HU224043B1 - Lezáróegység folyékony anyag szelektív kiadagolására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya lezáróegység, amely egy tartályra szerelhető, ésamely két kiömlőnyílással (36, 38) van ellátva, amelyek külön-külön ésszelektíven lezárhatók és nyithatók a felettük fekvő zárófedelek (58,60) segítségével. A kiömlőnyílásoknak (36, 38) akadálytalankiömlőszakaszaik vannak, és a zárófedeleknek (58, 60) közös síkú felsőfelületük és a zárófedelekkel (58, 60) egy darabból készültbeállítófülük (66, 68) van, hogy mindegyik zárófedelet (58, 60)rugalmasan zárt és nyitott helyzetben tudják tartani.

Description

A találmány tárgya lezáróegység tartályok számára, különösen otthoni tárolásra szolgáló tartályok számára, amelyekben élelmiszert, különösen ömlesztett anyagokat, gabonaféléket, pépeket és minden olyan folyékony anyagot tárolnak, amelyeket a tartályból ki lehet önteni.

Ilyen tartályok gyakorlati típusai, és amelyeket az árusítóhelyeken is elfogadnak, lehetnek mind nagy, mind kis, ovális tartályok, vagy a még általánosabban használt kerek tartályok, amelyeket könnyen lehet a konyhaszekrényben vagy a hűtőszekrényben tárolni, és amelyeket általában egymásra lehet helyezni. Az egymásra helyezést megkönnyíti az, ha a lezárásban egy központi mélyedés van, amely a fölé helyezett tartály fenekét be tudja fogadni.

Annak érdekében, hogy ezeknek a tartályoknak a gyakorlati alkalmazhatóságát növeljék, javasolták egy olyan lezáróegység alkalmazását, amelynek kettős kiadagolófedele van, és mindegyik zárófedél szelektív hozzáférhetőséget ad egy speciálisan kialakított kiömlőnyíláshoz. Ilyen megoldást ismertet az US 4.723.693 számú szabadalmi leírás.

Az US 5219100 szabadalmi leírás szintén folyékony anyag szelektív adagolására szolgáló lezáróegységet ismertet, amely alaplapból, szoknyával ellátott alapból és kerületi karimával rendelkező lezárókupakból áll. Az alaplapon kiömlőnyflások vannak, amelyeket a kupak egy-egy szelektíven mozgatható zárófedelei felülről zárnak le tömítően.

A találmány egy olyan lezáróegységre vonatkozik, amely kettős, egymástól függetlenül kezelhető zárófedelet képez, ami lehetővé teszi a tartály belsejének szelektív megközelítését, annak érdekében, hogy a tartály tartalmát a tartalom természetétől függően lehessen kiadagolni. így például, ha a tartály viszonylag nagy komponenseket tartalmaz, például alakos pasztát vagy gabonaféleségeket, vagy hasonlókat, amelyeket nagyobb mennyiségben kell kiadagolni, akkor az erre való kiömlőnyílás viszonylag nagy nyílás lesz. A kísérő kiömlőnyílás általában egy vagy több kis nyílásból áll, ami lehetővé teszi ugyanazon tartály alternatív alkalmazását olyan anyagok számára, amelyeket kisebb mennyiségben kell kiadagolni, mint például fűszereket vagy ízesítőket.

A lezárás, nem ellentétben a kettős zárófedelek alkalmazásával, egy sík hornyolt felső felülettel rendelkezik, amely a kívánt egymásra rakhatóságot biztosítja és könnyen tisztítható.

A találmány további jellemzői szerint a kiömlőnyílásokat speciálisan kialakított kiöntőszélekkel látjuk el, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a tartály tartalmának áramlását a lezáráson keresztül irányítsák, és annak zavartalan kiömlését biztosítsák, és megakadályozzák, hogy a kiöntőszélen bármilyen maradék maradjon vissza. Ez rendkívül fontos, tekintettel arra, hogy élelmiszerről, mint például cukorról vagy finoman őrölt kenyérzúzalékról, vagy hasonlókról van szó.

