz való és a tengelyvezető csőhöz, vagyis a jármű alvázkeretéhez viszonyított rögzítésére szolgál. Emellett legalább az egyik összekötőrúd a két kerékfelfüggesztés összekötése végett átmenőén lehet kialakítva, úgyhogy az előzőekben ismertetett stabilizátort képezi. Ez az átmenő összekötőrúd egyidejűleg a két kerékfelfüggesztés összekötésére, vagyis nyomtávrögzítésre szolgál. Evégett a találmány egy további kiviteli alakja szerint a csapágyhüvelyeket és a csapágytagokat axiális irányú elmozdulás meggátlására a tengely hosszirányában egy-egy hemyócsavar köti össze az átmenő összekötőrúddal.

Az egyes kerékfelfüggesztések és a jármű kocsiszekrénye, illetőleg alvázkerete között ismert módon lengéscsillapító van. Ezenkívül önmagában ismert módon a légrugók el vannak látva a jármű emelésekor és süllyesztésekor lekapcsolható szintszabályozóval és érzékelőként vannak kialakítva a terheléstől függő fékvezérléshez.

A találmányt annak példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy jármű alvázkerete hossztartójának alsó oldalára csavarozott forgattyústengely vízszintes metszete, a

2. ábra ábra az 1. ábrán jelölt II-II sík szerinti függőleges metszet, a forgattyústengely oldalnézetével, a

3. ábra az 1. ábrán jelölt III-ΙΠ sík szerinti függőleges metszet, a légrugó környezetében, a

4. ábra a 2. ábrán szereplő részletet mutatja a légrugó légtelenített állapota mellett, vagyis amikor a jármű alvázkerete le van süllyesztve, az

5. ábra a 3. ábrán szemléltetett részlet lesüllyesztett helyzetben.

Az ábrákon bemutatott kiviteli alaknál a forgattyústengely egy, a továbbiakban nem ábrázolt jármű alvázkeretéhez van csavarozva. Ebből az alvázkeretből két 1 hossztartó, valamint 2 kereszttartó részei láthatók. A 3 hordozókonzol révén mindegyik 1 hossztartóra egy 4 tengelyvezető cső van rögzítve. A 4 tengely vezető csövek egy-egy kerékfelfüggesztés csapágyazására szolgálnak.

Ahogyan ez különösen az 1. ábrán látható, mindegyik kerékfelfüggesztés magában foglal egy 5 hoszszanti vezetőrudat, amelynek az egyik végén egy 6 tengelycsonk van. A 6 tengelycsonk egy fékberendezéssel ellátott 7 kerékagy révén hordozza a 8 kereket. Az 5 hosszanti vezetőrúd másik vége egy 9 csapágytaggal van ellátva.

A 4 tengely vezető csőben lévő 10 csapágyperselyekben egy 11 belső cső van forgathatóan ágyazva. A

HU 212 319 Β belső csőben két, 12a és 12b csapágyhüvely van rögzítve. A 12a csapágyhüvely környezetében a 11 belső csőre egy 13 hordozókar van ráhegesztve, amely egy 14 légrugó alátámasztására szolgál.

Ahogyan ez a legjobban a 3. ábrán látható, ez a 14 légrugó egy 14a légrugóharmonikát foglal magában, amely egy 14b alsó konzol útján a 13 hordozókaron és egy 14c felső konzol útján a jármű alvázkeretének 2 kereszttartóján van rögzítve. Ezenkívül a 14a légrugóharmonika belsejében el van helyezve egy 14d rugótámasz, amely egyrészt túlterhelés elleni biztosításként, másrészt pedig a 14c felső konzol alátámasztására szolgál annak lesüllyesztett helyzetében.

