HUP0000406A2 - Szerkezeti elrendezés távközlési kapcsolóberendezések modulházainak falon történő rögzítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés távközlésikapcsőlóberendezések mődűlházainak falőn történő rögzítésére. Ez atávközlési kapcsőlóberendezés (1) tartalmaz egy falőn rögzíthetőtartókészüléket és az ezen elhelyezett, zárt fémházakként kialakítőttmődűlőkat, tővábbá legalább egy első dűgaszt egy bűszrendszerhez ésegy áramellátáshőz való csatlakőzásra, legalább egy másődik dűgasztcsatlakőzó és összekötő vezetékek csatlakőztatására, valamint egykülső felépítésében mődűlként kialakítőtt áramellátó egységet (3). Akapcsőlóberendezés rendkívül rűgalmas alkalmazhatósága és űgyanakkőr afelépítés sőrán való jó kezelhetősége végett az első dűgasz a mődűlegyik őldalfalában és az első dűgaszhőz képest ellendűgaszkéntkialakítőtt harmadik dűgasz a mődűl szemben lévő őldalfalában vanelhelyezve. Tartókészülékként egy sín (2) szőlgál. Egy mődűl elsődűgasza a mődűlőknak a sínen (2) való eltőlása útján közvetlenülösszeköthető egy szőmszédős mődűl ellendűgaszával. ŕ

Description

POO 00 4 06 S.B.G.4K.

Nemzeiközi

H ^^abadalmi Iroda

67.492/MK όΖΖέτ'ΛΈΟ

PKLDÁNY

Szerkezeti elrendezés távközlési kapcsoló-berendezések modulházainak falon történő rögzítésére

A találmány tárgya szerkezeti elrendezés távközlési kapcsoló-berendezések modulházainak falon történő rögzítésére. A távközlési kapcsoló-berendezés tartalmaz egy falon vízszintesen rögzíthető sínt, az ezen elhelyezett, modulházakban lévő modulokat és legalább egy, a modulházba behelyezett áramköri lapot. A modulháznak van két oldalfala, egy hátfala, egy homlokfala, egy felső oldala és egy alsó oldala. A modulház első oldalfalában van legalább egy első dugasz, a modulházon van legalább egy második dugasz, valamint a modulnak az első oldalfalával szemben lévő második oldalfalában van egy, az első dugaszhoz ellendugaszként kiképzett, harmadik dugasz. A modul első dugasza a moduloknak a sínen való eltolása útján közvetlenül összeköthető egy szomszédos modul ellendugaszával. A modulház legalább egy, a hátoldalán elhelyezett beakasztó taggal a sín megfelelő megakasztó tagjába beakasztható. A sín a modul eltolási irányában állandó keresztmetszetű, az eltolási irányban kiterjedő, a faltól bizonyos távolságban lévő felső megakasztó taggal és az eltolási irányban kiterjedő, a faltól bizonyos távolságban lévő alsó biztosító taggal van kiképezve. A modulház a beakasztó tagjával a megakasztó tag mögé nyúlik, egy közös felfekvési te2

rület körül a sínen elfordítható, és a beakasztás után egy támasztaggal a modul súlyereje által előidézett forgatónyomaték ellenében az elforduló mozgás végén a falon vagy a sínen megtámaszkodik .

Ilyen berendezés egy sínen eltolhatón elhelyezett modulokkal már ismert az EP 0 661 915 A számú európai szabadalmi iratból. A modulházakat a modulház hátoldalán elhelyezett beakasztó taggal a sín egy megakasztó tagjába beakasztják. A modulok oldalirányú eltolásával a modulház oldalfalain elhelyezett dugaszok érintkeztethetőek egymással. A modulház a beakasztó tag és a megakasztó tag felfekvési területe körül a sínen elforgatható, és eközben a modulház alsó szakasza a modul súlyereje által előidézett forgatónyomaték ellenében az elforduló mozgás végén a falon vagy a sínen megtámaszkodik. A modulház hátoldalán egy tolóka van kiképezve, amelyet a modulház elforgatásakor egy rugóelem feszítőereje ellenében vissza kell húzni, és amely véghelyzetben felfelé csúszik, és ezzel a modulházat a tartósínen reteszeli.

