HU222070B1 - Fogápoló eszköz cserélhető betétrésszel - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya fogápoló eszköz, amelynek része egy nyél, része egyfej (1), és része a fejnek (1) egy teknőjébe (6) bepattanóanbehelyezhető betétrész (2), amely onnan kidobható egy, a fej (1) hátán(10) elhelyezett, rugózó nyomóelem (13) közvetítésével, amely reágyakorolt nyomáskor a betétrész (2) hátoldalára hat. A találmányszerint a fej (1) a hátán (10) egy, a nyomóelemmel (13) lezártnyílással (11) van ellátva, amibe a betétrész (2) belenyúlik, és anyomóelem (13) utánengedő korongként (14) van kialakítva műanyagból,és a korong (14) a külső peremével a nyílás (11) falához tömítőenrögzítve van. ŕ

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 1 lap ábra)

HU 222 070 Bl

A találmány tárgya fogápoló eszköz, amelynek része egy nyél, része egy fej, és része a fejnek egy teknőjébe bepattanóan behelyezhető betétrész, amely onnan kidobható egy, a fej hátán elhelyezett, rugózó nyomóelem közvetítésével, amely reá gyakorolt nyomáskor a betétrész hátoldalára hat.

A fenti jellegű fogápoló eszközök leggyakrabban fogkefék formájában fordulnak elő, ezért a továbbiakban csak fogkefékre szorítkozunk. De ugyanúgy a találmány körébe tartoznak azok a fogápoló eszközök is, amelyeket kizárólag a foghús masszírozására vagy a fogközi terek ápolására gyártanak.

Fogkefékre összehasonlíthatatlanul gyakrabban van szükség, mint az összes többi kefefajtára. Az ok a rendszeres fogápolással járó gyakori (sokszor naponta háromszori) kefehasználatban és a fogkefének ezzel összefüggő gyors kopásában rejlik. Ehhez járul még, hogy a fogkefét már viszonylag csekély, más keféknél még elfogadható kopás bekövetkezésekor ajánlatos kicserélni, hogy a fogkefe állandóan optimális hatékonyságú legyen.

A nagy fogkefefogyasztás - Németországban például mintegy 150 millió darab évente - következtében egyre inkább előtérbe kerül a hulladék anyag mentesítése és a nyersanyagforrások kímélése, mert a kopás miatt használhatatlanná vált anyaghányad az összanyaghoz képest rendkívül csekély, és a mentesítendő összanyagot még száz százalékos reciklálás esetén sem lehet ugyanazon termékké feldolgozni, mert a visszanyert alapanyag már nem teljesíti azokat a szigorú minőségi követelményeket, amelyek például egy fogkefe sörteanyagánál elengedhetetlenek. Még ha a cserélhető keferészű ismert kefék alapjában véve meg is engednék, hogy kopás után csak a keferészt cseréljék ki, egyfelől ez mint környezetvédelmi kérdés eddig nem került előtérbe, másfelől pedig a szokásos keféknél - mint például tisztítókefék, testápoló kefék stb. - viszonylag csekély szerepe is van, mert az élettartamuk messze hosszabb, és a felhasználhatatlan és még újrahasznosítható anyag hányada között nincs akkor aránytalanság, mint fogkeféknél.

Végül fogkeféknél még arra a sajátosságra is tekintettel kell lenni, hogy azoknak mindenféle korosztályba tartozó és különböző képzettségű személy által rendeltetésszerűen használhatóknak kell lenniük, ami azt jelenti, hogy a keferész kicserélésének a legegyszerűbb módon és csekély erőkifejtéssel végrehajthatónak kell lennie, úgy hogy az alkatrészek összekapcsolása mégis kielégítően biztos legyen.

