GÁL LÁSZLÓ (ÓNTE, Etnográfus)   A dohány őshazája Közép-Amerikában volt. Európában a 16. század közepén kezdték először ültetni, a Portugál és a Spanyol Királyságban[1]. Már VIII. Orbánnak 1642-ben[2], pápai bullát kellett kiadnia a miséken való dohányzás tiltására. Ez azt jelenti, hogy elég hamar elterjedt Európában, majd később a Kárpát-medencében is. Különösen népszerűvé vált a katonák között, akik azután szélesebb körben elterjesztették a dohányzást. A dohány a Kárpát-medencébe két irányból érkezett, a XVI. században német területekről került be főként főúri kertekbe, majd a következő évszázadban, török és délszláv közvetítéssel jutott el a parasztság körébe. Hamarosan jövedelmező üzletté vált a dohánytermesztés, ezért I. Lipót bérbe adta a dohánykereskedelmet az Osztrák Birodalomban. Magyarországon 1702-ben szervezték meg a bérletet. Három komáromi és bécsi kereskedő kapta meg a jogot. Ezzel egy időben Lipót pátensben kihirdette, hogy Magyarországon bárki ültethet dohányt, de fölvásárolni, szállítani, és eladni csak az említett bérlőknek lehet. Olyannyira, hogy még pipát is csak tőlük lehetett vásárolni.

Anonymus, III. Béla király jegyzője a Gesta Hungarorumban megemlíti, hogy a hét vezér és csapataik, átkelve a Vereckei-hágón és az alatta fekvő hegyvidéken, nagyon elfáradtak és elhatározták, hogy megpihennek ezen a helyen. Mivel a vidéket nagy nehézségek (sok munka) árán érték el, a települést Munkácsnak nevezték el. 1138-ban Muncas néven említik a források. Szent László király itt verte el a kunokat, majd a tatárjárást követően IV. Béla hospeseket, Nagy Lajos pedig románokat telepít ide. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kap. 1445-ben Hunyadi János birtokába kerül, amikor szabad várossá lesz. Kiváltságait a Dózsa György-féle paransztháborúban való részvételéért elveszti. A Rákócziak uralma alatt lesz naggyá a neve. A munkácsi vár hősies védelme egész Európát csodába ejtette, Mehmed IV. török szultán oklevéllel tüntette ki Zrínyi Ilonát. A város fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is. Innen irányította azt II. Rákóczi Ferenc, valamint számos külföldi küldöttséget fogadott nagy pompával. Az 1848-49-es szabdságharc során győztes csata színhely lett a Munkács határában fekvő Podhering(Őrhegyalja), melyre egy 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye munkácsi járásának székehyle volt. Ma Kárpátalja második legnagyobb és egyik legimpozánsabb városa, mely történelmi látványosságaival rengeteg turistát vonz.