HU177611B - Integrated switching and transfer network - Google Patents

Description

A találmány tárgya vonalcsoportokat tartalmazó integrált kapcsoló és átviteli hálózat. Minden egyes vonalcsoport egy hozzárendelt időosztásos linkegységhez csatlakozik, mely egy adót és egy vevőt tartalmaz. Minden egyes linkegység egy-egy hozzárendelt kimenő és bemenő linkhez van kapcsolva annak érdekében, hogy időosztásos multiplex formában digitális távközlési és jelzési jeleket továbbítsunk az adótól egy olyan torlódásmentes digitális kapcsolómezőhöz, amely egyforma kapcsolóegységeket tartalmaz, illetve a kapcsolómezőtől a vevőhöz. A kapcsolómező térbeli átkapcsolást és időbeli átkapcsolást végez annak érdekében, hogy az említett linkek segítségével továbbított digitális jeleket tetszőleges időosztásos multiplex csatornák között átkapcsolja.

A távközlő rendszerekben hasonló kapcsolóegységeket használnak olyan kapcsolómezőkben, melyek könnyen kezelhetők és bővíthetők is normál működés közben. A moduláris felépítésű kapcsolómező csak akkor bővíthető kielégítően, ha az egyes egységeket kéz- 2 dettől fogva úgy konstruálták, hogy tulajdonságaik változatlanok maradnak, függetlenül a kapcsolómező kapcsolási kapacitásától. Frekvenciamultiplex távközlési rendszerekben alkalmazott kapcsolóegységek, melyek csak térbeli átkapcsolást végeznek, már hosszú idő óta jól ismertek. Az ilyen analóg kapcsolóegységek összekötő linkcsoportok segítségével összekapcsolt fokozatokat alkotnak, amely összekötő linkcsoportokat további kapcsolóegységekkel való bővítés alkalmával módosítják. Sokkal nehezebb azonban időosztásos multip lex rendszerekben alkalmazott kapcsolóegységeket szerkeszteni, mert ilyenkor az időosztásos multiplex kapcsoló és átvitel rendszerhez csatlakozó előfizetői készülékek közötti jelátvitel során mind térbeli átkapcsolás, mind időbeli átkapcsolás előfordul. Ebben az esetben csak akkor kapunk azonos kapcsolóegységeket, ha egy kapcsolóegység mindkét típusú átkapcsolást elvégzi.

Ismeretesek olyan időosztásos multiplex kapcsolási elvek, melyeket pl. ..idő-tér-idő” vagy ,,idö-tér-tér-idő‘’ vagy „tér-idő-tér” elveknek nevezünk, ahol az elnevezések azt mutatják, hogy az időosztásos multiplex formában a kapcsolómezőhöz bejövő jelek milyen alakban kerülnek átvitelre az időfokozatok között az idökapcsolás elvégzése érdekében és a térfokozatok között a térbeli kapcsolás elvégzése érdekében.

Egy ismert típusú, digitális jelek idömultiplex továbbítására szolgáló kapcsolóegység, melyet a „Colloque International de Commutation Electronique, Paris 1966. 513—520. old. közleményben írtak le, elvileg azonos kapcsolóegységeket tartalmaz, melyek mindegyike bizonyos számú bemenő link és bizonyos számú kimenő link között kapcsol. Az időosztásos multiplex formátum, azaz a keretenkénti időrések száma, a különböző típusú linkekre vonatkozóan különböző, és az egy kapcsolóegységen belüli térbeli átkapcsolások, melyeket egy belső multiplex formátum segítségével kapnak, legalább annyi időréssel rendelkeznek, ahány információs csatorna tartozik a kapcsolóegységhez. Az időosztásos multiplex linkek, melyek a kapcsolóegységek között vannak elrendezve, ugyanolyan funkciójúak, mint az említett összekötő linkcsoportok, és egy csoportot egyetlen olyan időosztásos multiplex formátumú link alkot, amely biztosítja az összeköttetés torlódásmentes felépítését.

A 379 473 számú svéd szabadalmi leírásban egy ..idoidö” kapcsolási elv leírása található meg, melyet olyan bemeneti egységek segítségével értek el, amelyek egyetlen közös időosztásos multiplex összeköttetésen keresztül vannak a kimeneti egységekhez kapcsolva. A közös időosztásos multiplex összeköttetésnek köszönhetően a térbeli fokozat használata elkerülhető, és az elsőként említett, ismert moduláris kapcsolómezövei összehasonlítva továbbfejlesztett kezelési lehetőségek adódnak. Egy egység meghibásodása esetén a hibás egységet egy hibátlanra lehet kicserélni anélkül, hogy a többi egység kapcsolási kapacitását befolyásolnák. Bővítés során további bemeneti és kimeneti egységeket kapcsolnak a közös időosztásos multiplex összeköttetéshez, mégpedig — ha szükséges — üzem közben.

A kapcsolómezőt alkotó egységeket illetően a fent említett szempontok mellett fontos szerepet játszik a távközlő rendszer megbízhatóságát és használhatóságát tekintve az a mód, ahogy az utak a kapcsolómezön keresztül felépülnek, azaz a kapcsolómező vezérlése. A fent említett publikációból ismert pl., hogy milyen módon lehet vezérelni egy digitális időosztásos multiplex kapcsolómezőt egy központi számítógép segítségével, mely a vezérlő jeleket — melyek egy kapcsolatfelépítésre vonatkozó parancsot tartalmazzák — előfizetői készülékektől vagy távoli koncentrátoroktól kapja. A számítógép megtalálja a vezérlő jelekhez kapcsolódóan a címeket, indexeket, időréseket, az összekötő linkek számát és így tovább, amiket a választott kapcsolási elvnek megfelelően az adott idő- és térbeli fokozatokhoz kell továbbítani a kapcsolómezőn belül annak érdekében, hogy ott felépüljön a kívánt összeköttetés. A legrégebbi időosztásos multiplex rendszerekben a számítógép csatlakoztatására egy külön vezérlő átviteli rendszert dolgoztak ki. A modern, továbbfejlesztett időosztásos multiplex rendszerek — pl. a digitális idö-tér-idő rendszernél, melyet a 350 3996 számú svéd szabadalmi leírás ismertet — a számítógép tehermentesítését célozták, ugyanis az említett vezérlő átviteli rendszert, amennyire lehetséges, belefoglalták az időosztásos multiplex jelek átviteli rendszerébe.

A jelen találmánnyal az a célunk, hogy könnyen kezelhető és bővíthető olyan integrált kapcsoló és átviteli hálózatot hozzunk létre, amelynek torlódásmentes „téridő” kapcsolómezeje azonos kapcsolóegységeket tartalmaz, melyeket decentralizált módon vezérelhetünk külön átviteli rendszer igénybevétele, vagy bármiféle központi vezérlőegység vagy számítógép nélkül.

