HU203803B - Supporting device for supporting mine space - Google Patents

Description

A találmány tárgya biztosítóberendezés bányabeli térség biztosításához.

A találmány a biztosítóberendezések olyan csoportját érinti, amely elsősorban frontfejtéseknél alkalmazható pajzsberendezés gyanánt jöhet szóba. Az ilyen ismert pajzsberendezéseknél a feküre támaszkodó talp, a talphoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolt pajzshát, a pajzsháthoz csukló révén kapcsolt tető, továbbá rendszerint a talp és a pajzshát közé épített, rendszerint két teherhordó hidraulikus tám, valamint a berendezésnek a fronthomlokkal átellenes hátsó részénél a talp és pajzshát közé iktatott legalább két mozgást határozó támasz ismerhető fel.

Ismeretes, hogy a mélyművelésű bányák termelési folyamatának alaptevékenysége a fejtésekben, többnyire frontfejtésekben valósul meg. Ezek az úgynevezett tömegtermelő munkahelyek biztosítják az ásványi nyersanyagtermelés döntő részét. Minden más bányászati tevékenységet a fejtés céljai határozzák meg.

A fejtéseket az ásványi nyersanyag kitermelése céljából és annak következményeként folyamatos, illetve szakaszos helyváltoztatás jellemez. Többé-kevésbé folyamatos helyváltoztatás a fejtés előre haladása, szakaszos valamely fejtési terület megszüntetése és az azt pótló új terület termelésbe vonása.

A fejtés helyszíne hosszabb időszakot tekintve, a tapasztalatok szerint általában egyre kedvezőtlenebb természeti feltételek közé kerül, mert egyrészt az új bányaterületek a régebbieknél általában kedvezőtlenebb természeti adottságúak, másrészt egy bányaterületen belül a fejtési sorrend a viszonylag kedvezőbb adottságú területektől idővel a viszonylag kedvezőtlenebb felé tart.

A természeti adottságokhoz a bányászatban alkalmazkodni kell. Ehhez a feladathoz a bányászat több kipróbált módszerrel és eszközzel rendelkezik, amelyek egyike a fejtésbiztosítás.

A fejtésbiztosítás feladata egyebek mellett a megfelelő szabad fejtési térség - munkahely - kialakítása, a fejtés előrehaladásának biztosítása.

Az általában egyre kedvezőtlenebb természeti feltételek között a gazdaságos és biztonságos fejtési tevékenység egyebek mellett - de főként - a fejtésbiztosító berendezések folyamatos fejlesztését teszi szükségszerűvé.

A fejtésbiztosítás legkorábbi eszköze a fa volt. Napjaink legkorszerűbb fejtésbiztosítása nemzetközi vonatkozásban is a különféle biztosítópajzsokban nyilvánul meg, amelyek acélszerkezetűek. A biztosítópajzsokat szokás páncélpajzsoknak is nevezni.

Az ismert páncélpajzsokat, vagyis az acélszerkezetű biztosítóberendezéseket általában teherbírásuk és/vagy működési rendszerük szerint lehet csoportosítani. Más, például statikai szempontok szerint is rendszerezhetők az ismert pajzsberendezések. Statikai szempontokból a pajzsberendezések lehetnek statikailag határozottak, vagy statikailag határozatlanok. A biztosítóberendezések statikailag túlhatározottak labilisak - nem lehetnek.

A teherbírás szempontja szerint az adott megoldás meghatározható egyrészt a beépített tárnok és támaszok teherbírásával - reakcióerőkkel - ezen belül is a berendezésbe beépített hidraulikus tárnok teherbírásával, másrészt azzal a kN/m²-ben kifejezett, felülről ható kőzetterheléssel, amelyet a berendezés még üzemszerűen képes elviselni, és/vagy azzal a megosztó terheléssel, amelyet a felülről ható előbbi kőzetterhelés a berendezésen keresztül a berendezés alsó felületén az úgynevezett talplemezen keresztül a kőzetfelületnek közvetít.

