HUP0200942A2

HUP0200942A2 - Humán hepatitisz-C kezelése antioxidánsokkal társított ribavirint tartalmazó kombinációkkal

Info

Publication number: HUP0200942A2
Application number: HU0200942A
Authority: HU
Inventors: Clifford A. Brass; Paul W. Glue; Edward Piken
Original assignee: Schering Corporation
Priority date: 1999-04-19
Filing date: 2000-04-18
Publication date: 2002-07-29
Also published as: ZA200108571B; MXPA00003974A; CO5241354A1; NO20015059L; WO2000062799A1; CA2306039A1; AR023541A1; AU4463300A; PE20010284A1; JP2002542202A; CN1355708A; EP1046399A1; NO20015059D0; HUP0200942A3; BR0009840A

Description

/. a « γϊ. ········· . ....b 1 ··· · · ··· r ·· · ·«· ·· ' · ' ·., :.·..*!!> 73.402/BE

KÖZZÉTÉTELI PÉLDÁNY

P Ο 2 00 94 2

Humán hepatítisz-C kezelése antioxidánsokkal társított ribavirint tartalmazó kombinációkkal

A találmány tárgya egy antioxidáns alkalmazása egy gyógyszerkészítmény előállítására a ribavirin—okozta hemolízis enyhítése céljából, ami £gy érzékeny vírusfertőzés ribavirinnel végzett kezelésével járhat.

Az érzékeny vírusfertőzésekben, különösen idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelése magában foglalja az a-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségének adagolását az említett betegeknek elegendő ideig ahhoz, hogy csökkenjen a HCV-RNS szintjük, amihez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségének adagolását társítjuk elegendő ideig ahhoz, hogy enyhítse a ribavirin-okozta hemolízist.

Az idült hepatitisz-C fertőzés egy különösen alattomos és lassan súlyosbodó vírusbetegség, aminek jelentős befolyása van a beteg életének minőségére. A megbetegedés végső soron májcirró— zishoz, dekompenzált májbetegséghez és/vagy májsejtes karcinómához vezet.

Az idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek a2a-interferonnal és ribavirinnel végzett kombinált kezelését Reichard és munkatársai írták le [ Lcincet 351, 83 — 87 (1998)] . Poynard és munkatársai idült hepatitisz-C betegeket — akik korábban nem részesültek interferon- vagy ribavirin-kezelésben — 3 millió IU (MIU) cc2b-interferonnal hetente kétszer és 1000-1200 mg ribavirinnel naponta kezeltek 48 héten át, és a kezelés végétől számított 24 héten át tartó virológiái hatást értek el a betegek 43 •s-ánál [ Lancet 352, 1426-1432 (1998)] . Olyan hepatitisz-C betegeket, akik visszaestek egy interferon-kezelés után, 3 MIU a2b-interferonnal hetente kétszer és 1000-1200 mg ribavirinnel naponta kezelve 48 héten át, magasabb arányban értek el tartós virológiái hatást, mint amilyent az interferon-kezelés önmagában eredményezett [ McHutchinson et al., N. Engl. J. Med. 339, 1485-1492 (1998); Davis et al., N. Engl. J. Med. 339, 1493-1499 (1998)]

Ez a kombinációs terápia azonban nem minden esetben eredményes a ribavirin mellékhatásai miatt, mint amilyenek a ribavirin-okozta hemolizis, ami a hemoglobin-koncentráció csökkenésével mérhető. Mind McHuttchinson és munkatársai, mind Poynard és munkatársai leírták, hogy azoknál a betegeiknél, akiknél végigvitték a kombinációs kezelést, a hemoglobin-koncentráció a negyedik héten érte el a legalacsonyabb értéket, ahol vagy stabilizálódott, vagy elkezdett emelkedni. McHutchinson és munkatársai 600 mg/nap értékre csökkentették a ribavirin dózisát azon betegeknél, akik hemoglobin-koncentrációja a 10 g/100 ml alá csökkent, és megszakították a ribavirin adagolását azoknál, akiknél 8,5 g/100 ml alá esett.

így tehát szükség van egy javított kombinált terápiára az érzékeny vírusfertőzésekben, különösen az idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére, amely terápia enyhíti a ribavirin-okozta hemolízist a kombinált terápia tartama alatt, de különösen az első 4-12 hetében, hogy több betegen lehessen elérni egy tartós virológiái hatást, mint korábban lehetett.

Találmányunk tárgyát egy antioxidáns alkalmazása képezi egy gyógyszerkészítmény előállítására a ribavirin-okozta hemolizis

73.402/BE enyhítése céljából, ami egy érzékeny vírusfertőzés ribavirinnel végzett kezelésével járhat.

Találmányunk tárgyát képezi továbbá egy antioxidáns alkalmazása egy gyógyszerkészítmény előállítására a ribavirin-okozta hemolízis enyhítése céljából, ami egy idült hepatitisz-C fertőzés α-interferonnal és ribavirinnel végzett, kombinált kezelésével járhat.

Találmányunk tárgyát képezik érzékeny vírusfertőzésekben, különösen idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárások, amelyek magukban foglalják a ribavirin terápiásán hatásos mennyiségének adagolását az említett betegeknek elegendő ideig ahhoz, hogy csökkenjen a vírus—RNS szintjük, amihez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségét társítjuk elegendő ideig ahhoz, hogy enyhítse a ribavirin-okozta hemolízist.

Találmányunk tárgyát képezik továbbá idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárások, amelyek magukban foglalják egy α-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségének adagolását az említett betegeknek elegendő ideig ahhoz, hogy csökkenjen a HCV-RNS szintjük, amihez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségét társítjuk elegendő ideig ahhoz, hogy enyhítse a ribavirin-okozta hemolízist.

Találmányunk tárgyát képezik idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárások, amelyek magukban foglalják egy α-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségének adagolását az említett betegeknek egy legalább 24 héten át tartó első kezelési időszakban, hogy csökken

73.402/BE jen a kimutatható HCV-RNS szintjük, amihez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségét társítjuk, amely elegendő ahhoz, hogy enyhítse a ribavirin-okozta hemolízist. Egy előnyös megvalósításban a HCV-2 vagy HCV-3 genotípusokkal fertőzött betegeknél az említett első kezelési időszak körülbelül 24 hét, a HCV-1 genotípussal fertőzött betegeknél körülbelül 48 hét.

A találmány tárgyát képezik még idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárások, amelyek magukban foglalják: (a) egy α-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségének adagolását az említett betegeknek egy első kezelési időszakban, hogy csökkenjen a kimutatható HCV-RNS szintjük, amihez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségét társítjuk, amely elegendő ahhoz, hogy enyhítse a ribavirin-okozta hemolízist; és (b) ezután körülbelül 600-1600 mg ribavirint adagolunk naponta az antioxidánssal társítva egy második kezelési időszakban, amely legalább 24 héten át tart az első kezelési időszak végétől számolva. Egy másik előnyös megvalósításban az α-interferon és ribavirin kombinációjával folytatott első kezelési időszak legalább körülbelül 24 héten át, előnyösebben legalább körülbelül 48 héten át tart.

Az előnyös α-interferon az a2a- vagy cc2b-interferon; előnyösebb az a2b-interferon használata.

Találmányunk egy előnyös megvalósítása az idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárásokkal kapcsolatos, amelyek célja a kimutatható HCV-RNS felszámolása, és amely eljárások magukban foglalják, hogy (a) az említett betegnek egy első, 24 hetes kezelési időszak alatt egy antioxidáns

73.402/BE terápiásán hatásos mennyiségét adagoljuk, ami elegendő a ribavirin-okozta hemolizis enyhítésére, amihez egy kombinációt társítunk, amely körülbelül 800-1200 mg/nap ribavirinből és az a2b-interferon terápiásán hatásos mennyiségéből áll, ahol az utóbbit a következő módon adagoljuk: körülbelül 10 MIU oc2b-interferon naponta, 2 héten át, utána 5 MIU α-interferon naponta, 6 héten át; majd (b) egy második, 24 hetes kezelési időszak alatt körülbelül 800-1200 mg ribavirint adagolunk naponta és 3 MIU a-interferont hetente kétszer, amelyekhez egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyiségét társítjuk, ami elegendő a ribavirin-okozta hemolizis enyhítésére.

Az előnyös antioxidánsok az E-vitamin származékai, köztük — nem kizárólag — a d-a-tokoferol és észterei, például a vízben oldódó d-a-tokoferil-polietilénglikol(1000)-szukcinát (E-vitamin-TPGS), valamint az olyan kompozíciók, amelyek E-vitaminTPGS-t és legalább egy zsírsav glicerin-észterét tartalmazzák, és olvadáspontjuk 40 °C (mindkettő az US 5,234,695 számú szabadalmi iratban van leírva).

