[go: up one dir, main page]

HU222504B1 - Perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárás és az eljárásnál felhasznált reagensek - Google Patents

Perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárás és az eljárásnál felhasznált reagensek Download PDF

Info

Publication number
HU222504B1
HU222504B1 HU9904330A HUP9904330A HU222504B1 HU 222504 B1 HU222504 B1 HU 222504B1 HU 9904330 A HU9904330 A HU 9904330A HU P9904330 A HUP9904330 A HU P9904330A HU 222504 B1 HU222504 B1 HU 222504B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
base
process according
formula
group
rfh
Prior art date
Application number
HU9904330A
Other languages
English (en)
Inventor
Nicolas Roques
James Russel
Original Assignee
Rhodia Chimie
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority claimed from FR9513996A external-priority patent/FR2741618B1/fr
Application filed by Rhodia Chimie filed Critical Rhodia Chimie
Publication of HUP9904330A2 publication Critical patent/HUP9904330A2/hu
Publication of HUP9904330A3 publication Critical patent/HUP9904330A3/hu
Publication of HU222504B1 publication Critical patent/HU222504B1/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C29/00Preparation of compounds having hydroxy or O-metal groups bound to a carbon atom not belonging to a six-membered aromatic ring
    • C07C29/36Preparation of compounds having hydroxy or O-metal groups bound to a carbon atom not belonging to a six-membered aromatic ring increasing the number of carbon atoms by reactions with formation of hydroxy groups, which may occur via intermediates being derivatives of hydroxy, e.g. O-metal
    • C07C29/38Preparation of compounds having hydroxy or O-metal groups bound to a carbon atom not belonging to a six-membered aromatic ring increasing the number of carbon atoms by reactions with formation of hydroxy groups, which may occur via intermediates being derivatives of hydroxy, e.g. O-metal by reaction with aldehydes or ketones
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07BGENERAL METHODS OF ORGANIC CHEMISTRY; APPARATUS THEREFOR
    • C07B41/00Formation or introduction of functional groups containing oxygen
    • C07B41/02Formation or introduction of functional groups containing oxygen of hydroxy or O-metal groups
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C29/00Preparation of compounds having hydroxy or O-metal groups bound to a carbon atom not belonging to a six-membered aromatic ring
    • C07C29/62Preparation of compounds having hydroxy or O-metal groups bound to a carbon atom not belonging to a six-membered aromatic ring by introduction of halogen; by substitution of halogen atoms by other halogen atoms
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C313/00Sulfinic acids; Sulfenic acids; Halides, esters or anhydrides thereof; Amides of sulfinic or sulfenic acids, i.e. compounds having singly-bound oxygen atoms of sulfinic or sulfenic groups replaced by nitrogen atoms, not being part of nitro or nitroso groups
    • C07C313/02Sulfinic acids; Derivatives thereof
    • C07C313/04Sulfinic acids; Esters thereof
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07CACYCLIC OR CARBOCYCLIC COMPOUNDS
    • C07C319/00Preparation of thiols, sulfides, hydropolysulfides or polysulfides
    • C07C319/14Preparation of thiols, sulfides, hydropolysulfides or polysulfides of sulfides
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12CBEER; PREPARATION OF BEER BY FERMENTATION; PREPARATION OF MALT FOR MAKING BEER; PREPARATION OF HOPS FOR MAKING BEER
    • C12C11/00Fermentation processes for beer
    • C12C11/02Pitching yeast

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Biochemistry (AREA)
  • Genetics & Genomics (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Mycology (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • General Engineering & Computer Science (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Food Science & Technology (AREA)
  • Wood Science & Technology (AREA)
  • Zoology (AREA)
  • Microbiology (AREA)
  • Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)
  • Electrolytic Production Of Non-Metals, Compounds, Apparatuses Therefor (AREA)
  • Saccharide Compounds (AREA)

Abstract

A találmány perfluor-alkilezési eljárásra, valamint az eljárásnálfelhasználásra kerülő reagensre vonatkozik. A találmány szerintieljárásnál egy szakaszban az RfH általános képletnek megfelelő anyagotés egy bázist vagy egy bázist létrehozni képes anyagot hoznakérintkezésbe egy poláros vagy vízmentes közegben egy szubsztrátummal,amely legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz. Azemlített RfH általános képletnek megfelelő csoport jelentése példáullehet egy (II) általános képletnek megfelelő H–(CX2)p–EWG általánosképletű csoport, ahol X jelentése fluoratom vagy klóratom, vagy egyCnF2n+1 általános képletű csoport, ahol n értéke legfeljebb 5, pértéke 1 vagy 2, EWG jelentése egy elektronelvonó csoport. ŕ

