HU222132B1 - Eljárás vágány fekszintjének szabályozására - Google Patents

Abstract

Az eljárás során egy vágányszakasz bal és jobb oldali sínjeitegymástól függetlenül felmérik, és egy számító- és vezérlőegységgelmeghatározzák és tárolják a tényleges fekszintet (15); egy választhatótűréshatáron kívül eső (extrém) fekszinthibák elektronikus simításávalegy előírt fekszintet (19) képeznek; a felmért vágányszakaszon egykezdőpont (S) és egy végpont (E) kijelölésével behatárolják az előírtfekszintre (19) hozandó vágányszabályozási szakaszt (24); egy aláverőgép aláverő aggregátját pontosan a meghatározott vágányszabályozásiszakasz (24) kezdőpontjára (S) állítják; a kezdőpontban (S) asínemelést a kezdőponttal (S) határos, nem szabályozott vágányszakasz(22) fekszintjére korlátozzák, ahhoz illesztik; és a vágány mindkétsínjét egymástól függetlenül az előírt fekszintre (19) emelve ésaláverve végrehajtják az extrém hibát tartalmazó szakaszokraösszpontosuló fekszint- szabályozást. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás sínekből és aljakból álló vágány fekszintjének szabályozására.

A „Dér Eisenbahningenieur” című szakfolyóirat „Leitcomputer fiir Stopfmaschinen” című cikkéből (1993. 9. szám, 570-574. old.) ismeretes egy „ALC”nek nevezett, modem számítógépes egység vágány fekszintjének optimális szabályozására. Ennek segítségével az aláverő gép nemcsak egy ismert, előírt vágánygeometriának megfelelően vezethető, hanem akkor is, amikor az előírt geometria nem ismert. Az utóbbi esetben egy mérőmenetet hajtanak végre az aláverő géppel, és a felméréssel meghatározott tényleges vágánygeometriából elektronikus ívmagasság-kiegyenlítéssel kiszámítanak egy előírt fekszintet a megfelelő korrekciós értékekkel.

Célunk a találmánnyal olyan eljárás létrehozása vágány fekszintjének szabályozására, amely speciálisan a csak rövid vágányszakaszokra korlátozódó extrém fekszinthibák optimális megszüntetésére alkalmas.

A találmány szerint a kitűzött feladatot egy olyan eljárással oldjuk meg, amelynek során

a) egy vágányszakasz bal és jobb oldali sínjeit egymástól függetlenül felméijük, és egy számító- és vezérlőegységgel meghatározzuk és tároljuk a tényleges fekszintet,

b) egy választható tűréshatáron kívül eső fekszinthibák elektronikus simításával egy előírt fekszintet képezünk,

c) a felmért vágányszakaszon egy kezdőpont és egy végpont kijelölésével behatároljuk az előírt fekszintre hozandó vágányszabályozási szakaszt,

d) egy aláverő gép aláverő aggregátját pontosan a meghatározott vágányszabályozási szakasz kezdőpontjára állítjuk,

e) a kezdőpontban a sínemelést a kezdőponttal határos, nem szabályozott vágányszakasz fekszintjére korlátozzuk, és

f) a vágány mindkét sínjét egymástól függetlenül az előírt fekszintre emelve és aláverve végrehajtjuk a fekszintszabályozást.

Az eljárási lépéseknek ez a kombinációja lehetővé teszi azt, hogy az egész vágányszakasz költséges szabályozása helyett csak a már nem tűrhető mértékben hibás, viszonylag rövid szakaszokat munkáljuk meg úgy, hogy egyrészt tartósan kiküszöböljük az extrém hibákat, másrészt pedig optimálisan hozzáillesszük a szabályozott szakaszt az azzal határos, megmunkálatlan vágányszakaszok tényleges helyzetéhez. Ebben az összefüggésben lényeges az, hogy - különösen a túlemeléses vágány ívekben - mindkét sínszálhoz egy saját, a másiktól független előírt helyzetet képezünk, hogy a fekszintszabályozás után ne legyenek veszélyes síktorzulási hibák.

Előnyösen a bal és a jobb oldali sín tényleges fekszintjét egymástól függetlenül tároljuk, és egy monitoron grafikusan ábrázoljuk. Szintén előnyös, ha a tényleges és az előírt fekszint közötti különbségtől függően automatikusan választunk normál, kétszeres vagy háromszoros, illetve nagynyomású aláverési üzemmódot. A felmért tényleges fekszint elektronikus simítását célszerűen ívmagasság-kiegyenlítő eljárással hajtjuk végre. Célszerű továbbá, ha a monitoron kijelezzük az aláverő aggregét mindenkori helyzetét a vágányhoz viszonyítva.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban rajzok alapján részletesen ismertetjük. A rajzokon az

1. ábra: egy aláverő gép oldalnézete, a

2-5. ábrák: egy vágányszakasz tényleges és előírt fekszintgörbéi vázlatosan, és a

6. ábra: a fekszintek megjelenítése a monitoron.