Találmányunk tárgyát tehát érzékeny vírusfertőzésekben, különösen idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére szolgáló eljárások és gyógyszerkészítmények képezik.

Az „érzékeny vírusfertőzések kifejezés találmányunkban az RNS- és DNS-vírusok széles köre által okozott fertőzéseket jelenti, mint amilyenek — nem kizárólag — a flavivírusok, a pestivírusok (köztük a Kunjin-vírus) , a hepavírusok (köztük a hepatitisz-C vírusa), az arbovírusok (köztük a Nyugat-Nílus-vírus), az orthomyxovírusok, paramyxovírusok, arenavírusok, bunyavírusok,

73.402/BE herpesvírusok, adenovírusok, poxvírusok és retrovírusok.

Tipikus „érzékeny vírusfertőzések az influenza-A és -B fertőzések; a parainfluenza-fertőzések; a légúti szincícium-virus (RSV) fertőzések, például az RSV-bronchiolitisz és -pneumonia, különösen a gyermekek és csecsemők RSV-pneumóniája, valamint a kardiopulmonáris betegségen átesett felnőttek RSV-pneumóniája; a kanyaró-fertőzések; a Lassa-láz fertőzések; a koreai vérzéses láz fertőzések; a hepatitisz-B (HBV) fertőzések; a krími-kongói vérzéses láz fertőzések; a hepatitisz-C (HCV) fertőzések; a HIV-1 fertőzések; az encefalitisz-fertőzések, például a Nyugat-Nílusvírus, a Kunjin-vírus vagy a St. Louis-vírus fertőzések; valamint a csökkenten működő immunrendszerű betegek vírusfertőzései. További érzékeny vírusfertőzések vannak leírva az US 4,211,771 és a CA 1,261,265 számú szabadalmi iratokban. Sidwell és munkatársai [Pharmacol. Ther. 6, 123-146 (1979)] írják, hogy in vivo antivirális kísérleteikben a ribavirin általánosságban ugyanazt a széles spektrumú antivirális hatást mutatta, amit az in vitro vizsgálatokban, és azt állítják, hogy a ribavirin hatásossága teljesen a fertőzés helyétől, a kezelés módjától, az állat életkorától és a vírus felhasznált dózisától függ. A közlemény 4. és 5. táblázatában vannak felsorolva azok az RNS- és DNS-vírusok, amelyeket a ribavirin in vivo jelentősen gátol.

Találmányunk egyik előnyös megvalósítása egy javított eljárást kínál hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére, amely lehetővé teszi, hogy a betegek folyamatosan kapják az a2b-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségét az FDA jóváhagyása szerint, valamint másféle, még klinikai

73.402/BE kipróbálás alatt lévő α-interferon és ribavirin kombinációkat, például a később leírandó, pegilezett a2a- vagy a2b-interferőn és ribavirin kombinációkat. Egy klinikai vizsgálat során 12, még nem kezelt, idült hepatitisz—C fertőzésben szenvedő beteget kezeltünk védő készítményként az antioxidáns C-vitaminnal (1000 mg/nap) és E-vitaminnal (800 IU/nap), valamint az EDA által jóváhagyott kombinációs terápiával, ami 1000 vagy 1200 mg ribavirint jelentett naponta két dózisra osztva (1000 mg, ha a beteg testtömege kisebb, mint 75 kg), és 3 MIU oc2b—interferont hetente kétszer, szubkután beadva. A kezelést 4 hónapon át tudtuk folytatni a ribavirin dózisának csökkentése nélkül. Egy 14 fős, visszaeső betegekből álló kontroli-csoport 1000 mg/nap ribavirint kapott két dózisban, és 3 MIU oc2b—interferont hetente kétszer, szubkután beadva. A betegek hemoglobin-koncentrációját a kezelés előtt, valamint a 2., 4., 8. és 12. hetek végén mértük meg. A kiindulási hemoglobin- (Hgb-) koncentráció a még nem kezelt és a visszaesett betegek csoportjaiban rendre 14,5 ± 1,7, illetve 15,2 ±1,2 g/100 ml volt. A még nem kezelt betegek csoportjában a Hgb-koncentráció 0,9, 1,7, 2,3 és 2,7 g/100 ml-rel csökkent rendre a 2., 4., 8. és 12. hetek végére, míg a visszaeső betegek csoportjában (kontroll) ez a csökkenés 2,0, 3,0, 3,0 és 3,1 g/100 ml volt. Az antioxidánsok találmány szerinti alkalmazása a kombinációs kezeléshez társítva kifejezetten csökkentette a ribavirin-okozta hemolitikus anémia súlyosságát a kombinációs kezelés első 12 hetében mind a történelmi kontrollokhoz viszonyítva, mind az ugyanezen klinikai vizsgálatban kezelt, visszaesett betegekhez képest. Megjegyzésre érdemes, hogy az

73.402/BE antioxidánsokat kapó betegek közül egynél sem kellett a ribavirin dózisát csökkenteni, míg a kontroli-betegek közül 3 szorult a ribavirin-dózis csökkentésére.

Az előnyös megvalósítás szerint kezelt betegeknek nem lehet kimutatható HCV-RNS—ük az említett 48 hetes kezelési időszak végére, és ugyancsak nem lehet kimutatható HCV-RNS-ük az említett 48 hetes időszak végétől számított 24 héten át.

Az idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésének találmány szerinti eljárása lehetővé teszi a ribavirin és oi2b interferon kombináció olyan, terápiásán hatásos mennyiségének alkalmazását, amely elegendő ahhoz, hogy lényegesen csökkentse a HCV-RNS szérumszintjét, előnyösen legalább a tíz második hatványával a kiindulási HCV-RNS szinthez képest (azaz legalább annak egy századára), és előnyösebben számolja fel a kimutatható HCV-RNS-szintet, azaz csökkentse kisebbre, mint 100 kópia/ml, miközben enyhíti a ribavirin-okozta hemolízist.

Az „antioxidáns találmányunkban egy olyan vegyületet jelent, amely késlelteti vagy gátolja a ribavirin alkalmazásával járó vagy azáltal serkentett hemolízist.

Az „egy antioxidáns terápiásán hatásos mennyisége kifejezés alatt egy antioxidáns azon mennyiségét értjük, amely az ajánlott napi étkezési adag (Recommended Daily Dietary Allowance = RDA) , vagy ha ez nincs megadva, úgy az ajánlott napi mennyiség körülbelül 1-250-szerese, előnyösen körülbelül 1—200-szorosa, előnyösebben körülbelül 10-100-szorosa, és legelőnyösebben körülbelül 10-50-szerese. A találmány szerinti alkalmazásra megfelelő antioxidánsokat rendesen a ribavirinnel azonos ideig adagoljuk egy 73.402/BE kombinációs terápia részeként vagy indukciós adagolással egy ribavirin-monoterápia mellett az érzékeny vírusfertőzésben, különösen a hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegeknek.

A „társítva szó a ribavirin-monoterápiához vagy az a-interferon és ribavirin kombinációs terápiához társított antioxidán— sok vonatkozásában azt jelenti, hogy az antioxidánst a kombinációs kezelés előtt, alatt vagy után adjuk be. Az antioxidánst adhatjuk orálisan, parenterálisan (például intramuszkulárisan, intraperitoneálisan, szubkután vagy intravénásán) vagy topikálisan. Előnyös az orális vagy parenterális (például szubkután) beadás. Előnyösebb az orális beadás. Az antioxidánst tipikusan egyetlen vagy megosztott dózisban, a ribavirinnel egyidőben adjuk be, amit ugyancsak egyetlen vagy megosztott dózisban alkalmazunk naponta.

A megfelelő antioxidánsok közé tartoznak az A-, E- és C-vitamin, a máriatövis (Silybum marianum} , a koenzim-Q10, a BHA és BHT, az N-aceti1—cisztein, a szélén, a panavir, a likopin, vagy ezek keverékei.

Az A-vitamin leírása a „Merck Index 11. kiadásában, a 9918 (és 4919) sorszám alatt, az 1576-77 oldalakon található. Az RDA körülbelül 250-2500 IU/nap, előnyösen körülbelül 2500 lU/nap újszülöttek és csecsemők számára.