Hasonlóképpen gondoskodtunk arról is, hogy mindegyik zárófedél nyitott, illetve kiöntési helyzetben maradjon anélkül, hogy folyamatos kézi kapcsolatra lenne szükség. Más szavakkal, ha kézzel kinyitjuk a zárófedeleket a teljesen nyitott helyzetbe, akkor a zárófedél ebben a helyzetben marad, amíg fizikai ráhatással be nem zárjuk. A tényleges eszköz, amellyel a zárófedél nyitott vagy kiöntési helyzetben marad egy vagy több fülből áll, mindegyik zárófedélen, amely fül a zárófedéllel közös síkú és a zárófedél csuklópántján túlnyúlik. A zárófedél fizikai nyitásával és azáltal, hogy azt a közepe felett, a csuklópánt síkján túli helyzet felé mozgatjuk, a fül vagy fülek, a lezáróegység alapjának alatta fekvő felületével való kapcsolódás révén a hozzá tartozó zárófedél síkjából ki fognak hajolni, hogy a csuklópánt ellentétes oldala felé mozogjanak, amely pontban a fül vagy fülek visszatérnek egy, a zárófedéllel közös síkú helyzetbe, és azáltal, hogy az alattuk fekvő alaplapra közvetlenül támaszkodnak, kizárják annak lehetőségét, hogy a zárófedél visszatérjen zárt helyzetbe, anélkül, hogy arra kézzel erőt fejtenénk ki. A fül vagy fülek flexibilitása a zárófedél anyagát képező szintetikus gyantás anyag belső rugalmas flexibilitásából adódik. Bár a nyitott zárófedél pozitív megtartását elértük ebben a helyzetben, a zárófedél mozgatásához szükséges tényleges nyomás olyan, hogy semmilyen kényelmetlenséget nem okoz az átlagos háziasszony számára.

Alapjában véve a lezáróegység egy karimás alapot tartalmaz, amely úgy van kialakítva, hogy bepattanóan záródni tudjon a megfelelő tartályba, és amelynek egy hornyolt, sík alaplapja van, és ebben kiömlőnyílások vannak a szemben fekvő végeivel szomszédosán. A szemben fekvő kiömlőnyílásokon kívül az alaplap általában több szerelőnyílással is rendelkezik, amelyek a felette fekvő, általában sík kupakról lelógó szerelőcsapokat fogadják be.

A felette fekvő kupaknak általában sík felső és alsó felülete van, és egy pár zárófedelet tartalmaz a szemben fekvő végeinél, amelyek szelektíven illeszkednek a kiömlőnyílásokba, amikor a kupakot felszereljük a karimás alap fölé úgy, hogy a szerelőcsapok a nyílásokba illeszkedjenek. A zárófedelek lelógó tömítőkarimákkal rendelkeznek, amelyek a megfelelő kiömlőnyílásokba tudnak kapcsolódni, hogy azok kerületét lezárják. Ezenkívül mindegyik zárófedélnek van egy felfelé és kifelé nyúló, vele egy darabból készült fogantyúja, a könnyebb kezelhetőség céljából. A felszerelt kupak, zárt zárófedelekkel, sík felső felületével az alapon lévő kerületi karima felső széle alatt fekszik, hogy a kívánt egymásra rakhatóság megmaradjon, ugyanakkor a kettős zárófedél előnye is fennálljon.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti lezáróegység példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábrán a tartály felső része látható a rászerelt lezáróegységgel, perspektivikus nézetben.

A 2. ábrán a lezáróegység látható fordított perspektivikus nézetben.

A 3. ábrán az egyik zárófedél látható perspektivikus felülnézetben, rögzített nyitott helyzetben.

HU 224 043 Β1

A 4. ábrán a lezáróegység látható a második zárófedéllel perspektivikus felülnézetben, a zárófedél rögzített, nyitott helyzetében.

Az 5. ábrán a lezáróegység részét képező karimás alap és kupak látható szétszedett állapotban, perspektivikus nézetben.

A 6. ábra az 1. ábra 6-6 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 7. ábra a 6. ábra 7-7 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 8. ábra az 1. ábra 8-8 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 9. ábra az 1. ábra 9-9 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 10. ábra az 5. ábra 10-10 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 11. ábrán a lezáróegység egy másik, kisebb kivitele látható, perspektivikus felülnézetben.

