HU220266B - Rádióelérési egység, valamint ezzel kialakított helyi rádiohurok rendszer és cellarendszerű mobil távközlési hálózat - Google Patents

Description

A találmány tárgya rádióelérési egység. A találmány tárgya általánosabban két vagy több távközlési egység közötti rádiókapcsolatot létrehozó távközlési rendszer, elsősorban több, földrajzilag elosztott, helyhez kötött és/vagy mobil rádiótávközlési egységet tartalmazó távközlési rendszer.

A hagyományos nyilvános telefonhálózatokban és az integrált szolgáltatású digitális hálózatokban (ISDN) például a lakóterületi és hivatali előfizetők túlnyomó többségének a mai napig vezetékes összeköttetése van az előfizetői helyiség és a nyilvános helyi alközpont között. Ezeket az előfizetői összeköttetéseket, amelyeket közbenső koncentrátorral lehet működtetni, helyi huroknak nevezik.

Az ilyen vezetékes összeköttetések kiépítése az előfizetői helyiségekhez időigényes és jelentős hálózatépítési költségekkel jár. Ehhez járulnak még az utak és burkolatok megbontásával járó zavarok. Ezért egyre inkább arra törekszenek, hogy a vezetékes helyi hurkot úgynevezett vezeték nélküli helyi hurokkal helyettesítsék, vagyis az előfizető helyiségekig menő rézvezetékek alternatívájaként vagy ezek helyettesítésére rádiótechnikát használjanak. Ez nemcsak a hálózatok jelenlegi üzemeltetőinek érdeke a meglévő nyilvános telefonhálózatok bővítésekor vagy felújításakor, hanem érdeke különösen az új üzemeltetőknek, akik versenyképes nyilvános távközlési szolgáltatásokat, így nyilvános telefonszolgáltatást akarnak létesíteni. A vezeték nélküli nyilvános előfizetői összeköttetések koncepcióját „rádiós helyi huroknak” (RLL=Rádió in the Local Loop) nevezik.

Az RLL koncepción belül két alaprendszert lehet megkülönböztetni, a helyhez kötött rádiós helyi hurkot (FRLL=Fixed RLL) és a mobil rádiós helyi hurkot (MRLL=Mobile RLL). Az FRL-rendszerben az előfizető szokványos telefonaljzattal van ellátva, amely azonban rádió adó-vevőhöz van kötve. Ezt helyhez kötött elérési egységnek (FAU=Fixed Acces Unit) vagy vezeték nélküli, helyhez kötött elérési egységnek (WFAU=Wireless Fixed Acces Unit) is nevezik. Ennek a FAU/WFAU-egységnek az útján rádiókapcsolatot létesítenek egy úgynevezett rádióelérési egységgel, amely elérést nyújt a nyilvános telefonhálózathoz, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózathoz. Az MRLL-rendszerben az előfizető hordozható zsinór nélküli vagy mobil rádiótelefon kézi készülékkel van ellátva, amelynek révén a rádióelérési egység útján közvetlen elérés létesíthető a nyilvános telefonhálózathoz, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózathoz (ISDN).

Vegyes rendszerek is lehetségesek, például az előfizetői helyiségekben mobilitást nyújtó FRLL, amelyet házi zsinór nélküli rendszernek (CITH=Cordless In The Home) is neveznek, és lakóterületi vagy kiskörzeti mobilitást nyújtó FRLL, amelyet kiskörzeti zsinór nélküli rendszernek (CITN = Cordless In The Neighbourhood) is neveznek. Egyes országokban az állami szabályozás nem engedi meg, hogy a meglévő telefonhálózatok üzemeltetői helyi mobilitást nyújtsanak a jelenlegi nyilvános telefonhálózatokban, illetőleg integrált szolgáltatású digitális hálózatokban. Ilyen esetekben nagyon előnyös, ha egy második vagy harmadik üzemeltető mind helyhez kötött, mind mobil vagy zsinór nélküli elérést nyújt a nyilvános telefonhálózathoz, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózathoz.

A nyilvános telefonhálózattal, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózattal vezetékes összeköttetésben lévő más típusú hírközlési rendszerek a jól ismert mobil cellatelefonos és adatátviteli rendszerek. A tipikus cellarendszerű mobil hírközlési rendszer mobilrádiós előfizetői egységeket, több rádió-bázisállomást és helyi rádióalközpontokat vagy mobiltelefon alközpontokat (MTSO=mobile telephoné switching Office) tartalmaz. A rádió-bázisállomások egy földrajzi területet vagy cellát látnak el. A helyi rádióalközpontokhoz vagy mobiltelefon alközpontokhoz több bázisállomás van hozzákötve. A mobiltelefon alközpontok nyilvános telefonhálózathoz, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózathoz vannak kötve, hogy a mobil rádióelőfizetők és a légvezetékes előfizetők között átvitelt hozzanak létre, például telefonhívásokat vigyenek át.

A cellarendszerek viszonylag nagy területeket, azaz viszonylag nagy cellákat fednek le. Ilyen cellarendszereket az egész világon felállítottak. Ilyen az AMPS, az ETACS, az NMT-450 és az NMT-900 rendszer. A digitális cellarendszereket Észak-Amerikában IS-54Bnek nevezik. Az összeurópai rendszer a GSM rendszer. Ilyen és más rendszereket ír le például Balston és társai „Cellular Rádió Systems” című könyve (Artech House, Norvood, Massachusetts, USA, 1993).

Az első generációs mobil cellahálózatok a bázisállomás és a cellahatár közötti 1-5 km hatótávolságú makrocellákat és nagy cellákat (5-35 km) látnak el, néhány szatellitcellával (>500 km). A vezeték nélküli cellás hírközlés fontos problémája a teljes lefedés gazdaságos megvalósítása. Ennek érdekében a sűrű forgalmú területeket felbontották úgy, hogy mikrocellákkal (gyalogosok számára 10-400 m) és minicellákkal (gépjárművek számára 500 m-3 km) egészítették ki, amiket egy makrocellás struktúra fed át. Az átfedő makrocellák kisforgalmú területeket szolgálnak ki, és mobil előfizetők cellakeresztezéseire irányulnak.

A jövőbeli mobil cellahálózatokban lesznek pikocellák (néhány méter) és nanocellák (10 m-ig) is, gyakran utcacsoport-mikrocellák, amelyekben minden csoportot egy makrocella fed át. Egy tipikus cellaátfedési elrendezésben mindegyik mikrocellának megvan a saját bázisállomása, amely szolgáltatást nyújt a megfelelő cellának, míg számos bázisállomás egy koncentrátorhoz vagy elérési egységhez van huzalozva, ez pedig egy mobiltelefon alközponthoz (MTSO) van kötve. Különösen egy pikocellás vagy nanocellás környezetben ezek a huzalozott kapcsolatok vagy hurkok jelentős hálózatépítési költséget okoznak, és nem segítik elő a gazdaságos cellarendszerű mobil lefedésre irányuló célkitűzést.

