HU212230B - Process for producing of fibre-reinforced systhetic resin moulding - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás szálerősítésű műgyantaidomtestek előállítására, amelynek során műgyantával átitatott szálakat feltekercselnek egy tekercselőtüskére és az így létrehozott tekercstestet felhevítéssel kikeményítik, majd ezt követően megmunkálják. A modem tekercselési technika alkalmazása a szálerősítésű műgyanta-idomtestek előállításánál az ésszerű gyártási lehetőségek, valamint a tekercseléssel létrehozott tekercstestek nagy szilárdsága következtében számos műszaki területen új konstrukciós lehetőségeket tár fel. Ezen modern technika alkalmazása különösen nagy szilárdságú alapanyagok felhasználásával kapcsolódva számos hagyományos szerkezet-átalakításához vezet, amelyeknél már szálerősítésű műgyantát alkalmaznak, emellett pedig olyan meggondolásokhoz is vezet ez az új technika, hogy olyan szerkezetekben, amelyek eddig más alapanyagokból, például acélból készültek, szálerősítésű, tekercseléses eljárással előállított műgyantaalkatrészeket alkalmazzanak. Ez a megnövekedett igény a gyártástól egyre racionálisabb gyártási módszereket követel meg az ilyen műgyantatestek előállításánál, nem csak a tömeggyártásra való tekintettel, hanem a kis szériák és az egyedi gyártás vonatkozásában is, ahol a gyártási mellékidők aránya különösen nagy. Ily módon éppen a kis szériáknál és egyedi daraboknál különösen nagy jelentősége van a gyártási folyamatok egyszerűsítése és a gyártási lépések számának csökkentése mellett például az előkészületi idő csökkentésének, valamint az egyes munkadarabok valamely utólagos megmunkálása elmaradásának.

A gyártási mellékidők csökkentésének egyik lehetősége abban van. hogy több azonos jellegű munkadarabot egy félgyártmányból, például egy szálerősítésű, tekercseléses eljárással készített műgyanta-nyersdarabból állítanak elő. így például a DE-GM 7 619 591 sz. német használati minta alapján ismert egy profilköszörűgép. amely egy profilköszörülő henger és egy előtoló görgő segítségével egy hengeres nyersdarabból egy munka-illetve köszörülési műveletben több kerek vagy ovális részt képes kívülről kiköszörülni. Ennek az ismert profilköszörülő hengernek több azonos, egymás melletti profilköszörülő szakasza van, amelyek radiális külső kontúrja a mindenkori előállítandó rész radiális külső kontúrját kiegészítő alakkal rendelkezik. Egy adott profilköszörülő szakasz legmagasabb és legmélyebb pontja közötti radiális távolság legalább a hengeres nyersdarab sugarának felel meg, így az előállítandó részek alakításának befejezése után ezek egyidejűleg vannak egymástól elválasztva. Ennél az ismert profilköszörűgépnél mindegyik idomrész-típushoz saját profilköszörülő hengerre van szükség. Rövid időn belül végrehajtott változtatások az előállítandó műgyantaidomtest kialakításában, például különböző hosszúságú idomtestek készítése azonos radiális kiteijedés mellett, az ilyen profiljukat tekintve minden további nélkül nem változtatható profilköszörülő hengereknél nem lehetséges.

Önkenő kompozitanyagú csapágyak készítéséhez az US-PS 4 867 889 sz. szabadalmi leírásból ismert egy eljárás szálerősítésű, tekercselt műgyanta-idomtestek előállítására, amelynek során műgyantával átitatott műszálakat tekercselnek fel egy tekercselőtüskére. A tekercselési folyamat két lépésben játszódik le, egy első, PTFE-szálakat (vagyis politetrafluoretilén, más néven teflon szálakból) álló vékonyabb réteggel, amely szálak egy polimer mátrix szálaival vannak összesodorva és a tekercselési folyamat előtt egy karbonrészecskékkel dúsított műgyanta-fürdőben vannak átitatva és egy második, például üvegszálakból levő vastagabb réteggel, ahol az üvegszálakat az előállított tekercstest szükséges vastagságáig tekercselik fel. A kész tekercstestet hevítéssel kikeményítik és ezt követően lehúzzák a tekercselőtüskéről. Az így előállított tekercstestek külön munkalépésekben nyerik el végleges radiális és axiális kontúrjukat, mivel ezeket a megmunkáló szerszámokat minden egyes kompozitanyagú csapágynál mérőeszközökön keresztül kell vezérelni, hogy be lehessen tartani a kompozitanyagú csapágy előírt méreteit. Mivel ezt a megmunkálási lépést minden kompozitanyagú csapágynál külön-külön kell elvégezni, jelentős előkészületi és megmunkálási időkre van szükség.

