Nem nagyon szeretem a patchwork/quilt/foltvarrós dolgokat. Azt ugyan elismerem, hgoy a foltvarrás technikailag nehéz, pontosságot, anyag- és gépismeretet igényel, mégis a legtöbb esetben unalmas a végeredmény. Többnyire ugyanazokat a blokkokat rágják a foltvarrók, nekem legtöbbször semmilyen művészi élményt nem ad egy-egy ilyen alkotás. Hangsúlyozom: hatalmas munka van midnen egyes darabban. De nekem több kell: akár kevesebb munka, de művészileg, gondolatilag több. Ez persze már messzire vezet, a waldorfista művészetszemlélet nem könnyű reggeli séta...
S ha már az önálló gondolatokról tettem említést, akkor álljon itt egy példa arról, hogyan is gondolom én ezt:
Ez a blog különleges. Egy elgépelés folytán találtam rá, de pont arra a gondolatra rímelt, ami az eszemben járt: kult-quilt. az különösen boldoggá tesz, hogy honfitársaim alkotnak. Egyiküket sem ismerem, semmilyen kapcsoaltban nem állunk egymással, így talán még hitelesebb az ajánlóm.
Ezt az Argentína-érzést egy zenész alkotta textilbe. Astor Piazzola az én italomán drámai lelkemnek nagy szerelme. Nem véletlen, hgoy a zenész-lényemet így megérintette. Persze nem csak Piazzola maitt, a megvalósítás is kedvemre való.
Na EZT nevezem én művészetnek. Önálló gondolatnak. Meg a többi gondolatot a blogon. Ajánlom őket jó szívvel!
Egy kicsit más, de mégis ide kapcsolódik: Már sajnos vége, hároszor láttam Az öltés művészete című nemzetközi kortárs textiles kiállítást az Iparművészeti Múzeumban. Csak háromszor - többször is megnéztem volna. Egy átfogó kiállítási anyagra nagyon vágyom - de csak egy méregdrága, elég lapos, erősen hiányos prospektust találtam. Hátha valakinek van szívem vágyát teljesíthető anyaga és megosztja velem...
Évek óta - sőt, évtizedek óta foglalkozom gyapjúval. Nyers, nem bolti, nem iparilag feldolgozott, hanem élő gyapjúval. Szőttem, kötöttem, horgoltam, nemezeltem, varrtam, hímeztem. Peluskülsőket készítettem - bizton állíthatom, hogy úttörő voltam itthon ebben. Nagyon sokan viselik a pelusgatyóimat - és sokan utánozzák. Utóbbi el is kedvetlenített egy időre, többször előfordult, hogy inkább nem vállaltam el egy -egy gatyó elkészítését, mert belefutottam a saját munkáim utánzataiba itt-ott. Igen, ahogy az egyik névtelen hozzászólóm fogalmazott: nincs új a nap alatt. Azért én még mindig remélem, hogy vannak saját gondolataim és meg is tudom valósítani őket. Msot újra kötök peluskülsőket és boldoggá tesz. Nekem már nincs pelenkásom és emiatt egy kicsit furcsa nekikezdeni- de aztán belemerülök és az anyag visz magával.
Két éve elkezdtem festeni a gyapjat, majd tavaly fonni. Eleinte mások által feldolgozott fonalakat festettem, lassan pedig nekiálltam a saját fonalaim fonásának, is. Van rokkám, kettő is (aze gyik törött, a másik még nem működik, hiányzik a szíj róla) és nekiálltam gyalogorsóval is dolgozni (még nincs saját orsóm, csak mindenféle pótszerszámokkal dolgoztam eddig). Az volt a a tervem, hogy ebben is úttörő leszek. hogy majd én leszek Magyarországon az, aki kézzel font és festett fonalakat készít - mások számára is. Kaptam megerősítést, biztatást az ügyben - kedvesektől.
Bár tulajdonképpen a hiúság előre is visz, azért mégiscsak akadályozó tényező. Lehet, hgoy mégis vannak önértékelési problémáim? Azt hittem azokat a köröket már rég lefutottam...
Midnenesetre továbbra is dolgozom a Nagy Terven, ami tulajdonképpen Három Nagy Terv. Sok eszköz, tér, anyag és háttértámogatás kelll hozzá. Szerepel a tervekben egy kedves védőnőből lett asztaloskolléga is :-D
2009/01/14 Az én Indiám - avagy ki miért imádkozik?
Kerestem egy angol tájékoztató oldalt a barátnőmnek a prananadiról és belefutottam ebbe az oldalba. Elkezdtem olvasni az imakéréseket és feltűnt, hgoy milyen sok indiai ember kér. Amiért feltűnt, az ismerős érzés. Különböző vallású, hitű emberek sokaságát ismerem én ott, a távoli nagy országban, de alig akadt közöttük olyan ember, illetve nagyon kevés, aki valódi spiritualitással élné az életét. Legyen hindu, buddhista, keresztény, muszlim, stb. az emberek nagy része kifelé és elsősegélynyújtásként fordul vallásos hevülettel vagy imával a szellemiek felé, egyébiránt ez nemigen jellemző rájuk sem. Emlékszem, mennyire meghökkentem, amikor egy muszlim ismerősöm azért fordult az imámhoz, hogy segítsen neki jó jegyet kapnia a vizsgán, imádkozzon érte. Persze tudom én, hogy a világ már csak ilyen, de Indiába pont azért megy az ember, hogy ne ezt tapasztalja - már ha naiv kereső az ember. Ha már tapasztalt kereső, akkor nem ilyen gondolatokkal indul útnak. Könnyű persze egy ásrámban egy guru mellett elmélyülni a szellemiekben, távol, kirekesztve a világot. Illetve nem mindig könnyű ez sem, a legtöbb nagy ásrámban a biznisz (Mammon) uralkodik, volt szerencsém megtapasztalni. Persze ez is, az is India. Könnyen voltam én Teréz anya mellett boldog a haldoklók és az utcagyerekek között, ugyanezen haldoklók egészségesen már egy oylan társadalomban élnek, ahol nem tudtam boldog lenni. Egyszóval elszigetelve könnyű megtalálni a szellemi utat, a való világban (bocs, ez már lejáratott, de mégis) nem az. De mi meg ott élünk. Nem egy ásrámban, nem egy kolostorban. Benne a sűrűben. Na itt legyen szellemi vezérfonal, amit követünk.
