HU203363B - Process for producing 2',3'-dideoxy-2',2'-difluoronucleosides and pharmaceutical compositions comprising same as active ingredient - Google Patents

Description

A találmány újtípusú vegyületekre vonatkozik, amelyek a rák kezelésére használhatók fel.

Míg a múltban a rák kezelését nem tartották lehetségesnek, az utóbbi 10 év folyamán jelentős előrelépés történt ennek a gyakran végzetes betegség nek, az általa okozott pusztításnak a felszámolása területén. A klinikumban jelenleg rutinszerűen al halmaznak számos gyógyszert; ezek hozzájárulnak olyan betegek túlélési arányának növekedéséhez, akikről a diagnózis azt állapítja meg, hogy a rák számos típusa közül valamelyikben szenvednek. A legáltalánosabban alkalmazott tumorellenes gyógyszerek közé tartozik a metotrexát, doxorubicin, ci a rab’ n és a vinka-alkaloidok, pi, a vinkrisztin. A kutatás azonban folytatódik a hatékonyabb vegyületek kifejlesztésére, amelyeket nagyobn hatásfok és a, rák -terápiában részesülő betegek vonatkozásában nagyobb biztonság jellemez.

Az. onkolitikus aktivitással rendelkező vegyületek előállítására irányuló kutatás ismertté tette a 2'dezoxi-2’,2’ difluor-nukieozidok. egy csoportját, amelyek kitűnő aktivitást mutatnak számos (szüárd és nem-szilárd) tumor vonatkozásában, amint ezt a 85 308 547.0 sz, európai szabadalmi bejelentés leírja, Ezekkel a vegyületekkel és vírusellenes anyagként való felhasználásukkal foglalkozik a 4 692 434 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás is.

Az embert megtámadó ártalmas tumorok nagy száma, ezek elterjedtségének növekedése, valamint a jelenleg használt onkolitikus szerek toxicitása f olytonos erőfeszítéseket tesz szükségessé javított tulajdonságú onkolitikus szerek kidolgozására. A találmány továbbá új, rákellenes gyógyszereket ismertet.

A találmány tárgya eljárás a 2',3’-diöezoxi -2’,2’dii'luor-nukleozidok egy ú j osztályának előállítására. E vegyületek érzékeny daganatok emlősökben való kezelésére, valamint vírusfertőzések emlősökben való kezelésére használhatók fel. Közelebbről a találmány tárgya eljárás (I) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására; e képletben

R^z jelentése egy, az A. képletcsoportba tartozó bázisvalamelyike,

R^J jelentése hidrogénatom vagy azido-csoport,

Z jelentése nitrogénatom vagy C-(l -4 szénatomos ^lkil)-csoport, és

R^z hidrogénatom vagy amioocsoport.

Ugyancsak a találmány tárgya eljárás egy (I) általános képletű vegyületek vagy ennek egy gyógyászati szempontból elfogadható sóját tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, egy vagy több, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyag, hígító vagy kötőanyag hozzáadásával.

A (II) általános képletű köztitermékek újak; e képletben

X jelentése hidroxi- vagy kilépő csoport,

Y jelentése hidrogénatom vagy bidroxi-vedőcsoport,

... b ,

R jelentése hidrogénatom vagy azido-csoport.

A találmány szerinti el járás abból áll, hogy (a) egy (ψ) általános képletű vegyületből — a képletben R és R³ jelentése az előbbiekben meghatározott ésR¹ jelentése hidroxi-védőcsoport —el2 távolítjuk a védőcsoportot, vagy (b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása, ahol R^z 2-amino-6-oxo-9H-purin, egy olyan(I) általános képletű vegyületet, ahol R² 2,6-diamino9H-purín-csoport, adenozin-deaminázzal kezelünk, és kívánt esetben egy (I) általános képletű vegyületet egy savas sóképző reagenssel reagáltatunk.

Az előbbi képletekben az „ 1 -4 szénatomos alkil” kifejezés 1 -4 szénatomos egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoportot jelent. A jellegzetes 1-4 szénatomos alkilcsoport a metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, szek-butil- és terc-butil-csoport.

A „hidroxi-védőcsoport” kifejezés a találmány leírásában használt értelemben egy olyan helyettesítőt jelent, amely stabilan rávihető egy hidroxiesoportra és könnyen eltávolítható a reakció befejeződése után. Megfelelő csoportokat írnak le a szokásos kézikönyvek, mint pl. AProtective Groups in Organic Chem istry (Védőcsoportok a szerves kémiában) c. könyv 3. fejezete (McOmie, Ed. Plenum Press, New York, 1973) vagy a Protective Groups in Organic Synthesis (Védöcsoportok a szerves szintézisben) 2. Fejezete (Greene, Ed. J. Wiley & Sons, New York, 1981). Az általánosan alkalmazott megfelelő hidroxi-védőcsoportok közé tartoznak pl. a következők: formil-, -C(O)-(l-4 szénatomosj-alkil-, 2klór-acetil-, benzoil-, benzil-, difenil-metil-, trifeníl metil-, 4-nitro-benzil-, fenoxi-karbonil-, 1-4 szénatomos alkil-, pl. terc-butil-, metoxi-metü-, tetrahidropiranil-, allil-, tetrahidrotienil-, 2-metoxietoxi-metil-, metoxi-acetil-, fenoxi-acetil-, izobutiri 1 etoxi-karbonil- és benziloxi-karbonil-csoport.

Különösen előnyösek a sziiilcsoportok mint hidroxi-védőcsopor tok, mivel ezek többsége vízzel vagy alkohollal érintkezve könnyen lehasítható. Az ilyen csoportok közé tartozik különösen a trimetil-szilil-, valamint az izopropil-dimetil-szilil-, metil-diizopropil-szilil-, terc-butil-dimetil-szilil- vagy a triizopropil-szi! il -csoport.

A találmány szerinti vegyületeket meghatározó szerkezeti képletek nem tüntetik fel ezek sztereokémiáját. Feltevésünk szerint minden konfigurációjú vegyűlet használható és a vegyűlet sztereokémiája nem tekinthető korlátozó jellegűnek. A kitüntetett vegyületek a természetben előforduló ribóz konfigurációjával rendelkeznek (1, pl. az (A) képlet).

A szénhidrát és a bázis közötti kapcsolódását előnyösen beta-konfigurációjú, amint ezt a (B) képlet bemutatja.

A találmány szerinti vegyületek körének további szemléltetésére a következő vegyületeket — és ezek gyógyászati szempontból elfogadható sóit — nevezzük meg:

-(2,4-dioxo-lH-3H-pirimidin-1 -il)-2,3 -d ide zoxi-2,2-difluor-ribóz, l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-l-il)-2,3-dide zoxi-2,2-difIuor-ribóz, l-(2-amino-6-oxo~lH,9H-purin-9-il)-2,3~d!de zoxi-?,2-difluor-ribóz, l-(6-amino-9H-purin-9-il)-2,3-didezoxi-2,2-d!

fluor-ribóz, l-(2-amino-6-oxo-lH-9H-purin-9-il)-3-amino

-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz, l-(6-amino-9H-purin-9-i!)-3-azido-2,3-didezo

-2HU 203363Β xi-2,2-difluor-ribóz.

Valamennyi, az előbbiekben leírt (I) általános képletű vegyület hasznos, de természetesen bizonyos vegyületek kitüntetettek. Ilyen kitüntetett vegyületekre vonatkoznak a következő, korlátozó meghatározások Magától értetődik, hogy ezeknek a meghatározásoknak a kombinálásával további kitüntetett vegyület-alcsoportokhoz juthatunk.

a) R“ jelentése hidrogénatom;

b) R³ jelentése azido-csoport.

Mint az előbbiekben erre rámutattunk, a találmány tárgyát képezi az előbbi általános képlettel meghatározott vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóinak előállítása is. Mivel a találmány szerinti vegyületek bázisos jellegűek, számos szervetlen és szerves savval reagálnak gyógyászati szempontból elfogadható sók keletkezése közben. Mivel a találmány szerinti szabad aminok szobahőmérsékleten jellegzetesen olajok vagy alacsony olvadáspontú szilárd anyagok, a feldolgozás és a bevitel megkönnyítése érdekében a szabad aminok előnyösen a megfelelő, gyógyászati szempontból elfogadható sókká alakíthatók át, amelyek szobahőmérsékleten rendszerint szilárd halmazállapotúak. Továbbá: mivel a találmány szerinti vegyületek sói jellegzetes módon vízoldhatóbbak, mint a megfelelő szabad aminok, ezek a sók előnyben részesíthetők annak érdekében, hogy növeljük az aktív komponens biológiai hozzáférhetőségét a bevitelt követően. Az ilyen sók képzésére általában alkalmazott savak között szerepelnek szervetlen savak — pl. a sósav, hidrogénbromid, hidrogénjodid, kénsav és foszforsav — és szerves savak egyaránt (mint pl. a p-toluol-szulfonsav, metánszulfonsav, oxálsav, pbróm-benzolszulfonsav, szénsav, borostyánkősav, citromsav, benzoesav és ecetsav), valamint a hasonló szervetlen és szerves savak. Az ilyen gyógyászati szempontból elfogadható sók közé tartoznak tehát a következők: szulfátok, piroszulfátok, biszulfátok, szulfitok, bioszulfitok, foszfátok, monohidrogénfoszfátok, dihidrogénfoszfátok, metafoszfátok, pirofoszfátok, kloridok, bromidok, jodidok, acetátok, propionátok, dekanátok, kaprilátok, akrilátok, formiátok, izobutirátok, kaprátok, heptanátok, propiolátok, oxalátok, malonátok, szukcinátok, szuberátok, szebacátok, fumarátok, maleátok, butin-1,4disav-sók, hexin-l,6-disav-sók, benzoátok, klórbenzoátok, metil-benzoátok, dinitro-benzoátok, hidroxi-benzoátok, metoxi-benzoátok, ftalátok, szulfonátok, xilol-szulfonátok, fenilacetátok, fenilpropionátok, fenil-butirátok, citrátok, laktátok, beta-hidroxi-butirátok, glikol-sók, maleátok, tartarátok, metánszulfonátok, propánszulfonátok naftalin-l-szulfonátok, naftalin-2-szulfonátok, mandulasav-sók stb. A kitüntetett gyógyászati szempontból elfogadható sók közé tartoznak az ásványi savakkal — pl. sósavval és hidrogénbromiddal —, valamint a szerves savakkal, így az oxálsawal vagy a mandulasavval képezett sók.