Ma lényegében véve két rendszer van a piacon. Az úgynevezett cserélhető fejű keféknél (EP 0 199 849 Bl, DE 94 20 405 Ul) a sörtével ellátott teljes fej a nyélen, illetve a száron van oldhatóan rögzítve. A reteszelő rögzítőelemek lényegében véve a nyél hossztengelyére harántirányban vannak elhelyezve a nyélen és a fejnek egy nyúlványán, és a fej és nyél hossztengelyirányú egymásba dugásával vannak összekapcsolva. Fordítva pedig hossztengelyirányú széthúzással lehet oldani a két részt. Ezek a cserélhető fejű kefék gyakorlati felhasználhatóság és higiénia szempontjából kielégítőek. Ugyanakkor a fej műanyaghányada, amely a sörték elhasználódása után hulladékká válik, még meglehetősen tekintélyes. Ehhez járul még az a hátrány, hogy a rögzítőelemek a fej és a nyél közötti átmeneti tartományban vannak, tehát olyan zónában, ahol használat közben a legnagyobb hajlítóerők működnek. A fogkefe viszont éppen ebben a zónában le van gyengítve a rögzítőelemekkel kapcsolatos konstrukciós változtatások miatt Ez különösen súlyosan esik a latba, mert alkalmazástechnikai okokból a nyél és a fej között egy karcsú és adott esetben rugózó nyak lenne kívánatos, ami ezeknél a cserélhető fejű keféknél gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ezért javasoltak már olyan cserélhető fejű keféket, amelyeknél egy karcsú nyakkal ellátott fej van a vastagabb nyélbe bepattintva. Az alkalmazástechnikai előny így messzemenően meg van őrizve, csakhogy még nagyobb műanyag hulladékhányad árán. Ehhez járul még valamennyi cserélhető fejű kefénél az a veszély, hogy nem szabályszerű összepattintás vagy a reteszelés használat közbeni oldódása súlyos sérüléseket okoz a szájüregben.

A másik ismert rendszernél, amelyhez a találmány szerinti fogápoló eszköz a tárgyi köre szerint tartozik, a sörték egy vékony lapként kialakított hordtestbe vannak erősítve, és ez a keferész a keretszerű vagy házszerű fejbe cserélhetően be van pattintva (DE 44 34 617 Al). A hordtest palástfelületén vezetékszerű reteszek vannak, és a ház megfelelő horonyszerű fészkekkel van ellátva. Ezenkívül a hordtest hátoldalán egy csaprész van, amely egy, a ház fenekében kialakított lyukba belenyúlik, és a fej hátán egy szabadon hozzáférhető nyomófelületet képez. A hordtestet a fejbe bepattintják, és onnan a csaprészre gyakorolt nyomással lehet kidobni. A sörték elkopásakor kicserélendő műanyagtömeg minimumra van csökkentve, és a cserélhető keferészeket a csekély anyagigény folytán gazdaságosan elő lehet állítani. A cserélhető fejű kefékkel ellentétben azonban itt higiénés, meg konstrukciós problémák is jelentkeznek. A hordtest és a ház oldalfala közötti szükségszerű résben, amely rosszul tud csak kiszáradni, egyfelől szennyeződés rakódik le, másfelől pedig baktériumok fészkelik be magukat. Ez többé-kevésbé érvényes a fej és a hordtest közötti egész résre.

Ezért a hordtestet a sörteoldalán már egy körbefutó, rugalmas peremmel is ellátták (DE 37 24 640 C2), aminek az lenne a szerepe, hogy a ház oldalfalának homlokoldalára tömítően felfeküdjön. Ez megfelelő húzóerőket feltételez, amelyek a hordtestet a házba húzzák, aminek folytán megfelelően nagy reteszelőerők működnek. Ez viszont megnehezíti a keferész behelyezését és kidobását. Mivel a bepattintás alakzárással történik, a reteszelemeknek értelemszerűen nagy kiteijedésűeknek kell lenniük, ami a fejnél nagy falvastagságokat tesz szükségessé. Még költségesebb egy másik kiviteli alak (DE 296 00 398 Ul), amelynél a hordtest és a ház közötti összes tömítőfelületre rugalmas lapostömítéseket helyeznek be, amelyek alkalmas nagyságú előfeszültséggel egyszersmind tartják is a keferészt. Az előfeszültséget teljes mértékben a ház oldalfalának kell felvennie, ami rövid idő alatt szükségszerűen kitágul, és a keferészt nem képes többé megbízhatóan tartani.