Itt néhány idézet, ami elindította bennem ezt a posztot.
ch.meharprakash wrote: sir god has helped me in so many ways,say thanks to lord.On nov11th i wrote my toefl exam,waiting for results.please pray that i must get good marks in that exam.that decides my life please sir pray for me i am requesting you sir thanking you yours son ch.meharprakash Monday, December 2, 2007, 10:30 AM
nagalakshmi wrote: Respected sir, Kindly prayer for me.I am having a very hard time Would you please pray for me.i have been selected in campus selection till now i didn't get offer letter daily i'm getting tension whether i will get offer letter or not my father was expired, mother is not well, she is suffering from back bone problem,i'm the elder daughter,i have lot responsibilities,i should take care of my mom,my younger sister and brother,so i need that offer letter and job then only i can solve all my problems so please pray for my mom and for my job. Monday, December 14, 2007, 00:19 AM
gursheel kaur wrote: please kindly uphold me in your prayers that god will soon bless me with a pair of twins of healthy baby boys which will bring great joy n laughter at home n bless me with strength n bless my pregnancy n delivery to b safe n smooth n no complications at all.amen Monday, December 13, 2007, 00:42 AM
2008/12/03 Az én Indiám - terrorizmus 2. ( Adventi gondolatok ) Ezt hallgatom épp a Kalákától:
Az aprókat áldd meg, itt és mindenütt élhessenek égben teveled együtt Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz most és mindörökké, kívánságom ez
Ma reggel kaptam Votivtól egy cikket a Bombay-ben meggyilkolt zsidó központ vezetőiről, életükről - egy magyar rabbi tollából.
A cikk itt. Vigyázat, nagy sírás a vége! Persze ez ilyenkor, Advent idején nagyon is helyénvaló. Hiszen az egyik fontos üzenete ennek az időszaknak - különösen Szent Miklós napja előtt - az együttérzés. A szeretetnek megtapasztalása saját magamban. A mások iránt érzett felelősségem és együtt-érzésem megélése (na nem a szavaké, a valódi érzésé)
Ezek az emberek ott, a messze Bombayban élték ezt a mindennapjaikban.
Ha lehet ilyet mondani, köszönöm nekik. Ma gazdagabb lettem.
2008/11/27 Az én Indiám - terrorizmus 1.
Látjátok, mi történik Indiában???? Én ott töltöttem a napjaim nagy részét, pont ott, a Taj Mahal hotel és a Victoria pályaudvar környékén. És msot mi van ott.. hát ezért is nem megyünk mi oda élni. Megszakad a szívem értük...
2008/11/18 Az én Indiám - Lámpások
Amikor először jártam Indiában, 95-ben, Benáreszben töltöttük a barátaimmal Diválit/Dípáválit - azaz a Fény ünnepét. Egész különös volt, mert a teljes napfogyatkozés miatt el kellett halasztani egy nappal az ünnepet. Az egész olyan szürreális volt, ültünk a szálloda teraszán a töksötétben, Indiában, Benáreszben - egy olyan éjszaka után, mit a vonaton töltöttünk ülve, majd hajnalban megérkezve a folyó, Gangesz anyácska partján aludtunk hálózsákban, hajnalban fürdőző nők csivitelésére ébredtünk fel, akik rázogattak, hgoy keljünk fel, itt nem jó aludni. És velük merítkeztünk meg a szent folyóban. Aztán másnap a folyóparton sétálva láttunk nagyon magas póznákra felkötözve pici lámpásokat. Kiderült, azok ott Deepawali hónapjában minden évben égnek. Ott, Benáreszben. Azok a lámpások értünk, az élőkért égnek.
Szükségünk is van rájuk. Msot ebben a nagy sötétben különösen.
2008/08/27 Az én Indiám - Upma
India nyelvi/vallási/kultúrális szempontból egyaránt 3 részre osztható, a Bombay-Kalkutta tengelytől délre eső, erdetileg dravidák, az ettől északra lévő szanszkrit eredetű nyelveket beszélő hindu/szikh illetve perzsa eredetű urdut beszélő muzulmán népek, valamint a keletre lévő 7 nővér - a keresztény/buddhista/muzulmán népek lakta 7 kicsi tartomány.