Description

A találmány perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárásra, valamint az alkalmazásra kerülő reagensekre vonatkozik. Közelebbről, a találmány tárgya reagens és eljárás szubsztituált difluor-metil-csoport bevitelére egy vegyületbe, amely legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz. Még közelebbről, a találmány tárgya különböző vegyületek perfluor-alkilezési technikája addíciós vagy nukleofil szubsztitúciós reakcióval, amelyet szerves fémszármazékokkal végzünk.
A perfluor-alkilezési vagy más ekvivalens eljárásoknál általában perfluor-alkil-jodid típusú származékokat alkalmaznak cink jelenlétében. Ez a módszer így költséges, és üzemeket, berendezéseket igényel a fémhulladékok kezelésére, mivel ezek, úgymint a cink, jelentős vízszennyező anyagot képviselnek.
Más módszerek alkalmazása, amelyeknél a perfluoralkil-csoport nem képez egy stabilizált reakcióképes szerves fém típusú intermediert, általában nehéz, mivel igen alacsony a szabad perfluoranionok stabilitása a reakciókeverékekben. Ez utóbbiak általában karbén típusú termékeket eredményeznek, amelyek ha reakcióba lépnek, valamely szubsztituensüket elvesztik.
A találmányunk célja ezért olyan reagensek biztosítása, amelyekkel lehetséges a perfluor-alkilezést elvégezni a karbániont magában foglaló mechanizmussal anélkül, hogy átmenetifémek, így cink szerves származékait alkalmazni kellene.
Kísérletek történtek gyakran perfluor-alkil-csoport, még gyakrabban trifluor-metil-csoport forrásként perfluor-karbonsavak, felhasználására bomlási reakció felhasználásával, amely az említett savak karboxilffagmensének eltávolítására szolgál szén-dioxid felszabadulásával. Azonban, ezek sikere igen vegyes és különösen komplikált katalitikus rendszereket igényelnek. A perfluor-karbonsavak bomlásával felszabaduló perfluor-alkil-csoportok vagy ezek ekvivalensei továbbá instabilak a reakciókeverékben, és stabilizálószerek jelenlétét teszik szükségessé.
A legutóbbi időben Shono (A Növel Trifluoromethylation of Aldehydes and Ketones Promoted by an Electrogenerated Base, J. Org. Che., 1991, 56, 2-4) kísérleteket végzett perfluor-metilezési reakció kivitelezésére fluorral, és kimutatta, hogy igen nehéz pozitív eredményt elérni bázis jelenléte nélkül, amely bázis pirrolidonilanionból és egy kvatemer ammóniumkationból áll, és amely bázist kifejezetten elektrolízissel állítanak elő.
Ezen összehasonlító vizsgálat során, amelynél benzaldehidet trifluor-metileztek az úgynevezett Barbiereljárás szerint [ezt részletesen a későbbiekben ismertetjük, lásd March, negyedik kiadás, 921. oldal (ref. 365)] a szerző kimutatta, hogy más bázisok alkalmazásával zéró vagy igen kis kihozatalt értek el, és igen jelentősek voltak a mellékreakciók, különösen a Cannizzaro-reakció (benzaldehid diszproporcionálódása benzoesawá és benzil-alkohollá), azonban a szokásos bázisokkal, így kálium-terc-butoxiddal, nátrium-hidriddel és másokkal végzett reakciókat nem írták le.
Azonban, az említett szerző által leírt eljárásnál felhasznált elektrolízissel nyert bázisok komplex berendezéseket igényelnek, másrészről felkészültséget, miáltal a reprodukálás problematikus, és extrém módon nehéz a műveleteket nagyipari méretűvé alakítani. Továbbá, a kvatemer ammóniumvegyületek, amelyek igen higroszkóposak, különösen nagy elővigyázatosságot igényelnek.
A találmányunk célja tehát a meglévő eljárások hátrányainak kiküszöbölése olyan reagensek biztosításával, amelyek a környezetre nézve nem toxikusak, és amelyekkel a kívánt termékeket kielégítő kitermeléssel lehet előállítani.
Felismertük, hogy a fenti célt a találmány szerinti eljárással elégíthetjük ki, amely eljárás magában foglal egy lépést, amelynél egy RfH általános képletű anyagot és egy bázist (vagy egy anyagot, amelyből mobilis hidrogén, így például toluol jelenlétében erős bázis képes felszabadulni; ilyen anyagként említhetjük például az alkálifémeket vagy az alkáliföldfémeket) érintkeztetünk egy poláros és nem protikus vagy csak enyhén protikus közegben egy szubsztrátummal, amely legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz, úgy, hogy az említett közegbe először az RfH anyagot vagy bázist, majd végül a szubsztrátumot adagoljuk.
Előnyösen úgy járunk el, hogy
- elvégezzük az adagolást, majd adott esetben folytatjuk a reakciót egyrészt úgy, hogy legalább az utolsó komponens adagolását 90%-ban elvégezzük, és másrészt hogy a reakciókeveréket legalább fél órán át (beleértve az adagolás időtartamát is) legfeljebb -20 °C hőmérsékleten, előnyösen -30 °C hőmérsékleten tartjuk,
- vagy legalább egy, előnyösen mindegyik alábbi körülményt betartjuk;
- a víztartalmat legfeljebb 200 ppm értéken (kétértékes számjegy), előnyösen 100 ppm (kétértékes számjegy), előnyösen 50 ppm (egyértékes számjegy) tartjuk,
- vagy a bázis mennyiségét legfeljebb a sztöchiometrikus mennyiség 1,3-szeresének megfelelő mennyiségben alkalmazzuk a szubsztrátumhoz viszonyítva, legfeljebb 0 °C-on vagy a bázist legfeljebb 1,1-szeres mennyiségben alkalmazzuk a sztöchiometrikus mennyiséghez viszonyítva, legfeljebb 20 °C hőmérsékleten.
Megjegyezzük, hogy a fenti körülmények akkor is kedvezőek, ha a szubsztrátum nem bázisérzékeny. Azonban, esetenként előnyös lehet a reakció kivitelezésénél némileg az optimális körülményektől eltérni, ha a gazdasági körülmények megkívánják.
(Például a vízmentesség előnyös tartományai.)
A találmány szerinti megoldásnál H-Rf jelentése egy (II) általános képletnek megfelelő vegyület
H-(CX2)p-EWG (II) amely képletben
X jelentése azonos vagy különböző, és lehet fluoratom vagy egy CnF2n+1 képletű csoport, ahol n értéke legfeljebb 5, előnyösen 2, vagy jelenthet klóratomot is, p értéke legalább 1 és legfeljebb 2,
EWG jelentése egy elektronelvonó csoport, amelynek lehetséges funkciós csoportjai inertek a reakciókö2
HU 222 504 Bl rülmények között, előnyösen fluor- vagy CnF2n+1 képletű perfluorcsoport, ahol n értéke legfeljebb 8, előnyösen 5, azzal a megkötéssel, hogy X jelentése csak akkor lehet klóratom, ha azonos szénatomon van.
Különösen előnyös az, ha a hidrogénatomot hordozó szénatomon lévő két X jelentése klóratomtól eltérő.
Előnyös az is, ha az X és EWG jelentései közül legalább egy, előnyösen kettő jelentése atom (klór- vagy fluoratom).
Rf esetében az össz-szénatomszám előnyösen 1 és
15, még előnyösebben 1 és 10 közötti szám.
A találmány szerinti RfH általános képletű reagensben az EWG csoport, amely elektronelvonó hatású a difluor-karbon-atomra, előnyösen olyan funkciós csoport, amelynek Hammett-konstansa δρ legalább 0,1. Továbbá, előnyös, ha a δρ öj indukciós komponense legalább 0,2, előnyösen 0,3. Ezzel kapcsolatban utalunk a következő irodalmi hivatkozásra, még különösebben annak 4. táblázatára: March, Advanced Organic Chemistry, harmadik kiadás, John Wiley and Sons, 242-250.
Még közelebbről, az elektronelvonó csoport lehet valamely halogénatom, előnyösen könnyű halogénatom, különösen klór- vagy fluoratom. A megfelelő RfH vegyület, ha p értéke 1, egy haloform vegyület.
EWG jelentése lehet előnyösen továbbá nitrilcsoport, valamely karboniltartalmú csoport, szulfonált vagy perfluor-alkil-tartalmú csoport.
Az előnyösen alkalmazható RfH általános képletnek megfelelő vegyületek közé tartozik az R-G-CF2-H képletnek megfelelő vegyület, amely képletben G jelentése egy -Z-G’- képletnek megfelelő csoport, amely képletben —Z— csoport jelentése egyes kötés, egy kalkogénatom vagy egy -Y(R’)- általános képletű kétértékű csoport, ahol R’ jelentése egy szénhidrogén-tartalmú csoport, amely legfeljebb tíz atomot tartalmaz, előnyösen hat atomot, még előnyösebben legfeljebb két atomot, és Y jelentése egy szemimetálatom, amely a periódusos rendszer Ötödik csoportjába tartozik (így nitrogén-, foszfor- stb.),
-G’-jelentése >C=O, >S=O, -SO2- vagy -(CF2)n csoport, ahol n értéke nagyobb vagy egyenlő 1,
R jelentése megkötés nélkül egy szerves vagy szervetlen csoport, előnyösen egy szerves csoport, így egy aril-, vagy alkil- vagy aralkilcsoport, amely adott esetben szubsztituált, R jelentése lehet továbbá egy szilárd, szervetlen vagy szerves hordozó is, így egy gyanta, vagy
R-G kombináció jelentése lehet egy nitril-, észtervagy amidcsoport (előnyösen hidrogénatomot nem tartalmazó csoport), beleértve a szulfonamidcsoportot is.
Abban az esetben, ha G jelentése -(CF2)n általános képletű perfluor-alkilén-csoport, n értéke előnyösen 1 és 10, még előnyösebben 1-5 közötti szám. Ebben az esetben azonban R jelentése lehet még halogénatom, különösen fluoratom.
A találmány egy előnyös kiviteli formájánál az RfH képletű csoportok közé tartozó (II) általános képletű vegyületben az elektronelvonó csoportot jelentő EWG csoport jelentése lehet egy (III) általános képletű csoport
R-cnx’2n- (ni) amely képletben n értéke egy szám, amely legfeljebb 5,
R jelentése hidrogénatom, egy szénhidrogén-tartalmú csoport, így valamely aril- vagy alkilcsoport, amely 1-10 szénatomot tartalmaz, vagy egy könnyű halogénatom (így klór- vagy fluoratom, előnyösen fluoratom),