A találmány által megoldandó feladat a fenti hátrányok kiküszöbölése és a bevezetőben vázolt eljárás olyan továbbfejlesztése, amely lehetővé teszi az említett idomtestek egyszerűbb, ugyanakkor gyorsabb előállítását, valamint nagyobb ráfordítás nélkül más kialakítású idomtestek gyártására történő gyors átállást, miközben az előállított idomtesteknél csupán minimális szerszám-igénybevételre van szükség.

A találmány értelmében a kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett eljárásból kiindulva azáltal oldjuk meg, hogy egy alakítóhüvelyt, illetve több, egymástól egy-egy elválasztótárcsa által különválasztott alakítóhüvelyt és kétoldali tengelyirányú lezárásként kitámasztóelemeket fűzünk fel egy forgatótengelyre és ezeket az elemeket ezen a forgatótengelyen tengelyirányban egy együtt forgó tekercselőtüskévé feszítjük össze egymással, ezt követően a műgyantával átitatott szálakat a tekercstest akkora radiális vastagságáig, amely nagyobb, mint a kitámasztóelemek illetve az elválasztótárcsák közötti radiális kiterjedés, feltekercseljük a kitámasztóelemek között a tekercselőtüskére, majd a kitámasztóelemek közötti kikeményedett tekercstestet az elválasztótárcsák radiális kiterjedéséig illetve ezek hiánya esetén a kitámasztóelemek radiális kiterjedéséig lemunkáljuk, ezután oldjuk a befeszítést, majd az idomtestet illetve egyes egymástól különválasztott idomtesteket lehúzzuk a forgatótengelyről.

A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi egy vagy több szálerősítésű műgyanta-idomtest néhány egyszerű munkalépésben történő egyidejű előállítását. Azáltal, hogy a szálak nem közvetlenül egy tekercselőtüskeként használt forgatótengelyre kerülnek feltekercselésre, hanem a tekercselőtüske a maga részéről elválasztótárcsákból, alakítóhüvelyekből, valamint tengelyirányú végein elrendezett kitámasztóelemekből van összeállítva, amelyek egy forgatótengelyre vannak ráhúzva és ezt követően tengelyirányban együtt forgó módon vannak egymással összefeszítve, lehetővé válik, hogy a

HU 212 230 Β gyártandó idomtestek mindegyikéhez saját alakítóhüvelyt rendeljünk hozzá, amelynek radiális külső kontúrja már eleve meghatározza az idomtest radiális belső kontúrját. Másrészt az alakítóhüvelyek az elválasztótárcsák által különválaszthatók egymástól és így egy munkamenetben egyidejűleg még különböző kialakítású idomtestek is létrehozhatók. Ugyanakkor nem szükséges, hogy a tekercselési folyamatot úgy irányítsuk, hogy csak az alakítóhüvelyekre tekercselődjenek fel szálak, hanem még az elválasztótárcsák és a kitámasztóelemek is körbetekercselhetők, így a tekercselési folyamat befejezése után egy külsőleg egyenletesen kinéző tekercstest jön létre. A műgyanta kikeményedése után a tekercstest mechanikusan megmunkálható, például köszörülhető. Mivel az elválasztótárcsák illetve a kitámasztóelemek radiális külső kontúrja az idomtestek végső formájának felel meg, a tekercstestnek legalább a kitámasztóelemek közötti, az elválasztótárcsák történő radiális lemunkálásával ezek hiánya esetén a kitámasztó elemek kiterjedéséig történő radiális lemunkálásával kettős célt érünk el: Egyrészt az idomtestek elnyerik végleges külső alakjukat, anélkül, hogy további mechanikai megmunkálásra lenne szükség, másrészt pedig egyidejűleg elválasztásra kerülnek egymástól. minthogy a tekercstestnek az elválasztótárcsák külső sugaráig történő lemunkálásával kiküszöböljük az idomtestek addigi, az elválasztótárcsák fölött fennálló egymás közötti kapcsolatát, így az idomtestek ezek után már csak az elválasztótárcsák által vannak egymástól elhatárolva és a tekercselőtüske befeszítésének oldása (és az elválasztótárcsák, alakítóhüvelyek és kitámasztóelemek ezáltal bekövetkező különválása) után azonnal különválaszthatók.