Míg északon a fő beszélt nyelv a hindi/urdu, addig délen szigorúan nem beszélik ezt (mégha a hindi a hivatalos állami nyelv is, nem találsz délit, aki hajlandó érteni, ha ezen a nyelven hozzá szólnál), ott az angol a közös nyelv, keleten pedig mindkettőt beszélik, ott akkora a keveredés, hgoy megengedhetnek maguknak ennyi toleranciát. A gasztronómiában is megvan ez a hármasság. Míg északon a jó szaftos, nehéz karí (azaz a szószos fűszeres zöldség és húsételek, ezek pörköltszerűek) rótival (csapáti nevű lepénykenyérrel) és a hüvelyesekből készül dál nevű levesszerű kiegészítő étellel élnek nap-mint-nap, addig délen a rizs a fő étel valamilyen karíval, de hígabb, erősebb, viszont a kevésbé zsírdús fajtából. Északon a ghí (tisztított vaj)koriander és a római kömény az alap, délen a nyers reszelt kókusz, a karílevél és a kókuszolaj az elmaradhatatlan tartozéka minden ételnek. A keleti hetek nagy ételkavalkádjában mindennapos a hús és főként a marhahús. A többiek is esznek húst, a muszlimok-szikhek naponta, a hinduk is, ők általában elvetik a marhahúst (na persze én találkoztam már jónéhány eretnek borjúevővel a hinduk között is) de halat/csirkét/birkát annál inkább esznek ők is. Bár vannak sokan vegetáriánusok,a szigorúan vegák csak a Dzsáinok (ők minden életet védenek, így húst-tojást sem fogyasztanak).
Ezt a bevezetést csak azért írom, mert ma UPMA volt az ebéd, kisfiam nagy gyönyörűségére.
Az upma déli reggeli-uzsonnafogás.
Kell hozzá búzadara, karílevél, fekete mustármag, paradicsom, hagyma, olaj/ghí, valamiylen zöldség - lehet répa, borsó, karfiol, de el is hagyható. Lehet még hozzá tenni csilipaprikát (Indiában kötelező, én mellőzöm, főleg a zöld csilit) és római köményt.
A fűszereket olajban/ghíben megpirítom, ( a karílevelet is), a búzadarát külön kicsit pirítom (nem kell barnára), majd hozzákeverem a fűszerekhez és felöntöm vízzel, hozzáadom a zöldségeket és megfőzöm. A végén, amikor a pihenés során jól megdagadt, még egy kis olajjal átpirítom.
Mi cukkinilecsóval ettük ma és óriási sikere volt.
2007/11/02 A mesélő ágytakaró története
1995-ben jártam először Indiában, akkor ösztöndijasként, Agrában tanultam egy évig . A kollégiumban meglehetősen puritán körülmények között laktunk (vaságy,egy kisméretű munkásszállós vasszekrény és egy szintén vas iróasztal - ennyi a bútorzat. Fel kellett tehát valamivel dobni, nosza, irány a piac! Vettem egy ágytakarót, duplaágyra valót. Olyan érdekes, afrikai törzsi minták vannak rajta. hehe. Azóta már tudom, hogy ez bizony nagyon is indiai, azóta már szerelmese lettem a Warli törzsi múvészetnek
A Warli festmények rizslisztből kevert festőanyaggal készülnek, többnyire spirális vagy négyzetesen szimmetrikus alakban felvázolva a törzs életét, mindennapjait, a kis- és nagy eseményeket.
Modern korunkban már utcarészleteket, a járműveket, gyárakat is festenek. Bombay-től nem messze található a törzs lakóhelye.
Ez egy törzsi esküvő: középen a templomban istenszobor, körben az ünneplő sereg, zenészek, rokonság, az ifjú pár alul lovon.
Mostanában sokat sütünk. Perecet, csigát, fahéjas kalácsot, kenyeret. A legutóbbi kenyér már maga volt a tökély. Dominó mindig segit, ha mégsincs mit, akkor kap só-liszt gyurmát - most épp sima és karobbal szinezett barna tésztánk van a hűtőben( akarob izét nem szeretjük, de a színe és az illata jó), csak elővesszük, kicsit gyurmázunk és szépen megy vissza fóliába csomagolva (van benne némi olaj is, hogy ne száradjon ki olyan könnyen és ne mrozsálódjon) a következő alkalomig.
2007/11/02 Mennyibe kerül egy gyerekjáték?
Ez hosszú lesz és folytatásos
Unokatesóink 3 illetve 6 évesek. Minden évben elhűlve figyelem a szülinapi bulikat. Olyan ajándékhegyeket kapnak, mint egy fél óvoda. Tudom, ez általános, a szülők, nagyszülők, keresztszülők szeretnek ajándékozni, no meg lemaradni se akarnak egymás mögött. A Fakopáncs olyan szörnyű drága, bemegyek és 7 ezer alatt nincs normális játék! - mondja Sanyi bácsi, öcsém apósa. Mire én rögtön cáfolom, kapásból a fél bolt 2 ezer alatti, sőt egy-két százasból remek fajátékokat lehet venni. No de ha az ember egy fiúgyereknek normális játékot akar venni - mondjuk egy várat felszerelve, katonákkal, miegymás - akkor az sokba kerül - igy Sanyi bácsi.
Valóban. Az bizony sokba.
Nézzük hát, mit is kapott a 3 éves fiúgyerek szülinapjára. Jó sok normális ajándékot. (tőlünk csak egy kis vonatos nyakláncot, amit ketten készitettünk Dominóval. Mivel idejekorán kapta, még örült is neki, aztán persze elhagyta, mert annyi egy normális játék jött, hogy választani se tudott.)