Ennek megfelelően az ilyen cellarendszerű lefedéses mobil hálózatokban előnyös lenne a mikro-, nano- és pikocellák több bázisállomása és a megfelelő elérési egység közötti vezetékes összekötéseket a továbbiakban vezeték nélküli többcellás összekötésnek (WML=wireless

HU 220 266 B multicell link) nevezett vezeték nélküli összekötésekkel helyettesíteni.

A nyilvános telefonhálózatban, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózatban lévő vezeték nélküli helyi hurok összekötéseknek és a mobil cellahálózatban lévő vezeték nélküli többcellás összekötéseknek számos előnye van, kezdve a rövid létesítési idővel, a hálózat növelt flexibilitásával, jobb működésével és karbantartásával, annak lehetőségéig, hogy a nyilvános telefonhálózat, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózat számára helyi előfizetői mobilitást lehet biztosítani.

A WO 94/19877 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés ismertet egy RLL-rendszert, amely a meglévő, CT2-nek és CT3-nak nevezett, közületi zsinór nélküli technológián és a Digital European Cordless Telecommunications-on (DECT) [Digitális európai zsinór nélküli távközlés] alapszik. Az utóbbit jelenleg Digital Enhanced Cordless Telecommunications-nak (DECT) [Digitális tökéletesített zsinór nélküli távközlés] nevezik.

Ezek a nagyon kis teljesítményfelvételű, nagy átviteli kapacitású rendszerek több, földrajzilag elosztott rádióelérési egységből vagy bázisállomásból állnak. Minden rádióelérési egység tartalmaz egy rádióelérési modult, amelyben rádió adó-vevő készülék és antennaegység van, és ezek több rádióhírközlési csatornát szolgáltatnak egy cellában lévő távoli távközlési egységekhez. A különböző rádióelérési egységek egy rádióalközponthoz vannak kötve, amely magán vagy nyilvános távközlési hálózathoz kapcsolódik. Mindegyik rádióelérési modul el van látva továbbá vezérlőegységgel, amely a távoli távközlési egységekkel együttműködve adaptív módon kiválaszt egy szabad hírközlési csatornát. Amikor ez a hírközlési csatorna foglalt, akkor egyedi csatornát képez a rádióelérési egység és az adott távoli távközlési egység közötti rádiókapcsolathoz. Az elérési technikának ez a típusa dinamikus csatomakiosztásként (DCA=Dynamic Channel Allocation) ismeretes.

Ezeket a zsinór nélküli hírközlési rendszereket piko-, nano- és mikrocellás alkalmazásokhoz fejlesztették ki. Nagy kiterjedésű lakóterületi vagy nagyvárosi területek lefedéséhez nagyon sok elérési egységet vagy bázisállomást kell létesíteni és karbantartani. Az ilyen nagy számú elérési egység létesítéséhez és kölcsönös összekötéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése meglehetősen költséges lehet.

I. Brodie „Performance of Dynamic Channel Assignment Techniques in a Cellular Environment” [Dinamikus csatomakiosztási módszerek teljesítőképessége cellarendszerű környezetben] című előadása (1992 IEEE International Conference on Selected Topics in Wireless Communication, 1992. június 25-26., Vancouver, B. C., Kanada) ismertet egy rádióelérési egységet vagy bázisállomást rádiókapcsolat létrehozására egy cellarendszerű mobil rádióhírközlési rendszer cellájában lévő több, földrajzilag elosztott, távoli távközlési egységgel. A rádióelérési egység adó-vevőt, vezérlőegységet és antennaegységet tartalmaz rádiókapcsolatok létrehozására a fentebb leírt DCA típusú elérési módszer szerint. Az adó-vevő, a vezérlőegység és az antennaegység úgy van elrendezve, hogy irány tekintetében különálló földrajzi átviteli szektorokba ad, és úgy van elhelyezve, hogy mindenirányú (360°-os vagy körsugárzó) lefedés jön létre.

Ez az ismert elérési egység úgy van elrendezve, hogy mindegyik szektor számára több közös rádióhírközlési csatorna áll rendelkezésre. Mint azonban Brodie leírja, még különböző szektorokban sem lehet egyik rádióhírközlési csatornát sem kétszer használni ugyanazon a rádióelérési egységen. Ennek megfelelően a rádióhírközléshez rendelkezésre álló rádióhírközlési csatornák maximális száma egy cellában a cella rádióelérési egysége vagy bázisállomása számára rendelkezésre álló több közös rádióhírközlési csatornára van korlátozva.

Nyilvánvaló, hogy nagy mennyiségű vezérlő berendezésre és feldolgozásra van szükség, hogy egy rádiós helyi hurok- (RLL) rendszert vagy vezeték nélküli többcellás összekötést (WML) egy piko-, nano- vagy mikrocellás, átfedéses mobil hálózatban a Brodie által leírt elérési egységgel lehessen működtetni. Emellett nem lehet a rendszer minden potenciális hírközlési csatornáját minden elérési egységnél és átviteli szektornál rendelkezésre bocsátani, úgyhogy a teljes forgalmi kapacitás nem olyan hatékony, hogy elegendő legyen életképes rádiós helyi hurok- (RLL) rendszer vagy vezeték nélküli többcellás összekötés (WML) megvalósítására cellarendszerű mobil hálózati rendszerben lakóterületi vagy nagyvárosi területeken.

A rádiós helyi hurkos (RLL) vagy vezeték nélküli többcellás összeköttetéses (WML) cellarendszerű mobil hálózati rendszerek iránt támasztott lényeges követelmény azonban, hogy mind a kapacitás, mind a teljesítmény tekintetében gazdaságos létesítményeket tegyenek lehetővé. Ez azt jelenti, hogy a rendszer különböző alkotóelemeit úgy kell kialakítani, hogy versenyképes vezeték nélküli összeköttetések létrehozásához a földrajzi lefedés, a hatótávolság, a hírközlési kapacitás és a létesítési költségek között optimum jöjjön létre.

A fentiekben leírt háttér alapján, a kapacitás és teljesítmény optimálására való tekintettel a rádióelérési struktúra, és különösen a rádióelérési egységek kritikus elemeket képeznek az életképes rádiós helyi hurok(RLL) rendszerben vagy a vezeték nélküli többcellás összekötés (NML) megvalósításában a piko-, nanovagy mikrocellás cellarendszerű mobil hálózatban.

