A szabályok értelmében megmutatom a kincseimet. :) és a 'dolgos' kezemet.
Természetesen a legfőbb kincseim a családom tagjai .(sajnos nem igen vannak olyan összeállós képeink, ahol mindenki rajta van, így most ezt a 3 évvel ezelőtti krakkói képet teszem fel)
Egy másik 'apróság' egy dobozka, amit a férjem készített, gyönyörű rejtett csapolásokkal, kizárólag csak kézimunkával. Eredeti állapotára rá sem ismerne senki, ugyanis kb. 20*15 cm-es léc volt. :) ( a férjem különben programozó matematikus, és a léc szóért most ráncolná a szemöldökét :) ) Funkcióját tekintve is kedves nekünk, hiszen az exlibris pecsétünket rejti, ami a családnevünkre utal.

Hopp! És ott a képen még egy kincsem: a jegygyűrűm, teljesen észrevétlenül simul bele az életembe. :)

Különleges játék vár mindenkit a blogszülinapját, és a szülinapját ünneplő Barbinál.

Nem tudtuk eldönteni, hogy szeretné-e az ünnepelt majd képkeretben, vagy sem. Ezért ideiglenes módon rádolgoztuk egy mappára, amelyik válogatottan szép kézműves papírokat rejtett. Örült Eszterke nagyon, tetszett neki,sokat nézegette, gyönyörködött benne. Be lesz kereteztetve. Így fog majd a végleges helyére kerülni a gyerekszobában. ( A kis húg, Sára volt nagyon édes : 'hadd legyek én ez a lovacska' :) )

Itt tartok a princess-szel, eléggé sürget az idő. Bár ez eredetileg egy babaköszöntő, most szülinapi ajándék lesz, egy mappát fog díszíteni. Közben a két nagylányom is sopánkodik, hogy nekik ilyen keeeeeell.. :) Mert ugye nekik ilyet soha, semmikor, és különben is... : anya az ilyen? :) :) ( Remélem , hogy nem járunk úgy, hogy a 9 évesnek már éppen ciki a mese :) )

A sokféle játék közepette mutatom, hogy mivel foglalatoskodom mostanában. (remélem, a megajándékozott nem jár erre, és nem derül ki idő előtt a meglepetés) Nem igazán az én színvilágom ez a sokféle pink, lila, és rózsaszín, de az összkép mégis tetszik. Egy 9 éves nagylányhoz illik. :)

Móni hívott játszani. A szabály a következő:

"Fogd a könyvet , amit éppen olvasol.
Nyisd ki a 161.oldalon és másold be a blogodba az 5. mondatot.
Add tovább a játékot 5 embernek."

Több könyvet is olvasok párhuzamosan, tehát lássuk:

Sylvia Nasar: Egy csodálatos elme

"Nash esze mindig visszafele járt, sokat töprengett egy-egy problémán, majd egyszercsak villanásszerűen átlátta, és ösztönösen megérezte a megoldást. "




Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése

"Ebből még nem biztos, hogy lesz hosszú távú kapcsolat,azonban az esély igencsak megvan rá. "



Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

" Az ember lassan öregszik meg, először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik, tudod, lassan minden olyan valóságos lesz, mindennek megismered az értelmét, minden olyan félelmetesen és unalmasan ismétlődik."




Christopher Stevens-Nicola Stevens: Egy kisfiú

"David már csak ilyen: lehet, hogy egy lázadó taknyosnak tűnik, de csak egy rendes kisfiú, aki szereti kissé másképp csinálni a dolgokat. "



Ez a könyv különösen kedves nekem, egy óvodás kisfiú édesanyjától kaptam.Talán a könyv ismertetője segíthet megérteni, hogy miről is van szó.
( 'David tizenegy éves. Boldog és egészséges. Szeret iskolába járni, Disney-dalokat énekelni és fára mászni.

David súlyosan autista. Csak néhány szót tud kiejteni. Alig képes kifejezni a legalapvetőbb szükségleteit. Nem ismeri a veszélyt. Nem érti mások érzéseit. Nem hallgat mások szavára.
Az Egy kisfiú David történetét mutatja be a szülei tollából, akik megosztják velünk, milyen egy olyan gyermeket felnevelni, aki örökké kisfiú marad. Egy autista gyermeket könnyű szeretni, de sokkal nehezebb vele élni, mint képzelnénk.