Korábban már kapott mindenféle autót, vonatot - favonat soook készlet, legóvonat mégtöbb több készlet, kisautó, közepes autó, nagyautó, távirányitós autó. Műanyag kukásautó, amire rá lehet ülni, locsolós tűzoltóautó, elektromos autó. 3 éves... Most kapott LEGO Thomast és Percyt. Szuperjó játék, ráteszed Thomast a sínre és magától (elemmel) megy. Szuperjó játék. Dominó odament, kivette Thomast és elkezdte tologatni. Ő még normális kisgyerek, arra használja a vonatot, amire való. Tologatja. Bubi is tologatja, ha nincs ott a sín vagy ha nincs benne elem. De így nem lehet. Mert ez egy szuperjó játék: magától megy. És az olyan jó... A többi játékra nem emlékszem részletesen, ezzel is tele volt az egész nappali. A gyerekek visítottak, veszekedtek, Dominó meg csak tologatta a kisautókat vagy kockákat, esetleg az abdákkal játszott és nem értette, hogy a nagyok mit visítanak. Hát mit is? Szuperjó vonatuk magától megy. Pesze ha azért visítanának, mert összevesznek rajta az más, nyilván Dominó is fog balhézni, ha nagyobb lesz (most még csak panaszkodik, gondolom, majd jön a többi is hamarosan). Ebben az elektromos feszültség hevítette levegőben naná hogy megy a balhé. Nem beszélgetnek, csak kattog a vonat, vágtat a síneken, megfordul a sorompóknál, megszólalnak a beépitett hangok. Szemek jojóznak, feszültség nő. Szuperjó játék.
Én ott ültem a hangzavar közepén és nagyon szomorú voltam. Én sajnáltam az unokatesókat. Kedves, értelmes, kreatív gyerekek. Talán ha 5-ször ültek idáig tömegközlekedési eszközön. Ebből 3-szor velünk, mert elvittem őket egy kicsit vonatozni - hév, villamos, busz, mozgólépcső - ez volt a legnagyobb ajándék nekik. Dominó a hátamon, Bubi és Nonó kezemet fogva és nagyon jól szórakoztunk. Mert egyébként mindig autóban viszik őket mindenhová.
Hát akkor nézzük meg, milyen játékokkal játszik Dominó?
1. erről nincs kép, talán láttatok már ilyet: kerek műanyag salátacentrifuga. 600 forint volt - átlátszó, lehet beletenni midnenfélét, a tetején nagy piros gombbal pedig forgatni a benne lévő dolgokat - hát ez egy csodajó játék, mindkét kézzel mindkét irányba forgatni(nem könnyű ám!), közben valakinek fogni kell a dobozt, mert elugrál, nézni, ahogy forognak a gesztenyék benne.. No és salátát is lehet benne centrifugázni :-)
2. tojástartó - mondjuk 250 forint(a tojásokat kiesszük belőle - reggelire 2 tojásból sok tejjel, kicsi liszttel lepényt sütök, savanyúkáposztával esszük) Teamécses - 10 db, 150 ft. a doboza a tetején lukas, ott ki-be rakható a mécses. Gesztenye - nem kerül pénzbe, csak sok örömet okoz, mig összegyűjtjük.
Remek játék. Először is ki lehet egyenként bányászni a dobozból mécseseket a lukon keresztül, utána berakni a tojástartóba - én az osztott, Dominó az osztatlan részeket kedveli. Utána vissza. A gesztenyéket pedig egymásra tenni az osztott részben. Közben mindennek folyamatosan gyakorolni a nevét, boldogan és figyelmesen kiejteni a tetejét, gesztenyét, kereke, gyertya (keeka) szavakat és ellenőrizni, hogy a mama is jól játszik-e.
2007/12/13
Mennyibe kerül egy gyerekjáték? II.
OBI kertészet, 600 ft, hörcsögmászóka - fa, farostlemez és minden 2 éven aluli boldog lenne vele. Kipróbálva.
2008/01/15 Nomi alszik
Mama! Tessék, kisfiam. Kapitám pápi elment. Hová ment? Boltba. És mit vett a boltban? Körtét.
Csodálatos dolog ez, az ember lánya egyszer csak áldott állapotba kerül, jó sokáig él együtt egy kis emberkével a pocakjában, dédelgeti, simogatja, elképzeli, milyen lesz, mekkora, milyen színű a haja, hogyan fog mosolyogni, hogyan szopizik majd, milyen lesz, amikor először rámosolyog és hogyan fognak ők ketten beszélgetni. Aztán minden másként alakul. És másként még szebb az egész.
Dominót 6 hónapos koráig egy másodpercre sem lehetett hasra fektetni. Éktelen ordítás volt az eredménye. Kicsit aggódtam is, hgoy talán valami fizikai probléma zavarja. Először a fürdőkádban hason fekve fürdettem, azt nagyon szerette, aztán 6 hónaposan az imádott unokabátyus születésnapján letettem náluk a padlóra hason. Boldog volt, csapkodott, visongott. Akkor kezdődött el az önálló élete. Szép lassan haladt, először jó sokáig fókakúszott, 9 hónaposan kezdett el mászni, úgy 14 hónaposan néhány lépést megtett, majd 16 hónaposan nekiindult a világnak és azóta se állt meg. Most már alszik is hasonfekve
BEszél. Egész nap, folyamatosan kommentál mindent. GYakran már helyesen alkalmazza a múlt és jelenidőt, helyesen is ragoz sokmindent. (pisiltamama, alszikacica) Az utókor számára lejegyzem a kedvenc szavaimat, mielőtt elfelejtem kapikapi/kami - kamion, Szója-cumi, Mani/mandi - narancs, tejős - telefon, kakika - pelenka, pacika - karácsonyfa , vavó-vonat, markos katika - földmunkagép, sziketöttő - szitakötő, pocak - pocok
Egy hete már magát is megnevezi: Dói, Nomi, Nominó És valamelyik reggel ezzel fogadott: hejtemama szeletlek.