A 12. ábra a 11. ábra szerinti lezáróegység karimás alapját és kupakját mutatja szétszedett állapotban, perspektivikus nézetben.

A 13. ábra a 11. ábra 13-13 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

A 14. ábra egy kerek lezáróegység perspektivikus felülnézete.

A 15. ábra a 14. ábra szerinti lezáróegység perspektivikus alulnézete.

A 16. ábrán a kerek lezáróegység karimás alapja és kupakja látható szétszedett állapotban, perspektivikus nézetben.

A 17. ábrán a kerek lezáróegység perspektivikus nézete látható, amelynél az egyik zárófedél rögzített, nyitott helyzetben van.

A 18. ábra a 14. ábra 18-18 vonala mentén vett metszet, nagyobb léptékben.

Amint az ábrákból, különösen az 1-10. ábrákon látható, 20 lezáróegység egy tipikus tárolótartályra kerül felszerelésre, amely általában ovális tartály. Ezek a tartályok és így a 20 lezáróegység is hosszúkásnak nevezhető.

Az 5. ábrán látható 20 lezáróegységnek egy alsó, karimás 24 alapja és egy felső, lezáró- 26 kupakja van. A 24 alapnak sík 28 alaplapja van, felső és alsó felülettel és egy azzal egy darabból álló, kerületi, felfelé álló, folyamatos 30 karimája van. A 30 karima a 32 belső fal és a 31 külső fal között egy lefelé néző, kerületi 33 hornyot képez, amely a 22 tartályon lévő, felső, nem ábrázolt perembe pattan be, a szokásos módon. A hornyolt 30 karima előnyösen folyadékkal szemben tömör tömítést biztosít a tartály számára. Ha szükséges, akkor megfelelő 34 emelőfülek alakíthatók ki a 30 karima külső falával egy darabként, a 24 alap szemben fekvő végeinél és azok mentén, hogy megkönnyítsék a 24 alap szelektív eltávolítását a rászerelt 26 kupakkal együtt vagy a nélkül.

A 24 alapban egy pár 36 és 38 kiömlőnyílás van a 28 alaplapon keresztül kialakítva, annak szemben fekvő ívelt vagy félíves végrészeinél. A 36 kiömlőnyílás kisebb, mint a 38 kiömlőnyílás, és ezeknek a méretével igyekszünk viszonylag széles körű termékek kiadagolását lehetővé tenni, vagy egy közvetlen kiöntéssel azon keresztül, vagy egy szívócsonk vagy más megfelelő eszköz segítségével.

Rendkívüli jelentőségű az egyes kiömlőnyílások alakja és az a mód ahogy a 28 alaplapban és a 30 karima 32 belső falában el vannak helyezve. A kisebb 36 kiömlőnyílást figyelembe véve a 28 alaplap a kiömlőnyílás széles belső 40 szélétől kiindulva a 36 kiömlőnyílás szemben fekvő oldaláig terjed a fokozatosan elkeskenyedő 42 részen át egy 44 kiöntési pontig vagy keskeny területig, ahol a 36 kiömlőnyílást kizárólag a 30 karima 32 belső falának belső felülete határolja. A 8. ábrát nézve láthatjuk, hogy a 32 belső falnak egy 44 kiöntési pontban vagy területen nincs befelé nyúló része, és így a 22 tartályból az anyag szabadon és akadálytalanul tud kiáramlani. Ha a 22 tartályt megbillentjük, hogy a szokásos módon abból valami kifolyjon, az anyag a 28 alaplap elkeskenyedő 42 része által a 36 kiömlőnyílás szemben fekvő oldalaihoz vezetve lefelé fog folyni a nem határolt 44 kiöntési pont felé, ahol az anyag akadálytalanul tud kiáramlani a 22 tartályból anélkül, hogy az anyagot bármilyen túlnyúló száj vagy hasonló „megfogná”, és anélkül, hogy maradékok képződnének a kiömlési pontban.