Az 1. ábrán látható 1 aláverő gép 4 sínekből és 5 aljakból álló 6 vágányon gördülő 2 futóművekkel, és ezekre támaszkodó 3 gépkerettel rendelkezik. Az 1 aláverő gép a fekszintszabályozáshoz 4 sínenként egy-egy függőleges irányban függetlenül állítható 7 aláverő aggregáttal és 8 vágányemelő és -irányító aggregáttal van felszerelve. A 6 vágány egy 10 vonatkoztatási rendszer segítségével mérhető fel, amelynek 9 tapintógörgői a 6 vágányon gördíthetők. A 10 vonatkoztatási rendszer 4 sínenként egy-egy, az 1 aláverő gép hosszirányában elhelyezett 11 húrt tartalmaz a magassági helyzet, és középen egy további 12 húrt a 6 vágány oldalirányú helyzetének meghatározásához. Egy 14 monitorral ellátott 13 számító- és vezérlőegység tárolja a 6 vágány tényleges helyzetének adatait, és kiszámít egy előírt helyzetet.

A 2. ábrán a bal, a 3. ábrán a jobb oldali 4 sín tényleges 15, 16 fekszintje látható. A 2. ábrán a 17 vonal a bal oldali 4 sín elméletileg előírt túlemelési helyzetét szemlélteti. A 3. ábrán a tényleges 16 fekszint extrém eltérést mutat az előírt helyzettől. Ha ezt a vágányszakaszt a szokásos módon szabályoznánk, a 2. ábrán látható bal oldali sínszál - a jobb oldali 4 sínre vonatkoztatott keresztszintmérés miatt - automatikusan a 18 pontvonalnak megfelelő, elméletileg előírt helyzetbe kerülne. A találmány szerinti eljárás során azonban a két 4 sín független felmérése és szabályozása következtében csak a 3. ábrán feltüntetett helyzetű jobb oldali sínszálat emeljük (a szomszédos, nem szabályozott vágányszakaszokhoz illeszkedve) egy előírt 19 fekszintre, míg az ezzel a szakasszal átellenes, túlemelésben levő bal oldali sínszálat változatlanul a még elfogadható tényleges 15 fekszinten hagyjuk. Az előírt 19 fekszintet a tényleges 16 fekszint felmérése után a 13 számító- és vezérlőegység segítségével, ismert módon, elektronikus ívmagasság-kiegyenlítéssel (elektronikus simítással) számítjuk ki. Abban az esetben, amikor például a túlemelt sínszálnak már elfogadhatatlan fekszinthibája van, ezt a sínszálat is a hibás szakasszal szomszédos sínszakaszok fekszintjéhez igazítjuk. Az 1 aláverő gépen elhelyezett keresztszintmérők mindössze információt szolgáltatnak a meglevő túlemelésről, de nem befolyásolják az 1 aláverő gép vezérlését és a fekszint szabályozását.

A továbbiakban a 4-6. ábrák alapján írjuk le a találmány szerinti eljárást.

Az első lépésben az 1 aláverő géppel egy mérőmenetet végzünk a 20 nyíllal jelölt irányban, és közben egymástól függetlenül regisztráljuk a bal és a jobb olda2

HU 222 132 Bl li 4 sínek tényleges 15,16 fekszintjét (4. és 5. ábra), és az adatokat bevisszük a 13 számító- és vezérlőegységbe. Ezután a 13 számító- és vezérlőegységgel meghatározzuk azokat a fekszinthibákat, amelyek meghaladnak egy választható tűréshatárt. Ezeket a fekszinthibákat egy előírt 19 fekszint képzése közben - egy ismert elektronikus ívmagasság-kiegyenlítő eljárásnak megfelelően - simítjuk és a 14 monitoron kijelezzük.

Mindegyik 24 vágányszabályozási szakaszt - azaz minden olyan szakaszt, ahol korrekcióra van szükség manuálisan vagy automatikusan egy S kezdőpont és egy E végpont elektronikus meghatározásával behatároljuk. Ezután az 1 aláverő géppel az első S kezdőpontra (4. ábra) állunk úgy, hogy a 7 aláverő aggregét pontosan az S kezdőpont felett legyen. A pontos beállást a kezelő a 14 monitoron (6. ábra) követheti, mivel egy 21 mutatóvonal - az 1 aláverő gépnek a 6 vágányhoz, illetve a 14 monitoron szintén látható tényleges és előírt fekszinthez képest végzett mozgásával szinkronban - a 6 vágány hosszirányában mozog. A 14 monitoron a 6 vágány 23 kilométer-szelvényezése is látható.