Félelmetes memóriája vn. Szeptemberben evett utoljára szőlőt, de még most is emlékszik rá, szombaton megkínálták vendégségben és azonnal rávágta a nevét. Karácsonykor Bubi mutatta neki a Thomas kisvonatot, erre a minap közölte velem: tamást vavó keressük - mármint képet róla az interneten.
Minden tevékenységben részt vesz, szerel, csavaroz, kalapácsol, mosogat(ennek befejezése általában csak veszekedéssel megoldható - mármint ő veszekszik velem, mert 40 perc mosogatás nem elég...)
Hát ilyen az én 21 hónapos kisfiam. Egy csoda. Felfoghatatlan, hogy már majdnem 2 éve itt tarthatom a kezemben, bármikor hozzábújhatok. És mindig mindig jókedvű. Mondom, hogy egy csoda.
ez a video nem mindig jön be, elég hosszú, de érdemes végiginézni, hangszórót bekapcsolni, mert jókedvet csinál másoknak is
2008/02/13 Találós kérdés
Mi lehet ez?
hint: a) gyapjúdarab b) selyemgubó c) palacsinta
Találós kérdés-II. Mennyibe kerül egy gyerekjék? - IV
Találós kérdés megoldása: ez kérem egy gyapjúból horgolt, selyemgubó-formájú, lekváros palacsinta-ízű autóvezető bácsi - Dominóul: Só bácsi (sofőr bácsiból)
Tegnap kapta ezt a kicsiautót kedvenc nagynénémtől, Ili nénitől, akit ő is nagyon szeret. Régi darab, strapabíró fröccsöntött műanyag versenyautó, amelyből szemlátomást hiányzott a vezető, helyére Dominó belecsücsülszkicsiautóbaaNomikácska! - felkiáltással bele szeretett volna ülni, többször ki is próbálta hehe. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsünk bele egy vezető bácsit. Nem, nem kerestünk legófigurát, igazi játékemberkét, ez a kis darab gyapjú neki VALÓDI autóvezető. Boldog vele, kiveszi, visszateszi, beviszi az ágyába, reggel első szava Só bácsi volt.
Ha sikerül így haladnunk - márpedig költözünk, egyre kevesebb lesz az ezt akadályozó tényező - akkor meg tudjuk őrizni ezt a csodálatos képzelőtehetséget. Nekem ez törekvésem.
Még nincs évszakasztalunk. Egyelőre az ebédlő/dolgozóasztalon egy letakart polcdarab szolgál évszakasztal gyanánt. Folyamatosan változik, Dominó a virágon kívül bármit elvehet, ha nem szórja szét. Így aztán hol ez, hogy az kerül rá, msot épp a fekete autó csücsül rajta egy fészekalja csibével. Ma egy új lakó is kapott helyet rajta. Nem látszik túl jól, mert a töksötét szobában telefonnal vakuztam, de középen, a gyertyás tányérkában csücsül egy nagyon kedves Hóvirágtündér, amit Bettitől kaptunk. Köszönjük szépen!
MEgérkezett a születésnapi, névnapi és karácsonyi ajándék: egy óriási csomag favonat és egy futóbicaj. Egyelőre bedobozolva, valamelyik nap a favonatokból kiveszek néhány darabot, ez kerül a születésnapi kosárkába a többi kis ajándék mellé. A többit majd az Angyal hozza a megfelelő időben. KEdves waldorfos anyatársam, Kriszta hozta el nekünk ezeket a csodákat, hálás köszönet érte!
És még valamiért, amire alig vannak szavak: Dominó kapott egy tükáéletes, pici, erős és kedves, mágnessel rögzíthető UTÁNPUTÓS KATIKÁT! Íme:
NAgy a boldogságunk. A háttérben látható még háztartásunk legújabb tagja, a BILIKE, amit szerdán vásároltunk (hihetetlen sok utánajárás után kaptam egyáltalán egy bilit, ez valami különleges dolog lehet, végül egy konyhafelszerelési boltban jutottunk hozzá). Azóta napi tevékenységünk egy jelentős része körülötte zajlik. Rendeltetésszerűen még nem használta a gyermek, egyelőre csak barátkoznak, de kedvelik egymást határozottan. Mivel Dominó tudja, hogy mire való, hát előbb-utóbb majd lesz benne valami eredmény is, addig is kedvtelve üldögél rajta 4-5 másodpercig, füligérő szájjal és hatalmas lelkesedéssel közölve: szeretnék bilikébe pisilni! majd: nem akarok. És ezt naponta kábé 150-szer. Jó ez így.