A biztosítóberendezés mozgásviszonyai szerint az ismert megoldások lehetnek köríves működésűek, vagy lemniszkátás működésűek.

Ezektől eltérő megoldások is ismertek, amelyek azonban nem tekinthetők önálló rendszereknek, mert mindegyikük köríves vagy lemniszkátás rendszerre vezethető vissza. Ilyen az úgynevezett ellipszispajzs (0. Jacobi: Praxis dér Gebirgsbeherrschung, pp. 216. Verlag Glückauf GMBH, Essen. 1976), amely egy olyan köríves pajzs, amelyben a hát foigáspontjának helyzete változtatható.

A fejlődés során először kialakult pajzsos biztosítóberendezések - a páncélpajzsok - körlves működésűek voltak. A köríves működési rendszer sajátossága abban áll, hogy a talphoz mereven csatlakoztatott bak van alkalmazva, és ehhez síkbeli csuklóval csatlakozik a pajzshát, amelyet a talppal még általában két hidraulikus tám köt össze. A pajzsháthoz ugyancsak síkbeli csuklóval csatlakozik a tető.

A köríves működési rendszer hátránya nagyrészt az, hogy a tetőre és a pajzshátra ható kőzetterhelés nagyobb része a hidraulikus tárnokra hárul, ami a berendezés teherbírását korlátozottá teszi, kisebbrészt pedig az, hogy a pajzshát és tető köríves mozgása miatt mindig van olyan kőzetfelület, amely a tető által alátámasztatlan. A kőzetfelület teljes alátámasztására a köríves pajzsok fejlesztése során találtak ugyan megoldásokat, mint például a kitolható süveg, vagy a tető megosztása újabb síkbeli csuklóval, de ezek egyike sem bizonyult teljes értékű megoldásnak. A köríves működési rendszer legújabban kimutatott hátrányos tulajdonsága még az, hogy az ilyen biztosítóberendezés magasítása, előfeszítése közben a fedükőzetet horizontálisan húzásra veszi igénybe, ami gyakran a kőzet tönkremenetelét fokozza.

A lemniszkátás működési rendszert a köríves működési rendszer előbb ismertetett hiányosságai miatt fejlesztették ki. A lemniszkátás működési rendszernél a talphoz síkbeli csuklóval csatlakoznak a hátsó lemniszkátakarok és az elülső lemniszkátakarok. Az elülső és hátsó lemniszkátakarok síkbeli csuklóval csatlakoznak a pajzsháthoz, amelyhez a tető ugyancsak síkbeli csuklóval kapcsolódik. A pajzshát és a talp között hidraulikus tárnok biztosítják a statikai határozottságot.

A lemniszkátás működési rendszerű pajzsoknál a pajzshát és a tető mozgás közben nem köríves pályát ír le, a két említett elem közös csuklója a talpra megközelítőleg merőlegesen mozdul el. Ezzel a kőzetfelület alulról való alátámasztása jobban biztosítható, a berendezés ter-21

HU 203 803 Β helhetősége pedig számottevően növelhető, mert a kőzetterhelés nagyobb része nem a hidraulikus tárnokra, hanem a lemniszkáta acélszerkezetekre hárul át. ~

A lemniszkátás működési rendszerű páncélpajzs fejtésbiztosító berendezések hiányosságait az üzemeltetési tapasztalatok mutatták ki, amelyek közül kettőt kell kiemelni. Az egyik tapasztalat az, hogy az átlagosnál kedvezőtlenebb - különösen pedig képlékeny - kőzetviszonyok között a pajzshátra ható kőzetnyomás következtében a pajzshát mozgathatósága korlátozottá válik, ami a berendezés úgynevezett mozgékonyságát korlátozza és ennek következtében a berendezéssel elérhető termelékenységet csökkenti. A fejtés előrehaladási sebességének ily módon bekövetkező csökkenése a berendezésre ható kőzetnyomás növekedéséhez vezet, kivételesen kedvező kőzetviszonyokat kivéve, ugyanis bizonyított tény, a fejtés előrehaladási sebessége és a fejtési biztosítóberendezésre ható kőzetnyomás negatív korrelációja.