A DE 44 47 183 A1 számú német szabadalmi iratból ismert továbbá egy távközlési kapcsoló-berendezés falon rögzíthető tartókészülékkel. A tartókészülék egy alaplapból áll, amelyen egy összekötő áramköri lap és több csatlakozó áramköri lap van elhelyezve. Az alaplapra több, zárt fémházként kialakított modul dugaszolható, amelyek egy távközlési kapcsoló-berendezés üzemeltetéséhez szükséges eszközöket, így például csatlakozó és összekötő vezetékkapcsolásokat tartalmaznak. Ebből a célból mindegyik modulnak az alaplap felé eső oldalán két dugasz van.

A csatlakoztatás a buszrendszerhez és az áramellátás egy első dugaszon át történik, amely az összekötő áramköri lapon lévő ellendugasszal érintkezésbe hozható. A csatlakozó és összekötő vezetékeket egy további dugasz csatlakoztatja, amely a hozzá tartozó csatlakozó áramköri lapon lévő csatlakozó dugasszal ugyancsak összeköthető. Az áramellátó berendezés felépítési külsőleg megegyezik egy kapcsoló moduléval, és ezt ugyancsak dugasz köti össze az összekötő áramköri lappal. Az elektromágneses kompatibilitás javítása és a modulok védelme végett az alaplapra fém takarósapkát helyeznek és azt rögzítőelemekkel rögzítik. A technika ismertetett állásánál hátrányos, hogy a rögzítés a moduloknak egy buszrendszerhez való csatlakoztatásra szolgáló összekötő áramköri lapon reteszelő rugókból és felfekvési lapokból álló, bonyolult tartómechanikát igényel, és az egyes modulokat a felhelyezés és dugaszolás után további rögzítöelemekkel kell az alaplapon rögzíteni. Ez megnehezíti a kezelhetőséget az egyes modulok kicserélésekor. Különösen hátrányos, hogy a tartókészülékként szolgáló alaplap csak előre adott, a dugaszhelyek száma által korlátozott számú modult tud befogadni. Ezért sok esetben nem lehet a berendezést további modulok behelyezése útján az ügyfél kívánságainak megfelelően bővíteni. Fordítva: bővítés esetén felmerülő előmunkálatok, mint például járulékos dugaszhelyek kialakítása, feleslegesek az olyan esetekben amelyekben csak kevés modulra van szükség. Ezért az ismert koncepciót nem lehet elég rugalmasan alkalmazni. Ez elsősorban a kis, a mindenkori követelményrendszerhez szabott távközlési kapcsoló-berendezésekre vonatkozik.

A találmányunk elé kitűzött feladat ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése és olyan egyszerű megoldás, amely rendkívül rugalmasan alkalmazható és ugyanakkor könnyen kezelhető.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a modul támaszrésze a modul hátfalától eláll, és a beakasztó tagnak a megakasztó tagba való beakasztása és egy részleges elfordító mozgás után a biztosító tag mögé nyúlik, és véghelyzetében az elforduló mozgás végén a biztosító tagra támaszkodik .