A 38 kiömlőnyílás bár lényegesen hosszabb, mint a 36 kiömlőnyílás, de hasonlóan van kialakítva, és a 28 alaplap szemben fekvő oldalai mentén fekszik, és fokozatosan elkeskenyedik a 46 részen annak vagy a teljes hossza mentén, vagy a 38 kiömlőnyílás íves végei felé egy 48 kiöntési pontig vagy kis területig, ahol a 28 alaplap eltűnik. A 28 alaplap, vagy még pontosabban annak oldalsó 46 részei valójában közvetlenül a 48 kiöntési pont szomszédságában végződnek, hogy egy akadálytalan területet képezzenek, amelyet kizárólag a 30 karima 32 belső falának belső felülete határol.

A 8. ábra, amely a 2. ábra 8-8 vonala mentén vett metszetet mutat, valójában egy részletet ábrázol metszetben, a 48 kiöntési pontnál lévő területről. Amint ezen az ábrán látható, a 30 karima 32 belső fala a 30 karima alsó sarkánál lévő enyhe 50 alámetszéstől kiindulva felfelé és kifelé lejt. A 28 alaplapnak a 38 kiömlőnyílás szemben fekvő oldalai mentén fekvő 46 részei a 42 részekkel együtt az anyag számára vezetékként szolgálnak a kiöntés folyamán és az anyagot a 48 kiöntési pont felé irányítják, biztosítva az anyag akadálytalan áramlását minden ajak vagy más elzáróelem nélkül, amely a kiömlést megszakíthatná vagy a maradékokat összegyűjthetné a 48 kiöntési pontnál.

A karimás 24 alap azonkívül, hogy speciális alakú és javított 36 és 38 kiömlőnyílások vannak benne, biztosítja a rajta fekvő lezáró- 26 kupak felszerelését több, az ábrázolt kivitelnél négy, a sík 28 alaplapon keresztülmenő 52 szerelőnyílás létesítésével.

A 26 kupak úgy van kialakítva, hogy alakhűen illeszkedjen a 28 alaplapra a kerületi 30 karimán belül. A 26 kupaknak egy sík, központi 54 szerelőlapja van,

HU 224 043 Β1 amelyről négy 56 szerelőcsap lóg le, és alkalmas arra, hogy a 28 alaplap 52 szerelőnyílásaiba bepattanjanak, és a 28 alaplapot fedő, alátámasztó helyzetben legyenek a 36 és 38 kiömlőnyílások között.

A 26 kupak központi 54 szerelőlapjával egy darabként egy pár 58, 60 zárófedél van kialakítva, amelyek a 26 kupak szemben fekvő végein túl hosszanti irányban terjednek. Az 58 és 60 zárófedelek a 36 és 38 kiömlőnyílásoknak felelnek meg, és azok fölött fekszenek úgy, hogy mindegyik zárófedél egy darabból áll a központi 54 szerelőlappal, és egy 62, illetve 64 csuklópánt útján forgatható. Ezek a 62, 64 csuklópántok a 26 kupaktól keresztirányban nyúlnak ki, annak központi részén keresztül a kupak szemben fekvő oldalai között, amelyeket a központi 54 szerelőlap és az 58 és 60 zárófedelek egy vonalba eső oldalai határoznak meg.

Mindegyik 58, illetve 60 zárófedél egy pár, egy darabból készült, közös síkú beállítónyúlvánnyal vagy -füllel rendelkezik az egyenes vonalú 62 és 64 csuklópántok szemben fekvő végeinél. Az 58 zárófedélhez 66 fülek, míg a 60 zárófedélhez 68 fülek vannak társítva. Mindegyik pár 66 és 68 fül a megfelelő egyenes vonalú 62 és 64 csuklópántokon túlnyúlik, annak másik, szemben fekvő oldaláig, a hozzá tartozó zárófedél főtestétől kiindulva, és mindegyik esetben egy kissé íves szabad külső szélben végződik. A 68 és 66 fülek arra valók, hogy a hozzájuk tartozó zárófedelet zárt, tömítőhelyzetben, és nyitott, ürítőhelyzetben megtartsák, ha a zárófedeleket valamelyik helyzetbe kézzel mozgatjuk. Alapvetően, amint az a 3. és 4. ábrákon látható, ha valamelyik 58 vagy 60 zárófedelet nyitott helyzetben mozgatjuk, akkor a hozzájuk tartozó 66, 68 fülek elegendő mértékben meg fognak hajolni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a csúszómozgást az alattuk fekvő 28 alaplap mentén, mindaddig, amíg a fülek vissza nem pattannak a megfelelő zárófedéllel közös síkú helyzetbe. A zárófedél ezen a ponton a középen túl lesz a megfelelő csuklópánthoz képest, és hegyesszöget zár be az alatta fekvő 24 alappal, a 36 és 38 kiömlőnyílásoktól elfelé. Ebben a helyzetben a fülek a zárófedelet nyitott helyzetben fogják tartani, hogy lehetővé tegyék a 22 tartály tartalmának szabad kiömlését mindaddig, amíg a zárófedelet fizikailag záró helyzetbe nem mozgatjuk a megfelelő fülek terhelőereje ellenében. A fülek ekkor az alattuk fekvő 28 alaplap mentén fognak ismét csúszni, és visszatérnek egy olyan helyzetbe, amelyben a megfelelő zárófedéllel közös síkban fekszenek, amikor a zárófedél zárva van.