X’ jelentése azonos vagy különböző, és jelentése könnyű halogénatom (így klór- vagy fluoratom, előnyösen fluoratom) vagy egy CmF2m+1 általános képletű csoport, ahol m értéke legfeljebb 5, előnyösen legfeljebb 2.
Ha R jelentése hidrogénatom, a reakció még komplexebb, lehetséges, hogy a vegyület mindkét végén reakcióba lépjen, és a reagensek egymáshoz viszonyított arányánál ezt a reakcióképességet a sztöchiometria számításánál figyelembe kell venni. A vegyületek ezen többértékűsége hátrányos lehet, és ezért az R=hidrogénatom jelentés általában nem kívánatos.
Kívánatos, hogy az X és X’ legalább háromnegyed része, előnyösen kilenctized része, előnyösen az összes, adott esetben az egyik fluor- vagy perfluor-alkil legyen (azaz az általános képlet CvF2v+1 típusú legyen).
Az említett bázishoz kapcsolódó sav pKa-értéke előnyösen legalább 15.
Azonban, a jó eredmény érdekében szükséges, hogy vagy az említett szubsztrátum legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmazzon (aldehid vagy keton, amely nem tartalmaz savas hidrogént az alfa-helyzetben), vagy hogy a bázissal kapcsolatos sav ρΚ,-értéke legalább 20, előnyösen legalább 25, még előnyösebben legalább 30 legyen.
Továbbá, különösen ha a bázis a fenti értékek alacsonyabb régióiba tartozik, kívánatos, hogy a bázis olyan savval legyen kapcsolatban, amely a reakciókörülmények között illékony.
Előnyösen az említett poláros és vízmentes közeg olyan, hogy a közegben jelen lévő legerősebb sav, nem figyelembe véve az RfH anyagot és a szubsztrátumot, pKa-értéke legalább 25, előnyösen legalább 30, előnyösen legalább 35 legyen.
Minél aprotikusabb a közeg, azaz minél alacsonyabb a reagensbe felszabadulni képes protonok mennyisége, annál kisebb a rizikója a mellékreakcióknak és annál jobb a kihozatal.
így előnyös, ha a reagensben a labilis hidrogénatomtartalom legfeljebb egyharmad, előnyösen legfeljebb egynegyed, még előnyösebben legfeljebb 10% (mólban kifejezve) az említett bázisban jelen lévő kezdeti tartalomhoz viszonyítva vagy a nem feleslegben lévő anyagban lévő kezdeti tartalomhoz viszonyítva.
Ez a hatás különösen fontos, ha a reakciót a kb. 240 °K-nél magasabb hőmérsékleten végezzük (a találmány szerinti leírás során a „kb.” kifejezés azt jelenti,
HU 222 504 Bl hogy ha a szám jobb oldalához legtávolabb eső számjegy vagy számjegyek értéke zéró, ez a zéró helyzeti zéró és nem értékes számjegy, hacsak másképp nem jelöljük).
A fő szennyezés, amely labilis hidrogénatomot tartalmaz, általában víz, amely képes molekulánként akár két hidrogénatomot felszabadítani.
Ebből az okból kifolyólag a poláros közeg előnyösen vízmentes, beleértve a szubsztrátumot és az RfH anyagot is, azaz a víz moláris mennyisége kevesebb mint harmada a bevitt bázisnak, előnyösen kevesebb mint a negyede, még előnyösebben kevesebb mint az ötödé. Ez a megkötés a vízmentességgel nem különösen fontos olyan eljárásnál, ahol a reakciót kevesebb mint 240 °K hőmérsékleten végezzük (kétértékes számjegy).
Általában előnyösen olyan reagenseket és oldószereket alkalmazunk, amelyeket gondosan vízmentesítettünk úgy, hogy a víz mennyisége a reagensben legfeljebb 1/100, előnyösen 1/1000, még előnyösebben 1/10 000 a reagens teljes tömegére vonatkoztatva. Továbbá kimutatható, hogy más elemek, nevezetesen két stabil vegyérték állapotú átmeneti elemek, így például a réz, nem nagyon előnyös, ténylegesen káros.
Bár a találmány szerinti ezen reagens nem igényel katalizátort, ilyen fémek jelen lehetnek szennyeződésként, amelyet különösen az oldószerrel viszünk be.
Ezen elemek moláris mennyiségével kapcsolatban előnyös, ha értéke kevesebb mint 1000, még előnyösen kevesebb mint 100, különösen előnyösen kevesebb mint 10 ppm az RfH kezdeti mennyiséghez viszonyítva.
Hasonlóképpen, bár a periódusos rendszer VIII. oszlopába tartozó elemek alkalmazását a perfluor-alkilező szerekkel együtt történő alkalmazásra gyakran javasolják bizonyos szubsztrátumok és bizonyos típusú reakciók elősegítése érdekében, ezekről nem igazolták, hogy különösen kedvezőek lennének a fentiek szerinti reakció elősegítésére. Ezért előnyös az olyan reagensek alkalmazása, amelyek nem tartalmaznak VIII. oszlopbeli fémeket, különösen a platinacsoportba tartozó fémeket, így platinát, ozmiumot, irídiumot, palládiumot, rádiumot és ruténiumot.
A leírás során hivatkozunk a következő irodalmi helyre, ahol az elemek periódusos rendszere ismertetve van: Bulletin de la Société Chimique de Francé, 1, January 1996.
így előnyös, ha a platinacsoportbeli fémek, ténylegesen a Vili. oszlopbeli fémek mennyisége kevesebb mint 100 ppm, előnyösen kevesebb mint 10 ppm, még előnyösebben kevesebb mint 1 ppm. Ezeket az értékeket a kiindulási bázisra vonatkoztatva adjuk meg és mólban fejezzük ki.
Még általánosabban és még empirikusabban megadhatjuk, hogy a fémek ezen két kategóriája, nevezetesen a két vegyérték állapotú átmenetifémek és a VIII. oszlopbeli fémek mennyisége a reagensben összes koncentrációban kifejezve legfeljebb 1000 ppm moláris alapra számolva, még előnyösebben 10 ppm moláris alapra számolva, érték lehet.
Meg kell jegyezni, hogy a különböző fémek ilyen össz-koncentrációmennyisége egy extrém alacsony érték, és ilyen vonatkozásban ezek nem játszanak katalitikus szerepet. Ezek jelenléte nem javítja a reakció kinetikáját, ténylegesen károsak arra nézve, ha túlzottan nagy mennyiségben vannak jelen.
A fenti reagenskomponenseken túl az alkálifémfluoridok vagy kvatemer foszfónium-fluoridok (ténylegesen kvatemer ammónium-fluoridok, ha az ilyen típusú vegyületek kialakulására való tendencia megfigyelhető) alkalmazását, amelyek általában jelen vannak a fluorozott karboxilátokat alkalmazó reakciórendszerekben, nem találtuk károsnak, általában inkább csak csekély előnyt nyújtóknak, különösen mert olyan sótartalmú effluenst eredményeznek, amelyek nehezen kezelhetők. Ezért előnyös ezek koncentrációját korlátozni, különösen a kezdeti koncentrációját. így előnyös, ha a fluoridtartalom, amely ionos, azaz képes ionizálódni a reagens polarizáló közegében, legfeljebb azonos az RfH anyag kezdeti moláris koncentrációjával, előnyösen annak a fele, még előnyösebben annak a negyede.
Az említett poláros közeg tartalmazhat oldószereket.
Bár feleslegesnek tűnik, hangsúlyozzuk, hogy az oldószer (amely több összetevőt tartalmazhat) folyékony kell hogy legyen az alkalmazási hőmérsékleten.
Különösen fontos hangsúlyozni, hogy az oldószer kezdő fagyáspontja (az oldószerben a szilárd fázis megjelenése) legfeljebb 10 °C, előnyösen 0 °C, még előnyösebben -10 °C kell hogy legyen. Abban az esetben, ahol lehetséges nagyobb H+- és/vagy vízmennyiséggel dolgozni (különösen amikor szükséges a kvatemer vegyületek alkalmazása), a kiválasztott oldószer kezdeti fagyáspontja (a szilárd fázis megjelenése az oldószerben) legfeljebb -30 °C.
Az alkalmazott oldószer lehet oldószerek keveréke is. Ezek a keverékek különösen poláros oldószereket és nem poláros vagy csak kismértékben poláros oldószereket tartalmazhatnak, ezeket a következőkben mint hígítókat ismertetjük.
Mint már a fentiekben említettük, az oldószernek igen fontos szerepe van a találmány szerinti megoldásnál, és aprotikus és előnyösen poláros kell hogy legyen, továbbá igen kis mennyiségű savas hidrogént hordozó szennyeződést kell hogy tartalmazzon.
így előnyös, ha az alkalmazott poláros aprotikus oldószer szignifikáns mértékben dipoláris momentummal rendelkezik. így a relatív dielektromos konstansa (ε) előnyösen legalább 5 körüli érték, előnyösen kb. 50 körüli érték vagy annál kevesebb, és 5 vagy annál nagyobb érték (a találmány szerinti leírás során a „kb.” kifejezés azt jelenti, hogy ha a szám jobb oldalához legtávolabb eső számjegy vagy számjegyek értéke zéró, ez a zéró helyzeti zéró és nem értékes számjegy, hacsak másképp nem jelöljük).
Továbbá, előnyös ha a poláros oldószerek képesek kielégítően szolvatálni a kationokat, amelyeket az oldószerek D donorszámával jellemzőnk. így előnyös, ha ezen oldószerek esetén a D donorszám 10 és 30, még előnyösebben 20 és 30 közötti érték. Ez a donorszám megfelel a ΔΗ-értéknek (az entalpiában bekövetkező változás), amelyet kilokalóriában fejezünk ki, és amely az említett poláros aprotikus oldószerek antimon-pentakloriddal való kombinációjánál keletkezik. Közelebb4
HU 222 504 Bl ről, a donorszámra vonatkozóan Christian Rechardt ad ismertetést [Solvents and Solvent Effects in Organic Chemistry, VCH, 19, (1988)], eszerint a donorszám az oldószer és az antimon-pentaklorid közötti hígított diklór-metán-oldatban való kölcsönhatásnak negatív (-ΔΗ) entalpiaváltozása (kcal/mol).
A kriptandok egyik előnye, hogy lehetővé teszi legalább részlegesen, hogy ne legyenek jelen nagy donorszámú oldószerek.
A találmány értelmében előnyös a reagensek szempontjából, hogy a poláros oldószer vagy oldószerek ne tartalmazzanak savas hidrogént. Különösen ha az oldószer vagy oldószerek poláros természetét az elektronelvonó csoportok jelenléte váltja ki, előnyös, hogy ne tartalmazzon hidrogént az elektronelvonó funkciós csoporthoz alfa-helyzetben.