A találmány szerinti megoldással meg lehet takarítani bizonyos előmunkálatokat, mint például járulékos dugaszhelyek, a moduloknak egy alaplapon való rögzítéséhez szükséges rögzítőelemek kialakítását és egy járulékos összekötő áramköri lapot. Ezáltal csökkenthetőek az előállítási költségek. Bonyolult felépítésű alaplap helyett egyszerű sínt alkalmazunk tartókészülékként a távközlési kapcsoló-berendezés fali rögzítésére. A modulokat egyszerű megfelelő tartóelemekkel lehet a sínre felhelyezni. A modulokat a sínen eltolva az oldalfalakban lévő dugaszokon át érintkezésbe lehet hozni egymással. A buszrendszer át van vezetve valamennyi modulon. A kapcsoló-berendezés néhány fogással további modulokkal bővíthető vagy kisebbíthető. Ez optimális módon teszi lehetővé a hozzáigazítást a mindenkori elrendezési profilhoz. Az egyetlen előzetes feltétel az, hogy a sínnek kellően hosszúnak kell lennie. A modulok összetolásakor különösen kompakt felépítésű kapcsoló-berendezés jön létre. Különösen előnyös, ha a modulokat a hátfalon elhelyezett beakasztó taggal be lehet akasztani a sín megfelelő megakasztó tagjá ba, mivel ekkor egy modul .kicserélésekor vagy további modulnak két, már a sínen lévő modul közé történő beiktatásakor a meglévő modulokat nem kell a sínről eltávolítani. Ά modulok közötti dugaszolt kötés egyszerűen a sínen való eltolással oldható, a járulékos modul ezek közé beakasztható, majd a modulokat megint összetolják. Előnyös továbbá, hogy a modulház a beakasztó tag és a megakasztó tag közös felfekvési területe körül elforgathatóan van ágyazva, és hátfaltól elálló támaszrésszel a modul súlyereje által előidézett forgatónyomaték ellenében az elforduló mozgás végén a falon vagy a sínen megtámaszkodik. A modulokat így problémamentesen be lehet akasztani a sínbe, és ugyanakkor súlyerejük hatására, előnyös módon a fallal párhuzamos hátfalukkal, beállnak a támaszrész által előre meghatározott helyzetbe. Különösen előnyös, ha a sínnek a modulok eltolási irányában állandó keresztmetszete van, és idomdarabként egy összekötő híddal van ellátva, amelynek a felső vége a megakasztó taggal, az alsó vége egy biztosító taggal van ellátva. A beakasztó tag modultól elálló vége és a támaszrész elálló vége közötti közbenső tér nagyobb az összekötő híd szélességének és a hozzá illeszkedő biztosító tag szélességének összege, úgyhogy a támaszrész a modul beakasztásakor az összekötő híddal összekötött biztosító tag mögé nyúlik, és a beakasztó tagnak a megakasztó tagra való felfekvése révén a biztosító taghoz képest elő van feszítve. A modul szándékolatlan lökés esetére biztosítva van az ellen, hogy a sínből kicsússzon, és az állandó keresztmetszet révén továbbra is eltolható a sínen.

Előnyös módon az idomdarabként kialakított sínre egy felfekvési tag van ráalakítva, amelyen a támaszrész a modul beakasztása után feltámaszkodik. Előnyös továbbá, ha a felfekvési tagnak sík felülete van, amely a falra felfekszik, és amellyel a falon rögzíthető.

Előnyös továbbá, ha a beakasztó tagnak és a megakasztó tagnak, illetőleg a támaszrésznek és biztosító tagnak keresztmetszetben görbe gömbalakja van a két felfekvési terület számára közös görbületi középponttal. Ez a kivitel lehetővé teszi, hogy a modult a közös görbületi középpont körüli elforgató mozgás rögzítse a sínen, amikoris a támaszrész az elforduló mozgás közben a sín biztosító tagja mögé benyúlik. Ez a kivitel különösen jól biztosítja a modulokat a kicsúszás ellen.

Amikor a modult a sínre felhelyezik, akkor a beakasztó tag ferde beékelődését a keresztmetszetben gömb alakú megakasztó tag és a fal közé előnyös módon a megakasztó tagtól a fal felé elálló híd gátolja meg.

Az elülső oldalon lehet egy járulékos, előnyös módon a homlokfal meghosszabbításában kiterjedő szár, amely fogantyúként megkönnyíti a behelyezést a sínre. A csatlakozó és összekötő vezetékek számára szolgáló csatlakozódugasz egyszerűen az alsó oldalon egy nyíláson van kivezetve a modulházból. Elmarad a körülményes kábelvezetés a távközlési kapcsoló-berendezésen belül.