Azokat a találmány szerinti nukleozídokat, amelyekben R ³ jelentése hidrogénatom, úgy állítjuk elő, hogy egy 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-nukleozidot egy olyan reagenssel reagáltatunk, amely képes a szabad hidroxi- és amino-helyettesítők védelmére, kivéve a szénhidrát-csoport 3'-helyzetében jelenlevő hidroxicsoportot. A védett vegyületet ezután egy fenü-halotionokarbonáttal reagáltatjuk a megfelelő 3’-(fenoxitiooximetü-oxi)-2’,2’-difluor-nukleozid előállítására, amelyet tributil-ón-hidriddel és azobisz(metil-propionitrillel) kezelünk. A kapott vegyületet végül védőcsoport-mentesítjük; így a találmány szerinti megfelelő 2’,3’-didezoxi-2’,2’-difluor-nukleozidot kapjuk. Ezt a reakciót az 1. reakcióvázlat mutatja be; e képletekben R² jelentése az előbbiekben meghatározott ésY jelentése hidroxi-védőcsoport.

Az előbbiekben leírt reakció első lépésében a szabad hidroxi---és amino-helyettesítőket védőcsoporttal látjuk el anélkül, hogy befolyásolnánk a szénhidrát-csoport 3’-helyzetében jelenlevő -OH csoportot. Ezen eljárás szerint ekvimoláris mennyiségben vagy feleslegben egy blokkoló szert—pl. pivaloilkloridot — adunk a kiindulási anyag oldatához, amelyet megfelelő oldószerrel, pl. piridinnel készítettünk el. Ezt a reakciót a szokásos acilezési eljárások szerint végezzük el, kívánt esetben kismennyiségű acilező katalizátor, pl. dimetilaminopiridin jelenlétében. A terméket általában oly módon különítjük el, hogy a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük és a kapott maradékot vízzel nem elegyedő szerves oldószerben, pl. etilacetátban vagy dietiléterben oldjuk. A reakcióelegyet egy vagy több vizes oldattal mossuk és vákuumban betöményítjük. így a keresett vegyületet kapjuk, amelyet tovább tisztíthatunk, a szokásos módszerekkel, vagy közvetlenül felhasználhatjuk a következő reakcióban.

Egy másik megoldás szerint a kiindulási vegyületet egy blokkoló szerrel, pl. benzoilkloriddal reagálta thatjuk, amely a 3’ helyzetű hidroxilcsoporttal éppúgy reagál, mint a többi védőcsoporttal. Ezután a 3’-benzoilcsoportot szelektíve eltávolítjuk, pl. egy erős bázissal, így nátriumalkiláttal, különösen kálium-terc-butiláttal végzett hidrolízissel.

A szénhidrát-csoport 3'-helyzetében jelenlevő hidroxi-helyettesítőt ezután a korábban 2’-dezoxiribonukleozidok esetében alkalmazott eljárások szerint a 3’-fenoxi-tiokarbonil-észterré alakítjuk át (JACS 10+,932,1981). Ezen el járás szerint ekvimoláris mennyiségtől kis feleslegig terjedő arányban egy fenil-halotionokarbonátot adunk a kiindulási anyaghoz olyan oldószerben — pl. piridinben —, amely mindkét komponenst oldja. Kismennyiségű acilező katalizátor, pl. dimetilammo-piridin ugyancsak alkalmazható. Az így előállított vegyületet tributil-ón-hidriddel reagáltatjuk 2,2’-azobisz(2-metil-propionitril) jelenlétében, megfelelő szerves oldószerben, pl. toluolban. A reakció lényegében kb. 30 perc — kb. 12 óra alatt lezajlik, ha a kb. 50 'C — kb. 150 °C tartományba eső hőmérsékleten végezzük. A terméket oly módon különítjük el, hogy a reakcióelegyet vákuumban betöményítjük és a keresett terméket a szokásos eljárások szerint kinyerjük. A keresett vegyülethez végül úgy jutunk, hogy a védöcsoportokát egy tömény bázis, pl. nátriumhidroxid vagy valamely más alkálifémhidroxid reagens jelenlétében hidrolizáljuk. A terméket a szokásos módon különítjük el és ismert eljárásokkal tisztítjuk, amilyen pl. az átkristályosítás inért oldószerekből vagy tisztítás szilárd hordozókon — pl. szilika3

-3HU 203363Β gélen vagy alumíniumhidroxidon —, vagy fordított fázisú Ci 8 kromatográfiával, a keresett vegyület kinyerésére.

Azokat a találmány szerinti vegyületeket, amelyekben R³ jelentése azido-csoport, ismert eljárásokkal állítjuk elő. Az előbbiekben leírt módon blokkolt 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-xilóz 3'-helyzetében levő hidroxi-helyettesítőt trifluor-szulfonil-helyettesítővel blokkoljuk. A kapott köztiterméket ezután egy bázissal, majd egy azid-reagenssel reagáltatjuk, és a védőcsoportot eltávolítjuk. Ez a reakció a 2. reakcióvázlattal írható le; e képletekben R^z jelentése az előbbiekben meghatározott és R¹ jelentése egy jó kilépő csoport, mint halogénatom, különösen klóratom.

Egy blokkolt 2’-dezoxi-2’,2’-difluor-nukleozid és a trifluor-szulfonil-reagens reakcióját a szokásos blokkolási körülmények között hajtjuk végre. A kitüntetett trifluorszulfonil-reagens egy halogén-helyettesítőt tartalmaz; különösen kitüntetett a trifluor-szulfonilklorid. Általában ezt a reagenst feleslegben véve reagáltatjuk a kiindulási anyag oldatával, amelyet közös szerves oldószerükkel készítettünk el. Ez a reakció kb. 12-24 óra alatt megy végbe; általában 20 ’C — kb. 100 bC között végezzük a reakciót. A keresett terméket kívánt esetben a szokásos módon különítjük el.

Az így előállított 3’-trifluor-szulfonil-oxi-származékot azután ekvimoláris mennyiségű vagy feleslegben vett azid-reagenssel reagáltatjuk, a megfelelő 3’-azido-származék előállítására. Jellegzetes azid-reagens pl. a trimetil-szilil-azid, valamint az alkálifém-azidok, így a lítiumazid, nátriumazid vagy a káliumazid. A reakciót megfelelő oldószerben végezzük vízmentes körülmények között, a kb. 100 ’C—kb. (-100 ’C) hőmérséklet-tartományban. A megfelelő oldószerek közé tartozik bármely aprotikus oldószer, mimellett előnyben részesítjük az Ν,Ν-dimetil-formamid alkalmazását. A keresett vegyületet előnyösen védőcsoport-mentesí tjük — a szokásos hidrolízis-körülményeket alkalmazva, savban vagy bázisban —, vagy a szokásos katalitikus hidrogénezés körülményei között a 3’-aminoszármazékká alakítjuk és ebből eltávolítjuk a védőcsoportokat.

Áz előbbi (Π) általános képletnek megfelelő, találmány szerinti közti termékek a szakember számára jól ismert eljárásokkal vagy azokkal analóg eljárásokkal — amint erre az előzőekben rámutattunk — állíthatók elő. Azokat a köztitermékeket, amelyekben R³ jelentése hidrogénatom, úgy állíthatjuk elő, hogy a 4 526 988 és a 4 692 434 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (szabadalmas: Hertel) ismertetett eljárás szerint D-gliceraldehid-ketonidot reagáltatunk egy 1-4 szénatomos alkil-brómdifluoracetáttal; így egy 3-dioxolanil-2,2-difluor-3-hidroxi-propionsav-alkilésztert kapunk.

Azokat a találmány szerinti köztitermékeket, amelyekben R³ hidrogénatom, úgy is előállíthatjuk, hogy a 3-dioxolanil-2,2-difluor-3-hidroxi-propionsav-alkilésztert egy fenil-halotionokarbonáttal reagáltatjuk. így a megfelelő köztiterméket kapjuk, amelyet tributil-ón-hidriddel és azo-bisz(metilpropionitrillel) kezelünk. A kapott 3-dioxolanil4

2,2-difIuoré-propionsav-alkilésztert nagyon enyhe körülmények között hidrolizáljuk; ekkor a szénhidrát lakton-alakját kapjuk.

Azokat a találmány szerinti köztitermékeket. amelyekben R³ jelentése azidocsoport, úgy állítjuk elő, hogy egy, az előbbiek szerint előállított 3-dioxolanil-2,2-difluor-3-hidroxi-propionsav-alkilésztert egy jó küépő csoportot tartalmazó trifluor-szulfohalogeniddel vagy más trifluor-szulfoniloxi-származék előállítására, amelyet átalakítunk az aziddá. Az azido-származékot vagy ciklizálhat juk a laktonná (ez a származék a továbbiakban katalitikusán aminná hidrogénezhető), vagy átalakítható az aminná, amelyet laktonná ciklizálunk.

Azok a körülmények, amelyek között az előbbiekben említett propionátot előállítjuk, megegyeznek a már említettekkel. A laktont a propionát-származék hidrolízisével állítjuk elő. A hidrolízises lépés megfelelő vezetésével lehasítható a ketonidfunkció cs szintén lehasad az észter-csoport; így egy lépésben kapjuk a laktont. A hidrolízishez reagensként előnyösen egy enyhén savas ioncserélő gyantát alkalmazunk; ezek közül a legelőnyösebb a Dowex 50W-X12 (Dow Chemical Co.). Az eljárás végrehajtható más enyhe hidrolitikus reagensekkel is, bár lehetséges, hogy nagyobb mennyiségű melléktermék keletkezik. A hidrolízishez felhasználható pl. vizes ecetsav vagy más, viszonylag erős sav, pl. propionsav, hangyasav, klórecetsav, oxálsav stb.

A lakton hidroxicsoportjait védőcsoporttal kell ellátni, mielőtt a keto-oxigént redukálnánk. A szokásos reakciókörülményeket alkalmazzuk, a védőcsoportok természetétől függően, amelyeket tetszés szerint választhatunk meg. A terc-butil-dimetil -szilil-csoport pl. legegyszerűbben trifluormetánszulfonát alakban vihető be és a védőcsoport bevitelére irányuló reakciót egy bázis—pl. lutidin, piridin stb.

— jelenlétében hajtjuk végre. Acil-védőcsoportokat — amilyen pl. az acetil-, benzoil- stb. csoport — úgy viszünk be, hogy a laktont egy acilezőszerrel, pl. egy acilkloriddal, acilbromiddal, cianiddal vagy aziddal vagy egy megfelelő anhidriddel reagáltatjuk. A reakciót előnyösen bázisos oldószerben, pl. piridinben, kinolinben vagy izokinolinben vagy egy tercier amin oldószerben, pl. trietilaminban, tributilaminban, metil-piperidinben vagy hasonló oldószerben hajtjuk végre. A reakciót végezhetjük közömbös oldószerben is, amelyhez egy savmegkötőszert, pl. egy tercier amint adtunk. A reakcióban kívánt esetben acilező katalizátorokat, pl. 4-dimetilamino-piridint vagy 4-pirrolidino-piridint is alkalmazhatunk. Azokat az acilezési reakciókat, amelyekkel védőcsoportokat viszünk fel a hidroxicsoportokra, mérsékelt hőmérsékleteken — a (-25 ’C) — 100 ’C tartományban — végezzük el. Az ilyen acilezés történhet a megfelelő karbonsavak savval katalizált reagáltatásával is, közömbös szerves oldószerben. Savas katalizátorként kénsavat, polifoszforsavat, metánszulfonsavat stb. alkalmazunk.