HU 222 070 Bl

Más javaslatoknál (DE 91 09 625 Ul, DE 34 34 617 Al) a hordtest palástja mentén csak szakaszonként vannak reteszvezetékek, de ez szükségszerűen a rés tömítettségének rovására megy, mivel a reteszvezetékek és reteszfészkek a tömítőfelületeken vannak, és nagyon szűk tűréseket kell betartani ahhoz, hogy egyfelől a tömítőfelületek szoros felfekvését, másfelől pedig megbízható összereteszelést egyaránt biztosítani lehessen. Ilyen tűréseket fröccsöntött daraboknál, illetve a fej meg a nyél anyagaként kizárólagosan szóba jövő olcsóbb kategóriájú műanyagokkal nemigen lehet betartani. Ráadásul a ház oldalfala a reteszelőerők miatt állandóan rugalmas előfeszítés alatt áll. Mivel feszültség alatt a műanyagok tartós folyásnak nem állnak ellen (hidegfolyás), a ház oldalfalának szorítóereje nagyon gyorsan lecsökken, és így a nyél és a fej élettartama erősen korlátozott. Mivel a műanyag kifáradását és a tűrések vele járó megnövekedését a felhasználó nem képes érzékelni, a reteszelemek működészavarát adott esetben csak fogmosáskor veszi észre. Ha használat közben a keferész kioldódik, itt is kellemetlen sérüléseket okozhat a szájüregben, például a fogínynek.

A keferész és a fej nagyon szilárd és tartós összekapcsolását egy ismert fogkefénél (DE 41 04 314 Al) úgy érik el, hogy a hordtest hátoldalára rá van formázva két egymás felé V alakban álló vezeték, amelyek a hordtest teljes hosszában végigmennek. A vezetékek egy, a fejen kialakított, V alakban nyíló hasítékba akaszkodnak bele, amely a hossztengelye mentén ugyancsak a fej teljes hosszában végigmegy. Behelyezéskor a vezetékeket befelé és egymás felé annyira deformálni kell, hogy azok a V alakú hasíték legszűkebb keresztmetszetén át tudjanak jutni, hogy aztán a hasítékban szétterpeszkedjenek. A reteszkötés rugalmasan deformált elemei tehát a cseredarabon vannak, ahol az anyagkifáradás kevésbé jelentős. A reteszkötés létrehozásához és oldásához azonban olyan nagy deformálóerőket kell gyakorolni a vezetékekre, hogy a keferészt csak speciálisan illesztett szerszámok segítségével lehet kinyomni, illetve kiemelni. A speciális szerszámok szükségessége nemcsak növeli a fogyasztóra háruló rendszerköltséget, de leküzdhetetlen gyakorlati akadályt is jelent a rendszer piaci érvényesülésében. Ez azért is így van, mert nem teljesül a sérülések elkerülésének egyik követelménye, nevezetesen hogy a kefehát sima formájú legyen. Végül a fogkefe higiénés okokból is teljesen alkalmatlan, mert a hasíték és a vezetékek több vékony rést képeznek, amelyekben szennyeződés és a fogápoló szer maradványai le tudnak rakódni, és baktériumok meg tudnak telepedni. Hasonlókat lehet elmondani egy másik ismert kiviteli alakra (US 4 543 679), amelynél a hordtesten egy szétterpeszkedő csaprész van, amely egy, a fej hátán levő V alakú átmenőnyílásba nyúlik bele.

Valamennyi olyan kiviteli alaknál, ahol a hátoldalon szabadon hozzáférhető csaprész szolgál nyomóelemként, jelentkezik a már taglalt probléma: szennyeződés behatolása és baktériumok megtelepedése. Ráadásul a fej háta nem sima felületű, és a rések és bemélyedések a használati idő növekedésével megnagyobbodhatnak. A hát felületének egyenetlenségei sérüléseket okozhatnak a szájüregben.