Különösen előnyös továbbá a modulház felső oldalát, a hátfalát, az alsó oldalát és a homlokfalát négyszögkeresztmetszetű extrudált szelvényként kialakítani, amely két rajta rögzíthető oldalfallal vagy oldalfedéllel lezárható. A cső alakú extrudált szelvény hosszát így nagyon egyszerű módon hozzá lehet igazítani azoknak az áramköri lapoknak a hosszához, amelyeket a szóban forgó modulnak be kell fogadnia. Hosszabb áramköri lapokhoz egyszerűen azonos szélességű és magasságú, hosszabb extrudált szelvényt lehet előállítani. A hosszabb modul járulékos helyigénye könnyen fedezhető a többi modulnak a sínen történő eltolásával. Előnyös, hogy valamennyi modult hosszától függetlenül azonos szerszámmal lehet előállítani, és így nem jelentkezik többletköltség járulékos szerszámok előállítására.

Előnyös továbbá, hogy a modulok külső kialakítása, illetőleg dizájnja olcsó módon az adott vásárlói igénynek megfelelően módosítható. Ehhez csak ki kell cserélni az extrudáló szerszámot egy másikra, ami sokkal olcsóbb, mint például egy fröccsöntött házat előállító szerszám cseréje. Az extrudált szelvények belső kontúrja eltérő külső kialakítás esetén is egyforma, úgyhogy a dizájntól függetlenül ugyanazokat az áramköri lapokat és oldalfalakat lehet a cső alakú szelvényekbe behelyezni. Az extrudált szelvények belső kontúrjában előnyös módon hornyok lehetnek az áramköri lap vezetéséhez.

Találmányunkat annak példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra a távközlési kapcsoló-berendezés perspektivikus képe a sínnel és több, a sínen rögzített modullal, a

2a. és 2b. ábra extrudált szelvényként kialakított egyetlen modulház felhelyezhető oldalfalakkal, amely két, beültetett építőegységekkel ellátott áramköri lapot fogad be, a

3a-3c. ábra egy sín és egy modul keresztmetszete a modul sínbe történő beakasztásának három különböző szakaszában.

Az 1. ábrán egy találmány szerinti 1 távközlési kapcsolóberendezés perspektivikus képe látható. A kapcsoló-berendezés egy 2 sínként kiképzett tartókészülékből áll, amelyen több modul (3 áramellátó egység, 4 modulház) van elhelyezve. A 2 sín egy darabként, fémből vagy kemény műanyagból készül. A sín például extrudált szelvényként készíthető. A sínt több részből is össze lehet állítani. A 2 sín az itt ábrázolt kiviteli alakban vízszintesen van egy 5 falon rögzítve. A sínt lehet függőlegesen is a falon rögzíteni, és a modulokat például fecskefarkszerű tartórészekkel lehet a síneken való elhelyezés végett ellátni. Az itt ábrázolt kiviteli alakban a 4 modulok egyszerűen be vannak akasztva a sínbe, és a 4 modulokat a sínen és a modul hátoldalán lévő, egymáshoz képest komplementer kialakítású kötőelemek (50, 51, 41, 46) eltolhatóan rögzítik a sínen. A modulok az elektromágneses elviselhetőség miatt fémből készülnek, és tartalmazzák a kapcsoló-berendezés üzemeltetéséhez szükséges csatlakozó és összekötő vezetékkapcsolásokat. Ahogyan ez a 2a. ábrán látható, a 20 elektronikus építőelemek a zárt modulház belsejében 18, 19 áramköri lapokon vannak elhelyezve. A 4 modulházak cső alakú, négyszögkeresztmetszetű, extrudált alumínium szelvényekből állnak, amelyek 13 hátfalat, 10 felső oldalt, homlokfalat és 12 alsó oldalt képeznek, és felhelyezhető 14, 15 oldalfalakkal lezárhatóak, úgyhogy elektromágneses sugárzás ellen jól védett tér keletkezik. A modulok külső oldala villamos szigetelőanyaggal van bevonva. Az extrudált szelvény belső kontúrjában a 10 felső oldalon és a 12 alsó oldalon 27 hornyok vannak, amelyekbe a 18, 19 áramköri lapokat a 14, 15 oldalfal felhelyezése előtt az extrudált szelvények nyitott oldalain át betolják. A 27 hornyok itt arra szolgálnak, hogy a 18, 19 áramköri lapokat a 4 modulház belsejében vezessék és tartsák. Utólagos változatmódositás esetén a járulékos elektronikus építőelemeket egy csak az X hosszirányban megnövelt (2b. ábra), azonos Y magasságú 18 áramköri lapba ültetik be. A modulházat most nagyon egyszerű módon, a extrudált szelvény X szelvényhosszának változtatásával megfelelően hozzáigazítják. Mivel ehhez ugyanazt az extrudáló szerszámot lehet használni, nem lépnek fel járulékos szerszámköltségek. Ez különösen előnyösen hat az új modulok előállítási költségeire.