A 66, 68 fülek rugalmas hajlékonysága a szintetikus, gyantás anyag belső tulajdonságaiból adódik, amelyből a 26 kupak, és különösen az 58 és 60 zárófedelek készülnek. A 66, 68 fülek rugószerű meghajlítását megkönnyíti, ha a fülek tényleges hosszát megnöveljük a hozzá tartozó zárófedél testébe, a 62 csuklópánthoz képest egy, a 66, 68 fülek belső széle mentén futó 70 vágásvonallal, amint ez legjobban az 5. ábrán látható. így kialakítva mindegyik 66, 68 fül a hozzá tartozó zárófedéllel egy darabból áll egy képzeletbeli hajtogatási vonal mentén, a megfelelő csuklópánttól befelé, hogy megfelelő rugalmas hajlékonyságot biztosítson a füleknek, amikor a zárófedél két helyzete között mozog.

Annak érdekében, hogy a 36, 38 kiömlőnyílásokat az 58 és 60 zárófedelek zárt helyzetében valójában tömítsük, mindegyik zárófedélnek az alsó felületén egy lelógó 72 tömítőkarima van. A 72 tömítőkarimák úgy vannak kialakítva, hogy a hozzájuk tartozó kiömlőnyílás kerületéhez illeszkedjenek, és annak kerületi szélével bepattanó tömítőkapcsolatba jussanak. A 6., 7. és 8. ábrákon látható, hogy a 72 tömítőkarimának a külső felületén, a kerülete mentén, egy tömítőnyúlvány vagy 74 borda van, amely bepattanó kapcsolódást tud biztosítani tömített módon a 28 alaplappal közvetlenül azon szélei alatt, amelyek a 36 és 38 kiömlőnyílásokat határolják, beleértve az elkeskenyedő oldalsó 42 és 46 részeket, amelyek a 36, 38 kiömlőnyílások oldalsó széleit képezik. Ha a 7. és 8. ábrát vesszük figyelembe, akkor látható, hogy a 72 karima 74 bordája a 30 karima 32 belső falával is bepattanó kapcsolatba kerül a 44 és 48 kiöntési pontokban, amelyeken át a 28 alaplap már nem folytatódik, azonban a 74 borda a 30 karima 32 belső falának ferde alsó 50 alámetszésével is tömítően kapcsolódik. Az is látható a rajzokból, hogy a 72 tömítőkarimák kissé kifelé dőlnek, amint azt a felettük fekvő 58, 60 zárófedelek megkívánják, hogy megkönnyítsék a megfelelő 36 és 38 kiömlőnyílások kerületével való pontos kapcsolódást.

Azonkívül, mivel a 26 kupak felső felülete sík, az 58 és 60 zárófedelek felső felülete pedig közös síkú a középső 54 szerelőlap felső felületével, a zárt tartályok könnyen egymásra rakhatók a találmány szerinti kettős lezáróegységgel ellátott tartályok által biztosított sokoldalú kiadagolóképesség ellenére. Annak érdekében, hogy megkönnyítsük az 58, 60 zárófedelek szelektív nyitását, mindegyik zárófedél kerületének külső, ívelt részénél egy viszonylag rövid, ívelt, felfelé és kifelé nyúló 76 fogantyúval van ellátva, amely előnyösen a kerületi 30 karimán túlnyúlik, a fogantyú könnyű megközelítése végett.