A találmány egyik előnyös foganatosítási módja értelmében a kitámasztóelemek és az elválasztótárcsák radiális kiterjedését azonos nagyságúra választjuk. A tekercstest végső mechanikai megmunkálásakor ily módon a megmunkálóeszköz ráhelyezésekor nem kell meghatározott kezdőpontok megtalálására ügyelni. A mechanikai megmunkálás tehát a tekercstest palástfelületének tetszőleges pontján megkezdhető a kitámasztóelemek fölött a tekercstest egyik végén és ez a megmunkálás bárhol befejeződhet a kitámasztóelemek palástfelületén a tekercstest másik végén.

Néhány alkalmazási esetben azonban kedvező lehet, ha több alakítóhüvely felhasználásakor a kitámasztóelemek radiális kiterjedését nagyobbra választjuk, mint az elválasztótárcsákét. Ilyenkor a műgyantával átitatott szálakat csak a kitámasztóelemek között tekercseljük fel, miáltal az előállított tekercstest tengelyirányban eleve behatárolt lesz, ami csökkenti a szálfelhasználást.

A műgyantával átitatott szálakat előnyösen szabályos tekercskötegben, vezérelt előfeszítés mellett átlapoló tekercseléssel tekercseljük fel. Ily módon tovább növelhető a szálak egymás közötti kötődése, ebből következően pedig az elkészült tekercstest homogenitása és hordképessége.

A találmány egyik előnyös továbbfejlesztett változata értelmében csapágyperselyek előállításához csapágy-csúszórétegként egy műgyantával átitatott PTFEés/vagy nagy szilárdságú szálakból álló első réteget tekercselünk fel. A feltekercselendő szálak gyantával való átitatása egy egyszerű munkalépésben úgy történik, hogy a szálakat a tekercselőtüskére való feltekercselés előtt egy szilárd kenőanyaggal dúsított műgyantafürdőn futtatjuk át. Erre a csúszórétegként kialakított első rétegre ezután hordozórétegként egy műgyantával átitatott üvegszálakból álló további réteget tekercselünk fel. Bizonyos alkalmazási területeken azonban előnyösen más erősítőszálak, például karbon- vagy boronszálak is felhasználásra kerülhetnek. A csapágycsúszóréteg kialakításához előnyösen erősített, nyújtott PTFE-szálak kerülhetnek felhasználásra, miáltal növelhető ezen réteg kopásállósága.

A találmány egy különösen előnyös kiviteli alakja értelmében az alakítóhüvelyek gömbszerű külső felülettel rendelkeznek és ugyancsak előnyös, ha ezek szerkezeti elemként az idomtestben visszamaradnak, amikor azt lehúzzuk a tekercselőtüskéről. Ezen belül előnyös, ha az alakítóhüvelyek radiális külső felületeit, amelyekre a műgyantával átitatott szálakat feltekercseljük, csúszófelületként alakítjuk ki. Ily módon, például gömbcsapágyak ágyazások előállításánál, amelyek egy gömbszerű külső átmérővel rendelkező belső gyűrűt és egy gömbszerű furattal rendelkező külső gyűrűt tartalmaznak, elkerülhető a külső gyűrű különválasztott előállítása és gömbszerű belső átmérőjének nagy ráfordítást igénylő megmunkálása. Ugyanígy elmaradhat itt a csúszóréteg külön történő előállítása és annak utólagos bejuttatása a külső gyűrű gömbszerű belső átmérőjébe. Mindemellett kiküszöböljük egy osztott külső gyűrű előállítását illetve a külső gyűrű szétfeszítését és a belső gyűrű utólagos bejuttatását, miáltal például egy radiális gömbcsapágy elkészítése rendkívül leegyszerűsödik és lerövidül.

A találmány egy előnyös továbbfejlesztett változata értelmében az alakítóhüvelyek csúszófelületére csúszófóliát vagy megfelelő csúszószövetet, például PTFE-szálból készült szövetet viszünk fel, amire azután a műgyantával átitatott szálakat feltekercseljük. Ezáltal elmaradhat az első szálréteg, mint csúszóréteg felvitele. A csúszófóliára ennél a kiviteli alaknál rögtön a műgyantával átitatott szálakból levő hordozóréteget tekercseljük fel, ahol a csúszófólia visszamarad a kész idomtestben.