Az extrudált szelvénybe betolt egyik 18 áramköri lapon (2a. ábra) van egy első 21 dugasz, amely a 4 modulházat egy buszrendszerhez és egy áramellátó egységhez csatlakoztatja. A 21 dugasz a 18 áramköri lapon úgy van elhelyezve, hogy az extrudált szelvény egyik, még nyitott oldala felé mutat. A 18 áramköri lapnak az első, 21 dugasszal szemben lévő oldalán van egy további (harmadik) dugasz, amely az első, 21 dugaszhoz ellendugaszként van kialakítva. Az ellendugasz a 2a. ábrán nem látható. A 18 áramköri lapok betolása után az extrudált szelvény nyitott oldalait lezárják a fém 14, 15 oldalfallal, ille tőleg oldalfedéllel, amelyek megfelelő tartóelemek révén összeköthetőek az extrudált szelvénnyel. A 14, 15 oldalfalban van egy 16, illetőleg 17 nyílás az első, illetőleg a harmadik dugasz számára. A 14, 15 oldalfal feltevésekor az 21 dugaszt átvezetjük a 14 oldalfal megfelelő 16 nyílásán, és a dugasz a dugós érintkezőkkel kifelé kissé kiáll. A modulház szemben lévő, 15 oldalfalán lévő harmadik dugasz megfelelően dugaszhüvelyként van kialakítva, és egy szomszédos modul első dugasza dugós érintkezőinek befogadására szolgál. Mindkét dugaszban 28 furatok vannak, és a dugaszokat 29 csavarok rögzítik a 14, 15 oldalfalon. Az oldalfalakban lévő 16, 17 nyílást a két dugasz elektromágneses sugárzás ellen tömören lezárja.

Ahogyan ez továbbá a 2a. ábrán látható, a 18 áramköri lapnak azon az oldalán, amely a 4 modulház 12 alsó oldala felé mutat, van egy további (második) 23 dugasz a végelőfizetők csatlakozó és összekötő vezetékeinek csatlakoztatása végett. A modul 12 alsó oldalában evégett van egy 25 nyílás, amelyen keresztül egy, a csatlakozó és összekötő vezetékekkel összekötött 26 ellendugasz és a második, 23 dugasz összeköthető. A 25 nyílást az extrudált szelvény előállítása után például hideg kivágással lehet előállítani. A második, 23 dugasz a 18, 19 áramköri lap betolása után a 12 alsó oldalon lévő 25 nyílást úgy takarja, hogy nem keletkezik rés, amelyen át elektromágneses sugárzás lépne ki. A modulházak 13 hátfalán összekapcsoló tagok (50, 51) vannak, amelyek a 4 modulházakat a 2 sínen rögzítik. Az összekapcsoló tagokat (50, 51) előnyös az extrudált szelvények előállításakor közvetlenül ezekkel előállítani. A modulház homlokfala, ahogyan ez a 3a. ábrán látható, kissé túlnyúlhat a 12 alsó oldalon. Ezáltal a 12 alsó oldaltól merőlegesen elálló 30 szár képződik, amely fogantyúként megkönnyíti a 4 modulházak beakasztását a 2 sínbe.