Amint látható, a 38 kiömlőnyílás viszonylag széles, és arra használható, hogy a 22 tartály tartalmát kinyerjük egy fogantyúval ellátott 78 merítőkanál segítségével (lásd 4. ábra). Mivel célszerű, hogy egy ilyen 78 merítőkanál mindig elérhető legyen, a nagyobbik 60 zárófedél alsó felülete egy pár, egy darabból álló, lefelé függő párhuzamos 80 nyúlvánnyal lehet ellátva, amelynek külső szélén befelé nyúló 82 fülek vannak, amelyek súrlódóan fogadják és tartják maguk között a 78 merítőkanalat. A 78 merítőkanál mérete és helyzete természetesen olyan, hogy lehetővé tegye a 60 zárófedél teljes lezárását a benne lévő 78 merítőkanállal együtt, hogy a 22 tartályt lezárja.

A 11., 12. és 13. ábrák 86 lezáróegységet mutatnak, amely kisebb, mint a 20 lezáróegység, és különösen alkalmas kisebb ovális tartályok lezárására. A 86 lezáróegység annyiban különbözik a 20 lezáróegységtől, hogy kisebb 88 és 90 kiömlőnyílások vannak kialakítva a karimás 92 alapban és közöttük sík 94 alaplap van, amely viszonylag keskeny és két

HU 224 043 Β1 szerelőnyílás van benne, amely két, ezekkel együttműködő 97 csap befogadására és tartására alkalmas, amelyek a felette fekvő 102 kupak keskeny, középső 98 szerelőlapjáról lógnak le.

A 88 és 90 kiömlőnyílások - a 36 és 38 kiömlőnyílásokhoz hasonlóan - a belső és az oldalszéleik körül a 94 alaplap által vannak kialakítva, amely a kiömlőnyílások szemben fekvő oldalai mentén helyezkedik el, és amely elkeskenyedik vagy fokozatosan vékonyabbá válik, amíg bele nem olvad vagy el nem tűnik egy keskeny 100 kiöntési pontban vagy kiöntési szakaszban, így kiküszöbölve minden túlnyúló ajkat, amelyben maradékok ülepedhetnének le és akadályozhatnák a kiömlést. A kiömlőnyílásokat határoló 94 alaplap elkeskenyedő oldalrészei valójában vezetik az anyagot a 100 kiöntési pont felé és annak áramlását szabályozzák.

A felettük fekvő lezáró- 102 kupak egy pár 104, 106 zárófedelet tartalmaz, amelyek méretüktől eltekintve az előzőekben leírt 58 és 60 zárófedelek másai, így tehát lelógó, kerületi 108 tömítőkarimájuk van, amely keresztmetszetben a 72 tömítőkarimáknak a mása, és ahhoz hasonlóan tömítő módon kapcsolódik a 88 és 90 kiömlőnyílások kerületével, azok hossza mentén, amelyet a 94 alaplap határoz meg, és a 100 kiöntési pontban, amelyet a 108 tömítőkarima belső fala határoz meg. Ez legjobban a 13. ábrán látható.

Mindegyik 104, 106 zárófedél egy darabból áll a központi 98 szerelőlappal, egyenes vonalú 110 csuklópántok mentén, és a korábbiakban ismertetett beállítónyúlványai vagy 112 -fülei vannak. A 112 fülek a zárófedeleket zárt helyzet felé igyekeznek kényszeríteni, amíg a zárófedelek a középpont felett el nem fordulnak a nyitott helyzetbe, amint az az előző kivitel 3. és 4. ábráján látható.

Éppúgy, mint a 20 lezáróegység, a 86 lezáróegység is zárófedelek mellett sík hornyolt felső felülettel rendelkezik, amely rendkívül alkalmas a tartályok egymásra helyezésére.

A 14-18. ábrák egy kissé eltérő kivitelt mutatnak, amelynél a 116 lezáróegység kerek és hengeres tartályra való felszerelésre alkalmas.

