GÁL LÁSZLÓ (ÓNTE, Etnográfus)   A dohány őshazája Közép-Amerikában volt. Európában a 16. század közepén kezdték először ültetni, a Portugál és a Spanyol Királyságban[1]. Már VIII. Orbánnak 1642-ben[2], pápai bullát kellett kiadnia a miséken való dohányzás tiltására. Ez azt jelenti, hogy elég hamar elterjedt Európában, majd később a Kárpát-medencében is. Különösen népszerűvé vált a katonák között, akik azután szélesebb körben elterjesztették a dohányzást. A dohány a Kárpát-medencébe két irányból érkezett, a XVI. században német területekről került be főként főúri kertekbe, majd a következő évszázadban, török és délszláv közvetítéssel jutott el a parasztság körébe. Hamarosan jövedelmező üzletté vált a dohánytermesztés, ezért I. Lipót bérbe adta a dohánykereskedelmet az Osztrák Birodalomban. Magyarországon 1702-ben szervezték meg a bérletet. Három komáromi és bécsi kereskedő kapta meg a jogot. Ezzel egy időben Lipót pátensben kihirdette, hogy Magyarországon bárki ültethet dohányt, de fölvásárolni, szállítani, és eladni csak az említett bérlőknek lehet. Olyannyira, hogy még pipát is csak tőlük lehetett vásárolni.

Kassa a Hernád-folyó mentén, Szlovákia keleti régiójában található. A körzet évezredek óta lakott volt. Többek közt germán, hun, szarmata, avar népesség élt itt, majd a Honfoglalást követően a magyar Bors és Aba nemzetség vette birtokába a területet. Nevének eredete a tudományos kutatások szerint „KA”-val kezdődő ősi magyar személynévből származik. A mai, szlovák Košice = Kosáék elnevezése utólagos, szlovák névadás eredménye. Első fennmaradt írásos említése 1230-ból való: villa Cassa néven. A települést 1241-ben feldúlták a tatárok, ezt követően szász és flamand telepesek érkeztek be ide, és királyi tulajdonú város lett. 1312-ben a közelben zajlott a rozgonyi csata, ahol Károly Róbert seregei győzelmet arattak ellenfeleik felett. A 14. század közepétől szabad királyi város. A 15. század közepén a husziták uralták a környéket, majd Mohács után váltakozva hol az erdélyi fejedelmek, hol a császári erők kezén volt a terület. Bocskai István (aki itt is hunyt el), Bethlen Gábor, Thököly Imre és a Rákócziak egyaránt arra törekedtek, hogy a régió központi városa a kezükön maradhasson. A 17. század derekán itt kiáltották ki I. Rákóczi Györgyöt Magyarország fejedelmévé. Az 1848/49-es szabadságharc innen származó híres zászlóalja volt a kassai vörös sipkásoké, akik a szabadságharc alatt olyan vitézséggel harcoltak, hogy mint a legbátrabb katonák, Görgey Artúr javaslatára megkülönböztetésképpen vörös sipkát hordhattak. 1906-ban - amikor a Nagyságos Fejedelmet a Szent Erzsébet-dóm kriptájában eltemették - épült meg tisztelgésként a városban a rodostói házának másolata. Az első világháború végeztével 1918-ban cseh katonák szállták meg, de 1919-ben a magyar Vörös Hadsereg erői visszafoglalták. A trianoni békediktátum után Csehszlovákia része lett. Ezen időszakosan az 1938-as az első bécsi döntés tudott változtatni, amelynek értelmében visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben máig tisztázatlan hátterű bombatámadás érte, mely után Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak. 1944-ben a szovjet hadsereg foglalta el a várost, amely ismét Csehszlovákiához került. 1945-ben itt hirdették meg a Beneš-dekrétumok néven hírhedt kassai kormányprogramot, amely a csehszlovák nemzetállam megteremtése érdekében az ország területén élő németek, és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette.

Kassa (szlovákul: Košice), az egykori Abaúj-Torna vármegye székhelye ma Szlovákia második legnagyobb városa.