Találmányunk célja ennek megfelelően rádióelérési egység kialakítására rádiókapcsolatok létrehozására több, földrajzilag elosztott, távoli távközlési egységgel, elsősorban egy rádiós helyi hurok- (RLL) rendszer vagy többcellás, átfedéses, cellarendszerű mobil hírközlési rendszer távközlési egységeivel.

Találmányunk további célja a találmány szerinti rádióelérési egységet alkalmazó rádiós helyi hurok(RLL) rendszer létrehozása.

Találmányunk célja még a találmány szerinti rádióelérési egységet alkalmazó cellarendszerű mobil távközlési rendszer kialakítására.

Ezt a feladatot általánosságban úgy oldjuk meg, hogy a több, földrajzilag elosztott, távoli távközlési egységgel

HU 220 266 B rádiókapcsolatot létrehozó rádióelérési egység adó-vevő és vezérlő egységet, valamint antennát tartalmaz. A rádióelérési egység irányban elkülönülő átviteli szektorokban több közös használatú rádióhírközlési csatorna létrehozására van kialakítva, ahol a több közös rádióhírközlési csatorna közül egy átviteli szektorban egy szabad rádióhírközlési csatorna van a távoli távközlési egységekkel együttműködve adaptív módon kiválasztva. A rádió adó-vevő és a vezérlő egység, valamint az antenna a szabad rádióhírközlési csatorna kiválasztására úgy van kialakítva, hogy mindegyik átviteli szektorban a kiválasztott rádióhírközlési csatorna ugyanabban a rádióelérési egységben később újra használható, de az adott átviteli szektorban egyedi az adott rádiókapcsolathoz.

A találmány azon az elven alapszik, hogy az optimálás a kapacitás és teljesítmény tekintetében a szektorokra osztás és a dinamikus csatomaelérés (DCA) kombinálásával valósítható meg.

A szektorokra osztással a rádiókapcsolat effektív hatótávolsága megnövelhető. Ez azt jelenti, hogy az adó RF-teljesítményét irány tekintetében korlátozott földrajzi területre sugározva a rádióadó effektív hatósugara az egyirányú lefedéshez képest megnövelhető. A reciprocitás elve alapján ugyanez vonatkozik a vevő vételi érzékenységére. Ezenkívül azzal, hogy csatomaelérési módszerként egy adott szektorban minden távoli távközlési egységhez és rádióelérési modulhoz a dinamikus csatornaelérést (DCA) használjuk, a rendszer valamennyi közös rádióhírközlési csatornája szektorról szektorra újra használható anélkül, hogy alapvetően szükség lenne a csatorna- vagy frekvenciatervezésre. Ez azért van így, mert a dinamikus csatomaelérési (DCA) algoritmus automatikusan megakadályozza egy szektor vagy egy cella már foglalt hírközlési csatornáinak foglalását.

Ennek megfelelően a találmány szerinti elérési egységgel olyan rádiós helyi hurok- (RLL) rendszer építhető fel, amelyik a WO 94/19877 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben javasolt rendszerhez képest viszonylag kisszámú elérési egységet tartalmaz, és a Brodie által ismertetett rádióelérési egységhez képest növeli a hírközlési kapacitást.

A találmány szerinti elérési egységet cellarendszerű mobil hálózatban több kis cella bázisállomásai és egy koncentrátor vagy mobiltelefon alközpont (MTSO) közötti vezeték nélküli összeköttetések létrehozására használva nagyon rugalmas, gazdaságos és nagy forgalom lebonyolítására képes rendszert kapunk.

A találmány egy gyakorlati kiviteli alakjában a rádióelérési egység több rádióelérési modult tartalmaz, amelyek mindegyikének van úgy kialakított rádió adóvevője és vezérlő egysége, hogy ezek több közös rádióhírközlési csatornát létesítenek; az elérési modulok működésileg az antennaegységhez vannak kötve úgy, hogy a különálló átviteli szektorok számára létrehozzák a közös rádióhírközlési csatornákat. A különböző rádióelérési modulok egymástól függetlenül működhetnek anélkül, hogy vezérlőberendezésre vagy hasonlóra szükség lenne.

Ennek megfelelően a találmány szerinti rádióelérési egység előnyös módon összeállítható függetlenül működő elérési egységekből vagy bázisállomásokból, amelyek a meglévő, például CT2 vagy DECT közületi, zsinór nélküli technológiákkal való működéshez vannak kialakítva. Az utóbbiak csatomaelérési módszerként dinamikus csatomaelérési (DCA) módszert alkalmaznak. Használhatók más technológiák is, amelyek egy dinamikus csatomaelérési (DCA) algoritmussal vezérelt hírközlési csatornákat biztosítanak.

A különböző rádióelérési modulok alkalmas elhelyezésével létrehozható egy terület vagy (átfedést) cella mindenirányú (körsugárzó) lefedése úgy, hogy minden (átfedést) cellában és annak minden szomszédos cellájában a rendszer valamennyi közös rádióhírközlési csatornája potenciálisan rendelkezésre áll rádiókapcsolat létrehozásához.

Fontos annak megemlítése, hogy rendszerszempontból a találmány szerinti, az egyik meglévő közületi, zsinór nélküli, csatomaelérési módszerként dinamikus csatomaelérési (DCA) módszert alkalmazó technológia szerint működő rádióelérési modulokból összeállított, körsugárzó rádióelérési egység az ilyen közületi, zsinór nélküli technológia egyetlen körsugárzó rádióelérési egységével vagy bázisállomásával azonosan működik, de megnövelt lefedést nyújt és nagyobb hírközlési kapacitása van.

Mint már említettük, a dinamikus csatomaelérési (DCA) algoritmus csak szabad csatornákat foglal egy adott földrajzi területen. A javítási és karbantartási célokra szükséges, valamint egy adott szektor hírközlési kapacitásának későbbi növeléséhez szükséges redundancia könnyen megvalósítható a találmány további kiviteli alakjában úgy, hogy a közös rádióhírközlési csatornákat egy adott szektorban az egység legalább két rádióelérési modulja hozza létre. Ezek a rádióelérési modulok normális működés közben egyidejűleg működhetnek.

Bár ugyanahhoz a szektorhoz két vagy több elérési modul jelölhető ki, a találmány egy még további kiviteli alakjában az antennaegység átfedő, szektorokra osztott lefedéshez van kialakítva.

A találmány egyik előnyös kiviteli alakjában az antennaegységet egyedi antennákból álló elrendezés képezi, amely működésileg egy különálló rádióelérési modul rádió adó-vevőjéhez van kötve.

Annak érdekében, hogy a rádióelérési egység több rádióelérési modulja közötti interferencia minél kisebb legyen, az antennák úgynevezett szigetelt típusúak, amelyeknek az oldal- és hátrasugárzási tulajdonságai minimálisak.