A találmány tehát integrált kapcsoló és átviteli hálózat, amelyben minden egyes vonalcsoport egy hozzárendelt időosztásos multiplex linkegységhez van csatlakoztatva, amely linkegység kimenetével megfelelő kimenő linkhez csatlakoztatott, távközlési jeleket és jelzéseket szolgáltató adót és bemenetével megfelelő bemenő linkhez csatlakoztatott, távközlési jeleket és jelzéseket fogadó vevőt tartalmaz, és a kimenő és bemenő linkekhez azonos felépítésű kapcsolóegységeket tartalmazó, időosztásos digitális kapcsolómező van csatlakoztatva. A hálózatot az jellemzi, hogy mindegyik linkegység távközlési összeköttetéseket létrehozó egységgel van ellátva, mindegyik kapcsolóegységnek időrés átkapcsolást végző fokozata és jelzésátalakító egysége van, amely jelzés átalakító egység működtető kimenete az időrés átkapcsolást végző fokozat vezérlő bemenetére van csatlakoztatva, továbbá a kapcsolóegységek közül mindegyik első típusú kapcsolóegység jelzésátalakíto egységének és időrés átkapcsolást végző fokozatának bemenetéi az egyik linkeayséEhez tartozó kimenő linkhez, kimenetéi pedig eay másik linkeEvséuhez tartozó bemenő linkhez vannak csatlakoztatva.

Egy előnyös kiviteli alakban a kapcsolóegységek közül mindep.yik második típusú kapcsolóegység jelzésátalakító egységének és időrés átkapcsolást végző fokozatának bemenetel és kimenetei ugyanahhoz a linkegységhez tartozó kimenő, illetve bemenő linkhez vannak csatlakoztatva, és az ehhez a linkegységhez tartozó vonalcsoport legalább egy vonali alcsoportot tartalmaz, amely vonali alcsoport az ebben a linkegységben levő, távközlési összeköttetéseket létrehozó egységhez van csatlakoztatva.

A találmányt a továbbiakban a mellékelt ábrákon szemléltetett kiviteli alakok alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti hálózat elvi tömbvázlatát mutatja, a 2. ábra a hálózat szinkronizáló órajelgenerátorának tömbvázlata jelalak ábrákkal, a 3. ábra a hálózat egy kapcsolóegységének időrés átkapcsolást végző fokozata, tömbvázlatban, a 4. ábra a hálózat egy kapcsolóegységének három jelzésvevö egysége tömbvázlatban, végül az 5. és 6. ábra a hálózat egy kapcsolóegységének egyegy jelzésátalakító egységét ábrázolja tömbvázlatban.

Az 1. ábra n darab LG1—LGn vonalcsoportot mutat, melyek közötti távközlő összeköttetéseket n darab Ml...LMn linkegység segítségével és egy legalább η²—n darab SMl/2...SMn/n-1, SM2/1 ...SMn- 1/n kapcsolóegységet tartalmazó digitális kapcsolómező segítségévei építjük fel. Minden egyes pl. LG1 vonalcsoport hozzá van rendelve egy pl. LM1 linkegységhez, mely egy TI adót és egy megfelelő RÍ vevőt tartalmaz. A TI adó egy időosztásos multiplex Lal linken keresztül az SMl/2...SMl/n kapcsolóegységekhez csatlakozik, ezek az 1. ábrán sorba rendezve láthatók. Az RÍ vevő egy időosztásos multiplex Lbl linken keresztül az SM2/l...SMn/l kapcsolóegységekhez, melyek oszlopba rendezve láthatók. Az időosztásos multiplex Lal...Lan és Lbl...Lbn linkek a digitális távközlési és jelzési információkat időosztásos multiplex formában továbbítják az LMl...LMn linkegységektől a kapcsolómezőhöz és fordítva.

Az 1. ábrán látható integrált kapcsoló és átviteli hálózatot (a továbbiakban IST hálózat) olyan módon egyszerűsítettük, hogy csak azokat a hálózatrészeket tüntettük fel, amelyek a jelen találmány magyarázatához szükségesek. Az IST hálózat időosztásos multiplex szinkronizációját pl. egyetlen CL órajel vonal segítségével jelöltük. mely úgy csatlakozik az összes kapcsolóegységhez, hogy az Rl...Rn vevők vegyék a kapcsolómezőtől szinkronkeretekben érkező információt. Minden egyes LMl...LMn linkegységben van egy keretszinkronizáció annak érdekében, hogy a Tl...Tn adóktól a kapcsolómezőhöz érkező információ szinkron jellegű legyen. A gyakorlatban a szinkronizációs feltételek nem ideálisak, és fáziseltolódások és a kapcsolómező felé irányuló ún. plesiochron információ-átvitelek nagyobb hálózatokban előfordulnak, mivel minden egyes linkegységnek saját óragenerátora van. Ismeretes azonban a kapcsolómezőtől érkező információ szinkronizálására az az eljárás, amikor a szinkronizálás az adott pillanatban leggyorsabb óra segítségével történik, és a linkegységekben fáziskompenzáló áramköröket és ún. „impulzus-stuffing” kapcsolásokat helyeznek el annak érdekében, hogy az információ veszteséget elkerüljék. A továbbiakban feltételezzük, hogy a linkegységek, linkek és kapcsolóegységek ideálisan szinkronizált rendszert alkotnak.

Mint az ismert, az időosztásos multiplex formátumot legfőképpen a keretfrekvencia, amely pl. 8 kHz, és a keretperiódusonkénti időrések száma, pl. m csoportnál 32 időrés határozza meg. Minden egyes időrésben egy információ egységet továbbítunk, mely digitális rendszeresetén adott számú bitből álló — pl. 8-bites digitális szó. Az egy keretperiódusban levő időrések közül a legtöbb az adott távközlési információ továbbítására szolgál, néhány időrést azonban — egy 32 időréses csoport esetén 2-t — fenntartanak szinkronizációs és jelzésátviteli célokra. A találmány szerinti IST hálózat esetén feltételeztük, hogy a szinkronizáció nem követel minden keretperiódusban egy időrést, továbbá azt, hogy az ún. információt nem hordozó jelek azt jelzik, hogy a megfelelő időrés csoportban nincs szükség jelzés átvitelére és a továbbiakban ezeket szinkronizáló jelekként használjuk, mégpedig úgy, hogy az említett néhány időrés gyakorlatilag használható digitális jelek és jelzési üzenetek továbbítására, amint azt majd részletesebben leírjuk; ezek a jelzések a megfelelő 32-időréses csoport távközlő csatornáit érintik, és ezeket a csatornákat részben impulzuskódmodulált beszédátvitelre, részben adatátvitelre szánjuk.