Még általánosabban, előnyös, ha a pKa-érték, amely megfelel az oldószer első savasságának, értéke legalább kb. 20 (a „kb.” azt jelenti, hogy csak az első számjegy értékes), az értéke előnyösen legalább 25, még előnyösebben 25 és 35 közötti érték.
Előnyös, ha a bázis legalább részlegesen, előnyösen teljesen oldható a közegben, amely a reagenseket tartalmazza. Erre ugyanaz vonatkozik, mint az RfH képletű anyagra.
A jó eredményt biztosító poláros oldószerek különösen amid típusú oldószerek. Az amidok közé tartoznak különleges amidok is, így például tetraszubsztituált karbamidok és monoszubsztituált laktámok. Az amidok előnyösen szubsztituáltak (diszubsztituáltak közönséges amidok esetén). Példaképpen említjük a pirrolidonszármazékokat, így az N-metil-pirrolidont, vagy N,Ndimetil-formamidot vagy N,N-dimetil-acetamidot.
Egy másik különösen előnyös csoportja a poláros oldószereknek az éterek, amelyek lehetnek szimmetrikusak vagy nem szimmetrikusak, nyitott láncúak vagy ciklusosak. Idetartoznak a különböző glikoléter-származékok, így a különböző glimek, például a diglim. További alkalmas csoportot alkotnak a szulfoxigénezett származékok, így a szulfoxidok és különösen a DMSO. így a legalkalmasabb poláros oldószerek az áruk és a tulajdonságaik alapján előnyösen a következők: éterek, különösen ciklusos éterek, így például THF vagy többfunkciós éterek, így például glimek, ezek amidjai, így például DMF vagy DAAU-k (N,N’-dialkil-alkilén-karbamid), így például DME (Ν,Ν’-dimetil-etilén-karbamid) vagy DMPU (Ν,Ν’-dimetil-propilén-karbamid), amelyek nem tartalmaznak savas hidrogént, továbbá heterociklusos vegyületek, amelyek bázikus természetűek, így például piridin, vagy ezek keverékei.
Az alkalmas poláros oldószerek mellett, amelyek szolvatáló szerepet játszanak, és amely összefüggésben van a donorszámmal, az oldószerek tartalmazhatnak hígítókat is, amelyek nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal. A hígítóanyagok közül említjük például az alifás vagy aromás szénhidrogéneket, így például alkánokat vagy arilszármazékokat. Említjük továbbá az aril-metánokat, amelyek mind hígítóként (mivel mertek a reakciókörülmények között), mind bázisforrásként hatnak, ha ez utóbbit in situ állítjuk elő.
Az ellenkationok, amelyek képesek a bázist potenciáim annak érdekében, hogy az az RfH anyagot reakcióba vigye, előnyösen nagy terjedelműek. Ilyen anyagok például az alkálifémsók, előnyösen a nátrium-, kálium-, rubídium-, cézium- és franciumsók. Különösen előnyösek a nátrium- és káliumsók. Előnyösek továbbá a kvatemer foszfóniumsók, ténylegesen a kvatemer ammóniumsók, ha ilyen típusú vegyületek kialakulásának tendenciája megfigyelhető.
Lehetséges a reakciót továbbfejleszteni, különösen, ha az oldószer éter, vagy étert tartalmaz, ha olyan kationokat alkalmazunk, amelyek vagy eredendően nagy terjedelműek, így például a kvatemer foszfóniumionok (sőt kvatemer ammóniumionok, ha ezek kialakulásának tendenciája megfigyelhető), vagy ezeket terjedelmessé tesszük kelátképző szerek vagy előnyösen kriptandok adagolásával, mint például koronaéterek vagy ezek származékai adagolásával, amelyek amincsoportot és oxigénatomot egyaránt tartalmaznak. Bár megvan az a hátrányuk, ami gyakran akadályozó is lehet, hogy igen higroszkóposak, kvatemer ammóniumkationok vagy kvatemer ammónium funkciós csoportot tartalmazó kationok szintén alkalmazhatók, feltéve, hogy igen erőteljes elővigyázatossággal élünk.
A szubsztrátum lehet valamely halogénezett vagy pszeudohalogénezett szénhidrogén-tartalmú vegyület, különösen alkil-, aril- vagy aralkil-halogenid vagy pszeudohalogenid, szerves szilikonvegyületek halogénezett származéka, különösen valamely szilán- vagy sziloxánhalogenid, szerves kénvegyületek halogénezett származékai, különösen szulfenil-, szulfinil- vagy szulfonil-halogenidek, ahol a halogénatom vagy a pszeudohalogéncsoport a reakció alatt szubsztituált difluor-metil-csoporttal van helyettesítve, vagy lehet tiocianát típusú vegyület, ahol a cianocsoport a reakció alatt szubsztituált difluor-metil-csoporttal van helyettesítve. Ha tetrahedrál intermedier van jelen (Grignard-reakció karbonil jelenlétében, amelyet stabil módon lehet adagolni: amid), és ha a szubsztrátum olyan, hogy a fluor-alkilezési reakció nem megy végbe (vagy nehezen megy végbe) egy addíciós intermedieren keresztül, az ilyen típusú szubsztrátum megváltozhat, különösen a tetrahedrál intermedier egy stabil származékát adja, azaz a nukleofil szubsztitúció a tetrahedrálszármazékon és nem az Rf csoporton keresztül megy végbe.
A fenti vegyületeknél a halogénatom lehet jód-, bróm-, klór- vagy fluoratom. A pszeudohalogéncsoport olyan csoport, amely az anionos kiindulási formában egy savval van összeköttetésben, amelynek a pKj-értéke kisebb mint 4, előnyösen kisebb mint 3, különösen 0.
Előnyösek azok a csoportok, amelyeknél a hozzákapcsolt sav savassága (Hammett-konstanssal mérve) legalább azonos az ecetsavéval, előnyösen a kénsavéval vagy az α-trihalogénezett savakéval. Ilyen pszeudohalogénként említjük a perfluor-alkánszulfonil-oxi-csoportot, amelyből egy perfluor-alkánszulfonát-csoport szabadul fel. Előnyös pszeudohalogéncsoportok azok, amelyekben a lehasadó csoport a szulfonátok közé tartozik, amelyek közül a legjellemzőbbek, mivel a legáltalánosabban alkalmazzák, a tozilátok (p-toluolszulfonil-oxi5
HU 222 504 Bl anion vagy p-toluolszulfonil-oxilát), a mezilát (metilszulfonil-oxilát), a triflát (trifluor-metil-szulfonil-oxilát) vagy még az α-polihalogénezett karboxilátok, amelyek egyik jellemzője a trifluor-acetát. Az acil-oxilát-csoport (azaz a karboxilát, így például acetát), ugyancsak ilyen lebasadó csoportnak tekinthető.
A kísérleteink során, amelyek a jelen találmány szerinti megoldáshoz vezettek, kimutattuk, hogy kívánatos a szubsztrátok szempontjából, hogy legalább egy elektrofil funkciós csoportot hordozzanak addícióval. Más szavakkal, a végbemenő reakció szempontjából addícióval kettős kötést vagy dublettet tartalmazó (természetesen donorakceptor) csoport bevitele szükséges.
így a találmány egy különösen előnyös kiviteli formájánál az addícióval bevitt elektrofil funkciós csoport lehet karbonil vagy tiokarbonil (>C=S) funkciós csoport, adott esetben egy vagy több etilén típusú kötéssel konjugálva, lehet valamely kalkogenid (amelyben a kalkogén atomszáma azonos a kén atomszámával), amely egy könnyen lehasadó csoportot (lásd fenn) tartalmaz, különösen ez lehet egy dikalkogenid (amelyben a kalkogének atomszáma azonos a kénével).
így a reagens szintén előnyösen reakcióba lép a következő vegyületekkel: karboniltartalmú vegyületek, így ketonok, aldehidek, aktivált észterek (vagy savhalogenidek) vagy nem aktivált észter típusú vegyületek, amelynél a karbonil funkciós csoportokhoz való addíció történik. A reakciótermék egy alkohol vagy alkoxid, amelyben a hidroxil funkciós csoportot hordozó szénatom egy szubsztituált difluor-metil-csoporttal szubsztituálva van. Ezek az átmeneti alkoxidok hidrolízis után (általában savas hidrolízis) adják a szubsztitúciós vagy addíciós vegyületet. Az amidokra vonatkozóan utalunk a tetrahedrál intermedierekre vonatkozó szakaszokra.
Ha fennáll a rizikó, hogy a szubsztráton lévő elektrofil funkciós csoport a bázissal egy átészterezési típusú reakcióba lép, szükséges, hogy a következő intézkedések közül egyet vagy mindegyiket megtegyük:
- a lehasadó csoport bázicitása hasonló vagy nagyobb legyen, mint a reagensként kezdetben alkalmazott bázisé,
- Grignard-típusú reagenst alkalmazunk.
Annak érdekében, hogy bizonyos mellékreakciókat elkerüljünk, szükséges, hogy a szubsztrátum ne legyen savas, vagy hogy a pKa-értéke legalább 20, előnyösen 25, még előnyösebben 30 legyen.
A szubsztrátum össz-szénatomszáma nincs korlátozva mással, mint a közegben való oldhatósággal (ez előnyösen legalább egytized, előnyösen 1 mmol/1), az értéke elérheti a kb. 50-et. Előnyös azonban, ha a szénatomszám nem több, mint 30.
A reakciót általában a közeg olvadáspontja és forráspontja közötti értéken végezzük.
Közelebbről a reakciót folyékony fázisban végezzük kb. -100 °C és 160 °C hőmérsékleten, előnyösen kb. -60 °C és 100 °C között. Ha az RfH vegyület igen illékony, előnyös, ha biztosítjuk, hogy párolgás ne történjen, ennek érdekében előnyös, hogy meggátoljuk, hogy a reakció-hőmérséklet és a forráspont közötti különbség nagyobb legyen, közelebbről, előnyös olyan hőmérsékleten dolgozni, amely nem nagyobb a forráspontnál (atmoszferikus nyomáson) plusz 100 °C értékkel (kétértékes számjegy), előnyösen plusz 80 °C értékkel, vagy zárt tartályban dolgozzunk vagy nagy RfH parciális nyomás mellett Grignard-technikával dolgozzunk. Ha lehetséges, és még inkább előnyös, ha legalább két fenti intézkedést kombinálunk.
Ha a szubsztrátum bázikus degradációra érzékeny, előnyös legalább a szobahőmérséklet körüli értéken dolgozni. Ha mind a karbén kialakulásnak veszélye, mind a szubsztrátum bázissal szembeni érzékenysége fennáll, előnyös, ha a hőmérséklet nem haladja meg a kb. 10 °C értéket.