Erre a célra több sugárzóelemből álló olyan antennarendszerek bizonyultak nagyon alkalmasnak, amelyekben mindegyik sugárzóelem tartalmaz egy áramvezető foltsugárzót egy áramvezető hordozóréteg felett. így mikrosáv-antennát kapunk, amelynek van egy sugárzó homlokoldala és egy nem sugárzó vagy árnyékolt hátoldala.

A találmány előnyös kiviteli alakjában az antennaegységet lényegében 120°-ban sugárzó mikrosáv-antennák hatszögű elrendezése képezi.

Az úgynevezett kapcsolási diverzitás érdekében, alkalmasabb terjedési út választása céljából interferencia

HU 220 266 B esetén a találmány egy még további kiviteli alakjában mindegyik rádióelérési modul adó-vevője kapcsolóeszközt tartalmaz, amely az adó-vevőt egy első vagy egy második antennaelrendezésre köti.

Az elérési egység és egy távoli távközlési egység közötti hírközlés létrehozásakor és fennállásakor az interferenciák megakadályozása végett a találmány szerinti elérési egység előnyös módon egy tökéletesített dinamikus csatomaelérési (DCA) módszer használatával működik, amelyet folytonos dinamikus csatornaválasztásnak (CDCS=Continuous Dynamic Channel Selection) nevezünk. A folytonos dinamikus csatornaválasztás alapvető tulajdonsága az, hogy olyan rádióhírközlési csatorna kerül kiválasztásra, amely kiválasztása pillanatában a legkevésbé van interferálva.

A találmány egy ismét további kiviteli alakjában a rádióelérési modulok vezérlőegységei úgy vannak elrendezve, hogy együttműködnek a hozzájuk rendelt átviteli szektorban lévő távoli távközlési egységekkel egy szabad hírközlési csatornának a rendszer több közös hírközlési csatornája közül való folytonos adaptív kiválasztása végett. A rádióelérési modulok és a távoli távközlési egységek előnyös módon adó-vevőket tartalmaznak, amelyek úgy vannak elrendezve, hogy multiplex elérési módszer, így például időosztásos multiplex elérés (TDMA=Time Division Multiple Access), frekvenciaosztásos multiplex elérés (FDMA=Frequency Division Multiple Access) és kódosztásos multiplex elérés (CDMA=Code Division Multiple Access) alapján több hírközlési csatornát hoznak létre.

A találmány előnyös kiviteli alakjában a rádióelérési egységek és a távoli távközlési egységek a DECTszabvány (Digitális tökéletesített zsinór nélküli távközlés) szerint működnek.

A dinamikus csatomaelérési (DCA) módszert és a folytonos dinamikus csatornaválasztást (CDCS) részletesebben taglalja az US 4,628,152 számú és az US 4,731,812 számú szabadalmi leírás, valamint D. Ákerberg „Növel Rádió Access Principles Useful fór the Third Generation Mobile Rádió Systems” [A harmadik generációs mobil rádiótelefon rendszerekben használható újszerű rádióelérési elvek] című cikke (The Third International Symposium on Personal, Indoor and Mobile Rádió Communication, Boston, Massachusetts, 1992. okt. 19-21.), amelyekre a jelen szabadalmi bejelentés részeként hivatkozunk.

A találmány szerinti rádióelérési egység egyik konstrukciós kiviteli alakjában az egységnek van egy vázszerkezete, amelynek párhuzamos, hosszirányban egymástól bizonyos távolságban lévő első és második szerelőlapja van, és az antennahordozók szerelésére szolgáló elemei vannak a szerelőlapokon és a szerelőlapok között. Ezek a szerelőelemek lehetnek bepattintással illesztő elemek úgy, hogy az antennahordozók vagy lapok ellentett peremei kiugrásokkal, és a szerelőlapok megfelelő nyílásokkal vannak ellátva, és szerelt állapotban a kiugrások benyúlnak ezekbe a nyílásokba.

Ha a rádióelérési egység viszonylag magas épületekre, tornyokra vagy hasonlókra van szerelve, akkor antennairányítási célokból az antennalapok magasságának beállítására szolgáló eszközt tartalmaz. Bár ezek az eszközök lehetnek (távvezérelt) hajtóeszközök, így motorok, fogaskerekek és hasonlók, de a találmány egy ismét további kiviteli alakjában a szerelőlapok több, sugárirányban egymástól bizonyos távolságban lévő nyílással vannak ellátva, úgyhogy az antennahordozókat a szerelőlapokhoz képest megdöntve lehet szerelni.

A találmánynak tárgya még helyi hurokrendszerben lévő rádió, és egy cellarendszerű mobil hálózat, amely a találmány szerinti több, fentebb leírt, földrajzilag elosztott rádióelérési egységet tartalmaz.

Találmányunkat, a találmány fent említett és más jellemzőit, valamint előnyeit annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy ismert, mind helyhez kötött, mind mobil hurkot tartalmazó rádiós helyi hurok- (RLL) rendszer nagyon vázlatosan ábrázolva, a

2. ábra egy tipikus, ismert cellarendszerű mobil távközlési rendszer nagyon vázlatosan ábrázolva, a

3. ábra a 2. ábra szerinti cellarendszerű rendszer egy része, amelyben több kisebb cellát nagyobb cella fed át, nagyon vázlatosan ábrázolva, a

4. ábra a találmány szerinti rádióelérési egység egy kiviteli alakjának vázlatos képe, részben metszetben, az

5. ábra a 4. ábra szerinti elérési egység V-V vonal szerinti vázlatos nézete, a

6. ábra a találmány szerinti rádióelérési egységgel képzett átviteli szektorok nagyon vázlatosan ábrázolva, a

7. ábra az 5. ábra szerinti rádióelérési egységben használt, ismert sávantennalap vázlatosan ábrázolva, a

8. ábra az 5. ábra szerinti rádióelérési egységben használt, ismert rádiómodul tömbvázlata, a

9. ábra a találmány szerinti rádióelérési egység alkalmazása egy cellarendszerű, többcellás, átfedéses mobil hálózatban nagyon vázlatosan ábrázolva.

Az 1. ábrán helyhez kötött rádiós helyi hurok (FRLL) elérést és mobil rádiós helyi hurok (MRLL) elérést szolgáltató rádiós helyi hurok (RLL) távközlési rendszer példája látható. Ilyen rendszert ismertet a WO 94/19877 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés. Ez az 1 távközlési rendszer több 2 rádióelérési egységet vagy bázisállomást tartalmaz. Mindegyik 2 bázisállomásban van egy rádió adó-vevő egység, amelynek az adó-vevő kimenete egy 3 vevő-adó antennához van kötve. A 2 bázisállomások továbbá egy 5 alközpontra vagy kapcsológépre vannak kötve egy nyilvános telefonhálózattal (PSTN), és/vagy adathálózattal (ISDN) való kapcsolat végett. Bár a kapcsolatokat az 5 alközponttal egy 6 kábel, vagyis rézhuzal vagy optikai szál alakjában ábrázoltuk, ezeket létrehozhatja például mikrohullámú összeköttetés is.