A 3a-3c. ábrán a tartókészülékként szolgáló 2 sín és egyetlen 4 modulház keresztmetszete látható, a 4 modulházba behelyezett áramköri lapok nélkül. A 2 sín idomdarabként van kiképezve, amelynek a keresztmetszete a modulok eltolási irányában állandó. A 2 sín idomdarab tartalmaz egy 43 összekötő hidat, amelynek a felső végére egy 41 megakasztó tag, az alsó végére egy 46 biztosító tag van ráalakítva. A 41 megakasztó tag, a 43 összekötő híd és a 46 biztosító tag az itt ábrázolt kiviteli alakban vályúszerűen görbe idomdarabot képez, amelynek a domború oldala az 5 fal felé esik, és a homorú oldala a faltól elmutat. A 43 összekötő híd és a 46 biztosító tag csatlakozási részén a 2 sín idomdarabon egy további, 47 összekötő híd van kialakítva, amely egy darabként össze van kötve egy 40 ütközőtaggal. A 40 ütközőtagnak a fal felé mutató 48 oldalán sík felület van, amelyen a 2 sín a falra felfekszik és azon van a falhoz rögzítve. Erre a célra például csavarokat vagy hasonló kötőelemeket lehet használni. A 40 ütközőtagnak a faltól elmutató oldala, a további, 47 összekötő híd és a 46 biztosító tagnak a fal felé mutató oldala a 2 sínnel párhuzamos 45 vájatot képez. A 41 megakasztó tag 5 fal felé mutató domború oldalának keresztmetszetben gömb alakú görbülete van D görbületi középponttal. A 46 biztosító tag fal felé mutató domború oldalának ugyancsak keresztmetszetben gömb alakú görbülete van ugyanezzel a D görbületi középponttal. A 41 megakasztó tag gömb alakúan görbe oldalát a 41 megakasztó tag és a 43 összekötő híd közötti átmenetben a fal felé elálló 44 nyelv határolja.

Ahogyan ez a 3a. ábrán látható, a 4 modulház 13 hátfalán két, a sín 41 megakasztó tagjával és 46 biztosító tagjával komplementer alakú összekapcsoló tag (50, 51) van. A 4 modulház 13 hátfalának felső szélrészén egy 50 beakasztó tag van a hátfaltól elálló, görbe szár alakjában. A 13 hátfalnak nagyjából a közepén egy második görbe szár alakjában van egy 51 támaszrész. A két szár hossza megegyezik egy modulház X hosszával. Ha a modulházakat nem extrudált szelvényekként állítják elő, akkor a szárak rövidebbek is lehetnek. A szárak (50 beakasztó tag, 51 támaszrész) egymás felé görbülnek, úgyhogy szabad, a modul hátoldalától elálló 52, 53 szárvégük egymás felé mutat. A szárak görbületi sugara megegyezik a sín 41 megakasztó tagja és 46 biztosító tagja domborúan görbe oldalának görbületi sugarával. Az 50 beakasztó tagot képező szár 4 modulháztól elálló 52 szárvége és az 51 támaszrészt képező második szára modulháztól elálló 53 szárvége közötti távolság nagyobb a 43 összekötő híd szélességének és a hozzá illeszkedő 46 biztosító tag szélességének összegénél.