A nevezett hátrányokat a már említett kiviteli alaknál (DE 37 24 640 C2) messzemenően kiküszöbölik azáltal, hogy a ház a hátoldalon le van zárva, és a ház fenekének falvastagsága egy zárt görbe mentén úgynevezett film típusú csuklós pánttá („filmzsanér”) le van gyengítve, miáltal a fenék legyengítési görbén belüli része a fenék fennmaradó részéhez egy rugószerűen működő kötéssel van hozzákapcsolva. Az így nyert nyomóelemet ujjal kifejtett nyomással át lehet helyezni, és vele közvetlenül a hordtestre hatva ki lehet dobni a betétrészt. Ennek a kiviteli alaknak további előnye még, hogy a nyomóelem kidobófunkciójától függetlenül szigorú gyártási tűréseket lehet választani a reteszelemekre. Hátrány viszont, hogy az ilyen kiviteli alak szükségszerűen csak rövid löketet enged meg a nyomóelemre. Ezenkívül a fejet viszonylag drága műanyagból kell készíteni, hogy a nyomóelem megfelelő rugalmassági tulajdonságokkal rendelkezzék. Végül pedig a nyomóelem és a fenék közötti rugózó kötés tájékán könnyen bekövetkezhet fáradásos törés. Mivel a rugózó csuklós pánt végett a fej hátán szükségszerűen falvastagságot gyengítő réseket kell kialakítani, a higiénés követelmények itt is korlátozottan teljesülnek csak, és itt is előfordulhat sérülés a szájüregben.

A találmány feladata az utoljára említett felépítésű fogápoló eszközt úgy tökéletesíteni, hogy az teljesítse a rendkívüli higiénés követelményeket, és jobb használati tulajdonságokkal rendelkezzék.

A feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a fej a hátán egy, a nyomóelemmel lezárt nyílással van ellátva, amibe a betétrész belenyúlik, és a nyomóelem utánengedő korongként van kialakítva műanyagból, és a korong a külső peremével a nyílás falához tömítően rögzítve van.

A találmány szerinti kiviteli alak lényegében véve három részből áll, nevezetesen: egy fejből, amely adott esetben nyéllel van ellátva; egy, a fej teknőjébe helyezett betétrészből, amely legalább részben a fej nyílásába belenyúlik (ez a betétrész a tulajdonképpeni ápolást végző rész, ami fogkefénél egy keferész); és egy külön nyomóelem, ami utánengedő műanyag korongként van kialakítva, és a pereménél a nyílás falához tömítően rögzítve van.

Ennél a kiviteli alaknál a betétrész és a fej közötti reteszkötés gyártási tűrései a nyomóelem kidobófunkciójától függetlenek. Ezért a reteszkötés konstrukciójának tervezésekor kizárólag csak a saját rendeltetését, azaz az egymáshoz reteszelés és a reteszelés oldása funkciót kell szem előtt tartani. Mind a módot, ahogy a nyomóelem a nyílás falához van erősítve, mind a nyomóelem anyagát meg lehet választani kizárólag csak az alkalmazási cél figyelembevételével. Mivel a kidobáshoz szükséges rugalmasság egyedül a korong konstrukciós kialakításával van biztosítva, a fejet képező házon sincsenek gyenge pontok, és ami nagyon fontos még, a nyomóelem löketét funkcionálisan optimalizálni lehet. Végül pedig a fejben levő nyílás hermetikusan le van zárva olyan módon, hogy sima külső felület jön létre. Ráadá3

HU 222 070 Bl sül sikerült elkerülni kifelé nyitott rések létét, amik higiénésen problematikusak lennének.

A nyomóelem kidobáskor megtett löketét és rugalmas viselkedését alkalmazástechnikailag optimalizálni lehet olyan módon is, hogy a felhasználó a funkciót szenzitíven vagy akusztikusán érzékelje, és ezek a hatások adott esetben a nyomóelem funkciójától különválasztott reteszkötés megfelelő tervezésével erősíthetők.

Egy előnyös kiviteli alaknál a betétrész a fej teknőjében fekvő hátoldalán egy csaprésszel rendelkezik, amely egészen a korongig belenyúlik a nyílásba, és a csaprész a nyílásban meg van vezetve.

Ezáltal a betétrész kotyogásmentesen ül a fejben, továbbá a csaprész megvezetése nagyon megkönnyíti a betétrész fejbe való behelyezését. A betétrészen levő csaprészre és a fej nyílására meg lehet találni azt a pozíciót, amely mind behelyezéshez, mind kidobáshoz optimális.