A rendszer tartalmaz továbbá több távoli, vezeték nélküli, helyhez kötött elérési egységet ((W)FAU=wireless

HU 220 266 B fixed access unit), a továbbiakban 7 távoli távközlési egységet, amelyek egy 2 bázisállomással való 15 rádiókapcsolat létrehozása végett egy 8 vevő-adó antennához kötött rádió adó-vevő egységet tartalmaznak. A 7 távoli távközlési egységek egy vagy két 9 telefoncsatlakozót tartalmaznak egy szokványos vezetékes 11 telefon és egy további, 10 vevő-adó antenna csatlakoztatásához. Amint ez látható, a 7 távoli távközlési egységek helyhez kötötten egy 12 épületben (vagy épületen), így házban vagy hasonlóban vannak beépítve. A 8 vevő-adó antenna lehet belső vagy külső antenna, előnyös módon nagy hatótávolságú antenna, míg a további, 10 vevő-adó antenna általában körsugárzó belső antenna.

A helyhez kötött 7 távoli távközlési egységeken kívül a rendszer több mobil 13 távoli távközlési egységet is tartalmaz, például kézi telefonkészülékek alakjában. Ezek a mobil 13 távoli távközlési egységek tartalmaznak egy adó-vevő egységet, amelynek az egyik vége egy 14 vevő-adó antennához, a másik vége egy mikrofon-hangszóró elrendezéshez van kötve, például élőszavas összeköttetés végett. Mint látható, ezek a mobil 13 távoli távközlési egységek a 12 épületen belül használhatóak 16 rádiókapcsolat létrehozására a helyhez kötött 7 távoli távközlési egységekkel a belső 10 vevő-adó antenna és a mobil 14 vevő-adó antenna útján, vagy közvetlen 17 rádiókapcsolat létrehozására egy 2 bázisállomással a megfelelő 3 és 14 vevő-adó antenna útján.

A meglévő kis teljesítményfelvételű, CT2, CT3 és DECT elnevezésű zsinór nélküli technológiák szerint működő 2 bázisállomások esetén mindegyik bázisállomás korlátozott, piko-, nano- vagy mikrocella nagyságú területet fed le. Ennek megfelelően sok ilyen 2 bázisállomást kell telepíteni és az 5 alközponthoz kötni, hogy például nagy kiteqedésű lakóterületi vagy nagyvárosi területeket lefedjenek.

A 2. ábrán tipikus cellarendszerű 20 mobil távközlési rendszer látható. Ez a rendszer egy vagy több, gépkocsi alakjában ábrázolt mobil 21 rádióállomást vagy rádióegységet, egy vagy több, torony alakjában ábrázolt 23 rádió bázisállomást és egy rádióalközpontot vagy mobiltelefon alközpontot (MTSO) tartalmaz.

Mindegyik mobil 21 rádióegység tartalmaz egy adóvevő egységet, amelynek az egyik vége egy 22 vevőadó antennához, a másik vége egy mikrofon-hangszóró elrendezéshez van kötve, például élőszavas összeköttetés végett. Mindegyik 23 rádió bázisállomás tartalmaz egy adó-vevő egységet, amelynek az adó-vevő kimenete egy 24 vevő-adó antennához van kötve, és ellát egy cellát. A 23 rádió bázisállomások 27 kábellel vagy huzallal a 25 mobiltelefon alközponthoz (MTSO) vannak kötve, ez pedig egy 28 nyilvános telefonhálózat, illetőleg integrált szolgáltatású digitális hálózathoz van kötve, amely a vezetékes telefonnal ábrázolt 29 légvezetékes előfizetőket szolgálja ki. A cellarendszerű 20 mobil távközlési rendszerrel 30 duplex rádióhírközlési kapcsolatot lehet létrehozni két mobil 21 rádióegység vagy egy mobil 21 rádióegység és egy 29 légvezetékes előfizető között.

Bár a 2. ábrán csak három 26 cellát ábrázoltunk, a tipikus cellarendszerű hálózat többszáz 23 rádió bázisállomást, többezer mobil 21 rádióegységet és egynél több 25 mobiltelefon alközpontot tartalmazhat. A 26 cellák makrocella vagy nagycella nagyságúak.

A cellarendszerű mobil hálózat adott területen belüli forgalmi kapacitásának növelése végett csökkenteni kell a cellanagyságot. A 3. ábrán cellarendszerű mobil hálózat tipikus kiviteli alakja látható, amelyben számos viszonylag kis 32 cella, így pikocella, nanocella és mikrocella van vagy ezeket egy viszonylag nagy cella, így egy 31 makrocella fedi át. Az egyszerűség kedvéért a különböző cellákat körökkel ábrázoltuk, és csak egy makrocellát ábrázoltunk, amely több kisebb cellát tartalmaz.

Minden kisebb 32 cella tartalmaz egy 33 rádióelérési egységet, amely ellátja az adott cellában lévő mobil 21 rádióegységeket (lásd a 2. ábrát). A különböző 33 rádióelérési egységeket 34 kábel, így egy koaxiális kábel vagy rézhuzalok kötik egy 35 koncentrátoregységhez, amely az átfedő 31 makrocella 36 mobiltelefon alközpontjához (MTSO) van kötve. Különösen a sűrű lakóterületi vagy nagyvárosi területeken nagyszámú kis 32 cellára lehet szükség, ami a 34 kábelekkel megvalósított összeköttetések miatt viszonylag nagy hálózatépítési költségekkel jár.

A vezetékes többcellás összekötéseket (34 kábeleket) ugyan helyettesíteni lehet az 1. ábra szerinti 15 rádiókapcsolatokkal, de ez még nem oldja meg azt a problémát, hogy nagyszámú 2 bázisállomást kell létesíteni, hogy rádiókapcsolatot hozzanak létre a 32 cellák földrajzilag elosztott különböző 33 rádióelérési egységeivel.

A következőkben leírunk egy találmány szerinti, javasolt elérési egységet, amely cellarendszerű mobil rádióhálózatokban lévő rádiós helyi hurkokban és vezeték nélküli többcellás összeköttetésekben kiterjesztett lefedést és nagyobb összeköttetési kapacitást szolgáltat.