Ismeretes azaz eljárás, hogy IST hálózatban mind párhuzamos, mind soros átvitelt alkalmaznak, és átváltanak 32 időrés egész számú többszörösét tartalmazó, különböző időosztásos multiplex formátumok között. Az 1. ábrán látható hálózat esetében feltételeztük, hogy La és Lb linkek esetében ugyanazt a formátumot és átviteli elvet alkalmazzuk. Az ismert párhuzamos-soros vagy soros-párhuzamos átalakítókat — ha egyáltalán szükség van rájuk — beleértjükaz LMl...LMn linkegységekbe és a hálózatban levő kapcsolóegységekbe, és így azok nem láthatók az 1. ábrán. Nem láthatók a valószínűleg szükséges analóg-digitális, ill. digitális-analóg átalakítók sem, melyek akár az előfizetői készülékekben, akár az LMl...LMn linkegységekben elhelyezhetők, minthogy ezek nem képezik részét a találmánynak. Szintén nem láthatók az ábrán az ismert típusú koncentrátorok, melyek beleérthetök az LMl...LMn linkegységekbe és melyekre akkor van szükség, ha egy vonalcsoport nagyobb számú előfizetői készüléket tartalmaz, mint a linkek választott időosztásos multiplex formátum időréseinek száma.

Látható azonban az 1. ábrán, hogy minden egyes LML.LMn linkegység tartalmaz egy távközlési összeköttetéseket létrehozó CUl...CUn egységet, mely egy vonali alcsoporthoz van hozzárendelve. Az egyes CU 1... CUn egységek vezérlik az adott számú időrés megfelelő Lax/Lbx linkpárokra történő kiosztását; pl. az említett m darab 32-idöréses csoport közül az egyik feladata a távközlési információ és a hozzárendelt jelzésinformáció továbbítása a kapcsolómezőhöz és vissza. Az 1. ábrán egy olyan rendszer látható, mely úgy van kiterjesztve, hogy minden egyes LMl...LMn linkegységben csak egyetlen CUl...CUn egység található, kivéve az LM2 linkegységet, mely m darab CU2,l...CU2,m egységet tartalmaz, és így az LG2 vonalcsoport m darab LSG2,

l...LSG2,m vonali alcsoportot tartalmaz. Az említett m darab CU2, l...C(J2,m egység 32-idöréses csoportot alkalmaz, azaz együttesen az La2 Lb2 linkpár valamennyi időrését felhasználja. Az LM2 linkegység tartalmaz egy koncentrátort, amely nem látható az l. ábrán, de csak abban az esetben, ha az említett vonalcsoportok közül valamelyik 30-nál több előfizetői készüléket tartalmaz, mivel a hozzátartozó CU2, l...CU2,m egységek segítségével legfeljebb 30 előfizetői készülék csatlakoztatható egyidöben időosztásos multiplex formában pl. az La2 linkhez.

Az LMl...LMn linkegységhez tartozó CUI...CUn egységet oly módon terveztük, hogy az vezérli a saját LGl...LGn vonalcsoportjában történő kapcsolat felépítéseket. Ha feltételezzük, hogy az LMl...LMn linkegység csak egyetlen CUl...CUn egységet tartalmaz, akkor a kapcsolómezőnek nem feltétlenül kell tartalmaznia olyan kapcsolóegységet, mely ezen kapcsolóegységhez csatlakozó linkpáron levő időrések közötti átkapcsolásokat végez, de ebben az esetben az LMl...LMn linkegység tartalmazhat egy belső kapcsolót annak érdekében, hogy létre tudja hozni a belső alcsoporti összeköttetéseket. Ha feltételezzük továbbá, hogy ennek az alcsoportnak az előfizetői készülékei külön-külön összeköttetéssel rendelkeznek az LMl...LMn linkegységhez, akkor az említett belső kapcsoló egy térbeli fokozatot képez. A belső kapcsoló előnye abban áll, hogy a megfelelő linkpárokon történő alcsoporti belső kommunikációs összeköttetések sem a távközlési információ továbbítására szánt időréseket, sem pedig a jelzési információ továbbítására szánt időréseket nem töltik meg. így megnövekedett kapcsolási kapacitást kapunk. Másrészről viszont, mivel az alcsoport távközlési információjának időosztásos multiplex digitális információvá történő átalakítása folyamatosan megtörténik és az információ átkapcsolása a kapcsolómezőn keresztül más LMl...LMn linkegységekhez végbemegy, továbbá mivel az LM1... LMn linkegységben szükséges belső kapcsoló többnyire nem tervezhető egyszerűbben, mint egy kapcsolóegység, az IST hálózat lehető legnagyobb egységességét akkor érjük el, amikor a kapcsolómező n² azonos kapcsolóegységet tartalmaz. A kapcsolóegységeket, pl. az SM2/2 kapcsolóegységet, melyek egy linkpáron, pl. az La2/Lb2 linkpáron, keresztül vannak a hozzájuk rendelt pl. LM2 linkegységhez hozzá kapcsolva, úgy kell elrendezni, hogy ha a pl. LM2 linkegység egynél több pl. CU2, l...CU2,m egységet tartalmaz az ugyanazon pl. LG 2 vonalcsoporthoz tartozó pl. LSG2, l...LSG2,m vonali alcsoportok közötti összeköttetések létesítése érdekében, figyelembe vesszük, hogy az LSG2,l...LSG2,m vonali alcsoportok csak a kapcsolómezőn keresztül köthetők össze. Az 1. ábrán látható kapcsolómezőben az SM1 '1, SMn—1/n — — 1 és az SMn/n kapcsolóegységeket kihagytuk és feltételeztük, hogy az LM1, LMn—1 és LMn linkegységek nem látható belső kapcsolókat tartalmaznak.

Az LMl...LMn linkegységbe beleértett CUl...CUn egység továbbá úgy van kialakítva, hogy az a többi alcsoport egységeivel együtt a saját alcsoportja és az említett többi alcsoport között történő külső kapcsolatfelépítés során vezérli a kapcsolómezőt, és ennek következtében a fent említett, jelzésátvitelre szánt időréseket használjuk. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy az IST hálózat vezérlő logikája el van osztva a decentralizáltan elrendezett, vezérlő funkciót ellátó CU 1.. .CUn egységek között. A kapcsolómező valamennyi Smx y kapcsolóegyséee tartalmaz egy időrés átkapcsolást végző TS fokozatot és egy SL jelzésátalakitó egységet, melyek kimondottan passzív, saját vezérlő logika nélküli áramkörök. A szinkronizmust szolgáló CLG órajelgenerátoron kívül, a kapcsolómező valamennyi SMx/y kapcsolóegysége bemenetével a Tl...Tn adók valamelyikére csatlakozik, továbbá kimenetével az Rl...Rn vevők valamelyikére is rá van kapcsolva. így a kapcsolómező nem rendelkezik intelligens központi vezérlő egységgel. Az LMl...LMn linkegységek decentralizált CUl...CUn egységei utasításaikat pl. memóriában tárolt programoktól kapják. A tarolt-program vezérlésű CUl...CUn egységeket jelen találmánnyal kapcsolatban nem kell leírnunk részletesen. Az említett külső kapcsolatok felépítése során a következő legfontosabb vezérlő egység funkciókat kapjuk az ajánlott 1ST hálózat esetében, ahol az említett funkciókat természetesen számítógépek segítségével látjuk el, melyek pl. a Motorola cég megfelelő módon programozott M6800 mikroszámítógépei lehetnek, az említett funkciók pedig akár a CUl...CUn egységek közötti, akár az egyik CUl...CUn egység és a kapcsolómező közötti jelzésátvitelek lehetnek.