Az acil-védőcsoportok bevihetők oly módon is, hogy a megfelelő sav aktív észterét képezzük; ilyen észtereket ismert reagensekkel, pl. diciklohexil-karbodiimiddel, acil-imidazolokkal, nitro-fenolokkal, pentaklór-fenollal, N-hidrox-szukcinimiddel vagy 1-hidroxi-benzotriazollal állítunk elő.

-4HU 203363Β

Ί

Az éter-típusú védőcsoportokat úgy állítjuk elő, hogy a laktont pl. egy megfelelő diazo-vegyülettel, pl. diazometánnal, fenil-diazometánnal vagy egy szilil-diazo-metánnal reagáltatjuk. Ezeket a reakciókat általában hatásosan hajthatjuk végre oldószerekben, amilyenek pl. a következők: észterek (pl. etilacetát)·, halogénezett oldószerek (pl. a diklórmetán és a kloroform) és éterek, pl. a dietil-éter és a tetrahidrofurán. Az eljárást előnyösen alacsony hőmérsékleteken hajtjuk végre, kb. (-50 ’C) és kb. 0 'C között. Ilyen éter-képző reakciók végezhetők segédreagensek alkalmazásával is, amilyen pl. a trimetiloxoszulfónium-hidroxid, trimetil-szulfónium-hidroxid és a trimetil-szelénónium-hidroxid, oldószerekbe, így dimetil-szulfoxidban, dimetil-formamidban, hexametil-foszforamidban, acetonban, acetonitrilben stb.

Az előbbiekben bemutatott szilil-védőcsoportokat a szokásos módszerekkel vihetjük fel a hidroxicsoportokra, pl. oly módon, hogy a megfelelő szililkarboxamidot vagy bisz(helyettesített szilil)-karboxamidot vagy egy megfelelően helyettesített szilazánt reagáltatunk. Ugyancsak hasznosak a megfelelően helyettesített szilil-metánszulfonátok, -toluolszulf onátok stb. A reakcióelegyhez rendszerint hozzá kell adnunk egy egyenértéknyi bázist, hacsak nem egy bázisos oldószert (pl. az előbbiekben tárgyaltak valamelyikét) alkalmazunk.

Miután a hidroxi-védőcsoportokat bevittük, a lakton keto-oxigénatomját alkoholos hidroxicsoporttá redukáljuk; így a találmány szerinti védett

2,3-dezoxi-2,2-difluor-ribóz vagy -xilóz keletkezik. Aleginkább előnyben részesített redukálószer a diizobutil-alumínium-hidrid, amelyet alacsony hőmérsékleten, a kb. (-100 °C) — (-20 ’C) tartományban alkalmazunk. A redukciót nagyon óvatosan kell végeznünk, olyan erőteljes reakciókörülmények kialakulásának elkerülésére, amelyek a gyűrűnek az oxigén-atomnál való felnyílásához vezetnek, A redukcióhoz használhatunk más fémhidridet, de a hőmérsékletet egészen alacsonyan kell tartani és biztosítani kell, hogy a hidrid elbomoljon, mielőtt a hőmérsékletet hagynánk a szobahőmérséklet irányában emelkedni. Ennek megfelelően a redukciós lépésben nagyon alacsony fagyáspontú oldószert kell használnunk. Előnyös a toluol, de használhatunk más oldószereket is, pl. rövidszénláncú alkanolokat — különösen etanolt — étereket — pl. dietü-étert — és hasonlókat.

A találmány szerinti (I) általános képletü nukleozidokat előállíthatjuk úgy is, hogy először kialakítjuk a megfelelően helyettesített szénhidrát csoportot, majd ismert eljárások segítségével a szénhidrátot a kívánt bázishoz kapcsoljuk. A szénhidrát 1helyzetében egy megfelelő kilépő csoportot kell elhelyezni annak érdekében, hogy hatásos legyen a bázissal végbemenő reakció. Kitüntetett kilépő csoport a metánszulfonil-csoport, amely könnyen bevihető metánszulfoníi-kloriddal egy megfelelő savmegkötő szer — pl. trietilamin stb. — egyenértéknyi mennyiségének jelenlétében végzett reagáltatással. Más szulfonil-típusú kilépő csoportok — különösen a toluol-szulfonil-halogeniddel való reagál tatás útján.

Ha klór- vagy brómatomot kell kilépő csoport8 ként alkalmaznunk, gyakran előnyös, ha úgy járunk el, hogy először az 1-acetát-származékot állítjuk elő, pl. ecetsavanhidriddel vagy más acetil-csoportforrással egyenértéknyi mennyiségű vagy feleslegben vett savmegkötő szer jelenlétében. Az acetát-csoportot ezután gázalakú hidrogénbromiddal vagy hidrogénkloriddal kiszorítjuk, alacsony hőmérsékleten, pl. kb. (-50 ’C)— kb. 0 ’C-on való reagáltatás útján. Mivel a gázalakú hidrogénhalogenidek képesek lehetnek a védőcsoportok, különösen a szilil-védőcsoportok eltávolítására, ezt a lépést egészen alacsony hőmérsékleten kell végezni és a bidrogénhalogenidet lassan, kis részletekben adagolni.

A találmány szerinti vegyületek előállításához használt bázisok a szerves vegyész számára általában ismeretesek, és nem szükséges ezek előállítását tárgyalni. Az egyes ilyen bázisokon jelenlevő pripmer aminocsoportokat azonban védőcsoporttal kell ellátni, mielőtt a bázist összekapcsolnánk a szénhidráttal. A szokásos amin o-védőcsoportokát alkalmazzuk, ideérve a sziiil-csoportokat ((amint erre már rámutattunk), valamint olyan jellegzetes csoportokat, mint amilyen a terc-butoxi-karbonil-, benziloxi-karbonil-, 4-metoxi-benziloxi-karbonil-,

4-nitro-benziloxi-karbonil-, formil-, acetil- stb. csoport.

Gyakran ajánlatos a bázisokban jelenlevő ketooxigénatomnak az enol-alakká való átalakítása annak érdekében, hoy a bázisokat aromásabb jellegűvé tegyük és ezzel lehetővé tesszük, hogy a bázist a szénhidrogén könnyebben megtámadja. Az oxigénatomok enolizálására a legmegfelelőbb, ha szilil-védőcsoportokkal látjuk el ezeket. Erre a célra ugyancsak az előbbiekben tárgyalt szokásos szilil-védőcsoportokat alkalmazzuk.

A védett szénhidrái és a bázis reakcióját előnyösen magasabb hőmérsékleten végezzük, a kb. 50 *C-kb, 200’C tartományban. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy a reakcióhoz viszonylag magas forráspontú oldószereket veszünk, amilyen a dimetilformamid, dimetilacetamid, hexametil-foszforamid stb. Ha azonban a kapcsolási reakciót magasabb nyomáson hajtjuk végre, az alacsony forráspontú oldószer desztillációjának elkerülésére, bármely szokásos közömbös oldószert alkalmazhatunk a reakcióban.

A kapcsolási reakciót alacsony hőmérsékleten végezhetjük, ha reakció-iniciátort, pl. trifluor-metán-szulfoniloxi-szilánt alkalmazunk. A szokásos közömbös oldószerek, amelyeket az előbbiekben említettünk, a kb. szobahőmérséklettől kb. 100 '-ig terjedő tartományba eső hőmérsékleteken alkalmazhatók.

A rcakciófolyamat végső lépése a védőcsoportok eltávolítása. A legtöbb szilil-csoport könnyen lehasítható, ha vízzel vagy alkohollal kerül érintkezésbe. A terc-butil-dimetil-szilil védőcsoport lehasítása savas körülményeket igényel, pl. gázalakú hidrogénhalogeniddel végzett reagáltatás keretében történhet.

A savas védőcsoportokat erős vagy mérsékelten erős bázisokkal — pl. alkálifém-hidroxidokkal — végzett egyszerű hidrolízissel távolítjuk el, a kb. szobahőmérséklettől kb. 100 °C-ig terjedő Intervallumba eső hőmérsékleten. Miden védőcsoport természetesen legalább 1 egyenértéknyi bázist igényel el5

-5HU 203363Β távolításához. Ezeket a hidrolíziseket előnyösen hidroxicsoportot tartalmazó oldószerekben, különösen vizes alkanolokban hajtjuk végre. A reakció végezhető azonban bármilyen megfelelő oldószerben, pl. poliolokban — ideértve az etilénglikolt —, 5 éterekben, pl. tetrahidrofuránban és hasonló vegyü letekben; ketonokban — pl. acetonban és etil -met ilketonban és más poláris oldószerekben, pl. dimetilszulfoxidban. Az acil védőcsoportok lehasítása végezhető más bázisokkal, pl. a következőkkel is: nát- 10 rium-metüát, kálium-terc-butilát, hidrazin, hidroxilamin, ammónia, alkálifém-amidok és szekunder aminok, pl. dietil-amin stb. A sav-védőcsoportok eltávolítására savas katalizátorokat is alkalmazhatunk, amilyen pl. a metánszulfonsav, sósav, hidro- 15 génbromid, kénsav, vagy végezhetjük ezt a műveletet savas ioncserélő gyantákkal is. Az ilyen hidrolízist aránylag magas hőmérsékleten végezzük, pl. az elegy visszafolyatási hőmérsékletén, d különösen erős savak alkalmazása esetén alacsony hőmérsék- 20 leteket (pl. a szobahőrnérséldet körülieket) is választhatunk.

Az éter jellegű védőcsoportok eltávolítását is mert módon végezzük, pl. etán-tiollal és alumíniumkloriddal való reagáltatással. 25

Egyik reakciólépésben sincs szükség szokatlan reagens-feleslegek alkalmazására. Mint ez a szerves szintézisek esetében szokásos, ajánlatos — és gazdaságos — módon pl. az olcsóbb reagensből mérsékelt (az 1,05-2-szeres tartományba eső) felesleget 30 veszünk és íly módon biztosítjuk, hogy a drágább reagensek teljesen felhasználódjanak.

Mint az előbbiekben megjegyeztük, előnyben részesítjük a találmány szerinti beta-nukleozidok előállítását. Egy különlegesen előnyös enzimes eljárást 35 találtunk olyan béta-nukleozidok előállítására, amelyekben R² jelentése 2-amino-6-oxo-9H- purin.