A találmány szerinti eljárást különösen úgy végezzük, hogy a közegbe először az RfH anyagot vagy a bázist, majd végül a szubsztrátumot adagoljuk. Más szavakkal, kialakítjuk a reagenst az RfH anyagból, a bázisból, és ha szükséges az oldószerből és/vagy hígítóból, majd ezután ezt a reagenst reagáltatjuk a szubsztrátummal. Ezt a kiviteli formát a továbbiakban Grignard alternatív formaként említjük.
A fenti két alternatív kiviteli módozatnál a reakciót úgy végezzük, hogy a végső komponenst fokozatosan és előnyösen 5-300 perc alatt adagoljuk.
A reakciót úgy végezzük, hogy a bázist fokozatosan és előnyösen 5-300 perc alatt adagoljuk (lásd az alábbiakban a reagens leírását).
Kívánatos továbbá, különösen ha a reakciót „magas” hőmérsékleten végezzük (azaz legalább 240 °K értéken), hogy az RfH anyag és a bázis mennyisége közötti arány (RfH/bázis) legalább 1, előnyösen 2, esetenként legfeljebb 10 legyen, előnyösen legalább 1 -3-szorosa, különösen legfeljebb 5-szöröse a sztöchiometrikus mennyiségnek.
Ha a reakciót a Barbier-módszerrel végezzük, ha a szubsztrátum bázis hatására degradációra érzékeny, előnyös annak mennyiségét csökkenteni, különösen a felesleg mennyiségét, így abban az esetben, ha a szubsztrátum érzékeny a diszproporcionálódásra, mint ami fennáll aldehidekkel kapcsolatban, amelyeknél létrejöhet a Cannizzaro- és/vagy Tishchenko-reakció vagy a protonizálódási reakció, előnyös, ha a bázis mennyiségét korlátozzuk a sztöchiometrikus mennyiség 4/3, előnyösen 5/4, még előnyösebben 1,1 értékére a szubsztrátéhoz viszonyítva.
Az úgynevezett Grignard-eljárás alkalmazása, különösen amidok jelenlétében (előnyösen olyanoknál, amelyek a tetrahedrálvegyületek prekurzorjai) lényegében megoldja a problémát, és így lehetővé teszi nagy feleslegü bázis és így reagensek alkalmazását. így lehetséges 20-300%-os felesleg alkalmazása is; azonban, előnyös a költségek szempontjából, hogy ez az érték 100% körüli érték legyen. Természetesen ugyanezen érték alkalmazható, ha a szubsztrátum bázisra érzékeny.
Egy másik célja a találmányunknak egy reagens biztosítása, amely perfluor-alkilezésnél alkalmazható.
Ezt a célt és más egyéb, a következőkből kitűnőeket is elérünk a reagenssel, amely az RfH képletnek megfelelő anyagot és egy bázist (vagy bázist biztosíta6
HU 222 504 Β1 ni képes anyagot) poláros és vízmentes közegben tartalmazó reagens.
Előnyösen a reagens tartalmaz még legalább egy poláros aprotikus oldószert.
Továbbá kívánatos, hogy az RfH anyag és a bázis közötti arány (RfH/Bázis) a sztöchiometrikus mennyiség 3 és 1/2-szerese közötti érték legyen.
A fentiekben már említettük, hogy az oldószer igen fontos szerepet játszik a találmány szerinti megoldásnál és aprotikus és előnyösen poláros kell hogy legyen, és a savas hidrogént hordozó szennyeződés mennyisége igen kevés kell hogy legyen.
így előnyös, ha a poláros aprotikus oldószer szignifikáns dipoláris momentummal rendelkezik. így ennek relatív dielektromos konstans, ε-értéke előnyösen legalább kb. 5, előnyösen ε-értéke kevesebb vagy egyenlő 50 (a pozíciós zéró számokat nem tekintjük értékes számjegynek a találmány szerinti leírásnál, hacsak másképp nem jelöljük), és nagyobb vagy egyenlő mint 5.
Továbbá előnyös, ha az oldószer képes kielégítően szolvatálni a kationokat, amelyeket az oldószerek D donorszámával jellemzünk. így előnyös, ha ezek D donorszáma 10 és 30 közötti érték. A donorszám megfelel a ΔΗ-értéknek (entalpiakülönbség), amelyet kilokalóriában fejezünk ki, és amely az említett poláros aprotikus oldószerek és antimon-pentaklorid kombinációjakor képződik.
A találmány szerinti megoldásnál a reagensek szempontjából előnyös, ha a poláros oldószer vagy oldószerek nem tartalmaznak savas hidrogént. Különösen akkor, ha az oldószer vagy oldószerek poláros természete elektronelvonó csoportok jelenlétében alakul ki, kívánatos, hogy azok ne tartalmazzanak az elektronelvonó funkciós csoporthoz viszonyított α-helyzetben hidrogént.
Még általánosabban előnyös, ha az oldószer pKaértéke legalább kb. 20 (a kb. érték azt jelenti, hogy csak az első számjegy értékes), előnyösen legalább 25 legyen, még előnyösebben 25-35 közötti érték legyen.
Előnyös továbbá, hogy a sav vagy a sav sója és az anyag legalább részlegesen, még előnyösebben teljesen oldódjon a reagenst alkotó közegben.
Különösen jó eredményt érünk el amid típusú oldószerekkel. Az amidok közé tartoznak a speciális természetű amidok is, így tetraszubsztituált karbamidok és monoszubsztituált laktámok. Az amidok előnyösen szubsztituáltak (diszubsztituáltak a közönséges amidoknál). Példaképpen említjük a pirrolidonszármazékokat, így az Nmetil-pirrolidont vagy Ν,Ν-dimetil-formamidot vagy N,N-dimetil-acetamidot.
Egy másik különösen előnyös csoportja az oldószereknek az éterek, amelyek lehetnek szimmetrikusak vagy nem szimmetrikusak, nyílt láncúak vagy nem. A különböző glikoléterek, így például a különböző glimek, így például diglim is az éterek csoportjába tartozik. így a legalkalmasabb oldószerek az áruk és a tulajdonságuk alapján előnyösen például a következők: éterek, különösen ciklusos éterek, így THF, vagy polifunkciós éterek, így glimek, továbbá amidok, így például DMF vagy DAAU-k (Ν,Ν’-dialkil-alkilén-karbamid), továbbá DMEU (Ν,Ν’-dimetil-etilén-karbamid) vagy DMPU (Ν,Ν’-dimetil-propilén-karbamid), amelyek nem tartalmaznak savas hidrogént, továbbá bázikus természetű heterociklusos vegyületek, így például piridin.
Ha amidokat alkalmazunk, azok nagyobb szerepet játszanak a reagens kialakításában, mint az első pillanatban tűnik. Kimutattuk, hogy az amidokban (különösen ha azok a tetrahedrálvegyület prekurzoijainak felelnek meg) képződött reagens olyan, amelyben a reakcióképes részt a karbonilcsoport szénatomjához addicionálódott CF3- képezi, amely karbonilcsoport oxigénatomja anionossá válik. Ez a vegyület a CF3-, még pontosabban az Rf hordozójaként működik. Ezen új reagens egy igen fontos jellemzője tehát ezen csoport jelenléte a reagensben. A találmányunk tehát vonatkozik a (IV) általános képletű Rf-C[O-(M+)][R13][N(Rtl)(R12)] * X
ΛΜ*
NIRuXRu) *» vegyületeket tartalmazó reagensekre is. Természetesen az említett képlet más enantiomert is magában foglal.
Ezt az intermediert fluor-NMR-vizsgálattal azonosíthatjuk [dimetil-formamid esetén δ kb. 1 ppm (dublett, nehéz feloldani) HCF3-hoz viszonyítva]. A képletben M+ jelentése egy előnyösen egyértékű kation, ami megfelel a jelen leírás során megadott bázisoknak; előnyösen alkálifémek és foszfóniumok.
Rf jelentését a fentiekben már megadtuk, Rn, R12 és R13 jelentése szénhidorgén-tartalmú csoport vagy egy arilcsoport, beleértve az alkil-aril- vagy alkilcsoportokat, továbbá az aralkil- és cikloalkilcsoportokat, továbbá ezek a csoportok egymással összekapcsolva jelenthetnek egy vagy több gyűrűt is. R13-mal kapcsolatban megjegyezzük, hogy az RI3 Hammett-konstansának értéke kisebb mint 0,2 abszolút értékben, előnyösen kisebb mint 0,1.
Azonban, R13 jelentése lehet még hidrogénatom is, és ez az előnyös jelentés. R13 jelentése továbbá arilcsoport, ennek Hammett-konstans-értéke előnyösen kisebb mint 0,2 abszolút értékben, előnyösen kisebb mint 0,1. Ez az intermedier jó stabilitást mutat, különösen alacsony hőmérsékleten (így például -10 °C, előnyösen -20 °C, még előnyösebben -30 °C-on). így a találmány vonatkozik egy fenti típusú reagensre, amely legalább egy (IV) általános képletnek megfelelő vegyületet tartalmaz legalább 1 mmol/1, előnyösen legalább 5 mmol/1, még előnyösebben 10 mmol/1 mennyiségben.
Ez az intermedier perfluor-alkilező hatású, mint azt a fentiekben leírtuk, de lehet egy olyan reakcióintermedier is, amely előnyös vegyületeket, különösen aldehidet, O-szililezett származékot, (bi)szulfitszármazékot vagy O-acilezett származékot eredményez.
Ha ezt a reagenst perfluor-alkilező reagensként alkalmazzuk, Rn, R12 és R13 jelentése előnyösen egy kisméretű csoport, azaz ha az egy alkilcsoport, annak szén7
HU 222 504 Bl atomszáma előnyösen legfeljebb 6, előnyösen legfeljebb 3, még előnyösebben metilcsoport, ha jelentésük arilcsoport, az előnyösen fenilcsoport (szubsztituált vagy nem szubsztituált), ezek szénatomszáma előnyösen legfeljebb 10, még előnyösebben legfeljebb 8. Előnyös az Ru, R12 és R13 csoportoknál, ha azok össz-szénatomszáma legfeljebb 15, még előnyösebben legfeljebb 12, még előnyösebben legfeljebb 8.
Ha a reagenst nem perfluor-alkilező reagensként, hanem szintetikus intermedierként alkalmazzuk, akkor Rn, R12 és R13 csoportok mérete lehet nagyobb is (feltéve, hogy a közegben oldható) és az össz-szénatomszám elérheti a kb. 50-et is. Azonban előnyös, ha a szénatomszám nem több, mint kb. 30. Ezért igen ajánlott a Grignard-reagens alkalmazásánál az R13-CO-N(Rj,)(R12) általános képletnek megfelelő amidok alkalmazása önmagukban vagy keverékek formájában (adott esetben más amidokkal), az ajánlott arány az amidok és a bázisok között legalább 1, előnyösen legalább 2, még előnyösebben legalább 5. Nincs felső határ, kivéve, ha a vegyület vagy a vegyületek alkotják a poláros oldószert. Ha ezeket az amidokat alkalmazzuk oldószerként, gyakrabban mint nem, az elvégzett vizsgálatoknál (anélkül, hogy szükségszerűen ez lenne az optimális) az amidok mennyisége a poláros oldószerek összegében 40-80% közötti érték.