A második tapasztalat az, hogy mivel a lemniszkátás páncélpajzsok nagyobb terhelhetőségét a lemniszkátakarokra átháruló terhelés biztosítja, ezért a lemniszkátakarokban fellépő igénybevétel, ami húzó és nyomó igénybevételként vehető figyelembe, számottevően nagyobb, mint a köríves páncélpajzsok bakelemében fellépő igénybevétel azonos kőzetterhelés mellett. A lemniszkátakarok számottevően nagyobb igénybevétele a berendezés talp és pajzshát elemeit, továbbá magukat a lemniszkátakarokat és azok kapcsolati elemeit deformálhatja. A deformálódás olyan maradó alakváltozás lehet, ami a berendezés rendeltetésszerű működését akadályozza.

A kőríves és lemniszkátás működési rendszerű páncélpajzsok üzemeltetési tapasztalatainak összehasonlító elemzése arra a következtetésre vezetett, hogy az átlagosnál kedvezőtlenebb, különösen pedig képlékeny kőzetviszonyok között a működtetés egyes fázisában a köríves működésű pajzsok, a működtetés más fázisában a lemniszkátás mozgásviszonyokat tükröző pajzsok alkalmazása lenne előnyös. E körülményből következően helyenként a köríves működésű pajzsok alkalmazására tértek vissza, számolva e működési rendszer előbbiekben ismertetett hiányosságaival.

A pajzsos biztosítóberendezések ismert megoldásainál a működési rendszert a berendezésbe beépített támaszok jellege és geometriai helyzete határozza meg.

A köríves és lemniszkátás működési rendszerű pajzstípus közös sajátossága, hogy a beépített támaszok - amelyek lehetnek hidraulikus támaszok, vagy merev fémszerkezetekből álló támaszok - a pajzsberendezés egyes tartóelemeihez, például a talphoz, vagy pajzsháthoz fix helyzetű csuklóval csatlakoznak. Ebből következően bármely ismert típusú pajzsberendezés valamely magassági állásához a támaszok és azokhoz a közvetlenül kapcsolódó pajzselemek egymáshoz viszonyított helyzete előre meghatározott és az üzemeltetés során megváltoztathatatlan. A csuklók rögzített helyzete miatt az ismert megoldású pajzsberendezések egyegy meghatározott eloszlású kőzetterhelésnek felelnek meg. A tapasztalat azonban az, hogy a kőzetterhelés eloszlása és nagysága a valóságban tág határok között változik, ezért az ismert megoldásokat gyakran még túlméretezéssel sem lehet minden helyzetre alkalmassá tenni.

A találmány szerinti biztosítóberendezés elé kitűzött cél az volt, hogy az ismert kétféle működési rendszerű biztosítóberendezések hiányosságait nagymértékben csökkentse vagy szüntesse meg, ugyanakkor az ismert kőríves és lemniszkátás működési rendszert tükröző biztosítóberendezések előnyös tulajdonságait egyesítve tartalmazza.

A találmány szerinti biztosítóberendezés elé kitűzött cél elérését az a tudományos felismerés teszi lehetővé, miszerint a biztosítóberendezésben működő támaszok geometriai helyzetének üzemelés közbeni változtatásával a működési rendszer is változtatható, miáltal a találmány szerinti berendezés nem egyidejűleg, de a kezelő szándéka szerint variálható, például lemniszkátás vagy köríves működésűre.

A találmányt megalapozó felismerés révén előálló, az ismert megoldásoktól eltérő, új működési rendszer olyan új mozgáselemeket is tartalmaz, amelyek az ismert megoldásokban nem ismerhetők fel. A találmány szerinti kombinatív működésű biztosítóberendezések tág határok között változó kőzetterhelési viszonyok mellett, túlméretezés nélkül alkalmasak a zavartalan működtetésre.