Az eljárást úgy hajtjuk végre, hogy az alfa- és bétanukleozidok racém keverékét — ahol R² jelentése 2-amino-6-oxo-9H-purin. Az eljárást úgy hajtjuk 40 végre, hogy az alfa- és béta-nukleozidok racém keverékét — ahol R² jelentése 2,6-diamino-9H-purin — adenozin-dezaminázzal, előnyösen I. típusú adenozin-dezaminázzal reagáltatjuk. .Az enzim előnyösen a béta-nukleozid 6-helyzetéből távolít ja el az 45 aminocsoportot.

Az előbbi kinyerési eljárásban a megfelelő kiindulási anyagot egy oldószerben oldjuk és ehhez az oldathoz kb. ekvimoláris mennyiségben vagy feleslegben (mimellett az alsó koncentráció a katalitikus 50 mennyiség) adunk adenozin-dezaminázt. Számos oldószer alkalmazható, de a kitüntetett oldószerek közé tartozik a poláris típusú, amilyenek pl. az alkoholok, vagy a víz, amelyet különösen előnyben részesítünk. A reakciót a kb. 0 °C — kb. 100 °C tartó- 55 mányba eső hőmérsékleten folytatjuk le; ekkor a folyamat kb. 10 perc — kb. 12 óra alatt lényegében lezajlik. A reakciót előnyösen kb. 1 -4 órán á t végezzük a kb. 20 °C — kb. 25 °C tartományba eső hőmér sékleten, 60

Ha az előbbi reakciót a feltüntetett közelítő maximális időn túl engedjük végbemenni, megfelelően nőni fog a képződött alfa-izomer mennyisége. Ezért annak érdekében, hogy maximálisra növeljük az előállított béta-izomer mennyiségét, előnyben része- 65 sítjük azt a megoldást, hogy a reakció előrehaladását nagyteljesítményű folyadék-kromatográfiával vagy fékonyrétegkromatográfiával követjük.

A bármelyik eljárással előállított keresett bétadifluor-nukleozidot a szokásos technikákkal könynyen kinyerhetjük; ilyen pl. a keresett vegyület extrakciója szerves oldószerrel vagy előnyösen a kicsapódott szilárd anyag vákuumszüréssel való összegyűjtése. A keresett vegyület kívánt esetben tovább tisztítható a szokásos oldószerekből végzett kristályosítással vagy szilárd hordozón — így szilikagélen vagy alumíniumoxidon — végzett oszlopkromatográfiával vagy különösen C¹⁸ nagyteljesítményű folyadékkromatográfiával. Ilyen további tisztításra azonban rendszerint nincs szükség.

A találmány szerinti, gyógyászati szempontból elfogadható savaddíciós sókat rendszerint úgy állítjuk elő, hogy a találmány szerinti 2’,3’-didezoxi2’,2’-difluor-nukleozidot ekvimoláris mennyiségű vagy feleslegben vett savval reagáltatjuk. A reagenseket általában olyan közegben hozzuk össze, amelv közös oldószerük — ilyen pl. a dietil-éter vagy a benzol —, és a só rendszerint 1 órától lOnapigterjcdő idő alatt kicsapódik az oldatból, majd szűréssel különíthető el.

A találmány szerinti vegyületek előállításához alkalmazott kiindulási anyagok jól ismertek és könnyen előállíthatok a szakember által általánosan alkalmazott szokásos eljárásokkal. Az 1-helyettesi tett 2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz- és -xüóz-származékokat a 4 526 988 és 4 692 434 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás ismerteti és e hivatkozásokat a jelen leírás részévé tesszük.

A következő példák a találmány szerinti konkrét vegyületeket mutatják be. A példákat nem azzal a szándékkal adjuk közre, hogy bármilyen vonatkozásban korlátozzuk a találmány oltalmi körét és azok nem is értelmezhetők ekként.

1. példa

Béta-1 -(4-amino-2-oxo- lH-pirimidin-1 -il)-2,3 -didezoxi-2,2-difluor-ribóz

A. Béta-1-(4-(2,2-dimetil-l-oxo-propilamino)2-oxo-lH-pirimidin-l-il]-5-(2,2-dimetil-l-oxopropiloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,9 g (0,003 mól) béta-l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz és 0,726 g (0,742 ml, 0,006 mól) pivaloilklorid keverékét 10 ml száraz piridinben kevertetés közben kb. 3,5 órán át visszafolyató hütő alatt forraljuk. A piridint vákuumban 45 °C-on eltávolítjuk. A kapott szuszpenziót toluolban oldjuk és vákuumban ismét betöményítjük. A maradékot etilacetátban oldjuk és a kapott oldatot egyszer vízzel, egyszer 2N sósavval, egyszer telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, egyszer vízzel és végül egyszer telített nátrium-klorid oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban betöményítjük; fehér maradékot kapunk. Ezt a maradékot 150 ml forró etilacetátban oldjuk, majd az oldatot betöményítjük, a kristályosodás megindulásáig. A kristályokat szűrjük és vákuumban 50 °C-on szárítjuk. 0,656 g béta-1-(4-(2,2-dimetil-l-oxo-propilamino)-2-oxo-lH-pirimidin-l-il]-5-(2,2-dimetil-l -oxo-propiloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt ka-6HU 203363Β púnk.

B. Béta-1 -[4-(2,2-dimetil-1 -oxo-propilamino)2-oxo-lH-pirímidm-1 -il]-5-(2,2-dimetil-1 -oxopropiloxi)-3-(0-fenil-karbonotio-oxi)-2-dezoxi-2 ,2-difluor-ribóz

0,65 g (1,51 mmól) béta-l-[4-(2,2-dimetil-loxo-propilamino)-2-oxo- lH-pirimidin-1 -il]-5-(2, 2-dimetil-1 -oxo-propiloxi)-2-dezoxi-2,2-difluor-r ibózt és 0,02 g 4-dimetil-amino-pÍridint (DMAP) 13 ml száraz piridinben oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunk 0,286 g (0,23 ml, 1,66 mól) fenil-klór-tionokarbonátot. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. Vékonyrétegkromatográfia— 19:1 térf/térf. metilénklorid:metanol — azt jelzi, hogy kiindulási anyag nincs jelen. A reakcióelegyet vákuumban 50 ’C-on betöményitjük. A maradékhoz toluolt adunk és akapott keveréket vákuumban ismét betöményítjük. A maradékot etilacetátban oldjuk, vizet adunk hozzá, és az oldatot egyszer 2N sósavval, egyszer telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, egyszer vízzel és egyszer telített nátrium-klorid oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes nátrium szulfát fölött szárítjuk és vákuumban betöményítjük. 0,8 7 g béta-1 -[4-(2,2-dimetil-l -oxo-propilami no)-2-oxo-lH-pirimidÍn-l-il]-5-(2,2-dimetil-loxo-propiloxi)-3-(O-fenil-karbonotio-oxi)-2-dezo xi-2,2-difluor-ribózt kapunk narancssárga színű szilárd anyag alakjában.

C. Béta-1 -[4-(2,2-dimetü-1 -oxo-propilamino)2-oxo-1 H-pirimidia-1 -il]-5-(2,2-dimetil-1 -oxopropiloxi-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,87 g (1,5 mmól) éta-l-j4-(2,2-dimetil-l-oxopropilamino)-2-oxo-lH-pirimidin-l-il]-5-(2,2-di metü-l-oxo-propiloxi)-3-(0-fenií-karbonotio-oxi )-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt és 0,3 g 2,2-azobisz(2-metil-propionitril) (AIBN) 19 ml száraz toluollal elkészített oldatához nitrogén atmoszférában hozzáadunk 0,81 ml (3,1 mmól) 3.79M tributil-ónhidridet. Areakcóelegyet 3,5 órán át 85 °C-on tartjuk és újabb 0,12 ml tributil-ón-hidrid oldatot adunk a reakcióelegyhez. A reakcióelegyet 1 óránát 85 ’C-on kevertetjük és vákuumban kb. 50 ’C-on betöményít jük. A maradékot kétszer eldörzsöljük 1515 ml hexánnal. A hexánt dekantáljuk és a maradékot vákuumban betöményitjük. A kapott maradékot szilícium-dioxidon kromatografáljuk, 49:1 térf /térf. metilénklorid:metanol elegy alkalmazásával. A fő komponenst tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztilláljuk. 0,38 g béta-1[4-(2,2-dimetil-l-oxo-propilamino)-2-oxo-lH-pÍrimidin-l-il]-5-(2,2-dimetil-l-oxo-propiloxi-2,3didezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

D. 0,37 g (0,89 mmól) éta-l-[4-(2,2-dimetil-loxo-propilamino)-2-oxo-lH-pirimidin-l-il]-5-(2, 2-dimetil-l-oxo-propiloxi-2,3-didezoxi-2,2-diflu or-ribózt 20 ml metanolban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 4 ml cc. ammónium-hidroxid oldatot, A reakcióelegyet üvegampullába töltjük és az ampullát leforrasztjuk. Az elegyet 2 órán át 50 'C-on tartjuk, majd egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. Az elegyhez ezután újabb 3 ml ammóniumhidroxidot adunk. Az elegyet 3 órán át 60 'C-on tartjuk, majd 10 percre 100 °C-ra melegítjük fel, lehtűjük és vákuumban betöményitjük. A maradé12 kot etilacetát és víz elegyében oldjuk. A rétegeket szétválasztjuk. A vizes réteget vákuumban betöményítjük; igy egy olajat kapunk, amelyet acetonban oldunk. A kapott oldatot vákuumban betöményítjük; így fehér hab alakjában 0,16 g keresett vegyületet, béta-1 -[4-amino-2-oxo- lH-pirimidin-Ι -il]2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk. A habot 250x10 mm-es Whatman Partisii 10 ODS-3 oszlopon kromatografáljuk. Eluálószerként 9:1 víz:metannol elegyet alkalmazunk. 0,11 g tisztított terméket kapunk.

Ή NMR (300 MHz, CD3OD); delta: 2,50 (m, 2H, 3’-H); 3,72 (d, ÍH, 5B’-H); 3,90 (d, ÍH, 5A’-H); 4,32 (m, 1H, 4’-H); 5,93 (d, ÍH, 5-H); 6,25 (d, ÍH, l’-H), 8,0” (d, 1H.6-H).

Nagy felbontású MS: (M+l) megfigyelt: 248,0847;

a C9H12N3O3F2 képletre számított: 248,0847.