A 116 lezáróegység karimás 118 alapjának sík 120 alaplapja van, amelynek, az azon keresztül vett képzeletbeli vonal egyik oldalán, egy megnagyobbított 122 kiömlőnyílása van, a másik oldalán pedig egy olyan kiömlőnyílás van, amely egy sorozat kis 124 kiömlőnyílásból áll, a vele társított tartály tartalmának szabályozott kiporlasztása céljából. A 124 kiömlőnyílások a 120 alaplap területén belül vannak elhelyezve. A 122 kiömlőnyílást a 128 belső szélétől távoli 126 pontban vagy szakaszban egy kerületi, felfelé álló 132 karima 130 belső fala határolja. A nagy 122 kiömlőnyílás szemben fekvő oldalait a 120 alaplap fokozatosan elkeskenyedő oldalsó 134 szakaszai képezik, amelyek, amint az az előző kiömlőnyílásokkal kapcsolatban ismertettük, valójában vezetik az anyagot egy akadálytalan 126 kiöntési pont vagy terület felé, amely minden túlnyúló ajakszerű résztől mentes, amelyben a maradékok leülepedhetnének.

Mint az előzőekben leírt kiviteleknél, a kerületi 132 karima egy lefelé irányuló folyamatos hornyot képez, hogy egy alatta fekvő tartályra lehessen szerelni, és a karima külső falával egy darabból készült, lefelé lógó 136 füllel lehet ellátva, amely a tartály külső felületének fekszik neki.

A lezáró-138 kupakot két ívelt vagy általában félkör alakú 140, 142 zárófedél képezi, amelyek egy darabként vannak egyesítve egy központosán elhelyezett 144 csuklópánt mentén. A 140 zárófedél, amely kissé nagyobb, mint a 142 zárófedél, egy lelógó, egy darabból készült 146 tömítőkarimával van ellátva, amely a 122 kiömlőnyílás köré kapcsolódik. A 146 tömítőkarima úgy van kialakítva, mint az előzőekben ismertetett 72 és 108 tömítőkarimák, és azokhoz hasonlóan egy kifelé kinyúló, kerületi 148 bordája van, amely tömítő módon bepattan a 122 kiömlőnyílás szélébe, amelyet a 120 alaplap és a 132 karima 130 belső fala határol a 126 kiöntési pontban.

A 142 zárófedélnek több, lelógó 150 csapja van, amelyeknek száma megfelel a 124 kiömlőnyílások számának, és azokkal kapcsolódnak. Ezeknek a 150 csapoknak megnagyobbított, kissé ferde fejük van, amint az legjobban a 18. ábrán látható, és ezek a rajtuk lévő kerületi bordákkal bepattanó zárást biztosítanak a 120 alaplappal, miután azokat átkényszerítjük a 124 kiömlőnyílásokon.

Az így kialakított 140, 142 zárófedelek mindegyike szerelőlapként hat, és a 138 kupakot a 118 alaphoz erősíti, míg a többi zárófedél a zárt és a nyitott helyzet között működtethető. Annak érdekében, hogy mindegyik zárófedelet a nyitott és a zárt helyzet között lehessen működtetni, mindegyik zárófedél egyetlen beállítónyúlvánnyal vagy 152 -füllel van ellátva, amely egy darabból készül a hozzá tartozó zárófedéllel, és azzal közös síkú. A 152 fülek a központi 144 csuklópánt ellentétes végein vannak elhelyezve, és a vele egy darabból álló zárófedéltől kiindulva a szemben fekvő zárófedélben lévő horonyig érnek a 144 csuklópánt ellentétes oldalán. Mindegyik 152 fül a belső 154 bevágások révén részben azáltal a zárófedél által is meg van határozva, ahonnan indul, hogy megnövelt hajlékonyságot biztosítson, és megkönnyítse a zárófedél mozgását annak két helyzete felé. Mindegyik 152 fül a 120 alaplap középső része fölött fekszik, a 124 kiömlőnyílás-sorozat és az egyetlen nagyobb 122 kiömlőnyílás között, aminek következtében egy pozitív felület képződik, amelyre a 152 fül visszahajtható, amint ez a 17. ábrán jól látható.

Annak érdekében, hogy megkönnyítsük a 140, 142 zárófedelek kezelését, mindegyik egy vele egy darabból készült 156 fogantyúval látható el, amely részben annak külső széle mentén fekszik a 118 alap kerületi 132 karimája fölötti pontig. A 140, 142 zárófedelek felső felülete közös síkú, és a 132 karima felső széle alatt horonnyal van ellátva, hogy a fölé helyezett tartály számára tárolási felületet képezzen.