Az ismertetett kiviteli alaknál az 5 hosszanti vezetőrúd billenthető ágyazása négy 15, 15a összekötőrúd útján van megoldva. A négy 15, 15a összekötőrúd alakzáró módon egyrészt az 5 hosszanti vezetőrúdon rögzített 9 csapágy tagba, másrészt a 12a és 12b csapágyhüvelybe nyúlik be. Ily módon mindegyik 5 hosszanti vezetőrúd mereven van összekötve a hozzátartozó 13 hordozókarral és a hozzátartozó 11 belső csővel. A 11 belső cső elfordítható módon van a megfelelő 4 tengelyvezető csőben ágyazva. A 9 csapágy tagot és a 12a csapágyhüvelyt, és ezzel együtt a 11 belső csövet hosszirányú elmozdulása ellen a 16 hernyócsavarok rögzítik, amelyek a 9 csapágytagon, illetőleg a 12a csapágyhüvelyen át a 15, illetőleg 15a összekötőrúd legalább egyikébe benyúlnak, és ily módon megakadályozzák, hogy a tengelyfelfüggesztés oldalirányban kicsússzon a 4 tengelyvezető csőből.

Ahogy ez főképpen az 1. ábrán jól látható, a 8 kerekekre ható erők az 5 hosszanti vezetőrudakon keresztül excentrikusán adódnak át a kerékfelfüggesztés elforgatható csapágyelemeire. Ennek következtében a 4 tengelyvezető csöveknek és ezzel együtt az 1 hossztartóknak is hajlító igénybevételeket is fel kell venniük. Annak érdekében, hogy ezeket a hajlító igénybevételeket alacsony értékűre csökkentsük, a 11 belső csöveket a jármű közepének irányában a 12a csapágyhüvelyeken túl meghosszabbítjuk. Ezekre a meghosszabbított végdarabokra egy-egy 10 csapágypersely közbeiktatásával egy hajlítással szemben merev 17 összekötőcső van illesztve. Ezáltal az egyik kerékfelfüggesztés nagyobb terheléséből eredő hajlító igénybevételeket a 17 összekötőcsövön át a másik kerékfelfüggesztés csapágyhelyeire át lehet vinni, úgyhogy bizonyos kiegyenlítődés jön létre a nagyobb mértékben terhelt csapágyhely terhelésének egyidejű csökkentésével. A 17 összekötőcső szabadon elforgathatóan van a két 11 belsó' cső végdarabjain ágyazva, hogy az egymástól függetlenül működő kerékfelfüggesztések ne befolyásolják egymást.

Az 1. ábra szerinti kiviteli alaknál látható továbbá, hogy a négy összekötőrúd közül az egyik, mégpedig a 15a összekötőrúd átmenőén van kialakítva. A 15a öszszekötőrúd tehát végighalad a 17 összekötőcső belsejében, és önmagában ismert módon stabilizátorként működik. Az előzőekben ismertetett 17 összekötőcső emellett úgy hat, hogy erre a stabilizátorként működő 15a összekötőrúdra nem hatnak hajlítóerők, és ennek következtében kizárólag csavaróerőknek van kitéve. Az átmenő 15a összekötőrúd további előnye abban mutatkozik meg, hogy a két 5 hosszanti vezetőrúdnak a megfelelő 4 tengelyvezető csőhöz képest elforgatható csapágyelemeit összeköti egymással, és így egyidejűleg a nyomtáv rögzítésére is szolgál, és felveszi az axiális irányban fellépő erőket.