A mai nap egyéb örömeiről kicsit később írok, ugyanebben a posztban, most iszom egy kávét és átgondolom a bennem lévő kérdéseket. 8 és 9 között pedeig lekapcsolom a világítást és a számítógépet. mert ma egy ilyen nap van. A WWF felhívását követem sok százmillió sorstársammal együtt. Remélhetőleg itthon is százezrek teszik ugyanezt. Bővebben itt
2008/11/11 Márton-nap Ma minden waldorfista blogjában erről esik szó (már ahol nem ünmnepelték korábban valami különös oknál fogva). Szent Márton, Tours püspöke, Savaria szülötte, római katonacsaládból származó, fiatalon kereszténnyé vált szent ünnepe ez. Fontos tett volt, amikor egy rendkívüli hideg napon lován bandukolva meglátott egy koldust vacogni, ekkor az egyetlen köpenyét, amije volt, kettévágta és a felét a koldusnak adta. Fontos üzenet: segíts! Segíts, de ésszel, ne azon az áron, hogy te válj rászorulóvá. A segítség felelősség. Nekem Márton ünnepe nagyon fontos, a kisfiamat is erre fogom tanítani. Ma is elmentünk volna, hogy adjunk egy kicsit abból, ami nekünk is van, Fényt tudunk adni, abból itt is van bőven.
( a sötét szobában, telefonnal fényképeztem, ezrét a fura színek, a valóságban bordó és szürkésbarna az asztal, a lámpások pedig jó élénk színúek)
Napok óta készülünk. Az iskolában Szent Mihály óta, mi azért csak napok óta, lévén az oviban az ősz a hangsúlyos, ott Mártonról nem esett szó eddig. Talán holnap sem lesz róla szó, nem tudom, ott a manók-törpék kapják a fényt, amit mi, többiek a rászorulóknak viszünk.
Elterveztem szépen, hgoy a Ferenciek terére fogunk elzarándokolni fél 5 körül a kis lámpásainkkal, viszünk cipócskát és hagyunk a templom előtt a hajléktalanoknak egy kis fényt. TEgnap megvettük a papírt és az ecsetet, ma pedig délelőtt festettünk, új évszakasztal került a kora őszi, Szent Mihály-időszak helyébe. Cipót gyúrtunk-dagasztottunk, alvás alatt én szétvágtam a nagy befestett kartont nyolcszögekre, hogy csillagmécsest hajtogassak. Aztán túl kicsik lettek, épp, hgoy be tudtam rakni a mécseseket a csillag bejáratánál, így ezeket most nem gondoltam elég biztonságosnak, sebaj, lesz majd belőlük karácsonykor szép ünnepi fény. Rég hajtogattam már, tavaly ugyan kaptam egy leírást Krisztától, de azt eltüntettem, úgyhgoy elhatároztam, amíg Dominó alszik, én akkor is meghajtogatom őket. Sikerültek is, szépek, majd róluk is lesz kép alkalmasint, mert msot biztonságba helyeztem őket.
Dominóval alvás után nekiálltunk pauszpapírt színezni viaszkrétával, azt levasaltuk és lettek ezek a lámpások, bennük festett befőttesüvegek, azokban mécsesek. Ezeket készítettük ajándékba, egyiket a Ferenciek terén, a másikat a barátnőmnél, a Keletiben gondoltam otthagyni.
Aztán az élet közbeszólt. Mivel mostanában ismt tarol a H&F, hát egy folyós kaki után azonnal lefújtam a sétát és gyermek kapott Podophyllumot, én pedig egy adag Arsenicum albumot, mert éreztem, hgoy valami van. Remélem, kifogtuk a szelet a vitorlából, emrt azóta itt székcsend van. Remélem. holnap délelőtt hordozós séta, este ovi, előbbi fontos, utóbbi kihagyhatatlan.
Úgyhogy itthon ünnepeltünk. Furulyáztam, énekeltünk kicsit, égnek a lámpások mindenfelé és megvacsoráztunk egy jó adag cipócskát sütőben aszalt paradicsommal és Melittáék kertjéből kapott rucolával. Ünnepi csemege volt, hozzá még mazsolás sütőtök készült, míg a cpócskák sültek. (felaprított tök és mazsola jénai tálban csak úgy, magukban szépen összepárolódtak a lassú tűzön)
Világítsanak ezek a fények sokáig, mindenhol, ahol szükség van rájuk!
2008/12/10 Bazár Úgy jártam a bazárral, mint a Mákos tészta című novella kislánya, aki elvitte a fehér terror alatt börtönben éhező apájának a család maradék készleteiből főzött mákos tésztát, majd az éhségtől kopogó szemmel maga falta be azt útközben - nem tudott ellenállni a kísértésnek. Persze az egészet kihányta, mert megemészteni az éhezéstől legyöngült gyomor azt nem tudta.
Kedves emberek, sok csillogó szemű gyerek és meghatóan sok kedves ismerős - akiknek egy nagy része pont azért jött, hgoy velünk találkozzon. Nagyon szépen köszönöm, no meg a zsákot, dobozt, csomagot is! Szépen beosztjuk majd, apránként. Nem úgy, mint az eladott állatkákért kapott összeget, amit - megőrülve a mindig üres zseb hirtelen megtelésétől - egy negyedóra alatt elköltöttem, vettem belőle a 11. osztályosok által festett gyönyörű sárga selyemkendőt angyalokkal, obszidiánokat (egy hatodikos nagyfiú saját gyűjteményeként egy hatalmas hátizsáknyit cipelt haza egy kirándulásról!), csillagmécseseket - amiket nemcsak, hogy tudok készíteni, de vittem is épp magammal, hogy ha arra jár valamelyik ismerős, meg tudjam mutatni, hogyan is kell - de annyira kedves nagyfiúk árulták a hatodikban (akiknek az euritmiaelőadása könnyeket csalt a szemembe), hogy nem állhattam ellent néhány darabnak. Vettem még kerámiatárgyakat, amelyekből az egyetlen ajándéknak szánt darab hazaérésig ripityára tört. No és egy fából faragott gyertyatartót, pácolt, mintás, gyönyörű, most is ott ég benne a mécses az évszakasztalon.