A találmány nincs a fentiekben elmondottakra korlátozva, hanem azon számos változtatás eszközölhető anélkül, hogy a találmány tárgyköréből kilépnénk.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Lezáróegység (20), folyékony anyag kiadagolására több kiömlőnyíláson (36, 38) keresztül, amely lezáróegység (20):

   alapot (24) tartalmaz, amelynek sík alaplapja (28) van felső és alsó felülettel, és egy kerületi karimája (30) van, amely az alaplap (28) felső felületéhez képest felfelé kiáll, és a karimának (30) egy belső fala (32) van, az alaplapon (28) keresztül legalább két kiömlőnyílást (36, 38) tartalmaz, és lezárókupakot (26) tartalmaz, amely az alaplap (28) felső felülete fölött fekszik és lényegében azzal egysíkú, és a kupak (26) legalább két zárófedelet (58, 60) tartalmaz, egy-egy zárófedél (58, 60) fekszik minden egyes kiömlőnyílás (36, 38) fölött, és szelektíven mozgatható az adott kiömlőnyílást (36, 38) tömítő zárt helyzet és a folyadékkiadagolást megengedő, a kiömlőnyílástól (36, 38) távolságban lévő nyitott helyzet között, és a zárófedelek (58, 60), amikor mindkettő zárt helyzetben van, egy síkban fekszenek a zárókupakkal (26), és hornyolt felső felületük van az alap (24) kerületi karimájához (30) képest, azzal jellemezve, hogy a kiömlőnyílások (36, 38) kerületének - a kerületi karimával (30) egybeérő - kiöntési pontot (44, 48) meghatározó részei vannak, és az egyes kiömlőnyílások (36, 38) kerületének többi része távolságban van kialakítva a kerületi karimától (30), és mindegyik zárófedélen (58, 60) tömítőkarima (72) van, amely a zárt helyzetben az alatta lévő kiöntőnyílásba (36, 38) tömítően kapcsolódik, és tömítőkarima (72) a kerületi karimának (30) a kiöntési pontnál (44, 48) lévő belső falával, valamint a kiömlőnyílás (36, 38) kerületének többi részénél az alaplappal (28) tömítést biztosítóan van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti lezáróegység, azzal jellemezve, hogy a zárófedeleknek (58, 60) lényegében párhuzamos, egymástól távolságban lévő csuklópántjai (62, 64) vannak, amelyek az alaplaphoz (28) eltávolíthatóan hozzáerősített szerelőlappal (54) vannak egymástól elválasztva.
3. 3. A 2. igénypont szerinti lezáróegység, azzal jellemezve, hogy minden zárófedélhez (58, 60), azzal egy darabból készített, legalább egy beállítófüle (66, 68) van, amelyek a zárófedélből (58, 60) kinyúlóan és a szerelőlap (54) Irányában a hozzá tartozó csuklópánton (62, 64) túlnyúlóan vannak kialakítva, és a fülek (66, 68) a hozzájuk tartozó zárófedeleket (58, 60) mind a nyitott, mind a zárt helyzetben megtartóan, és ezen két helyzet közt a fizikai mozgást megengedően vannak kialakítva.
4. 4. A 2. igénypont szerinti lezáróegység, azzal jellemezve, hogy az alaplapban (28) átmenő szerelőnyílások (52) vannak kialakítva, és a kupak (26) szerelőlapjával (54) egy darabból álló és arról lelógó csapok (56) bepattanó kapcsolatban vannak a szerelőnyílásokkal (52), és ezáltal a kupak (26) az alapra (28) van rögzítve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti lezáróegység, azzal jellemezve, hogy egy pár, egymástól távolságban lévő, párhuzamos benntartó nyúlvány (80) nyúlik ki az egyik zárófedél (60) egy alsó felületéből, mindkét nyúlvány (80) szélén a másik nyúlvány (80) irányába néző fül (82) van, és a nyúlványok (80) közé merítőkanál (72) van az adott zárófedéllel (60) és a fülekkel (82) érintkező módon - eltávolíthatóan behelyezve.