A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál az elválasztótárcsák illetve a kitámasztóelemek külső felületei vagy azok fejei határozzák meg az idomtest végleges tengelyirányú végfelületeit. Ezáltal az elválasztótárcsák illetve a kitámasztóelemek tengelyirányú külső felületeinek megfelelő kialakítása révén az idomtest tetszőleges kiegészítő alakú felületei határozhatók meg, akár olyanok is, amelyek hátrametszésekkel vannak ellátva. Ezen felületeknek egy további munkalépésben történő megmunkálása már nem szükséges. Ily módon a tekercstest radiális lemunkálása után már egy teljesen kész idomtestet kapunk, amelynek radiális belső felületét az alakítóhüvelyek radiális külső felületei, ugyanakkor tengelyirányú végfelületeit az elválasztó3

HU 212 230 Β tárcsák illetve kitámasztóelemek megfelelő oldalfelületei, míg radiális külső palástját az elválasztótárcsák illetve a kitámasztóelemek radiális kiterjedése határozza meg.

A találmányt részletesebben egy elvi kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajz alapján ismertetjük.

A rajzon az

1. ábra hosszmenetben mutatja a kitámasztóelemek, elválasztótárcsák és alakos hüvelyek elvi felépítését, amint éppen a találmány szerinti eljárás megvalósításához szükséges tekercselőtüske kialakítása céljából egy forgatótengelyre kerülnek felfűzésre, a

2. ábra egy szálakkal betekercselt tekercselőtüske hosszmetszetét tünteti fel, ahol a tekercstest a forgatótengely hossztengelye fölött a radiális lemunkálás alatti állapotban, míg a hossztengely alatt a radiálisán már lemunkált állapotában van bemutatva, míg a

3. ábra már elkészült feltekercselt idomtesteket mutat keresztmetszetben, amelyek a tekercstest radiális lemunkálása után egymástól és az elválasztótárcsáktól már nem vannak választva és a forgatótengelyről éppen lehúzásra kerülnek.

Az ábrák kiviteli példaként radiális gömbcsapágyak előállítását szemléltetik.

Amint az az 1. ábrán látható, egy 1 forgatótengelyre először váltakozva 2 alakítóhüvelyeket és 3 elválasztótárcsákat fűzünk fel, ahol a sor mindig egy 3' kitámasztóelemmel kezdődik és végződik. A 3' kitámasztóelemek előnyösen hüvelyszerűen vannak kialakítva, hogy áthidalják a távolságot a 4 feszítőszerkezetet alkotó elemekig, amelyek az 1 forgatótengely végeire vannak felszerelve, mint az a 2. ábra mutatja. Ezen 4 feszítőszerkezet segítségével a 3' kitámasztóelemeket, 2 alakítóhüvelyeket és 3 elválasztótárcsákat tengelyirányban együtt forgó módon összefeszítjük egymással, hogy egy 5 tekercselőtüske jöjjön létre, amelynek radiális 6 külső felülete, amelyre a szálakat fel kell tekercselni, nem sima, hanem profilírozott. Ezen profilírozás alakját a 2 alakítóhüvelyek, 3 elválasztótárcsák és 3' kitámasztóelemek kialakítása határozza meg, így a mindenkori követelményekhez könnyen igazodni tudunk.