2. példa

Béta-l-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,2 g (0,5 mmól) béta-1 ~(2,6-diamino-9H-purin9-il)-5-benzoil-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt és 6 mg (0,05 mmól) 4-dimetilamino-piridint 5 ml száraz piridinben oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunk 0,38 g (0,3 ml, 2,2 mmól) fenilklór-tionokarbonátot. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. 19:1 térf/térf. metilcnklorid:víz eleggyel végzett vékonyrétegkromatográfia azt jelzi, hogy kiindulási anyag nincs jelen. A reakcióelegyet szárazra pároljuk, a maradékhoz toluolt adunk és a kapott keveréket vákuumban újra betöményitjük. A maradékot etilacetátban oldjuk és egyszer vízzel, egyszer 1,0 N sósavval, egyszer 10 térf.%-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, egyszer vízzel és egyszer telített nátriumklorid oldattal mossuk. A szerves fázist vízmentes magnéziumszulfát felett szárítjuk és vákuumban betöményítjük. 0,25 g béta-1-(2,6-diamino-9H-purin9-il)-5-benzoil-3-(O-fenil-karbonotiooxi)-2-dezo xi-2,2-difluor-ribózt kapunk, amelyet további feldolgozás nélkül használunk fel.

Tömegspektrum: m/e- 542- P.

0,25 g (0,046 mmól) előbbi köztiterméket és 10 mg 2,2’-azo-bisz(2-metil-propionitrilt) 10 ml száraz toluolban oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunk 0,24 ml (0,92 mmól) tributil-óri-hidridet. A reakcióelegyet 12 órán át 85 ’C-on tartjuk, azután újabb 0,06 ml (0,23 mmól) tributil-ón-hidridet adagolunk a reakcióelegyhez. 8 órán át 85 °C-on végzett kevertetés után a reakcióelegyet vákuumban kb. 50 ’C-on betöményitjük. A maradékot acetonitrilben felvesszük és hexánnal mossuk. Az acetonitriles réteget vákuumban betöményítjük: így egy olajat kapunk. Az olajat szilíciumdioxidon kromatografáljuk, 19:1 térf/térf. metilénklorid:metanol elegy alkalmazásával. A fő komponenst tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztilláljuk. így 20 mg béta-1 -(2,6-diamino-9H-purin-8-il)-5-benzoil-2,3-didezoxi-2,2difluor-ribózt kapunk.

Tömegspektrum: m/e- 390=P.

mg (0,05 mmól) előbbi köztiterméket 10 ml metanolban oldunk és az oldatot 0 ’C-on ammóniá7

-7HU 203363Β val telítjük. Az oldatot ezután szobahőmérsékletre melegítjük fel és egy éjjelen át kevertetjük. Az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást 5% metanolt tartalmazó metilénklorid— 10% metanolt tartalmazó metilénklorid tartományban grádiens elucióval végezzük, A termék-frakciókat egyesítjük és bepároljuk. 6,3 mg béta-l-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)2,3 -didezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

Ή NMR (CD3OD, 300 MHz); delta: 2,55 (m, IH, 3’A); 2,85 (m, IH,3’B); 3,7 (m, IH, 5’A); 3,9 (m, IH, 5’B); 4,38 (m, IH, 3’B); 3,7 (m, IH, 5’A); 3,9 (ro, IH. 5’B); 4,38 (m, IH, 4’); 6,1 (m, IH, 1’); 8,05 (s, IH, H-8).

Tömegspektrum: m/e= 286= P.

3. példa

Béta-1 -(2-amino-6 -oxo-9H-purin-9-il) -2,3 -di dezoxi-2,2-difluor-ribóz mg (0,042 mmól) 2. példa szerinti vegyületet 2 ml vízben oldunk és az oldathoz szobahőmérsékleten adenozin-dezaminázt (Sigma) adunk. Areakciót folyadékkromatográfiával (Cl8, 15% metanolt tartalmazó víz, 1 ml/perc) követjük és időnként enzimet adagolunk, amíg úgy látszik, hogy a reakció befejeződött. A reakcióelegyet ekkor az enzim inaktiválására visszafolyatásig melegítjük, majd szilárd anyaggá pároljuk be. A szilárd anyagot DO ból átkrístályosítjuk; 6,3 mg keresett terméket kapunk.

¹H NMR (D20,300 MHz); delta: 2,67 (m, 2H, 3’); 3,75 (m, IH), 5’A); 3,9 (m, IH), 5’B); 4,5 (m, IH, 4’); ő,l (m, ÍH, l’);8,0(s, lH,H-8).

Tömegspektrum: m/e= P.

példa

Béta-l-(5-metü-2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-lil)-3-azido-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ríbóz

4,0 g (14 mmól) béta-í-(5-metil-2,4-dioxolH,3H-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt és 4,8 g (17 mmól) trifenil-metil-kloridot 40 ml száraz piridinben szuszpendálunk és a szuszpenziót visszafolyató hűtő alatt 3 órán át forraljuk, majd egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet ezután jeges vízbe öntjük és éterrel háromszor extraháljuk. A szerves réteget 1,0 N sósavval, majd vízzel és telített vizes nátrium-klorid oldattal mossuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. 7,34 g béta-l-(5metil-2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-iI)-5-trifenil -metil-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

Tömegspektrum: m/e= 520-· P.

7,12 g (14 mmól) fenti közti terméket 248 m! metilénklorid és 4,5 ml piridin elegyében oldunk és az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk 5,2 g (19 mmól) „triflic'’-anhidridet. A reakcióelegyet 3 órán át 0 °C-on kevertetjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott maradékot etilacetáttal keverjük el és hideg vízzel, telített nátrium-hidrogén-karbonáttal és telített nátrium-klorid oldattal mossuk, majd szárazra pároljuk. A maradékot toluollal keverjük össze és bepárlással eltávolítjuk az oldószert. 9,13 g béta-1 -(5-metil-2,4-dioxo- lH,3H-pirimidin-1 -il)

5-trifenil-metil-szulfonil-2-dezoxi-2,2-difluor-ri bózt kapunk.

'H NMR (CDCb, 300 MHz); delta: 2,05 (s. 3H, 5-CH3); 3,45 (m, IH, 5’A); 3,7 (m, IH, 5’B);4,28 (m, IH, 4’); 5,5 (m, IH, 3’); 6,3 (m, IH, 1’); 7,35 (m, 16H, PI13&H-6).

Tömegspektrum: m/e= 652= P.

9,13 g (14 mmól) előbbi köztiterméket és 9,8 ml 1,0 N nátriumhidroxid oldatot 100 ml etanolban oldunk és az oldatot 12 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet 1,0 N nátriumhidroxid oldatot 100 ml etanolban oldunk és az oldatot 12 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet 1,0 N sósavval semlegesítjük, majd az etanolt ledesztiUáljuk. Csapadékot kapunk, amelyet összegyűjtünk és szárítunk. 2,97 g béta-l-(5-metU2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-il)-5-trifenil-metü -3-(2-anhidro)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribóz keletkezik.

^!H NMR (CDCb, 300 MHz); delta: 1,95 (s, 3H, 5-CH3); 3,4 (m, 2H, 5Ά&Β); 4,5 (m, IH, 4’); 4,85 (m, IH, 3’); 5,3 (m, IH, 1 ’); 6,9 (s, IH,H-6); 7,3 (m, 15H, ΡΙ13).

Tömegspektrum: m/e= 502= P.

2,7 g (5,4 mmól) előbbi köztiterméket 80%-os ecetsavban szuszpendálunk és a szuszpenziót 2,5 órán át visszafolyató hütő alatt forraljuk. Az oldatot hagyjuk lehűlni és a képződött csapadékot összegyűjtjük. Az azonosítás azt az eredményt szolgáltatja, hogy ez trifenil-metanol. A szűrletet szárazra párol juk, majd vizet adunk a maradékhoz és a keveréket hexánnal extraháljuk. A vizes réteget szárazra pároljuk; így 1,65 g béta-l-(5-metil-2,4-dioxo~ 1H,3H-pirimidin-l-il)-2-dezoxi-2,2-difluor-xilózt kapunk.

¹H NMR (CD3OD, 300 MHz); delta: 1,95 (s, 3H,

5-CH3); 4,3 (egy sorozat Μ, 4H, 3’,4’ & 5’ A& B); 6,15 (dd, IH, 1 ’); 7,6 (s, IH,H-6);

Tömegspektrum: m/e= 278=P.

0.25 g (0,9 mmól) előbbi köztiterméket, 5 ml jégecetet és 0,06 ml (3,3 mmól) vizet 8 órán át visszafolyató hűtő alatt forralunk. A reakcióelegyet hagyjuk lehűlni, majd csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A kapott maradékot szüikagél oszlopon kromatografáljuk; az eluálást 5% metanolt tartalmazó metilénldoriddal végezzük. A termék-frakciókat összegyűjtjük, egyesítjük és szárazra pároljuk. 0,2 g béta-l-(3-metil-2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin1 -il)-5-acetil-2-dezoxi-2,2-difluor-xüózt kapunk.

0,1 g (0,3 mmól) előbbi köztiterméket 0,066 ml (0,82 mmól) piridin és 8 ml metüénklorid elegyében oldunk és az oldathoz 0 °C-on hozzáadunk 0,115 g (0,41 mmól) „triflic”-anhidridet. A reakcióelegyet 1,5 órán át 0 °C-on kevertetjük; ezután jég és telített nátrium-hidrogén-karbonát oldat keverékére öntjük. A szerves réteget elkülönítjük, telített nátriumklorid oldattal mossuk, nátriumszulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk. 0,14 g béta-1 -(5-metil-2,4-dioxo- lH,3H-pÍrimidin-1 -il)-5-ace t il-3-tri fluor-metil-szulfonil-2-dezoxi-2,2-difluor-xilózt kapunk.

^lH NMR (CDCb, 300 MHz); delta: 1,95 (s, 3H,

5- CH3); 2,05 (s, 3H, COCH3); 4,45 (m, 3H, 4’ 4 5’ A& B); 5,3 (m, IH, 3’); 6,35 (m, IH, 1 ’); 7,05 (s, IH,

6- H).

Tömegspektrum: m/e= 452=P.

0,13 g (0,28 mmól) előbbi köztiterméket és 0,14 g

-8HU 203363Β (2,8 mmól) lítium-azidot 5 ml dimetil-formamidban oldunk és az oldatot 12 órán át (-30 ’C)-on kevertetjük. A reakcióelegyet bepároljuk és a kapott maradékot toluollal kétszer lepároljuk. A maradékot etilacetátban oldjuk és vízzel mossuk, szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk, 0,06 g béta-1(5-metil~2,4-díoxo-lH,3H-pirimidin-l-il)-5-aceti l-3-azido-2,3-dídezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

Tömegspektrum: m/e= 345= P.

0,06 g (0,17 mmól) előbbi közti terméket 20 ml metanolos telített vízmentes ammónia-oldatban oldunk és az oldatot 2 órán át (-8 °C)-on kevertetjűk. Az oldatot szárazra pároljuk, vákuumban, 40 ’C-on. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk; az eluálást 7% metanolt tartalmazó metilénkloriddal végezzük, amely 1 térf/térf.% cc. ammóniumhidroxidot tartalmaz. A főfrakciót összegyűjtjük, egyesítjük és szárazra pároljuk. Az anyagot preparatív HPLC-vel tisztítjuk tovább. Cl8 fordított fázisú oszlopot alkalmazva; az eluálást 1/1 térf/térf. víz/metanol eleggyel végezzük. Az oszlopról másodikként leváló vegyületet a keresett termékként azonosítjuk. Tömege 12,1 mg.