Az „E-vitamin kifejezés alatt a tokoferol összes formáját, köztük — nem kizárólag — a tokoferolok négy típusának (oc—, β—, γés δ-tokoferol) és a tokotrienolok négy típusának természetes és szintetikus homológjait, így az észtereit, például az oc-tokoferil acetátot vagy —szukcinátot, illetve ezek jobbra („d) vagy

73.402/BE balra („1 ) forgató optikai izomereit, vagy a d- és 1 —izomerek keverékeit értjük. A d-izomerek aktívabbak az 1-izomereknél, ezért előnyös az E-vitamin izomereinek alkalmazása. Az E-vitamin találmány szerinti hatásos mennyisége az RDA (3-10 a-tokoferolegyenérték) 1—250-szerese, előnyösen 1—100-szorosa naponta (1 a— tokoferol-egyenérték egyenlő 1 mg d-a-tokoferol aktivitásával). Mivel 1 mg d-a-tokoferol egyenlő 1,49 nemzetközi egységgel (IU) , az E-vitamin RDA-értéke körülbelül 4,5-15 IU. Az alábbi E-vitamin származékok aktivitásának egymáshoz való viszonya a következő: 1 mg dl-a-tokoferil-acetát = 1 IU; 1 mg d-a-tokoferil—acetát = 1,36 IU; 1 mg d-a-tokoferol = 1,49 IU; és 1 mg d-a-tokoferilszukcinát = 1,21 IU E-vitamin (Goodman és Gilman: „The Pharmacological Basis of Therapeutics, 9. kiadás, pp. 1549, 1585-1590; McGraw-Hill, 1996).

Az alkalmas E-vitamin származékok közé tartozik a d-α—tokoferol (kapható a Roche-tól, Nutley, N.J.; ajánlott napi adagja felnőtteknek 10-30 mg, ami 200 IU E-vitaminnak felel meg), az Evitamin észterei, például acetátja és szukcinátja (α-tokoferilacetát és -szukcinát), valamint a vízoldékony származékok. Előnyös a vízoldékony E-vitamin származékok használata.

A vízoldékony E-vitamin származékok közé tartoznak az E-vitamin gyógyszerészetileg elfogadható sói, például a foszfátja, valamint a vízoldékony tokoferil-polietilénglikol-észterek, amelyek az US 2,680,749, 3,914,430 és 5,234,695 számú szabadalmi iratokban vannak leírva; előnyösek a vízoldékony tokoferil-polietilénglikol-észterek.

Előnyösebbek a d—a—tokoferil—polietílénglikol—észterek, pél—

73.402/BE dául a vízben diszpergálható d-a-tokoferil-polietilénglikol(1000)-szukcinát (E-vitamin—TPGS), valamint az olyan kompozíciók használata, amelyek E-vitamin-TPGS-t és legalább egy zsírsav glicerin^-észterét tartalmazzák, és olvadáspontjuk 40 °C (mindkettő az US 5,234,695 számú szabadalmi iratban van leírva és az Eastman Kodak Co.-tói, Rochester, N.Y. kapható).

Az E-vitamin származékok, például a vízoldékony E-vitamin származékok, így az E-vitamin-TPGS hatásos mennyiségei körülbelül 200-2000 IU/nap, előnyösebben körülbelül 1200-2200 lU/nap egyetlen vagy megosztott adagban. Dimitrov és munkatársai [ Am. J. Clin. Nutr. 64, 329-335 (1996)] írják, hogy 400 IU (269 mg), 800 IU (537 mg) és 1200 IU (807 mg) E-vitamin-TPGS beadása egészséges önkénteseknek egyetlen orális dózisban az a-tokoferol plazmakoncentrációjának kisfokú emelkedését eredményezte. Mások szerint a 20-25 IU/kg/nap dózisban adott E-vitamin-TPGS biztonságos és hatásos volt az idült gyermekkori epepangás kezelésére [ Gastroenterology 104, 1727-1735 (1993)] . Az E-vitamin-TPGS RDA-értéke a gyermekgyógyászatban 15-25 IU/kg/nap.

A C-vitamin (L-aszkorbinsav és D-aszkorbinsav) szabadforgalmú kereskedelmi termék (Merck Index, 11. kiadás, No. 855. pp. 130-131). A C-vitamin RDA-értéke körülbelül 100-200 mg/nap, de leírtak már 25 g vagy éppen 40 g napi dózisokat is.

A máriatövis (Silybum marianum) hatóanyaga a silymarin, ami Legalon kereskedelmi néven kapható a Magdaus AG-tól (NSZK) . A silymarin RDA-értéke 140 mg/nap, kapszulában, per os.

A koenzim-Q10 egy vitamin-jellegű vegyület, amely az emberi szervezetben keletkezik és húsokban is megtalálható. A koenzim73.402/BE

010 RDA-értéke körülbelül 300-400 mg/nap.

A BHA (butilezett hidroxi-anizol, 2+3-terc-butil—4—metoxi— -fenol; Merck Index, 11. kiadás, No. 1547) és a BHT (butilezett hidroxi-toluol, 2,6-di-terc-butil-4-metil-fenol; Merck Index, 11. kiadás, No. 1548, p. 238) az Aldrich Chemical Co.-tói (Milwauke, Wi.) kapható.

Az acetil-cisztein (N-acetil-L-cisztein, NAC) a szervezetben megtalálható (Merck Index, 11. kiadás, No. 82, p. 14.). A NAC RDA-értéke 200-600 pg/nap.

A panavir — 4,4'-izopropilidén-ditio-bisz(2,6-diterc-butil-fenol) — a Vyrex Corporation-tól (LaJolla, Ca.) kapható. A panavir RDA-értéke 200-800 mg/nap per os HIV-betegek számára.

A likopin a paradicsomban található; RDA-értéke 5-15 mg/nap.

Az előnyös antioxidánsok vizoldékony d—a—tokoferil—polieti— lénglikol-észterek, mint amilyen a vízben diszpergálható d-a-tokoferil-polietilénglikol(1000)-szukcinát (E-vitamin-TPGS), valamint az olyan kompozíciók, amelyek E-vitamin-TPGS-t és legalább egy zsírsav glicerin-észterét tartalmazzák, és olvadáspontjuk 40 C (mindkettő az US 5,234,695 számú szabadalmi iratban van leírva, és az Eastman Kodak Co.-tói kapható).

Az orálisan, parenterálisan vagy topikálisan alkalmazható, a találmány szerinti használatra megfelelő antioxidáns gyógyszerkészítmények vivőanyagot és más olyan alkotórészeket tartalmazhatnak, amelyek a szabadforgalmú antioxidáns-készítményekben használatosak. Alkalmazhatók az E-vitamin-TPGS-t és legalább egy zsírsav glicerin-észterét tartalmazó kompozíciók is, amelyek olvadáspontja 40 °C, és az US 5,234,695 számú szabadalmi iratban

73.402/BE vannak leírva. A Trolox és Trolox-C kompozíciókat a „Journal of Pharmacy and Pharmacology-ban írták le [47, 138-142 (1995)] .

A ribavirin in vitro gátló koncentrációit a Goodman és Gilman: „The Pharmacological Basis of Therapeutics című kézikönyvben találhatjuk meg (9. kiadás, pp. 1214-1215; McGraw-Hill, N.Y., 1996). A Virazole termékismertetőjében dózisként 20 mg/mles aeroszolt javasolnak 18 órás expozíciós idővel („Physician's Desk Reference, 1999, pp. 1382-1384).

A ribavirin dózisait és adagolásmódját Sidwell és munkatársai közleményében is megtalálhatjuk [ Pharmacol. Ther. 6, 123-146 (1979)] . Fernandes és munkatársai [ Eur. J. Epidemol. 2, 1-14 (1986)] különböző preklinikai és klinikai vizsgálatok alapján adják meg a ribavirin dózisait és adagolásmódját orális, parenterális és aeroszolként történő alkalmazás esetén.

A „hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kifejezés alatt olyan személyeket értünk, akiknek idült hepatitisz-C fertőzésük van; ide tartozónak tekintjük a gyermekkorú, a még nem kezelt, és a már kezelt személyeket is, akik idült hepatitisz-C fertőzésben szenvednek.

Az idült hapatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek közé tartoznak azok a személyek is, akik több HCV-genotípussal — köztük a HCV-1 genotípussal - fertőződtek, valamint azok, akik egyebek között a HCV-2 és/vagy -3 genotípussal fertőződtek.

A „gyermekkorú beteg kifejezést azokra a betegekre használjuk, akik 17 évnél fiatalabbak, életkoruk rendesen a születés és a 16. életév között van.

A „még nem kezelt, hepatitisz-C fertőzésben szenvedő bete

73.402/BE gek kifejezés alatt azon betegeket érjük, akiket e fertőzésük okán még soha nem kezeltek ribavirinnel vagy bármilyen interferonnal, ide értve — nem kizárólag — az α-interferont vagy a pegilezett α-interferont.

A „már kezelt, hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kifejezés alatt azon betegeket értjük, akiket e fertőzésük okán már kezeltek ribavirinnel vagy bármilyen interferonnal, ide értve — nem kizárólag — az α-interferont vagy a pegilezett a-interferont; az ilyen betegek közé tartoznak a visszaesők és a kezelésre nem reagálók is.