A találmány szerinti biztosítóberendezés ismertetése szempontjából megjegyezzük, hogy a biztosítóberendezés oldalnézeténél a fronthomlok felőli részt vagy az ehhez közelebb eső részeket nevezzük elülső részeknek, míg az ettől távolódó irányban a biztosítóberendezés hátsó része, illetve részei vannak. E tájolás alapul vételével a biztosítóberendezés fronthomlok felőli részéhez közel - vagyis elöl - teherhordó hidraulikus tám vagy tárnok vannak rendszerint a talp és a pajzshát közé iktatva. A biztosítóberendezés hátsó részénél pedig a mozgáshatározó támaszok vannak a talp és pajzshát közé beépítve. Ez utóbbi mozgáshatározó támaszok lehetnek merev szerkezetek, például rudak, vagy hosszváltoztatásra alkalmas hidraulikus munkahengerekkel ellátott szerkezetek.

A működő támaszok geometriai helyzetének üzemelése közbeni változtatásával szemben az ilyen berendezések esetében támasztott alkalmazási követelmények a következők.

Az első követelmény az, hogy a támaszok helyzetének változtatása a biztosítóberendezés működési fázisai között, vagy a fázisokkal egyidejűleg, azaz szükség szerint legyen elvégezhető.

A második követelmény, hogy a támaszok helyzetváltoztatásához szükséges idő számottevően - vagy egyáltalán - ne növelje az ismert hasonló célú berendezések működési fázisaihoz tartozó időt.

A harmadik követlemény az, hogy a támaszok helyzetváltoztatása közben a berendezés átmenetileg se váljon labilissá.

A negyedik követelmény a második és harmadik követelménnyel összhangban az, hogy a változtatható helyzetű támaszok száma a lehető legkisebb legyen.

HU 203 803 Β

A találmány szerinti biztosítóberendezés esetében az ismert megoldásoktól lényegileg nem térnek el a szerkezeti elemek, mint a talp, a pajzshát, a tető, és a beépített homloki szállítóberendezés mögött elhelyezett teherhordó hidraulikus tárnok.

A találmány szerinti biztosítóberendezés az ismert szerkezeti elemek felhasználása mellett kétféle változatban valósítható meg.

Az egyik változata a találmány szerinti biztosítóberendezésnek az olyan szerkezeti kialakítás, amelynél a berendezés hosszanti szimmetriasíkjára merőleges síkokban két - az elülső és a hátsó - támaszcsoport beépítésére van szükség úgy, hogy a merev karokból és/vagy hidraulikus tárnokból álló támaszcsoportok alsó és/vagy felső kapcsolati elemei - általában csuklói kényszerpályán hidraulikus henger vagy hengerek segítségével mozgathatók két határhelyzet között, miáltal a támaszok geometriai helyzetétől függően a találmány szerinti biztosítóberendezés kombinatív mozgásra képes. A mozgatható támaszokhoz csuklósán csatlakozó hidraulikus munkahengerek másik kitámasztó kapcsolati elemének azonos pajzselemhez - például a pajzsháthoz, a talphoz - van közvetlen kapcsolata.

A találmány szerinti biztosítóberendezés másik változata szerint a rögzített helyzetű síkbeli csuklók szerepét ellátó csapszegek között elhelyezett hidraulikus tárnok felváltva működtetve a hátsó, célszerűen merev karokkal együtt a berendezésnek lemniszkátás vagy köríves működést biztosítanak. Ehhez a biztosítóberendézés hosszanti szimmetriasíkjára merőleges síkokban három - elülső, középső és hátsó - támaszcsoport beépítésére van szükség. A hátsó támaszcsoport a lemniszkátás rendszer hátsó, célszerűen merev karjainak felel meg. A középső támaszcsoport szükségszerűen hidraulikus tárnokból áll, amely köríves működést biztosít a berendezésnek, ha az elülső támaszcsoport nem teherhordó. Az elülső támaszcsoport szükségszerűen hidraulikus tárnokból áll, amely lemniszkátás működést bztosít a berendezésnek, ha a középső támaszcsoport nem teherhordó. Nincs akadálya annak, hogy a három támaszcsoport egyidejűleg is teherhordó legyen.