A hígítóanyagok közül megemlítjük az alifás vagy aromás szénhidrogéneket, így például az alkánokat vagy arilszármazékokat. Említjük továbbá aril-metánokat, amelyek mind hígítóként (inertek a reakciókörülmények között), mind bázisforrásként is működnek, ha ez utóbbit in situ állítjuk elő.
A következő nem korlátozó példákkal a találmány szerinti megoldást mutatjuk be közelebbről.
Tipikus eljárás: fluoroform „ Barbier -módszer
Fluoroform 0 vegyületet adagolunk buborékoltatással a megfelelően kevert szubsztrátumot vízmentes [legfeljebb kb. 100 ppm (tömeg)] oldószerben tartalmazó oldathoz* -50 °C-on. Az oldatba való buborékoltatást 15 percen át végezzük. Ezután cseppenként 20 perc alatt bázist adagolunk poláros oldószerrel készült oldat formájában, az oldószer általában éter (ciklusos vagy nem ciklusos, így például THF, szimmetrikus vagy nem szimmetrikus dimetil-éter, dietil-éter, dibutil-éter, metil-etil-éter stb., vagy poliéter, így például valamely glim), a hőmérsékletet -50 °C-on tartjuk.
A reakciókeveréket keverés nélkül -50 °C-on tartjuk ezután további 10 percen át. Ezután feleslegben ecetsavat adagolunk ugyanezen a hőmérsékleten, majd a hőmérsékletet hagyjuk szobahőmérsékletre emelkedni.
* Inertargon-atmoszférában dolgozunk.
Grignard-módszer
Bázist vagy poláros oldószerben oldott bázist - az oldószer általában éter - (ciklusos vagy nem ciklusos, így például THF, szimmetrikus vagy nem szimmetrikus dialkil-éter, így például dimetil-éter, dietil-éter, dibutil-éter, metil-etil-éter stb., vagy poliéter, így például valamely glim) adagolunk cseppenként -40 °C-on perc alatt egy fluoroform vízmentes DMF-dal készült, megfelelően kevert oldatához*.
*Inertargon-atmoszférában dolgozunk.
A keveréket keverés nélkül -40 °C-on tartjuk 30 percen át, mielőtt a szubsztrátumot beadagoljuk.
Ezt az oldatot keverés nélkül -40 °C-on tartjuk további 30 percen át, mielőtt az ecetsavat beadagoljuk.
A hőmérsékletet hagyjuk szobahőmérsékletre emelkedni, majd a keverék összetételét meghatározzuk GLCvizsgálattal egy belső kalibráció felhasználásával.
1. példa
A reagensek adagolásának szerepe
Általános eljárás 1 (úgynevezett „ Barbier ”módszer)
4,9 g (70 mmol) fluoroformot adagolunk 15 perc időtartam alatt a megfelelően kevert oldathoz (400 fordulat/perc) -50 °C-on, az oldat 0,64 g (6 mmol) benzaldehidet tartalmaz vízmentes DMF-ban. Ezután 5 ml (5 mmol) 1 M terc-BuOK/THF oldatot adagolunk cseppenként 20 perc alatt, majd a hőmérsékletet -50 °C-on tartjuk.
A keveréket ezután -50 °C-on további 10 percen át keveijük, majd hozzáadunk 0,5 ml ecetsavat.
A keverék összetételét GLC-vei meghatározzuk belső kalibrációval, ez a következő:
DC(PhCHO)=74%
RY(PhCHOHCF3)=60%
RY(PhCH2OH)=0,3%.
Megjegyezzük, és ez az általánosan jellemző a bejelentésre, hogy különösen bázisra érzékeny szubsztrátumok esetén a sztöchiometrikusnál kisebb bázismennyiség a szubsztrátumhoz viszonyítva kiváló eredményt ad a Barbier-módszemél.
Általános eljárás 2 (úgynevezett „ Grignardmódszer) ml (5 mmol) 1 M terc-BuOK/THf oldatot adagolunk cseppenként -40 °C-on 10 perc alatt egy megfelelően kevert oldathoz (400 fordulat/perc), amely 3 g (43 mmol) fluoroformot tartalmaz 30 ml vízmentes DMF-ban. A kapott keveréket 30 percen át -40 °C-on keverjük, majd hozzáadunk 0,47 g (4,4 mmol) benzaldehidet.
A kapott oldatot -40 °C-on további 30 percen át keveijük, majd hozzáadunk 0,5 ml ecetsavat.
A keverék összetételét GLC-analízissel határozzuk meg belső kalibrációval, ez a következő:
DC(PhCHO)=67%
RY(PhCHOHCF3)=46%
RY (PhCH2OH)=nyomokban.
2. példa
Mellékreakciók szerepe (Cannizzaro-reakció T.
Shono szerint)
A benzaldehid és a CF3H/terc-BuOK/DMF rendszer között, ha a műveleti körülményeket nem megfelelően választjuk meg, mellékreakciók (és különösen benzil-alkohol képződik a Cannizzaro-reakció szerint T. Shono szerint) mennek végbe.
Általános eljárás 1 (eltérés a reakció hőmérsékletében és a felhasznált bázis ekvivalensszámában).
HU 222 504 Bl
Kísérleti paraméterek DC (2) % YD (4) % YD (5) %
Bázisfelesleg (2,2 ekvivalens) -50 °C-on 97 69 -
Bázisfelesleg (1,5 ekvivalens) vízjelenlétében (20 mol%/terc-BuOK alkalmazott) -50 °C-on 98 70 6
Bázis (1 ekvivalens) -10 °C-on 88 73 3
Bázisfelesleg (1,5 ekvivalens) -10 °C-on 100 19 -
- Bázisfelesleg: nagy bázisfelesleg jelenlétében (2,2 ekvivalens) -50 °C-on, a benzil-alkohol kialakulása nem megy végbe.
- Víz jelenlétében: ha valamelyik reagens gyenge minőségű, tartalmaz kis mennyiségű vizet, amely a
Cannizzaro-reakciót megindíthatja. Azonban -55 °C- 25 on víz jelenlétében (20 mol%/terc-BuOK) alig 6% benzil-alkoholt mutattunk ki.
- Hőmérséklet: -10 °C-on 1 ekvivalens bázis jelenlétében benzil-alkohol-képződés nem megy végbe; másrészről, a bázis/hőmérséklet (-10 °C) kombináció elősegíti ezt a reakciót, mivel a trifluor-metilezés kihozatala 70-ről 19%-ra esik vissza.
3. példa
cf3 (3) g (42,85 mmol) fluoroformot adagolunk -10 °Con egy megfelelően kevert oldathoz (400 fordulat/perc), amely 0,53 g (4,7 mmol) terc-BuOK-t tartalmaz 30 ml vízmentes oldószerben (S). A keveréket -10 °C-on 30 percen át keveijük, majd hozzáadunk 0,47 g (4,4 mmol) benzaldehidet.
A kapott oldatot -10 °C-on további 60 percen át keveqük, majd hozzáadunk 0,5 ml ecetsavat.
GLC-vel meghatározzuk a keverék összetételét belső kalibrációval, amely a következő:
[ Oldószer RY Q) %
THF 25
DMF 57
N-formil-piperidin 5
HU 222 504 Bl ♦ ^/ΟΗ,ΟΗ
4. példa
A bázis természetének szerepe - Kapcsolt kation (általános eljárás tip. 2)
CF3H + tBuOK 1 2
t-BuOMW 0°C T (perc) DC (2) % RY (4) % YD (4) % RY(£)% YD(5)%
terc-BuO K -20 30 88 64 73 nyomokban -
t-BONa -20 30 83 59 71 nyomokban -
t-BuOLi -20 30 32,5 13 40 nyomokban -
W CF3H/t-BuOM/PhCOH (9/1,1/1)
- Bázis típusa (általános eljárás tip. 1)
2)BázÍs,0*C
Bázis BH Műveleti körülmények 1/3/2 0°C DC (2) % RY (4) % RY (5) %
t-BuOK 9/1,1/1 -15 °C 88 64 3
KH (összehas.) 7,8/1,2/1 25 °C 70 9 11
NaH/DMSO 9/1,3/1 0°C 94 50 -
NaH/DMSO+ 15-korona-5 9,3/1,3+1 ekv. 15-korona-5 -10 °C 96 65 -
KH/DMSO 8,7/1,15/1 -15 °C 91 66 3
5. példa
Tetrahedrál intermedier kimutatása és szerepe
1. Fluoral hemiaminal és származékainak előállítása 3 g (42,85 mmol) fluoroformot adagolunk -10 °Con egy megfelelően kevert oldathoz, amely bázist tártál- 55 máz 30 ml vízmentes DMF-ban. Az oldatot -10 °C-on tartjuk 30 percen át, majd a következőket adjuk hozzá cseppenként ugyanezen a hőmérsékleten:
- AcOH (0,37 g, 6,2 mmol), abban az esetben, ha R=H (bázis: KH/DMSO, 5,7 mmol), 60
- Me3SiCl (1,3 ml, 10,25 mmol), abban az esetben, ha R=Me3Si (bázis: KHMDZ, 7 mmol),
- SO2 (0,8 g, 12,5 mmol), abban az esetben, ha R=SO2-K+ (bázis KH/DMSO, 5,9 mmol).
A reakciókeveréket ezen a hőmérsékleten tartjuk 30 percen át, majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni.
A képződő terméket Ή-, 19F- és 13C-NMR-analízissel azonosítjuk.
HU 222 504 BI CF3h ♦ Bázis 21**;**,”·»»
2)RX
2
OR
F3C H
RX=AcOH, (3a), R=H RX=Me3SiCl, (3b), R=Me3Si RX=SO2, (3c), R=SO2K+
RX RY (kimutatott)
AcOH 3a, 76%
Me3SiCl 3b, 79%
SO2 3c, 77%
7. példa
1,1,1,3,3,3-Hexafluoro-2-fenil-2-propanol g (43 mmol) fluoroformot adagolunk -10 °C-on egy megfelelően kevert oldathoz (400 fordulat/perc), 5 amely 5,85 mmol kálium-dimezilátot tartalmaz 30 ml vízmentes DMF/DMSO=2/1 elegyben. A keveréket
-10 °C-on 30 percen át keverjük, majd hozzáadunk cseppenként 0,615 g (3,5 mmol) trifluor-acetofenont. A kapott oldatot -10 °C-on további 1 óra 10 percen át keveijük, majd 0,6 ml ecetsavat adagolunk hozzá.
A kapott keverék összetételét 19F-NMR- és GLCvizsgálattal határozzuk meg belső vizsgálattal, ez a következő :
DC(PhCOCF3)=35%
RY(PhCOH(CF3)2)=79%
YD(PhCOH(CF3)2)=44%.
2. Fluorál-hidrát előállítása g (42,85 mmol) fluoroformot adagolunk egy megfelelően kevert oldathoz -15 °C-on, amely 5 mmol 20 terc-BuOK-t tartalmaz 30 ml vízmentes oldószerben.
A keveréket 30 percen át ezen a hőmérsékleten tartjuk, majd 2 ml szénsavval megsavanyítjuk.
A következő táblázatban összefoglaljuk a fluorálhidrát-mennyiségeket a műveleti paraméterek fuggvé- 25 nyében:
CF3H + 1 tBuOK
1) Otdő»zar,-15¾. S0 perc
2) HzSO4
FaC
OH
ΛθΗ
H
Oldószer RY ü)%
DMF 60
ex 56
N 52
(1) 19F-NMR-vizsgálat belső standarddal.
6. példa
2,2,2-Trifluor-acetofenon 50 g (43 mmol) fluoroformot adagolunk -10 °C-on egy megfelelően kevert oldathoz (400 fordulat/perc), amely 1,15 g (5,75 mmol) KHMDZ-t tartalmaz 30 ml vízmentes DMF-ban. A keveréket 30 percen át -10 °Con keveijük, majd hozzáadunk 0,51 g (3,75 mmol) me- 55 til-benzoátot cseppenként.
Az oldatot -10 °C-on további 1,5 órán át keveijük, majd hozzáadunk 0,6 ml ecetsavat. A keverék megfelelő kezelése után (extrakció és desztilláció) trifluoracetofenont választunk el, a kihozatal 55%. 60