A 4 modulháznak a 2 sínbe történő beakasztásakor az eljárás a következő. Először a 3a. ábra szerint a modult ferde helyzetben úgy tartjuk, hogy a 13 hátfal és a 10 felső oldal által képzett él legyen a legközelebb a falhoz, és a 11 homlokfal és a 12 alsó oldal által képzett él, illetőleg a 30 szár legyen a legmesszebb a faltól. Ebben a helyzetben először a 50 beakasztó tagot képező felső görbe szárat helyezzük a sínre, miközben ennek a szárnak a szabad 52 szárvége benyomul az 5 fal és a 41 megakasztó tag közötti térbe, míg fel nem fekszik a 44 nyelvre. A 44 nyelv megakadályozza, hogy az 50 beakasztó tagot képező szár a fal és a felfekvési rész közé beszoruljon. Ugyanakkor a szabad 52 szárvég felfekvési területe a 44 nyelven forgástengelyt képez, úgyhogy a modul a 3a. ábrán látható nyíl irányában, súlyerejét felhasználva a 12 alsó oldal ekörül a forgástengely körül az 5 fal irányában elforgatható. Az 51 támaszrészt képező második szár szabad 53 szárvégét a modul elforduló mozgása elvezeti a 46 biztosító tag alsó élénél. A forgómozgásnak ez az első szakasza a 3b. ábrán látható helyzetben fejeződik be. Az 50 beakasztó tagot képező felső görbe szárnak a modul felé mutató belső oldala most teljes felületével felfekszik a 41 megakasztó tagra, míg az 51 támaszrészt képező alsó görbe szár belső oldala a 46 biztosító tag alsó élére fekszik fel. Ha most a modult a 12 alsó oldalával tovább forgatjuk az 5 fal irányában, akkor a forgómozgásnak ebben a második szakaszában olyan forgástengely körül forog, amely az 50 beakasztó tagot képező felső szár 41 megakasztó tagon lévő felfekvési területének és az 51 támaszrészt képező alsó szár 46 biztosító tagon lévő felfekvési területének közös görbületi középpontján megy át, amelyet a 3. ábrán D-vel jelöltünk. Ekkor a felső szár a 41 megakasztó tagon és az alsó szár a 46 biztosító tagon a nyíl irányában csúszik, úgyhogy ebben a második szakaszban le kell küzdeni egy bizonyos súrlódási ellenállást. Az alsó szár a szabad 53 szárvégével addig nyomul be a 45 vájatba, míg fel nem fekszik a 40 ütközőtagon. Ezzel a forgómozgás befejeződik. Most, ahogyan ez a 3c. ábrán látható, a modul függőleges helyzetben van a 2 sínen elhelyezve úgy, hogy 13 hátfala párhuzamos az 5 fallal. A 46 biztosító tag védi a modulokat a kicsúszás ellen arra az esetre, ha az távközlési kapcsoló-berendezést véletlenül meglöknék. Ahhoz, hogy egy modult a sínről levegyünk, a fentebb leírt lépéseket pontosan fordított sorrendben hajtjuk végre. A modulokat csak akkor lehet a 2 sínről leválasztani, ha előbb egy megfelelően támadó forgatónyomaték a D görbületi középponton átmenő forgástengely körül létrehoz egy elfordulást. A modulok így a véletlen kicsúszás ellen különösen biztonságosan védetten vannak a sínen rögzítve.

Miután a modulokat a 2 sínbe beakasztottuk, el lehet tolni őket a sín hosszirányában. Mivel az eltérő X modulhosszok kivételévek minden modul külső felépítése azonos, ezért így egy modul első, 21 dugasza összeköthető egy szomszédos modul ellendugaszként kiképzett harmadik dugaszával. A dugaszokat annyira lehet egymásba dugni, hogy a szomszédos modulok 14, 15 oldalfalai érintkezzenek egymással és a modulok 11 homlokfalai optikailag egységes homlokrészt képezzenek, ahogyan ez az 1. ábrán látható. A 3 áramellátó egység külsőleg úgy van felépítve, mint egy modul, és az 1. ábrán az 1 távközlési kapcsolóberendezésnek egészen a bal szélén látható. A 3 áramellátó egységnek legalább az egyik oldalfalán van egy dugasz, amely egy szomszédos modul dugaszával összeköthető. Az 1 távközlési kapcsoló-berendezésnek az 1. ábrán látható jobb oldali 4' moduljában központi vezérlőegység van valamennyi modulhoz. A modulok nak az oldalfalakban elhelyezett első és harmadik dugaszai egységesen végigmenő összekötési eszközt képeznek. A kapcsolóberendezés összeépített állapotában mindegyik modul csatlakoztatva van az áramellátó egységhez, a központi vezérlőegységhez és a minden modulon átmenő buszrendszerhez. A modulok beakasztása után járulékos biztosító elemeket, például csavaros szorítókat lehet a sínre felhelyezni, amelyek közvetlenül a 3 áramellátó egység és a 4¹ modul mellett (1. ábra) vannak a sínen rögzítve, és megakadályozzák a modulok ismételt eltolását vagy dugaszkötéseik kioldódását.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Szerkezeti elrendezés távközlési kapcsoló-berendezések (1) modulházainak falon történő rögzítésére, amely tartalmaz egy falon (5) vízszintesen rögzíthető sínt (2), az ezen elhelyezett, modulházakban (4) lévő modulokat és legalább egy, a modulházba behelyezett áramköri lapot (18); a modulháznak van két oldalfala (14, 15), egy hátfala (13), egy homlokfala (11), egy felső oldala (10) és egy alsó oldala (12); a modulház első oldalfalában (14) van legalább egy első dugasz (21), a modulházon van legalább egy második dugasz (23), valamint a modulnak az első oldalfalával (14) szemben lévő második oldalfalában (15) van egy, az első dugaszhoz (21) ellendugaszként kiképzett, harmadik dugasz; a modul első dugasza (21) a moduloknak a sínen (2) való eltolása útján közvetlenül összeköthető egy szomszédos modul ellendugaszával; a modulház legalább egy, a hátoldalán (13) elhelyezett beakasztó taggal (50) a sín (2) megfelelő megakasztó tagjába (41) beakasztható; a sín (2) a modul eltolási irányában állandó keresztmetszetű, az eltolási irányban kiterjedő, a faltól bizonyos távolságban lévő felső megakasztó taggal (41) és az eltolási irányban kiterjedő, a faltól bizonyos távolságban lévő alsó biztosító taggal (46) van kiképezve; a modulház a beakasztó tagjával (50) a megakasztó tag (41) mögé nyúlik, egy közös felfekvési terület körül a sínen (2) elfordítható, és a beakasztás után egy támaszrésszel (51) a modul súlyereje által előidézett forgatónyomaték ellenében az elfor r