A találmány szerinti biztosítóberendezés egyik változatának lényege tehát, hogy a mozgást határozó támaszokhoz tartozó, legalább egy csuklónak a pajzshát vagy talp egészéhez képest eltoló szerve, előnyösen hidraulikus munkahengere, valamint az eltolást biztosító vezetéke van.

A találmány szerinti biztosítóberendezés második változatának lényege pedig, hogy a mozgást határozó támaszok közül a fronthomlok felőli elülső, a talp és pajzshát közé csuklók révén kapcsolt hidraulikus tám, és hogy a pajzshát leghátsó csuklójához csatlakoztatott hidraulikus támja és merev rúdja van, valamint ezeket külön-külön a talphoz kapcsoló csuklói vannak.

A találmány szerinti biztosítóberendezést csatolt rajzokon szemléltetett példakénti kiviteli alakok kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzokon az

1. ábra a találmány szerinti biztosítóberendezés azon változatának lehetséges kiviteli alakjait szemlélteti, amely változat esetében a mozgást határozó támaszok két síkban vannak elrendezve. A

2. ábra a találmány szerinti biztosítóberendezés olyan változatát szemlélteti, amelynél a mozgást határozó támaszok három síkban foglalnak helyet.

3. ábra az 1. ábrán C₂ jelzéssel ellátott példakénti kiviteli alakot tünteti fel részletesebb ábrázolásban, a

4. ábra pedig az 1. ábrán A₂ jelű változatot mutatja részletezve.

Az 1. ábrán a különféle kombinációs lehetőségek vannak feltüntetve, attól függően, hogy a mozgást határozó támaszok csuklói közül melyek mozgathatók és melyek helytállóak. Az 1. ábrán feltüntetett 44 változat alakítható ki. Meg kell jegyezni, hogy az 1. ábra 12. oszlopában szereplő megoldások e tekintetben nem vehetők figyelembe, mert tulajdonképpen ezek a megoldások nem is tartoznak a találmány körébe. Pusztán az ismertetés teljességére tekintettel szerepeltetjük ezen lehetőségeket is az ábrán.

Az 1. ábrán tulajdonképpen a vázlatok és a hozzájuk tartozó csoportosító megjegyzések önmagukért beszélnek. Az ezen ábrán bemutatott 44 elvi megoldás közös sajátossága, hogy a hátsó támaszok, karok elmozdíthatok, továbbá az, hogy lemniszkátás mozgásra mindegyik megoldás alkalmas. Itt a hátsó kitételt arra értjük, hogy a teherhordó hidraulikus tám mögötti mozgást határozó támaszok helye a biztosítóberendezés oldalnézete esetében hátul van. Egy ismert elvi megoldás az ellipszispajzs is rendelkezik mozgatható karral. Az ellipszispajzs köríves alaphelyzetű, a felső, közös csuklópontból induló elülső támasza változtatható helyzetű. Minthogy a karok felső csuklója egytengelyű, így az ilyen berendezés lemniszkátás mozgásra nem képes. Az ellipszispajzs az 1. ábra szerinti Aj, A«, vagy A9, vagy A10 és Au elvi megoldások határhelyzetének tekinthető, ugyanis ha ezeknél a karok felső csuklóit egytengelyű helyzetbe korlátozzuk és az alsó mozgatóhenger vagy -hengerek a karok terpeszét változtatni képesek, akkor ellipszisműködést lehet elérni.