Az „idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kifejezés alatt minden olyan beteget értünk, akinek idült hepatitisz-C fertőzése van; a kifejezés magában foglalja a „még nem kezelt és a „már kezelt betegeket, köztük a visszaesőket és a kezelésre nem reagálókat is.

A „visszaeső jelzőt arra a hepatitisz-C fertőzésben szenvedő, már kezelt betegre alkalmazzuk, aki az előző — interferonnal önmagában vagy ribavirinnel kombinációban végzett — kezelésre kezdetben reagált, majd visszaesett.

A „nem reagáló jelzőt arra a hepatitisz-C fertőzésben szenvedő, már kezelt betegre alkalmazzuk, aki egy korábbi, akár interferonnal önmagában, akár ribavirinnel kombinációban végzett kezelésre nem reagált.

Az „α-interferőn megnevezést aspecifikus fehérjék egy nagy mértékben homológ családjára használjuk, amelynek tagjai gátolják vírusok replikációját és sejtek burjánzását, valamint módosítják az immunválaszt. Tipikus, találmányunk szerint alkalmaz va .402/BE ható α-interferonok a rekombináns a2b-interferon (Intron-A interferon; Schering Corp., Kenilworth, N.J.), a rekombináns oc2ainterferon (Roferon-interferon; Hoffmann-LaRoche, Nutley, N.J.), a rekombináns a2c-interferon (Berofor a2-interferon; Boehringer Ingelheim Pharmaceutical, Inc., Ridgefield, Ct.), az anl-interferon, ami természetes α-interferonok tisztított keveréke (Sumiferon: Sumitomo, Japán; Wellferon: Glaxo-Wellcome Ltd., London, G.B.), egy konszenzus α-interferon az US 4,897,471 és 4,695,623 számú szabadalmi iratok szerint (a terméket az Amgen, Inc., Newbury Park, Ca. gyártja), az ocn3-interferon, ami természetes <x-interferonok keveréke (Alternon; gyártja az Interferon Sciences, forgalmazza a Purdue Frederick Co., Norwalk, Ct.), vagy a rekombináns α-interferon, ami a Frauenhoffer Institute-tól (NSZK) vagy a Green Cross-tól (Dél-Korea) szerezhető be; a felsorolás nem korlátozó. Előnyös az a2a- vagy a2b-interferon használata. Legelőnyösebb az a2b-interferon, mert ennek használata engedélyezett a legszélesebb körben a világon az idült hepatitisz-C fertőzések kezelésére. Az a2b-interferon gyártása az US 4,530,901 számú szabadalmi iratban van leírva.

A „pegilezett α-interferon kifejezés alatt a polietilénglikollal képezett α-interferon-, előnyösen a2a- vagy a2b-interferon-konjugátumokat értjük. Az előnyös polietilénglikol-a2b-interferon konjugátum a PEGi2000^-a2b-interferon. A „12000 molekulatömegü polietilénglikollal konjugált α-interferon vagy „PEGi2000^a-IFN elnevezések az olyan konjugátumokat jelentik, amelyeket a WO 95/13090 számú szabadalmi irat alapján állítanak elő, uretánkötéseket tartalmaznak az a2a- vagy a2b-interférőn

73.402/BE aminocsoportjai között, és a polietilénglikol átlagos molekulatömege 12000.

Az előnyös PEGi2000^-a2b-inte^rferont úgy állítják elő, hogy a PEG polimert az a2b-interferon molekula lizin-maradékának ε-aminocsoportjához kapcsolják. Egyetlen PEG^2000 molekula van konjugálva egy a2b-interferőn molekula szabad aminocsoportjaihoz uretánkötéssel. Ezt a konjugátumot a hozzá kapcsolt PEG12OOO molekulatömegével jellemezzük. A PEG^2000^-a2^^)-;*-^riterferon konjugátumot injekciózásra alkalmas, liofilizált porként formázzák. Az a-interferon és a PEG konjugálásának az a célja, hogy javítsa a fehérje szállíthatóságát a plazma-féléletidő jelentős meghoszszabbításával és ezáltal megnyújtsa az α-interferon aktivitását. Másféle α-interferon konjugátumok is készíthetők úgy, hogy az a-interferonhoz egy vízoldékony polimert kapcsolunk. Az ilyen polimerek közé tartoznak - nem kizárólag - poli(alkilén-oxid) homopolimerek, például polipropilénglikolok, poli(oxi-etilén)ezett poliolok, ezek kopolimerjei és blokk-kopolimerjei. A poli(alkilén-oxid) alapú polimerek helyett ténylegesen antigén-hatással nem rendelkező anyagok, így dextrán, poli(vinil-pirrolidon)-ok, poliakrilamidok, poli(vinil-alkohol)-ok, szénhidrát alapú polimerek és hasonlók is használhatók. Ilyen α-interferon-polimer konjugátumok vannak leírva az US 4,766,106 és 4,917,888, az EP-A 0 236 987, 0 510 356, 0 593 868 és 0 809 996 (pegilezett cc2a-interferőn) , valamint a WO 95/13090 számú szabadalmi iratokban.

A pegilezett α-interferon parenterális alkalmazásra megfelelő gyógyszerkészítményei egy alkalmas puffer (például Tris-HCl, acetát- vagy foszfátpuffér) gyógyszerészetileg elfogadható ada

73.402/BE lékanyagok (például szacharóz) , vivőanyagok (például humán szérumalbumin) , izotóniát biztosító anyagok (például nátrium—kló— rid) , tartósítószerek (például timeroszol, krezol vagy benzil— -alkohol) és felületaktív anyagok (például Tween vagy poliszorbátok) segítségével, steril vízben formálhatók injekcióvá. Ά pegilezett α-interferon liofilizált por alakjában, 2-8 °C hőmérsékleten tárolható. A rekonstituált vizes oldat 2-8 °C-on tárolva stabil, de 24 órán belül fel kell használni (lásd az US 4,492,537, 5,762,923 és 5,766,582 számú szabadalmi iratokat). A rekonstituált, vizes oldatok előre megtöltött, több dózist tartalmazó fecskendőkben is tárolhatók, mint amilyeneket az inzulin beadására is használnak. A tipikusan alkalmas fecskendők közé tartoznak azok a rendszerek, amelyekben egy előre megtöltött ampulla van egy tűvel ellátott fecskendőhöz csatlakoztatva; ilyen a Novo Nordisk NOVOLET Novo Pen márkanevű terméke, de megfelel bármely előre töltött, tűs fecskendő is, amely lehetővé teszi az öninjekciózást a felhasználó számára. Más injekciós rendszerek egy üvegben tartalmazzák a hígítószert és egy elkülönített tartályban a liofilizált, pegilezett α-interferon port.

Az alábbi, előnyös megvalósítások az α-interferon és ribavirin kombináció terápiásán hatásos mennyiségeinek alkalmazását mutatják be.

A kombinációs terápia részeként adott a—interferon előnyösen ct2 a-inter férőn, cc2b—interferon, egy konszenzus-interferon, egy tisztított ct—inter férőn termék vagy egy pegilezett ot—interferon.

Az α-interferon előnyösen a2a-interf erőn, cc2b-interf erőn, vagy egy tisztított <x—interferon termék, és az <x— interferon al —

73.402/BE kalmazott mennyisége 2-10 MIU/hét, amit egy vagy két dózisban, illetve kétnapi vagy napi dózisokra szétosztva adunk be. Egy előnyös megvalósításban az alkalmazott α-interferon az a2b-interferon, és beadott mennyisége hetente kétszer 3 MIU.

Másrészt a kombinációs terápia részeként adott a-interferon egy konszenzus-interferon, és az α-interferon alkalmazott menynyisége 1-20 pg/hét, amit egy vagy két dózisban, illetve kétnapi vagy napi dózisokra szétosztva adunk be. Egy másik megvalósításban az alkalmazott α-interferon egy pegilezett a2b-interferon, és a beadott mennyisége 0,5-2,0 pg/hét, amit egy vagy két dózisban, illetve kétnapi vagy napi dózisokra szétosztva adunk be. Más megoldásként az alkalmazott α-interferon egy pegilezett a2a-interferon, és a beadott mennyisége 200-250 mg/kg/hét, amit egy vagy két dózisban, illetve kétnapi vagy napi dózisokra szétosztva adunk be.