^!HNMR(CD₃OD, 3000 MHz); delta: 1,75 (s, 3H, 5-CH3); 3,7 (m, IH, 5’A); 3,9 (m, 2H, 3’ & 5B); 4,5 (m, IH, 4’); 6,2 (láthatóan t, IH, 1 ’); 7,7 (s, IH, H-6).

Nagyfelbontású tömegspektrométerrel megfigyelt: 304,08575 (M+l); számított:

CÍ0H12N5O4F2; 304,08575.

IR: 2120 cm'¹.

5. példa

Béta- l-(5-metil-2,4-dioxo- IH,3H-piridin-1 -il) -2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz

0,2 g (0,63 mmól) béta-l-(5-metil-2,4-dioxolH,3H-pirimidm-l-ü)-5-acetíl-2-dezoxi-2,2-difl uor-ribózt, és 0,02 g dimetilamino-piridint 5 ml szá ráz piridinben oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunk 0,13 g (0,10 ml, 0,75 mmól) fenil-klór-tionokarbonátot. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy éjjelen át kevertetjűk. 19:1 térf/térf. metilénklorid:metanol eleggyel vékonyrétegkromatográfia arra mutat, hogy kiindulási anyag nincs jelen. A reakcióelegyet háromszor bepároljuk toluollal. A mardékot etilacetát és víz elegyében oldjuk és egyszer mossuk 1,0 N sósavval, egyszer 10 térf.%-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, egyszer vízzel és egyszer telített nátriumklorid oldattal. A szerves fázist vízmentes nátriumszulfát fölött szárítjuk és vákuumban betöményítjük. 0,47 g béta-l-(5-metil-2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin-l-ii)-5-acetil-3-(O-fenil-karbono-tioxi)-2dezoxi-2,2-dífluor-ribózt kapunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel.

0,47 g (0,63 mmól) előbbi közti terméket és 0,02g 2.,2’-azo-bisz(2-metil-piOpíonitrilt) 9 ml száraz toluolban oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunkO,34 ml (í ,3 mmól) tribuíil-ón-hidridc¹. A reakcióelegyet 3,5 órán át 85 ’C-on tartjuk és további 0,17 ml tributü-ón-hidridet adunk a reakcióelegyhez, A reakcióelegyet 1 órán át 85 ’C-on kevertetjűk és vákuumban kb. 50 'C-on betöményítjük. Amaradékot kétszer eldörzsöljük 15 ml hexánnal. A hexánt dekantáljuk és a maradékot vákuumban betöményítjük. A maradékot szilíciumdio16 xidon kromatografáljuk; eluálószerként 1,5/1 térf/térf. etilacetát/hexán elegyet alkalmazunk. A fő komponenst tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztÜláljuk. 0,09 g béta-l-(5-metil2,4-dioxo-lH-3H-pirimidin-l-il)-5-acetü-2,3-díd ezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

0,09 g (0,30 mmól) előbbi köztiterméket 10 ml metanolos telített vízmentes ammónia-oldatban oldunk és az oldatot 2 órán át 0-5 ’C-on kevertetjűk Az oldatot vákuumban szárazra pároljuk. A fehér maradékot minimális mennyiségű metanolban oldjuk és az oldathoz 20 ml metilénkloridot adunk. Ezt az oldatot bepárlással 3 ml térfogatra töményítjük be és kristályok megjelenéséig metilénkloridot adagolunk. A kristályokat összegyűjtjük; 51 mg keresett terméket kapunk.

‘h NMR (CD3OD, 300 MHz); delta: 1,85 (s, 3H,

5- CH3): 2,5 (m. 2H, 2’); 3,65 (m, IH, 5’A); 3,9 (m, 1H,5’B);4,3 (m, 1H),4’);6,1 (m, IH, l’);7,8 (s, IH,

6- H).

Tömegspektrum: m/e= 262= P.

I. készítmény

Béta-1 -(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-5-benzoil -2-dezoxi-2,2é-difluor-ribóz

II, 16 g (22 mmól) alfa,béta-l -(2,6-diamino-9Hpurin-9-U)-3,5-dibenzoil-2-dezoxi-2,2-difluor-ri bóz oldatába és 0,7 g (22 mmól) hidrazint adunk. Az oldatot 3 órán át 65 “C-on tartjuk. Ismét hidrazint adagolunk (0,35 g, 11 mmól) és a melegítést 4 órán át folytatjuk. Újabb hidrazin-adagolás után (0,35 g, 11 mmól) az oldatot további 4 órán át melegítjük. A reakcióelegyet hagyjuk lehűlni és az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A kapott maradékot szilikagél oszlopra visszük fel és grádiens elúcióval (2,5% metanolt tartalmazó metilénklorid —5% metannolt tartalmazó metilénklorid) nyerjük ki. A kiindulási anyag fennmaradó hányada hagyja el először az oszlopot; ezt követi az alfa-anomer (4,96 g), majd a béta-anomer (1,75 g).

*H NMR (DMSO-d6, 300 MHz); delta: 4,25 (m, IH, 3’), 4,7 (m, 3H, 5Ά&Β, 4’), 5,95 (széles váll, 2H, NH2), 6,15 (m, IH), 1’), 6,5 (d, ΙΗ,ΟΗ), 6,85 (széles váll, 2H, NH2), 7,7 (m, 5H, benzoil), 7,82 (s, IH, C8).

tömegspektrum: m/e= 407=P+1.

6. példa

A!fa,béta-l-(6-amino-9H-purin-9-ü)-2,3-dide zoxi-2,2-difluor-ribóz

22,1 g (58 mmól) 3,5-bisz(benzoil)-2-dezoxi-2,2difluor-ribózt és 8,0 g (116 mmól) imidazolt 410 ml dimetilformamidban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 8,8 g (58 mmól) terc-butil-dimetil-szilil-kloridot. Ezt a reakcióelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten kevertetjűk. Az elegyet csökkentett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékot etüacetáttal keverjük össze és 1,0 N sósavval, telített nátriumhidrogén-karbonát oldattal, vízzel, telített nátriumklorid oldattal mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és szárazra pároljuk, csökkentett nyomáson. 24,5 g l-(terc-butil-dimetil-szililoxi)-3,5-bisz(benzoil)-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

19,12 g (39 mmól) előbbi köztiterméket 560 ml metanolban oldunk, az oldatot (-20 ’C)-ra hűtjük és

-9HU 203363Β részletekben hozzáadunk 1,79 g (33 mmól) szilárd nátrium-metilátot, miközben a reakcióelegy hőmérsékletét (-20 ’C)-on tartjuk. A reakcióelegyet 3 órán át (-20 °C)-on kevertetjük, majd 2 g ecetsav hozzáadásával semlegesítjük. A keveréket csökken- 5 tett nyomáson 40 ’C-on bepároljuk. A maradékot vízzel és etilacetáttal keverjük össze. A szerves réteget elkülönítjük, vízzel és telített nátrium-klorid oldattal mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott mara- 10 dékot szüikagélen kromatografáljuk és 4:1 hexán:etilacetát eleggyel eluáljuk. A termék-frakció kat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk.

10.4 g l-(terc-butil-dimetil-szililoxi)-5-benzoil-2dezoxi- 2,2-difiuor-ribózt kapunk. 15

Tömegspektrum.' m/e= 389= P+l; m/e= 331= P terc-butil.

10,4 g (27 mmól) előbbi köztiterméket és 0,05 g 4 dimetil amino-piridiut 220 ml száraz piridmben oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hoz- 20 záadunk 4,6 g (3,7 ml, 27 mmól) fenil-klór-tionokarbonátot. A reakcióelegyet egy éjjelen át szobahőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet vákuumban 50 ’C-on betöményítjük. 14,2 g l-(terc-butil-dimetü-szililoxi)-3-(O-fenil-karbono-tiooxi)-5 25 -benzoil-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk, amelyet további kezelés nélkül használunk fel.

Tömegspektrum: m/e= 467=P-terc-butii.

14,24 g (27 mmól) előbbi köztit érmékét és 0,05 g 2,2’-azo-bisz(2-metilpropionitrilt) 280 ml száraz 30 toluolban oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszférában hozzáadunk 14,32 ml (54 mmól) tributil-őnhidrídet. A reakcióelegyet 4,5 órán át 85 °C-on tartjuk. A reakcióelegyet bepároljuk; így 30,57 g nyers l-(terc-butil-dimetil-szililoxi)-5-benzoil-2,3-dide 35 zoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk, amelyet további kezelés nélkül használunk fel.

¹H NMR (CDCb, 300 MHz); delta: 0,15 (m, ÓH. S1CH3), 0,95 (m, 9H, terc-butil), 2,45 (m, 2H, 3Ά&Β), 4,5 (m sorozat, 3H, 4’ & 5’ A&B), 5,2 (m, 40

IH, 1 ’), 7,8 (m, sorozat, 5H, benzoil).

1,0 g (2,7 mmól) előbbi köztiterméket 15 ml tetrahidrofuránban oldunk és az oldathoz hozzáadunk

5.4 ml (5,4 mmól) 1,0 N tetrahidrofurános tetrabutil-ammónium-fluorid oldatot. A reakcióelegyet 2 45 órán át szobahőmérsékleten kever tét jük. A reakcióelegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a kapott maradékot etilacetátban oldjuk, az oldatot vízzel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott ola jat szilt- 50 kagél oszlopra visszük fel és grádiens elúciót végzünk (5% etüacetátot tartalmazó hexán — 25% etilacetátot tartalmazó hexán). A termék-frakciókat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk.

0,15 g 5-benzoil-2,3-didezoxi-2,2-dífluor-ribózt 55 kapunk.

Tömegspektrum: m/e= 258= 0P.

0,23 g (1,5 mmól) 6-klór-purint 10 ml tetrahidro;uránban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 0,40 g (1,5 mmól) trifenil-foszfint és 0,26 g (1,5 mmól) 60 j/odikarbonsav-dietilésztert. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 0,26g (1,0 mmól) előbbi köztiterméket, tetrahidrofurános oldat alakjában. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten kb. 12 órán át kevertetjük.

Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a mara- 65 dékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást 2:1 hexán:etilacetát eleggyel végezzük. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert ledeszlilláljuk. 50 mg alfa,béta-l-(6-klór-9H-purin9-il)-5-benzoil-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk.

Tömegspektrum: m/e= 395= P+l.

mg (0,127 mmól) előbbi közti termék-keveréket 9 ml metanolban oldunk és az oldatot kb. 0 ’C-on vízmentes ammóniával telítjük, A reakcióedényt leforrasztjuk és a keveréket hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni. Az elegyet kb. 12 órán át szobahőmérsékleten kevertetjük és az illékony anyagokat csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. 40 mg keresett terméket kapunk keverék alakjában.