Egy másik előnyös kiviteli alak esetén a korong a peremével a fej hátának felületével színelve zárja le a nyílást, és a közepe irányában kifelé van domborítva.

Az erős kidomborítással „kattintó”-effektust lehet elérni kidobáskor, ami az elérendő célt, nevezetesen a betétrész fejtől való elválását feltűnően jelzi. A nyomóelemet még látássérültek számára is jól érzékelhetővé lehet tenni.

A korong lehet más műanyagból is, mint a fej, megint csak azért, hogy a nyomóelem funkcióját anyag tekintetében is optimalizálni lehessen. Ezen túlmenően a korongot ki lehet alakítani a fejtől optikailag elütően, hogy a nyomóelem funkciója vizualizálva legyen.

A korong előnyösen elasztomerből van, ami egyfelől a nyomóelem funkcióját tartósan biztosítja, másfelől kidobáskor bizonyos fapadosságot, jól megfoghatóságot kölcsönöz neki, és végül pedig nem okoz sérülést a szájüregben.

A korong lehet alakzáróan vagy erőzáróan a fej nyílásába helyezve, vagy a fej fröccsöntése során in-moldeljárással be is lehet fföccsölve.

A találmányt az alábbiakban a mellékelt rajzon szemléltetett két kiviteli példa alapján ismertetjük. A rajzon az

1. ábra egy fogkefe fejének hosszmetszete (a fogkefe nyele az ábrán el van hagyva); a

2. ábra az 1. ábrán bejelölt II—II metszősík mentén felvett metszet; a

3. ábra az 1. ábrán bejelölt III-III metszősík mentén felvett metszet; és végül a

4. ábra egy fogkefe fejének egy másik kiviteli alakját szemlélteti a 3. ábrához hasonló metszetben.

A rajzon szemléltetett kiviteli példákban a fogápoló eszközt fogkefe reprezentálja, amelyből a rajzon csupán az 1 fej van ábrázolva. Az 1 fejhez egy szokásos nyél csatlakozhat (az 1. ábrán a jobb oldali részéhez), amely az 1 fejjel egy darabban van fröccsölve. A fogápoló eszköznek van egy cserélhető 2 betétrésze, ami a tulajdonképpeni fogápoló rész (itt keferész), és a szemléltetett kiviteli példában egy műanyagból készített, lapszerű 3 hordtestből és 4 sörteborításból áll; a 4 sörteborítás számos 5 sörtenyalábra van tagolva, amik a 3 hordtesttel ismert módon vannak összekapcsolva.

Az 1 fej alsó oldala egy 6 teknő alakot magára öltő mélyedéssel van ellátva, aminek a körvonala és kontúrja azonos a 3 hordtest körvonalával és kontúrjával.

A cserélhető 2 betétrész, illetve annak 3 hordteste az 1 fej 6 teknőjébe rugalmasan be van pattintva, és a reteszkötés oldásával cserélni lehet. A szemléltetett kiviteli példában a reteszkötés úgy van kialakítva, hogy a 3 hordtest legalább a két szemközti oldalán (lásd

3. ábra) különálló 7 nyúlványokkal vagy vezetékszerű bordákkal van ellátva, amik illeszkednek az 1 fej 9 oldalfalaiban kialakított 8 mélyedésekkel. Az 1 fejben levő 6 teknő belső körvonala és a 3 hordtest külső körvonala szűk tűréssel van egymáshoz illesztve, így az 1 fej 2 betétrésze szorosan ül a helyén.

Az 1 fej 10 hátában egy átmenő 11 nyílás van, amibe egy, a 3 hordtestre ráformázott 12 csaprész belenyúlik. A 12 csaprészt all nyílás megvezeti.

A 11 nyílásba egy 13 nyomóelem van helyezve, ami például elasztomerből készített, rugalmas 14 korong formájában van megvalósítva; a 14 korong, az

I fej 10 hátánál lezárja all nyílást, és folytonos átmenetet képez a 10 hát felületéhez. A 14 korong a 10 hát felületi kontúrjából kissé kidomborodik, és a közepén egy 15 ujjnyom van belesüllyesztve.