   dúló mozgás végén a falon (5) vagy a sínen (2) megtámaszkodik, azzal jellemezve, hogy a modul támaszrésze (51) a modul hátfalától (13) eláll, és a beakasztó tagnak (50) a megakasztó tagba (41) való beakasztása és egy részleges elfordító mozgás után a biztosító tag (46) mögé nyúlik, és véghelyzetében az elforduló mozgás végén a biztosító tagra (46) támaszkodik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tag (50) modultól elálló szárvége (52) és a támaszrész (51) modultól elálló szárvége (53) közötti távolság nagyobb a sín megakasztó tagot (41) és biztosító tagot (46) hordozó összekötő hídja (43) szélességének és az összekötő hídon (43) át lefelé kiálló biztosító tag (46) szélességének összegénél.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a biztosító tagra (46) támaszkodó támaszrész (51) ugyanakkor az összekötő hídhoz (43) csatlakozó ütközőtagra (40) felfekszik.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a ütközőtagnak (40) sík felülete (48 oldal) van, amely a falra (5) felfekszik, és amellyel a sin (2) a falon rögzíthető.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a beakasztó tag (50) és a megakasztó tag (41) felfekvési területének, és a támaszrész (51) és biztosító tag (46) felfekvési területének keresztmetszetben görbe gömbalakja van a két felfekvési terület számára közös görbületi középpont tal (D) .
6. 6. Az 5. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a megakasztó tagnak (41) a 50 beakasztó tag felfekvésére szolgáló görbe gömb alakú felületdarabját az ettől a fal (5) felé elálló nyelv (44) határolja.
7. 7. A 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a modulháznak (4) a homlokfalnál (11) van egy az alsó oldaltól (12) merőlegesen elálló, a homlokfal meghoszszabbitásában kiterjedő szára (30).
8. 8. A 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a csatlakozó és összekötő vezetékek csatlakoztatására szolgáló második dugaszok (23) a modulház (4) alsó oldalán (12) vannak elhelyezve.
9. 9. A 1. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy a modulház felső oldala (10), a hátfala (13), az alsó oldala (12) és a homlokfala (11) fém extrudált szelvényként van kialakítva, amely két rajta rögzíthető fém oldalfallal (14, 15) vagy oldalfedéllel lezárható.
10. 10. A 9. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az extrudált szelvény szelvényhossza (X) a modulházban (4) elhelyezett áramköri lap (18) nagyságához hozzá van igazítva.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezeti elrendezés, azzal jellemezve, hogy az extrudált szelvény belső kontúrja a modulházba (4) betolt áramköri lap (18) vezetése végett hornyokkal (27) van ellátva.

    A meghatalmazott