A 4. ábrán látható a találmány szerinti 40 rádióelérési egység részben metszett nézete. A 40 rádióelérési egységnek van egy hosszirányú vázszerkezete. A vázszerkezet párhuzamos felső és alsó, fém 42, 43 szerelőlapból áll. A 42,43 szerelőlapon keresztben erősítő 41 bordák vannak. A 41 bordák egy közbenső 44 fémoszlophoz vannak hegesztve vagy más módon rögzítve. A 44 fémoszlop koncentrikus a 42,43 szerelőlaphoz képest. A 42, 43 szerelőlap között, ezek kerületén több 45 rádióelérési modul és megfelelő 46 antennalap van elhelyezve. Ezek a 45 rádióelérési modulok és 46 antennalapok egy közbenső, hosszirányú fém 47 szerelőelem egymással szemben lévő oldalaira vannak szerelve.

A 47 szerelőelemek rövid oldalain rugós kiugrások vagy 48 csapok vannak. Szerelt állapotban ezeket a 48 csapokat rugózó hatásuk révén a 42, 43 szerelőlapban lévő megfelelő 49 nyílások fogadják be. A csapokat a rugóerő ellenében benyomva a 47 szerelőelemek könnyen leválaszthatók a vázszerkezetről.

A vázszerkezetet, valamint a szerelt 45 rádióelérési modulokat és 46 antennalapokat műanyag 50 antennavédő burok (radom) takarja, amely az ábrán látható módon a felső 51 burokrészből és az alsó 52 burokrészből áll. A felső 51 burokrészen van egy 53 záróelem, amely

HU 220 266 B az 50 antennavédő burok középpontjában a 44 fémoszlop befogadására szolgáló lyuk felett van összekötve, hogy megakadályozza nedvesség belépését az 50 antennavédő burokba a 44 fémoszlop útján.

A 44 fémoszlop általában egy üreges szár, amelynek a falában 54 lyukak vannak a 45 rádióelérési modulok nem ábrázolt összekötő kábeleinek befogadására. A vázszerkezet és az 50 antennavédő burok a felső és alsó 42,43 szerelőlaphoz rögzített 55 szerelőkarimával csavarok vagy más rögzítő elemek használatával rögzíthető egy 56 árbochoz.

Az 5. ábrán a 4. ábra szerinti 40 rádióelérési egység V-V vonal szerinti nézete látható. Ezen az ábrán az 50 antennavédő burok felső 51 burokrésze és a felső 42 szerelőlap részben ki van törve. A 47 szerelőelemeknek lényegében U alakú keresztmetszetű 57 homlokoldaluk van a 46 antennalap befogadására. A 47 szerelőelemek hátoldala egy pár 58 kiugrással van ellátva, amelyek a 45 rádióelérési modulok rögzítése végett befogadják a 47 szerelőelemek hosszirányában kiteijedő, szárszerű 59 szerelőelemeket. Az ábrázolt kiviteli alakban a 45 rádióelérési modulok egyszerűen 60 csavarokkal vannak az 59 szerelőelemekhez rögzítve. A 46 antennalapokat hozzá lehet fogni a 47 szerelőelemekhez, vagy más, nem ábrázolt módon, például ragasztóval vagy csavarokkal lehet rögzíteni.

Az 55 szerelőkarimák, ahogyan ez az 5. ábrán látható, úgy vannak kialakítva, hogy ráilleszthetőek a 44 fémoszlop belső átmérőjénél kisebb külső átmérőjű 56 árbocra. A keletkező 61 tér a 45 rádióelérési modulok összekötő kábeleinek befogadására, vagyis nem ábrázolt összeköttetési és áramellátási kezelésre használható.

A 48 csapokat az egyik 42,43 szerelőlap középpontjához közelebb beillesztve a 46 antennalapokat a 44 fémoszlophoz képest dőlt helyzetben lehet elhelyezni. Ezzel szükség esetén egy adott terület besugárzásához beállítható egy magassági szög.

A találmány szerinti elérési egység egy előnyös kiviteli alakjában a 45 rádióelérési modulok és megfelelő 46 antennalapjaik hatszög alakban vannak elrendezve, és 45 rádióelérési modulonként egy 46 antennalap van. így hat 66, 67, 68, 69, 70, 71 átviteli szektort hozunk létre, amint ezt vázlatosan a 6. ábrán ábrázoltuk.

Az antennáknak lényegében 120°-os 65 sugárzásdiagramjuk van. Ennek megfelelően 120°-os átviteli szektorok jönnek létre, úgyhogy három nem szomszédos 46 antennalap, például a 66, 68, 70 átviteli szektor körsugárzó (360°-os) lefedést hoz létre. A 120°-os antennák másik „rétegét”, vagyis a 67, 69, 71 átviteli szektort hozzáadva a szomszédos átviteli szektorok átfedő lefedése jön létre. Ezzel redundanciát létesítünk.

Az egyszerűség kedvéért csak három szektor sugárzásdiagramját ábrázoltuk. Az adott szakterületen járatos szakember számára világos, hogy a lefedési területtől és az ezen a területen fennálló hírközlési terheléstől függően több vagy kevesebb átviteli szektort lehet kialakítani.

A jelen találmány céljaira nagyon alkalmasak a sugárzó foltok rendszeréből álló mikrosáv-antennák. A 7. ábrán egy ismert 75 mikrosáv-antenna látható, amely egy 77 áramvezető felület felett több 76 áramvezető foltot tartalmaz. A 76 áramvezető foltokat a 77 áramvezető felülettől nem-vezető 78 közbenső réteg választja el. A 76 áramvezető foltok 79 sávvonalakkal sorba vannak kötve és sugárzó antennadipólusokat képeznek. A 75 mikrosáv-antenna tetején 80 antennacsatlakozó van kialakítva, amely a foltokat egy rádióelérési egység RF adó-vevő csatlakozójához köti. A 77 áramvezető felületet az adó-vevő földkapcsára kell kötni, és ez nemsugárzó vagy szigetelt vagy árnyékolt hátoldalt képez.

A 75 mikrosáv-antennának nagyon kicsi a sugárzása a hátoldalán és peremein, úgyhogy ezeket az antennákat hatszög alakban úgy lehet elhelyezni, hogy például a szomszédos antennák között nincs vagy gyakorlatilag nincs RF energiacsatolás. Az RF energia átvezetése a szomszédos antennákra 60 dB-nél kisebb, még olyan járulékos megoldások nélkül is, mint RF-ellenálló anyag bevitele a szomszédos antennák közé. Ennek megfelelően ilyen 75 mikrosáv-antennák használatakor a szomszédos rádióelérési modulok közötti keresztmodulációs hatások elhanyagolhatóak. Utalunk a WO 94/11958 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésre.

Mint már a jelen találmány leírásának bevezető részében említettük, a találmány szerinti rádióelérési egység összeállítható a jelenlegi, CT2, CT3 vagy DECT elnevezésű, zsinór nélküli technológiák egyike szerint működő rádióelérési modulokból. Ezek a technológiák mind dinamikus csatomaelérési (DCA) módszert használnak több közös rádiócsatorna egyikének elérésére.