A 2. ábra szerinti példakénti kiviteli alak esetében a találmány szerinti biztosítóberendezésnél alkalmazott G talp, az ehhez csatlakoztatott H pajzshát és az ehhez csuklóval kapcsolt I tető önmagában ismert kialakítású. Ugyancsak önmagában ismert elrendezésűek és kialakításúak a G talp és a H pajzshát közé iktatott K teherhordó hidraulikus tárnok. A példakénti biztosítóberendezés hátsó részénél vannak alkalmazva a mozgást határozó támaszok. Ezek közül a leghátsó P rúd mint merev szerkezet a biztosítóberendezés köríves működési módját határozza meg. Az N hidraulikus tárnok a P rudakkal együtt a példakénti berendezés lemniszkátás mozgásviszonyait határozzák meg, amennyiben az 0 hidraulikus tárnok a teherviselésből úgy vannak kiiktatva, hogy a berendezés mozgását nem gátolják. A találmány szerinti kombinatív működési rendszer a minimum hat hidraulikus tám célszerűen összehangolt működtetésével valósítható meg. A 2130 csuklók a különféle tárnok és támaszok kapcsolási megoldásait tükrözik.

A 3. ábrán feltüntetett példakénti kiviteli alak olyan biztosítóberendezést szemléltet, ahol ismert kialakítású

HU 203 803 Β a G talp, a H pajzshát, az I tető, valamint a K teherhordó hidraulikus tárnok, továbbá a biztosítóberendezés hátsó részénél alkalmazott merev P rudak. A mozgást határozó támaszok közül az elülső síkban lévő L hidraulikus tárnok vannak alkalmazva. Az L hidraulikus tárnok az Li és 1^, vagy az Li és L₃ helyzetek közötti helyzetbe mozgathatók az M hidraulikus munkahengerrel. Az M hidraulikus munkahenger tulajdonképpen a 24 csuklók eltolását végzik a rajzon fel nem tüntetett vezetékek, kényszerpályák mentén. Ha az L hidraulikus tárnok az Li helyzetbe vannak, akkor a biztosítóberendezés lemniszkátás működésű. Ha a szóban forgó hidraulikus tárnok az L2 helyzetbe jutnak, akkor a berendezés köríves működésű. Amennyiben az L hidraulikus tám az Lr-L₃ közötti helyzetben van, akkor új mozgáselemet lehet felismerni a berendezésnél, a pajzshát és a tető előremozgatását a talp helybenmaradása mellett.

A 4. ábrán feltüntetett példakénti biztosítóberendezés esetében is a G talp, a H pajzshát, az I tető továbbá a K teherhordó hidraulikus tárnok önmagukban ismert kialakításúak és elrendezésűek. A találmány szerinti kombinált működést lehetővé tevő szerkezeti kialakítást itt is a pajzs hátsó részében elrendezett mozgást határozó támaszok szabják meg. A G talphoz kapcsolt 25 csukló és a H pajzsháthoz kapcsolt 24 csukló közé van iktatva a V rúd, amelynek helyzete az M hidraulikus munkahengerrel változtatható akként, hogy a felső részének csatlakoztatását biztosító 24 csukló a H pajzsháthoz képest az M hidraulikus munkahengerrel eltolható. Ezen a vázlaton sincs feltüntetve az az előnyösen köríves kényszerpálya, amelyen a 24 csukló mozoghat az M hidraulikus munkahenger hatására. A biztosítóberendezés hátsó részénél a 26 és 27 csukló közé van iktatva a P rúd, amely merev szerkezetet képez. Ha a V rúd a Vi helyzetben van, akkor a példakénti berendezés lemniszkátás működésmódot képes követni. Ha a V rúd a V₂ helyzetet foglalja el, akkor a biztosítóberendezés köríves működésű. Amennyiben a V rúd a Vr-V₃ helyzetek közötti helyzetet foglal el, a pajzsberendezés működésére, teherviselésére - átlagos kőzetterhelés mellett - nincs számottevő hatása. Ez a támaszhelyzet különleges körülmények mellett lehet előnyös. A vázlatból megállapítható, hogy ez a példakénti kiviteli alak az 1. ábrán A₂ változatnak felel meg.