A két CUl...CUn egység közötti jelzésátvitel célja olyan üzenetek átkapcsolása, melyek pl. a CCITT X25-ös ajánlásának megfelelő jelzésrendszerben vannak kódolva. A jelzésrendszer struktúráját nem kell leírnunk részletesebben a jelen találmány megértése érdekében, hanem elegendő megemlítenünk, hogy minden egyes üzenetegység úgy van kódolva, hogy a vételt vezérlő CUl...CUn egység tudja, hogy az adott számú digitális szóból álló üzenet egységeit mikor vette. A jelzésátviteli rendszer struktúrája továbbá olyan, hogy egy üzenetegység bármely forgalmi irányban történő átkapcsolása azt eredményezi, hogy mindkét CUl...CUn egység tudja, hogy a kapcsolómezőn keresztül nem kell létesíteni, ill. létesíteni kell vagy meg kell szüntetni a távközlési összeköttetést azoknak a címeknek és időréseknek a segítségével, melyeket a két CUl...CUn egység közötti végjelzés révén kapunk. A találmány szerinti IST hálózat esetén a jelzésrendszer üzenetei a jelzési információ átvitelére szánt, említett időrések egyike alatt kerülnek átvitelre, melyet az alábbiakban 16-os időrésnek nevezünk. Annak érdekében, hogy átvigyünk egy üzenetegységet pl. a CU2,m egységtől a CU1 egységhez, az SM2/1 kapcsolóegységnek egy időbeli átkapcsolást kell végeznie a CU2,m egységhez hozzárendelt 32-es időrés csoporthoz tartozó 16-os időrésből a CU1 egységhez hozzárendelt 32-es időrés csoportban levő 16-os időrésbe, ami egy ún. 16—16 átkapcsolás. Az SMx/y kapcsolóegység működési módját a következőkben le fogjuk írni. Mielőtt a CU2,m egység elkezdi az említett üzenetegységek adását, tudnia kell, hogy sem az SM2/1 kapcsolóegység, melyet pl. a CU2,1 egység lát el utasításokkal, sem pedig az SM >2/1 kapcsolóegységek valamelyike amelyeket a CU>2 egységek vezérelnek, nem végez 16—16 átkapcsolást annak érdekében, hogy egy másik üzenetet küldjön a CU1 egységhez.

Annak érdekében, hogy megbízható üzenetátvitelt biztosítsunk, a CU2,m egység először egy, a CU1 egységhez címzett hívó jelet ad a jelzési információ átvitelére szánt időrései közül a második ideje alatt. A CU1 egységhez kerülő cím meghatározza az egyetlen SM2/1 kapcsolóegységet, melyen keresztül a hívójelet továb4 bítani kell. Valamely CDI...CUn egység a hívojeleket egyesével továbbítja, jelezve ezzel, hogy az átvitelre szánt üzeneteuység továbbításának be kell fejeződnie, mielőtt ez a CUl...CUn egység kibocsát egy új hívójelet.

Azoknak a hívójeleknek hatására, melyeket a CU1... CUn egység a kijelölt 0-s időrés alatt vett, ez az egység válaszjeleket továbbít egyesével a 0-s időrése alatt, jelezve ezzel, hogy a megfelelő hívójelek segítségével továbbításra szánt üzenetegység küldését be kell fejezni, mielőtt ez az egység egy másik hívójelhez tartozó, új válaszjel továbbítását kezdi meg. A feltételezett jelzésátviteli példában a CU1 egység az említett „egyidöben egyet” szabálynak megfelelően egy válaszjelet bocsát ki a CU2,m egységnek címezve. A CU2,m egység címe szintén meghatározza azt az egyetlen SM1/2 kapcsolóegységet, melyen keresztül a válaszjel átvitelének le kell bonyolódnia.

Az említett „egyidöben egyet” szabály a hívásokra és válaszokra vonatkozóan a következő lehetséges nyugtázást válaszokat adja. Egy hívásjelet folytonosan ismétlünk mindaddig, amíg a hozzátartozó válaszjel meg nem érkezett. Amikora vett hívásjel megszűnik, a hívott CUl...CUn egység tudja, hogy a válaszjele megérkezett a hívó CUl...CUn egységhez. Ugyanígy a válaszjel ismétlése is mindaddig folyik, amíg legalább az üzenetegység első szavának vétele meg nem történt. Amikor a válaszjel abbamarad, a hívó CUl...CUn egység tudja, hogy az említett 16—16 átkapcsolás megbízhatóan működik. Vannak azonban maximális idők bevezetve arra vonatkozóan, hogy a hívó és válaszjelek adása mennyi ideig történjék. Ha a megfelelő maximális időeltelte után válaszjelet vagy üzenet vételét nem észleltünk, a várakozó CUl...CUn egység riasztó jelet generál.

Amikor a hívott CUl...CUn egység, példánknak megfelelően a CU1 egység, a 16-os időrése alatt vette az egész üzenetet, a hívó CUl...CUn egység felé, példánknak megfelelően a CU2,m egység felé, a 0-s időrése alatt egy olyan jelet továbbít, melynek tartalma jelzi, hogy az üzenetegység vétele helyesen történt-e meg vagy újra kell adni. Az említett „helyesen vett” és „újra adni” jelek olyan módosított válaszjelek, melyek általában rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy nem kell tartalmazniuk a hívott egység címét, mivel az „egyidöben egyet” szabály következtében a hívó egység tudja, hogy ilyen válaszjelnek kell érkeznie a hívott egységtől. Az említett nyugtázás! elvet használjuk az üzenetegység átvitelének megbízható módon való befejezésére. A hívott egység folyamatosan ismétli az említett „helyesen vett” jelet. A hívó egység folytonos „helyesen vett” jel adásával válaszol a hívott egységnek. Amikor a hívott egység veszi a „helyesen vett” jelet, akkor befejezi a „helyesen vett” jelzés adását. Amikor a hivó egység nem veszi tovább a „helyesen vett” jeleket, akkor a hivó egység is véget vet adásának.

Az említett jelzésátviteli folyamat azt eredményezi, hogy egy magában álló üzenetegység egyik forgalmi irányban történő átvitele megbízható. Annak érdekében, hogy üzenetátkapcsolást végezzünk, egy azonos folyamatot kell ismételnünk a másik forgalmi irányra vonatkozóan is, amikor a két egység egymás közt szerepet cserél.