A 8. ábrán egy, a DECT-szabvány szerint működő 45 rádióelérési modul tömbvázlata látható. A DECT röviden egy többhordozós, időosztásos multiplex elérésű, időosztásos duplex (MC/TDMA/TDD=Multi Carrier/ /Time Division Multiple Access/Time Division Duplex) digitális rádióelérési módszer, amely tíz rádióhordozót szolgáltat. Ezek mindegyike 24 időrésre van osztva, amelyek egy keretnek nevezett 12 duplex hírközlő csatornát szolgálnak ki.

A 45 rádióelérési modulnak 81 vezetékes összeköttetése van egy alközponthoz. Ez egy közvetlen vonalas (trönk) vagy többvonalas összeköttetés maximálisan tizenkét egyidejű telefonhíváshoz. Ezeket a hívásokat egy 82 interfészen ADPCM formátumra átkódolják a 83 beszédkóderek. A központi vezérlő és felhasználási 84 logikai egység észleli a bejövő hívásokat és vezérli a kimenő hívásokat továbbá kiválasztja a hordozó és az időrések alkalmas kombinációit a dinamikus csatomaelérési és folytonos dinamikus csatomaválasztási (DCA/CDCS) algoritmusnak megfelelően, és a 85 multiplexerre egyesíti a különböző kapcsolásokat és időréseket. A 45 rádióelérési modulnak van egy 86 keret- és résszinkronizáló egysége, amely vezérli a résvétel és -átvitel időzítését. A központi 84 logikai egység vezérli a 87 adás-vétel kapcsolót és a 88 antenna-diversity kapcsolót is, ha antennadiversity be van építve. Ha van antenna-diversity, és ha a rádióösszeköttetés nem biztosít jó átvitelt, akkor a vezérlő logikai egység a rádióhírközlési csatorna változtatása előtt először kipróbálja a másik antennát.

A 45 rádióelérési modul rádióinterfésze a 89 vevőmodulátorból és a 90 adó-modulátorból áll. A szinkro7

HU 220 266 B nozó és vezérlési információt a vett adatokból a 91 egység választja le, míg az átviendő adatokhoz az ilyen információt a 92 egység adja hozzá. Ezek az egységek az ábra szerint vannak bekötve.

Az 1. ábrán látható mobil 13 távoli távközlési egység esetében például a 81 vezetékes összeköttetés egy mikrofon-hangszóró elrendezéshez kapcsolódik.

A találmány értelmében a 45 rádióelérési modulnak mind a százhúsz rádiócsatornája kiteljed a 6. ábrán látható mindegyik, 66-71 átviteli szektorra. A távoli távközlési egységek, így az 1. ábrán látható 7 távoli távközlési egységek (vezeték nélküli, helyhez kötött elérési egységek [(W)FAUj és mobil 13 távoli távközlési egységek) vagy a 3. ábrán látható cellarendszerű átfedő mobil hálózatban lévő 33 rádióelérési egységek a 66 71 átviteli szektor egyikében a dinamikus csatornaelérési és folytonos dinamikus csatornaválasztási (DCA/CDCS) módszer szerint eközül a százhúsz csatorna közül bármelyiket kiválaszthatják hírközlési célokra, feltéve, hogy a szóban forgó csatornát az adott szektorban egy másik rádiókapcsolat nem használja, akár feldolgozza ugyanaz a 45 rádióelérési modul, akár nem. A kiválasztás után ez a csatorna egyedi csatornaként szolgál a létrehozott rádiókapcsolathoz.

A találmány szerinti rádióelérési egység 45 rádióelérési moduljainak mindegyik 81 vezetékes összeköttetése külön-külön a nyilvános telefonhálózatra, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózatra köthető. Előnyös azonban a rádiómodulokat egy úgynevezett csomóponti vezérlőegységre (NCU=Node Control Unit) kötni, amely forgalmi koncentrátorként működik a nyilvános telefonhálózat, illetőleg az integrált szolgáltatású digitális hálózat felé. Ez a csomóponti vezérlőegység elhelyezhető magában az elérési egységben, például a 40 rádióelérési egység 4. ábrán látható vázszerkezetébe vagy külön házba szerelhető.

Általában a 4. ábrán látható rádióelérési modulokat nem kell szükségképpen a 46 antennalapokra vagy azok közelébe szerelni. A fent említett csomóponti vezérlőegységhez hasonlóan ezeket a modulokat is külön házba lehet helyezni, például az 56 árboc végén. Az adott szakterületen járatos szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a jelen találmány céljaira különböző antennákat lehet használni.

A találmány szerinti elérési egységgel rádiós helyi hurok- (RLL) rendszer hozható létre egyszerűen úgy, hogy néhány 2 bázisállomást a találmány szerinti 40 rádióelérési egységgel helyettesítünk. Figyelembe kell venni természetesen ezeknek a rádióelérési egységeknek a nagyobb lefedését és kapacitását. Diversity megvalósítható a találmány szerinti több rádióelérési egység egymáshoz közeli felállítása útján úgy, hogy ezek lényegében ugyanazt a területet fedik le. A 4. ábrán látható komplett 40 rádióelérési egységek helyett lehetséges az is, hogy 40 rádióelérési egységekből csoportokat képezünk, amelyekben vannak a 8. ábra szerinti 45 rádióelérési modulok és a fentebb említett, egyszerűen 46 antennalapokat tartalmazó elérési egységek. A polarizálási diversity megvalósítása végett az antennalapok például különböző polaritással sugározhatnak. Ebben az esetben a rádióelérési egységeket ugyanarra az árbocra, egymás fölé lehet szerelni, például ikerelrendezésben.

A 9. ábrán a találmány szerinti rádióelérési egység többcellás, átfedéses, cellarendszerű mobil hálózatban való alkalmazása látható. A 40 rádióelérési egységet például a 31 makrocellák metszéspontjába helyezve és a 31 makrocellák 36 mobiltelefon alközpontjával (MTSO) összekötve, 37 vezeték nélküli többcellás összeköttetés (WML) hozható létre minden kis 32 cella távoli 33 rádióelérési egységével a 40 rádióelérési egység útján. Világos, hogy ez nagyon hatékony módszer, amely szerint alapvetően nincs szükség csatorna- vagy frekvenciatervezésre és a különböző kis cellák összekötésére, mivel az ezek által létrehozott forgalom általában nagyon kicsi és időleges. Ez nem teszi szükségessé a 3. ábrán látható 34 kábelt (vezetékes kapcsolatot).