Claims (27)

1. Szerves szintézis perfluor-alkilezéshez, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy olyan lépést, amelynél egy RfH általános képletű anyagot és egy bázist vagy egy anyagot, amelyből erős bázis képes felszabadulni, érintkeztetünk egy poláros közegben egy szubsztrátummal, amely legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz, úgy, hogy a poláros közegbe először vagy az RfH anyagot, vagy a bázist, és végül a szubsztrátumot adagoljuk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy RfH általános képletű anyagként (II) általános képletnek megfelelő anyagot alkalmazunk:
H-(CX2)p-EWG (II) amely képletben
X jelentése azonos vagy különböző, és lehet klórvagy fluoratom vagy egy CnF2n+1 képletű csoport, ahol n értéke legfeljebb 5, előnyösen 2, p értéke legfeljebb 2,
EWG jelentése egy elektronelvonó csoport, amelynek lehetséges funkciós csoportjai mertek a reakciókörülmények között, előnyösen fluor- vagy CnF2n+1 képletű perfluorcsoport, ahol n értéke legfeljebb 8, előnyösen 5.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az EWG csoport a következő (III) általános képletű csoportnak felel meg:
R-CnX’2n-n (III) a képletben n értéke legfeljebb 5,
R jelentése 1-10 szénatomos alkilcsoport vagy könnyű halogénatom (klór- vagy fluoratom, előnyösen fluoratom),
X’ jelentése lehet azonos vagy különböző, és jelentése könnyű halogénatom (klór- vagy fluoratom, előnyösen fluoratom) vagy egy CmF2m+i általános képletű csoport, ahol m értéke legfeljebb 5, előnyösen 2.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázissal kapcsolt sav pKa-értéke legalább 15, előnyösen legalább 20, még előnyösebben legalább 30.
HU 222 504 BI
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázissal kapcsolt sav a reakciókörülmények között illékony.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közegben jelen lévő legerősebb sav, nem figyelembe véve az RfH képletű anyagot és a szubsztrátumot, pKg-értéke legalább 25, előnyösen legalább 30, még előnyösebben legalább 35.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közegben, amely a szubsztrátumot és az RfH anyagot tartalmazza, a víz moláris mennyisége kevesebb mint a bevitt bázis egynegyede, előnyösen kevesebb mint egytizede, még előnyösebben kevesebb mint az ötvenedrésze.
8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy a szubsztrátumot és az RfH anyagot magában foglaló poláros közeg vízmentes, és a benne lévő víz moláris mennyisége legfeljebb a harmada, előnyösen negyede, még előnyösebben tizede a beadagolt bázis mennyiségének.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közeg tartalmaz legalább egy oldószert, amelynek a donorszáma legalább kb. 10, előnyösen legalább kb. 20, még előnyösebben legfeljebb kb. 30.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közeg tartalmaz legalább egy oldószert, amelynek a relatív dielektromos konstans értéke (ε) legalább 5, előnyösen legalább 10, még előnyösebben legfeljebb 50.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátum addícióval legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz.
12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátum addícióval legalább egy elektrofil funkciós csoportot tartalmaz, amely karbonil vagy tiokarbonil (>C=S) funkciós csoport, adott esetben egy vagy több etilén típusú kettős kötéssel konjugálva, valamely kalkogenid, amely lehasadó csoportot tartalmaz, különösen valamely dikalkogenid, amelynél a kalkogén atomszáma legalább azonos a kénével.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szubsztrátum pK^-értéke legalább 20, előnyösen legalább 25, még előnyösebben legalább 30.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót a közeg olvadáspontja és forráspontja közötti hőmérsékleten nyomás mellett végezzük.
15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciót -50 és 160 °C között végezzük.
16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bázissal kapcsolt kation alkálifém- vagy kvatemer foszfóniumion.
17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakciónál a reagens végső komponensét fokozatosan, előnyösen 5-300 perc időtartam alatt adagoljuk.
18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a reakció kivitelezésénél a bázist fokozatosan és előnyösen 5-300 perc időtartam alatt adagoljuk.
19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az RfH anyag és a bázis közötti arány (RfH/bázis) legalább 1,5-szerese a sztöchiometrikus mennyiségnek.
20. Reagens az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti perfluor-alkilezésnél való felhasználásra, azzal jellemezve, hogy RfH általános képletnek megfelelő anyagot és egy bázist tartalmaz, és az RfH általános képletű anyag a (II) általános képletű vegyületnek
H-(CX2)p-EWG (II) felel meg, amely képletben
X jelentése azonos vagy különböző, és lehet fluoratom vagy egy CnF2n+1 általános képletnek megfelelő csoport, ahol n értéke legfeljebb 5, előnyösen 2, vagy jelenthet még klóratomot, p értéke legfeljebb 2,
EWG jelentése egy elektronelvonó csoport, amelynek esetleges funkciós csoportjai inertek a reakciókörülmények között, jelentése előnyösen fluoratom vagy C„F2n+i általános képletű perfluorcsoport, ahol n értéke legfeljebb 8, legfeljebb előnyösen 5.
21. A 20. igénypont szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a bázishoz kapcsolt sav pK^-értéke legalább 15, előnyösen legalább 20, még előnyösebben legalább 30.
22. A 20. és 21. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a bázissal kapcsolt sav illékony a reakciókörülmények között.
23. A 20-22. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közegben jelen lévő legerősebb sav, nem figyelembe véve az RfH képletnek megfelelő anyagot és a szubsztrátumot, pKa-értéke legalább 25, előnyösen legalább 30, még előnyösebben legalább 35.
24. A 20-23. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közegben, amely a szubsztrátumot és az RfH anyagot tartalmazza, a jelen lévő víz moláris mennyisége kevesebb mint negyede, előnyösen kevesebb mint tizede, még előnyösebben kevesebb mint ötvenedrésze a beadagolt bázisnak.
25. A 20-24. igénypontok bármelyike szerinti reagens, azzal jellemezve, hogy a poláros és vízmentes közeg tartalmaz legalább egy oldószert, amelynek donorszáma legalább kb. 10, előnyösen legalább kb. 20, még előnyösebben legalább kb. 30.
26. A 20-25. igénypont szerinti reagens, amely (IV) általános képletű vegyületet tartalmaz, amely képletben
HU 222 504 Bl
M+ jelentése egy egyértékű kation, előnyösen egy alkálifém vagy egy kvatemer foszfóniumion (előnyösen legfeljebb 40 szénatomos, még előnyösebben legfeljebb 24 szénatomos),
Rn,R12 és R13 jelentése egy szénhidrogén-tartalmú 5 lánc, így arillánc, beleértve az alkil-aril- vagy alkilláncokat, valamint az alkil- és cikloalkilláncokat, és ezek a láncok egymáshoz kapcsolódva egy vagy több gyűrűt is alkothatnak.
27. A 20-22. igénypontok bármelyike szerinti reagens, amelyben a (IV) általános képletű vegyület koncentrációja legalább 1 mmol/liter.
HU9904330A 1995-11-23 1996-11-22 Perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárás és az eljárásnál felhasznált reagensek HU222504B1 (hu)