Az említett „egyidöben egyet” szabály mellett létezik egy első prioritás szabály, amelynek megfelelően egy egységnek meg kell válaszolnia a vett hívójeleket még mielőtt az hívó egységként kezd vagy folytat üzenetátkapcsolást. Az említett első prioritási szabály megakadályozza túl sok megválaszolatlan hívójel felhalmozódását. Az említett maximális idő, mely a hívójelekre érvényes, annak a ténynek figyelembevételével határozható meg, hogy egy CUl...CUn egységet ugyanazon keretperiódus alatt is 1ST hálózat valamennyi másik CU1... CCJn egysége hívhat. Sorbanállási problémák merülnek fel, mégpedig nemcsak a hívott egységben, hanem a szóban forgó, ill. érintett SMx/y kapcsolóegységekben és az érintett linkekben is, ha hívójeleket akarunk továbbítani a kapcsolómezőtől a hívott egységhez. Mindazonáltal az említett típusú válaszjelek megosztoznak a sorbanállásban a CUl...CUn egységhez címzett jelekkel, de az „egyidőben egyet” elv következtében maximum egy válasz típusú jel lehet együtt bizonyos számú hívójellel. Az említett sorbanállási probléma megoldását az alábbiakban tárgyaljuk.

Az olyan keretperiódusok alatt, amelyek lefoglalva sincsenek az eddig tárgyalt hívó vagy válasz típusú jelek adására, se nem állítanak elő vagy továbbítanak a következőknek megfelelő jeleket, az IST hálózat linkéinek 0-s időrését a fent említett, információt nem hordozó jelek továbbítására használjuk.

Az CUl...CUn egységek és a kapcsolómező közötti jelzésátvitel célja az említett, a CUl...CUn egységek közötti 16—16 átkapcsolások felépítése, valamint az ml, ti—m2, t2 átkapcsolások elvégzése, melyek beleértendők az előfizetői készülékek közötti távközlési kapcsolásokba. így az a célunk, -hogy a kapcsolómező a 16-os időrésből, melyet az adó CUl...CUn egységhez rendeltünk hozzá, a vevő CUl...CUn egységhez hozzárendelt 16-os időrésbe történő átkapcsolásokat, valamint a szóban forgó 32-időréses ml csoport ti időrésből, melynek ^: sje alatt a szóban forgó távközlési információt a kapcsolómező segítségével vesszük, a szóban fórt 32-idöréses m2 csoporthoz hozzárendelt t2 időrésbe, melynek ideje alatt a kapcsolómező az említett távközlési információkat továbbítja, történő átkapcsolásokat végezze.

Mint a kapcsolómező passzív funkcióinak magyarázatából ki fog derülni, a fent említett hívójeleket az említett 16—16 átkapcsolások felépítésére használjuk. Annak érdekében, hogy felépítsünk egy ml, ti—m2, t2 összeköttetést, egy CUl...CUn egység, pl. a CU2,1, melynél ni értéke 2, egy kapcsolat felépítő jelet továbbít a kijelölt 0-s időrése alatt, mely egyidejűleg kijelöli az egység 32-időréses ml = l csoportját. A kapcsolat felépítő jel tartalmaz egy kapcsolat felépítő kódot, valamint egy n2 számot, pl. n2=2, annak érdekében, hogy megcímezze az egyetlen szóban forgó kapcsolóegységet, példánknak megfelelően az SM2/2 kapcsolóegységet. A kapcsolat felépítő jel tartalmazza továbbá az említett időréseket, tl-et és t2-t, valamint egy n2 értéket, pl. n2=2, annak érdekében, hogy jelezze az előfizetői készülék vevő alcsoportját és a hozzátartozó 32-időréses csoportot, beleértve az említett t2 időrést is. A példának megfelelően a kapcsolat felépítő jel kijelöl egy egyirányú távközlési összeköttetést, az LGS2.1 vonali alcsoport előfizetői készülékétől (ni =2, ml = 1) az LGS2,2 vonali alcsoport előfizetői készülékéig (n2=2, m2=2). Az SM2/2 kapcsolóegység SL jelzésátalakltó egysége átalakítja a kapcsolat felépítő jelet egy működtető jellé, melynek segítségével ezen SM2/2 kapcsolóegység időrés átkapcsolást végző TS fokozata felépíti a kívánt Összelő köttetési. Az n2 számához tartozó kapcsolat felépítő jel nem hat egyetlen másik kapcsolóegységben levő időosztásos fokozatra sem. Ebben az elegáns típusú térosztásos átkapcsolásé kapcsolómezőben a kapcsolások hagyományos térosztásos fokozatok nélkül és speciális térosztásos kapcsoló jelek nélkül mennek végbe.

Annak érdekében, hogy létrehozzunk egy ml, ti—m2, t2 átkapcsolást, egy CUl...CUn egység a kijelölt 0-s időrése ideje alatt ad egy továbbító jelet, melyet egy továbbító kód határoz meg, és az említett továbbító jel csak annyiban különbözik egy kapcsolat felépítő jeltől, hogy egy ti időrés információja szükségtelen. Egy 16— 16 átkapcsolás kapcsolómező felé történő jelzésének továbbítása vagy a fent említett „helyesen vett” nyugtázó segítségével megy végbe.

A CUl...CUn egység által előállított említett jelek, mint a jelzésrendszer üzenetegységei, tartalmaznak egyegy kódot, és a szóban forgó változókat, mint az említett ni, n2 és ml, m2 számcímek és a ti, t2 időrések. Egy olyan nagyobb rendszerben, mely pl. nyolc, egyenként 32 darab Cuxl...Cuxm egységet tartalmazó LMx linkegységböl áll, kb. 8000 előfizetői készülék között koncentrátor igénybevétele nélküli torlódásmentes átkapcsolás biztosítása érdekében, nem határozható meg minden jel egyetlen 8-bites digitális szó segítségével. Az IST időosztásos multiplex rendszerekben ún. multikereteket vezettek be az ilyen több szóból álló jelek továbbítására, és ennek következtében állandó vagy változó keret periódusszámú multikeretek léteznek. A kapcsolómező működési elvének magyarázata során az említett, ismert multikeret technikát a szükséges mélységben fogjuk tárgyalni.

Az alábbiakban a találmány szerinti IST hálózat SMx/y kapcsolóegységeinek egyikében levő SL jelzésátaiakító egység passzív működési módjának elvét tárgyaljuk. Az SL jelzésátalakltó egység olyan jelzésvevő egységeket tartalmaz, melyek csak a saját n2 számcímükre működnek és megfelelő jelzési kódjukra reagálnak, és tartalmaz továbbá olyan jelzésátalakító egységeket is, melyek az SMx/y kapcsolóegységhez érkező jeleket az említett működtető jelekké alakítják át, továbbá olyan jeleket képeznek, melyek kimennek az SMx/y kapcsolóegységből. A jelzésátalakító egységek a hívójelek kezelése érdekében, egy egyszerű második prioritási elvnek megfelelően eldöntik, hogy az egyidejűleg beérkező és ugyanahhoz a vevő CUl...CUn egységhez érkező hívójelek közül melyik van átalakítva működtető jellé annak érdekében, hogy a megfelelő 16—16 kapcsolást felépítse ennél a CUl...CUn egységnél, és melyik van olyan hívójellé átalakítva, mely ehhez a CUl...CUn egységhez érkezik. A fent említett, válasz típusú jelek kezelésére szolgáló jelzésátalakító egységek egyszerűbbek, mint a hívó jelzésátalakító egységek. A fent említett „egyidőben egyet” elv következtében elegendő, ha a vevő CU1... CUn egység ugyanazt a válaszkódot veszi, egy átalakított hívójelnek azonban arra vonatkozóan is kell információt adnia, hogy a hívás melyik LMl...LMn linkegység melyik CUxl...CUxm egységétől érkezik. A válaszjelek kezelése nem követel semmiféle prioritási szabályt.