A találmány szerinti rádióelérési egység kiváló eszköz például cellarendszerű GSM és DECT vezeték nélküli rendszer összekötésére.

Bár találmányunkat egy konkrét kiviteli alakja és egy DECT hírközlési rendszer kapcsán irtuk le, mégis nyilvánvaló, hogy a találmány újszerű elve különböző elérési technológiákban, így frekvenciaosztásos multiplex elérési (FDMA) és kódosztásos multiplex elérési (CDMA) technológiában alkalmazható, és a rádióelérési egységnek sok különböző kiviteli alakja lehetséges.

Claims (20)

1. Rádióelérési egység rádiókapcsolatok létrehozására több, földrajzilag elosztott, távoli távközlési egységgel amely rádióelérési egység adó-vevő és vezérlő egységet, valamint antennát tartalmaz, a rádióelérési egység irányban elkülönülő átviteli szektorokban több közös használatú rádióhírközlési csatorna létrehozására van kialakítva, ahol a több közös rádióhírközlési csatorna közül egy átviteli szektorban egy szabad rádióhírközlési csatorna van a távoli távközlési egységekkel együttműködve adaptív módon kiválasztva, azzal jellemezve, hogy a rádió adó-vevő és a vezérlő egység, valamint az antenna a szabad rádióhírközlési csatorna kiválasztására úgy van kialakítva, hogy mindegyik átviteli szektorban (66-71) a kiválasztott rádióhírközlési csatorna ugyanabban a rádióelérési egységben (40) később újra használható, de az adott átviteli szektorban (66-71) egyedi az adott rádiókapcsolathoz.

2. Az 1. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési egység (40) több rádióelérési modult (45) tartalmaz, amelyek mindegyikének rádió adó-vevője és vezérlő egysége több közös rádióhírközlési csatorna létesítésére alkalmas; a rádióelérési modulok (45) a hozzárendelt átviteli szektorban (66-71) a több közös rádióhírközlési csatornát létrehozó módon vannak antennához kötve.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési modulok (45) úgy vannak elrendezve, hogy a több közös rádióhírközlési csatorna egy adott szektorban (66-71) a rádióel8

HU 220 266 B érési egység (40) legalább két rádióelérési modulja (45) által van létrehozva.

4. Az 1-3. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy az antennája átfedő, szektorokra (66-71) osztott lefedéshez illesztett sugárzásdiagrammal (65) van kialakítva.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy egy antennaegység van egyedi antennákból álló elrendezéssel képezve, amely egy különálló rádióelérési modul (45) rádió adóvevőjéhez van kötve.

6. Az 5. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy az antennák szigetelt típusú mikrosztrip-antennák (75), amelyeknek az oldal- és hátrasugárzása elhanyagolható mértékű.

7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy az egyedi antennákat antennarendszerek képezik, amelyek előre meghatározott elrendezésben egy áramvezető felületet (77) és több sugárzóelemet tartalmaznak.

8. A 7. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy mindegyik sugárzóelem tartalmaz egy áramvezető foltot (76) egy áramvezető közbenső réteg (78) felett, amely így olyan mikrosztrip-antennát (75) alkot, amelynek van egy sugárzó homlokoldala és egy nem-sugárzó vagy árnyékolt hátoldala.

9. A 8. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési moduloknak (45) van egy házuk, és megfelelő mikrosztrip-antennájuk (75) nem-sugárzó hátoldalára vannak szerelve.

10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy az antennaegységet lényegében 120°-ban sugárzó mikrosztrip-antennák (75) hatszögű elrendezése képezi.

11. Az 1-10, igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy antennaegysége fizikailag elválasztott első és második antennaelrendezésből áll, és mindegyik rádióelérési modul (45) adóvevője vevő-modulátort (89) és adó-modulátort (90) tartalmaz továbbá egy antenna-diversity kapcsolót (88), amelyen keresztül az adó-vevő az első vagy a második antennaelrendezésre lehet kötve.

12. Az 1 -11. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési modulok (45) vezérlő logikai egységei (84) a hozzájuk rendelt átviteli szektorban (66-71) lévő távoli távközlési egységekkel (7; 13;33) együttműködő módon vannak elrendezve, szabad rádióhírközlési csatornának a több közös hírközlési csatorna közül való folytonos adaptív kiválasztására.

13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési modulok (45) és a távoli távközlési egységek (7; 13) adó-vevőket tartalmaznak, amelyek multiplex rádióeléréssel több hírközlési csatorna létrehozására vannak elrendezve.

14. A 13. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a rádióelérési modulok (45) és a távoli távközlési egységek (7;13) a DECT-szabvány szerintiek.

15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy van egy vázszerkezete, amelynek párhuzamos, hosszirányban egymástól bizonyos távolságban lévő első és második szerelőlapja (42,43) van, és a szerelőlapokon (42,43) és azok között elemei vannak az antennalapok (46) szerelésére.

16. A 15. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a szerelőelemek (47) bepattintással illeszthető elemek, a szerelőelemek (47) ellentett peremei kiugrásokkal vagy csapokkal (48), és a szerelőlapok (42,43) megfelelő nyílásokkal (49) vannak ellátva, és szerelt állapotban a kiugrások, és csapok (48) ezekbe a nyílásokba (49) benyúlnak.

17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá az antennalapok (46) magasságának beállítására szolgáló eszközt.

18. A 17. igénypont szerinti rádióelérési egység, azzal jellemezve, hogy a szerelőlapok (42,43) több, sugárirányban egymástól bizonyos távolságban lévő nyílással (49) vannak ellátva, az antennalapoknak (46) a szerelőlapokhoz (42,43) képest megdöntött helyzetű szereléséhez.

19. Helyi rádióhurok- (RLL) rendszer rádiókapcsolatok létrehozására több, földrajzilag osztott elrendezésű távoli távközlési egységgel, azzal jellemezve, hogy a rendszerben több, az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység (40) van földrajzilag elosztott elrendezésben telepítve, ahol a rádióelérési egységeket (40) közbenső rádió alközpont (5) köti össze egy nyilvános távközlési hálózattal.

20. Cellarendszerű mobil távközlési hálózat vezeték nélküli többcellás összeköttetések (37) létrehozására több, földrajzilag osztott elrendeződésű rádióelérési egységgel (33), amely hálózat makrocellás (31) és kisebb cellás (32) lefedésű, rádióelérési egységekből (33), kábelekből (34), koncentrátoregységből (35) és mobiltelefon alközpontból (36) áll, azzal jellemezve, hogy a hálózat egy adott kisebb cellájának (32) kiszolgálására az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti rádióelérési egység (40) van telepítve, amely rádióelérési egységek (40) a közbenső mobiltelefon alközponton (36) át egy nyilvános távközlési hálózathoz vannak csatlakoztatva.