Ha a kombinációs terápia részeként adott α-interferon egy pegilezett a2b-interferőn, akkor a találmány szerinti kezelés során — mind az első, mind a második kezelési időszakban — annak terápiásán hatásos mennyisége körülbelül 0,1-9,0 pg/kg/hét, egyetlen vagy megosztott dózisokban, előnyösen heti egyszeri vagy kétszeri beadással; heti egyszeri beadás esetén előnyösen körülbelül 0,1-9,0 pg/kg/dózis, vagy heti kétszeri beadással körülbelül 0,05-4,5 pg/kg/dózis pegilezett a2b-interferon; vagy a terápiásán hatásos mennyiség körülbelül 0,5-3,0 p.g/kg/hét, heti egyszeri beadás esetén előnyösen körülbelül 0,5-3,0 |ng/kg/dózis, vagy heti kétszeri beadással körülbelül 0,25-1,5 gg/kg/dózis pegilezett a2b-interferőn; vagy a terápiásán hatásos mennyiség kö

73.402/BE rülbelül 0,75-1,5 pg/kg/hét, heti egyszeri beadás esetén előnyösen körülbelül 0,75-1,5 pg/kg/dózis, vagy heti kétszeri beadás esetén körülbelül 0,375-0,75 pg/kg/dózis pegilezett a2b-interferon.

Ha a kombinációs terápia részeként gyermekkorú betegnek adott cc-interferon egy pegilezett a2b-interferon, akkor a találmány szerinti kezelés során — mind az első, mind a második kezelési időszakban — annak terápiásán hatásos mennyisége körülbelül 0,1-9,0 pg/kg/hét, egyetlen vagy megosztott dózisokban, előnyösen heti egyszeri vagy kétszeri beadással, előnyösebben körülbelül 0,1-9,0 pg/kg pegilezett a2b-interferon heti egy dózisban beadva; vagy körülbelül 0,05-4,5 pg/kg/hét, egyetlen vagy megosztott dózisokban, előnyösen heti egyszeri vagy kétszeri beadással, előnyösebben körülbelül 0,05-4,5 pg/kg pegilezett a2b-interferőn heti egy dózisban beadva; vagy előnyösen körülbelül 0,75-3,0 pg/kg/hét egyetlen vagy megosztott dózisokban, előnyösen heti egyszeri vagy kétszeri beadással, előnyösebben körülbelül 0,753,0 pg/kg pegilezett a2b-interferon heti egy dózisban beadva; vagy körülbelül 0,375-1,5 pg/kg/hét pegilezett a2b-interferőn két dózisban beadva; és legelőnyösebben körülbelül 2,25-2,6 pg/kg pegilezett a2b-interferon heti egy dózisban beadva, vagy körülbelül 1,1-1,3 pg/kg/dózis pegilezett a2b-interferon heti két alkalommal beadva.

Ha a kombinációs terápia részeként adott, pegilezett «-interferon egy pegilezett a2a-interferon, akkor a találmány szerinti kezelés során — mind az első, mind a második kezelési időszakban - annak terápiásán hatásos mennyisége körülbelül 50-500 pg heti egy dózisban beadva, előnyösen körülbelül 180-250 pg heti

73.402/BE egy dózisban beadva, vagy a hatásos mennyiség körülbelül 50-250 pg hetente kétszer beadva, előnyösen körülbelül 90-125 pg hetente kétszer beadva.

Ha a kombinációs terápia részeként gyermekkorú betegnek adott, pegilezett a-interferon egy pegilezett a2a—interferon, akkor a találmány szerinti kezelés során - mind az első, mind a második kezelési időszakban — annak terápiásán hatásos mennyisége körülbelül 50—500 pg heti egy dózisban beadva, előnyösen körülbelül 300-375 pg heti egy dózisban beadva, vagy a hatásos mennyiség körülbelül 50-250 pg hetente kétszer beadva, előnyösen körülbelül 150-190 pg hetente kétszer beadva.

A kombinációs terápia részeként ribavirint kap a beteg a pegilezett α-interferonhoz társítva, azaz a pegilezett a-interferon beadása előtt, alatt vagy után. A pegilezett a-interferon dózisát a beteg előnyösen ugyanazon idő alatt kapja meg, mint a ribavirin dózisát. A pegilezett α-interferonnal egyidőben beadott ribavirin mennyisége 400-1600 mg/nap, előnyösen körülbelül 600-1200 mg/nap vagy körülbelül 800-1200 mg/nap, és legelőnyösebben körülbelül 1000-1200 mg/nap. A gyermekkorú betegeknek is előnyösen ugyanazon idő alatt adjuk be a pegilezett a—interferon dózisát, mint amennyi alatt a ribavirin dózist kapja meg. A pegilezett α-interferonnal egyidőben beadott ribavirin mennyisége gyermekkorú betegek esetében körülbelül 8-15 mg/kg/nap, előnyösen körülbelül 8, 12 vagy 15 mg/kg/nap, megosztott dózisokban.

Az alábbi, előnyös megvalósítások a ribavirinnel társított a interferon indukciós adagolását mutatják be az első és a második kezelési időszakban.

73.402/BE

Az első kezelési időszakban alkalmazott ribavirin mennyisége 400-1600 mg/nap, előnyösen 600-1200 mg/nap vagy körülbelül 8001200 mg/nap, és legelőnyösebben 1000-1200 mg naponta. A második kezelési időszakban alkalmazott ribavirin mennyisége körülbelül 800-1200 mg/nap, előnyösen körülbelül 1000-1200 mg/nap.

Ha az alkalmazott α-interferon az a2a-, a2b- vagy egy tisztított interferon, akkor az α-interferon terápiásán hatásos indukciós dózisa az első kezelési időszakban 10 MIU naponta, 2 héten át, utána 5 MIU naponta, 6 héten át, végül 3 MIU naponta, 16 héten át, majd a második kezelési időszakban az a—interferon terápiásán hatásos mennyisége 3 MIU hetente kétszer, 24 héten át.

Ha az alkalmazott cc-interferon az a2b—interferon, akkor a terápiásán hatásos indukciós dózis az első kezelési időszakban 10 MIU naponta, 2 héten át, utana 5 MIU naponta, 6 héten át, végül 3 MIU naponta, 16 héten át, majd a második kezelési időszakban az a2b-interferőn mennyisége 3 MIU hetente kétszer, 24 héten át.

Ha az alkalmazott oc—interferon egy konszenzus —interferon, akkor az alkalmazott mennyiség az első kezelési időszak 24 hetében 15-20 pg/nap 2 héten át, utána 9-15 μg/nap 22 héten át, majd a második kezelési időszakban 9 μg hetente kétszer, 24 héten át.

Találmányunk egy előnyös megvalósításában az a-interferon a2a- vagy oc2b-interferon; előnyösebb az cc2b-interferon alkalmazása.

Az első és második kezelési időszakok együttes tartama körülbelül 40-50 hét, előnyösen 48 hét.

Egy idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegen egy vagy több jelentkezhet az alábbi jelek vagy tünetek közül:

a) emelkedett alanin-aminotranszferáz-szint (ALT),

73.402/BE

b) anti-HCV antitestek kimutathatósága,

c) HCV jelenléte a HCV-RNS kimutatása alapján,

d) az idült májbetegség klinikai tünetei, és

e) a máj sejtek károsodása.

Találmányunk gyakorlati megvalósítása során az a-interferon — ribavirin kombinációs terápiában, vagy az α-interferon és a ribavirin indukciós dózisaival végzett kezelésben részesítjük azt a beteget, akin a fenti jelek vagy tünetek közül egynek vagy többnek megjelenését észleljük, és a kezelést olyan mennyiségekkel folytatjuk, amelyek elegendőek a jelek vagy tünetek közül egynek vagy többnek a megszüntetéséhez vagy legalább enyhítéséhez . A kombinációs terápiához vagy az indukciós dózisokkal végzett kezeléshez társított antioxidáns terápiásán hatásos mennyisége az a mennyiség, ami enyhíti a ribavirin-okozta hemolízist.

A ribavirint az α-interferonnal társítva adjuk be a betegeknek, azaz az α-interferon dózisát ugyanazon időben alkalmazzuk, amikor a beteg a találmány szerinti ribavirin-származékot kapja. A legtöbb α-interferon készítmény orálisan beadva hatástalan, így tehát az α-interferon beadásának előnyös módja a parenterális alkalmazás, előnyösen a szubkután, intravénás vagy intramuszkuláris injekció. A ribavirin orálisan, kapszula vagy tabletta alakjában is beadható a parenterálisan beadott a-interferonhoz társítva. Természetesen mindkét gyógyszer esetében elképzelhetők a beadás másféle módjai is, így — amint elérhetővé válnak — olyanok, mint az orrspray, a transzdermális bejuttatás, a kúpok, az elnyújtott felszabadulású készítmények, stb. Az alkalmazás bármilyen módja hatásos lesz mindaddig, amíg alkalmas a

73.402/BE megfelelő dózisok bejuttatására a hatóanyag károsodása nélkül.

Az α-interferon parenterális használatra alkalmas készítményeinek formálásához egy megfelelő puffért (például Tris-HCl, acetát- vagy foszfátpuffér) és gyógyszerészetileg elfogadható segédanyagokat (például szacharóz), vivőanyagokat (például humán szérumalbumin) , izotóniát biztosító anyagokat (például nátrium^— klorid) , tartósítószereket (például timeroszol, krezol vagy be— nil—alkohol) , felületaktív anyagokat (például Tween vagy poliszorbátok) , és injekciózáshoz alkalmas, steril vizet használhatunk. Az α-interferon liofilizált por alakjában, 2-8 °C-on tárolható. A rekonstituált vizes oldat stabil, ha 2-8 °C-on tároljuk és 24 órán belül felhasználjuk (lásd például az US 4,492, 537, 5,762, 923 és 5, 766, 582 számú szabadalmi iratokat) .

A „kimutathatatlan HCV-RNS kifejezés találmányunkban azt jelenti, hogy a beteg szérumában a HCV-RNS-ből 100-nál kevesebb kópia található a multiciklusos reverz transzkriptáz polimerázláncreakció (PCR) módszerrel mérve. Találmányunkban a HCV-RNS-t előnyösen az alább leírandó módszerrel mérjük, amit a továbbiakban HCV-RNS/qPCR rövidítéssel említünk.

A „lényegesen alacsonyabb kimutatható HCV-RNS szérumszint kifejezés találmányunkban azt jelenti, hogy az éppen megmért HCV-RNS szérumszint legalább a 10 első hatványával, előnyösen a 10 második hatványával és legelőnyösebben a 10 harmadik hatványával alacsonyabb, mint a kezdeti HCV-RNS szérumszint.

Az RNS-t guanidínium-tiocianát — fenol — kloroform keverékkel extraháljuk a beteg szérumából, majd etanolos ammónium-acetáttal kicsapjuk. A csapadékot lecentrifugáljuk, az üledéket egy

73.402/BE

Centrivap szárítóban (Labconco, Kansas City, Mo.) megszárítjuk. A száraz üledéket Rnasin (Promega Corp., Madison, Wi.), ditiotreitol és dietil-pirokarbonáttal kezelt víz elegyében (30 μΐ) felszuszpendáljuk. A mintákat -20 °C-nál alacsonyabb (előnyösen -70 °C-nál alacsonyabb) hőmérsékleten tároljuk az RNS reverz transzkripciójáig (RT) és a PCR-ig.

Annak érdekében, hogy a teljes RNS-szekvencia cDNS-sé konvertálódjon a RT reakcióban, random hexadezoxiribonukleotidokat (Pharmacia Biotech., Piscataway, N.J.) használunk primerekként az első szál cDNS-ek szintéziséhez. A felszuszpendált mintából kétszer 3 μΐ-t adunk 3 μΐ 100 ng/pl-es primer szuszpenzióhoz, az elegyet 70 °C-on denaturáljuk, majd reverz transzkriptázzal (M-MLV reverz transzkriptáz, USB, Cleveland, Oh.) átírjuk 40 °C-on, 1 órán át egy standard pufferben, ami 5 mM magnézium-kloridot tartalmaz. A RT reakció végtérfogata 26 μΐ. A PCR-t az átírás után azonnal megindítjuk.

A PCR eljárás egy módosított változatát végezzük, amiben hőstabil Taq-polimerázt használunk a cDNS sokszorozásához. A PCR-elegyből 75 μΐ-t adunk a RT reakcióelegyéhez (26 μΐ) , így a magnézium-klorid végkoncentrációja 1,5 mM a 101 μΐ-es teljes térfogatban. Minden 101 μΐ-es mintát két, 50,5 μΐ-es mintára osztunk szét, majd a felszínükre paraffinolajat teszünk a párolgás megakadályozására .

A PCR-ciklus 90 s gyűrűzárásból, 90 s bővítésből és 90 s denaturálásból áll, amit rendre 55 °C, 74 °C és 94 °C hőmérsékleten végzünk. A ciklus végén a mintákat 74 °C-on, 10 percen át bővítjük. Négy, egymástól független ciklust futtatunk le. Mivel

73.402/BE az eredeti mintát két ismétlésben indítottuk el, és a RT reakció után újra kétfelé osztottuk, így minden mintából 4 cső áll rendelkezésünkre. A négy cső mindegyikét külön ciklusban kezeljük, hogy fokozzuk a mérés érzékenységét és pontosságát. A sokszorozás hatásfokát ismert kópiaszámú RNS-standardek sokszorozódásából állapítjuk meg, amelyeket minden ciklus 60 csöve között helyezünk el. A sokszorozáshoz két prímért használunk; mindkettő a HCV-genom átíratlan 5' -területéből származik. Mindkét primer erősen konzervatív és a HCV minden ismert altípusában megtalálható. Az 1. primer szekvenciája felfelé: 5' -GTG-GTC-TGC-GGA-ACC-GGT-GAG-T-3' ; lefelé: 5' -TGC-ACG-GTC-TAC-GAG-ACC-TC-3' ; ez egy 190 bázispár hosszúságú terméket ad. A 2. primer szekvenciája felfelé: 5' -CTG-TGA-GGA-ACT-ACT-CTC-TTC-3' ; lefelé: 5' -CCC-TAT-CAG-GCA-GTA-CCA-CCA-3' ; ez egy 256 bp terméket eredményez.

A sokszorosított cDNS-t ezután 3 %-os agarózgélen elválasztjuk és nejlonmemebránra visszük át. A kívánt DNS-t Southern-blot technikával és immunfestéssel mutatjuk ki egy nem radioaktív, digoxigeninnel jelölt DNS-próbával. Az összes eljárást automatizált készülékekben végezzük el. Minden membránon ismert számú kópia van a standard hígítási sorozatából, amit a kvantitatív méréshez szükséges kalibrációs görbék felvételéhez használunk. Az eredeti standard görbéket átírt klónokból származó, pontosan hígított HCV-RNS-sel vesszük fel. A transzkriptumok elvárt hoszszának meglétét radioaktív beépülési vizsgálattal, gélelektroforézissel és az OD26O mérésével ellenőrizzük. Miután elkészítettük az RNS-átiratok kvantitatív klón-standardjait, „vegyes standardeket állítunk elő, mivel ezek jobban reprezentálják a

73.402/BE természetes fertőzésekben előforduló HCV heterogén voltát. A gyűjtést úgy végezzük hogy ismerten fertőzött betegek nagy menynyiségű szérumát vagy plazmáját egyesítjük. Az egyesített szérum/plazma elegyet PCR-val kalibráljuk a klón-átiratokhoz viszonyítva, majd biztosan PCR-negatív folyadékkal felhígítjuk. Végül a nagyobb számú kópiát tartalmazó mintákat újra ellenőrizzük a cDNS Quantiplex nukleinsav-kimutató rendszerrel (Chiron Inc., Emeryville, Ca.). Az így kétszeresen ellenőrzött, vegyes mintákat egyenlő részekre osztjuk és -70 °C-on tároljuk. Az egyes kísérletekben 5.000.000, 1.000.000, 500.000, 100.000, 10.000 és 1.000 kópia/ml-es hígításokat használunk.

A Southern-blot membránokról számítógéphez kapcsolt, automata szkenner/denzitométerrel felvételeket készítünk az előhívás alatt különböző időpontokban, hogy megtaláljuk azt az időpontot, amikor a standard görbe a legegyenesebb. Az így kapott elektronikus képeken a sávok területét és átlagos denzitását mérjük meg. A leolvasott értékeket standardizáljuk és a standard görbéhez hasonlítva megkapjuk az egyes sávokban található víruskópiák darabszámát.

A „tartós virológiái hatás kifejezés találmányunkban azt jelenti, hogy a találmány szerinti módon kezelt betegben nincs kimutatható HCV-RNS a kombinációs terápia befejezésétől számított legalább 24 héten át. A tartós virológiái hatás előnyösen legalább egy éven át — vagy tovább — tart a kezelés végétől számítva .

A kezelés alatt és a kezelés utáni megfigyelés során biokémiai (ALT), virológiái (HCV-RNS), hematológiai (legalább hemog

73.402/BE lobin, hematokrit, vörösvértest- és fehérvérsejtszám, kvalitatív vérkép és trombocitaszám) és szövettani (májbiopszia) vizsgálatokat folytatunk, hogy megállapítsuk a kísérleti kezelésre kapott válasz természetét és tartamát. A hatásosság elsődleges mércéje az általános válaszreakció, amit a szérum HCV-RNS hiányaként (<100 kópia/ml) határozunk meg a kezelés végétől számított 24. héten. Emellett mérjük a hemoglobin-koncentráció csökkenését az alapértékhez képest. Vizsgáljuk továbbá a májgyulladás javulását a Knoddel-index kezelés utáni változása alapján, biopsziával vett szövetmintában, illetve az ALT normalizálódását: ezek a hatásosság másodlagos mércéi. A kísérleti kezelések biztonságos voltát kiválasztott laboratóriumi paraméterek követésével ellenőrizzük, illetve feljegyezzük és kiértékeljük bármely kedvezőtlen jelenség felléptét.

Az 1. és 2. kezelt csoportok esetében az elsődleges hatásosságot úgy vizsgáltuk, hogy meghatároztuk a tartós virológiái hatást mutató esetek arányát (a HCV-RNS/qPCR negatív eredményt adott a kezelés végétől számított 24. héten). Vizsgáltuk még az alábbi másodlagos paramétereket logisztikus regresszió-analízissel :

— azon betegek aránya, akik ALT-je normalizálódott a 24 hetes megfigyelési idő alatt;

— azon betegek aránya, akik szövettani eredménye javult (az I., II. és III kategóriák összesített pontértékei alapján);

— az eredményesen kezeltek arányát (a kezelés végén végzett HCV-RNS/qPCR vizsgálat alapján);

- azon betegek arányát, akik ALT-je normalizálódott a keze-

73.402/BE lés végére;

— a tartós virológiái hatást mutatók arányát (a megfigyelés 24. hetén végzett HCV-RNS/qPCR vizsgálat alapján).

A szérum HCV-RNS/qPCR vizsgálatokat és a HCV-genotipusok meghatározását egy központi laboratórium végezte el. A pozitív HCV-RNS eredménye szolgált alapszintül, és csak HCV-pozitív betegeket vontunk be a kísérletbe. A vizsgálatokat megismételtük a 4., 12. és 24. héten, és — ha a beteg a 48 hetes kezelési csoportban vett részt - a 36. és 48. héten is. Minden betegen megismételtük a vizsgálatokat a megfigyelés 12. és 24. hetén.

A kezelésre adott válaszreakciók alapján a betegeket az alábbi kategóriák valamelyikébe soroljuk.

„Virológia válaszadó egy adott időponttól kezdve az a beteg, akinél a HCV-RNS/qPCR vizsgálat az adott időpontban negatív eredmény mutat (<100 kópia/ml) .

„Tartós virológiái válaszadó az a beteg, aki a megfigyelés 24. hetében is „virológiái válaszadó. Megjegyezzük, hogy azokat a betegeket, akik nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak — köztük azokat, akik a szükséges HCV-RNS/qPCR vizsgálat elvégzése előtt kimaradtak a kísérletből — a „nem válaszadó csoportba soroljuk.

„Általános válaszadó az a beteg, akinek állapota mind a virológiái, mind a szövettani vizsgálat alapján javult. Egy beteget akkor sorolunk ebbe a csoportba, ha a megfigyelés 24. hetében „tartós virológiái válaszadó-nak minősül és ALT-je normalizálódott.

A májból történő szövetminta-vételt (biopsziát) a kísérletbe vonást megelőző hat hónapon belül és a megfigyelés 24. hetében végeztük el. A kiértékelést ugyanaz a patológus végezte a

73.402/BE

Knoddel-index (Knoddel Histology Activity Score) alkalmazásával. A patológus nem ismerte a beteg azonosítóit, a kezelési csoportját és a biopszia időbeni helyét a kezeléshez képest (kezelés előtti vagy utáni) . A kísérleti kezelés hatásosságát úgy értékeljük ki, hogy összevetjük a Knoddel-index alapértékét a kezelés utáni 24. héten talált értékkel.

A kísérlet megkezdésekor megmértük a betegek testtömegét és felvettük betegségük kiindulási jellemzőit (a HCV genotípusa, hemoglobin-koncentráció, kiindulási vírusterhelés). A HCV genotipizálását abból a szérummintából végeztük el, amely a HCV-RNS/gPCR vizsgálathoz is szolgált.

A hatásosság javulása kiterjed a betegség minden aspektusára, és az alábbiakban nyilvánulhat meg:

— a kimutatható HCV-RNS tartós felszámolása;

— a máj gyulladás javulása;

— kisebb fokú hemoglobin-koncentráció csökkenés;

— az ALT normalizálódása; és — a HQL javulása.

Az alábbiakban leírt klinikai kísérletet azzal a céllal terveztük, hogy megerősítsük az E-vitamin előkísérletekben megfigyelt hatásosságát a hemolízis enyhítésére, amit az idült hepatitisz-C fertőzésben szenvedő betegek kezelésére használt Rebetron (Intron A + Ribavirin) okoz.

A betegeket véletlenszerűen soroltuk be a következő csoportokba: A. Rebetron (3 MIU Intron A hetente kétszer + 1000-1200 mg ribavirin p.o. naponta, osztott dózisokban); 1000 IU E-vitamin, naponta kétszer.

73.402/BE

B. Rebetron (3 MIU Intron A hetente kétszer + 1000-1200 mg ribavirin p.o. naponta, osztott dózisokban); 1000 IU E-vitamin, és placebo.

C. Rebetron (3 MIU IntronA hetente kétszer + 1000-1200 mg ribavirin p.o. naponta, osztott dózisokban); csak placebo.

A 75 kg-os vagy nagyobb testtömegű betegek 1200 mg/nap ribavirint kapnak.

A kezelést megszakítottuk, ha a beteg nem vált vírusmentessé 6 hónap alatt.

A vizsgálatban 90 beteg (csoportonként 30) vett részt.

A kísérlet elsődleges célja az volt, hogy megerősítsük az Evitamin védő hatását a ribavirin okozta hemolízissel szemben (a hemoglobin-koncentráció alapértékhez viszonyított csökkenése kisebb legyen, mint a kontroli-csoportban).

A kísérlet másodlagos célja annak meghatározása volt, hogy enyhül-e a ribavirin dózisának csökkentésére irányuló igény, kevesebb betegnél kell-e megszakítani a kezelést, és javul-e a betegek életének minősége.

A kísérletben résztvevő, felnőtt férfiak és nők kompenzált, idült hepatitisz-C fertőzésben szenvednek, és korábban nem voltak interferonnal kezelve. A kísérletbe azokat a betegeket vontuk be, akik megfeleltek az alábbi követelményeknek:

— felnőtt férfi vagy nő, akinek életkora 18-70 év;

— szérumában a hepatitisz-C vírus PCR-val kimutatható;

— a kísérletbe vonás előtt végzett szövettani vizsgálat megerősíti az idült hepatitisz diagnózisát;

— a kompenzált májbetegségre jellemző laboratóriumi paramé-

73.402/BE terek értéke a kísérletbe lépéskor az alábbi határok között van: hemoglobin-koncentráció >11 g/100 ml nőknél és >12 g/100 ml férfiaknál;

fehérvérsejtszám >3000/μ1;

neutrofil fehérvérsejtek száma 1500/μ1;

trombocitaszám >70000/μ1;

protrombin idő <2 s-mal hosszabb a normálértéknél;

bilirubin-szint a normálérték felső határát legfeljebb 20 %kai haladja meg;

szérum-albumin >3,5 g/100 ml;

szérum-kreatinin <1,4 mg/100 ml;

éhgyomri vércukorszint <115 mg/100 ml a nem diabéteszes betegeknél;

hemoglobin-A <8,5 % a diabéteszes betegeknél (függetlenül attól, hogy gyógyszerrel vagy diétával van-e egyensúlyban tartva);

pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szintje a normálérték határain belül;

antisejtmag-antitest (ANA) titer <1,160;

α-fötoprotein (AFP) szintje a normálérték határain belül a megelőző évben végzett vizsgálat szerint. Azon betegeknek, akiknél az AFP szintje meghaladja a normálérték felső határát, de <50 ng/ml-nél, az alábbi két kritériumnak kell megfelelniük:

a kísérletet megelőző 3 hónapon belül az AFP szintje <50 mg/ml, és ultrahangos vizsgálattal nem mutatható ki náluk májsejtes karcinóma.