így azt értük el, hogy a vevő egység, pl. CU2,2, mely a jeleket az 1. ábrán oszlopokba rendezve látható

SM1/2—SMn/2 kapcsolóegységektől veszi, egyidejűleg hívható a megfelelő oszlop (n2=2) valamennyi kapcsolóegységén keresztül és választ az oszlop kapcsolóegysé177611 geinek bármelyikén keresztül vehet. Ha a vevő egység egy közös időosztásos multiplex link segítségével kapcsolódik a kapcsolóegységek említett oszlopához, a példának és az 1. ábrának megfelelően ez az Lb2 link, akkor a vevő egység 0-s időrésével kapcsolatban egy multikeret mellett kell döntenünk. Ebben a multikeretben pl. az oszlop kapcsolóegységei és következésképpen a hívó linkegységek vannak hozzárendelve egy-egy ni keretperiódushoz abból a célból, hogy hívójeleket továbbítsunk, és hozzá vannak rendelve egy olyan keretperiódushoz is, mely közös valamennyi, az oszlopban levő kapcsolóegységre a válasz típusú jelek továbbítása érdekében. Az említett közös keretperiódus nem szükséges, ha az említett hívás- és válaszalakító egységek úgy vannak módosítva, hogy egy válaszjel letiltja a hívójelet. Ekkor minden egyes kapcsolóegység a 0-s időrés ideje alatt csak egyetlen jelet továbbít, mely akár válasz típusú, akár hívó típusú jel lehet. Mindazonáltal, ha minden egyes kapcsolóegységhez tartozik egy külön időosztásos multiplex link az információnak a megfelelő linkegységhez történő továbbítása érdekében, akkor elkerülhetjük az említett multikeretet olyan módon, hogy a kapcsolómezőtől érkező megfelelő jeleket állítunk elő. Az említett különálló linkek segítségével módosított IST hálózatban, melyet a 6. ábrára hivatkozva magyarázunk el, gyorsabb jelzésátviteli folyamatot kapunk, melynek maximális idői rövidebbek, mint az említett Lb közös linkekkel rendelkező és az 1. ábrán látható rendszer megfelelő idői.

A 2. ábra a kapcsolómező közös CLG óragenerátorát mutatja, melyet a bevezetőben említettünk, és melynek feladata, hogy 32-időréses szervezésű, 32 darab időrés csoportot tartalmazó formátumú időosztásos multiplex órajeleket generáljon. Az f= 125 usec-os keretperiódusú keret 32x32 darab 122 nsec hosszúságú időrést tartalmaz. Az időréseket két számmal (m— t) jelöljük, ahol 0 ám á31 és 0 S t S 31. A 0—0 időrés indít egy keretperiódust, ez után a 0—1 időrés következik, a 31—31 időrés zárja a keretperiódust. A CLG órajelgenerátor az időréseket a 2. ábrán látható kimenő impulzus sorozatok segítségével határozza meg, melyeket ismert módon állítunk elő pl. egy léptetöregiszter segítségével. Feltételeztük, hogy az IST hálózat párhuzamos továbbítási elvet alkalmaz, ezért az időréseken belül nincsen bitosztás. A CLG órajelgenerátornak van egy kimenő vezetéke, mely a 2. ábrának megfelelően olyan 0 impulzusokat ad, amelynek sorozata minden egyes időrésben tartalmaz egy impulzust és egy szünetet, erre azért van szükség, hogy önmagában ismert módon elkerüljük az időbeli átkapcsolások révén felmerülő és az alábbiakban leírt írási és olvasási műveletek egybeesését. A CLG órajelgenerátort egy OS oszcillátor hajtja meg, melynek alapfrekvenciája 2^J+5+⁵+‘ kHz, azaz kb. 16 MHz.

A 3. ábra önmagában ismert típusú időrés átkapcsolást végző TS fokozatot mutat, melynek feladata az említett 32 x 32-es időosztásos multiplex formátumban történő időbeli átkapcsolás végrehajtása. A TS fokozat tartalmaz egy IM információ memóriát és egy AM címmemóriát. Az IM információ memória író bemenetel egy G1 ÉS-kapun és 32 x 31 darab G2 ÉS-kapun keresztül a bejövő információ vételének érdekében az La ni linkhez vannak kötve. Egy keret 0 impulzusai alatt az m—1 időréstől az m—31 időrésig terjedő időrések ideje alatt bejövő távközlési és üzenet információkat az IM információ memória megfelelő helyeire írjuk be, az m—0 időrések ideje alatt beérkező jeleket pedig nem regisztráljuk az IM információ memóriában. Ekkor elérjük, hogy a távközlési információ cs az üzenet információ, melynek továbbítása az Lanl linken keresztül történik, valamennyi, a linkhez csatlakozó kapcsolóegységben regisztrálásra kerül, és az említett kapcsolóegységek az 1. ábrán sorokba rendezve láthatók. Az AM címmemória olvasó kimenetei egy időosztásos átkapcsoló TDEC dekóderhez csatlakoznak, mégpedig 32 x 31 darab G3 ÉS-kapun keresztül, és a TDEC dekóder az 0 impulzusok szüneteinek ideje alatt megcímzi az IM információ memóriát, mégpedig azért, hogy olvasson belőle a kapcsolóegységből kimenő Lbnl/n2 linkre. Az ni, ill. n2 jelölések az 1. ábrának megfelelően definiálják a TS fokozathoz tartozó Tnl adó, ill. Rn2 vevőt.

A 3. ábrán feltételeztük, hogy a TDEC dekóder a 0—31 időrés ideje alatt, ill. a 31—16 időrés ideje alatt veszi az AM címmemóriában tárolt 31—1, ill. a 0—16 címeket, a többi időrés ideje alatt pedig az m-0 címek továbbítása folyik, melyek nem fordulnak elő az IM információ memóriában. Ekkor azt kapjuk, hogy a ki távközlési információ, melynek beírása az IM információ memóriába a 31—1 időrés ideje alatt történik, a 0—31 időrés ideje alatt az Lbnl/n2 linkre kerül, és az mi üzenet információ, amely a 0—46 időrés ideje alatt került beírásra, a 31—16 időréshez kapcsolódik, az IM információ memóriában tárolt fennmaradó információt azonban nem továbbítjuk a kimenő linkhez. Az AM címmemória író bemenetel működtető ODEC dekóderen és G4 ÉS-kapukon keresztül, melyek az 0 impulzusok ideje alatt vannak aktivált állapotban, a TS fokozat működtető bemenetelt képező 01 és 02 vezetékekre vannak kötve.