CSupa gyönyörűsáéget vettem, mind waldorfos diákok és szülők keze munkája. Az már más kérdés, hgyo egyikre sem volt szükség és hát így utólag érzem, hgoy rávaló se. De hát égetett az a sok pénz... Ja, vettem még öt könyvet a használt könyvekből - csupa klasszikus gyerekkönyvet - Mosó masa mosodája, meg effélék - úgyhgoy Dominónak jut egy-egy msot majd midnen alkalomra az elkövetkezendőkben. No és vettünk egy ezresért annyi fabatkát (gyönyörű fabatkák, egyet hazahoztunk emlékbe is - amit szinte alig tudtunk elkölteni, a végén már felnőttitalt (ice tea) vettünk az árán, mert nem volt más és szomjasak voltunk. CSudafinom falatok votlak a büfében, nagy saláták és süteményhalmok.
SAjnos Dominó nagoyn megfázott a bazár alatt(én is, de nálam ez egy pillanat alatt lezajlott szerencsére), oylannyira, hogy ma oviba se tudunk menni, emrt fájdalmasan, nehezen köhög. Persze segít, szól, szippancsolunk, kapott ma gyömbéres pakolást is (citrom nincs itthon) kenegetünk, mesélünk, zenét hallgatunk, pakolászunk, de nem gyógyul, nem mehetünk oviba. Igyekszem nem szóba hozni, mert nagyon elszomorítanám, ha kiderülne, hgoy nem megyünk, ezt ő még nem érti. Lehet, hgoy emiatt holnap Szadára sem jutunk el, pedig azt is nagyon vártam :-(
Volt egy egészen különös vásárlóm a bazárban - berohant az ajtón, körül se nézve egészen egyenesen hátra, hozzánk, felkapott egy malackát, a kezembe nyomta az árat és elviharzott. Se szó, se beszéd, se körülnézés, célirányosan jött és ment. Még most sem értem...
A paradicsomi játék klassz volt, különösen Lucifer - na neki én bármit elhinnék, még azt is, hogy induljak a szépségversenyen :-DDD
A végén pedig megnéztük az évszakünnepet, az nem volt egy szerencsés szervezés, bazár végére tenni az egésznapi jövés-menéstől kifáradt gyerekek előadását, de gyönyörű volt azért mégis, az euritmia és az énekszó nagyon kellett ott , a fóti gyermekváros hatalmas fái között, a fényektől épp csak megvilágítva, csillogó szemek kísérte ének most is velem van.
2008/12/06
Gondolkodtam, mi legyen ezzel az ablak-csizma dologgal. Hiszen hozzánk nem jön Mikulás, Télapó majd Vízkereszt után, most Szent Miklós jön. Ő pedig nem osztogat ajándékokat számolatlan. Jön, hoz egy apró, jelképes ajándékot. Viszont emlékszem a lázas próbálkozásra, hgoy fennmaradjak éjjel, meglessem a Mikulást, ahogy odacsempészi a mandarint és a szárított fügét. Mert annak idején ez volt nekünk az ajándék. néha banán a mandarin helyett. sose sikerült elcsípnem. Na ezt a boldog izgalmat nem akartam elvenni a kisfiamtól. ÚGyhgoy azt gondoltam ki, hgoy legyen csak az a kis csizma az ablakban és legyen majd levélke meg rajz, és azt is elmondom, hogy annak idején Miklós nem látogatta meg a bizonyos családot, hanem csak behajította azt a zsákot szó nélkül, jel nélkül. Ez tanulságos, majd tanul si a gyermek belőle.
Így, ennek fényében hát elmondtam tegnap a kicsi embernek, hgoy éjjel valószínűleg látogat majd a környékre Miklós és az is lehet, hogy valamilyen egészen apró dolgot tesz az ő csizmájába is. Apókát? -kérdezte ragyogva. bizony, Apókát hozott(avokádó). Meg egy csípős cukrot = Negro, amit korábban a nagypapától kapott és amiből egy szemet meg tudtam valahogyan menteni még korábban az utókornak. És ez a két apró dolog olyan boldoggá tette, amikor reggel felébredt és meglátta a csizmát az abalkban, csuda volt.
Aztán elmeséltem neki nagoyn egysezrűen Miklós történetét többször is napközben, délután pedig elmentóünk Fótra - és a bolond Mikulás annyi zsákot és csomagot hozott nekünk, hogy nem győztük hazacipelni. Hehe, még jó, hogy Dominó nem tud róluk, mert hogy magyaráznám ki? :-DDD
Békességet mindannyiunknak!