A 14 korong a 3 hordtest 12 csaprészére felfekszik, így ha a 14 korongra nyomást gyakorolnak, az a nyomóerőt átviszi a 12 csaprészre, és a 4 betétrészt a 7 nyúlványok és 8 mélyedések képezte reteszkötés kioldása folytán ki lehet dobni az 1 fejből.

Az 1-3. ábrákon szemléltetett kiviteli példában a 14 korong úgynevezett in-mold— „öntőszerszámban” - eljárással az 1 fej fröccsöntése során az 1 fejjel tömítően és erőzáróan össze van kapcsolva vagy abba be is van ragasztva.

A 4. ábrán látható kiviteli példában az 1 fejen levő 6 teknő és a cserélhető 2 betétrész 3 hordteste másképpen van kialakítva. Először is az 1 fejben - hasonlóan az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alakhoz - ki van alakítva egy 11 nyílás, amelynek a falai azonban itt be vannak telepítve a 6 teknő belsejébe, és a szabad végükön 16 megvastagítások vannak kialakítva, amik a 3 hordtest hátoldalán levő rugózó 17 reteszekkel együtt működnek. Evégett a 17 reteszek belső oldalában a 16 megvastagításokkal illeszkedő 18 mélyedések vannak kialakítva. Természetesen inverz megoldás is lehetséges, ahol a benyúló fal van rugózóan kialakítva különálló falszakaszokra tagolással.

Ennél a kiviteli példánál a 3 hordtestnek ezenkívül egy olyan 19 csaprésze van, amely - eltérően az 1-3. ábrák szerinti kiviteli alaktól - nincs megvezetve az 11 nyílásban. A 13 nyomóelem ismét 14 korongként van kialakítva, amely fedi all nyílást, de most a

II nyílás belső falából kiálló 20 nyúlványokkal van a pereménél rögzítve. A 14 korong be lehet helyezve mechanikusan, vagy lehet itt is az 1 fejhez „in-mold”eljárással hozzákapcsolva. De hegesztés vagy ragasztás ugyancsak lehetséges módja a 14 korong rögzítésének.

HU 222 070 Bl

Az elhasználódott 2 betétrész kidobása az első példával megegyezően a 14 korongra gyakorolt nyomással történik, amit a 14 korong átvisz a 19 csaprészre, és ami végül a 16 megvastagítások, 17 reteszek és 18 mélyedések képezte reteszkötés oldásához vezet.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Fogápoló eszköz, amelynek része egy nyél, része egy fej (1), és része a fejnek (1) egy teknőjébe (6) bepattanóan behelyezhető betétrész (2), amely onnan kidobható egy, a fej (1) hátán (10) elhelyezett, rugózó nyomóelem (13) közvetítésével, amely reá gyakorolt nyomáskor a betétrész (2) hátoldalára hat, azzal jellemezve, hogy a fej (1) a hátán (10) egy, a nyomóelemmel (13) lezárt nyílással (11) van ellátva, amibe a betétrész (2) belenyúlik, és a nyomóelem (13) utánengedő korongként (14) van kialakítva műanyagból, és a korong (14) a külső peremével a nyílás (11) falához tömítően rögzítve van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a betétrész (2) a fej (1) teknőjében (6) fekvő hátoldalán egy csaprésszel (12) rendelkezik, amely egészen a korongig (14) belenyúlik a nyílásba (11).
3. 3. A 2. igénypont szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a csaprész (12) a nyílásban (11) meg van vezetve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) a peremével a fej (1) hátának (10) felületével színelve zárja le a nyílást (11), és a közepe irányában kifelé van domborítva.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) más műanyagból van, mint a fej (1).
6. 6. Az 5. igénypont szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) elasztomerből van.
7. 7. Az 5. vagy a 6. igénypont szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) a fejtől (14) optikailag elütően van kialakítva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) alakzáróan, anyagzáróan vagy erőzáróan van a fej (1) nyílásába (11) helyezve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti fogápoló eszköz, azzal jellemezve, hogy a korong (14) a fej (1) fröccsöntése során „in-mold”-eljárással be van fröccsölve.