A 4. ábra az SRU—C, SRU—A és SRU—E jelzés vevő egységeket mutatja, melyek az SMnl/n2 kapcsolóegység SL jelzésátalakító egységének részét képezik, és melyek SREG jelregiszterben tárolt hívás-, válasz és kapcsolat felépítési jeleket vesznek. A fent említett továbbító jelek számára és a válasz típusú jelek számára az SL jelzésátalakító egység tartalmaz még további jelzésvevő egységeket, melyek megfelelnek az SRU—E és SRU—A jelzésvevő egységeknek, és ezért nincsenek feltüntetve a 4. ábrán. A SREG jelregiszter G5 VÁGY-kapu és G6 ÉS-kapu segítségével az m—0 időrések ideje alatt tárolja az üres, hívó-, válasz- és kapcsolat-felépítő-, valamint az Lanl linktől érkező továbbító jeleket. Minden egyes hivó- vagy válaszjel két digitális szóból áll, melyek közül az első megfelelő C vagy A kódok mellett egy n2 számot is tartalmaz annak érdekében, hogy megcímezze az SMnl/n2 kapcsolóegységet,a másik pedig tartalmaz egy m2 számot annak érdekében, hogy megcímezze ehhez a kapcsolóegységhez tartozó vevő vezérlő egységek valamelyikét. Egy kapcsolat felépítő jel négy digitális szóból áll, melyek közül az első kapcsolat felépítési E kód mellett tartalmaz egy n2 számot az SMnl/n2 kapcsolóegység megcímzésére, a második, harmadik és negyedik a fentebb tárgyalt kapcsolat felépítési m2, t2, ill. ti számot tartalmazza.

A SRU C, SRU—A és SRU—E jelzésvevő egységek mindegyike tartalmaz egy CREG, AREG, ill. EREG kódregisztert, mégpedig azért, hogy állandóan tárolják az említett C n2, A—n2, ill. E—n2 jelet. A jelzésvevő egységek mindegyike tartalmaz továbbá egy CC, AC, ill. EC komparátort, melynek egyik bemenete a CREG,

AREG, ill. EREG kód regiszterhez csatlakozik, másik bemenete pedig a SREG jelregiszterre van kötve. A CC, AC, ill. EC komparátorok mindegyikének kimenete 32 darab G7 ÉS-kapuhoz csatlakozik, melyek mindegyike egy test-impulzus ideje alatt van aktivált állapotban, a 4. ábrának megfelelően a 0—20, 1—20, ... 31—20 időrések alatt. A G7 ÉS-kapuk kimenete SH léptető regiszterek első fokozatára csatlakozik, melynek léptetése a 0—0, 1—0...31—0 időrésekben óraimpulzusok segítségével történik. A jelek szavai számának megfelelően az SH léptető regiszterek két, ill. négy fokozatot tartalmaznak. így pl. a többi léptető regiszter fokozat aktivált állapotban van a második és a harmadik 0 impulzus között a test-impulzus beérkezése után, melynek ideje alatt a G7 És-kapu aktivált állapotban van. A második, harmadik és negyedik fokozatok, melyek az SH léptető regiszterekhez tartoznak, valamennyien egy G8 ÉSkapu első bemenetére csatlakoznak, melynek második bemenete a SREG jelregiszterhez van kötve. A G8 ÉSkapu harmadik bemenete azzal a G7 ÉS-kapuval egyszerre van aktivált állapotban, melynek kimenete a megfelelő SH léptető regiszterhez van kötve. A G8 ÉSkapuk kimenetet alkotják CM2, AM2, EM2, ET2 és ET1 kimeneteit a SRU—C, SRU—A, ill. SRU—E jelzésvevö egységeknek, ahonnan a fent említett m2, t2 és ti számok továbbítása történik. A válaszjelek vételére szolgáló SRU—A jelzésvevő egység el van látva egy közös AM2 kimenettel, a hívó és kapcsolatfelépítő jelek vételére szolgáló SRU—C és SRU—E jelzésvevő egységek viszont különálló CM2, EM2, ET2 és ET1 kimenetekkel vannak ellátva, melyek mindegyike egy ml számmal jellemzett adó vezérlő egységhez van hozzárendelve. A kapcsolat felépítő jelek vételére szolgáló SRU—E jelzés vevő egység rendelkezik továbbá M kimenetekkel, melyeket G9 ÉS-kapuk segítségével aktiválunk a 4. ábrának megfelelően a megfelelő test-impulzusok után bekövetkező első működtető impulzus ideje alatt, amely első működtető impulzust az az m—30 időrésnek megfelelő impulzus alkotja, amely egybeesik a megfelelő SH léptető regiszter negyedik fokozatának aktivált állapotával.

Az 5. ábra egy olyan kapcsolat felépítő jelek vételére szolgáló jelzésátalakító egységet mutat, mely első OREG1 működtető regisztereket és G10 ÉS-kapukat tartalmaz. Az első OREG1 működtető regiszterek a SRU—E jelzésvevő egység EM2, ET2 és ET1 kimeneteire csatlakoznak, de szintén tartalmaznak olyan regiszter-részeket, melyek a megfelelő adó vezérlő egység ml számának állandó tárolására szolgálnak. A G10 ÉSkapuk, melyek a megfelelő ml számhoz vannak hozzárendelve, bemeneteikkel az SRU—E jelzésvevő egység M kimenetére és az első OREG1 működtető regiszterekre csatlakoznak, kimenetűk pedig a TS fokozat működtető bemenő jeleit szolgáltató 01, ill. 02 vezetékekre vannak kötve, mégpedig olyan módon, hogy az említett első működtető impulzus 0 impulzusainak ideje alatt a működtető ml—ti jelet a TS fokozat AM címmemóriájának memóriarekeszeibe írjuk be, és a memóriarekeszek címét a működtető m2—12 jelek segítségével határozzuk meg.

A 6. ábra egy hívó és válasz jelek kezelésére szolgáló, összetett jelzésátalakító egységet mutat. A válasz jelek vételére szolgáló SRU—A jelzésvevő egységtől érkező m2 számokat az AM2 kimeneten keresztül egy ADEC válaszdekóder segítségével és „l”-ben álló stabil FF flip-flopok segítségével dekódoljuk. Egy „l”-ben álló

FF flip-flop jelzi, hogy az m2 számhoz hozzárendelt vezérlő egység egy válasz jelet fog venni és aktiválja ugyanazon m2 számhoz hozzátartozó Gll ÉS-kapu első bemenetét, melynek második bemenete ugyanazon m2 számhoz tartozó 0-s időrés időtartama alatt van aktivált állapotban, és melynek harmadik bemenete a válasz A kódját állandóan tároló REG—A válaszregiszterhez van kötve. Az FF flip-flopok „0”-ba állítását a megfelelő m2 számhoz hozzárendelt törlőimpulzusok segítségével érjük el, melyek a 6. ábra esetében a 0—10 időrésnek megfelelő impulzusok, A Gll ÉS-kapuk kimenetei a kapcsolóegységből kimenő Lbnl/n2 linkhez csatlakoznak.