Applications Claiming Priority (3)

Application Number Priority Date Filing Date Title
FR9513996A FR2741618B1 (fr) 1995-11-23 1995-11-23 Procede utile pour la perfluoroalcoylation et reactif pour mettre en oeuvre ce procede
FR9614134 1996-11-15
PCT/FR1996/001854 WO1997019038A1 (fr) 1995-11-23 1996-11-22 Procede utile pour la perfluoroalcoylation et reactif pour mettre en oeuvre ce procede

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HUP9904330A2 HUP9904330A2 (hu) 2000-04-28
HUP9904330A3 HUP9904330A3 (en) 2000-09-28
HU222504B1 true HU222504B1 (hu) 2003-07-28

Family

ID=26232347

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9904330A HU222504B1 (hu) 1995-11-23 1996-11-22 Perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárás és az eljárásnál felhasznált reagensek

Country Status (10)

Country Link
US (2) US6096926A (hu)
EP (1) EP0863857B1 (hu)
JP (1) JP2000500480A (hu)
AT (1) ATE225761T1 (hu)
AU (1) AU7699196A (hu)
DE (1) DE69624256T2 (hu)
DK (1) DK0863857T3 (hu)
ES (1) ES2180811T3 (hu)
HU (1) HU222504B1 (hu)
WO (1) WO1997019038A1 (hu)

Families Citing this family (14)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
FR2763586B1 (fr) * 1997-05-23 2001-05-18 Rhodia Chimie Sa Composes utiles pour la perhalogenoalcoylation et reactif pour mettre en oeuvre ces composes
DE69724141T2 (de) 1996-11-15 2004-06-09 Rhodia Chimie Verbindungen verwendbar zur perhaloalkylierung, reagenz für ihrer durchführung und verfahren zu ihrer herstellung
FR2827285B1 (fr) * 2001-07-10 2003-12-05 Rhodia Chimie Sa Reactif et procede pour la perfluoroalcoylation
AU2002359525A1 (en) 2001-11-29 2003-06-17 University Of Southern California Magnesium mediated preparation of fluorinated alkylsilanes
DE10216998A1 (de) * 2002-04-18 2003-11-13 Merck Patent Gmbh Verfahren zur Herstellung von Perfluoralkylphosphinen und deren Verwendung als Perfluoralkylierungsreagenzien
FR2862972B1 (fr) 2003-11-28 2006-02-17 Rhodia Chimie Sa Reactif et procede d'obtention d'un derive fluore et silyle
ES2701451T3 (es) 2011-04-28 2019-02-22 Univ Southern California Trifluorometilaciones directas usando trifluorometano
ES2625547T3 (es) 2012-09-27 2017-07-19 Bayer Cropscience Ag Procedimiento de preparación de fenil y piridil pirrolidinas opcionalmente sustituidas
JP5991899B2 (ja) * 2012-11-02 2016-09-14 国立大学法人 名古屋工業大学 トリフルオロメチル基含有化合物の製造方法
BR112016028649A2 (pt) 2014-06-06 2018-07-10 Lonza Ag método para preparação de compostos alquilados ou de flúor, cloro e fluorocloro alquilados por catálise heterogênea
EP3495341B1 (en) 2016-08-05 2022-11-02 Kanto Denka Kogyo Co., Ltd. Preparation process of perfluoroalkyl compound with monohydroperfluoroalkane as starting material
JP2021165246A (ja) * 2020-04-08 2021-10-14 国立大学法人 名古屋工業大学 ペンタフルオロエチル基含有アルコール類の製造方法、有機半導体材料および酵素活性阻害剤の製造中間体化合物
JP7623205B2 (ja) * 2021-04-21 2025-01-28 国立大学法人 名古屋工業大学 ペンタフルオロエチル基含有化合物の製造方法
JP7623206B2 (ja) * 2021-04-26 2025-01-28 国立大学法人 名古屋工業大学 トリフルオロメチルケトン類及びペンタフルオロエチルケトン類の製造方法

Family Cites Families (1)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5066795A (en) * 1989-02-10 1991-11-19 Sagami Chemical Research Center Perfluoroalkyl-containing compound

Also Published As

Publication number Publication date
ES2180811T3 (es) 2003-02-16
HUP9904330A3 (en) 2000-09-28
WO1997019038A1 (fr) 1997-05-29
ATE225761T1 (de) 2002-10-15
AU7699196A (en) 1997-06-11
US6355849B1 (en) 2002-03-12
EP0863857A1 (fr) 1998-09-16
EP0863857B1 (fr) 2002-10-09
DK0863857T3 (da) 2002-11-04
US6096926A (en) 2000-08-01
JP2000500480A (ja) 2000-01-18
DE69624256D1 (de) 2002-11-14
DE69624256T2 (de) 2003-09-18
HUP9904330A2 (hu) 2000-04-28

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU222504B1 (hu) Perfluor-alkilezésnél felhasználásra kerülő eljárás és az eljárásnál felhasznált reagensek
Russell et al. Effective nucleophilic trifluoromethylation with fluoroform and common base
US6958415B2 (en) Synthesis of pentafluorosulfuranyl arylenes
KR102727737B1 (ko) 함불소 이미드염 화합물 및 계면 활성제
RU2204545C2 (ru) Реактив и способ для введения замещенной дифторметильной группы в соединения, имеющие по меньшей мере одну электрофильную функцию
JPH0543696B2 (hu)
CN101426761B (zh) 制备氧硫化物和氟化有机衍生物的方法
RU2160252C2 (ru) Реактив для синтеза оксисульфированных фторсодержащих органических соединений и способ получения оксисульфированных фторсодержащих органических соединений
US6464895B2 (en) Reagent and process which are useful for grafting a substituted difluoromethyl group onto a compound containing at least one electrophilic function
US6203721B1 (en) Compounds useful for perhalogenoalkylation, reagent for implementing these compounds and synthesis method for obtaining these compounds
CN101460444B (zh) 羧酸化合物、其用途及其制造方法
RU2192414C2 (ru) Способ введения замещенной дифторметильной группы
CN107250097B (zh) 含氟α-酮羧酸酯类的实用制造方法
JP5201620B2 (ja) ホスホニウムイオン液体、ビアリール化合物の製造方法およびイオン液体の使用方法
US8173846B2 (en) Substituted cyclohexenones
US7692048B2 (en) Method for producing fluorine-containing halide
JPS62198637A (ja) 1,1,3−トリクロルアセトンの製造方法
WO2001068254A1 (en) Chiral lead catalyst and method of asymmetric aldol reaction
JP3268459B2 (ja) アセトフェノン類の製造法
US7078571B2 (en) Preparation of 1,3-di-halo-substituted benzene derivatives
JP6766459B2 (ja) カルボン酸エステルの製造方法
JPH0513140B2 (hu)
WO2024157915A1 (ja) 組成物、グリニャール試薬、および組成物の製造方法
Chen et al. A convenient synthesis of fluoroalkyl ketones and sulfones from perfluoroisopropyl iodide
JP2004067545A (ja) 含フッ素アルキルヒドラジンおよびその中間体

Legal Events

Date Code Title Description
HFG4 Patent granted, date of granting

Effective date: 20030611

MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees