HUP0200817A2

HUP0200817A2 - High speed embossing and adhesive printing process and apparatus

Info

Publication number: HUP0200817A2
Application number: HU0200817A
Authority: HU
Inventors: Stephan Gary Bush; Kenneth Stephen Mcguire
Original assignee: Procter & Gamble
Priority date: 1999-04-09
Filing date: 2000-04-06
Publication date: 2002-07-29
Also published as: US6773647B2; NO20014867L; WO2000061299A3; MY135960A; EP1175266B1; HK1045126B; ES2206219T3; EP1175266A2; KR20010108484A; ZA200107916B; CA2369121C; CN1353629A; PE20010082A1; CZ297227B6; JP4776782B2; DE60006516D1; AU763360B2; US6602454B2; NZ514495A; CA2369121A1

Description

• ’ ; .. . .73.. 407/BE ^li'-^:r'' ' ..... k·· ’* ·* ί Γ leM’'·*!· · · . < -I -:· .--'T - ...· * · * ·

Nagysebességű dombornyomó és ragasztó-nyomtató eljárás és berendezés

A találmány vékony fóliaszövedékek dombornyomására és ezekre ragasztó felhordására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik.

Háromdimenziós burkolóanyagokat, amelyek egy vékony réteg nyomásra érzékeny ragasztót tartalmaznak megvédve azt a véletlen érintkezéstől, valamint eljárásokat és berendezést ezek gyártására kifejlesztettek és részletesen ismertettek az U.S.P. 5,662,758 és 5,871,607 számú szabadalmi iratokban, és a 08/745,339 és a 08/745,340 számú U.S. szabadalmi bejelentésekben .

Az ezekben a bejelentésekben és szabadalmi iratokban leirt eljárások és berendezés ezeknek az anyagoknak gyártására, alkalmasak ugyan ilyen anyagok gyártására viszonylag kis méretben, de azt találták, hogy az eljárás és a berendezés jellegére sebesség-korlátozó hatással van a tervezés. Másképpen kifejezve, az eljárás és a berendezés maximális sebességét, amivel működtethető ilyen anyagok előállításához, korlátozza a mozgó elemek mérete vagy tömege, a sebesség, amelynél hő alkalmazható a deformálható szubsztrátum anyagokhoz, a sebesség, amellyel erők fejthetek ki a szubsztrátumra, hogy azt a kívánt alakra deformálják, és/vagy a sebesség, amellyel ragasztó vihető fel a szubsztrátumra és/vagy a közvetítő készülékelemekre. A sebesség, amellyel ezek az eljárások és a berendezés működtethetők, lényeges tényező az ilyen anyagok ipari méretekben történő előállításának gaz2 daságosságát tekintve.

Ezért kívánatos lenne olyan eljárás és berendezés biztosítása, amely alkalmas ilyen háromdimenziós burkolóanyagok kialakítására, és ragasztó felhordására nagy sebességgel.

A találmány eljárást biztosít, amely egy előnyös kiviteli alakjában a következő műveleteket foglalja magába: (a) magas hőmérsékleten olvadó (hot-melt) ragasztót viszünk fel egy fűtött forgó hengerre, amely egy kezdeti tangenciális sebességgel forog; (b) a ragasztót kisebb vastagságra hengereljük, és a ragasztót felgyorsítjuk több szomszédos fűtött ragasztós henger között egy sor adagoló résen át; (c) a ragasztót felvisszük egy megfelelő ragasztó-felhordó hengerre, amely olyan tangenciális átviteli sebességgel forog, ami nagyobb mint a kezdeti tangenciális sebesség; (d) a ragasztót felvisszuk egy első, mintázott barkazohengerre, amely összekapcsolódik egy második, mintázott barkázóhengerrel, s ez az első barkázóhengerhez kiegészítő (komplementer) mintával rendelkezik, a barkázó hengerek fűtve vannak, (e) egy burkolóanyag szövedéket vezetünk át az első és második barkázóhenger között tangenciális átviteli sebességgel, és szimultán domborítjuk a szövedéket és visszük fel a ragasztót a szövedékre, úgy, hogy a ragasztó ragasztómintát képez a domborítások között; (f) a szövedéket átvisszük a második barkazóhengerről az első barkázóhengerre; (g) levesszük a szövedéket az első barkázóhengerről; és (h) a szövedéket lehűtjük.

A leírás a csatolt igénypontokkal ugyan részletesen ismerteti és világosan igényli a találmányt, de úgy gondoljuk, hogy a találmány még jobban érthető lesz az előnyös kivitelezések aláb

73.407/BE bi leírásából, összekapcsolva a kísérő ábrákkal, amelyeken az azonos hivatkozási számok azonos elemeket jelentenek.

Az 1. abra a találmány szerinti eljárás és berendezés vázlatos szemléltetése.

A 2. ábra az 1. ábra szerinti berendezés részleges, nagyított nézete, szemléltetve a ragasztó átviteli műveletét a barkázóhengerek között.

A 3. ábra a találmány szerinti eljárásban használható amorf minta jellemző kivitelezésének négy azonos „burkolólapja („tiles) felülnézetben.

A 4. ábra a3. ábra szerinti négy burkolólap egyikének felülnézete közelebb hozva, amely szemlélteti a minták szegélyének (éleinek) illeszkedését.

Az 5. ábra vázlatos szemléltetése a dimenzióknak, amelyekre a találmány szerint használható mintaképzési egyenletekben hivatkozunk .

Az 6. ábra vázlatos szemléltetése a dimenzióknak, amelyekre a találmány szerint használható mintaképzési egyenletekben hivatkozunk .

Eljárás és berendezés

Az 1. ábra vázlatos formában szemlélteti a találmány szerinti eljárást és a 10 berendezést. A berendezés alapjában véve két összekapcsolódó, 15 és 16 barkázóhengerből, több, ragasztót adagoló és felhordó 11-14 hengerből, a 17 préshengerből, a 18 leszedő hengerből és a hűtött 19 S-alakú burkolatból áll. A barkázóhengerek acélból készültek, beléjük vésett, illeszkedő dombormintával, amelyek összefonódva domborítják a köztük átha73.407/BE ladó burkolóanyag szövedéket. A mélyedésekkel és kiemelkedő felületekkel rendelkező henger a negatív (female) 15 barkázóhenger, míg a kiemelkedő dudorokkal és bemélyedő részekkel rendelkező henger az alakverő (male) 16 barkázóhenger. A negatív barkázóhenger felületére előnyösen fel van víve egy tapadásgátló bevonat. A ragasztót f elvivő/adagoló 11-14 hengerek tipikusan vagy egyszerű acélból vagy gumival bevont acélból állnak. A ragasztót felhordó 14 henger (az utolsó henger a ragasztó-rendszerben) mindig gumival bevont acélhenger. A 17 préshenger és a 18 leszedő henger szintén gumival bevont acélhengerek. A hűtött S-alakú burkolat az üreges 19 acélhengereket foglalja magába, külső felületükön tapadásgátló bevonattal, és a hengereken hűtőanyag folyik át. A hengerek forgási irányát az 1. ábrán nyilak jelzik.

Az 1. ábrára specifikusabban hivatkozva, a 40 ragasztót (így egy nyomásra érzékeny hot-melt ragasztót) extrudáljuk az első 11 forgó henger felületére, a fűtött, széles résű 9 szerszámmal. A szerszámot ellátjuk a hot-melt ragasztót kiszolgáltató rendszerrel (egy fűtött ürítőtartállyal, és változtatható sebességű fogaskerék-szivattyúval, ami nem látható) egy fűtött csövön keresztül. Az első, ragasztóadagoló 11 henger felületi sebessége jelentékeny mértékben lassúbb, mint az 50 burkolóanyag-szövedék névleges tangenciális átviteli sebessége, amit domborítani és ragasztóval bevonni kívánunk. Az adagoló hengerrések az 1. ábrán, az 1., 2. és 3. helyek. A többi, 12-14 ragasztót adagoló henger fokozatosan gyorsabban forog, úgy, hogy a ragasztót felhordó hengerrés, a 4 hely, felületi sebességükkel össze van han73.407/BE golva. A 40 ragasztó a ragasztót felhordó 14 hengerről a 4 helyen a negatív (female) 15 barkázóhengerre jut. A 40 ragasztó a negatív 15 barkázóhenger felületén az 5 helyre kerül, ahol egyesül az 50 polimer szövedékkel, amit a 16 alakverő (male) barkázóhenger szállít az 5 helyhez.

Az 5 helyen az 50 polimer szövedéket domborítjuk, és egyesítjük a 40 ragasztóval, egyidejűleg a ragasztóval bevont 60 szövedéket képezve. A 60 szövedék a 15 henger felületéhez tapadva a henger felületén a 6 helyre kerül, ahol a gumival bevont 17 préshenger nyomást gyakorol a szövedék ragasztós részére. A 60 szövedék még mindig a negatív 15 barkázóhengerhez tapadva a 7 helyre kerül, ahol a 18 leszedő henger leválasztja a negatív 15 barkázóhengerről. A ragasztóval bevont 60 szövedék végtermék a hűtött S-alakú burkolathoz jut a 8 helyen, ahol lehűl, s így szilárdsága megnő.

A 40 ragasztót csak a negatív 15 barkázóhenger kiemelkedő reszeire visszük fel. Ezt úgy végezzük, hogy gondosan beszabályozzuk a negatív barkázóhengert a ragasztót felhordó henger réséhez és kifutásához a 4 helyen. A hengerek között lévő rést úgy szabályozzuk, hogy a ragasztóval bevont 14 gumihenger csak a kiemelkedésekre adagoljon ragasztót, anélkül, hogy a ragasztót a kiemelkedő részek közötti mélyedésekbe nyomná.

A ragasztót -felhordó 14 henger gumival bevont acélhenger. A gumibevonat egy speciális eljárásában úgy van megalapozva, hogy körülbelül 0,0254 mm (0,001 inches) TIR kifutási toleranciát (TIR runout tolerance) érjünk el. A hengerrést a gépen precíziós ékházakkal szabályozzuk. Gumibevonatot használunk (1) a bevonat

73.407/BE megvédésére a negatív 15 barkázóhengeren a fém-a-fémhez érintkezés okozta károsodástól, és (2) hogy lehetővé tegyük, hogy a ragasztót felhordó henger könnyedén nyomódjék csak a negatív barkázóhengerhez, úgy, hogy a gumi összenyomódása kompenzálja a barkázóhenger és a ragasztót felhordó henger tényleges kifutását, lehetővé téve, hogy a ragasztó a negatív barkázóhenger kiemelkedő felületein mindenkor egyenletesen legyen felhordva.

A ragasztót felhordó 14 henger könnyedén nyomódik a negatív 15 barkázóhengerhez, úgy hogy a gumifelület összenyomódása kompenzálja a barkázóhenger és a ragasztót felhordó henger kifutását, de ez az összenyomódás nem olyan nagy, hogy a ragasztót a negatív 15 barkázóhenger felületén lévő mélyedésekbe nyomná. A ragasztó lerakódása kizárólag a negatív 15 barkázóhenger kiemelkedő felületein azért lényeges, hogy megakadályozzuk a ragasztó átvitelét a szövedékben lévő domborítások csúcsaira. A domborítások csúcsain jelenlévő ragasztó azt idézné elő, hogy ezek tapadó tulajdonságokat mutatnának a szövedék aktiválása előtt a domborítások beszakadása (behorpadása) révén.

Az alkalmazott ragasztó vagy ragasztóanyag igen elasztikus jellegű, és az átmenet a helyhez kötött 9 széles résű szerszámtól a teljes tangenciális átviteli sebességhez azt eredményezheti, hogy a ragasztóanyag kifeszül és eltörik, vagy nem tapad az első adagoló hengerhez. A ragasztóanyag feszülési arányának a csökkentése céljából, azt először egy lassan mozgó hengerre visszük fel, és azután átvezetve egy sor adagoló résen (1, 2 és 3) nagyon vékony ragasztófilmmé hengereljük, és a kívánt tangenciális átviteli sebességre felgyorsítjuk.

73.407/BE ••W « .4 * ·*· * Ί*· »7· *

A ragasztós hengereket szigorú toleranciával kell elkészíteni az átmérőt és a kifutást illetően, hogy a hengerek közötti pontos résdimenziókat tartsa, ami szükséges a ragasztó adagolásához és felgyorsításához. A tipikus kifutási tolerancia 0,001270 mm (0,00005 inches) TIR. A ragasztós hengereket egyenletesen kell fűteni kerületileg és a gépirányon keresztül, hogy elkerüljük a hengereknek a hő által előidézett kidomborodását vagy kifutását. Azt találtuk, hogy elektromosan fűtött hengereknél, egyetlen fűtőelem hibája elég kifutást idézhet elő, hogy megakadályozza a ragasztó egyenletes nyomtatását a szövedékre. Ebben az esetben ampermérőket alkalmazunk a fűtőelem hibáinak jelzésére. A hőveszteség a csapágyakon és a hengertengelyeken keresztül a henger kidomborodását idézheti elő, ami szinté megakadályozza a ragasztó egyenletes nyomtatását. Gyakran fűteni kell a csapágyházakat, hogy a keresztirányban megakadályozzuk a hőmérséklet-grádienseket.