Az m2 számokat, melyeket a hívó jelek vételére szolgáló SRU—C jelzésvevő egységtől kapunk a CM2 kimeneteken keresztül, CDEC hivásdekóderek segítségével dekódoljuk, melyek mindegyike az adó vezérlő egységekhez tartozó ml számokhoz van hozzárendelve. A CDEC hivásdekóderek kimenetei a PD—0...PD—31 prioritás áramkörökhöz vannak kötve, melyek mindegyike egy-egy vevő vezérlő egységhez tartozó m2 számhoz van hozzárendelve. Valamennyi PD—0...PD—31 prioritás áramkör a fent említett második prioritási szabálynak megfelelően kiválaszt egy vezérlő egységet, mely egy keret időtartama alatt hívja a hozzátartozó vevő vezérlő egységet. Minden egyes PD—0...PD—31 prioritás áramkör rendelkezik CM1 kimenetekkel, melyek mindegyike egy-egy ml számhoz van hozzárendelve, és amely kimenetek közül következésképpen maximum egy van aktiválva két egymást követő prioritás impulzus között, mely prioritás impulzusok az m=31 időrés csoport test-impulzusai után jelennek meg. Ezek a prioritás impulzusok a 6. ábrának megfelelően a 30— 30 időrésnek megfelelő impulzusok. A CM1 kimenetek egy G12 ÉS-kapuhoz és egy G13 ÉS-kapuhoz csatlakoznak. A G12 ÉS-kapuk aktivált állapotban a kimenő hívásjeleket a G14 ÉS-kapukon keresztül az SMnl/n2 kapcsolóegységtől kimenő Lbnl/n2 linkhez továbbítják. Az említett kimenő hívás jelek a hívás C kódja mellett tartalmazzák a hívó vezérlő egység ml számait és a REG—C hívóregiszterekben állandóan tárolva vannak. A G13 ÉS-kapuk aktivált állapotban az ml—16 időrésnek megfelelő működtető információt G15 ÉS-kapukon keresztül a TS fokozat működtető bemenő 01 vezetékéhez továbbítják. Valamely m2 számhoz hozzárendelt minden egyes PD—0...PD—31 prioritás áramkör valamennyi kimenete továbbá G16 VAGY-kapuhoz csatlakozik, melynek kimenete G17 ÉS-kapu első bemenetére van kötve, mely G17 ÉS-kapu aktivált állapotban az m2—16 időrésnek megfelelő működtető információt továbbítja a TS fokozat működtető bemenő 02 vezetékéhez. Az említett ml—16 és m2—16 időrésnek megfelelő működtető információt állandóan tároljuk a második OREG2 működtető regiszterekben és a 16—16 átkapcsolások felépítésére használjuk. A G12 ÉS-kapu vagy a G13 ÉS-kapu mindkét bemenete ugyanahhoz az m számhoz van hozzárendelve. A G17 ÉS-kapuk mindegyikének második bemenete az OR.EG2 működtető regiszterek bemenetére csatlakozik, melyek a megfelelő PD—0...PD—31 prioritás áramkörhöz tartozó m számoknak megfelelő m számokat tárolják.

A G14 ÉS-kapuk, feltéve, hogy a vevő vezérlő egységhez egy hívás eljutott, de válasz egy sem, a megfelelő vezérlő egység 0-s időrésének időtartama alatt vannak nyitott állapotban. Ha a vevő vezérlő egységhez egy ki177611 menő hívásjel érkezett, akkor a megfelelő m2 számhoz tartozó G15 és G17 ÉS-kapuk nyitott állapotban vannak a megfelelő időrés csoporthoz hozzárendelt második működtető impulzus időtartama alatt, ami a 6. ábrának megfelelően az m2—5 időrésnek megfelelő im- 5 pulzus.

A Gll és G14 ÉS-kapuk a fentebb említett multikeret kialakítása nélkül vannak vezérelve, mivel feltételeztük, hogy az Lbnl/n2 link külön-külön kapcsolja az SMnl/ n2 kapcsolóegységet az n2 érték által meghatározott 10 linkegységhez. A különálló Lb, nl/n2 linknek köszönhetően a kimenő hívó jeleknek nem kell tartalmazniuk az adó linkegységhez hozzárendelt ni számot.

Claims (4)

15 Szabadalmi igénypontok

1. integrált kapcsoló és átviteli hálózat, amelyben minden egyes vonalcsoport egy hozzárendelt időosztásos multiplex linkegységhez van csatlakoztatva, amely link- 20 egység kimenetével megfelelő kimenő linkhez csatlakoztatott, távközlési jeleket és jelzéseket szolgáltató adót és bemenetével megfelelő bemenő linkhez csatlakoztatott, távközlési jeleket és jelzéseket fogadó vevőt tartalmaz, és a kimenő és bemenő linkekhez azonos felépítésű kap- 25 csolóegységeket tartalmazó, időosztásos digitális kapcsolómező van csatlakoztatva, azzal jellemezve, hogy mindegyik linkegység (LMl...LMn) távközlési összeköttetéseket létrehozó egységgel (CUl...CUn) van ellátva, mindegyik kapcsolóegységnek (SMx/y) időrés átkapcsolást végző fokozata (TS) és jelzésátalakító egysége (SL) van, amely jelzésátalakító egység (SL) működtető kimenete az időrés átkapcsolást végző fokozat (TS) vezérlő bemenetére (01, 02) van csatlakoztatva, továbbá a kapcsolóegységek (SMx/y) közül mindegyik első típusú kapcsolóegység (SMx/y, ahol x #y) jelzésátalakító egységének (SL) és időrés átkapcsolást végző fokozatának (TS) bemenetel az egyik linkegységhez (LMx) tartozó kimenő linkhez (La x), kimenetei pedig egy másik linkegységhez (LMy) tartozó bemenő linkhez (Lby) vannak csatlakoztatva.

2. Az 1, igénypont szerinti kapcsoló és átviteli hálózat kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóegységek (SMx/y) közül mindegyik második típusú kapcsolóegység (pl. SM2/2) jelzésátalakító egységének (SL) és időrés átkapcsolást végző fokozatának (TS) bemenetel és kimenetei ugyanahhoz a linkegységhez (LM2) tartozó kimenő, illetve bemenő linkhez (La2, ill.

Lb2) vannak csatlakoztatva, és az ehhez a linkegységhez (LM2) tartozó vonalcsoport (LG2) legalább egy vonali alcsoportot (LSG2,l...LSG2m) tartalmaz, amely vonali alcsoport (LSG2,l...LSG2,m) az ebben a linkegységben (LM2) levő, távközlési összeköttetéseket létrehozó egységhez (CU2,l...CU2,m) van csatlakoztatva.

4 db rajz, 6 ábra