A bemutatott példánál a 2 alakítóhüvelyek radiális 7 külső felületei gömbszerűen vannak kialakítva és tengelyirányban sík 8 végfelületekkel vannak ellátva. A 3 elválasztótárcsák egy radiálisán belül elhelyezkedő, téglalap alakú 9 gerincfalból és egy radiálisán kívül elhelyezkedő, a 2 alakítóhüvelyek felé tengelyirányban a 9 gerincfalon derékszögben túlnyúló 10 fejrészből állnak. Itt a 3 elválasztótárcsák tengelyirányú kiterjedése úgy van kialakítva, hogy az biztosítsa az idomtest számára a kívánt, hátrametszéseket tartalmazó tengelyirányú kontúrt. Ezekbe a hátrametszésekbe később szabványos feszítő- vagy tömítőelemek helyezhetők. A 3 elválasztótárcsák 9 gerincfalaik radiális 11 belső felületével az 1 forgatótengelyen fekszenek fel, míg a 9 gerincfalak tengelyirányú 12 külső felületei a 2 alakítóhüvelyek sík 8 végfelületeinek támaszkodnak. A 3 elválasztótárcsa 10 fejrészének tengelyirányú 13 külső felületei, a 9 gerincfal fölötti kiszögelléstől kiindulva először radiális irányban, az 1 forgatótengely 14 hossztengelyére merőlegesen, majd pedig ferdén húzódnak a szomszédos 2 alakítóhüvelytől távolabb eső oldal felé, befutva a 3 elválasztótárcsa radiális 15 külső felületébe, így a tekercselendő 17 idom test tengelyirányú 16 végfelületében egy hátrametszés alakul ki. A 3 elválasztótárcsa radiális 15 külső felülete az adott példánál sík, ugyanakkor pedig párhuzamos az 1 forgatótengely 14 hossztengelyével.

A 3 elválasztótárcsa 10 fejrészének tengelyirányú 13 külső felületei kiegészítőleg megfelelnek a 17 idomtest előírt alakú tengelyirányú 16 végfelületeinek. A 3 elválasztótárcsák 10 fejrészeikkel valamennyire átfogják a 2 alakítóhüvelyeket, miközben a 10 fejrész tengelyirányban kívül levő, míg radiálisán belül húzódó 18 élei a 2 alakítóhüvelyek gömbszerű 7 külső felületeire támaszkodnak. A 2 alakítóhüvelyek tartományában a 3' kitámasztóelemek 9', 10', 11', 12' külső felületeinek kialakítása megfelel a 3 elválasztótárcsákéinak.

Mindegyik előállítandó 17 műgyanta-idomtesthez egy-egy 2 alakító hüvely van hozzárendelve. A 3 elválasztótárcsák és a 3' kitámasztóelemek külső átmérői egymással azonosak és nagyobbak, mint az egymással ugyancsak azonosan kiképzett 2 alakítóhüvelyek átmérője a 19 csúcspontban. A rajzon bemutatott 2 alakítóhüvelyek a hagyományos belső gyűrűknek felelnek meg, ahogy azok a radiális gömbcsapágyak előállításához szokásosan felhasználásra kerültek. Ezeknek a 2 alakítóhüvelyeknek szerkezeti elemként, tehát adott esetben belső gyűrűként kell visszamaradniuk az előállítandó 17 idomtestben. A 2 alakítóhüvelyek kialakíthatók teljesen tömör vagy üreges testként is.

Az 5 tekercselőtüskévé összefeszített 3' kitámasztóelemekre, 3 elválasztótárcsákra és 2 alakítóhüvelyekre egy első tekercselési menetben egy első 20 réteget tekercselünk fel, például műgyantával átitatott, megerősített és nyújtott PTFE- és nagy szilárdságú szálakból, amelyeket feltekercselés előtt olyan epoxigyantafürdőben itatunk át, amely grafitpor formájában szilárd kenőanyaggal van dúsítva. Ez az első 20 réteg kikeményedett állapotban egy jó csúszási tulajdonságokkal rendelkező csapágycsúszóréteget képez. Ezen első 20 réteg szálait szokásosan átlapoló tekercseléssel (kb. 60” alatt a tekercselőtüske hossztengelyéhez képest) és vezérelt előfeszítés mellett közvetlenül tekercseljük fel a 2 alakítóhüvelyek gömbszerű csúszófelületére vagy ezen csúszófelület körül.

A csúszóréteg műgyantával átitatott szálakból, feltekercseléssel történő előállításának alternatívájaként ez a csúszóréteg egy megfelelően előkészített, a célra alkalmas csúszófólia vagy csúszószövet formájában is felvihető.

Erre az első 20 rétegre azután egy második 21 réteget tekercselünk fel epoxigyantával átitatott üvegszálakból, amelyek kikeményedett állapotban hordozóréteget képeznek. Ennek során az üvegszálakat vezérelt előfeszítés mellett átlapoló tekercseléssel (kb. 45°-ban

HU 212 230 Β a tekercselőtüske hossztengelyéhez képest) egy előre megadott külső átmérő el éréséig tekercseljük fel, amely külső átmérő nagyobb mint a 3 elválasztótárcsák és 3' kitámasztóelemek radiális kiterjedése.