Az ismertetett kiviteli alaknál mindegyik 5 hoszszanti vezetőrúd és a jármű alvázkeretének ehhez hozzátartozó 1 hossztartója között egy 18 lengéscsillapító van. A 18 lengéscsillapító egy 18a konzol révén van az 1 hossztartón rögzítve. Az ábrákon látható továbbá egy 19 rudazat, amely az 5 hosszanti vezetőrúdon hat, és terheléstől függő fékvezérlésre és szintszabályozásra szolgál. A 19 rudazatot le lehet kapcsolni, ha a jármű lesüllyesztése céljából a 14 légrugókat tehermentesítjük. A 4. és 5. ábrán a jármű alváza lesüllyesztett állapotban látható, amit a 4. ábrát a 2. ábrával, illetőleg az 5. ábrát a 3. ábrával összehasonlítva lehet érzékelni.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Forgattyústengely gépjárművekhez és utánfutókhoz, hosszanti vezetőrudakra (5) egyenként felfüggesztett kerekekkel (9), ahol mindegyik hosszanti vezetőrúd (5) csapágyelemek révén és rugózottan a jármű kocsiszekrényéhez van kapcsolva, és egy közös, a jármű hosszirányához képest keresztirányban elhelyezkedő tengely körül elfordíthatóan van a jármű kocsiszekrényén ágyazva, továbbá, ahol a két hosszanti vezetőrúdnak (5) a jármű kocsiszekrényéhez képest elforgatható csapágyelemeit összekapcsoló, hajlítással szemben merev összekötőcső (17) van, amely a két kerékfelfüggesztés között helyezkedik el, és a kerékfelfüggesztés csapágyelemeihez képest szabadon forgatható, azzal jellemezve, hogy a két kerékfelfüggesztés hoszszanti vezetőrúdjai (5) között stabilizátorként egy, az összekötőcsővel (17) övezett összekötőrúd (15a) van, hogy a csapágyelemeket belső csövek (11) és az azokban rögzített csapágyhüvelyek (12a) képezik, hogy a csapágyhüvelyeken (12a) a jármű kocsiszekrényének közepe felé túlnyúló belső csövek (11) vannak, és hogy a belső csöveknek (11) ezeken a végdarabjain az összekötőcső (17) szabadon forgathatóan van ágyazva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a két hosszanti vezetőrúdnak (5) belső csövek (11) és csapágyhüvelyek (12a, 12b) által képzett elforgató csapágyelemeit járulékosan összekötő, stabilizátorként működő összekötőrúdja (15a) van.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a hosszanti vezetőrudak (5) legalább egy-egy légrugóval (14) vannak a jármű kocsiszekrényéhez képest alátámasztva, amely légrugókhoz (14) tartozó, együttesen légtelenítő szervei vannak.
4. 4. A 3. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a légrugók (14) a jármű alvázkeretének hossztartói (1) között vannak, és alsó konzoljukkal (14b) egy-egy hordozókarra (13) fekszenek fel,

   HU 212 319 Β amely hordozókar (13) egy belső csövek (11), illetőleg csapágyhüvelyek (12a, 12b) által képzett csapágyelemen át forgathatóan van csapágyazva a hossztartón (1) elhelyezett tengelyvezető csőben (4), és elfordíthatatlan módon van a hozzá tartozó hosszanti vezetőrúddal 5 (5) összekötve.
5. 5. A 4. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a légrugót (14) alátámasztó hordozókar (13) csapágyhüvelye (12a) össze van kötve egy, a tengelyvezető csőben (4) ágyazott belső csővel (Π).
6. 6. Az 5. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a tengely vezető cső (4) és a belső cső (11) között csapágy perselyek (10) vannak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti forgatytyústengely, azzal jellemezve, hogy az egyes hordozókarok (13) csapágyhüvelyét (12a) legalább egy összekötőrúd (15,15a) alakzáró módon összeköti a hosszanti vezetőrúdon (5) elhelyezett csapágytaggal (9).
8. 8. A 7. igénypont szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a csapágy hüvely eket (12a) és a csapágytagokat (9) a tengely hosszirányában egy-egy hernyócsavar (16) köti össze az átmenő összekötőrúddal (15a).
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti for10 gattyústengely, azzal jellemezve, hogy az egyes kerékfelfüggesztések és a jármű alvázkerete között lengéscsillapító (18) van.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti forgattyústengely, azzal jellemezve, hogy a légrugóhoz
11. 15 (14) kapcsolt szintszabályozói és terheléstől függő fékvezérléshez tartozó érzékelői vannak.