A megrendítő leírás bemutatja az autizmus szívszorító és meglepően örömteli oldalát is. A régen ritkaságnak számító fejlődészavar ma már a brit gyerekek egy százalékát érinti. Christopher és Nicola Stevens nyers és néha brutális őszinteséggel tárja elénk helyenként szívfájdító, néha mulatságos, de mindig inspiráló tapasztalatait.

Ahogy kibontakozik David története, szülei között a szemünk láttára fonódik egyre erősebb kötelék. David felügyelete teljes személyt követelő feladat, melynek során a házaspár megismeri a feltétlen szeretet valódi jelentését.' )


Azt gondolom, elég kimerítő voltam, a játékot nem adnám tovább, mert úgy láttam már lassan mindenkinél járt. :)

Most itt tartok, egy kicsit megtorpantam: nem tudom eldönteni, hogy mit 'írjak ki' a középső részre, a nevemet- teljesen legalábbis- nem szeretném (nekem az túl hivalkodó lenne). Valószínűleg marad a monogram.

Nem vagyok egy gondos növénynevelő, éppen ezért a kaktuszok igen jól érzik magukat nálam. :) Ez a példány az idén nyáron szinte folyamatosan virágzik, ezúttal megihlette egy 5 perces rajzra Annát is. :)

Most így állok.

Építkezünk. Készül a kis ház. :)

" Ő" a következő munkám . Rájöttem, hogy vonzanak az olyan minták, amelyeken "betű" van, tetszenek a mintagyűjtemények, ábécék.

Előkészítettem a következő munkámhoz a fonalakat, egy sajnos még hiányzik. Vajon mi készül belőle? Elárulom, hogy ez egy nekem tetsző LHN minta.

Az emberi szem több millió színt képes megkülönböztetni, nekem mégis ezek a színek a kedvesek. A mező színei.

Megérkeztek Ritától a szépséges WDW és a TGA fonalak és két minta. ( csakhogy lássátok, nem vagyok tervek nélkül : ) )

Nem én találtam ki, a minta borítólapjára van írva. De igaz. :)
Aranyos kis minta, jó haladós, szépek a színek, kicsit fura volt a 3 szállal varrás, vannak is szépséghibái, nekem mégis tetszik. :)
Kicsit körbenézegettem a Waxing Moon Designs egyéb mintái között, nagyon édesek. :)

Valahogy ezt a kis képecskét elfelejtettem megmutatni. Nóra most nem varr.., Nóra most fut(lefutotta nagyon szép eredménnyel a tatai minimaratont, 14 km-t, kb. 35 fokos hőségben), Nóra most vitorlásozik (részt vett a Kék szalag vitorlásverseny egyik hajójának legénységében egyetlen leányként:) ).
Anna sem varr mostanában..,ő most görkorizik(a középiskolás lányok között a második helyet érte el a görkoris versenyen), biciklizik, vitorlázni tanul az apjától,nyelvvizsgára készül, rajzol. És az utolsó gimis nyarát élvezi. :)
Kálmán a vitorláshajón riogatja a lányait, biciklizik, fut, barkácsol, és dolgozik.
Csak én nem csinálok semmit. Na, jó. Eltettem közel 100 kg gyümölcsöt télire. Meg kihegyeztem a ceruzáimat. (készülök a következő tanévre)
:D

Ezeket a csodaszép kézzel festett fonalakat kaptam ma Ninától. Csak gyönyörködöm bennük, nagyon szépek!

Latinka blogján jelentkeztem a játékra, amelynek a következőek a szabályai:

"1.Bárki játszhat, akinek blogja van.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet saját magam készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy ezt a felhívást meghirdetitek a saját blogotokban."

Ezt az apró mintát varrtam ki mostanában, nagyon tetszenek a színei a férjemnek is. :) Tűpárna lesz belőle. Ez az egyik olyan minta, amit egész biztosan még egyszer kihímzek, CC fonalakkal. Bár a DMC-nek ezek a mályvás színei is gyönyörűek.