A 22 tekercstest megadott tekercselési vastagságának elérése után befejeződik a tekercselési folyamat és a létrejött 22 tekercstestet hevítéssel kikeményítjük. Ezt követően a 22 tekercstestet egy 24 köszörűkoronggal a 2. ábrán látható módon radiálisán a 22 tekercstest teljes hosszában leköszörüljük a 3' kitámasztóelemek és a 3 elválasztótárcsák külső kerületéig, miáltal a 17 idomtestek elnyerik előírt radiális méretüket és egyúttal kölcsönösen le is vannak választva egymásról.

Ekkor kioldjuk az 5 tekercselőtüske tengelyirányú befeszítését, amelyet követően a 17 idomtestek leválaszthatók a 3' kitámasztóelemekről és a 3 elválasztótárcsákról és így a radiális gömbcsapágyak már kész 23 egyedi darabokként állnak rendelkezésére.

Az így elkészített radiális gömbcsapágyak utólagos megmunkálására itt már nincs szükség, mivel a 2 alakítóhüvelyek szerkezeti elemekként, nevezetesen belső gyűrűkként visszamaradnak az őket körülvevő, keményített. szálerősítésű műgyantából készült külső gyűrűkben, ahol a csúszórétegként kialakított első 20 réteg a mindenkori felé eső 2 alakítóhüvelyhez képest elforgatható.

Az így előállított radiális gömbcsapágyak előnye a minimális karbantartási igény és a korrózióállóság, továbbá a kedvező súly és a jó csúszási tulajdonságok (alacsony súrlódási tényező) a belső gyűrű és a külső gyűrű között, továbbá a szennyeződéssel szembeni érzéketlenség. valamint nagy ütőszilárdság és általában az igen jó terhelhetőség.

Az alábbiakban példaként egy gömbperselyes gömbcsapágy előállítását ismertetjük, amelynek csapágyszélessége 18 mm, míg a befogadott acélpersely szélessége 22 mm.

A gyártáshoz 32 darab 40,7 mm gömbátmérőjű, gömbperselyként kiképzett alakítóhüvelyt helyezünk fel távtartó gyűrűkkel egy 30 mm átmérőjű tekercselőtüskére és egy feszítőanya segítségével ezeket tengelyirányban egymáshoz feszítjük. Előzőleg a tekercselőtüskét, a gömbperselyeket és a távtartó gyűrűket gondosan megtisztítottuk. A gömbperselyek és a távtartó gyűrűk felületeit ezt követően megfelelő szétválasztó szerrel kezeltük. A távtartó gyűrűk külső átmérője (47 mm) megfelel az előállítandó, a gömbperselyekre gömbgyűrűk formájában ráültetett idomtestek kívánt külső átmérőinek. A gömbgyűrűk szélességét és ezzel a csapágyszélességet (18 mm) a távtartó gyűrűkön oldalt kiképzett sík radiális felületek határozzák meg.

A tekercselési folyamat során tekercseléssel elkészítjük a (csúszórétegből és hordozórétegből álló) gömbperselyt. A csúszóréteg ennek során PTFE-kompozitszálakból áll, mégpedig olyan PTFE-szálakból, amelyek (például a Duponl cég DACRON márkanevű anyagából levő) poliamid szálakkal vannak összesodorva és 660 den végtexturáltsággal rendelkeznek. Ezeket a PTFE-kompozitszálakat toluol bázisú epoxigyantával (a Hüttenes-Albertus cég SINOTHERM

4301 jelű terméke) itatjuk át, amely 12,5 tömeg% (a kereskedelmi forgalomban Atoin 3033 néven kapható) természetes grafit hozzáadásával készül. Az ily módon epoxigyantával átitatott PTFE-kompozitszálakat ezt követően egy állandó, 48,73 m/min nagyságú szálsebességgel feltekercseljük a gömbperselyekre. Ezt mintegy 20 perces tolókemencében végzett szárítás követi 110 ’C-on.