Tömegspektrum: m/e= 271=P.

A találmány szerinti vegyületekkel érzékeny daganatokat — emlősökben — kezelhetünk. Ennek keretében az ilyen kezelésre rászoruló emlősnek az (I) általános képletű vegyületből a tumorellenes ha tás szempontjából megfelelő mennyiséget adago lünk be. Az eljárás szerint a vegyület az emlősöknek különböző módokon adható be, ideértve az orális, rektális, transzdermális, szubkután, intravénás, intramuszkuláris vagy intranazális utat.

A „daganatellenes hatás szempontjából megfele lő mennyiség”, a leírásban használt értelemben, az (I) általános képletű vegyület olyan megfelelő mennyiségére vonatkozik, amely képes kemoterápiás hatás kife jtésére emlősökben, különösen emberben. Az aktív vegyületek tág dózistartományban hatásosak. A napi dózis pl. rendszerint a kb. 0,1-kb. 1200 mg/kg testtömeg tartományba esik. Felnőttek esetében előnyben részesítjük azt a kezelési módszert, amely szerint a kb. 0,1-kb. 50 mg/kg tartományba eső mennyiséget alkalmazunk, egyedi vagy osztott dózis alakjában. Magától értetődő azonban, hogy a ténylegesen beviendő vegyület-mennyiséget az orvos határozza meg a tényleges körülmények alapján, amilyenek pl. a következők: a kezelendő betegség, a bevitelre kerülő konkrét vegyület, a választott adagolási mód, a kor, a testtömeg, a beteg egyedi reakciója, és a beteg tüneteinek súlyossága. Ezért a megadott dózis-tartományok nem tekinthetők úgy, hogy ezek bármilyen vonatkozásban korlátoznánk a találmány szerinti oltalmi kört.

A leírásban használt értelemben az „érzékeny daganat” rendellenes szöveti növekményt jelent emlősökben, amely alkalmas az (I) általános képletű vegyületekkel való kezelésre. Az (I) általános képletű vegyületek aktívak tumorokkal (szilárd és nemszilárd típusúakkal) szemben és hatásukat oly módon fej tik ki, hogy citotoxikus jellegük révén a gyorsan osztódó sejtek növekedését befolyásolják. Néhány példa azokra a tumorokra, amelyekkel szemben az (I) általános képletü vegyületek hatásosak: L1210V limfocita-leukémia; 6C3HED, CA755, P1534J, X5563 mielóma stb.

A találmány szerinti jellegzetes vegyületek daganatellenes hatásának kimutatását egy standard szűrési technikával végezzük, amelyeket a szakterületen potenciális tumorellenes hatású vegyületek vizsgálatára alkalmaznak. Ezeket a szűrési technikákat használták fel pl. olyan, a kereskedelemben hozzáférhető rákellenes anyagok tumorgátló aktivi-10HU 203363Β tásának kimutatására, amilyenek pl. a vinka-alkaloidok. A megfelelő irodalmi források pl.: Miller et al.,

J. Med.Chem. 30,3, 409, 1977 és Sweeney et al.,

Cancer Research 38,2886,1978.

A találmány szerinti (I) általános képletű vegyü- 5 letek citotoxikusak olyan vonatkozásban, hogy gátolják a humán leukémia sejtek (CCRF-CEM sejtvonal) növekedését. A következő 1. Táblázatban az (I) általános képletű jellegzetes vegyületek néhány képviselőjének vizsgálati eredményeit mutatjuk be. 10

A Táblázatban az 1. oszlopban a vegyületre vonatkozó példa számát, a 2. osdopban pedig az IC50 értékeket (az 50%-os növekedésgátlást eredményező koncentráció, mcg/ml) adjuk meg.

1. Táblázat

A citotoxicitásra vonatkozó szűrés eredményei

Vegyület	ICso mcg/ml
1. példa	1,9
2. példa	1,9
3. példa	8,5
4. példa	23.4
5. példa	20 felett

A találmány szerinti eljárással előállított vegyü- 30 letek hatásosak vírusfertőzések, különösen olyan vírusfertőzések kezelésére, amelyeket a Herpes genusba tartozó vírusok okoznak. Ennélfogva a találmány szerinti vegyületek vírusfertőzések emlősökben való kezelésére is alkalmazhatók, amely abban 35 áll, hogy az üyen kezelésre szoruló emlősöknek az (I) általános képletű vegyületekből egy vírusellenes hatás szempontjából hatásos mennyiséget adagolunk be.

A leírásban használt értelemben a „vírusellenes 40 hatás szempontjából hatásos mennyiség” kifejezés az (I) általános képletű vegyület olyan, megfelelő mennyiségére vonatkozik, amely képes vírusfertőzések emlősökben való kialakuláának megelőzésére vagy gátlására. Általában használhatók a kb. 45 5 mg/kg — kb. 500 mg/kg tartományba eső dózisok.

Inkább előnyben részesítjük azonban azt a megoldást, hogy a kb, 10 mg/kg — kb. 100 mg/kg tartó mányba eső dózisok. Inkább előnyben részesítjük azonban azt a megoldást, hogy a kb. 10 mg/kg — kb. 50

100 mg/kg tartományba eső dózisokat alkalmazzuk.

Az (I) általános képlet körébe tartozó vegyületek alkalmazhatók olyan megbetegedések kezelésére vagy megelőzésére, amelyeket rendszerint széles körbe tartozó vírusok okozhatnak. Néhány jellegte- 55 tes vírus, amelyekkel szemben a találmány szerinti vegyületek sikeresen alkalmazhatók: az influenza vírus valamennyi A és B törzse; a parainfluenza vírus; magzati légzőszervi megbetegedést okozó vírusok; a különböző herpes I és Π törzsek, echc- és vac- 60 cinia-vírusok, kanyaróvírus, Semliki Forest vírus; retrovírusok — pl. a Friends leukémia vírus és az AIDS vírus.

A következőkben bemutatandó plakk szám csökkentési vizsgálat a vírus szaporodását gátló anyagok 65 kvantitatív értékelését teszi lehetővé és segítségével meghatározható a találmány szerinti vegyületek egy jellegzetes képviselőjének antivirális aktivitása.

Ezen vizsgálat szerint érzékeny sejtek (BSC-1, HeLa, MDCK, stb.) 25 cm-es Falcon lombikokban tenyésztünk 37 °C-on, 199. sz. közegben, amelyhez 5% inaktivált borjúembrió szérumot (FBS), penicillint (150 egység /ml) és streptomicint (150 pg/ml) adtunk. Összefüggő egyrétegű tenyészet kialakulása után a tenyészközeget eltávolítjuk és az egyes lombikokhoz 0,3 ml megfelelően hígított vírus tenyészet oldatot adunk. A vírust 1 órán át szobahőmérsékleten adszorbeálódni engedtük, majd a fertőzött sejteket tartalmazó rétegre azonos mennyiségű 1%-os agaróz táptalajt és 2x199 közeget, 2,5% FBS-tartalommal (penicillin és streptomicin hozzáadása mellett) viszünk fel. A vizsgálandó vegyületet dimetil-szulfoxidban (DMSO) oldjuk; az oldat koncentrációját 1000 pg/ml értékre állítjuk be és ennek az oldatnak egy alikvot mennyiségét agar táptalaj keverékkel a kívánt koncentrációra állítjuk be. A lombikokat 37 °C-on inkubáljuk, amíg a kontroll lombikokon megjelennek az optimális méretű (kb. 2-kb. 10 mm-es) plakkok. Mindegyik edényhez egy 10% formalint (térf.%) és 2 térf.% nátriumacetátot tartalmazó oldatot adunk a vírus inaktiválására és a sejtrétegnek a képlékeny felülethez való rögzítésére. A pakkokat azt követően számláljuk meg, hogy a környező sejt-terleteket kristályibolyával megfestettük. Az egyes koncentrációkhoz tartozó két-két lombikkal kapott eredményeket átlagoljuk és az eredményt összehasonlítjuk a kontroll lombikkal kapott eredménnyel. HSV-1 esetében a következő mértékű gátlás figyelhető meg:

Vegyület	Koncentráció	Gátlás
1. példa	15 pg/ml	50%
2. példa	3,1 pg/ml	27%
3. példa	25 pg/ml	39%
5. példa	25 pg/ml	35%

HSV-2 esetében a következő mértékű gátlást figyeljük meg.

Vegyület	Koncentráció	Gátlás
3. példa	25 pg/ml	21%
4. példa	13,5 pg/ml	50%

A következő eljárást arra használjuk fel, hogy meghatározzuk egy találmány szerinti, jellegzetes vegyület hatékonyságát a Friends-f. leukémia vírussal szemben.

Egér embrióból származó SC-1 sejteket csaknem összefüggő tenyészet kialakítása mellett, 25xl0³ sejt/lyuk mennyiségben felviszünk egy 96 mikronyílást tatalmazó lemezre. A tenyésztéshez teljes MÉM táptalajt alkalmazunk, amely 2 mcg/ml polybrene-t tartalmaz. A tenyésztést egy éjjelen át folytatjuk 37 ’C-on, széndioxid atmoszférában. A

-11HU203363Β táptalajt ezután eltávolítjuk. A tenyészeteket megfelelő hígításé egér leukémia vírus tenyészettel fertőzzük (50 mcl/lyuk) és a vírust kb. 2 órán át, szobahőmérsékleten hagyjuk abszorbeálódni. Abszorpció után a vírust tartalmazó közeget eltávolítjuk, 5 majd friss teljes MÉM táptalajjal helyettesítjük — amely nem tartalmaz 1. példa szerinti vegyületet, illetőleg ezt különböző hígításokban tartalmazza — és az inkubálást 5 napon át széndioxid atmoszférában folytatjuk, amíg a sejttenyészet összefüggővé 10 válik. A táptalajt eltávolítjuk és a sejteket 10 másodpercre csíraölő UV lámpa hatásának tesszük ki,

A besugárzott SC-1 egyrétegű tenyészetben 58xl0⁴ sejt/lyuk koncentrációban egy Roux szarkóma vírussal indukált patkány tumor sejtvonalból 15 származó XC sejteket adagolunk. A tenyészeteket 37 °C-oii 3 napon át széndioxid atmoszférában inkubáljuk, amíg a kontroll lyukakban CPE következik be. A tenyészeteket formaiinnal rögzítjük és kristály!bolyával megfestjük. Az eredményeket a 20 CPE gátlás mértékében fejezzük ki. Az 1. példa szerinti vegyület ICso értéke 6,5 pg/ml.