A bemutatott három példakénti berendezés kialakítása az ismert megoldásoktól és egymástól is eltér, de azonos természeti körülmények között a példaképpen bemutatott három berendezés hasonló belső erőjátéké és kombinatív működési rendszerük is hasonló. Mindhárom példaképpen! megoldásban a hátsó karok merevek, ami azonban nem szükségszerű, csupán célszerű, mert olcsó megoldást biztosítanak.

A találmány szerinti kombinált rendszert tükröző biztosítóberendezés a bemutatott példák szerint a két ismert rendszerű berendezések minden előnyös tulajdonságát egyesíti és azok hiányosságait egyidejűleg megszünteti. A két rendszer egyesítésével tehát egy új működési rendszer alakult ki.

A támaszok változtatható kialakítása nemcsak a két rendszer előnyeit egyesíti, hanem olyan új mozgáselemeket is lehetővé tesz, mint például a pajzshát és tető előremozgatását a talp helybenmaradása mellett, amelyre töredezett fedű és az ún. homlokkidőlés esetén lenne szükség, de eddig megoldatlan volt. A találmány szerinti kialakítású berendezés működés közbeni mozgástartománya a belső geometriai elrendezéstől függ, ezen belül is legfőképpen a támasz, illetve támaszok mozgathatóságát biztosító kényszerpálya, illetve kényszerpályák vonalvezetésétől. A kényszerpálya, illetve kényszerpályák vonalvezetésével szemben támasztott célszerű, de nem szükségszerű követelmény az, hogy a berendezés köríves és lemniszkátás vezetését a kezelő szándéka szerint biztosítsa.

A találmány szerinti kombinatív működési lehetőséget jelentő biztosítóberendezés üzemeltetése célszerűvé teszi fejlett automatikus vezérlési rendszer alkalmazását, amelyben a vezérlő információt valamely berendezéselem, vagy több elem egyidejű automatikus terhelésmérése - nyomás és/vagy kis elmozdulás mérése - szolgáltatja.

Claims (2)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Biztosítóberendezés bányabeli térség biztosításához, elsősorban frontfejtésnél alkalmazható pajzsberendezés, amelyhez a feküre támaszkodó talp, a talphoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolt pajzshát, a pajzsháthoz csukló révén kapcsolt tető, továbbá, rendszerint a talp és a pajzshát közé épített, rendszerint két teherhordó hidraulikus tám, valamint a berendezésnek a fronthomlokkal átellenes hátsó részénél a talp és pajzshát közé iktatott, legalább két mozgást határozó támasz tartozik, továbbá, hogy a mozgást határozó támaszok egymás mögötti két sorban lévő, a talphoz (G), illetve a pajzsháthoz (H) csuklósán kapcsolt merev rudak (P, V) és/vagy hosszváltoztatásra alkalmas szerkezetek, pl. hidraulikus tárnok (L), azzal jellemezve, hogy a mozgást határozó támaszokhoz tartozó legalább egy csuklót a pajzshát (H) vagy talp (G) egészéhez képest eltoló szerve, előnyösen hidraulikus munkahengere (M), valamint az eltolást biztosító vezetéke van.
2. 2. Biztosítóberendezés bányabeli térség biztosításához, elsősorban frontfejtésnél alkalmazható pajzsberendezés, amelyhez a feküre támaszkodó talp, a talphoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolt pajzshát, a pajzsháthoz csukló révén kapcsolt tető, továbbá a talp és a pajzshát közé épített, rendszerint két teherhordó hidraulikus tám, valamint a berendezésnek a fronthomlokkal átellenes hátsó részénél a talp és pajzshát közé iktatott, legalább két mozgást határozó támasz tartozik, azzal jellemezve, hogy a mozgást határozó támaszok közül a fronthomlok felőli elülső a talp (G) és pajzshát (H) közé csuklók (24,25) lévén kapcsolt hidraulikus tám (N), és hogy a pajzshát (H) leghátsó csuklójához (26) csatlakoztatott hidraulikus támja (0) és merev rúdja (P) van, valamint ezeket külön-külön a talphoz (G) kapcsoló csuklói (30,27) vannak.