Miután ezen az egyszerű módon pontosan pozícionáltuk a 7 aláverő aggregátot, az S kezdőpontban csak a bal oldali 7 aláverő aggregátot süllyesztjük le a vágányszabályozáshoz, és közben természetesen csak a bal oldali 4 sínt emeljük a 8 vágányemelő és -irányító aggregáttal az elektronikus simítással meghatározott előírt 19 fekszintre.

Mivel a vágányszabályozás megkezdésekor a jobb oldali 4 sín mentén megtett út mérése is automatikusan megkezdődik, a jobb oldali 4 sínhez tartozó S kiindulási pont (5. ábra) elérése után automatikusan lesüllyeszthető a jobb oldali 7 aláverő aggregét is a jobb oldali sínszál szabályozásához. Amikor valamelyik 4 sínen elérjük az E végpontot, azon az oldalon befejezzük a szabályozást.

A találmány szerinti eljárásnak az az előnye, hogy a vágányszabályozási munkák viszonylag gyorsan elvégezhetők, mivel az extrém hibákra összpontosulnak, eközben a nem szabályozott vágányszakaszok előnyös módon továbbra is jól tömörített, stabilizált, csupán csekély, elfogadható hibával rendelkező helyzetben maradnak.

Ebben az összefüggésben az is lényeges, hogy a 4 sínek emelése a szabályozási szakasz S kezdőpontjánál az azzal határos, nem szabályozott 22 vágányszakasz fekszintjére korlátozódik, ahhoz illeszkedik. Azért, hogy a hibákat tartósan ki lehessen küszöbölni, a javítási előírásokat nemcsak a referenciasínre, hanem a túlemelt 4 sínre is meg kell adni. A fekszinthiba nagysága szerint lehetőség van normál, kétszeres vagy háromszoros aláverésre, illetve nagynyomású aláverésre. Általában az S kezdőpont után következő első aljakat normálmódon veijük alá, majd a fekszinthiba maximumának közelében kétszeres alávetést alkalmazunk, és ha szükséges - a hiba nagyságától és az aljak fajtájától függően - nagy nyomásra kapcsolunk át. Amikor a fekszinthiba az E végpont közelében újra kisebb lesz (ezt a kezelő a 14 monitoron látja), az E végpontig ismét normál alávetést végzünk. A vágányszabályozás után egy ellenőrző mérőmenetet hajtunk végre az 1 aláverő géppel.

Ha a fekszinthibák előzetes, precíziós felmérésével (a gépre szerelt kombinált fekszint- és iránymérő lézerrel, EM-SAT vagy kézi-optikai módszerekkel) meghatározott emelési-korrekciós értékeket alkalmazzuk, akkor ezeket - az ismert gépvezérléssel ellentétben - a találmány szerinti vezérléshez a bal és a jobb oldali 4 sínre szétválasztva visszük be a 13 számító- és vezérlőegységbe.

Claims (5)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás sínekből és aljakból álló vágány fekszintjének szabályozására, azzal jellemezve, hogy

a) egy vágányszakasz bal és jobb oldali sínjeit (4) egymástól függetlenül felmérjük, és egy számító- és vezérlőegységgel (13) meghatározzuk és tároljuk a tényleges fekszintet (15),

b) egy választható tűréshatáron kívül eső fekszinthibák elektronikus simításával egy előírt fekszintet (19) képezünk,

c) a felmért vágányszakaszon egy kezdőpont (S) és egy végpont (E) kijelölésével behatároljuk az előírt fekszintre (19) hozandó vágányszabályozási szakaszt (24),

d) egy aláverő gép (1) aláverő aggregátját (7) pontosan a meghatározott vágányszabályozási szakasz (24) kezdőpontjára (S) állítjuk,

e) a kezdőpontban (S) a sínemelést a kezdőponttal (5) határos, nem szabályozott vágányszakasz (22) fekszintjére korlátozzuk, és

f) a vágány (6) mindkét sínjét (4) egymástól függetlenül az előírt fekszintre (19) emelve és aláverve végrehajtjuk a fekszintszabályozást.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a bal és a jobb oldali sín (4) tényleges fekszintjét (15, 16) egymástól függetlenül tároljuk, és egy monitoron (14) grafikusan ábrázoljuk.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tényleges és az előírt fekszint (15, 19) közötti különbségtől függően automatikusan választunk normál, kétszeres vagy háromszoros, illetve nagynyomású alávetési üzemmódot.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a felmért tényleges fekszint (15) elektronikus simítását ívmagasság-kiegyenlítő eljárással hajtjuk végre.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a monitoron (14) kijelezzük az aláverő aggregét (7) mindenkori helyzetét a vágányhoz (6) viszonyítva.