A negatív 15 barkázóhenger előnyösen tapadásgátló bevonatot tartalmaz, felvíve mind a kiemelkedő felületekre, mind a köztük lévő mélyedések felületeire. A tapadásgátló bevonatot és a ragasztó tulajdonságait gondosan egyensúlyban kell tartani, hogy biztosítsuk a tapadás és a kilazulás legjobb kombinációját. A bevonatnak lehetővé kell tenni, hogy az igen forró (tipikusan 140-177°C) (300-350°F) hőmérsékletű ragasztó áthaladjon a negatív barkázóhengerhez, és mégis lehetővé tegye, hogy a ragasztóval bevont polimer fóliaszövedék kilazuljon (kiengedjen) a barkázóhenger tipikusan 71-82°C (160-180°F) hőmérsékletén. Ha a tapadásgátló bevonat túl kis adhéziót biztosít, akkor a ragasztó

73.407/BE ··· - « · « nem jut át a ragasztót felhordó hengerről a negatív barkázóhengerre, míg, ha a tapadásgátló bevonat túl nagy adhéziót segít elő, akkor a kész, ragasztóval bevont szövedék nem távolítható el a negatív barkázóhenger felületéről a polimer fólia elszakítása vagy megfeszülése nélkül.

A fóliát a lehető legmagasabb barkázási hőmérsékleten kell domborítani, hogy elősegítsük az erőteljes, nagy kaliperű domborításokat, és lehetővé tegyük, hogy a ragasztós fólia alacsony leválasztás! erővel kilazuljon a negatív barkázó hengerről. A barkázóhengerek hőmérsékletét azonban a fóliaszövedék lágyulási pontja alatt kell tartani, hogy a kész, ragasztóval bevont szövedék elegendő szakítószilárdsággal rendelkezzék a negatív barkázóhengerről való eltávolításhoz. Azt találtuk, hogy az egyensúly a kilazulási (kiengedési) hőmérséklet és a fólia lágyulási hőmérséklete között kritikus paraméter a nagy sebességeknél való üzemeltetés sikeres üzemelési feltételeinek meghatározásában .

A leszedő henger segít eltávolítani a végterméket a negatív barkázóhengerről a fólia károsodása nélkül. Mivel a termék (a fóliaszövedék) a negatív barkázóhenger felületéhez van ragadva, a leválasztás! ponton igen nagy erők alakulhatnak ki. A leszedő henger lokalizálja ezeket a nagy erőket a szövedék egy igen rövid darabjára, ami a szövedék kisebb deformálódását eredményezi, és jobban szabályozható a leszedés szöge. A végtermék deformáló— dásának a megakadályozása lényeges a fólia egyenletes tulajdonságainak a biztosítására, és annak megakadályozására, hogy a fólia olyan régiókkal rendelkezzék, amelyek túl korán letek akti73.407/BE

4, ,Χ, ^! ’ válva ahhoz, hogy adhezív tulajdonságokat mutassanak.

Az alakverő és a negatív barkázóhengerek közötti kapcsolódás mértékét vagy fokát gondosan szabályozni kell, hogy megakadályozzuk a hengerek vagy a fóliaszövedék károsodását. A barkázóhengerek külső felületeit 0,00127 mm (0,00005 inches) TIR kifutási toleranciára csiszoljuk. Az összekapcsolódást a gépen precíziós csapágyházakkal szabályozzuk be. A barkázóhengerek összekapcsolódása szabja meg a fólia végső kaliperét (vagyis a domborítások végső magasságát).

Egy másik fontos követelmény az alakverő és a negatív barkázóhengerek közötti illeszkedés vagy kapcsolat. Egy szokásos eljárás az egyik henger kialakítása fotomaratási eljárással, és ezt a hengert használni mint mintadarabot vagy sablont („master ) a másik henger, mint negatív kép kialakításához. A berendezést úgy kell tervezni, hogy a kapcsolódó barkázóhengerek pontos szinkronizációját biztosítsuk.

A barkázóhengerek és a ragasztós hengerek mindegyikét külön kell fűteni, és beszabályozni, hogy a ragasztó átviteli hőmérsékletének és a barkázóhenger kilazulási (release) hőmérsékletének pontos ellenőrzését lehetővé tegyük.

A kapcsolódó alakverő és negatív barkázóhengerek használata, amelyek komplementer mintaalakokkal rendelkeznek, tökéletesen alátámasztja a vékony fóliaszövedéket a dombornyomás és ragasztós eljárási művelet alatt, biztosítva, hogy az erők megfelelően oszlanak el a fóliaanyagban. Úgy gondoljuk, hogy a szövedék teljes alátámasztása - ellentétben a fólia hőformázásával vagy vakuum-formázásával, nyitott támasztó szerkezettel, így egy per73.407/BE forált hevederrel vagy dobbal, ahol a szövedéknek az a része deformálódik a nyílásokba és mélyedésekbe, amely nincs alátámasztva - lehetővé teszi a sebesség növelését, amelynél deformáljuk a szövedéket anélkül, hogy azt károsítanánk, és így a nagyobb gyártási sebességek lehetővé válnak. Ragasztó egyidejű felvitele a fóliára a domborítási eljárás alatt, biztosítja a ragasztó pontos regisztrálását a szövedék nem-deformált részein a domborítások között.

A ragasztó pontos szabályozása, elsősorban a negatív barkázóhengerre felvitt ragasztó vastagsága és egyenletessége lényeges faktor jóminőségű termék előállításánál nagy sebességgel. Elsősorban a ragasztó igen kis mennyiségekben való bevitelének esetében még igen kis változások a ragasztó vastagságában egyik hengerről a másikra történő átvitel alatt, eredményezhetnek fedési hézagokat, amikor a ragasztót felvisszük a barkázóhengerre. Ugyanakkor, az ilyen változások felesleg ragasztóhoz vezethetnek a barkázóhenger bizonyos régióiban, ami beszennyezheti a hengeren lévő mélyedéseket vagy nem-tökéletes átvitelt eredményezhet a szövedékhez, és ragasztó halmozódhat fel a barkázóhengeren.

Mintaképzés

A3, és 4. ábra a 20 mintát szemlélteti, amit egy algoritmus alkalmazásával képezünk, ezt részletesen ismerteti az egyidejűleg benyújtott ...... lajstromszámú U.S. szabadalmi bejelentés. A 3. és 4. ábrákról nyilvánvaló, hogy nincsen szegély a 20 burkolólapok szélein, ha ezeket egymáshoz közel hozzuk. Hasonlóképpen, ha egyetlen minta vagy lap ellentétes széleit hozzuk össze, 73.407/BE így a mintát egy heveder vagy henger köré burkolva, a szegély hasonlóképpen nem könnyen vehető észre vizuálisan.

A leírásban használt „amorf kifejezés olyan mintára vonatkozik, amely az alkotóelemek nem könnyen észlelhető szervezettségét, szabályosságát vagy irányítottságát mutatja. Az „amorf kifejezésnek ez a definíciója általában összhangban van a kifejezés szokásos jelentésével, amit a Webster' s Ninth New Collegiate Dictionary megfelelő definíciója tanúsít. Egy ilyen mintában egy elemnek az orientációja és elrendezése egy szomszédos elemre vonatkozólag nincs előre megmondható összefüggésben az ezen túl lévő következő elemmel (elemekkel).

Ezzel ellentétben a „rendezettség vagy „rend kifejezés a leírásban olyan alkotóelemekből álló mintákra utal, amelyek szabályos, rendezett csoportosulást vagy elrendezést mutatnak. A „rendezettség kifejezésnek ez a definíciója hasonlóképpen összhangban van a kifejezés szokásos jelentésével, amit a Webster' s Ninth New Collegiate Dictionary megfelelő definíciója tanúsít. Egy ilyen rendezett mintában egy elemnek az orientációja és elrendezése egy szomszédos elemre vonatkozóan, előre megjósolja az összefüggést az ezen túl lévő következő elemmel (elemekkel).

Annak a mértéke, hogy milyen rend van jelen háromdimenziós kidudorodások egy rendezett mintájában, közvetlen kapcsolatban van a szövedék által mutatott illeszkedés (egymásba ágyazhatóság) mértékével. így például, egy nagy mértékben rendezett mintában, ami egyforma méretű és alakú üreges kidudorodásokból áll, szorosan összeillesztett hexagonális rendben, mindegyik kidudorodás szó szerint ismétlődése bármely másik kidudorodásnak. Egy 73.407/BE ilyen szövedék régióinak az egymásba ágyazódása, ha nem is ténylegesen az egész szövedéké, elérhető a szövedék iránytengelyével az egymásra helyezett szövedékek vagy szövedékrészek között, nem több mint egy kidudorodás távolságban, bármely adott irányban. Kisebb mértékű rendezettségek kisebb beágyazódás! tendenciát mutathatnak, bár a rendezettség egyes mértékei valószínűleg biztosítanak bizonyos mértékű beágyazhatóságot (nestability). így, a kidudorodások egy amorf, nem rendezett mintája mutatja a lehető legnagyobb fokú rezisztenciát a beágyazódással (illeszkedéssel) szemben.

Úgy véljük, hogy a lényegileg amorf háromdimenziós kidudorodások kétdimenziós mintájával rendelkező háromdimenziós burkolóanyagok, „izomorfizmust mutatnak. A leírásban használt „izomorfizmus és gyökerét az „izomorf kifejezést arra használjuk, hogy egy adott, körülírt terület geometriai és szerkezeti tulajdonságainak lényegileg egyöntetűségére hivatkozzunk, bárhol legyen is ez a terület ábrázolva a mintában. Az „izomorf kifejezésnek ez a definíciója általában összhangban van a kifejezés szokásos jelentésével, amit a Webster' s Ninth New Collegiata Dictionary megfelelő definíciója tanúsít. így például, egy előírt terület, amely a kidudorodások statisztikusan szignifikáns számát tartalmazza, tekintettel az egész amorf mintára, statisztikailag lényegileg ekvivalens értékeket eredményez a szövedék olyan tulajdonságaira, mint a kidudorodás területe, a kidudorodások térfogategységre eső száma, a kidudorodások teljes falhossza, stb. Úgy gondoljuk, hogy ez a viszonosság kívánatos, tekintettel a szövedék fizikai, szerkezeti tulajdonságaihoz, ha a

73.407/BE szövedék felületén keresztül egyformaságot kívánunk, és kiváltképpen tekintettel a szövedéknek a szövedék síkjára merőleges irányban mért tulajdonságaira, mint amilyen például a kidudorodások behorpadással szembeni ellenállása, stb.

Háromdimenziós kidudorodásokat tartalmazó amorf minták alkalmazásának még más előnyei is vannak. így például megfigyeltük, hogy azok a háromdimenziós burkolóanyagok, amelyeket az anyag síkjában kezdetben izotróp anyagokból készítettünk, általában izotrópok maradnak, tekintettel a szövedék fizikai tulajdonságaira az anyag síkjában. A leírásban használt „izotróp kifejezést a szövedék azon tulajdonságaira hivatkozva használjuk, amelyek lényegileg egyenlő mértékben mutatkoznak meg az anyag síkjában, valamennyi irányban. Az „izotróp kifejezésnek ez a definíciója hasonlóképpen általában összhangban van a kifejezés szokásos jelentésével, amit a Webster' s Ninth New Collegiate Dictionary megfelelő definíciója tanúsít. Anélkül, hogy elméletileg megkötnénk magunkat, úgy gondoljuk, hogy ez az amorf mintában lévő háromdimenziós kidudorodások nem-rendezett, nemorientált elrendezésének a következménye. Ezzel szemben, az irányított szövedékanyagok, amelyek a szövedék irányával változó szövedéktulajdonságokat mutatnak, tipikusan hasonló módon mutatják ezeket a tulajdonságokat azt követően, hogy amorf mintát vezettünk az anyagra. így például egy ilyen burkolóanyag lényegileg egyforma nyúlási tulajdonságokat mutathat minden irányban az anyag síkjában, ha a kiindulás anyag izotróp volt szakítási (nyúlási) tulajdonságaiban.

Egy ilyen amorf minta fizikai értelemben áttevődik statisz73.407/BE

tikailag ekvivalens számú kidudorodássá a hosszegység mértékén, ahol találkozik a minta valamely adott pontjából sugárszerűen, bármely adott irányban kifelé húzott vonallal. Egyéb statisztikusan ekvivalens paraméterek lehetnek a kidudorodások falainak a száma, a kidudorodások átlagos területe, az átlagos összes távolság a kidudorodások között, stb. Úgy véljük, hogy a statisztikai ekvivalencia a szerkezeti geometriai jellemzőkkel kapcsolatban, tekintettel a szövedék síkjában lévő irányokra, áttevődik statisztikus ekvivalenciává az irányított szövedék jellemzőivel kapcsolatban.

Újra megvizsgálva a rendezettség fogalmát, hangsúlyozva a különbséget a rendezett és amorf minták között, mivel egy rendezettség fizikai értelemben „rendezett-nek van definiálva, ez bizonyos szabályosságot (rendszerességet) mutat a méret, az alak, és a kidudorodások távolsága és/vagy orientációja szempontjából. így egy vonal vagy sugár meghúzva a minta egy adott pontjából, statisztikusan eltérő értékeket eredményezne az iránytól függően, amelyben a sugár kiterjed, olyan paraméterekre mint a kidudorodások falainak száma, a kidudorodások átlagos területe, a kidudorodások közötti átlagos összes távolság, stb., megfelelő variációval a szövedék irányított tulajdonságaiban.

Az előnyös amorf mintában a kidudorodások előnyösen nem lesznek egyformák méretük, alakjuk vagy orientációjuk szempontjából a szövedéket, és a szomszédos kidudorodások középpontjai közötti távolságot illetően. Anélkül, hogy elméletileg meg kívánnánk kötni magunkat, úgy gondoljuk, hogy a különbségek a szomszédos kidudorodások középpontjai közötti távolságokban,

73.407/BE fontos szerepet játszanak a beágyazódás valószínűségének a csökkentésében, ami előfordul a szemben-háttal illeszkedési helyzetben. A mintában a kidudorodások középpontja közötti távolságokban lévő különbségek fizikai értelemben azt eredményezik, hogy a kidudorodások közötti távolságok a globális szövedéket tekintve különböző térbeli helyzetekben foglalnak helyet. így igen kicsi annak valószínűsége, hogy „illeszkedés történik egy vagy több szövedék egymásra helyezett részei között, a kidudorodások és közök elhelyezkedésével kapcsolatban. Továbbá, a kidudorodásminta amorf jellege következtében még kisebb a valószínűsége az „illeszkedésnek az egymásra helyezett szövedékeken vagy szövedékrészeken lévő számos szomszédos kidudorodás/térköz között.

Egy teljesen amorf mintában - ami jelen esetben előnyös lenne - a középpontok közötti távolság véletlenszerű, legalább is egy tervező által megszabott korlátozott tartományban, s így itt egyforma a valószínűsége annak, hogy egy adott kidudorodáshoz a legközelebbi szomszéd valamely adott szöghelyzetben fordul elő a szövedék síkjában. A szövedék más fizikai geometriai tulajdonságai előnyösen szintén véletlenszerűek, vagy legalább nemegyformák, a minta korlátozott körülményein belül, ilyen tulajdonságok a kidudorodások oldalainak a száma, a szögek, amit a kidudorodások bezárnak, a kidudorodások mérete, stb. Lehetséges ugyan, és bizonyos körülmények között kívánatos, ha a térköz a szomszédos kidudorodások között nem—egyforma és/vagy véletlenszerű, de a sokszögű alakok megválasztása, amelyek képesek egymással összekapcsolódni, egyforma térközt létesít a lehetséges kidudorodások között. Ez kiváltképpen hasznos a találmány

73.407/BE szerinti, beágyazódásnak ellenálló, háromdimenziós burkolóanyagok bizonyos alkalmazásaihoz, amint azt a későbbiekben ismertetni fogjuk.

A leírásban használt „sokszög kifejezést (és a melléknévi formát: sokszögű), arra használjuk, hogy egy kétdimenziós geometriai alakra hivatkozunk, három vagy több oldallal, mivel a sokszög egy vagy két oldallal egy vonalat határozna meg. így a „sokszög kifejezés háromszögeket, négyszögeket, ötszögeket, hatszögeket, stb. foglal magába, valamint görbevonalú alakokat, így köröket, ellipsziseket, stb., amelyek végtelen számú oldallal rendelkeznek.

Ha olyan kétdimenziós szerkezetek tulajdonságait írjuk le, amelyek nem-egyforma alakúak, kiváltképpen nem—köralakúak, és nem-egyforma térközűek, akkor gyakran célszerű használni az „átlagos és/vagy „ekvivalens mennyiségeket. így például azzal kapcsolatban, ha jellemezzük a lineáris távolsági összefüggéseket a tárgyak között egy kétdimenziós mintában, ahol a térközök középpont-a-középponthoz alapúak vagy egyedi térköz alapúak, ott „átlagos térköz kifejezés lehet hasznos a kapott szerkezet jellemzésére. Más mennyiségek, amelyek mint átlagosak írhatók le, a tárgyak által elfoglalt felület aránya, a tárgy (kidudorodás) területe, a tárgy kerülete, a tárgy átmérője, stb. Más dimenziókhoz, így a tárgy kerületéhez és a tárgy átmérőjéhez megközelítés készíthető olyan tárgyaknál, amelyek nem köralakúak, hipotetikus ekvivalens átmérőt szerkesztve, ahogy ezt gyakran csinálják hidraulikus összefüggésekben.

Háromdimenziós üreges kidudorodások teljesen véletlenszerű

73.407/BE

mintája egy szövedékben, elméletileg soha nem mutat szemben-háttal beágyazódást, mivel mindegyik gúla (csonkakúp) alakja és irányítottsága egyedi. Az ilyen teljesen véletlenszerű minták tervezése azonban nagyon időrabló és komplex vállalkozás lenne, mint az eljárás is egy megfelelő formázó szerkezet gyártásához.

A találmánnyal összhangban nem-beágyazódó tulajdonságokat elérhetünk úgy, hogy olyan mintákat vagy szerkezeteket tervezünk, amelyekben a szomszédos elemek vagy szerkezetek közötti kapcsolat egymáshoz viszonyítva specifikus, mint ahogy ilyen az elemek vagy szerkezetek globális geometriai jellege is, de amelyekben az elemek vagy szerkezetek pontos mérete, alakja vagy orientációja nem-egyforma és nem-ismétlődő. A „nem-ismétlődő kifejezéssel a leírásban olyan mintákra vagy szerkezetekre kívánunk hivatkozni, amelyekben azonos szerkezet vagy alak nincs jelen két helyen a meghatározott, szóbanforgó területen belül. Több mint egy adott méretű és alakú kidudorodás lehet ugyan a szóbanforgó mintában vagy területen, de a körülötte lévő más, nem-egyforma méretű és alakú kidudorodások jelenléte valójában kiküszöböli annak lehetőségét, hogy a kidudorodások egy azonos csoportja legyen jelen több helyzetben. Másképpen szólva, a kidudorodások mintája nem-egyforma a szóbanforgó területen, s így a globális mintában a kidudorodások egy csoportja sem lesz ugyanaz, mint a kidudorodások valamely másik hasonló csoportja. A háromdimenziós burkolóanyag tartószilárdsága megakadályozza az egy adott kidudorodást körülvevő anyag bármely régiójának a jelentős összetapadását (beágyazódását), még abban az esetben is, ha a kidudorodás egy hozzá illő (matching) bemélyedés felett he73.407/BE lyezkedik el, mivel ezt az egy szóbanforgó kidudorodást körülvevő kidudorodások különbözni fognak méretben és alakban, és a kapott központ-a-központhoz térközökben, azoktól, amelyek a másik kidudorodást/mélyedést körülvesznek.

Davies professzor a manchesteri egyetemről tanulmányozta a pórusos, sejtes kerámia-membránokat, és speciálisabban ezeknek a membránoknak analitikai modelljeit állította elő, ami lehetővé teszi a matematikai modellezést, s így szimulálni a valódi teljesítményt. Ez a munka részletesen ismertetve lett a szakirodalomban [„Porous cellular ceramic membranes: a stochastic model to describe the structure of an anodic oxide membrane, authored by J. Broughton and G.A. Davies, Journal of Membrane Science, 106, 89-101 (1995)] . Más, ezzel összefüggő matematikai modellezési eljárásokat is ismertetnek részletesen a szakirodalomban [„Computing the n-dimensional Delaunay tessellation with application to Voronoi polytopes, D.F. Watson: The Computer Journal, 2_4, No. 2. 167-172 (1982); és „Statistical Models to

Describe the Structure of Porous Ceramic Membranes, J.F.F. Lim, X.Jia, R. Jafferali, and G.A. Davies: Separation Science and Technology, 28 (1-3), 821-854 (1993)].

Ennek a munkának egy részeként Davies professzor kifejlesztett egy kétdimenziós sokszögű mintát, két szakaszos, korlátozott Voronoi-féle tesszelációra alapítva. Egy ilyen módszernél ismét hivatkozva a fenti közleményre - nukleációs (gócképző) pontokat helyeznek el véletlenszerű helyzetekben egy korlátozott (előre meghatározott) síkban, amelyek száma azonos a kész mintában kívánt sokszögek számával. Egy számítógépprogram megnövel

73.407/BE minden pontot mint kört egyidejűleg és radiálisán minden gócképzö pontból, egyforma sebességgel. Amikor a szomszédos gócképző pontokból a növekvő elülső részek találkoznak, a növekedés leáll és egy határvonal képződik. Ezeknek a határvonalaknak mindegyike egy sokszög szegélyét képezi, elágazási pontokkal, amelyeket a határvonalak metszéspontjai alkotnak.

elméleti háttér hasznos ugyan ahhoz, hogy megértésük, hogyan állíthatók elő az ilyen minták, valamint a minták tulajdonságait, de megmarad a fenti numerikus ismétlés lépésrőllepesre való elvégzésének problémája: a gócképző pontok kiterjesztese kifelé a szóbanforgó kívánt területen keresztül, a befejezésig. Ezért, ahhoz, hogy eredményesen végezzük ezt az eljárást, előnyösen írunk egy számítógépprogramot a számítások elvegzesehez, megadva a megfelelő határfeltételeket és bemenő paramétereket, és kimentve a kívánt kimenő adatokat.

A találmány szerinti eljárásban használható minta előállításánál az első lépés a kívánt minta dimenzióinak a megállapítása, így például, ha egy 25,4 cm széles és 25,4 cm (10 inches) hosszú mintát akarunk szerkeszteni, adott esetben egy dobbá, hevederré, valamint lemezzé formázva, akkor létesítünk egy χ-γ koordinátarendszert, ahol a maximális X dimenzió (x_max) 25,4 cm (10 inches) es a maximális Y dimenzió (y_max) i_s 25,4 cm (vagy fordítva).

Miután a koordinátor rendszert és a maximális dimenziókat meghatároztuk, a következő lépés a „gócképző pontok számának a megállapítása, amelyekből a kívánt sokszögek lesznek a minta definiált határain belül. Ez a szám egy egész szám 0 és végtelen között, és a kész mintában megkívánt sokszögek közepes nagyságát

73.407/BE es térközét tekintve kell megválasztani. A nagyobb számok kisebb sokszögeknek felelnek meg, és fordítva. Egy használható módszer a gócképző pontok vagy sokszögek megfelelő számának a megállapítására az, hogy megszámoljuk azoknak a mesterséges, hipotetikus, egységes meretű és alakú sokszögeknek számát, amelyeknek be kell tölteni a kívánt formázó szerkezetet. Ha ez a mesterséges minta szabályos 30 hatszögek (1. 5. ábra) elrendezése, ahol D a széla-szélhez dimenzió, és M a térköz a hatszögek között, akkor a térfogategységben lévő hatszögek N értéke:

2^3*

N = -----------3 (D+M)²

Azt találtuk, hogy ezt az egyenletet használva a gócképző sűrűség kiszámítására az ismertetett módon előállított amorf mintákhoz, olyan sokszögeket kapunk, amelyek átlagos nagysága hozzávetőlegesen azonos a hipotetikus hatszögek nagyságával (D) Ha ismerjük a gócképző sűrűséget, akkor a gócképző pontok összes számát, amelyeket a mintában használni kell, kiszámíthatjuk, úgy, hogy a gócképző sűrűséget megszorozzuk a minta területével (ebben a példában 516 cm², 80 sguare inches)

A következő lépéshez egy véletlenszám-generátorra van szükség. A szakember által ismert bármely megfelelő véletlenszám-generator használható, beleértve azokat, amelyeknél sokszorozó számra van szükség, vagy egy tárgyilagosan megállapított kiindulási értékét használunk, így kronológiai időt. Sok véletlenszámgenerátor úgy működik, hogy zéró és egy (0-1) közötti számot ad, és a következő ismertetés ilyen generátor használatát feltételezi. Ettől eltérő kimenő adatot adó generátor is alkalmazható, ha

73.407/BE • · 9 · · ··· »4« ·· az eredményt átalakítjuk zéró és egy közötti valamely számmá, vagy ha megfelelő átalakítási faktorokat használunk.

Egy számítógépprogram arra van írva, hogy futtasson egy véletlenszám-generátort, amely annyi iterációt generál, amennyi véletlenszámra szükség van ahhoz, hogy a fentiekben kiszámított gócképző pontok kívánt számának a kétszerese legyen. Ha a számok generálva vannak minden második számot megszorozzuk vagy a maximális X dimenzióval vagy a maximális Y dimenzióval, az X és Y koordináták véletlenszerű párjait képezve, valamennyinél az X értékek zéró és a maximális X dimenzió között, és az Y értékek zéró és a maximális Y dimenzió között vannak. Ezeket az értékeket tároljuk mint az (X, Y) koordináta-párokat, amelyek száma azonos a „gócképző pontok számával.

Ez az a pont, ahol az ismertetett találmány eltér az említett (lajstromszám nélküli) szabadalmi bejelentésben leírt min— ta-generálási algoritmustól. Feltételezve, hogy kívánatos, hogy a minta bal és jobb széle „összeakaszkodjék („mesh), vagyis képesek legyenek együtt „csempeszerűen illeszkedni („tiled), a B szélesség szegélyét a 10 négyszög jobb oldalához adjuk (lásd 6. ábra). A szükséges szegély mérete függ a gócképzés sűrűségétől; minél nagyobb a gócképző sűrűség, annál kisebb a kívánt szegély mérete. A B szegélyszélesség kiszámításának megfelelő módjához ismét hivatkozunk a hipotetikus szabályos hatszögelrendezésre, amit a fentiekben ismertettünk, és amit az 5. ábra szemléltet. Általában legalább három oszlop hipotetikus hatszöget kell bedolgozni a szegélybe, akkor a szegély szélessége a következő egyenlettel számítható ki:

73.407/BE

B = 3 (D + Η)

Most valamely P gócképző pontot az (x, y) koordinátákkal, ahol x < B, a szegélybe másoljuk, mint ahogy egy másik P' gócképző pontot is egy új koordinátával (x_max + x, y) .

Ha az előző fejezetekben ismertetett módszert használjuk egy kapott minta előállítására, akkor a minta valóban véletlenszerű lesz. Ez a ténylegesen véletlenszerű minta jellegénél fogva a sokszögek méreteinek és alakjainak széles eloszlásával rendelkezik, ami bizonyos esetekben nemkívánatos lehet. Abból a célból, hogy bizonyos mértékű ellenőrzést biztosítsunk a „gócképző pontok elhelyezésének generálásával kapcsolatos véletlenszerűség mértéke felett, választunk egy kontroll vagy „korlátozó faktort, és erre a továbbiakban mint bétára (β) hivatkozunk. A korlátozó faktor behatárolja a szomszédos gócképző pont helyek közelségét, egy E kizáró távolság bevezetésével, ami a minimális távolságot jelenti két szomszédos gócképző pont között. Az E kizáró távolságot a következő egyenlettel számítjuk ki:

2β

E = ---^Ιλπ ahol λ (lambda) a pontok számának sűrűsége (pontok/terület egység) , és β értéke 0-1 tartományú.

Ahhoz, hogy a „véletlenszerűség mértékének ellenőrzését elvégezzük, az első gócpontot elhelyezzük a fent leírtak szerint. Ezután megválasztjuk a β faktort, és az E kizáró távolságot kiszámítjuk a fenti egyenletből. Meg kell jegyeznünk, hogy β és így E is konstans marad a gócpontok elhelyezésének egész ideje alatt. Minden következő gócpont (x, y) koordinátához, ami elő

73.407/BE * · - ♦ * * · van állítva, kiszámítjuk a távolságot ebből a pontból minden más gócponthoz, amit már elhelyeztünk. Ha ez a távolság valamelyik ponthoz kisebb mint E, akkor az újonnan generált (x, y) koordinátákat töröljük, és új készlet lesz generálva. Ezt az eljárást ismételjük, amíg valamennyi gócpontot sikeresen elhelyeztük. Meg kell jegyeznünk, hogy a találmány szerinti eljárásban használható illeszkedési algoritmusban minden ponthoz (x, y), ahol x < B, mind az eredeti P pontot, mind a másolt P' pontot ellenőrizni kell valamennyi más pont ellenében. Ha P vagy P' bármely más ponthoz közelebb van mint E, akkor a P és P' pontokat töröljük, és a véletlenszerű (x, y) koordináták új sorozata lesz generálva .

Ha β — 0, akkor a kizáró távolság is zéró, és a minta valóban véletlenszerű. Ha β = 1, akkor a kizáró távolság azonos a legközelebbi szomszéd távolságával a hatszögesen szorosan összepréselt elrendezésben. Ha β 0 és 1 között van, akkor a „véletlenszerűség mértéke e között a két szélső érték között szabályozható.

Ahhoz, hogy elkészítsük egy burkolólap mintáját, amelynél a bal és jobb szegély pontosan illeszkedik (tile) és a felső és alsó szegély is pontosan illeszkedik, a szegélyeket mind az X, mint az Y irányban kell használni.

Ha a gócképző pontok teljes készletét kiszámítottuk és tároltuk, akkor Delaunay-féle háromszögelést végzünk, mint a végső sokszögű minta generálását megelőző műveletet. A Delaunay-féle háromszögelés alkalmazása ebben az eljárásban egyszerűbb, de matematikailag ekvivalens alternatívát képez a sokszögek iteratív

73.407/BE ···» * J * ·

J. * „növeléséhez a gócképző pontokból egyidejűleg mint köröket, ahogy azt a fenti elméleti modellban leírtuk. A háromszögelés elvégzésének feladata abból áll, hogy háromszögeket alkotó három gócképző pont készleteit képezzük úgy, hogy a szerkesztett kör, amely átmegy ezen a három ponton, nem foglal magába más gócképző pontokat a körön belül. A Delanuay háromszögelés elvégzéséhez számítógépprogram van írva, összegyűjteni a három gócképző pont valamennyi lehetséges kombinációját, mindegyik gócképző pontot egy (egész) számmal megjelölve, csupán azonosítási célokra. Ezután kiszámítjuk a rádiusz és a középpont koordinátáit egy körre, amely a három háromszögben elrendezett pont készletén áthalad. Ezután a speciális háromszög definiálásához nem használt minden gócképző pont koordináta—helyzeteit összehasonlítjuk a kör koordinátáival (rádiusz és középpont), annak megállapítására, hogy más gócképző pontok nem esnek-e a szóbanforgó három pont körébe. Ha erre a három pontra szerkesztett kör megfelel (nincs más gócképző pont a körön belül) az elvárásnak, akkor tároljuk a három pont számát, ezek X és Y koordinátáit, a kör sugarát, és a kör középpontjának X és Y koordinátáit. Ha az erre a három pontra szerkesztett kör az elvárásnak nem felel meg, akkor az eredményeket nem mentjük ki, és a számítás folytatódik három pont következő készletére.

Ha a Delaunay háromszögelést elvégeztük, akkor két-szakaszos Voronoi tesszelációt végzünk a kész sokszögek generálására. A tesszeláció elvégzéséhez mindegyik kimentett gócképző pont, mivel ez csúcspontja egy Delauney háromszögnek, egy sokszög közepét képezi. Ezután megszerkesztjük a sokszög körvonalát, sorban 73.407/BE összekötve mindegyik Delaunay háromszög köré szerkesztett kör középpontját, ami magába foglalja a csúcspontot, sorban, az óramutató járása szerint. Kimentjük a körök középpontjait repetitiv (ismétlődő) sorrendben, így az óramutató járásával egyezően, ami lehetővé teszi, hogy mindegyik sokszög csúcspontjának koordinátáit tároljuk sorban a gócképző pontok területén át. A sokszögek generálásánál összevetést csinálunk, s így a minta szegélyein lévő egyes háromszög-csúcspontokat kihagyunk a számításból, mivel ezek nem definiálnak egy teljes sokszöget.

Ha az egyszerűség kedvéért ugyanannak a mintának másolatát kívánjuk összeilleszteni, nagyobb mintát képezve, akkor a számítógépes szegélybe a gócképző pontok sokszorozásának eredményeképpen generált sokszögeket visszatarthatjuk mint a minta egy részét, és azonos sokszögekkel átlagolhatjuk egy szomszédos mintában, hogy elősegítsük az összeillő sokszögek elhelyezését és regisztrálását. Alternative, amint az a 3. és 4. ábrán látható, a gócképző pontok másolásának az eredményeként a számítógépes szegélybe generált sokszögek törölhetők, miután a háromszögelést és a tesszalációt elvégeztük, s így a szomszédos minták összeilleszthetek megfelelő sokszög-térközzel.

Ha az egymáshoz kapcsolódó, sokszögű, kétdimenziós alakok kész mintája generálva van, akkor a találmány szerinti eljárással az összekapcsolódó alakzatok hálószerkezetét használjuk mint mintát egy anyagszövedék szövedékfelületéhez egy olyan mintával, amely definiálja a kiindulási anyag kezdetben planáris szövedékéből kialakított háromdimenziós üreges kidudorodások alapjainak alakzatait. A kidudorodások kialakításának elvégzésére a kiindu73.407/BE lasi anyag kezdetben planáris szövedékéből készítünk egy megfelelő formázó szerkezetet, amely a kívánt kész háromdimenziós szerkezet negatívját tartalmazza, a kiindulási anyag ehhez idomul, es megfelelő erőt fejtünk ki, ami elegendő a kiindulási anyag permanens deformálásához.

A sokszögek csúcspont-koordinátáinak kész adatállományából fizikai kimenő adatot készíthetünk, így a sokszögek kész mintájának vonalas rajzát. Ezt a mintát használhatjuk hagyományos módon mint input (bemenő) mintát egy fém mintalemez maratási (gravirozási) eljárásához, a háromdimenziós formázó szerkezet kialakitasara. Ha a sokszögek között nagyobb térközt kívánunk, akkor számítógépprogram írható, egy vagy több párhuzamos vonal hozzáadására minden sokszög oldalához, hogy a szélességet növeljük (es így megfelelő mértékben csökkentjük a sokszögek méretét ) .

A találmány speciális kivitelezéseit ugyan szemléltettük és leírtuk, de a szakember részére nyilvánvaló lesz, hogy különböző változtatások és módosítások végezhetők, anélkül, hogy a találmány szellemétől és tárgyától eltérnénk, és a csatolt igénypontok magukba foglalják valamennyi ilyen módosítást, amely a találmány tárgyához tartozik.

73.407/BE

Claims

SZABADALMI IGNYPONTOK

1. Nagysebességű dombornyomó és ragasztó-nyomtató eljárás, azzal jellemezve, hogy a következő műveleteket végezzük:

(a) a ragasztót felvisszük egy megfelelően fűtött, ragasztót felhordó hengerre;

(b) a ragasztót felvisszük egy első, mintázott barkázóhengerre, ami összekapcsolódik egy második, mintázott barkázóhengerrel, amely az első barkázóhengerhez kiegészítő (komplementer) mintával rendelkezik;

(c) egy burkolóanyag szövedéket vezetünk át az első és második barkázóhenger között, tangenciális átviteli sebességgel, és szimultán domborítjuk a szövedéket és hordjuk fel a ragasztót a szövedékre úgy, hogy a ragasztó ragasztómintát képez a barkázóhengerek között.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve továbbá, hogy a következő műveleteket végezzük:

(a) ragasztót viszünk fel egy hengerre;

(b) a ragasztót kisebb vastagságra hengereljük egy sor adagoló résen át, több szomszédos ragasztós henger között; és (c) a ragasztót felvisszük egy megfelelő, ragasztót felhordó hengerre.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve továbbá, hogy a következő műveleteket végezzük:

(a) a szövedéket a második barkázóhengerről átvisszük az első barkázóhengerre;

(b) a szövedéket levesszük az első barkázóhengerről.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve to-

73.407/BE vábbá, hogy a domborítás! művelet után a szövedéket lehűtjük.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy ragasztóként magas hőmérsékleten olvadó (hot-melt) ragasztót alkalmazunk.

⁶· ^Az i- igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy fűtött hengereket alkalmazunk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve továbbá, hogy a következő műveleteket végezzük:

(a) ragasztót viszünk fel egy hengerre, amely egy kezdeti tangenciális sebességgel forog;

(b) a ragasztót kisebb vastagságra hengereljük, és a ragasztót felgyorsítjuk egy sor adagoló résen át, több szomszédos ragasztós henger között; és (c) a ragasztót felvisszük a megfelelő, ragasztót felhordó hengerre, amely olyan tangenciális átviteli sebességgel forog, ami nagyobb, mint a kezdeti tangenciális sebesség.

⁸· ^Az !· igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ragasztót egy fűtött, széles résű szerszámból extru— dálj uk.

⁹· ^Az !· igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy első mintázott barkázóhengerként egy negatív (female) barkázóhengert, és második mintázott barkázóhengerként egy alakverő (male) barkázóhengert alkalmazunk.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az első mintázott barkázóhengeren tapadásgátló bevonatot alkalmazunk.

.W. o3. 2&

A meghatalmazott:

H-1062 Búd

Tblefon: 46i

Belie szab azS.B.G. &K.

ZfO gyvivői Iroda tfrássy út 113. ix: 461-1099