Ezt követően tekercseljük fel a hordozóréteget. Ehhez 1200 den texturáltságú üvegrostszálakat tekercselünk fel átlapoló tekercseléssel 60 °C-os tekercselési szög mellett egyenletes 48,73 m/min nagyságú tekercselési szög mellett egyenletes 48,73 m/min nagyságú tekercselési szálsebességgel, ahol az üvegrostszálakat szintén toluol bázisú epoxigyantával itatjuk át (SINOTHERM 4301), de természetes grafit hozzáadása nélkül. A kívánt külső átmérő (47 mm) elérése után még egy további zárt tekercsréteget tekercselünk fel, hogy kötést létesítsünk a távtartó gyűrűk közötti egyes elemek között, ahol kb. 1-2 mm-es túlméretet tekercselünk fel. Ezt követően rövid szárítást végzünk egy tolókemencében, amit 90 perces kikeményítés követ 90 °C-on egy edzőkemencében.

Egy ezt követő megmunkálási folyamatban a köszörűtüskén levő kikeményített kompozit csövet a gömbpersely készméretére (47 mm) köszörüljük. A feszítőanya kilazítása után az egyes gömbcsapágyak és távtartó gyűrűk levehetők a köszörűtüskéről.

Claims (10)

1. Eljárás szálerősítésű műgyanta-idomtestek előállítására, amelynek során műgyantával átitatott szálakat tekercselünk fel egy tekercselőtüskére, és az így létrehozott tekercstestet hevítéssel kikeményítjük, majd ezt követően megmunkáljuk, azzal jellemezve, hogy egy alakítóhüvelyt (2), illetve több, egymástól egy-egy elválasztótárcsa (3) által különválasztott alakítóhüvelyt (2) és kétoldali tengelyirányú lezárásként kitámasztóelemeket (3') fűzünk fel egy forgatótengelyre (1) és ezeket az elemeket ezen a forgatótengelyen (1) tengelyirányban egy együtt forgó tekercselőtüskévé (5) feszítjük össze egymással, ezt követően a műgyantával átitatott szálakat a tekercstest (22) akkora radiális vastagságáig, amely nagyobb, mint a kitámasztóelemek (3'), illetve az elválasztótárcsák (3) közötti radiális kiterjedés, feltekercseljük a kitámasztóelemek (3') között a tekercselőtüskére (5), majd a kitámasztóelemek (3') közötti kikeményedett tekercstestet (22) az elválasztótárcsák (3) radiális kiterjedéséig, illetve ezek hiánya esetén a kitámasztóelemek (3') radiális kiterjedéséig lemunkáljuk, ezután oldjuk a befeszítést, majd az idomtestet (17), illetve egyes egymástól különválasztott idomtesteket (17) lehúzzuk a forgatótengelyről (1).

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kitámasztóelemek (3') és az elválasztótárcsák (3) radiális kiterjedését azonos nagyságúra választjuk.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez5

HU 212 230 B ve, hogy több alakítóhüvely (2) alkalmazása esetén a kitámasztóelemek (3') radiális kiterjedését nagyobbra választjuk, mint az elválasztótárcsákét (3).

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a műgyantával átitatott szálakat 5 szabályos tekercskötegbe tekercseljük fel, úgy a műgyantával átitatott szálakat vezérelt előfeszítés mellett átlapoló tekercseléssel tekercseljük fel.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a csapágyak előállításához a tekercselőtüskére először egy első szálréteget tekercselünk fel olyan szálakból, amelyek egy csúszóréteg képzéséhez szilárd kenőanyaggal dúsított műgyantafürdőben lettek átitatva, majd egy hordozóréteg kialakításához egy második szálréteget tekercselünk fel, úgy hogy a csúszóréteg képzéséhez nagy szilárdságú erősítőszálakkal összesodort nyújtott PTFE-szálakat használunk fel.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy gömbszerű külső felülettel (7) rendelkező alakítóhüvelyeket (2) használunk fel.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az idomtestek (17) forgatótengelyről (1) való lehúzásakor az alakítóhüvelyeket (2) szerkezeti elemként bennhagyjuk az idomtestekben (17).

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alakítóhüvelyek (2) radiális külső felületeit (7) csúszófelületként alakítjuk ki.

9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alakítóhüvelyek (2) radiális külső felületére (7) a műgyantával átitatott szálak feltekercselése előtt egy csúszófóliát (20) viszünk fel.

10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az elválasztótárcsák (3) és a kitámasztóelemek (3') tengelyirányú oldalfelületeivel (13) határozzuk meg az idomtestek (17) tengelyirányú végfelületeit (16) és kontúrjait.