A találmány szerinti vegyületeket előnyösen gyógyszerkészítmény alakjában adagoljuk. Ezért a találmány további tárgya eljárás gyógyszerkészít- 25 mény előállítására, amely érzékeny daganatok emlősökben való kezelésére használható fel és valamely (I) általános képletű vegyületet tartalmaz, egy gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal, hígítóval vagy kötőanyaggal együtt. 30

Az aktív komponens a készítményben a kb. 1— kb. 90 tömeg% mennyiségben van jelen. Az aktív komponenst rendszerint összekeverjük egy vivőanyaggal, vagy hígítjuk egy vívőanyaggal vagy bezárjuk egy vívőanyagba, amely lehet kapszula, os- 35 tya, papír vagy más csomagolóanyag. Ha a vivőanyag hígítóként szolgál, szilárd, félig szilárd vagy folyékony anyag lehet, amely az aktív komponens vivőanyagaként, hígítójaként vagy közegeként képes hatni. így a készítmény a következő alakú lehet: 40 tabletta, pirula, por, pasztilla, ostya, elixír, szuszpenzió, emulzió, oldat, szirup, aeroszol (szilárd anyagként vagy folyékony közegben), kenőcs — amely az aktív vegyületet pl. max. 10 tömeg% mennyiségben tartalmazza —, kemény és lágy zse- 45 latin kapszulák, kúpok, steril injektálható oldatok és steril csomagolt porok. Néhány példa a megfelelő vivőanyagokra, kötőanyagokra és hordozókra: laktóz, dextróz, szacharóz, szorbít, mannit, keményítők, akácmézga, kalcium-foszfát, alginátok, traga- 50 kanta, zselatin, kalcium-szilikát, mikrokristályos cellulóz, polivinil-pirrolidon, cellulóz, víz, szirup, metil cellulóz, metil- és propil-hidroxi-benzoátok, talkum, magnézium-sztearát és ásványolaj. A készítmények ezenkívül tartalmazhatnak kenőanya- 55 gokat, nedvesítőszereket, emulgeáló- és szuszperidálószereket, tartósítószereket, édesítőszereket vagy ízanyagokat. A találmány szerinti készítmény ek a szakember számára jól ismert módszerekkel olyan alakokban készíthetők ki, amelyek lehetővé 60 teszik az aktív komponens gyors, tartós leadását a betegbe való bevitel után.

A készítményeket előnyösen egység-adagolási alakban készítjük ki; az egyes adagok kb. 5 — kb 500 mg, rendszerint kb. 25—kb. 300 mg aktív kom- 65 ponenst tartalmaznak. Az „egység-adagolási alak” kifejezés olyan fizikailag elkülönült egységekre vonatkozik, amelyek egyes dózisokként alkalmazhatók emberek és más emlősök esetében. Az egyes egységek aktív anyagból egy előre meghatározott mennyiséget tartalmaznak, amelyet úgy számítottunk ki, hogy az biztosítsa a kívánt gyógyászati hatást, valamint egy megfelelő, gyógyászati szempontból elf ogadható vivőanyagot.

A következő készítmény-példák konkrét gyógyszerkészítményekre vonatkoznak, amelyeket a találmány szerint előállított vegyületek alkalmazásával készítünk el. A készítményekben aktív vegyület ként bármelyik (I) általános képletű vegyület alkalmazható. A példák csak szemléltető jellegűek és nem tekinthetők semmilyen vonatkozásban korlátozó jellegűnek a találmány oltalmi köre tekintetében.

1. készítmény

Kemény zselatin kapszulákat állítunk elő a következő komponensek felhasználásával.

Mennyiség (mg/kapszula 1 -(4-amino-5-metil-2-oxo- lH-pirimidin-1 -il) -2,3 -didezoxi-3 -amíno-2,2-difluor-ribóz 250 szárított keményítő 200 magnézium-sztearát 10

Az előbbi komponenseket összekeverjük és 460 uig-nyit a keverékből egy-egy zselatin kapszulába töltünk.

2. készítmény

Tabletta alakú készítményt állítunk elő a következő módon: összekeverjük az alábbi komponenseket:

Mennyiség (mg/tabletta) 1 -(4-amino-2-oxo- lH-pirimidin-l-il)-2,3-didezoxi-2,2,3,3-tetrafluor-ribóz 260 mikrokristályos cellulóz 400 gőzölt szilíciumdioxid 10 sztearinsav 5

A keveréket komprimáljuk és 665 mg súlyú tablettákat állítunk elő.

3. készítmény

Aeroszol oldatot állítunk elő, amely a következő komponenseket tartalmazza:

Tömeg% l-(2,4-dioxo-lH,3H-pirímidin-1 -il)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz 0,25 etanol 29,75 jelű hatóanyag (klór-difluor-metán) 70,00

Az aktív vegyületet etanollal keverjük össze és a keveréket hozzáadjuk a hajtószer megfelelő menynyiségéhez, majd az elegyet (-30 °C)-ra hütjük le és átvisszük egy töltőberendezésbe. A szükséges mennyiséget ezután saválló tartályba visszük át és hígítjuk a hajtőszer fennmaradó mennyiségével.

Ezt követően a tartályhoz illesztjük az egységek szelepeit.

-12HU 203363Β

4. készítmény

60-60 mg aktív komponenst tartalmazó tablettákat állítunk elő a következő módon:

Mennyiség

1-(4-amino-2-oxo-lH-pirimidin-1 -il)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz 60 mg keményítő 45 mg mikrokristályos cellulóz 35 mg polivinil-pirrolidon (10%-os vizes oldat alakjában) 4 mg nátrium-karboximetil-keményítő 4,5 mg magnézium-sztearát 0,5 mg talkum 1 mg

A difluor-nukleozidot, keményítőt és cellulózt 45 mesh-es (US) szitán bocsátjuk át és alaposan összekeverjük. A kapott porral összekever jük a polivinil-pirrolidon oldatot, amelyet egy 14 mesh-es (US) szitán engedünk át. Az így kapott granulátumoka 50-60 °C-on szárítjuk és egy 18 mesh-es (US) engedjük át. A nátrium-karboximetil-keményítőt, magnézium-sztearálot és a talkumot együtt egy 60 rnesh-es (US) szitán vezetjük át, majd hozzáadjuk a granulátumokhoz, és az egész keveréket — összekeverés után — tablettázógépbe visszük, amely 150 mg-os tablettákat állít elő.

5. készítmény mg hatóanyagot tartalmazó kapszulákat állítunk elő a következő komponensekből:

Tömeg/kapszuia l-(4-amino-2-oxo-lH-pirimídin-1 -i!)-2,3-didezoxi-3-azido- 2,2-dilfuor-xilóz 80 mg keményítő 59 mg mikrokristályos cellulóz 59 mg magnézium-sztearát 2 mg

Az aktív komponenst, a cellulózt és a magnézium-sztearátot összekeverjük, egy 45 mesh-es (US) szitán visszük át és 200 mg-os mennyiségekben kemény zselatin kapszulákba töltjük.

6, készítmény

225 mg difluor-nukleozidot tartalmazó kúpokat állítunk elő a következő komponensekből:

Tömeg/kúp l-(2,4-dioxo-lH,3H-pirimidin

-1 -il)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz 225 mg telített zsírsav-gliceridek 2 g-ra

A nu'deozidot egy 600 mesh-es (US) szitán vezetjük át és az előzetesen minimálisan szükséges hő alkalmazásával megolvasztott telített zsírsav gliceridekben szuszpendáljuk. A keveréket ezután betöltjük egy névlegesen 2 g befogadóképességű kúp-öntőformába és hagyjuk kihűlni,

7. készítmény ml-es adagonként 50 mg hatóanyagot tartalmazó szuszpenziókat állítunk elő a következő komponensekből:

Tömeg, ül. térf.

-(4-amino-5-metil-2-oxo-lIí-pirimidin-l-il)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz 50 mg nátrium-karboximetil-cellulóz 50 mg szirup 1,25 ml benzoesav oldat 0,10 ml ízanyag tetszés szerint színezőanyag tetszés szerint tisztított víz 5 ml-re

A gyógyszer-hatóanyagot egy 45 mesh-es (US) szitán vezetjük át és lágy pép előállítására összeke10 verjük a nátrium-karboximetil-cellulózzal és a sziruppal. A benzoesav oldatot, az íz- és a színezőanyagot kevés vízzel hígítjuk és kevertetés közben elegyítjük az előbbi péppel. Ezután a kívánt térfogat eléréséhez szükséges mennyiségű vizet adjuk hozzá a keverékhez.

8. készítmény

Intravénás készítményt állítunk elő a következő komponensekből:

1 -(4-amino-2-oxo-1 H-pirimidin-1 -ii)-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribóz 100 mg izotóniás sóoldat 1000 ml

Az előbbi komponensekkel elkészített oldatot intravénásán adagoljuk be, 1 ml/perc sebességgel, olyan emlősöknek, amelyek a gyógyszerre érzékeny neoplazma által okozott betegségben szenvednek, c betegség kezelésére.

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (4)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű vegyületek és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására

   35 — a képletben

   R² jelentése egy, az A. képletcsoportba tartozó bázis valamelyike,

   R jelentése hidrogénatom vagy azido-csoport,

   Z jelentése nitrogénatom vagy C-(l-4 szénato 40 mos alkil)-csoport, és

   R⁷ hidrogénatom vagy aminocsoport, azzal jellemezve, hogy (a) egy (ψ) általános képletű vegyületből — a képletben R² és R⁵ jelentése az előbbiekben mégha45 tározott és R¹ jelentése hidroxi-védőcsoport — eltávolítjuk a védőcsoportot, vagy (b) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása, ahol R² 2-amino-6-oxo 9H-purm, egy olyan(I) általános képletü vegyületet, ahol R² 2.6-diammo50 9H-purin-csoport, adenozin-deaminázzal kezelünk, és kívánt esetben egy (I) általános képletü vegyületet egy savas sóképző reagenssel reagáltatunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti el járás, azzal jelle55 mezve, hogy a (III) általános képletű vegyület védőcsoport-mentesítését erős-mérsékleten erős bázissal végezzük, a szobahőmérséklettől kb. 100 ’C-ig terjedő hőmérséklet-intervallumban.
3. 3. Az 1, igénypont szerinti eljárás, azzal jelleoO inezve, hogy egy (I) általános képletű vegyület és egy savas, sóképző reagens reakcióját szerves oldószerrel vagy vizet tartalmazó szerves oldószerrel készítet t oldatban végezzük.
4. 4. Eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, 65 azzal jellemezve, hogy egy, az 1-3. igénypontok

   -13HU 203363Β bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyületet vagy ennek egy gyógyászati szempontból elfogadható sóját — ahol R² és R³ a fenti — egy vagy' több gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal, hígítóval vagy kötőanyaggal keverjük össze.

   -14HU 203363 Β

   Int. α⁵: C 07 Η19/04, A 61Κ 31/70