A kísérletbe vonást kizáró kritériumok az alábbiak:

— hiperérzékenység az α-interferonnal vagy a ribavirinnel 73.402/BE szemben;

— az idült hepatitisz-C fertőzéstől eltérő okú bármilyen idült májbetegség;

— hemoglobinopátiák (például talasszémia) vagy bármilyen, másféle eredetű hemolitikus anémia;

— előrehaladott májbetegségek, például anamnézisben szerelő vagy jelenleg fennálló aszcitesz, bevérzések;

— bármilyen korábbi kórállapot, amely megakadályozhatja a beteg részvételét a kísérletben, így a központi idegrendszer sérülései vagy kezelést igénylő, aktív hűdéses állapotok; rosszul beállított cukorbetegség; súlyos tüdőbetegségek; immunbetegségek; köszvény; vagy bármely olyan kórállapot, amelynek kezelése a kísérlet alatt szteroidok krónikus, szisztemikus alkalmazását igényelhetné;

— isémiára utaló jelek terheléses vizsgálatban, amelyet olyan betegeken végeztünk el, akiknek koszorúér—betegségük volt vagy akiket ez fenyeget (az isémia EKG-jelei, aritmia, szívelégtelenség, koronária-műtét, kontrollálatlan magas vérnyomás vagy miokardiális infarktus 12 hónapon belül);

— klinikailag számottevő retina-eltérések;

— alkohollal (80 g/nap), intravénás vagy inhalálható kábítószerekkel való visszaélés. Ha a beteg anamnézisében ilyen előfordul, csak akkor vonható be a kísérletbe, ha már legalább 1 éve felhagyott azzal. Ugyancsak kizárjuk azokat a betegeket, akik az elmúlt egy évben metadont szedtek;

— napi 20 g-ot meghaladó alkoholfogyasztás; a betegeket figyelmeztetjük, hogy tartózkodjanak az alkohol fogyasztásától a kísérlet alatt;

73.402/BE n ukleozid-analógok, amantadin és/vagy rimantidin, valamint proteáz-inhibitorok egyidejű szedése;

- szervátültetésben részesült betegek;

— korábban fennálló pszichiátriai megbetegedések, különösen súlyos depresszió vagy pszichózis, öngyilkossági szándék vagy kísérlet.

A kísérleti kezelés során a ribavirint a Rebetron standard kiszerelésben használjuk, amit a betegek gyógyszertára szolgáltatott ki közvetlen hivatalos elosztásból vagy a Schering Corp. „Commitment to Care programján keresztül. A ribavirin-kapszulákat szobahőmérsékleten (15-25 °C) kell tárolni.

A ribavirint a betegek naponta kétszer, orálisan veszik be 600-1200 mg/nap dózisban. A 800 mg feletti ribavirin-dózisokat a betegek az induláskor mért testtömegük szerint kapják az alábbi táblázat szerint:

B®teg Teljes Adagolás Kapszulák testtömege napi dózis (egyenként 200 mg) száma ^<75 kg 1000 mg 400/600 mgde. 2 megosztásbandu. 3 >=75 kg 1200 mg 600/600 mgde. 3 megosztásbandu. 3

Ha bármilyen mellékhatás jelentkezne, ami miatt egy dózis csökkentésére lenne szükség, úgy a teljes napi dózist kell megváltoztatni .

Az Intron A-t a beteg a megfelelő erősségben kapja ahhoz, hogy biztosítsuk a hetente kétszeri 3 MIU dózist. Ezt vagy a betegek gyógyszertára szolgáltatja ki közvetlen, hivatalos elosztásból, vagy a Schering Corp. „Commitment to Care programmján keresztül kapják meg.

73.402/BE

Az Intron A-t szubkután adjuk be a csomagolásában található használati utasítása szerint.

Az E-vitamint (R.P.Scherer Corp., St. Petersburg, Fl.) kapszulákban, 500 IU hatóanyag-tartalommal használjuk. A kapszulák ömlesztve, üvegedényekbe vannak csomagolva. Az ugyanilyen placebo-kapszulákat ugyancsak ömlesztve, üvegedényben adjuk át; ezeket közvetlenül a Schering-Plough Corp, szolgáltatja. A kísérleti csoportok (E-vitamin/E-vitamin, E-vitamin/placebo vagy placebo/placebo) tagjainak egy csomagolásban 1 hónapra elég kapszulát adunk át. Minden beteg két kapszulát vesz be délelőtt és két kapszulát délután a következő elrendezésben: az E-vitamin/E-vitamin csoportban két 500 IU hatóanyag-tartalmú kapszulát délelőtt és két ugyanilyent délután; az E-vitamin/placebo csoportban két vitamin-kapszulát délelőtt és két placebo-kapszulát délután; a placebo/placebo kontroli-csoportban két placebo-kapszulát délelőtt és kettőt délután.

A kezelést mind az Intron A-val, mind a ribavirinnel 48 héten át folytatjuk.

Hatásként azt várjuk, hogy az antioxidánsok használata a találmány szerinti kombinációs kezeléshez társítva kifejezetten csökkenteni fogja a ribavirin-okozta hemolítikus anémiát az első 12 hét alatt, és a csökkent mértékű hemolítikus anémia fennmarad a kombinációs terápia teljes időtartama alatt a kontrolihoz viszonyítva .

73.402/BE

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Egy antioxidáns alkalmazása egy érzékeny vírusfertőzés ribavirinnel végzett kezeléséhez társuló, ribavirin-okozta hemolízis enyhítésére szolgáló gyógyszer előállítására.
2. Egy antioxidáns alkalmazása egy idült HCV-fertőzés «-interferonnal és ribavirinnel végzett, kombinációs kezeléséhez társuló, ribavirin-okozta hemolízis enyhítésére szolgáló gyógyszer előállítására.

3· A 2. igénypont szerinti alkalmazás, amelyben az a-interferon a2a-interferon, a2b-interferon, pegilezett a2b-interferőn, egy konszenzus-interferon, vagy egy tisztított α-interferon termék.
4. Az 1., 2. vagy 3. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, amelyben az antioxidáns A-vitamin, E-vitamin, C-vitamin, koenzim-Q10, BHA, BHT, N-acetil-cisztein, szelén, panavir, máriatövis (Silybum mariamon), likopin vagy ezek keverékei.
5. Az 1., 2., 3. vagy 4. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, amelyben az antioxidáns az E-vitamin egy vízoldékony származéka.
6. Az 1., 2., 3., 4. vagy 5. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, amelyben az antioxidáns egy α-tokoferil-észter, előnyösen a-d-tokoferil-észter.
7. Az 1., 2., 3., 4., 5. vagy 6. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, amelyben az antioxidáns egy α-tokoferil-polietilénglikol-észter, előnyösen az α-tokoferil-polietilénglikolszukcinát-észter.
8. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6. vagy 7. igénypontok bármelyike

73.402/BE szerinti alkalmazás, ahol a kezelés a ribavirin terápiásán hatásos, a kimutatható virus-RNS szintjének csökkentéséhez elegendő mennyiségével történik.
9. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7. vagy 8. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés az α-interferon—ribavirin kombináció terápiásán hatásos, a kimutatható virus-RNS szintjének csökkentéséhez elegendő mennyiségével történik.
10. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8. vagy 9. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés egy kombinációs terápiával történik, amely magában foglalja 3 MIU a2b-interferon hetente kétszer és körülbelül 600-1600 mg ribavirin per os naponta történő beadását egy legalább 24 hetes, előnyösen legalább 48 hetes első kezelési időszakban.
11. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. vagy 10. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés egy kombinációs terápiával történik, amely magában foglalja körülbelül 0,5-1,5 pg/kg/nap pegilezett a2b-interferon hetente és körülbelül 6001600 mg ribavirin naponta történő beadását egy legalább 24 hetes, előnyösen legalább 48 hetes első kezelési időszakban.
12. A 9., 10. vagy 11. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a kezelés magában foglalja még körülbelül 600-1600 mg ribavirin naponta történő beadását egy antioxidánssal társítva egy legalább 24 hetes, az első kezelési időszak befejezésétől számított második kezelési időszakban.
13. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10, 11. vagy 12. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés magában foglalja még az a2b-interferon és a ribavirin, vagy a pegi

73.402/BE lezett (x2a- vagy a2b-interferon és a rinavirin indukciós dózisainak beadását az első kezelési időszak előtt.
14. Az 1., 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10, 11., 12. vagy 13. igénypontok bármelyike szerinti alkalmazás, ahol a kezelés magában foglalja: (a) egy antioxidáns terápiásán hatásos, a ribavirin-okozta hemolizis enyhítéséhez elegendő mennyiségének beadását egy első kezelési időszakban egy kombinációs terápiához társítva, amelynek során körülbelül 800—1200 mg/nap ribavirint és terápiásán hatásos mennyiségű a2b-interferont alkalmazunk a következő kezelési rend szerint: körülbelül 10 MIU a2b-interferőn naponta, 2 héten át, utána 5 MIU α-interferon naponta, 6 héten át, majd 3 MIU α-interferon naponta, 16 héten át; ezt követően (b) egy második, 24 hetes kezelési időszakban naponta körülbelül 800-1200 mg ribavirint és hetente kétszer 3 MIU α-interferont alkalmazunk egy antioxidáns terápiásán hatásos, a ribavirinokozta hemolizis enyhítéséhez elegendő mennyiségével társítva.

73.402/BE