2007/11/21 Metamorfózis, avagy kinőtt zokni átalakul sapkává
2007/12/08 Bazár helyett
Nagyon elfáradtunk. Ded tegnap 10 percet aludt napközben, este pancsi nélkül beájult az ágyba. Ma a regggeli indulást Fótra elhalasztottuk (ezúton kivánok Fülöpke druszámnak jobbulást a köhögős nyavalyából!), helyette korán ment a csemege aludni, hogy ha időben felébred, akkor még odaérjünk fél 3 körül Kamaraerdőre és megnézzük a kicsi iskolát. Hát nem lett belőle semmi, mert én is meglehetősen fáradt vagyok, igy a délelőtti szülőmenességet ezzel ünnepeltük:
Mosot igy néz ki az ablak: (azóta már bővölt egy gyönyörű gesztenyebarna fonallal, ami száritott csalánlevél, császárkörte- és vérnarancsaroma segitségével készült)
Borcsa kedvéért pedig angol nyelvú leirás az italporos festésről (figyelem, pamutanyagot másképp fest, műszálas anayagokat pedig alig, vagy egyáltalán nem, legfeljebb foltosra)
2007/12/05 Recikláljunk labdát - karácsonyig még elkészül
Még várandósságom idején megkértem valakit, hogy vegyen nekem a töbszinű filcet - vett is. hobbyboltban, műfilcet(az eladó nem tudta, mi a különbség a gyapjú és a műanyag között. Kábé semmire se jó, de szép szinek. No ezekből lett a fiacskának ajándék ma éjszakára az ablakba. Hozzávalók: 20 darab egyenlő oldalú háromszög, anyag: nem foszlós szélű anyag: filc, polár, esetleg kordbársony, farmer. Pelenkaöltéssel, valami szép szines himzőcérnával érdemes összevarrni, sorrend:
5-10-5 1. csillag 5 hármoszögből, utána értelemszerűen hozzávarrni a 10 következőt egy sorba, majd újabb csillaggal befejezni.
Az utolsó háromszög bevarrása előtt gyapjúval jó laposan kitömöm (lehet pamutvatta is, ha nincs gyapjú, de az nem ennyire kellemes, meleg, rugalmas), a közepébe egy kicsi dobozt rejtek, amibe csörgős keményebb magokat, csavart, kavicsokat, gombokat tettem, például kindertjásos dobozka, pici popsikenőcsminta doboza(amit a kórházban nyomnak egy rakás vacak, öblitő, pelenka, domestos és papirok társaságában az ember kezébe)
Megszólíttattam gyapjú- és selyemfestés ürügyén több helyről is. Ha nem is tudok msot mindenre kiterjedően írni, egy kicsit belekapok a témába. Később majd lehet részletesebben belemenni, msot sok a feladatom.
Érdemes minden féle növényt gyűjteni, megszárítani kis tüll- vagy vászonzacskókban és később felhasználni. Én nagy kísérletező vagyok, nem telik el olyan hét, hogy egy kicsit ne festenék - addiktív ;)
Selymet még nem festettem, itt az ideje elkezdeni. Amit én minden héten használok a gyapjúfestésnél: hagyma héja (soha nem dobom ki, eláll évekig is), dió összes része a levéltől a virágon át a burokig (a gesztenye is ugyanúgy működik elméletben), répa és petrezselyem levele, fagyal és borostyán bogyója, pirospaprika, kurkuma (ez csak átmeneti, fénytől gyorsan fakul), kávé, tea, kakaó, karob.
Elméletileg a cékla is jó, nekem azonban tartós színt nem sikerült kihoznom vele - illetve most egy gyapjat megfestettem - drappra. Jó még a vöröskáposzta (nem sikerült kipróbálni, mindig megeszi valamelyik kecske itthon, mire festenénk)
És van persze rengeteg gyönyörű mezei-kerti növény, amiket tavasztól érdemes lesz gyűjteni: büdöske, mályva, rózsa, és itt msot hosszan sorolhatnánk.
Ahgoy siekrül időt szakítanom rá, teszek fel képeket is.
Addig is ne feledjétek: a konyhai hulladékok legnagyobb része még remekül felhasznhálható valamire - és nem csak komposztálásra gondolok. Tessék körülnézni otthon és megváltoztatni a szemetelési szokásokat ;-).
Nagyon kedves barátnőm férjének készült nevenapjára. Vegyes technikával. Az alap Bencze-féle barna kártolt nyersgyapjúból nemezelt papucs, horgolással, kétféle hímzéssel díszítve, az alja vastag bőr. Végig az járt az eszemben, hogy afféle barlangrajz-szerű díszítése legyen. Ez a szarvas a Hoppál-féle Jelképtárból való, szőttem már tarisznyára, lett belőle sárgaréz medál. Eredetileg egy feszes, pontos mértani forma. Nekem azonban ez a szabálytalan, szándékoltan kicsit "elmázolt" forma járt a fejemben. Ismertek, ha valami beveszi magát a fejembe... :-D
Nagy tanulságokkal járt az elkészítése. Kemény, boldogságos munka volt. Lesz még folytatása.
Sokáig nem volt a kisfiamnak kesztyűje. Tavaly még szinte mindig kendőben közlekedtünk, vagy zoknit húztunk a kezére sétakor. Idén pedig ugyan kapott 5 ujjas kesztyűt, de nem szerette, továbbra is zoknit hordott. Aztán kaptunk Gabitól két gombolyag zoknikötő fonalat, végre lett egy nagyon egyszerű pár kesztyűje a kicsi fiúnak. Nay boldogsággal vette fel, majd sikerült rögtön az első hosszabb utunkon az óvodából hazafelé elveszíteni. Nagyon szomorúak voltunk miatta mindketten. Nekiálltam egy nyersgyapjú kesztyűt horgolni, mire elkészült - két hét múlva -, megtaláltuk az utcán, egy csatornacsőre akasztva az elveszett példányt is. Úgyhogy most már van két, mamakészítette kézmelengetője is a kézűves anya fiacskájának. Hogy ne legyen a cipésznek lyukas a cipője. Szigorúan madzaggal a kabáthoz rögzítve :-DDD